Pesti Hírlap, 1890. május (12. évfolyam, 119-148. szám)
1890-05-04 / 122. szám
Budapest, 1890. XII. évf. 122 (4079.) szám. Vasárnap, május 4. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . 7!7 » — » Negyedévre !. . 3 » 50 » Egy hóra. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 3 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor utca 7. ss. (öldsini, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendek. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & De. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Boldog Amerika! Megszoktuk már minden év kezdetén hallani, hogy a béke egyelőre biztos, de csak a fegyveres béke. A harckészületek nem szünetelnek azért, a népek milliói fegyver alatt állanak, a hadgyakorlatok a háború képei, a seregek szűkcsövű ismétlőkkel fegyvereztetnek fel, új golyószórók készíttetnek, a vegyészek füstnélküli puskapor előállításával foglalkoznak, a pénzügyminiszterek pedig beleőszülnek gondjaikba, miként lehessen konverziókkal, megtakarításokkal s fogyasztási adózással a deficitet a költségvetésből kiküszöbölni. Az egyesült észak-amerikai államokban ellenben a hadsereg úgy számía, mint foglalkozására nézve alig több a jól szervezett csendőrségnél a vörös indiánok esetleges rendzavarásainak meggátlására, a vámok és indirekt adók — mert föld-, ház- és kereseti államadót nem ismernek ott — oly rengeteg jövedelmet hoznak a központi kormánynak, hogy a kincstár csordultig megtelik, s a pénzügyminiszter minden gondja oda van irányozva, miként lehessen az állam kiadásait növelni. Nagy hajórajt építenek és szerelnek fel minél költségesebben e tekintetből, de még ez sem üríti ki elegendőn az állami pénztárt, most tehát azt hozták javaslatba, hogy minden ember, ki a nagy háborúban legalább kilencven napig fegyverben szolgálta az államot, életfogytáig nyugdíjaztassék. A kongresszus és szenátus ezt szívesen megszavazza, mert reméli, hogy ezáltal évenként legalább száz millió forintnak nyakára hághat. A népesség folyvást szaporodik, az ottani statisztikusok számítása szerint az új század kezdetén meg fogja közelíteni a száz milliót, s ezek közt pedig alig fog találkozni, ki írni, olvasni, számítani ne tudjon, s ne iparkodjék minden áron vagyont szerezni. Ez azonban az észak-amerikai államok lakosságának legnagyobb veszélyes erkölcsi hibája, mert ámbár a teljes vallásszabadság mellett számtalan felekezetre ágazik el, mégis csak az arany borjú imádása mindnyájának igazi vallása. A hatalomnak ily óriási növekedése azonban nem sokára utol fogja érni azon határt, melyen túl a rohamos haladás meg fog akadni. Ki van t. i. már számítva, hogy azon, eddig műveletlen föld mennyisége, mely művelésre még alkalmas, egy emberöltő alatt kifogy. Az európai bevándorlás aranykora már most is megszűnt, akkor maga a bevándorlás is meg fog szűnni, Észak-Amerikában a munkáskérdésre nézve európai viszonyok fejlődnek ki s az európai túlnépesség máshová özönlik, nem oda, hová félszázad óta kivándorolni szokott. Amerikában akkor Brazília lesz a kivándorlás és megtelepülés legalkalmasabb helye, hová most sem az angolszász, sem a kelta-ír nem vágyódik. Az észak-amerikaiak egyébiránt már most is azon vannak, hogy az európai kormányok befolyását s az európai államok kereskedését egész Amerikából kizárják s az amerikai köztársaságokat szorosabban fűzzék egymáshoz politikai és kereskedelmi szövetség által. Blaine, a lángeszű külügyminiszter, tavaly hívta meg az összes közép-és dél-amerikai köztársaságok követeit Washingtonba, hol novemberben megnyitotta a pánamerikai kongresszust. Meg is jelentek mindnyájan s mint az egyesült északamerikai államok vendégei, négy hónapig beutazták az Uniót, megbámulták gazdagságát, tanulmányozták intézményeit s megbarátkoztak népével. Áprilisban visszaérkeztek Washingtonba s megvitatták Blaine tervét az amerikai vámok, mértékek s pénzforgalom egyformává tételéről. Az eszme új volt, de nem visszatetsző, mind amellett, hogy a spanyol faj féltékenysége az angolamerikai ellenében ébren maradt. A vita azonban többnyire csak akadémiai volt, Blaine maga sem sürgette a részletes tanácskozásokat és határozatokat, elégségesnek tartotta, hogy az ily tárgyak megpendíttettek, mert meg van győződve, hogy az amerikai eszme előbb-utóbb életbe lép. De a pánamerikai kongresszusnak mégis volt egy nevezetes gyakorlati eredménye is. A középamerikai köztársaságok, Guatimala, Nicaragua, Honduras, Costa Ricca, San Salvador és Columbia követei előlegesen megegyeztek abban, hogy jövőben háború helyett minden nemzetközi kérdést, mely köztük támadhat, választott bíróság elintézése alá terjesztenek, ez pedig mindig egy esetről-esetre kijelölendő európai hatalmasság legyen. Igaz, hogy ez a határozat és egyesség még ezen hat köztársaság törvényhozása és kormánya által jóváhagyandó, de előre látható, hogy szentesítése nem fog akadályokra találni s lesz egy példa a világon, hogy nemzetközi szerződés nemcsak egy esetben, hanem elvképen a választott bíróság elvét elismeri és üdvösebbnek tartja a háború dicsőségénél. X. úrral forog a világ, szerelmes fajdkakassá válik, se lát, se hall, csak rohan az eltűnő ábrándkép után. Abban a percben lép be vakmerőn a tévesztett lépések csarnokába, mikor a szirén egy komor, mogorva Vulkánnak méltatlankodva meséli kalandját. Monsigneur Vulkán azután úgy röpíti ki szentélyéből a betolakodó hamis istent, hogy az bizony el sem képzeli, miféle rövid utón jut egyszerre a hetedik égből a purgatóriumba. Hogy mi jön azután ? .. . Tíz eset közül kilencszer párbaj, amelyben — sohasem az aszszony sebesül meg.* Nro II. Az idei farsang valamelyik elitebálján, ahol a zene és tánc párosulásában megsokszorozva látszott a szépek minden szépsége, egy fiatalember keringés közben véletlenül megérintett a könyökével egy mellette elsuhanó habfehér vállat. A hölgy, aki egy ismert atlétával táncolt, egyszerre megtorpant: „Oh, a neveletlen! hogy hátba vágott !“ ... mondta — és villámló tekintettel nézett — táncosára. Ilyen esetben muszáj helyt állani. Az atléta engedélyt kér, hogy egy pillanatra távozhassék s rohan a szeles úriember után, aki mellesleg mondva, jó barátja. — Mit csináltál, pajtás ? az istenért! hátba vágtad X-nét! . .. A pajtás persze kétségbe van esve s belekapaszkodik a lovag karjába, kész lévén a bocsánatkéréstől kezdve a meghalásig mindenféle statiszfakcióra. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Krakéler asszonyok. — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — „Nőkkel harcolni nem nagy gyönyörűség, mert őket legyőzni nem dicsőség, általuk pedig legyőzetni gyalázat.“ Ezt Sokrates mondta, akinek — tudjuk volt egy Xantippéja. Egy Xantippe mindenesetre nagyon megkönnyítheti az embernek az eféle nyilatkozatot s kétségtelen, hogy a derék Sokratest az ő enyhítő körülményére való tekintettel senki sem tartja idézett szentenciája miatt udvariatlannak. Rosszabb dolgom van azonban nekem. Mert azok az asszonyok, akikről most a „krakéler“ jelzővel írok, egészen más teremtések, mint az ókori nagy krakéler-asszony , Xantippe volt. Az én krakéler asszonyaim nem hogy csúnyák és vének lennének, de ellenkezőleg bájosak, igézők, gyönyörűek. Aki pedig azt fogná rám, hogy ezzel a bókolással villámhárítót akarok a házamra fölállítani, annak ajánlom, hogy olvassa csak el a cikkemet. Majd mindjárt kitűnik, hogy hízelgő vagyok-e Következnék igazság szerint, hogy megmondjam , kit nevezek krakéler-asszonynak. Ebbe a darázsfészekbe pedig nem nyúlok előbb, míg el nem mesélek egy pár esetet, ami megtörtént s ami majd beszél helyettem is. * Nro I. Abban a sokat emlegetett váci utcában, melynek kirakatos határai közt már annyi liaison pókhálószövete készült, s melynek környékét bátran tarthatjuk a nem sejtett rendezváusok bűntársának, X. ur megpillant egy remek asszonykát. Azok közül való az asszony, akik nemcsak bájos megjelenésekkel, de pikáns modorukkal is feltűnést keltenek. Ezzel jár egyebek közt, hogy könnyen megteremjen szemekben az a beszélő tekintet, mely minden valamire való férfinak azt látszik mondani: „észrevettelek!“ X. úr nem mai gyerek, s így óvatos. El van ugyan ragadtatva, mikor az édes tekintet megakad rajta. De egyelőre nem épít légvárakat. Mindössze annyit mer, hogy elkezdi kisérni az istennőt, akitalán ép oly erényes, mint Lucrécia. A hölgy „lát és érez“, parányi mosoly villan el ajkán. Látszólag mivel sem törődve megy tovább, de egy fejmozdulattal, egy jobbra vagy balra kilőtt tekintettel folyvást figyeli lovagját. Lehetetlen az ilyesmit észre nem venni. X. ur vérszemet kap, reménye éled. Csinos ember, s igy nem lepi meg az érdeklődés. Jobban neki indul s hóditó Roburként csörtet előre, míg annyira viszi, hogy mellé furakodik hölgyének, aki folyvást azt cselekszi, amit egy nyílóban lévő rózsabimbó: bűvösen mosolyog. Egyszer azután a Lucréciából lassankint Phronévé átalakuló dámácska besurran egy kapun. Eddig futott, mint egy fürjmadár, most lassudó lépéssel halad a lépcsőig. De mielőtt első fokára tenné a lábát, ah istenem! . . . még egyszer visszanéz " Egy mosoly, amely csupa csábítás, amelyről nem is tudni hirtelenében, hogy guny-e vagy biztatás.. . mindegyt indaces fortima juvat!... Együtt járulnak a szépség királynője elé, a Lapunk mai száma 20 oldalt tartalmaz.