Pesti Hírlap, 1889. szeptember (11. évfolyam, 240-269. szám)
1889-09-01 / 240. szám
1889. szeptember 1. _____________ PESTI HÍRLAP A „politikai ellenfél“ szerepét ezen a térren, hagyjuk a demagógiára! Szabadelvű-párti képviseld. Belpolitikai hirek. — aug. 31. A két üresen álló püspöki szék betöltésére vonatkozólag a napokban már nevek is jutottak forgalomba. A hasonló láncirozások értéke felől a beavatottabb olvasók már előre tájékozva szoktak ugyan lenni s tudják, hogy az ilyen idő előtti híresztelések inkább óhajtások és fürtőzhetetlen kívánságok kifolyásai, ezúttal azonban jó forrásból külön is arról értesítik lapunkat, hogy a székesfehérvári és Csanádi főpásztori székek betöltésére vonatkozó eddigi személyi hirek minden reális alapot nélkülöznek s a jelzett irányban való tapogatózásnál egyébnek nem tekinthetők. A Főpapi körökben különben ezen szembetünőleg időelőtti híresztelések szintén igen kellemetlen benyomást okoztak. Fővárosi ügyek. A főváros törvényhatósága a szünet után szerdán, szeptember 4-én tartja első közgyűlélését, melynek első tárgya a 25 milliós kölcsön ügyében hétfőn tartandó ajánlati tárgyalás eredménye fölött való határozathozatal lesz; a közgyűlés továbbá határoz a főbb s még kellően nem követett útvonalak burkolása végett fölveendő 870.000 forintos függő kölcsön tárgyában. Tárgyaltatik továbbá a VIII. ker. örömvölgy utca és felső vámvonal közt levő öt városi telek eladása, egy „két oroszlán“-beli helyiség s egyéb városi helyiségek és földek bérlete s a gazdasági hivatal kibővítésének ügye. Egyletek és intézetek. — Az „Erzsébetváros külterületének társasköre“ szept. hó 2-án este 7 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy : az alapszabályok 7. §. 1-ső pontjának megváltoztatása. A közgyűlést megelőzőleg választmányi ülés tartatik. Irodalom. * (A Magyar Nyelvtörténelmi Szótárból, melyet az akadémia megbízásából Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkeszt, megjelent a 8. és 9. füzet is Hornyánszky Viktornál. A betűsor ezzel már a h betűig jutott. * (Könyv Edisonról.) Parisban Marchesson Victor kiadónál „Edison, sa vie, ses oeuvres“ cím alatt Dürer Emiltől egy húsz fejezetre terjedő mű jelent meg. A fejezetek a következők : Dürer Emil Edison Thomas Alvához. II. Kirándulásom Orange-ba. II. Tizenkétéves szerkestő. III. Menlo-Park. IV. A magnetikus óriás. V. Az Edison-könyvtár. VI. Vegyészeti raktár VII. A gépek. VIII- Az aranyterem. IX.ződve a felől, hogy e dilettantizmus egy ragyogó karrierének képezi a kezdetét. Úgyszólván innen, e szűk székesegyházi khorusról, lépett át a konzervatóriumba, mivel utóbb, zárdás növendék korában is, minden ünnepnapon följárt ide, hogy a hiányos énekkart kisegítse. Mély gondolatok közt hagyta el a csendes templomot, melynek kövezetén sokáig visszhangzottak az eltávozó sekrestyés lépései. Egy utolsó pillantást vetve a reszkető árnyakra, melyeket a szentek komoly szobrai vetettek, melegen, lelkesedve rázta meg a jó Lancsek kezeit, aki csendes elragadtatással tekintett utána, ahogy a hotelje felé eltávozott. Csupán egy hely volt még hátra, melynek látása után vágyakozott: a derék angolkisasszonyok kolostora, ahol két feledhetetlen évet töltött el, mielőtt a konzervatóriumba beíratták. Ahogy másnap, a délelőtti órákban, a kis rekeszajtó előtt az ódon csöngetőt megrántotta, oly heves izgatottság fogta el, aminőt sohasem érzett, mikor valami új, sokat igérő szerepben volt föllépendő. A portásné, kitárván az olajbarna ajtókat, csodálkozva csapta össze a kezeit : — Isten hozta, kisasszony! Oh, milyen nagyon megszépült! — S maga hogy van, kedves Krisztina anyó ? Pajkoskodnak-e még a leányok ? Mialatt a nagy márványlépcsőkön fölhaladt, szivében újra felragyogott e pompás napok emléke; a midőn ő, negyven jókedvű leány élén, egész nap pajkos csínyeken törte a fejét s a jó sororoknak keserves gyötrelmeket szerzett a gonoszkodásaival. Minden ajtó, minden zug ittkedves ismerőse volt: amott a pince, a téli A fonográf csodái. X. Egy operai ének vándorlása New-Yorkból Philadelfiába. XI. Törvényszéki forradalom. XII. Elektrikus kivégzés. XIII. Eredeti fogadás. XIV. Kísérletek Edisonnál. XV. Elektrikus párbaj XVI. Edison otthon. XVII. Gouraud ezredes. XVIII. Egy fonográf-henger története. — XIX. A fonográf jövője. XX. Séta a párisi Edison-kiállitásban. — A műhöz van csatolva facsimiléje annak az újságnak, a melyet Edison 12 éves korában szerkesztett, irt és nyomtatott. A kötet ára fűzve 1 frank 25 c., postán bérmentve 1 frank 50 c. Megrendelhető: „M. Victor Marchesson, imprimeur-editeur, 11, rue Montyon, Paris“ cím alatt. Színház, zene, képzőművészet. * (Szinműirodalmi jutalomdíj.) Beniczky Ferenc intendáns a kövekező pályázati hirdetést teszi közzé : Néhai Bökk Szilárd végrendeletének értelmében készült s a belügyminiszter által jóváhagyott alapítólevél rendelkezéséhez képest „szinműirodalmi jutalomdíj“ tűzetik ki a végrendeletben megszabott következő feltételek mellett: 1. 4000 forintnyi tőkének összes kamatai kétkét évenkint azon színésznek fognak kiadatni, aki valamely jó eredeti drámát vagy jó vígjátékot írván, műve a budapesti nemzeti színházban köztetszésben részesült. 2. A színmű bármely műfajból való lehet, mely a nemzeti színházban előadható, tehát tragédia, dráma, vígjáték és ízléssel írott bohózat is. 3. A jutalom csak oly színésznek adatik ki, aki vagy a budapesti színház tagja, vagy bármely más színháznál tényleg a színészi pályán gyakorlatilag működik és az orsz. színészegyesületnek tagja. Hasonló körülmények közt az elsőség a nemzeti színház tagjait illeti meg. 4. Az alapítványi tőke esedékes összes kamataival osztatlanul csak egy szinész-szinműsró fog egyszerre jutalmaztatni. 5. A legközelebbi jutalom odaítélése 1891. évi május havának első hetében fog megtörténni. 6. E pályázati hirdetés megjelenésétől számítva 1891. évi májusig a nemzeti színházban előadott, a fentebbi feltételeknek megfelelő színművek közül a legérdemesebbet mindig az intendáns elnöklete alatt a nemzeti színház azon drámabíráló bizottsága fogja kijelölni,amely a nemzeti színháznál a színműbírálat teendőivel a nemzeti színházi igazgatás szabályai szerint felruházva lesz. 7. Ha két év lefolyása alatt a nemzeti színházban oly színmű, melyet színész írt, nem adatnék elő,, vagy előadatván, a feltételül szabott köztetszést nem nyerné meg, akkor az esedékes kamatok a tőkéhez csatoltatnak, és a tőketöbblet kamatai a következő két év jutalomösszegét gyarapítják. 8. Oly színdarab, mely már pályázat útján bármiféle jutalmat nyert, a jelen alapítvány díjazásából nincs kizárva, ha különben a fentebbi feltételeknek megfelel. 9. A jutalomra versenyző darabnak mindenesetre a budapesti nemzeti színházban kell először adatnia. 10. A jutalmazott színmű a szerző tulajdona marad. * (Színházaink jövő heti műsora.) -A nemzeti színházban : hétfő : „A tőr.“ „Hármas szövetség“ ; kedd: „Utolsó levél“; szerda: „Constantin tornahelyiség bejárata, ahol erőteljes vívási gyakorlatokat tartottak, a nagy ebédlő, a park pompás virágaival, a kis hálószobák, melyeknek kedves sötétjében négy társnőjével majd csaknem egész éjelen át beszélgettek egy-egy daliásabb gimnáziumi hallgató felől, a vasajtós bibliotheka, ahol a kolostori tisztelendő, régies lúdtollal a füle mögött, egész napokon át bújta a poros fóliánsokat, a park, ahol lapdázni, sétálni is szabadott, a gyűlöletes zongoraterem, ahol a madame borzalmas zongora-iskolákkal gyötörte őket, a kis folyosói leslyuk, ahonnan a csöndes utcára kileskelődtek. S mialatt a „nagyságos“ magas, fehér szárnyajjait kitárták előtte , a szive ép oly hangosan dobogott, mint valaha régen, mikor valami nagyobb csíny elkövetése után a rettegett helyre fölcitálták. A déli növényekkel, aranyos szentképekkel ékesített szalonban a fejedelemasszony barátságosan lépett eléje, s fölismervén benne a zárda egykori növendékét, szelíden — mint amikor hajdanra bucsúzás végett megjelent — homlokon csókolta a kis primadonnát. — Nos, hát beszéljen gyermekem, micsoda sors jutott önnek ? De a kis énekesnő mit sem szólott. A hogy e zárdás nő tiszta ajkai az ő fehér homlokára tapadtak , szivében mondhatatlan változás történt s majd csaknem könyezve nyúlt a fejedelemasszony keze után, hogy alázattal megcsókolja. Maga előtt e naiv, szeplőtlen világgal, melynek kialudt hangulata egyszerre szivébe lopózott, valami borzalmas undor fogta el minden iránt, a mi jelenlegi életével kapcsolatban volt. Az elegáns palota, a melyben lakott, a kis japáni fogadóterem, mely a grófnak negyvenezer abbé“ ; csütörtök : „Csalódások“ ; péntek : „Velencei kalmár“ (új betanulással); szombat: „Clémenceau“; vasárnap : „Szigetvári vértanuk“. — A népszínházban-. hétfő: „Az ingyenélők“; kedd: „Szép Heléna“; szerda: „Nebánts virág“; csütörtök: „Eleven ördög“; péntek: „Az ingyenélők“; szombat: „A titkos csók“; vasárnap: „Az ingyenélők“. — A budai színkörben. hétfő: „a rablók“; kedd: „A falu rossza“; szerda: „Angol asszony leánya“ (Tollagi Adolf jutalomjátéka) ; csütörtök: „A rablók“; péntek: „A cigánybáró“ (népelőadás, fél helyárakkal); szombat: „Dunanan apó és fia utazása“ (id. Szilágyi Béla föllépte); vasárnap: „Az ember komédiája“. Pálmay Ilka asszony tervezett vendégjátéka közbejött akadályok miatt elmarad. Az igazgató, szeptember hóban, az előre haladt évadra való tekintettel, hetenkint egykét féláru népelőadást rendez. Az első ilyen olcsó előadás pénteken, szept. 6-ikán lesz a Cigánybáró operettel. Az Ember komédiája énekes látványosságból már folynak a színpadi próbák. A mű végig rímes versben van írva s képről-képre az Ember tragédiája nyomán halad. A városligeti színházban holnap, vasárnap a „Huszárcsiny“ kerül színre, Pálmay Ilka és Németh József, a népszínház tagjainak fölléptével. * (Népszínházi hírek.) Makó Lajos, ki megmegválik a népszínháztól, kedden és szerdán lép fel utoljára. Két ismert szerepét, Caldhast (Szép Heléna) és Chateau Gibbus őrnagyot (Nebántsvirág) játszsza. Blaha Lujza asszony jövő héten háromszor lép föl a „Budavár megvételében“. E darabban Hedviget most Lukács Juliska játszsza. A népszínház első operet-újdonsága a „Párisi élet“ lesz (szept. 11-én), első népszínmű-újdonsága „Náni“. A „Párisi életben valószínűleg Pálmai Ilka is föllép, és pedig utoljára amerikai útja előtt. * (Nagy-Szent-Miklóson) — mint írják — jó sikerrel működik Szabó Gábor társulata s az előadásokra még azok is eljárnak, kik nem tudnak magyarul. Tudósítónk a társulat tagjai közül különösen Szabónét, Szigeti Gézánát, Szabolcsinét, Kunhegyit, Szigeti Gézát, Lengyel Józsefet és Polgár Bélát emeli ki. * (Érdekes pör.) Különös, eddig hallatlan pörre készülnek Velencében. Kaschmann baritonistát, ki ez idő szerint Velencében tartózkodik, meghívta magához Capello, Edison velencei képviselője s arra kérte, énekeljen valamit a fonográfba. Kaschmann Hamlet románcát énekeli s Copello a készülék által nyilvános estélyen, belépti díj mellett előadatja ismételve a Hamlet-románcot. A baritonista most károsítva érzi magát tulajdonában (mert a hang, amit a fonográf énekelt, az övé volt) és kártérítési pert indít, így írja egy bécsi lap, — különben az egész valószínűleg nem egyéb, ügyesen kieszelt fonográfreklámnál. * (Daudet Alfonz) új darabja, a „La lutte pour la vie“ október folyamán kerül színre a párisi Gymnase-színházban. Daudet e vígjátékát nem regényből dolgozta át, mint eddig majdnem minden színművét, hanem önállóan írta. A főalakok kettejét különben mégis a „Lammortel“ c. szatirikus regényéből vette át. * (Sarah Bernhardt) jövő kedden a Porte-Saint-Martin-színházban megkezdi ismét működését. Tízszer „Tosca“-ban lép föl s aztán „Theodorában“, forintjába került, a vörösbársony színházi nézőtér s a félhomályos színpad, a maga durván összetákolt diszitéseivel, a karcsú tilbury, melynek bakján halványkék inas ült, a Roederer és a Mumm, a melyet inni szoktak, az átdorbézolt éjszakák s az ideges gróf frivol gyönyörűségei: mindez rémületes ellentétben volt e kolostor isteni csöndjével, mely szivéből örökre kipusztult. Oh, minő fájdalmasan érezte, hogy ártatlansága, gondolkodásának naiv volta örökre oda van s hogy voltaképen nem is méltó többé ama tiszta csókra, a melylyel ez a szelíd zárdás nőt megtisztelte . . . Visszatérve a hotelbe, a portás titkolózva súgta a fülébe: — Már egy óra óta várják odafenn Nagyságodat. — Engem ? Kicsoda ? — Egy úr. Szeme haragosan villant meg, ahogy az egyik fauteuilben a grófot ismerte föl, a ki szakított magának egy napot, hogy a kis primadonnát meglephesse. Cigarettejét ledobva, mosolyogva ugrott föl , ám szava elakadt, ahogy a bájos asszony idegesen kérdezte: — Mit keres ön itt ? A gróf meglepetve válaszolt: — Talán csak nem haragszol, hogy eljöttem ? De a következő pillanatban teljesen meggyőződött afelől, hogy mégis alkalmatlan pillanatban érkezett, amennyiben a kis énekesnő szó nélkül ott hagyta a faképnél, úgy becsapva az ajtót maga mögött, hogy a földszinti étteremben az összes poharak összeverődtek egymással. Szomaházy István: 3