Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-26 / 84. szám

érzelmek kifejezésére. A­nélkül, hogy e féle Pro­gramm kitűzésének jogosultságát egy zenekari mű­nél kétségbe akarnék vonni, mégis azt hiszszük, hogy Major Gyula szimfóniájának a programm inkább hátrányára, mintsem előnyére válik; még­pedig azért, mert a kitűzött programm oly nagyszabású, hogy ahhoz képest nagyon szerények azok az eszközök, a­melyekkel a szerző dolgozik. Mint magyar stílben írt szimfónia (ha már „magyar stílnek“ akarjuk nevezni magyaros motívumok felhasználását valamely zene­műben) az egyes részek fölé írt hangzatos címek nélkül megállaná helyét. Új és eredeti gondolatokban nem nagyon gazdag ugyan , azonban csinos a shema­­tikus kidolgozása és — a­mennyire a gyarló elő­adásból kivehettük — ügyes a hangszerelése is. De már a szabadságharcról vagy az elnyomatás utáni nemzeti ébredésről egészen más fogalmaink vannak, mintsem azoknak visszhangját Major zenéjében felta­lálhatnék. Beethoven szellemének mélysége és Berlioz vagy Liszt hangszerelési virtuozitása kellene hozzá, hogy valaki e nagy nemzeti eseményekhez méltó zenei illusztrációt legyen képes előállítani. Major műve e tekintetben gyönge kísérlet. A kitűzött fel­adat nagyságán megtörik az ambiciózus fiatal szerző jó akarata és szorgalma. * (Cigány-hangverseny a Vigadóban.) A mi derék cigányaink minden évben rendeznek egy „össz­hangversenyt“, hogy bemutassák a közönségnek, mi­lyen precizitást tudnak kifejteni még akkor is, ha öt­hat banda egyesül közös prímás vezetése alatt. Az idén a pesti jótékony nőegyesület és néhai Rácz Pali síremléke javára rendezték ezt a hangversenyt, mely ma este hat órakor vette kezdetét a vigadóban. Rácz Pali, Radics Vilmos, Berkes Béla, Bunkó Miklós és Banda Marci jóhírű fővárosi prímások vezetése mellett. A redout nagytermét zsúfolásig meg­töltötte a közönség, mely kiválókép intelligens eleme­ket foglalt magába. A műsor a Rákóczy-indulóval kezdődött, Radics Vilmos vezetése mellett. Érdekes volt nézni, amint a körülbelül 80 főből álló banda vonói egyöntetűen, szabályosan, a legnagyobb preci­zitással emelkedtek föl-le, egyik se később, mint a másik. Hogy milyen hatása volt ennek a hatalmas indulónak, azt el lehet képzelni. Rács Pali „Teli“ dalmű nyitányát adta elő élénk taps mellett (ter­mészetesen kóta nélkül), utána pedig Radics Béla ját­szott néhány gyönyörű népdalt. Pintér testvérek cimbalomjátékát Bunkó Miklós vezetése alatt a „Valéria“ keringő követte, mely az idei farsang alatt lett népszerű. Berkes Béla húzott el aztán egy pár népdalt, melyet megtapsoltak, de még élénkebben tört ki a taps és éljenzés, mikor Banda Marci a „Cserebogár, sárga cserebogár“ örökké szép dalát igazi bravourral eljátszotta. Balog Bandi gordonkán adott elő igen szépen népdalokat, Rácz Pali pedig elhúzta apjának volt kedvenc dalát, „Lehullott a rezgő nyárfa levele“, mely után olyan éljenzést és tapsot kapott, hogy megtoldotta még más dalokkal is. Következett volna egy egyveleg a „Porticii némá“­­ból Berkes Béla vezetése alatt, az összes zeneka­rok által előadva, ha egy kis malheur nem tör­ténik. A jó barna fiúk talán kifáradtak a munkában, vagy az ünnepnapi tányérozás kecsegtetőbb kilátásai vonzották őket, elég az aház, lassan-lassan kezdtek elpárologni az orchestrumból. Előbb csak egy, aztán kettő, három s végre alig maradt tizenkettő az „összes“-ből. No de azért nem estek kétségbe a mi saját külön művészeink, hanem élükön Bunkóval addig-addig csinálták „megfogyva bár, de törve nem“, míg egyszer csak beleolvadtak a dalok a ,,Rákóczy“-ba és ezzel vége volt a sikerült cigány­hangversenynek. * (Az orsz. színésziskolai jubiláris bankett) csütörtökön este a nemzeti színház, kir. operaház s a növendékek és érdeklődők részvételével a Hungáriában igen látogatottnak ígérkezik s tekintettel a szinházi előadásokra, 10 óra felé fog kezdődni. Jegyek öt írt­jával az intézeti szolgánál (szinész-képezde, nemzeti színház bérháza III. em.) folyton kaphatók. * (Blaha Lujza asszony), ki vasárnap dél­után hűlés következtében hirtelen rosszul lett, ma már annyira jól van, hogy csütörtökön ismét fölléphet. Csütörtökön, pénteken és szombaton tehát folytatni fogják „Szegény Jonathan“ előadásait. A művésznő Ápril 1-én Pozsonyba utazik és részt vesz az ottani színpártoló-egylet alaptőkéjének javára tartandó elő­adásban. * (A nemzeti színház vidéken.) K. He­gyesi Mari, ki tegnap már a nemzeti színházban föl­lépett, a múlt héten szép sikerrel vendégszerepelt Sopronban. Az ottani színpártoló egyesület elnöke, báró Augustinetz Antal, estélyt is adott tiszteletére, melyre hivatalos volt az egyesület egész választ­mánya. * (A szegedi színházban) tegnap zajos ová­ciókkal halmozták el H. Pauli Mariskát, ki ez idényben most lépett fel utoljára. A „Gárdistákban“ Elsie szerepét adta szűnni nem akaró tapsok közt. Az előadás után lakoma volt a búcsúzó tiszteletére a Tisza-szállodában. * (A mű barátok körének) választmánya ma délelőtt a műcsarnokban gróf Dessewff­y Aurélné szül. Károlyi Pálma grófnő elnöklete alatt ülést tar­tott, melyben megalakították a kor szakbizottságait. E szerint az irodalmi bizottság elnöke: Csáky Al­binna grófnő, előadója: Justh Zsigmond; állandó szak­értő tagok : Berczik Árpád, Szana Tamás és Zichy Antal; a képzőművészeti bizottság elnöke : Károlyi Gyuláné grófnő, előadó : Feszty Árpád ; állandó szak­értők : Benczúr Gyula, Keleti Gusztáv és Zala György; az iparművészeti bizottság elnöke: Zichy Nepomuk Jánosné grófnő, előadó: ifj. Batthyány Géza gróf; állandó szakértők: Fittler Kamill, Györgyi Géza, Rauscher Lajos; a zenészeti bizottság előadója : Hu­­bay Jenő; állandó szakértők: Aggházy Károly, Ma­­nojlovich Emil és verebi Végh János. — A kör tit­kárának egyhangúlag megválasztották: Kadocsa Lippich Elek mint fogalmazót, a vallás- és közokta­tásügyi minisztérium művészeti osztályából. A vá­lasztmány köszönettel fogadta Neugebauer László ajánlatát, hogy a kör pénztárnoki teendőinek díjtalan ellátását magára vállalni hajlandó. A megválasztott bizottságok már a napokban fognak külön-külön ta­nácskozni a legközelebbi teendők felett. * (Miskolczi társulata) Tapolcán jó fogadta­tásban részesült. A múlt héten az „Ideges nők“-et kétszer adták zsúfolt színkörben. A szereplők közül Rúzsai Etelka, Tihanyiné és Lendvayné asszonyok igen tetszettek. Előadták ezenkívül a „Szitakötőit, „Kondorosi csaplárosnéit és „Lili“-t. A férfiak kö­zül Miskolczi igazgatót, Fábiánit- Lendvait, Láng Je­nőt és Ödönt emeli ki tudósítónk. * (Slaviansk­y Agrenes?) orosz énekkarának két hangversenyére (ápr. 1-én és 2-án) előjegyzéseket elfogad a népszínház nappali pénztára. Mindkét elő­adásban a­ rádió k. a. is föl fog lépni. Az előadások bérleten kívül, mérsékelten fölemelt heryárakkal fog­nak megtartatni. A bérelt helyek márc. 31-én d. e. 12 óráig tartatnak vissza a bérlők rendelkezésére. * (Az orsz. m. képzőművészeti társulat) ez évi rendes közgyűlését e hó 30-án, vasárnap dél­előtt 11 órakor fogja megtartani a műcsarnokban (Andrássy-ut 69. sz. a.) PESTI HÍRLAP 1890. március 20. Napi hírek. — (Szép március) járja az idén. Gyümölcs­­oltó Boldogasszony napja képezi rendesen próba­kövét a kora tavasznak. Az idén bevált. Már négy napja a legszebb verőfény csillog a főváros fölött; a fák nekiereszkedtek a rügyezésnek, a télikabátok meg a zálogháznak. Ilyenkor Budapest népe még együtt van, a hitbizományos arisztokratától kezdve a sarki hordárig s igy el lehet képzelni, hogy micsoda nyüzs­gés és forgalom van a divatos széles utcákon, ha egy ünnepnap a napfényes idővel egybe esik. A korzó (mely jobb sorsra és több árnyékra lenne ér­demes) épen az ilyen átmeneti időben szokott fölele­­venedni, mivel a délutáni napsugarak odatűznek s most még nem szúrnak. A haute Budapest azonban egészen az Andrássy-útra szokott már. Itt ma is rengeteg elevenség uralkodott, ki egészen a városlige­tig, mind a két oldalon. A hölgyek már könnyebb, koratavaszi ruhában­ jelenhettek meg, ami nem ke­véssé emelte a délutáni séta érdekességét és a barát­nők irigységét. — Odakünn az erdőben és a mező­ben nincsen még ilyen „előhaladott“ élet s kifelé még csak szórványosan zarándokol a vasárnapi kö­zönség. A pázsit még nem zöld, az orgonafa még nem virágzik s a fecske, gólya még nincs itt. A va­dásznép azonban már kijár az erdőbe. A szalonkák megjöttek, ámbár a beavatott vadászkörök véleménye szerint szokatlanul csekély számban, hacsak ezután nem jön a java, mivel a husvét a szalonka-vadászok­nak az idén korán esik s a „Palmarum-trallarum“ napja erdei számítás szerint husvét napja volna. — Akkor ezek mennek s megjönnek a fecskék és az — uj toilettek. — (A királykisasszony kelengyéjébe) a már előbb megrendelt két terem varrottason kívül újólag egy teremre való kalotaszegi varrottast ren­delt Mária Valéria főhercegnő. Az első rendelés volt sárgá­s fodorvásznon kék varrottas egy öltöző szoba teljes berendezéséhez és ugyancsak fodorvásznon égő piros varrottas egy pipázó terem minden bútorzatá­hoz, odaértve természetesen az ajtó és ablak füg­­gönyzetét, valamint a falborítékokat is. Az utóbbi rendelés sárgás fodorvászonra szól fehér hímzéssel.­­ (Orth János.) Hamburgból Írják: Orth János, az egykori János főherceg Londonban nemrég egy pamuthajót vásárolt, hogy azon Amerika és Ham­burg között közlekedjék. ,,St. Margarete“ a neve­s Szordics fiumei kapitány főparancsnoksága alatt áll. Londonból érkezett jelentések szerint Orth kapitány múlt pénteken árukkal utazott el a La­ Plata-álla­­mokba. A hajó később Chilébe vitorlázik, hogy ott salétromot vegyen föl Hamburg számára. Minthogy a salétrom Chilében igen olcsó , Hamburgba ebből évenként körülbelül 35 millió márkányit szállítanak, Orth János szép jövedelemre számíthat. A „St.­Mar­garete“ a magyar-osztrák kereskedelmi lobogó alatt utazik. — (A belvárosi plébánia-templom fölszen­telése), mely húsvétra volt tervezve, elmarad. A templom restaurálására kiküldött bizottság ugyanis Micer Gusztáv tanácsnok elnöklete alatt ismételten megtekintette a templomot s egészségügyi szempont­ból a fölszentelés elhalasztása mellett nyilatkozott. A templom falai még nem száradtak ki, terrazo­kövezete is nedves még s a templom levegője rendkívül nyir­kos és hideg. A közönség könnyen meghűlhetne benne s ezért a belvárosi plébánia­hivatal is hozzá­járult az elhalasztáshoz, így a templomot husvét után, de mindenesetre pünkösd előtt szentelik fel. A templom belseje most már majdnem teljesen kész s legközelebb uj üvegfestményeket helyeznek el a fő­hajó ablakaiba. A templom főoltára majolikából lesz s csak a jövő évben készül el.­­ (A szaporodó Budapestről) érdekes ada­tok foglaltatnak a fővárosi statisztikai hivatal utolsó füzetében, mely az egész 1889. évi születési statiszti­kát összeállítja. Budapest az elmúlt évben a születé­sek dolgában átlagos esztendő volt. Élve összesen 17,283 gyermek született, a­mi egymaga egy jelenté­keny várost kitenne. E szám azt jelenti, hogy min­den 1000 lakosra 38­2 születés esik. Az európai nagyvárosokhoz mérve a mi fővárosunk belsőleg is elég szapora, mivel 10 ezer lakóra nálunk 382 szü­letés esett s alig múlt fölül ebben bennünket néhány nagyváros, mint Altona, Magdeburg, Varsó stb. Ellen­ben a fővárosok mind mögöttünk maradtak, mivel ugyanezen arányban pl. Parisban 273, Rómában 278, Sz.-Péterváron 279, Londonban 302 és Bécsben 338 születés fordult elő. A törvénytelen szülöttek arány­­száma 1889-ben 27'6°/o-ra rúgs ez nagysága mellett is igen örvendetes szám, mivel 1874. óta ezen hányad mindig 33—28­4% közt mozgott, de ilyen alacsony egyetlen évben sem volt. Kettős (iker) születés dol­gában szintén kedvező volt az elmúlt év, mivel 162 ilyen eset fordult elő, még soha ennyi. De nagy volt a halva­szülöttek számaránya is; ez a szám évről­­évre föltűnően emelkedik s nem jelent semmi jót sőt fölötte gyanús tünemény. Míg például 1876-ban 1000 élveszülöttre 64­3 halvaszületés és abortus esett, 1889-ben már 97 -i s a számsor világosan azt mu­tatja, hogy ezen esetek évről-évre, minden visszaesés nélkül, folytonosan szaporodnak.­­ (Saint-Saëns.) A mythosról, mely a híres francia zeneszerzőnek állítólagos eltűnése körül szö­vődött, Parisból a következőket írják: Úgy látszik, hogy Augustine Jeanson kisasszonynak állításai, me­lyek szerint unokafivére, Saint-Saens zár alatt van, halott vagy örült, hogy négy milliónyi vagyonából már három milliót elköltött, csak a fantázia szülöttei. Saint-Saens barátjai és képviselője azt állítják, hogy soha sem örökölt négy milliót, nem is költött el te­hát soha három milliót s mindig igen egyszerűen, évenkénti körülbelül 20.000 franknyi jövedelemből élt. Minden excentricitása dacára soha sem volt őrült Barátjai azt is állítják, hogy Saint-Saens a tavaszszal vissza fog jönni. Tavaly szintén elutazott hat hó­napra, a­nélkül, hogy tudták volna, hol van. Gábiér­hoz december 6-án intézett levelében Saint-Saens azon reményének ad kifejezést, hogy barátjait a ta­vaszszal viszontlátja. A külügyminiszter azonban — tekintettel minden eshetőségre — a teneriffai és ma­deirai francia konzulokat táviratilag utasította, hogy nyomozzák ki Saint-Saens hollétét.­­ (A Tisza veszedelmesen árad ) Hódme­­ző-Vásárhelyről sürgönyzik. A Kőrös-, Tisza-, Maros­menti ármentesitő­ társulat vonalán a hódmezővásár­helyi határban, a Tisza bal partján fekvő kosdi zsi­lipen, gyors vizáradás miatt, erős csurgás támadt. Pokomándy igazgató, Endre és Szilágyi társulati mérnökök a veszélyes csurgás elfogásán dolgoztatnak. A vásárhelyi tanács Fekete Márton társulati főigaz­gatót az esti órákban távirati útán a helyszínére hívta, intézkedés végett. Vásárhely városában nagy az izgatottság, mert ugyanezen a szakaszon dőlt be pár év előtt a lois-tiszai zsilip.­­ (Tüzek a vidéken.) Szulóc községben a hó 18-án reggel iszonyú szélvihar dühöngése mellett tűz támadt, mely rövid idő alatt 30 házat hamvasz­tott el. A lángokban egy kétéves gyermek is elégett, egy férfi pedig a háztetőről zuhant alá, szörnyet halt. Az oltásnál különösen buzgólkodtak Apponyi Lajos gróf és fia Gyula gróf, kik egy embert is men­tettek ki a tűzből.­­ (Elária Antoinette királyné csipkéi.) A nottinghami kastélyban levő muzeum konzerváto­­rának birtokában velencei csipkék vannak, melyeket valamikor Mária Antoinette királyné menyasszonyi ruháján viselt. A történelmi nevezetességű csipke-vo­­lantnak hossza 4 méter, szélessége 75 centiméter. Az egész kézimunka és arabeszkekből, ember- és állatalakokból van összeállítva, melyek közé a királynő címere és a királyi korona van befoglalva.

Next