Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-23 / 353. szám
Budapest, 1888. X. évf. 353. (3590.) szám. vasárnap, december 23. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . « Ti . E 7 » — » Kegyedévra .. . 3 » 50 » Egy hóra. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken S kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Balarest nádor utca 7. Is elültszim, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz. 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő ■ ■ * Bérmentetlen leveled csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Lapunk címének megírásakor szíveskedjenek. előfizetőink ügyelni, hogy csakis PESTI Hírlapot írjanak. WflF“ Mutatványszámok kívánatra egy hétig ingyen küldetnek. Légrády testvérele, a Pesti Hírlap kiadótulajdonosai. Előfizetési fölhívás PESTI HÍRLAP 1889 kl Zs. évfolyamára Midőn a Pesti Hírlap immár tizenegyedik évfolyamába lép, nem szükséges többé hangzatos szavakkal ajánlgatnunk a közönség figyelmébe. Hiszen a lap szelleme, iránya, politikája tíz év alatt változatlanul egy volt: magyar nemzeti politika minden előtt s független, szabadelvű demokratikus irány ; ismeri ezt s büszkén vallhattjuk, elismeréssel kiséri széles e haza műveit olvasóközönsége, így érte el a Pesti Hírlap, hogy megelőzve sok más, tekintélyes és tisztes korú laptársait, tíz év alatt Magyarország legkedveltebb, legelterjedtebb lapja lett. A magyar lapirodalom terén páratlanul álló fölkarolás elénk azt a kötelességet szabja, hogy azt mind fokozottabb mértékben kiérdemelni igyekezzünk. E szempont által vezéreltetve, a Pesti Hírlap eddigi rendkívüli kedvezményét, az ingyenes hetizenememléketet új évtől kezdve havonkint kétszer megjelenő sorsolási lappal fogjuk tetézni, mely az összes nevezetesebb sorsjegyek hozási eredményeit a hivatalos jegyzékek alapján, a leghitelesebb alakban közölni fogja s az előfizetőknek ingyen küldetik meg. Oly újítás, melylyel a Pesti Hírlap egyedül fog állani a napilapok közt. A másik újítás , lesz, hogy nem hozunk többé $5—3 hétnél tovább tartó regényt, de annál többször ernyki novellákat, nem kisebb nők, mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán tollából, még pedig már január hó folyamán az elsőt. A Pesti Hírlap vezércikkeit ezentúl is: Pulszky Ferenc, Schvarcz Gyula, Eötvös Károly, Tors Kálmán, Borostyán Nándor és Kenedi Géza írják. Rendes tárcaírói sorába fognak tartozni újévtől kezdve: Agai Adolf, Ambrus Zoltán, Bartók Lajos, Beöthy Zsolt, Borostyán Nándor, Eötvös Károly, Gozsdu Elek, Justh Zsigmond, Kenedi Géza, Kürthy Emil, Marczali Henrik, Mikszáth Kálmán, Radó Antal, Reviczky Gyula, Sebők Zsigmond, Szabó Endre, Szécsi Ferenc, Sziklay János, Szomaházy István, Tolnai Lajos, Tors Kálmán, stb. A Pesti Hírlap színházi, napihír- és távirat-rovatai ezentúl is, mint eddig, leggazdagabbak lesznek minden lap között s úgy bel-, mint külföldi hírei nagy részét saját tudósítóktól táviratilag kapja. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést idejekorán annál inkább szíveskedjenek megújítani, mert különben a postahivataloknál rendesen bekövetkező újévi torlódás miatt a lap küldése fennakadást szenvedhet. A Pesti Hírlap előfizetési ára: Egész évre 14 frt — kr. Félévre 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra ' I ., 20 ,, A Pesti Hírlap és Ország-Világ című nagy képes hetilap előfizetési ára együtt: Egész évre 22 frt — kr. Félévre is „Negyedévre 5 Egy hóra ! „90 „ Az előfizetés legcélszerűbben postautaknakn eszközölhető. Előfizetések a hó bármelyik napjáiól kezdhetők. Az előfizetések a Pesti Hírlap kiadóhivatalához (Budapest, Nádor utca 7. sz.) küldendők. Jan 50 ., A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Premiere után. — A„Fenti Hirap‘” eredeti tárcája. — A függöny legördült. Vége volt az előadásnak. Elhangzott az utolsó taps is és két rosszkedvű pisszegő, összehajtogatva a színlapot, így szólt egymáshoz: — Ne neked, három forintokért! Nagy, jótékonycélú közönség tódult ki a színházból. Ő is készült kitódulni. De előbb odament ahoz a szép dívához, megcsókolta kis kezét és nagyot sóhajtva azt rebegte : — Isteni Sára, ön felséges volt és a publikum hálátlan . . . Kisz ti hand . . . Ugyane pillanatban még egy fiatal ember lépett elő a háttérből, ő is kezet csókolt a művésznőnek és méla rezgésü hangon igy szólt hozzá: — Páratlan Sára, köszönjük . . . Nagysád tudja, hogy mi ártatlanok vagyunk . . . A nyöszörgő kutyák és a fölemelt helyárak voltak okai az egésznek . . . Kiszti hand . .. Mindkét ifjú térdre ereszkedett és a diva gyöngéd kézzel hosszan lengő gyászfátyolt kötött a cilindereikre. — Menjenek haza, szegény barátaim . .. — Jó éjszakát!--------A két ifjú ott állott egymással szemben a tágas színpadon, melyen sivár munkások végezték nagy sietve dolgukat. — Nos, szerzőtárs? — ? — Hogy érzi magát ? _ I — Hallotta? Pisszegtek ! ! ! — Hallottam, De tapsoltak is. — Látta azt a hosszú, epés arcú krakétert a földszinten, a harmadik sor sarkán, a ki vadul pisszegett ? — Láttam. Bizonyosan rokonságban áll az elöljárósággal — — Vagy az adókivető bizottság leszállította az adóját. — Igenis láttam és azonnal elégtételt kértem tőle. Két jegyszedőt küldtem hozzá és kihivattam. — Mit szólt hozzá? — Visszakérte a jegyért fizetett pénzét. — Visszaadatjuk neki ? — Nem. .Inkább megverekszünk vele ! ? • E pillanatban a női öltözők felől egy kis pisze kóristánc jött a kesergő ifjak felé. Még aznap reggel a próbán nagy férfiaknak tartotta a szerzőket. Most kedves bizalmaskodással egy-egy sóskiflivéget dugott a szájaikba. — Bántották a bácsikákat ? . . . Ó, azok a csúnyák . . . No, itt van ni, csak ne sírjanak . . . Pá . . . pá . . . Egy színházi munkás majd a szerzők fejére ejtett egy kulisszát. — No, nem tudnak vigyázni? — rivalt rájuk durva szóval. Aznap délelőtt még udvariasan megsüvegelte őket. Azután kimászott odújából a súgó és jóakaróig megmagyarázta nekik a darab hibáit. A súgót felváltotta az inspekciós tűzoltó. Ez a szerzők arcába világított kis lámpájával. Mikor pedig felismerte őket, jóizót nevetett és tovább ment . . . Odakünn a kerepesi uton a tömeg a belváros felé hömpölygött. A fent tisztelt (?) két ifjú is velük hömpölygött. Gallér annyira nem volt felhajtva még, mint az ő kabátjuk gallérja. A legvénebb cilinderek sem emlékeznek arra, hogy valaki mélyebben húzta volna a szemére őket, mint ahogy ők nyomták homlokukba, gyászfátyolos kalapjaikat . . . A Rókusnál egy partecédula előtt megállották ,borongva, sötéten. Azután egyszerre kirántották hónaik alól esernyőiket és beledöfték annak a barna papirosnak abba a helyébe, ahova az volt nyomtatva nagy hetükkel, hogy : Először : Sára és Bernát. Ezután tovább ballagtak, gondosan kikerülve a közönség velük haladó kisebb-nagyobb csoportjait, melyek a premiere-ről vitatkoztak. Nem jó ilyenkor hallgatózni. De azért mégsem siethettek annyira, hogy meg ne halljanak egy-egy elejtett mondatot, például azt, hogy abban a paródiában nincsenek meg azok az „egységek“, melyeket Aristoteles a drámai műben megkövetel. Azután gyönge a karakterfestés is. Egészen máskép csinálják ezt a franciák. — Szervusztok, fiuk — szólalt meg egyszerre a mély inkognitóban haladó szerzők mögött egy fojtott hang. Lapunk mai száma 24 oldalt tartalmaz. Németek Afrikában. A század kezdetén nem volt híresebb nemzetgazdász mint az angol Malthus, aki abból a tételből indult ki, hogy az emberek gyorsabban szaporodnak mint az élelmükre szolgáló szerek termelése. Ezt tudományosan így formulázta: míg az emberek geometriai, addig az élelmiszerek csak arithmetikai arányban szaporodnak ; ebből következik, hogy az élelmiszerek ára s evvel a földjáradék is folyton emelkedni fog, míg más részről a túlnépesedés következtében a munka bére, a napszám leszáll. Ezen theóriát a szabad kereskedés érdekében zsákmányolták ki, de tetszett a földbirtokosoknak is, akik már látták, miként fog jövedelmük minden további fáradozások nélkül folyvást növekedni. Csakhogy az élet kinevette a theóriát. Ezen az ellenkező állapot állott be, mint amilyet Malthus oly nagy tudománynyal jósolt. A gőzösök és vasutak szorosabb összeköttetésbe hozták Európát a többi világrészekkel; a népesség fölöslege folyvást vándorol kifelé, hol az észak-amerikai Egyesült Államokba, hol Canadába, hol Ausztráliába, hol Dél-Amerikába. Ott feltöri a szűz földet s gabnanemüekben, húsban és gyapjúban oly túltermelést idézett elő, hogy az árak leszálltak, a föld értékéből vesztett, s a földbirtokosok védvámokkal igye-