Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-25 / 355. szám
1888. december 25. PESTI HÍRLAP , a hova a társadalom azokat a szerencsétleneket internálta, a kiknek „tegnapjuk“ nincs, a „ma“ kin és szenvedés reájuk s egyedüli orvosságuk a megváltó halált a melyet — úgy lehet — meghoz a „holnap.“ A megható beszéd után szétosztották a betegek között az ajándékokat, amelyeket rokonok, ismerősök és jószivü emberbarátok küldtek be számukra. Egyik-másik örömmel, boldog mosolylyal fogadta az ajándék-csecsebecséket, nagy részük pedig közönynyel, fásultan. Az intézet igazgatója és a vendégek több beteggel beszélgetésbe eredtek, s 6 óra tájban aztán visszavezették őket a szomorú kórtermekbe, ahonnan csak mához egy évre gyűlnek öszsze a kis kápolnába ilyen számosan A gazdasszonyok orsz. egyesülete leányárvaházában ma délután 3 órakor volt az ünnepély díszes közönség jelenlétében. A választmány tagjai közül ott voltak : özv. Damjanich Jánosné, gr. Pálffy Dani Lipótné, Kralovánszkyné, Adlerné, Liszy Istvánná, Kohnné, Sarcsevics Betty igazgatónő stb. Az ünnepélyt az árvaleánykák iskolázott énekkara nyitotta meg, majd Kádár Amália nevű árvaleányka megható szavakban adott kifejezést a kicsinyek hálájának. Utána Róder Flórent ferencrendi szerzetes mondott alkalmi beszédet, amelynek végeztével minden egyes növendék megkapta a maga ajándékát, egy-egy süteményekkel, írószerekkel, képes könyvvel és más apróságokkal megtelt kosarat. Az „Erzsébet“ fővárosi árvaleányházban délután 4 órakor ünnepelték meg a karácsonyfa felállítását. A főváros küldetésében megjelentek ez ünnepélyen : Horváth János tanácsnok, Heinrich István, Bernát Béla, Frey József, Vámosi Mihály, Jamniczky Lajos bizottsági tagok és Békey Imre tanfelügyelő, Tirschlné választmányi tag és Matzinger Lujza igazgatónő. Igen kedves volt két parányi árvalánynak versekbe foglalt párbeszéde a karácsonyfát felállító angyalkákról. Degen Titusz erzsébetvárosi plébános karácsonyi elmélkedést mondott el a gyermekekhez intézett beszédben. Volt öröm végül az apró népség közt, mikor kiosztották közöttük az ajándéktárgyakat. A m. kir. államvasutak gépgyárában, mint minden évben, úgy az idén is délután 3 órakor nagy közönség jelenlétében osztottak ki karácsonyi ajándékot; 50 szegényebb munkás gyermekei teljes ruházatot kaptak. Jelen volt az ünnepélyen Zimmermann Frigyes igazgató és Horváth János felügyelő családjaikkal s néhány 10-ik kerületi iskolaszéki tag. A Bókás János dr. igazgatása alatti „Stefánia szegény gyermek-kórház“ ma tartotta meg szintén karácsonyfa-ünnepélyét. A megható ünnepély a gyermekek énekével vette kezdetét, majd Morlin Imre tartott szép beszédet, mire az ajándékok kiosztása következett. A József-fiárvaházban nagyszámú közönség gyűlt egybe a mai karácsonyfa-ünnepélyre. Ott voltak többek között: Heinrich István, az árvaház-bizottság elnöke, Horváth János dr. főv. tanácsos, Kanovics Béla alesperes stb. A növendékek éneke után Kanovics Béla alesperes intézett buzdító beszédet a gyermekekhez, majd kiosztották a számos karácsonyi ajándékot, többek között 200 frtnyi készpénzt is. A VI. kerületi kisdedóvó egyesület is ma tartotta meg karácsonyfa ünnepélyét az általa alapított és fenntartott intézetekben, 10 órakor az ó-utcai, 11 órakor pedig a rózsa utcai óvodában. Mind a két helyen Jamnitzky Lajos, az egyesület egyik jótevője szólott a gyermekekhez. A szép beszéd után az ó-utcában Markhot József, a rózsa-utcában pedig Wunderlich Nándor igazgatók növendékeikkel apró pastorálékat játszattak el, mire kiosztották az ajándékokat. A budavári ág. ev. elemi iskolában ma d. u. 4 órakor tartatott meg a karácsonyfa-ünnepély, mely alkalommal 128 gyermek részesült különféle ajándékban; ezek közül 55 gyermek teljes öltözetet kapott összesen 407 frt értékben. E magasztos ünnepély nagyszámú díszes közönség jelenlétében a gyermekek énekével vette kezdetét, mely után Steuer Lajos s. lelkész megható szavakban ecsetelte az ünnepély jelentőségét. Napi hírek. ■— (Lapunk jövő száma) a kettős ünnep miatt csütörtökön, december 27-én, jelenik meg. — (A Pesti Hírlap karácsonyi száma.) Olvasóink a mai nappal veszik az eddig magyar nyelven megjelent legterjedelmesebb napilappéldányt. A Pesti Hírlap karácsonyi száma negyven oldalt foglal magába, ami nem csak első eset a magyar hírlapirodalom történetében, hanem a bécsi lapok (melyek pedig terjedelemre elsők a kontinensen) karácsonyi számaival is kiállja a versenyt. Bizony némi kevélység dagasztja keblünket, hogy behatol szerkesztőségi szobáinkba a rotációs gépek kereplése és zúgása, melyek ma már kora délután elkezdték nyomni a Pesti Hírlapot, ha visszagondolunk arra az egy századévre, amióta magyar hírlapirodalom van s eszünkbe jutnak azok az apró, többnyire külföldi lapok fordításán tengődő lapocskák, melyek a sajtó első gyönge hajtásai valának. Bizonyos megilletődéssel forgatjuk a száz év előtti „Magyar Kurírt,“ azt a számot, melyet Szatsvay uram igy karácsony tájban eresztett szét Bécsből, hosty újesztendőre vagy három királyokra megkapják a magyarok, s melynek címlapján a lovas alakot ábrázoló fametszet alatt mindössze e verssorok jelzik az év végének nagy jelentőségét : Gyű te Deres! Röpítsd Kurírodat. Te is magyar nemzet küldd az Ablakomat. Persze a Kurír vékony szellemi elemózsiát vitt a két haza újságolvasóinak, mindössze vagy nyolc kis oktávlapot, melyeken fordításokon kívül alig van egyéb. Az „ablakot“ persze ma is kéri a Deres, de ami a szellemi táplálékot illeti, abban van némi különbség, annyi legalább, amennyiből kiviláglik, hogy száz év alatt az országban alig fejlődött valami oly hatalmasan a maga nemében, mint a sajtó. A Pesti Hírlap mai számának szépirodalmi tartalma, a mellékleten „A boldogságról.“ Karácsonyi levél. Quintustól. „Hajó-út.“ Költemény Bartók Lajostól. „Visszaemlékezések a régi időkből“ Pulszky Ferenctől. „Palota és kunyhó a régi Magyarországban“ Marczali Henriktől. „A leghitványabb.“ Tolnai Lajostól. „Végrendelet.“ Költemény, Szabó Endrétől. „A kulisszák mögül.“ Tors Kálmántól. „Az Eszbekie és Muszki Kairóban.“ Borostyáni Nándortól. „Kis leány imája.“ Költemény. Pósa Lajostól. „Egy párisi nap benyomásai.“ Justh Zsigmondtól. „Elhagyottak.“ Sebők Zsigmondtól. „Két testvér.“ Radó Antaltól. „Az igézet.“ Sziklay Jánostól. „Alkony.“ Szemaházy Istvántól. „A hadapród.“ Sterczeg Ferenctől. „A hála.“ Várkonyi Dezsőtől. — A főlapon. „Agglegény karácsonya.“ Költemény. Reviczky Gyulától. Az új büntető kódex. (Egy kép a legjobb időkből.) Mikszáth Kálmántól. A primadonna karácsonya. Kürthy Emiltől. Kívánjuk, hogy olvasóink ép oly jó akarattal olvassák mai lapunkat, mint amilyennel mi azt írtuk és összeállítottuk. •— (A szent est) enyhe, de némileg ködös levegővel szállott le a fővárosra. Már napok óta ilyen volt az idő. A főváros népe is nélkülözni kénytelen az annyiszor dicsért, versben megénekelt, képekben kifestett karácsonyt. Pedig fekete karácsony, fehér húsvét, mondja a közmondás. • Mindazáltal a csokoládészerű csatákkal bevont utcákon és tereken ma rendkívüli volt a sürgés-forgás. Cukrászok, játékosok, diszmóárusok és ékszerészek boltja tömve volt. Ezek a szeretet napján aratnak s nincs senki, aki szemükre vesse. Elvégre elosztozkodott a világ idekünn a tömérdek csecsebecsén. Eszenden a nagy házak ablakai szokatlan fényben ragyogtak mindenfelé. Budapesten ugyanis a karácsonyfa ünnepe sokkal kozmopolitikusabb, mint kisebb helyen. Itt izraelita vallású polgártársaink legnagyobb része szintén fölállítja a karácsonyfát gyermekei örömére s igy el lehet mondani, hogy e pillanatban az egész Budapest a gyöngédebb családi érzés oltárai köré gyülekezik, ahol víg gyermekraj osztozkodik az ismeretlen származású ajándékokban. Mi is leteszszük a tollat egy egész napra s addig is boldog és kedves ünneplést kívánunk olvasóinknak! — (A királyné) e hó 26-án reggel utazik el Bécsből Münchenbe anyjához, Ludovika bajor hercegnőhöz hat napi tartózkodásra. — (A királyasszony születésnapja.) Erzsébet királyné születése napjának 51-ik évfordulóját a szokásos ünnepélyességgel ülte ma meg a főváros. A két városházára s más középületekre kitűzték a nemzeti lobogót. Az idegen államok konzulai saját nemzeti zászlóikat tették ki. Az első isteni tisztelet a budai kir. palotai Szt.Zsigmond-kápolnában volt, hol reggeli 8 órakor Maszlaghy Ferenc udvari prépost-plébános mondott csöndes misét. A kápolnában a várkapitány vezetése alatt az összes udvari tisztviselők megjelentek. A budavári helyőrségi templomban délelőtt 9 órakor volt a király születésnapja alkalmából hálaadó istenitisztelet, melynek azonban nem lévén hivatalos jellege, a katonai és polgári méltóságok nem vettek részt benne. A templomot azért nagyszámú közönség töltötte meg. Az isteni tiszteleten Bogisich Mihály, budavári prépost-plébános, a királyné által a koronázás alkalmával ajándékozott miseruhában celebrált. Ezen kívül a főváros több templomában mondtak ma könyörgést a királyasszonyért. — Egyúttal felemlítjük, hogy fővárosi küldöttség járt ma délelőtt Ráth Károly főpolgármester és Kamermayer Károly polgármester vezetése alatt a belügyminiszternél, hogy úgy a királyné születésnapja, valamint a karácsonyi ünnepek alkalmával az uralkodó család előtt a főváros hódolatát és üdvözletét, a miniszter kifejezze. A miniszter megígérte, hogy a főváros szerencsekívonatait a trón zsámolyához fogja juttatni. — A királyné születésnapját a vidéken is mindenütt istentisztelettel ülték meg. — (Stefánia trónörökösné, mint védnöknő.) Az örvendetesen gyarapodó fehérkereszt-egyesület Stefánia trónörökösnét kérte föl védnökéül, a ki a tisztet el is fogadta. 1. . (Kemény lecke a közös hadsereg altisztjeinek.) A képviselőház november 24-én tartott ülésén Ugron Gábor képviselő interpellációt intézett Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, kérdezve: van-e tudomása azokról az embertelen kínzásokról, amelyekkel a fővárosi Valero-kaszárnyában a katonaújoncokat altisztjeik gyötrik, s amelyekkel a Mollináry-ezred tí-ik századának egy kecskeméti születésű újoncát az öngyilkosságba üldözték. A miniszterelnök mindez ideig nem felelt az interpellációra, de amit felelni fog, teljesen kielégítheti a haza ifjúságát ilyen túlkapások ellen jogosan védelmező törvényhozó testületet. Mert az történt, ami eddig még alig, hogy — kétségkívül a miniszterelnök utasítására — a katonai hatóság vizsgálatot indított ez ügyben s ítéletével fényes elégtételt szolgáltatott az embertelen kínzás ellen felszólalt törvényhozónak. A vizsgálat folyamán ugyanis az említett ezred 14-ik századának két altisztjére kiderült, hogy válogatott kínzásokkal gyötrik a legénységet. A hadbíróság emiatt a két altisztet megfosztotta rangjától, tizennégy hónapi börtönre ítélte őket s kimondotta, hogy rangjukat többé vissza nem nyerhetik. Egyúttal — példaadás okáért — elrendelte a hadbíróság, hogy ez az ítélet bevétessék a napiparancsba s a csapatparancsnokok olvassák föl azt az altisztek előtt. Ez meg is történt tegnap. Adja isten, hogy eredménye legyen s okulyon belőle az a sok közös hadseregbeli altiszt, akiknek legnagyobb része — kellő ellenőrzés hiányán — csupa virtuskodásból már sok magyar ifjút üldözött a halálba. — (Munir bey) volt budapesti török főkonzul, aki folyó hó 11-ike óta rendelkezési állapotban van, péntekről szombatra való éjjel súlyosan megbetegedett. Dr. Farkas László orvos, aki a helybeli török főkonzulátussal egy házban lakik, azonnal elment a fogadóba, melyben Munir bey, az új főkonzul, megérkezte után szállást vett és megvizsgálta a beteget. Vörhenyt (scarlatina) konstatált és értesítette a főkonzulátust. Innét a titkár, Horvát efendi azonnal kiküldetett, hogy a súlyos betegnek megfelelő elhelyezéről gondoskodjék. De — mint a „Revue de l’Orient“ írja — csak tegnap este sikerült a beteg főkonzul számára magánlakást kapni, ahol Kétly tanár és dr. Farkas László utasításai szerint ápolják. A (Lavigerie bibornok) nemes agitációja, melyet a rabszolgakereskedés ellen fejt ki, nagy szellemi mozgalmat idézett elő Afrikában. Mindenfelé emlegetik a rabszolgák apostolát, elragadó ékesszólását, szent buzgalmát. A bíbornok e hó 17-én Nápolyban a „figlie di caritá“ kápolnájában előkelő hölgyek előtt tartotta az afrikai rabszolgakereskedés fölött második konferenciáját, mely alkalommal a legélénkebb színekkel ecsetelte a rabszolganők szenvedéseit és megaláztatásait. A feketék falvai ellen intézett támadások alkalmával a férfiaknak gyakran sikerül elmenekülniük; az öregek egyszerűen legyilkoltatnak, de legiszonyúbb a nők sorsa. A szerencsétleneket nyakukra erősített gyűrűk által láncolják egymáshoz s barmokként hajtják hónapokig a vásárokra, többnyire Törökországba, Arábiába vagy Perzsiába. E szerencsétlen áldozatok húsz százaléka elpusztul az út fáradalmaiban s egyszerűen ott hagyják őket az útfélen s szerencséseknek mondhatók azok, kiket egy könyörületes lövéssel szabadítanak meg a kínlódástól. A többiek elkerülhetlenül a szégyen martalékaivá lesznek. E szerencsétlenek száma meghaladja évenkint a 200,000-et. Lavigabie ezután a hallgatóság megindultságának élénk kitörései mellett mondott el egyes részleteket e méltatlan üzelmekből s előadását lelkes fölhívással végezte. A bibornok hallgatói azt mondják, hogy e férfi ékesszólásának hatalmát nem lehet elképzelni, mindenkit egyszerre meghódít. „Ha a középkorban volnánk“ — mondja egy klerikális lap — „másodszor látnók, mint kel föl Európa, hogy a hitetleneket megfenyítse s isten szavát hirdesse a gonosz országában!“ — (Halálozások.) Zmeskál Kálmán hontmegyei földbirtokos, élete 45-dik évében tegnap meghalt Bécsben. Zmeskál Hontmegye németi járásának egykor főszolgabirája és az utóbbi időben árvaszéki ülnöke volt. Makacs és kínzó betegség gyötörte már évek óta. Bécsbe is azért ment, hogy betegségének orvoslást keressen, de a tegnap megejtett műtét következtében meghalt. A nemzeti kaszinóról, melynek a boldogult tagja volt, gyászlobogó hirdeti elhunytát.