Pesti Hírlap, 1888. július (10. évfolyam, 202-211. szám)
1888-07-27 / 207. szám
4 táboráéból: „Das Wort ist frei, die That ist stumm, der Gehorsam blind“. Idézi továbbá, hogy Wallenstein azt mondta táboráról : „Ennek a hadseregnek, mely magát császárinak mondja, mely itt Csehországban tanyáz, nincs hazája“. Azóta megváltoztak a viszonyok, az osztrák hadseregnek — írja a „Wiener Tagblatt“ — most már van hazája, de Wallenstein is félreismerte hadseregét, melyben tudvalevőleg a császár iránti hűség győzött és az ezredek hívek maradtak a császári zászlókhoz, midőn a rendkívüli teljhatalommal felruházott hadvezér az elszakadásra akarta őket bírni. Eléggé érthető ez a virágnyelv, mely tovább ia úgy tart, amely nyilván a búcsúzó tábornok és a tüntető tisztek ellen irányul. „A tisztek, a kik befogták magukat a tábornok kocsija elé“ — folytatja az idézett hírlap félreismerhetetlen gúnynyal — „a tisztek, a kik ablaka előtt kardjaikat keresztezték, bizonyára a harctéren is bátorságuk és vitézségük fényes példáját fogják adni“. A cikk reflektál Kuhn ama megjegyzésére is, hogy 1859-ben és 1866-ban más lefolyása lett volna a dolgoknak, ha az osztrák hadsereg támadólag lépett volna fel s erre nézve megjegyzi: „Kuhn báró katonai tekintély és katonatisztekhez szólott; de azok, a kik az 1859-iki és 1866-iki hadjáratokba befolytak, szintén katonai tekintélyek voltak és bizonyára szintén voltak határozott okaik, hogy akcióikat úgy vezessék. Nincs hajlamunk befurakodni e dolgok vitatásába, annál kevésbé, minthogy a történelmi tények megvannak s utólagos kritika semmit se képes rajtuk változtatni. A tett néma és a siker által beszél. Ha hadseregeink győzni fognak, eznem a katonai kritika, hanem a vak engedelmesség és a néma tett által fog történni“. Még gúnyosabb a cikk hangja ott, ahol Kuhn báró beszédének ama passzusára tér, melyben Napóleonnal, Jenő herceggel és Radetzkyval hasonlította magát össze. Kuhnnak érdemeit is elismeri, bár igaz, „hogy e híres férfiak oly sikereket mutathatnak fel, melyek még magasabbak, mint a harmadik hadtest parancsnokának sikerei. De épen azért, mert e nagy hadvezérek fényes sikereket értek el és mert a világtörténelem hirdeti dicsőségüket, nem volt rá szükség, hogy önmagukat tegyék saját tetteik kikiáltójává. Ha egy francia beszélt volna oly módon, mint Kuhn báró, francia tulajdonságnak mondták volna az erős önérzetet, mely nagyon is követelőleg nyilvánul.“ Majd aposztrofálja Kuhnnak a homályos német szöveg folytán rosszul értelmezett s a magyar fordításban is helytelenül közöli ama mondását, hogy ő nemcsak katonai tudományokkal foglalkozott, mint ragyogó példányképei. Jenő herceg, Napóleon és Radetzky s megjegyzi, hogy az osztrák hadseregben van elég fiatal tábornok, aki szintén dicsekedhetnek ezzel Kuhn báró azonban nem egészen így mondta ezt; szavainak az volt az értelme, hogy mint példányképes Jenő herceg stb . . . ő is nemcsak katonai tudományokkal foglalkozott. Végül a „W. Tagblatt“ cikke oda konkludál, hogy, mivel hadseregünk sokféle nemzetiségekből áll, szükséges, hogy a katonai szellem a hadseregben elég erősnek bizonyuljon, hogy egyéni érzelemnyilvánítások elfojtassanak. A „1T. Wiener Tagblatt“ szintén oly eseménynek mondja a gráci tüntetést, a melyre nincs precedens s melyen fönt és lent van mit gondolkozni. Ez a lap is hangsúlyozza, hogy a nép és hadsereg közt többé nincs válaszfal. Kuhn beszédéből különösen azt a részt emeli ki, mely a katonai miveltségről szólott s végül ama reményének 03 óhajának ad kifejezést, hogy Kuhn báró mielőbb foglaljon el újra tehetségeihez és érdemeihez méltó állást a hadseregben, a miniszter jóváhagyását nem kérte ki. Fölhívja azért a fővárost, hogy az iratokat hozzá azonnal terjeszsze föl s mig ő e kérdésben végérvényesen dönt, a határozat végrehajtását fügeszsze föl. — Rendkívüli közgyűlés lesz a jövő hét folyamán. Megtartását ma határozta el a tanács, az ideiglenes gabonaraktárak ügyének elintézése végett és a budapest-szentendrei helyi érdekű vasútvonalra vonatkozólag leérkezett miniszteri leirat ügyében. A rendkivüli közgyűlés napja még nincs meghatározva. — Gabonaraktárak. Matuska tanácsos a mai tanácsülésben bemutatta a fővárosi kereskedők és gőzmalai igazgatók kérvényét, melyben mintegy 800.000 métermázsa gabona elhelyezésére ideiglenes raktárak felállítását kérik. Ebben az ügyben, mint tudvalevő, a tárgyalások megindultak s a fővároshoz már eddig is több ajánlat érkezett, az ideiglenes gabonaraktárak felállítására vonatkozólag. Az ajánlatok közül elsősorban említjük a közraktárakat bérlő leszámítoló bankét, mely az elhelyezésre váró gabona mennyiségét mintegy 450.000 méter mázsára teszi. A leszámítoló bank ajánlatában kijelenti, hogy a borárus téren és a teherpálya üresen álló részén, ha f. i. az utóbbit a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium átengedi, hajlandó raktárt építeni és pedig a főváros minden hozzájárulása nélkül s azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a raktárhoz a vasúti összeköttetést megkapja. Ezenkívül a főváros által átengedendő területen hajlandó még egy másik raktárt építeni 60.000 mm. gabona elhelyezésére, azzal a feltétellel, ha a közraktárak számára biztosított kedvezményeket erre a raktárra is kiterjesztik és ha a főváros ennek a nyolc évre tervezett raktárnak 40.000 frt befektetési tőkéjét nyolc részletben visszatéríti az ajánlattevő banknak. Ezen az ajánlaton kívül még több vállalkozótól is érkezett ajánlat, azonban a feltételeit egyik sem küldte be. A tanács ezekkel az ajánlatokkal szemben azt határozta, hogy nincs ugyan hivatva raktárak emelésére, mindamellett nem fog kímélni áldozatot a raktárak építésének előmozdítására. Ennélfogva a jövő heti rendkívüli közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a raktárak építésére szükséges telket ingyen engedje át, csupán csak azt ízélvén ki a maga részére, hogy az ideiglenes raktárakban ne legyen szabad magasabb díjat szedni, mint a közraktárakban s hogy az ideiglenes raktárak kezelésére a fővárosnak állandó befolyása legyen, végül, hogy azokat kizárólag a közforgalom céljaira használják. Ha a közgyűlés ez indítványt magáévá teszi, úgy nyomban kiírják a pályázatot, és pedig a lehető legrövidebb határidővel, hogy igy a fővárosba szállítandó gabona elhelyezése ne ütközzék akadályokba. — Budapest főváros 1. főorvosi hivatalának kimutatása a heveny-ragályos kórok állásáról 1888. julius hó 15-ikétől julius hó 22-ig terjedő XXIX. hetéről. a) Betegedés: hagymáz 12, álhimlő 3, bárányhimlő 2, vörheny 8, kanyaró 62, roncsoló toroklob 9, trachoma 11, hökhurut 4. b) Halálozás: hagymáz 1, vörheny 3, roncsoló toroklob 5, torokgyík 3. — A betegek elkülönítése a lehetőségig, a fertőtlenités, valamint egyéb óvintézkedések hatóságilag eszközöltettek. Fővárosi ügyek. — A fővárosi tanács a világítási naptárt is videáltan, az egész éjjel égő lámpákat szaporítani s közöttük helyesebb arányt létesisiteni elhatározta. Ehez képest újabb csőfektetések és lámpaáthelyezésekre a légszesztársulatot fel is hívta azzal, hogy a munkálatokat október 1-ig fejezze be. Most a légszesztársulat egy beadványban e felhívásra válaszolva kijelente, hogy feladatának fogja ugyan ismerni e munkálatok mielőbbi végrehajtását, de újabb időben úgy a főváros, mint a közmunkatanács részéről annyi nagyobb szabású megrendelésben részesült, hogy a most érintett csőfektetések és lámpaáthelyezések az október 1-jei határidőre alig lesznek eszközölhetők. A külső váci után a hajcsárút mentében a tanács egy 15 méter hosszú és 1 és fél méter széles gránit kövezetű átjáró létesítését határozta el. Erről a közmunka- és közlekedési miniszter az államépítészeti hivatal útján értesülvén, ma egy leiratban közlé a fővárossal, hogy államutakon bárminő építkezés csak az ő beleegyezésével történhetik, a munka végrehajtására nézve pedig a tanár FESTI HÍRLAP 1888. julius 27.. Irodalom. * (Francia költő Magyarországon. Jean Berge, ez újabban igen kedvelt fiatal francia költő közelebb fővárosunkba jő s vagy másfél hónapot szándékozik hazánkban tölteni, viszonyainkkal való megismerkedés céljából. Hazánkban tartózkodása alatt Justh Zsigmond lesz a kalauza. Jean Berge nem csak jó költő, hanem egyszersmind igazgatója a „Reuva litteraire et artistique“-nek, mely szemle többi közt azt a dicséretes törekvést is kitűzte egyik céljául, hogy a franciákkal megismertesse más nemzetek irodalmának jó termékeit. A magyar költészet újabb termékeiből is szándékozik bemutatni egyet-mást, s ezzel is kapcsolatban áll Jean Berge magyarországi időzése. Színház, zene,képzőművészet. * (A sziniiskola beíratásai.) A következő sorokat veszszül a sziniiskola igazgatóságául. Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akadémia szinészeti osztályába lépni szándékozókat újból figyelmezteti az igazgatóság, hogy a beiratások szeptember 8 napján kezdődnek, s három napon át d. u. 3-tól 5-ig tartatnak az intézet helyiségében (Kerepesi ut, nemz. színház bérháza, III. emelet). Azokat, kik az operai osztályokba óhajtanak lépni, különösen is figyelmeztetjük, hogy a nagyméltóságú minisztérium az operai osztályok tandíját a következő tanévtől kezdve 70 frtra emelte fel, a az eddig két évig tartó operai tanfolyamot az 1888/9-iki tanévtől kezdve három évre terjesztette ki. Ezen rendelet a jelenleg első évet végzett operai növendékekre is kötelező. Az operai osztályok évzáró színpadi vizsgálatain azonban ezután csak a második és harmadik operai osztályok növendékei lesznek fölléptethetők, míg az első évesek csupán házi vizsgálaton, az intézet színpadán fogják képességüket bemutatni. Ez alól csak oly növendék számára tehet az igazgatóság kivételt, kit az igazgatóság és tanári kar együttesen, mint különös szorgalmat és tehetséget nyilvános felléptetésre érdemesnek tart. A felvételi összes feltételek annak idején egész terjedelmekben is közzé fognak tétetni, addig is az érdeklődőknek az intézet titkára, levélbeli megkeresésre, szívesen szolgál felvilágosítással, s megküldi az intézet alapszabályait, nemkülönben a néhány nap múlva sajtó alól kikerülendő évkönyvet, melyek expediálására szükséges levélbélyeg, a megkereső levélhez melléklendő. * (A krisztinavárosi színkörben) a búcsú napján, augusztus 5-én Kempelen Győző „Két drótos tót“ című bohózatos népszínműve kerül színre. Augusztus 6 án vagy 7-én adják elő a „Zrínyi a költő“ látványosságot, utána pedig a „Boissyi boszorkány !“, Zaitz szép zenéjű operettjét. Az augusztusi műsorba fel van véve a „Szerelem vadrózsái“, néhai Láng bohózata, mely hasonló a „Színházi képtelenségekéhez és szintén egy színpadon megy végbe cselekménye; előkészületre ki van tűzve továbbá Bártfay P. Antal „Csecs e Panna“ népszínműve, melyet a vidéken már régebb idő óta gyakran adtak. A jövő héten Halmainé kezdi meg vendégszereplését. Fel fog lépni a Cigánybáró, Furcsa háború és Gasparone operettekben s még néhány népszínműben. * (A baireuthi ünnepi előadások) másodikja a „Nürnbergi mesterdalnokok“ volt, mely először került ezúttal a Wagner-színház színpadára. Leirhatlan a lelkesedés, — írják Baireuthból e hő 24-éről — a mivel Wagner tisztelői a mester e művét fogadták. Ez az előadás nagy, sokak szerint a legnagyobb diadala volt Barreuthnak. Higg ezúttal oly darab adatott, melyet már másfél évtized óta ismernek a nagyobb színpadok, és kellő alkalmat nyújtott annak megítélésére, mit tud nyújtani az ünnepi társulat, és az fényesen megállta helyét. Richter Hans, akinek különös előszeretete a „Mesterdalnokok“ iránt azért is érthető, mert az időben, midőn készült, Wagner faktótumja volt s a partitúrát másolta, nyilvánosan kijelentette, hogy ily előadás másutt sehol sem volna lehetséges, a legfényesebb művészi erők és legkomolyabb művészi törekvések dacára. Az állandó repertoireok aprólékos gondjai nem engedik máshol, hogy egyetlen mű betanulására annyi időt fordítsanak és aztán oly magas fokú lelkesedés és önfeláldozás, mi a lehetetlent is lehetővé teszi, csak e helyen található. S valóban, az általános vélemény az, hogy úgy zeneileg, mint scenikailag minden ideális módon sikerült. Az est sikerének főrésze kétséget nem szenvedőn Richtert illette, ki minden felvonás és a darab végén leirhatlan tapsviharral tüntettek ki. A közönség nem akarta végezetül elhagyni a színházat és még vagy húsz percig tapsolt folyton, a karnagy nevét kiáltva. A diíer azonban, híven a barreuthi tradíciókhoz nem jelent meg, de egy társaságban az előadás után úgy nyilatkozott, hogy ez az est volt élete legnagyobb diadala. Az előadók közül Reichmann Tivadart, Hans Sachs szerélyesítőjét és Sucher Róza asszonyt, Éva személyesítőjét mesélik. A mű külső kiállítása nem állt a művészi reprezentáció mögött. A tegnapi siker kétségkívül a bakeuti színház legnagyobb vonzerejévé tette a „Mesterdalnokokat“ és már „Parsifal“ és „Tristan“ mellett föl van véve a jövő évi baireuthi előadások programmjába. A „Mesterdalnokok“ előadásán különben egy érdekes jelenet játszódott le, mely jellemzi a baireuthi színházban uralgó fegyelmet. Wagner Kozima asszony ugyanis észrevette, hogy az érdekes Battenberg Sándor herceg jelenléte néhány hölgyet teljesen kihozott sodrából (vagy inkább visszavitt oda) és meglehetős hangos, zavaró társalgást kezdtek az egykori bolgár fejedelemről. Kozima asszony büszkén a kis csoporthoz tartott és így szólt: „Ebben a házban csak a zenészeket akarják hallani; ha boldogult férjem még élne, az önöket felszólította volna, hogy hagyják el a termet.“ A hölgyek fűig pirultak és jön csend és rend a színházban. A gárda-huszárok zenekara, Vilmos császár rendeletéhez képest 25-én végezte el a kegyeletes tiszteletadást Wagner-sírján. Egy chorál, és egy Nibelung-potpourrit játszottak. Ugyanekkor volt a német általános Wagneregylet ülése, mely nagy ovációkkal folyt le Vilmos császár mellett. Az egylet elhatározta, hogy központi székhelyét Münchenből Berlinbe helyezi át. Hogy erre a német császár Wagner-barát érzelmei késztették az egyletet, kétségtelen. Azt