Pesti Hírlap, 1889. április (11. évfolyam, 90-103. szám)

1889-04-01 / 90. szám

1889. április 1. PESTI HÍRLAP 3 irányta-vezette. Kivált az első felvonásban valamivel katonásabb magatartást kellene tanúsítania.. Nagyon jó volt Sylvain szerepében Kiss Béla, a­kinek kelle­mes tenorja örvendetesen fejlődik. Játéka is napról­­napra több színpadi otthonosságot árul el. Thibaut parasztot Hegedűs jóizű komikummal adta és sike­rült alakításával jelentékenyen hozzájárult az előadás sikeréhez. A legnagyobb dicsérettel kell megemlékeznünk az énekkarról, mely ma mintaszerűen működött, vala­mint a zenekarról, mely valóban művészileg oldotta meg feladatát. Az utóbbi oly finom árnyalással és oly diszkréten játszott, mintha nem is ugyanazok a zenészek ültek volna az orchestrumban, a­kik pél­dául a „Sevillai borbélyában és más via dalművek­ben oly brutális nyerseséggel szoktak játszani. Az egész előadáson meglátszott a minuciózus gonddal csiszoló kéz nyoma. A rendezés pedig Al­szegi­y Kálmán kiváló ügyességéről és szakértelmé­ről tett újabb tanúbizonyságot. A második felvo­násban a menekülők távozó csoportja a holdvilágos éjben festői látványt nyújtott. A díszletek is igen szépek. A nézőtér egészen megtelt és a közönség fel­vonások után az összes szereplőkkel együtt Mahler Gusztáv igazgatót is zajosan hívta. Az opera, mely­nek második előadása kedden lesz, előre láthatólag sokáig fen fogja magát a műsoron tartani és kassza­darabja lesz az operaszínháznak. A. K. ” (A várszínházban) az előadások sora hol­nap, ápril 1-én az „Észak csillagáéval véget ér. Hir­detve volt ez évadban 72 bérletelőadás és pedig a nemzeti színház részéről 48, a m. kir. opera részéről 24. A nemzeti színház adott 51, az opera 22 előadást, tehát összesen a kettő 73-at. A hiányzó két operai előadást az igazgatóság nem pótolhatta, mert a febr. elején bekövetkezett országos gyász miatt a színhá­zak zárva lévén, az opera-igazgatóság kénytelen volt az elmaradt előadásokért az operaház bérlőit kárpótolni s minthogy csak szünnapokon rendezhet a várszín­házban előadásokat s ilyenekkel február—márciusban nem rendelkezett: a várszínházi bérlőknek a nemzeti színház nyújtott kárpótlást az elmaradt 2 opera he­lyett 3 drámai előadással. * (A bornevillei harangok.) Planquette ge­­niális operetteje, mely már 153 előadást ért a nép­színházban, nem szerdán, mint előre jelezve volt, hanem már holnap, hétfőn, kerül színre új betanulás­sal először Serpolette-t ezúttal F. Hegyi Aranka, Germaine-t Bácskai J., Grancheux-t Dárdai, Henri-t Victor,­Gáspár-t Makó, a bírót Gyöngyi játszsza. A bornevillei harangokat 1878. márc. 23-án adták elő­ször a népszínházban, Serpolette szerepében, Pálmai Ilkával. Ugyanez év nov. 15-én tartották meg azt a jótékony előadást, a­melyben Serpolette szerepét Blaha L. asszony, Henri-t pedig Odry L. játszotta, s a­mely zsúfolt ház előtt folyt le s nagy összeget ho­zott a jótékony célra. A darab az első évben (37-szer, a második évben 37-szer került színre s 100-dik előadását 1880. ápr. 21-én érte el. Sokat adták 1881-től kezdve 1880-ig minden évben. A legutolsó előadásai alkalmával Serpolette-t Margó Célia ját­szotta. A darab 1886. augusztus 25-ike óta nem ada­tott, tehát közel 3 évig pihent. * (Németh Józsefet.) a népszínház kiváló tagját — mint részvéttel értesülünk — súlyos csapás érte Mialatt a jeles komikus ma este az „Ingyen­­élőkben“ Boross korcsmáros szerepében kacagtatta a közönséget, otthon tizenhároméves fia örökre le­hunyta szemeit. A kis Lajos egy okos szemű, leányos arcú fiúcska, néhány nap előtt agyhártya-gyulladást kapott s dr. Ir­say Arthur tanár önfeláldozó gon­­dozása­­ dacára sem volt többé megmenthető az élet számára. — Németh valóságos rajongással csüngött fián s a leggondosabb nevelésben része­sítő. Néhány évig Kalocsán neveltette a konviktusban s csak legutóbb került át a fővárosi gimnáziumba. Hajlama azonban a színészet iránt napról-napra nö­vekedett s csak nem­régiben jelentette ki édes atyja előtt, hogy „jobb színész leszek, mint a papa“. Korán száll sírba ez a szép remény, a közrészvét enyhítse a bánatos atya fájdalmát. * (Soproni színház.) Sopronból írják lapunk­nak : Helvey Laura asszony, a budapesti nemzeti színház művésznője, pénteken, folyó hó 29-én lépett föl először Sopronban, telt ház előtt „bedórá­­ban. Megjelenésekor lelkes tapsokkal fogadták, s a zene­karból két gyönyörű virágbokrátát nyújtottak föl, az egyiket a soproni szinpártoló egyesület, a másikat a szinpártoló­ egyesület elnöke , báró Augustinetz ne­vében. Helvey Lama művészi alakítását a közönség pa°y érdeklődéssel és tetszéssel kísérte s a vendég­­művésznőt minden felvonás után ötször-hatszor ki­hívták. A kitűnő vendég mellett még sok tapsot kap­tak Laczkó Aranka, Somogyi és Komjáthy. Helvey Laura még háromszor lép föl Sopronban. A művésznő tiszteletére a színpártoló-egyesület nagyér­demű elnöke és Jekelfalussy kamarás fényes ebé­deket adtak. Napi hírek. Mai zenemellékletünk. Székács Gyula, Szegeden élő jeles zene­szerzőnktől sikerült két apróságot tartalmaz mai zenemellékletünk. Az egyiknek címe: „Scherzo en forme de gavotte“, a másik egy szép „Ma­zurka.“ — (Személyi hírek. A király körösszeghi és adorjáni gróf Csáky Kálmán nyugállományu honvéd huszárezredesnek a címzetes vezérőrnagy­ jelleget díj­mentesen adományozta. — A bécsi fogadalmi tem­plomban tegnap délben vezette oltárhoz báró Sar­­dagna Géza hu­szárhadnagy Jauner Lidia kisasz­­szonyt, lovag Jauner Ferencnek, az udvari operaszín­ház egykori igazgatójának leányát. — Szögyény osztályfőnök, kit ő felsége ma délben hosszabb ki­hallgatáson fogadott és a ki a nap folyamán Tisza miniszterelnökkel többször tanácskozott, ma este visz­­szautazott Bécsbe.­­ (Az udvar itthon.) Az udvar Budapestről leendő elutazásának ideje még eddigelé nincs megal­apítva. Az ideérkezéskor körülbelül április 10—11-éig preliminálták az itt tartózkodást, ez előtt egy héttel azonban, mivel a királyasszony makacs lábbaja hir­telen megújult, Mária Valériával rögtön el akart utazni Wiesbadenbe. Ő felsége a király elkísérte volna őket Bécsig, s onnan pár napra Münchenbe volt utazandó. Akkor — a múlt szombaton — ké­szen is volt az egész udvar az elutazásra, az utolsó pillanatban azonban dr. Wiederhofer udv. orvos táv­irati utón jelentette, hogy Wiesbadenben hörghurut­esetek léptek föl. Ekkor aztán az udvar hirtelen megvál­toztatta tervét és elhatározta, hogy itt marad. Mint legutolsó lapunkban már jeleztük, ő felsége a király pár napra mégis felrándul Bécsbe és pedig Budapestről holnap este utazik el és csütörtökön reg­gel ér ide vissza. Az egész udvar elutazására nézve pedig ismét a legelső megállapodás jut valószínűleg érvényre, az t. i., hogy április 11-én, vagy 12-én hagyja el a királyi család Budapestet. A királyasz­­szony és Mária Valéria Isc­hlbe utaznak, ő felsége a király pedig Bécsben marad, a­honnan azonban nemsokára ismét visszajön, egyedül, Buda­pestre. Ez a megállapodás különben nem végleges, és minden pillanatban változtatást szenvedhet úgy az udvar innen leendő elutazására, mint a ki­rály visszaérkeztére nézve. — A királyi család napi­­programmja itt alig változik valamicskét néha-néha, így ma is, mint a mióta az udvar itt tartózkodik, rendesen minden ünnepnapon, reggel 8 órakor Masz­­laghy Ferenc udv. prépost csöndes misét mondott a várpalota Szt.­Zsigmond-kápolnájában, a­hol erre meg­jelent a király ő felsége is. Délelőtt nygl0 órakor pe­dig dr. Robicsek Ferenc káplán misézett s a királyi oratóriumban jelen volt Erzsébet királyné, hiá­lta Valéria főhercegnő és vőlegénye Ferenc Sal­­vátor főherceg. A kápolnában délelőtt tizenegy óra­kor volt az ünnepi közistentisztelet, melyen dr. Nemes Antal hittanár celebrált. — Ferenc Szal­­vátor főherceg tegnap este 9 órakor jött meg Bécs­­ből Budapestre, s már holnap hazautazik. — Hohen­lohe Szilárd herceg, első főudvarmester tegnap Bécs­­ből ideérkezett, s holnap visszautazik Bécsbe.­­ (Helyreigazítás.) A képviselőház közokta­tási bizottságának tegnapi üléséről szóló tudósításban Berzeviczy Albert államtitkár nyilatkozata hiányosan és tévesen van ismertetve. Az államtitkár nem azt mondta, hogy „hajlandó behozni a szeminá­riumi oktatást“, hanem ismertetvén a budapesti egyetemen jelenleg már alkalmazott szemináriumi rendszert, az előadó kérdésével szemben oda­nyilatkozott, hogy a kolozsvári egyetemen célsze­rűbb lesz majd csak a Budapesten tett tapasztalatok nyomán intézkedni a szemináriumok felállítása iránt. Továbbá ugyanő nem a francia fakulték ellen tá­masztott kifogásokat ismertette, hanem Fenyvessyvel szemben kimutatta, hogy Franciaországban sincs a felsőbb oktatás úgy szervezve, mint azt Fenyvessy — a francia példára hivatkozva — kívánatosnak mondta. — (Halálozások.) Dr. Haris János orvostudor, Haris nyug. kúriai biró és Haris Pál görög főkonzul fivére, márc. 28-án elhunyt Budapesten. — Eperjes­ről gyászlap jelenti, hogy Kassai Raisz Antal, hit. ügyvéd, Gömör-, Torna- és Sárosvármegyék egykori táblabirája s a gróf Hadik-Barkóczy család nyugal­mazott uradalmi főszámvevője, március hó 30-án, élte 81-ik évében, rövid betegség után jobblétre szen­­derült.­­ Győrött elhunyt Petz Adolf nyug­ királyi törvényszéki biró március hó 29-én, életének 71-ik, boldog házasságának 38-ik évében. — Csenkereb­ei és Bunyai Sivó Margit, életének 18-ik évében, hosz­­szas szenvedés után elhunyt Mentonéban s április hó 2-án fog az abonyi családi sírboltban örök nyuga­lomra helyeztetni. —­­Izgalom a lipótvárosi kaszinóban. Kinos ügyet tárgyalt ma a lipótvárosi kaszinó rend­kívüli közgyűlése. Dr. Mezei Mór, ismert fővárosi ügyvéd, a­ki különösen országgyűlési és községi vá­lasztásoknál szokott kortesszerepet játszani, pár hét előtt a kaszinó tagjai közé való felvételt kérelmezte. A kaszinó választmánya alapszabályszerű kötelessé­géhez képest tárgyalás alá vette a fölvételi kérvényt, de hosszabb vita után tagjainak többsége elutasí­totta a kérelmet. A választmány e határozata el­len dr. Kresz Géza és dr. Adler Zsigmond a föl­vételért folyamodó beleegyezésével fellebbezést jelen­tettek be egy e régből összehívandó rendkívüli köz­gyűléshez, a­melynek egybehívását 72 kaszinói tag saját aláírásával sürgette. E rendkívüli közgyűlés ma délben tartatott meg a kaszinó józsef téri helyiségében a tagoknak oly élénk részvétele mellett, a minő rendes közgyűlések alkalmával ott még eddig elő nem for­dult. A közgyűlést Fálk Miksa elnök nyitotta meg, röviden ismertetve a tényállást és fölolvasva az alap­szabályok illető pontját, a­melynek értelmében a választmánytól fölebbezett ügyekben a rendkívüli közgyűlés vita nélkül titkos szavazással dönt. Ennek alapján föltette a kérdést, kívánják-e a tagok dr. Mezei Mór fölvételét, igen vagy nem, és nyom­ban elrendelte a szavazást a már előbb ki­osztott szavazójegyekkel. Fél óra elteltével az elnök a következő eredményt hirdette ki : Szavazott összesen 144 tag, még­pedig igennel 89, nemmel 55; minthogy tehát dr. Mezei Mór az alap­szabályszerű kétharmad szótöbbséget nem nyerte meg, a fölebbezés elutasittatott, és dr. Mezei Mór fölvétele megtagadtatott.­­ A titkos szavazás e nem várt eredménye roppant izgatottságot keltett az igennel szavazók körében, a­kik számszerűleg több­ségben voltak. Többen közülük egy mellékterembe vo­nultak és az első ingerültség pillanatában a kaszinó­ból való tömeges kilépés, vagy a kaszinó föloszlatásá­­nak eszméjét pendítették meg. Egyesek élesen kikel­tek az inzultus ellen, a­mely a szóban forgó ügyvéd becsülete ellen intéztetett. Siló Sándor azt indítvá­nyozta, hogy azonnal írják alá a kilépési nyilatkoza­tokat. Végül elhatározták, hogy a felebbezés benyúj­tóit, dr. Kresz Gézát és dr. Adler Zsigmondot, érte­kezlet egybehívásával bízzák meg, a­mely a dr. Me­zei Mórnak adandó elégtétel módozatai fölött lesz hi­vatva határozni. Az értekezlet egybehivását keddre tervezik.­­ (Görög-katholikus istentisztelet.) A Budapesten élő görög-katholikus hívek értesittetnek, hogy jövő szombaton, azaz április hó 6-án, mint Gyümölcsoltó­ Boldogasszony ünnepén, továbbá a rá következő vasárnap (április 7.), valamint virágvasár­napján (április 14.) délelőtt fél 9 órakor az egyetemi templomban a szokott oltárnál görög-katholikus is­tentisztelet lesz. Azok a hívek, a­kik a szent gyó­nást végezvén, saját rítusuk szerint óhajtanak ál­dozni, azt a mondott napokon megtehetik. Husvétva­­sárnapján nem lesz istentisztelet, minthogy Firczák nagyprépostnak hivatalból székhelyére kell utaznia. — (Boldog lakók.) Berlin északi részében van egy ház, melynek párja legfölebb — Szegeden akadhat. A házban 37 fél lakik s nincs tulajdo­nosa. A ház annyira meg volt terhelve adósságok­kal, hogy legutóbbi tulajdonosa jobbnak látta nyom­talanul eltűnni. A ház azonban nem árvereztetett el, hanem az összes hitelezők konzorciumot alakítottak s a házat közösen átvették. Alig kötötték meg azon­ban a szerződést, belátták e viszony tarthatatlanságát s hogy mégis csak el kell a házat árvereztetni, mert egyikük sem érezte magát hajlandónak a részletére eső pótlék fizetésére. Ennek következtében egyikük sem akarja a házbéreket fölvenni, nehogy tulajdonos­nak tekintsék s a terhek megfizetésére kényszerítsék. A házban ennek folytán idilli állapotok uralkodnak. A konzorcium által fölfogadott házfelügyelő, miután a beszedett házbérekkel mindenütt visszautasították, végre kénytelen volt a pénzt a rendőrségnek átadni s ott kijelenteni, hogy ily körülmények közt kényte­len állásáról lemondani. Az épület tehát most telje­sen magára van hagyva s a lakók, kiktől most senki sem kéri a lakbért, sőt ha fizetni akarnak, vissza­­utasittatnak, úgy élnek, mint a paradicsomban.

Next