Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
1889-07-17 / 194. szám
8 — (Vékey, a világutazó Oláh-Piánban.) Mindenki emlékezhetik még a fővárosban s a vidék nagyobb városaiban is azokra az érdekes fölolvasásokra, melyeket Vékey Zsigmond hazánkfia, aki egyúttal angol colonel, világkörüli barangolásairól tartott néhány év előtt. Nos ez az érdekes ember, a ki Coccin-Rhinát s Afrikát is összebolyongta, ma az erdélyi havasok egyik eldugott s sohasem hallott kis falucskájában, Oláh-Piánban tölti napjait. A ki e vidéket 50 évvel ezelőtt is ismerte, csak az tudja, hogy mit keres ott Vékey colonel. Azt, aminek keresésével már az ottani lakosság is fölhagyott, csillogó aranyat. Lapunk egyik barátja írja nekünk, hogy az oláh-piáni patak, ezelőtt még néhány évtizeddel is, dúsan jutalmazta azokat, kik homokjában aranyat mostak. De az aranymosást hosszas, kedvezőtlen kutatások után ma már csak a legszegényebb néposztály próbálgatta, mígnem egyszer csak megjelent ott Vékey ezredes, s megszerezvén a szükséges engedélyt és területet, egy angol társaság megbízásából újból hozzáfogott az aranymosáshoz. Ámde nem a fajta primitív eszközökkel, hanem egy csodálatos szerkezetű, állítólag ausztráliai aranymosó géppel fogott a munkához, s hir szerint nem is épen rossz eredménynyel. Ha beüt a kísérlet, több gépet is hozat s általában szélesebb alapokra fekteti vállalatát. Egy világutazóhoz méltó merészség, — jegyzi meg a viszonyokat ismerő barátunk. (A pestis Arábiában.) A pestis immár Yemenben is kitört és már az izlám szent városainak határaihoz közeledik. Ha meggondoljuk, hogy ez idő szerint Mekkában mintegy kétszázezer muzulmán zarándok ad találkát, be kell látni, hogy a veszély nagy, sőt, bár az utóbbi időben Európába nem tört be a pestis, félő, hogy e világrész is megnyögi, ha csak a török hatóságok idejekorán meg nem teszik a legmesszebb menő óvintézkedéseket. A török kormány a maga részéről ugyan megtett mindent, hogy az igazságot eltitkolja, de mivel immár nyilvánosságra került, ijedten hívta össze a nemzetközi egészségügyi tanácsot, hogy az tanácskozzék az óvintézkedésekről. A pestis fészke most Assyria, a törökök legifjabb tartománya. Ide 1826-ban egyiptomi katonák hurcolták be a pestist, az 1825—26-ki nagy assyr-egyiptomi háború alatt. Azóta nem tud a szerencsétlen tartomány, mely különben termékeny és regényes, s oly virágzó a vegatációja, mint Egyiptom leggazdagabb vidékeinek, megszabadulni a ragálytól, melyet a nép a „halál apjának“ ii. Az első járvány 1826-ban tört ki, a második 1844-ben, a harmadik, mely az előzőket túlszárnyalta borzalom dolgában, 1854-ben. Majd 1862-ben és 1864-ben helyi jellegű járványok dühöngtek, 1874-ben pedig egész borzalmasságában föllépett a betegség s egy évnél tovább pusztított; a meglátogatott községek lakosságának egy harmadát megölte. Az utolsó pestisjárvány 1882-ben rémítette, meg a keletet, de ez szelidebb jellegű volt a korábbiaknál s rövid ideig tartott. Az idei járvány már ez év januáriusának második felében föllépett s azóta erősen terjedt. Áprilisban egy európai orvos elhatolt Ephaassyr faluig, ahol már föllépett szórványosan a pestis s tanulmányozta azt. Azóta többször akartak európai orvosok az assyrok országának belsejébe hatolni, mert biztos forrásból tudták, hogy már odabenn félelmes módon dühöng a pestis, de a gemeni török kormányzó megakadályozta őket ebben. A török hatóságok egyre azt hangoztatták, hogy nincs semmi baj, de a francia kormány, melyet konzulai kellőkép informáltak, már régebben eltiltotta az idén Algier és Tunisz lakosságát a Mekkába zarándoklástól, nehogy a ragály csiráit tartományaiba hurcolják. A török kormány az időben tiltakozott e tilalom ellen, melyet a vallásszabadság megtámadásának állított, de azóta a francia kormány hivatalosan bebizonyította az assyriai járvány kitörését. Az egészségügyi tanács által kiküldött katonai orvosok konstatálták nem csak azt, hogy a pestis kitört, de hogy ez esetben hallatlan hevességgel dühöng. Tekintve, hogy Mekkába az áldozati bárányokat ősi szokás szerint assur pásztorok viszik, a legnagyobb veszély fenyegeti a mekkai zarándokokat. Ha egyetlen pestises beteg ér a szent városba, a ragály csirája egyszerre százezrekbe van plántálva. Az egészségügyi bizottság a kormánytól katonai egészségügyi kordon felállítását követeli, mely minden kiszlekedést lehetetlenné tegyen Yemen és a ragálytól meglepett Assyria közt. Assyria kikötőit elzárják, hogy a ragályt a vörös tengeren ne hordják szét. A török kormány már fölállította a hosszú vesztegzárt a Mekkából visszatérő zarándokok számára. Most még csak az a kívánatos, hogy a török kormány az óvintézkedéseket komolyan és szigorúan hajtsa végre, különben könnyen megeshetik, hogy Európa Törökországnak egy pusztító járványt köszönhet. . . (Az orsz. kisdednevelési kiállítás) irodájába legújabban ismét igen érdekes tárgyak és bejelentések érkeztek. Horváth László tanfelügyelő Kis- és Nagyküküllő megyéből gyönyörű erdélyi népviseleti tárgyakat, parasztfiú- és leányruhákat, bölcsőket a belevaló bábukkal együtt állított össze A Zellerin-gyár nagy kiállítást rendez bádogos tárgyaiból, hozzájárul a gyermek-mintaszobák berendezéséhez és egészen új, még eddig nem ismert, szabadalmazott gyártmányokat fog bemutatni. (Magyar iskola Balásfalván.) Mikor ez a három szó — írja balásfalvi levelezőnk — ténynyé válik, akkor régi vágya s törekvése telik be az erdélyi magyarság ama részének, mely a görög katholikus érsekség ezen székhelyén, nemzetiségi szempontból, ebben a tekintetben egészen segélytelenül állott. Létezett s létezik ugyan ma is egy felekezeti magyar iskola itt, de ezt sem helyisége, sem mizerábilis tanereje nem kvalifikálja nagy missziója betölthetésére. A figyelmét mindenre kiterjesztő Emke alsófehérmegyei vezérférfiai rég buzgólkodnak, hogy Balásfalván egy, a kor szellemének megfelelő magyar népiskola létesüljön, társadalmi utón gyűjtést eszközöltek annak fölállítására. — az Emke kebelében is tért hódítottak az eszmének, de a legtöbb akadály — bár a reformált egyházkerület is ingyen fölajánlta ottani telkét az iskolának — még ez ideig nem volt legyőzhető: nem volt pénz. Az Emke végre biztosította az iskola fölállítását, kimondván, hogy egy tanító javadalmazását hordozza és biztosítja, — ámde még egy tanerő kellett — és ennek fizetésére az alap nem volt sehol. Ekkor a megye buzgó főispánja, dr. Kemény Kálmán vetette latba hatékony befolyását a közoktatási miniszternél, kinél — fölfejtett indokai alapján — olyan előzékenységre talált, mely ma már a második tanerő alkalmazhatását is biztosítja. A napokban jött le gr. Csáky minisztertől a válasz, hogy a kormány a második tanerő fizetését, évi 400 frtot az államköltségvetés terhére — viselni hajlandó. — Ilyen vállvetett fáradozás és áldozatkészség mellett tehát alapos a remény, hogy a jövő tanév kezdetén hajléka lesz a magyar nyelvnek és tudománynak Balásfalván is. És ezt csak örömmel regisztrálhatjuk. — (Dave Leona) moszkvamelléki kalandja, melyről nemrég írtunk, még neki fog pénzbe kerülni, vagy Leroux imprezáriójának, Paradisnak. Ez utóbbit ugyanis annak a földterületnek a tulajdonosa, hol a léggömb leszállt, 3000 rubel kártérítés erejéig pörölte be. — (Fürdők látogatottsága.) Borszéken a vendégek száma e hó 4-ig 202-re emelkedett. — Vihnyén e hó 11-ig 623-ra. — (Tüzvizsgálat.) A fürdő-utcai Wenckheimpalotában, hol tegnap reggel a tűz pusztított, ma tartotta meg a tűzrendőri vizsgálatot egy bizottság, melynek tagjai voltak: Sczerbovszky főparancsnok,Kovács főv. mérnök, Kolozsváry rendőrfogalmazó, Kállay V. ker. tollnok s a magyar-francia biztosítótársaság részéről Robicsek vezértitkár. A bizottság konstatálta, hogy a tűz nem keletkezhetett másként, mint azáltal, hogy a szomszéd Diana-fürdő alacsony központi kéményéből az északnyugati szél egy csomó tűzszikrát a padlásra szórt s ezektől az ott elhelyezett faneműek lángot fogtalt. A bizottság határozatilag kimondta, hogy a Diana-fürdő kéménye öt méterrel magasabbra emelendő és ellátandó kettős szikrafogóval és füstemésztő készülékkel. A bizottság elrendelte azt is, hogy a fürdő-utcai párkányzatot, mely igen meglazult, le kell bontani s az átalakítás megtörténtéig a fürdő-utca egyik fele el lesz zárva. A bizottság konstatálta, hogy a tetőzetből 450 négyszögméternyi terület égett le s a kár 5000 irt, mely a magyar-francia biztosító-társaságtól térül meg. (Halálozás.) A következő gyászjelentést kaptuk : Benedicty Györgyné szül. Simonyi Ernesztin mint hitvestárs, Benedicty József mint fivér gyermekeivel úgy saját, mint az összes nagyszámú rokonság nevében fájdalomtól sújtott szívvel jelentik, hogy forrón szeretett, felejthetetlen jó férje, illetőleg fivére, nagybátyjuk és rokonuk. Benedicty György ur köz- és váltó-ügyvéd, a budapesti ágost. evang. magyar egyház presbytere, f. hó 14-én este fél 10 órakor, tevékeny életének 72-ik, boldog házasságának 36-ik évében, hosszas szenvedés után az Urban csendesen jobblétre szenderíik. A megboldogultnak halt tetemei f. hó 16-án délután fél 5 órakor fognak a gyászoló házban . X. ker., tisztviselő-telep, család-utca 31. sz. a., az ágost. evang. hitvallás szertartásai szerint ünnepélyesen megáldatni és a kerepesi ut melletti temetőbe örök nyugalomra kisértetni. Budapesten, 1889. jul. 15-én. Béke poraira! — (Gyalog sport.) Innsbruckból jelentik, hogy Billi olasz kapitány öt napi gyaloglás után e hó 11-én oda érkezett. Billi e hó 7-én Vittoriából (Belluno mellett) indult el, s Peraroton keresztül Coitina d’Ampezzoba, aztán St.Vigilbe, Orangba, Bruneckbe, Franzensfestebe és Innsbruckba gyalogolt. Naponként 50 kilométernél nagyobb utat tett meg. Legnagyobb napi útja volt Billinek Maulsból a Brenneren át Innsbruckba, ami 62 kilométer. A jó lábú kapitány e hó 12-én tovább indult a Scharnitzon keresztül Münchenbe. (Részvétirat Weilen özvegyéhez.) I hó 13-én „Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben“ című vállalat igazgatótanácsa ülést tartott, s ez alkalommal elhatározta, hogy Weilen lovag özvegyéhez részvétiratot intéz. A részvétirat, melyet tegnap küldtek el Znaimba, ahol most az elhunyt özvegye rokonainál tartózkodik, a következőleg hangzik : „Mélyen tisztelt Nagysád! Azon az értekezleten, melyet tegnap „Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben“ című vállalat igazgatótanácsa Weilen lovag és üdv. tanácsosnak, a vállalat szerkesztőjének oly hirtelen történt gyászos elhunyta alkalmával tartott, az elnök fájdalmas részvéttel emlékezett meg ama férfiú elvesztéséről, aki a feledhetetlen Rudolf trónörökös művének szentelte java erejét élete utolsó pillanatáig. Az igazgatótanács kötelességének érzi hogy ezzel tudomására hozza önnek, nagyságos aszszony, legbensőbb részvétét a fájdalmas veszteség felett, mely nemcsak önt, hanem bennünket is mélyez, sújtott. Bécs, 1889. jul. 14. — (Eszterházy Antal gróf) tallósi birtokán. Pozsony mellett, ma éjjel hosszas szenvedés után meghalt. A gróf 1820. okt. 3-ikán született s 1866- ban vette át nagybátyjától a majorátusi birtokokat (Cseklész, Szempe, Tallós és Alsó-Sajó.) A család fraknői ágának ifjabb sarjadékához tartozott. Kamarás volt s egy fiú maradt utána, Eszterházy Mihály gróf, ki gróf Eszterházy Antóniát, Imre gróf egyik leányát, bírja nőül. (Nemzetközi sakkverseny.) Boroszlóban tegnap délelőtt volt az első körverseny a következő eredménynyel: Berger (Grác) megverte Paulsent Blackburne Mergert, Miesel Masont, dr. Tarrasch és Bardeleben, Schallopp és Fritz játszmái remissel végződtek, míg a Gunscher és Burn, Harmonist és Schiffer, Alapin és Gossips Markwitz és Bauer (Bécsi közti játszmák még nem értek véget. (A Grand Prix győztese eladva.) Delamare urnak „Vasistas“ért s versenyistállójának egy másik, három éves lováért egy negyed millió frankot kínáltak. Ezen, Amerikából tett ajánlatot azonban Delamare úr visszautasította. Most „Vasistast“ egyedül eladta Hirsch bárónak, ki a lovat Angliában fogja tovább futtatni s aztán saját ménesében, melyet most készül összevásárolni, fedezőménül fogja használni. „Vasistas“ vételárát nem említik, de az bizonyos, hogy tulajdonosa nem adta 100,000 frankon alul. — (A roncsoló toronlok) egyes, szórványos esetei — mint lapunknak írják — ijesztő mértékben kezdenek szaporodni Alsó fehérmegyében. Asszonynépe község az, hol ez az angyalgyilkos járvány legjobban pusztít, de már a megye székvárosában, NI.Enyeden is fordult elő három halálos kimenetelű eset. Az óvintézkedések a városi rendőrség részéről meglehetős hanyagul foganatosíttattak, s ez mélttatlankodó fölszólalásra adott alkalmat a megyei közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén is. Talán ez is jobbra fordul, ha erélyesebb kezek veszik át a rendőrségi ügyek vezetését. (A székesfejérvári tűzoltószerkiállitást) József főherceg ő fensége személyesen fogja megnyitni augusztus 20-án. A kiállitás rendezőségének fejei előbb magánúton törekedtek megtudni azt, hogy ő fensége kész volna-e a megnyitásra vállalkozni s miután hiteles forrásból értesítitek, hogy a főherceg nemcsak e kegy gyakorlására hajlandó, de a megnyitás bemutatott programmját mindenben helyesli, sőt a lövöldében tartandó diszebéden is megjelen hoszszabb vagy rövidebb időre, mindezek alapján ma kérő feliratot intéztek ő fenségéhez, ki bizonyára teljesíteni fogja a rendező-bizottság kérelmét. (A bajai szerahnidrámáról, melyről már megemlékeztünk, még a következő részleteket írják: A közjegyzőség irodájában alkalmazott 17 éves Krieg Sebestyén ezelőtt két évvel megismerkedett Bogovics Gizellával, Bogovics Ferenc iparosnak akkor még csak 13 éves leányával. Krieg azóta mindennapos lett a háznál s a két fiatal között szerelmi viszony szövődött, mi akkor sem szűnt meg, mikor a leány anyja az ifjú gyakori látogatásait ellenezni kezdte. Bogovicsné nemrég egészen kiutasította a házból Krieget. A szerelmesek ekkor elhatározták, hogy öngyilkossá lesznek. A dráma színhelyéül a vasúti indóház melletti sétányt választották, hol folyó hó 9-én este csakugyan találkoztak. Kriegnél ekkor már hatlövetű forgópisztoly volt. Mivel lépteket hallottak, egy bokorba meghúzódva susogtak. A közeledő rendőrök által kilétük iránt kérdőre vonatván, Krieg a rendőröknek ajándékot ígért, csak hagyják őket magukra, de mert a rendőrök a leányt bekísérni akarták, Bogovics Gizella kétségbeesésében letépte kebléről ruháját és odakiáltott szerelmeséhez : „Lőjj most már !“ Erre két lövés dördült el egymásután és a fiatal leány, szivén találva, halva rogyott össze. Krieg futásnak eredt és futás közben a hátralevő négy töltést maga ellen intézte, de a négy golyó dacára még él, sőt az orvosok véleménye szerint életben is fog maradni, mert a lövegek egyike sem sértett nemesebb részeket. Bogovics Gizella holttestét másnap boncolták és érintetlenségét konstatálták. Temetése e hó 12-én a közönség óriási részvéte mellett ment végbe. PESTI HÍRLAP 1889. július 17.