Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

1889-07-17 / 194. szám

8 — (Vékey, a világutazó Oláh-Piánban.) Mindenki emlékezhetik még a fővárosban s a vidék nagyobb városaiban is azokra az érdekes fölolvasá­sokra, melyeket Vékey Zsigmond hazánkfia, a­ki egyúttal angol colonel, világkörüli barangolásairól tar­tott néhány év előtt. Nos ez az érdekes ember, a ki Coccin-Rhinát s Afrikát is összebolyongta, ma az erdélyi havasok egyik eldugott s sohasem hallott kis falucskájában, Oláh-Piánban tölti napjait. A ki e vi­déket 50 évvel ezelőtt is ismerte, csak az tudja, hogy mit keres ott Vékey colonel. Azt, aminek kere­sésével már az ottani lakosság is fölhagyott, csil­logó aranyat. Lapunk egyik barátja írja nekünk, hogy az oláh-piáni patak, ezelőtt még néhány évti­zeddel is, dúsan jutalmazta azokat, kik homokjában aranyat mostak. De az aranymosást hosszas, kedve­zőtlen kutatások után ma már csak a legszegényebb néposztály próbálgatta, mígnem egyszer csak megje­lent ott Vékey ezredes, s megszerezvén a szükséges engedélyt és területet, egy angol társaság megbízásá­ból újból hozzáfogott az aranymosáshoz. Ámde nem a fajta primitív eszközökkel, hanem egy csodálatos szerkezetű, állítólag ausztráliai arany­mosó géppel fogott a munkához, s hir szerint nem is épen rossz eredménynyel. Ha beüt a kísérlet, több gépet is ho­zat s általában szélesebb alapokra fekteti vállalatát. Egy világutazóhoz méltó merészség, — jegyzi meg a viszonyokat ismerő barátunk.­­ (A pestis Arábiában.) A pestis immár Yemenben is kitört és már az izlám szent városai­nak határaihoz közeledik. Ha meggondoljuk, hogy ez idő szerint Mekkában mintegy kétszázezer muzulmán zarándok ad találkát, be kell látni, hogy a veszély nagy, sőt, bár az utóbbi időben Európába nem tört be a pestis, félő, hogy e világrész is megnyögi, ha csak a török hatóságok idejekorán meg nem teszik a legmesszebb menő óvintézkedéseket. A török kor­mány a maga részéről ugyan megtett mindent, hogy az igazságot eltitkolja, de mivel immár nyilvánosságra került, ijedten hívta össze a nemzetközi egészségügyi tanácsot, hogy az tanácskozzék az óvintézkedésekről. A pestis fészke most Assyria, a törökök legifjabb tartománya. Ide 1826-ban egyiptomi katonák hurcol­ták be a pestist, az 1825—26-ki nagy assyr-egyip­­tomi háború alatt. Azóta nem tud a szerencsétlen tartomány, mely különben termékeny és regényes, s oly virágzó a vegatációja, mint Egyiptom leggazda­gabb vidékeinek, megszabadulni a ragálytól, melyet a nép a „halál apjának“ ii. Az első járvány 1826-ban tört ki, a második 1844-ben, a harmadik, mely az előzőket túlszárnyalta borzalom dolgában, 1854-ben. Majd 1862-ben és 1864-ben helyi jellegű járványok dühöngtek, 1874-ben pedig egész borzalmasságában föllépett a betegség s egy évnél tovább pusztított; a meglátogatott községek lakosságának egy harmadát megölte. Az utolsó pestisjárvány 1882-ben rémítette, meg a keletet, de ez szelidebb jellegű volt a koráb­biaknál s rövid ideig tartott. Az idei járvány már ez év januáriusának második felében föllépett s azóta erősen terjedt. Áprilisban egy európai orvos elhatolt Epha­assyr faluig, a­hol már föllépett szórványosan a pestis s tanulmányozta azt. Azóta többször akar­tak európai orvosok az assyrok országának belsejébe hatolni, mert biztos forrásból tudták, hogy már oda­benn félelmes módon dühöng a pestis, de a gemeni török kormányzó megakadályozta őket ebben. A tö­rök hatóságok egyre azt hangoztatták, hogy nincs semmi baj, de a francia kormány, melyet konzulai kellőkép informáltak, már régebben eltiltotta az idén Algier és Tunisz lakosságát a Mekkába zarándoklás­­tól, nehogy a ragály csiráit tartományaiba hurcolják. A török kormány az időben tiltakozott e tilalom el­len, melyet a vallásszabadság megtámadásának állí­tott, de azóta a francia kormány hivatalosan bebizo­nyította az assyriai járvány kitörését. Az egészségügyi tanács által kiküldött katonai orvosok konstatálták nem csak azt, hogy a pestis kitört, de hogy ez eset­ben hallatlan hevességgel dühöng. Tekintve, hogy Mekkába az áldozati bárányokat ősi szokás szerint assur pásztorok viszik, a legnagyobb veszély fenye­geti a mekkai zarándokokat. Ha egyetlen pestises be­teg ér a szent városba, a ragály csirája egyszerre százezrekbe van plántálva. Az egészségügyi bizottság a kormánytól katonai egészségügyi kordon felállítását követeli, mely minden kiszlekedést lehetetlenné tegyen Yemen és a ragálytól meglepett Assyria közt. Assyria kikötőit elzárják, hogy a ragályt a vörös tengeren ne hordják szét. A török kormány már fölállította a hosszú vesztegzárt a Mekkából visszatérő zarándokok számára. Most még csak az a kívánatos, hogy a tö­rök kormány az óvintézkedéseket komolyan és szigo­rúan hajtsa végre, különben könnyen megeshetik, hogy Európa Törökországnak egy pusztító járványt köszönhet. . . (Az orsz. kisdednevelési kiállítás) iro­dájába legújabban ismét igen érdekes tárgyak és be­jelentések érkeztek. Horváth László tanfelügyelő Kis- és Nagyküküllő megyéből gyönyörű erdélyi népviseleti tárgyakat, parasztfiú- és leányruhákat, bölcsőket a be­levaló bábukkal együtt állított össze A Zellerin-gyár nagy kiállítást rendez bádogos tárgyaiból, hozzájárul a gyermek-mintaszobák berendezéséhez és egészen új, még eddig nem ismert, szabadalmazott gyártmányokat fog bemutatni.­­ (Magyar iskola Balásfalván.) Mikor ez a három szó — írja balásfalvi levelezőnk — tény­­nyé válik, akkor régi vágya s törekvése telik be az erdélyi magyarság ama részének, mely a görög katholikus érsekség ezen székhelyén, nemzetiségi szem­pontból, ebben a tekintetben egészen segélytelenül állott. Létezett s létezik ugyan ma is egy felekezeti magyar iskola itt, de ezt sem helyisége, sem mizerá­­bilis tanereje nem kvalifikálja nagy missziója betölt­­hetésére. A figyelmét mindenre kiterjesztő Emke alsófehérmegyei vezérférfiai rég buzgólkodnak, hogy Balásfalván egy, a kor szellemének megfelelő magyar népiskola létesüljön, társadalmi utón gyűjtést eszkö­zöltek annak fölállítására. — az Emke kebelében is tért hódítottak az eszmének, de a legtöbb akadály — bár a reformált egyházkerület is ingyen fölajánlta ottani telkét az iskolának — még ez ideig nem volt legyőzhető: nem volt pénz. Az Emke végre bizto­sította az iskola fölállítását, kimondván, hogy egy tanító javadalmazását hordozza és biztosítja, — ámde még egy tanerő kellett — és ennek fizetésére az alap nem volt sehol. Ekkor a megye buzgó főispánja, dr. Kemény Kálmán vetette latba hatékony befolyását a közoktatási miniszternél, kinél — fölfejtett indokai alapján — olyan előzékenységre talált, mely ma már a második tanerő alkalmazhatását is biztosítja. A napokban jött le gr. Csáky minisztertől a válasz, hogy a kormány a második tanerő fizetését, évi 400 frtot az államköltségvetés terhére — viselni hajlandó. — Ilyen vállvetett fáradozás és áldozat­­készség mellett tehát alapos a remény, hogy a jövő tanév kezdetén hajléka lesz a magyar nyelvnek és tudománynak Balásfalván is. És ezt csak örömmel regisztrálhatjuk. — (Dave Leona) moszkvamelléki kalandja, melyről nemrég írtunk, még neki fog pénzbe kerülni, vagy Leroux imprezáriójának, Paradisnak. Ez utóbbit ugyanis annak a földterületnek a tulajdonosa, hol a léggömb leszállt, 3000 rubel kártérítés erejéig pö­­rölte be. — (Fürdők látogatottsága.) Borszéken a vendégek száma e hó 4-ig 202-re emelkedett. — Vihnyén e hó 11-ig 623-ra. — (Tüzvizsgálat.) A fürdő-utcai Wenckheim­­palotában, hol tegnap reggel a tűz pusztított, ma tar­totta meg a tűzrendőri vizsgálatot egy bizottság, mely­nek tagjai voltak: Sczerbovszky főparancsnok,Kovács főv. mérnök, Kolozsváry rendőrfogalmazó, Kállay V. ker. tollnok s a magyar-francia biztosító­társaság ré­széről Robicsek vezértitkár. A bizottság konstatálta, hogy a tűz nem keletkezhetett másként, mint azáltal, hogy a szomszéd Diana-fü­rdő alacsony központi ké­ményéből az északnyugati szél egy csomó tűzszikrát a padlásra szórt s ezektől az ott elhelyezett fane­­műek lángot fogtalt. A bizottság határozatilag ki­mondta, hogy a Diana-fürdő kéménye öt méterrel magasabbra emelendő és ellátandó kettős szikrafogó­val és füstemésztő készülékkel. A bizottság elrendelte azt is, hogy a fürdő-utcai párkányzatot, mely igen meglazult, le kell bontani s az átalakítás megtörtén­téig a fürdő-utca egyik fele el lesz zárva. A bizott­ság konstatálta, hogy a tetőzetből 450 négyszögmé­ternyi terület égett le s a kár 5000 irt, mely a ma­gyar-francia biztosító-társaságtól térül meg.­­ (Halálozás.) A következő gyászjelentést kaptuk : Benedicty Györgyné szül. Simonyi Ernesztin mint hitvestárs, Benedicty József mint fivér gyerme­keivel úgy saját, mint az összes nagyszámú rokon­ság nevében fájdalomtól sújtott szívvel jelentik, hogy forrón szeretett, felejthetetlen jó férje, illetőleg fivére, nagybátyjuk és rokonuk. Benedicty György ur köz- és váltó-ügyvéd, a budapesti ágost. evang. magyar egyház presbytere, f. hó 14-én este fél 10 órakor, tevékeny életének 72-ik, boldog házasságának 36-ik évében, hosszas szenvedés után az Urban csendesen jobblétre szenderíik­. A megboldogultnak halt tetemei f. hó 16-án délután fél 5 órakor fognak a gyászoló házban . X. ker., tisztviselő-telep, család-utca 31. sz. a., az ágost. evang. hitvallás szertartásai szerint ün­nepélyesen megáldatni és a kerepesi­ ut melletti teme­tőbe örök nyugalomra kisértetni. Budapesten, 1889. jul. 15-én. Béke poraira! — (Gyalog sport.) Innsbruckból jelentik, hogy Billi olasz kapitány öt napi gyaloglás után e hó 11-én oda érkezett. Billi e hó 7-én Vittoriából (Belluno mellett) indult el, s Peraroton keresztül Coi­­tina d’Ampezzoba, aztán St.­Vigilbe, Orangba, Bruneckbe, Franzensfestebe és Innsbruckba gyalo­golt. Naponként 50 kilométernél nagyobb utat tett meg. Legnagyobb napi útja volt Billinek Maulsból a Brenneren át Innsbruckba, ami 62 kilométer. A jó lábú kapitány e hó 12-én tovább indult a Scharnitzon keresztül Münchenbe.­­ (Részvétirat Weilen özvegyéhez.) I hó 13-én „Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben“ című vállalat igazgató­tanácsa ülést tartott, s ez alkalommal elhatározta, hogy Weilen lovag öz­vegyéhez részvétiratot intéz. A részvétirat, melyet tegnap küldtek el Znaimba, a­hol most az elhunyt özvegye rokonainál tartózkodik, a következőleg hang­zik : „Mélyen tisztelt Nagysád! Azon az értekezleten, melyet tegnap „Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben“ című vállalat igazgató­tanácsa Weilen lo­vag és üdv. tanácsosnak, a vállalat szerkesztőjének oly hirtelen történt gyászos elhunyta alkalmával tar­tott, az elnök fájdalmas részvéttel emlékezett meg ama férfiú elvesztéséről, a­ki a feledhetetlen Rudolf trónörökös művének szentelte java erejét élete utolsó pillanatáig. Az igazgatótanács kötelességének érzi hogy ezzel tudomására hozza önnek, nagyságos asz­szony, legbensőbb részvétét a fájdalmas veszteség fe­lett, mely nemcsak önt, hanem bennünket is mélyez, sújtott. Bécs, 1889. jul. 14. — (Eszterházy Antal gróf) tallósi birtokán. Pozsony mellett, ma éjjel hosszas szenvedés után meghalt. A gróf 1820. okt. 3-ikán született s 1866- ban vette át nagybátyjától a majorátusi birtokokat (Cseklész, Szempe, Tallós és Alsó-Sajó.) A család fraknői ágának ifjabb sarjadékához tartozott. Kama­rás volt s egy fiú maradt utána, Eszterházy Mihály gróf, ki gróf Eszterházy Antóniát, Imre gróf egyik leányát, bírja nőül.­­ (Nemzetközi sakkverseny.) Boroszlóban tegnap délelőtt volt az első körverseny a következő eredménynyel: Berger (Grác) megverte Paulsent Blackburne Mergert, Miesel Masont, dr. Tarrasch és Bardeleben, Schallopp és Fritz játszmái remissel vég­ződtek, míg a Gunscher és Burn, Harmonist és Schif­fer, Alapin és Gossip­s Markwitz és Bauer (Bécsi közti játszmák még nem értek véget.­­ (A Grand Prix győztese eladva.) Dela­mare urnak „Vasistas“ért s versenyistállójának egy másik, három éves lováért egy negyed millió frankot kínáltak. Ezen, Amerikából tett ajánlatot azonban Delamare úr visszautasította. Most „Vasis­­tast“ egyedül eladta Hirsch bárónak, ki a lovat Angliában fogja tovább futtatni s aztán saját méne­sében, melyet most készül összevásárolni, fedező­ménül fogja használni. „Vasistas“ vételárát nem em­lítik, de az bizonyos, hogy tulajdonosa nem adta 100,000 frankon alul. — (A roncsoló toronlok) egyes, szórványos esetei — mint lapunknak írják — ijesztő mértékben kezdenek szaporodni Alsó fehérmegy­ében. Asszony­népe község az, hol ez az angyalgyilkos járvány leg­jobban pusztít, de már a megye székvárosában, NI.­Enyeden is fordult elő három halálos kimenetelű eset.­­ Az óvintézkedések a városi rendőrség részé­ről meglehetős hanyagul foganatosíttattak, s ez mélt­tatlankodó fölszólalásra adott alkalmat a megyei köz­igazgatási bizottság legutóbbi ülésén is. Talán ez is jobbra fordul, ha erélyesebb kezek veszik át a rend­őrségi ügyek vezetését.­­ (A székesfejérvári t­ű­zoltószerkiállitást) József főherceg ő fensége személyesen fogja meg­nyitni augusztus 20-án. A kiállitás rendezőségének fejei előbb magánúton törekedtek megtudni azt, hogy ő fensége kész volna-e a megnyitásra vállalkozni s miután hiteles forrásból értesítitek, hogy a főherceg nemcsak e kegy gyakorlására hajlandó, de a megnyi­tás bemutatott programmját mindenben helyesli, sőt a lövöldében tartandó diszebéden is megjelen hosz­­szabb vagy rövidebb időre, mindezek alapján ma kérő feliratot intéztek ő fenségéhez, ki bizonyára tel­jesíteni fogja a rendező-bizottság kérelmét.­­ (A bajai szerahnidrámáról,­ melyről már megemlékeztünk, még a következő részleteket írják: A közjegyzőség irodájában alkalmazott 17 éves Krieg Sebestyén ezelőtt két évvel megismerkedett Bogovics Gizellával, Bogovics Ferenc iparosnak akkor még csak 13 éves leányával. Krieg azóta mindennapos lett a háznál s a két fiatal között szerelmi viszony szövődött, mi akkor sem szűnt meg, mikor a leány anyja az ifjú gyakori látogatásait ellenezni kezdte. Bogovicsné nemrég egészen kiutasította a házból Krieget. A szerelmesek ekkor elhatározták, hogy ön­gyilkossá lesznek. A dráma színhelyéül a vasúti in­­dóház melletti sétányt választották, hol folyó hó 9-én este csakugyan találkoztak. Kriegnél ekkor már hat­lövetű forgópisztoly volt. Mivel lépteket hallottak, egy­ bokorba meghúzódva susogtak. A közeledő rendőrök­ által kilétük iránt kérdőre vonatván, Krieg a rend­őröknek ajándékot ígért, csak hagyják őket magukra, de mert a rendőrök a leányt bekísérni akarták, Bo­govics Gizella kétségbeesésében letépte kebléről ruhá­ját és odakiáltott szerelmeséhez : „Lőjj most már !“ Erre két lövés dördült el egymásután és a fiatal leány, szivén találva, halva rogyott össze. Krieg fu­tásnak eredt és futás közben a hátralevő négy töltést maga ellen intézte, de a négy golyó dacára még él, sőt az orvosok véleménye szerint életben is fog ma­radni, mert a lövegek egyike sem sértett nemesebb részeket. Bogovics Gizella holttestét másnap boncol­ták és érintetlenségét konstatálták. Temetése e hó 12-én a közönség óriási részvéte mellett ment végbe. PESTI HÍRLAP 1889. július 17.

Next