Pesti Hírlap, 1888. május (10. évfolyam, 121-150. szám)
1888-05-04 / 124. szám
Budapest, 1888. X. évf. 124. (3361.) szám. Péntek, május 4. Előfizetési árak: Egész évre . . . 1-4 frt — kr. Félévre . 7 » — › Negyedévre .. . 8 » 50 ‹ Egy hóra. . . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor utca 7. sz. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda, Budapesten, Fndor utca 7. Sz„ Levet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A háború felé. Vigasztalan szürke köd ülepedett meg a külügyi láthatáron. Kínos kényszerhelyzet nehezedik a külügyi kormányokra, akik a jövőért a felelősséget viselik, és a népekre, akik az egymásra tornyosuló katonai terhek alatt roskadoznak. A béke állandóságában már senki sem hisz többé komolyan, de a háborút sem meri még elkezdeni senki. Gurko orosz tábornok nagyon jól mondotta a napokban, hogy aki provokál, rettenetes felelősséget vállal magára. Az egymással szemben engageált óriási katonai és állami erők összeroppanása kiszámíthatlan vérengzés és nyomor elé viszi Európa legnagyobb országait. Xerxes óriási hadmenete, Róma legnagyobb háborúi, Attila barbár hadviselése s Napóleon világhódítása, mindez messze mögötte fog maradni a fenyegető háború óriási mérveinek. S ha egyszer a 4—5 millió emberből kombinált hadseregek egymás ellen fölvonultak, szinte kiszámíthatlan csaták, fordulatok és eredmények előtt áll az egész műveit Európa. A XIX. század nagyra fejlett erőinek küzdelme lesz az, mely népek és kultúrák sorsa fölött határoz. Csoda-e tehát, ha egy ily világtörténelmi esemény, egy ily titáni véres kockajáték rizikóját és ódiumát nem meri fölvállalni egyetlen hatalom, dinasztia, kormány vagy nép sem önmagára, mielőtt ki nem merítette a hadikészületek minden képzelhető módjait s mindazt a pénzbeli és katonai erőt, amire a döntő küzdelemben szüksége lesz. És mégis végződhetik-e mindez másképen, mint háborúval? Képzelhető-e, hogy Oroszország a német és osztrák határra elhelyezett hadtesteit viszszavonja és hazabocsássa ? Képzelhető-e, hogy a revanche gondolatától végképen áthevült francia nemzet kijózanodjék ebből a gondolatból, mely már a francia gyermek vérének is alkatrésze? S képzelhető-e, hogy Ausztria-Magyarország békésen megalkudjék az orosz befolyással életérdekei rovására? Avagy, hogy Németország kardcsapás nélkül visszaadja Franciaországnak Elszász-Lotharingiát ? A népek különben is hozzá vannak már törődve az elkerülhetlen háború gondolatához. A milliókat — ámbár koldusok vagyunk a többiekhez képest — mi is olvasatlanul adjuk, akár kettős vasúti sínekre, akár fegyverekre, akár erődítésekre, akár katonákra kérjék. A nyomasztó béke már-már annyira ránehezedett a milliókból álló állampolgárok vagyoni életére és az államok pénzügyeire, hogy a kibontakozásnak egyetlen reménye csakis egy győzelmes háború, mely eltünteti a deficitet, módot ad az adóteher leszállítására s föloldja a közgazdasági élet zsibbasztó kötelékeit. Legalább mi ilyenformán vagyunk. Azonfelül van valami a mindennapi életben is abból a nehéz szürke ködből. A kereseti viszonyok rosszabbodnak mindenfelé. Az elszegényedés terjed az országban. A morális légkör is nyomott és tisztátalanabb, mint valaha. A belpolitikában a kormánynak és államnak mindent kész föláldozni az ország s a szabad mozgás előnyeiről is lemondanak az emberek, csakhogy az állam hatalmát növeljék a készülő összecsapásra. Azonfelül a bűntettek némely nemes hausse-ban vannak, ellentétben a börzével, ahol baisse van. Az öngyilkossági statisztika is rosszat mutat. Szóval a társadalmi élet légkörében is lefelé megy a légsúlymérő higanyoszlopa. Az embereknek még a kedélye is megérzi azt, ami lassan, fokozatosan, de kikerülhetlen, szinte végzetszerű logikával történik a külpolitikában. S akármerre tekintsünk is, azt látjuk, hogy minden út és minden esemény a háború felé vezet. Mikor áll be a konfliktus nagy órája, azt biztosan senki sem tudja. De hogy közeledik, azt mindenki látja és érzi. Az utolsó időben mindenesetre kedvezőtlen események történtek. III. Frigyes német császár vigasztalan állapota maga is veszedelem a békére. Halála a német politikában nagy fordulat lesz. Az előjelek már is mutatkoznak. A német-orosz viszonyok nagyon megzavarodtak. Berlinben fölötte kedvezőtlenül fogadták Bogdanovics orosz tábornok rehabilitálását, Ignatief és Tolstoj előtérbe tolását s még inkább az újabb orosz csapatmozgásokat. Az orosz és német félhivatalos sajtó csaknem úgy beszél egymással, mint a mienk és az oroszoké. Közvetlenebb veszedelmet képeznek Oroszország machinációi a Balkánban. Régi, tapasztalt politikusok tudják, hogy minden orosz háborút a Balkán, Görögország és Kréta szigetének mozgása előzi meg. S most itt csakugyan aggasztó jelek vannak. Hirovo bukaresti orosz követ kezét megtalálták a román parasztok lázadásában. S Nolidorf konstantinápolyi orosz nagykövet athéni útjának eredménye az volt, hogy a fényes porta Feridun beyt, — az egykori budapesti török főkonzuli, — visszahívta az athéni udvartól. Viszont a konstantinápolyi görög követ is hazafelé utazik már Athénbe. Törökország és Görögország tehát teljes viszályban vannak, de hol van az a nemzetközi fr „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Tudományos apróságok. (Kenyérkészités a gabona megőrlése nélkül. — Hasznos tanácsok tüdőbajosok és olyanok részére, kik azzá lenni nem akarnak. — Hogy óvjuk meg szemünket a romlástól olvasás közben?) — A „Pe s ti H irlapu eredeti tárcája. — A múltkor vasúton gabonakereskedők társaságába kerültem és az olcsó gabonaárak miatt hangoztatott sok panaszukból merítettem thémát mai tárcámhoz. Elgondolkoztam magam is, persze, mint konzumens, a saját speciális álláspontomból a gabonaárak fölött, azokat olcsóknak nem konstatálhattam és kerestem a jövőben ama mozzanatokat, amelyek a kenyeret olcsóbbá tehetik. Hiába való a panasz alulprodukcióról, a kenyér még mindig nagyon drága és mindnyájan olcsóbbnak óhajtanak. A rendes után óhajunk aligha teljesedik egyhamar, vagy talán soha, hisz a szociál-ökonómus folytonosan azzal fenyeget, hogy az emberek létszámának szaporodásával az egyes ember megélhetési viszonyai nehezülnek, semhogy könnyebbülnének. Ámde az ember kutató szelleme, mely egyre újabb találmányok és fölfedezések után sóvárog, e téren is lépést tart a növekedő szükségletekkel. Ami az egyik ttánmódon nem lehetséges, lehetségessé válik a másikon. Ha kenyerünket olcsóbbá nem teszi a produkció mennyisége, olcsóbbá fogja tenni oly találmány, amely feleslegessé teszi a gabonának előbb lisztté való földolgozását, megőrlését. Az a gondolat, miként lehetne az őrlést mellőzni és a gabonából közvetlenül kenyeret dagasztani, nem egészen új keletű, régóta képezi már egyes tudósok foglalkozása tárgyát. Újabban Sezille francia kémikus megtalálta annak is a módját és eljárása szerint 100 kilogramm gabonából közvetlenül 150 klgr. kenyeret lehet sütni. A malomiparra persze nem hárul belőle haszon, de annál olcsóbbá válik a kenyér a fogyasztó részére. A nevezetes eljárás a következő. A gabonaszemeket vízzel telt edényekben a portól és piszoktól megtisztítják, azután éles fogakkal ellátott hámozó készülékben a külső kemény héjtól szabadítják meg. Ekkor az egészet kevés szőlőcukorral és élesztővel együtt langyos vízbe teszik, ahol először megpuhul, azután megerjed. Huszonkét óra múlva megkezdődik az erjedés, akkor a vizet leöntik róla és a puha, sajt konzisztenciájával bíró tömeget hengereken préselik keresztül. A hengerek alól a kész tészta kerül ki, amelyet mint közönségesen, alakítanak és megsütnek. Sezille eljárásával sikeres próbákat végzett kisebb és nagyobb mennyiségekben. A kenyér elég ízletes és a rendesnél sokkal olcsóbb. Számítása szerint, ha elfogadják kenyér készítési módját, csupán Franciaország évenként 25 millió hektoliter gabonát takaríthatna meg, ami mindenesetre nagyon tekintélyes és számottevő mennyiség. A kérdés még csak az, már t. i. a tudományos oldalát véve a dolognak, várjon az ily módon készített kenyér tápláló értéke a régi marad-e, nem veszt-e jelentékenyen értékéből ? A további kísérletek fogják ezt is eldönteni, és ha a felelet az lesz, hogy nem veszt, akkor mindenesetre fontos találmánynyal fogunk szemben állani. * * * Egy csomó levél fekszik asztalomon, amelyekben mellbetegek és tüdőbajosok kérdezősködnek szerek és gyógyító módok felöl. Hát bizony nehéz így a tanácsadás minden speciális esetre nézve, de nem is lehet jó lelkiismerettel belemenni a különféle szerek és gyógyító módok bírálgatásába. Eddigelé tökéletesen kipróbálva és általánosan jónak s hasznosnak elismerve még egy sincs. A kísérletezések stádiumában van mindegyik azok közül, amelyekre még ki nem mondották az „elvetendő"‘-t. Ezt általános tájékozásul. De vannak bizonyos tanácsok és általános egészségtani szabályok, amelyeknek jó hasznát veheti a tüdőbajos és az, aki azzá lenni nem akar. Niemeyer kitűnő német higiénikus a tüdőről, ápolásáról s egészséges és beteg állapotban való kezeléséről írt munkájában jelmondatokban állítja össze azokat a tanácsokat és szabályokat, miket a tüdőbajosnak követni kell, hogy egészségét javítsa, az egészségesnek pedig, hogy egészségét meg ne rontsa. Hangzanak pedig azok következőképen : Ami az étel és ital a gyomorra nézve, az a tiszta levegő a tüdőre nézve, ami a mi- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.