Pesti Hírlap, 1888. július (10. évfolyam, 202-211. szám)

1888-07-27 / 207. szám

4 táboráéból: „Das Wort ist frei, die That ist stumm, der Gehorsam blind“. Idézi továbbá, hogy Wallenstein azt mondta táboráról : „Ennek a had­seregnek, mely magát császárinak mondja, mely itt Csehországban tanyáz, nincs hazáj­a“. Azóta megváltoztak a viszonyok, az osztrák hadseregnek — írja a „Wiener Tagblatt“ — most már van ha­zája, de Wallenstein is félreismerte hadseregét, melyben tudvalevőleg a császár iránti hűség győzött és az ezredek hívek maradtak a császári zászlókhoz, mi­dőn a rendkívüli teljhatalommal fel­ruházott hadvezér az elszakadásra akarta őket bírni. Eléggé érthető ez a virágnyelv, mely tovább ia úgy tart, a­mely nyilván a búcsúzó tábornok és a tüntető tisztek ellen irányul. „A tisztek, a kik befogták magukat a tábornok kocsija elé“ — foly­tatja az idézett hírlap félreismerhetetlen gúnynyal — „a tisztek, a kik ablaka előtt kardjaikat keresz­tezték, bizonyára a harctéren is bátorságuk és vi­tézségük fényes példáját fogják adni“. A cikk reflektál Kuhn ama megjegyzésére is, hogy 1859-ben és 1866-ban más lefolyása lett volna a dolgoknak, ha az osztrák hadsereg támadó­lag lépett volna fel s erre nézve megjegyzi: „Kuhn báró katonai tekintély és katonatisztekhez szólott; de azok, a kik az 1859-iki és 1866-iki hadjáratokba befolytak, szintén katonai tekintélyek voltak és bi­zonyára szintén voltak határozott okaik, hogy ak­cióikat úgy vezessék. Nincs hajlamunk befurakodni e dolgok vitatásába, annál kevésbé, minthogy a történelmi tények megvannak s utólagos kritika semmit se képes rajtuk változtatni. A tett néma és a siker által beszél. Ha hadseregeink győz­ni fognak, ez­­n­e­m a katonai kritika, hanem a vak engedelmesség és a né­ma tett által fog történni“. Még gúnyosabb a cikk hangja ott, a­hol Kuhn báró beszédének ama passzusára tér, mely­ben Napóleonnal, Jenő herceggel és Radetzkyval hasonlította magát össze. Kuhnnak érdemeit is el­ismeri, bár igaz, „hogy e híres férfiak oly sikereket mutathatnak fel, melyek még magasabbak, mint a harmadik hadtest parancsnokának sikerei. De épen azért, mert e nagy hadvezérek fényes sikereket értek el és mert a világtörténelem hirdeti dicsőségüket, nem volt rá szükség, hogy önmagukat tegyék saját tetteik kikiáltójává. Ha egy francia beszélt volna oly módon, mint Kuhn báró, francia tulajdonságnak mondták volna az erős önérzetet, mely nagyon is követelőleg nyilvánu­l.“ Majd aposztrofálja Kuhnnak a homályos né­met szöveg folytán rosszul értelmezett s a magyar fordításban is helytelenül közöli ama mondását, hogy ő nemcsak katonai tudományokkal foglalko­zott, mint ragyogó példányképei. Jenő herceg, Napóleon és Radetzky s megjegyzi, hogy az osztrák hadseregben van elég fiatal tábornok, a­ki szintén dicsekedhetnek ezzel Kuhn báró azonban nem egészen így mondta ezt; szavainak az volt az értelme, hogy mint pél­dányképes Jenő herceg stb . . . ő is nemcsak ka­tonai tudományokkal foglalkozott. Végül a „W. Tagblatt“ cikke oda konkludál, hogy, mivel hadseregünk sokféle nemzetiségekből áll, szükséges, hogy a katonai szellem a hadsereg­ben elég erősnek bizonyuljon, hogy egyéni é­r­­zelemnyilvánítások elfojtassanak. A „1T. Wiener Tagblatt“ szintén oly ese­ménynek mondja a gráci tüntetést, a melyre nincs precedens s melyen fönt és lent van mit gondol­kozni. Ez a lap is hangsúlyozza, hogy a nép és hadsereg közt többé nincs válaszfal. Kuhn beszé­déből különösen azt a részt emeli ki, mely a ka­tonai miveltségről szólott s végül ama reményének 03 óhajának ad kifejezést, hogy Kuhn báró mi­előbb foglaljon el újra tehetségeihez és érdemeihez méltó állást a hadseregben, a miniszter jóváhagyását nem kérte ki. Fölhívja azért a fővárost, hogy az iratokat hozzá azonnal terjeszsze föl s mig ő e kérdésben végérvényesen dönt, a határozat végrehajtását fügeszsze föl. — Rendkívüli közgyűlés lesz a jövő hét folyamán. Megtartását ma határozta el a tanács, az ideiglenes gabonaraktárak ügyének elin­tézése végett és a budapest-szentendrei helyi érdekű vasútvonalra vonatkozólag leérkezett miniszteri le­irat ügyében. A rendkivüli közgyűlés napja még nincs meghatározva. — Gab­onaraktárak. Ma­tuska tanácsos a mai tanácsülésben bemutatta a fővárosi kereskedők és gőzmal­ai igazgatók kérvényét, melyben mintegy 800.000 méterm­ázsa gabona elhelyezésére ideiglenes raktárak felállítását kérik. Ebben az ügyben, mint tudvalevő, a tárgyalások megindultak s a főváros­hoz már eddig is több ajánlat érkezett, az ideigle­nes gabonaraktárak felállítására vonatkozólag. Az ajánlatok közül első­sorban említjük a közrak­tárakat bérlő leszámítoló bankét, mely az el­helyezésre váró gabona mennyiségét mintegy 450.000 méter mázsára teszi. A leszámítoló­ bank ajánlatában kijelenti, hogy a borárus­ téren és a teherpálya üresen álló részén, ha f. i. az utób­bit a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium átengedi, hajlandó raktárt építeni és pedig a főváros minden hozzájárulása nélkül s azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a raktárhoz a vasúti összeköttetést megkapja. Ezenkívül a főváros által átengedendő területen hajlandó még egy másik raktárt építeni 60.000 mm. gabona elhelyezésére, azzal a feltétellel, ha a közraktárak számára biztosított kedvezménye­ket erre a raktárra is kiterjesztik és ha a főváros ennek a nyolc évre tervezett raktárnak 40.000 frt befektetési tőkéjét nyolc részletben visszatéríti az ajánlattevő banknak. Ezen az ajánlaton kívül még több vállalkozótól is érkezett ajánlat, azonban a feltételeit egyik sem küldte be. A tanács ezekkel az ajánlatokkal szemben azt határozta, hogy nincs ugyan hivatva raktárak emelésére, mindamellett nem fog kímélni áldozatot a raktárak építésének előmozdítására. Ennélfogva a jövő heti rendkívüli közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a raktárak épí­tésére szükséges telket ingyen engedje át, csupán csak azt ízélvén ki a maga részére, hogy az ideig­lenes raktárakban ne legyen szabad magasabb díjat szedni, mint a közraktárakban s hogy az ideiglenes raktárak kezelésére a fővárosnak állandó befolyása legyen, végül, hogy azokat kizárólag a közforgalom céljaira használják. Ha a közgyűlés ez indítványt magáévá teszi, úgy nyomban kiírják a pályázatot, és pedig a lehető legrövidebb határidővel, hogy igy a fővárosba szállítandó gabona elhelyezése ne üt­közzék akadályokba. — Budapest főváros 1. főorvosi hi­vatalának kimutatása a heveny-ragályos kórok állásáról 1888. julius hó 15-ikétől julius hó 22-ig terjedő XXIX. hetéről. a) Betegedés: hagy­­máz 12, álhimlő 3, bárányhimlő 2, vörheny 8, ka­nyaró 62, roncsoló toroklob 9, trachoma 11, hök­­hurut 4. b) Halálozás: hagymáz 1, vörheny 3, roncsoló toroklob 5, torokgyík 3. — A betegek elkülönítése a lehetőségig, a fertőtlenités, valamint egyéb óvintézkedések hatóságilag eszközöltettek. Fővárosi ügyek. — A fővárosi tanács a világítási nap­tárt is videáltan, az egész éjjel égő lámpákat szapo­rítani s közöttük helyesebb arányt létesisiteni elhatá­rozta. Ehez képest újabb csőfektetések és lámpaát­helyezésekre a légszesztársulatot fel is hívta azzal, hogy a munkálatokat október 1-ig fejezze be. Most a légszesztársulat egy beadványban e felhívásra válaszolva kijelente, hogy feladatának fogja ugyan ismerni e munkálatok mielőbbi végrehajtását, de újabb időben úgy a főváros, mint a közmunkatanács részéről annyi nagyobb szabású megrendelésben részesült, hogy a most érintett csőfektetések és lámpaáthelyezések az október 1-jei határidőre alig lesznek eszközölhetők.­­ A külső váci után a hajcsárút menté­ben a tanács egy 15 méter hosszú és 1 és fél mé­ter széles gránit kövezetű átjáró létesítését hatá­rozta el. Erről a közmunka- és közlekedési minisz­ter az államépítészeti hivatal útján értesülvén, ma egy leiratban közlé a fővárossal, hogy államutakon bárminő építkezés csak az ő beleegyezésével történ­hetik, a munka végrehajtására nézve pedig a taná­r FESTI HÍRLAP 1888. julius 27.. Irodalom. * (Francia költő Magyarországon.­ Jean Berge, ez újabban igen kedvelt fiatal francia költő közelebb fővárosunkba jő s vagy másfél hó­napot szándékozik hazánkban tölteni, viszonyaink­kal való megismerkedés céljából. Hazánkban tartóz­kodása alatt J­u­s­t­h Zsigmond lesz a kalauza. Jean Berge nem csak jó költő, hanem egyszersmind igaz­gatója a „Reuva litteraire et artistique“-nek, mely szemle többi közt azt a dicséretes törekvést is kitűzte egyik céljául, hogy a franciákkal megismertesse más nemzetek irodalmának jó termékeit. A magyar köl­tészet újabb termékeiből is szándékozik bemutatni egyet-mást, s ezzel is kapcsolatban áll Jean Berge magyarországi időzése. Színház, zene,képzőművészet. * (A sziniiskola beíratásai.) A következő sorokat veszszül a sziniiskola igazgatóságául. Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akadémia szi­­nészeti osztályába lépni szándékozókat újból figyel­mezteti az igazgatóság, hogy a beiratások szeptem­ber 8 napján kezdődnek, s három napon át d. u. 3-tól 5-ig tartatnak az intézet helyiségében (Kere­­pesi­ ut, nemz. színház bérháza, III. emelet). Azokat, kik az operai osztályokba óhajtanak lépni, különö­sen is figyelmeztetjük, hogy a nagyméltóságú mi­­nisztérium az operai osztályok tandíját a következő tanévtől kezdve 70 frtra emelte fel, a az eddig két évig tartó operai tanfolyamot az 1888/9-iki tan­évtől kezdve három évre terjesztette ki. Ezen rendelet a jelenleg első évet végzett operai növendékekre is kötelező. Az operai osztályok évzáró színpadi vizsgálatain azonban ez­után csak a második és harmadik operai osztályok növendékei lesznek fölléptethetők, míg az első éve­sek csupán házi vizsgálaton, az intézet színpadán fogják képességüket bemutatni. Ez alól csak oly nö­vendék számára tehet az igazgatóság kivételt, kit az igazgatóság és tanári kar együttesen, mint külö­nös szorgalmat és tehetséget nyilvános felléptetésre érdemesnek tart. A felvételi összes feltételek annak idején egész terjedelmekben is közzé fognak tétetni, addig is az érdeklődőknek az intézet titkára, levélbeli megkeresésre, szívesen szolgál felvilágosítással, s megküldi az intézet alapszabályait, nemkülönben a néhány nap múlva sajtó alól kikerülendő évkönyvet, melyek ex­pediálására szükséges levélbélyeg, a megkereső le­vélhez melléklendő. * (A krisztinavárosi színkörben) a búcsú napján, augusztus 5-én Kempelen Győző „Két dró­tos tót“ című bohózatos népszínműve kerül színre. Augusztus 6 án vagy 7-én adják elő a „Zrínyi a költő“ látványosságot, utána pedig a „Bois­­syi boszorkány !“, Zaitz szép zenéjű operett­jét. Az augusztusi műsorba fel van véve a „S­z­e­­relem vadrózsái“, néhai Láng bohózata, mely hasonló a „Színházi képtelenségekéhez és szintén egy színpadon megy végbe cselekménye; előkészü­letre ki van tűzve továbbá Bártfay P. Antal „C­s­e­­c­s e Panna“ népszínműve, melyet a vidéken már régebb idő óta gyakran adtak. A jövő héten Hal­ma­i­n­é kezdi meg vendégszereplését. Fel fog lépni a Cigánybáró, Furcsa háború és Gasparone ope­rettekben s még néhány népszínműben. * (A baireuthi ünnepi előadások) máso­dikja a „Nürnbergi mesterdalnokok“ volt, mely először került ezúttal a Wagner-színház színpadára. Leirhatlan a lelkesedés, — írják Baireuthból e hő 24-éről — a mivel Wagner tisztelői a mester e művét fogadták. Ez az előadás nagy,­­­ sokak szerint a legnagyobb diadala volt Barreuthnak. Higg ezúttal oly darab adatott, melyet már másfél évti­zed óta ismernek a nagyobb színpadok, és kellő al­kalmat nyújtott annak megítélésére, mit tud nyúj­­tani az ünnepi társulat, és az fényesen megállta helyét. Richter Hans, a­kinek különös előszere­tete a „Mesterdalnokok“ iránt azért is érthető, mert az időben, midőn készült, Wagner faktótumja volt s a partitúrát másolta, nyilvánosan kijelentette, hogy ily előadás másutt sehol sem volna lehetséges, a legfényesebb művészi erők és legkomolyabb művé­szi törekvések dacára. Az állandó repertoireok apró­lékos gondjai nem engedik máshol, hogy egyetlen mű betanulására annyi időt fordítsanak és aztán oly magas fokú lelkesedés és önfeláldozás, mi a lehetetlent is lehetővé teszi, csak e helyen található. S valóban, az általános vélemény az, hogy úgy zeneileg, mint scenikailag minden ideális mó­don sikerült. Az est sikerének főrésze kétséget nem szenvedőn R­i­c­h­t­e­r­t illette, ki­ minden felvonás és a darab végén leirhatlan tapsviharral tüntettek ki. A közönség nem akarta végezetül elhagyni a szín­házat és még vagy húsz percig tapsolt folyton, a karnagy nevét kiáltva. A diíer azonban, híven a bar­reuthi tradíciókhoz nem jelent meg, de egy társa­ságban az előadás után úgy nyilatkozott, hogy ez az est volt élete legnagyobb diadala. Az előadók közül Reichmann Tivadart, Hans Sachs szer­é­­lyesítőjét és Sucher Róza asszonyt, Éva szemé­­lyesítőjét mesélik. A mű külső kiállítása nem állt a művészi reprezentáció mögött. A tegnapi siker két­ségkívül a bak­euti színház legnagyobb vonzerejévé tette a „Mesterdalnokokat“ és már „Parsifal“ és „Tristan“ mellett föl van véve a jövő évi baireuthi előadások programmjába. A „Mesterdalnokok“ előadásán különben egy érdekes jelenet játszódott le, mely jellemzi a bai­reuthi színházban uralgó fegyelmet. Wagner Ko­­zima asszony ugyanis észrevette, hogy az érdekes Battenberg Sándor herceg jelenléte néhány hölgyet teljesen kihozott sodrából (vagy inkább visszavitt oda) és meglehetős hangos, zavaró társalgást kezd­tek az egykori bolgár fejedelemről. Kozima asszony büszkén a kis csoporthoz tartott és így szólt: „Eb­ben a házban csak a zenészeket akarják hallani; ha boldogult férjem még élne, az önöket felszólí­totta volna, hogy hagyják el a termet.“ A hölgyek fűig pirultak és jön csend és rend a színházban. A gárda-huszárok zenekara, Vilmos császár rendeletéhez képest 25-én végezte el­ a kegyeletes tisztelet­adást Wagner-sírján. Egy chorál, és egy Nibelung-potpourrit játszottak. Ugyanekkor volt a német általános Wagner­­egylet ülése, mely nagy ovációkkal folyt le Vilmos császár mellett. Az egylet elhatározta, hogy központi székhelyét Münchenből Berlinbe helyezi át. Hogy erre a német császár Wagner-ba­­rát érzelmei késztették az egyletet, kétségtelen. Azt

Next