Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)
1890-06-01 / 149. szám
2 Belpolitikai hírek. — máj. 31. Az új belügyi államtitkár. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére: Szalavszky Gyulát, Nyitra vármegye főispánját — ez állásától való fölmentése mellett — belügyminiszteri államtitkárrá nevezem ki. Kelt Bécsben, 1890. évi május hó 23. Ferenc József, s. k., Szapáry Gyula, s. k. Az uj államtitkárt 1887-ben nevezték ki Nyitramegye főispánjává. Akkor Nyitramegye alispánságában kifejtett jeles organizáló és adminisztráló tehetségét emelték ki, mint érdemeit, melyek a kinevezésnél figyelembe vétettek. Szalavszky Gyula most negyvennégy éves férfi ; a papi pályáról lépett a jogi pályára, melyen mint ügyvéd nagy tevékenységet fejtett ki. Nyitrán telepedett meg s itt kiterjedt ügyvédi praxis mellett élénk részt vett a megyei közéletben. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak s a közigazgatási, valamint egyéb bizottságoknak legmunkásabb tagjai közé tartozott. Szélesebb körben a nyitramegyei nagy sikkasztások idejében keltett figyelmet maga iránt, ő volt elnöke a sikkasztás ügyében kiküldött vizsgáló bizottságnak s erélye, valamint a viszonyok alapos ismerete voltak eszközei a sikernek, melyet e bonyolult ügyben elért. 1883-ban választotta meg Nyitramegye alispánjává s a közigazgatás élén szigorral párosított erélyt fejtett ki. A mint már említettük, 1887-ben főispán lett, s mint ilyen folytatta buzgólkodását a közművelődési ügyek körül is, mint a felvidéki közművelődési egylet elnöke. tít főispán. Maurer Mihály orsz. képviselőnek Brassómegye főispánjává való kineveztetése — mint értesülünk — legközelebb várható. Egyidejűleg azonban nem fog száz comes-szé is kineveztetni. A képviselőházi kérvényt bizottsága ma délután 5 órakor Vargits Imre elnöklete alatt ülést tartott, melyen a 19-ik sorjegyzékben foglalt kérvények intéztettek el igen élénk tanácskozás után, melyben Wekerle Sándor pénzügyminiszter is részt vett. Legnagyobb vitára adtak okot a délmagyarországi szesztermelők egyesületének és a temesvári kereskedelmi iparkamarának az italmérési jövedékről szóló 1888. 35. tc. módosítása tárgyában beadott törvényjavaslat ellen irányuló kérvényei. A vitában Wekerle pénzügyminiszteren és Hagara Viktor előadón kívül Zsámbokréthy József, Hertelendy Béla és Simonffay János bizottsági tagok vettek részt. Beszámoló képviselő: Majthényi Ádám, a vorsó-mező-keresztesi kerület függetlenségi párti képviselője, beszámoló beszédét június 1-én délután 2 órakor fogja megtartani Mező-Keresztesen. A város és vidéke nagyban készül a népszerű képviselő ünnepélyes fogadtatására. Az elkeresztelések. A M. Állam ma a kapuvári, sopronvárosi, bátki (Esztergom) és dombóvári esperességi kerületek tiltakozásait közli a febr. 26-iki rendelet ellen. A nézőtérről sivár kongás hallik, az üreség vigasztalan kongása. Élethű verseny-ásítozás a színpadon meg a nézőtéren. Egyik bal színfal mögött egy színi növendék kitör és eget kér. Hősi szerelmes hang (szavalva, szabadjegyeseknek szánt langyos páthoszszal): „Imádlak . . . S bár örökké tartana ez a boldog, ez az üdvözítő pillanat!“ . . . („Siessünk, Laura nagysám, mert kihűl a vacsora!“) Rendezői szózat (a színfalak mögül súgva): „Ugyan ne figurázzatok már . . . Hagyjátok ki a nagy párbeszédet . . . Háromfertály tízre . . . Száz pengős ház . . . Öleljétek meg egymást, aztán a függöny!“ A tragika nagy monológja zokogásai közben „párizsi“-t hozat a világosítóval. Kedélyes, enyelgő tréfálkozás a színpadon. Vidám mókázás az elhalálozási jeleneteknél. A súgó, kétségbeesésében szeretné haját tépnie a szerzőnek. Intrikus hang (hadarva): „Ők boldogok ? Nem szabad azoknak lenniük. Ördögi terv fogamzik meg agyamban ...“ (Edus te, el ne felejtsd! Mária Palkovicsnál!) „Miért is oltotta az anyatermészet szívembe az öldöklő gyűlöletet ?.. .“ (Gyulus, te is eljöhetnél. Friss spárga meg szamóca.) „Elpusztítom őket...“ (El bizony, vajjal meg cukorral.) „Vért szomjúhozom, vért . ..(Roastbeef fél angolosan.) ■ Néma személy. (súgva, úgyhogy csak PESTI HÍRLAP 1890. junius 1. Országgyűlés. .. A képviselőház mai ülésében ismét a regálé -ügygyel foglalkozott. A középiskolai novellán a főrendek által tett módosítást a ház vita nélkül elfogadván, tárgyalás alá vette az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatot, melyet Hegedűs Sándor előadó a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlott. A javaslat ellen szóltak : Molnár József, Gaál Jenő (pécskai), — aki azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat a napirendről levétessék — továbbá Horánszky Nándor, Szederkényi Nándor és Posonyi Géza, akik Gaál Jenő indítványát pártolták. Wekerle Sándor pénzügyminiszter védelmezte a törvényjavaslatot és a halasztás ellen nyilatkozott. Minthogy még több szónok van fölírva, a tárgyalás folytatása a hétfői ülésre maradt. Az ülés végén Thry Kálmán a mogtenium iránt intézett kérdést a miniszterelnökhöz, aki erre kilátásba helyezte a kormány előterjesztését. Az ülés végén pedig Spóner Andor interpellációt intézett a pénzügyminiszterhez a szeszadó-törvény módosítása tárgyában, melyre Wekerle Sándor pénzügyminiszter megnyugtató választ adott. II. A képviselőház ülése május 31. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett indítványokat. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök előrebocsátja, hogy a zárszámadások tárgyában az 1889. évben hozott országos határozatnak 7. pontja értelmében kötelezte az állami számvevőszéket, miszerint az előforduló túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokról negyedévenként előterjesztést tegyen a képviselőháznak és utasította a kormányt, hogy ezt az előterjesztést minden negyedév után két hónap alatt a háznak benyújtsa. Ezen határozatnak megfelelőig a jelentést benyújtja és kéri a házat a kinyomatás elrendelésére és arra, hogy a jelentést tárgyalás végett a zárszámadási bizottsághoz utasítsa. (Helyeslés.) Az interpellációs könyvbe Spóner Andor interpellációja van bejegyezve a szeszadó-törvény módosítása tárgyában a pénzügyminiszterhez. A millenium 1 894-ik évben állapodott meg, amelynek évfordulója legjobban volna megünnepelhető. Kérdi a miniszterelnököt, hogy helyesli-e elődje intézkedéseit s a maga részéről mit szándékozik tenni. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök : T. ház ! Miként előttem szólott. képviselő úr említette, a kormány csakugyan foglalkozott már e kérdéssel, felszólította az akadémiát és az akadémia történelmi osztálya nyilatkozott is a millenium időpontjára nézve. A tárgyalások és teendő előkészületek ez ügyben mindenesetre folytattatni fognak. (Élénk helyeslés.) Az én nézetem is az, hogy e kérdést tisztán társadalmi útón elintézni nem lehet, hanem szükséges, hogy a törvényhozás is hozzájáruljon az ünnepély megtartásához. (Élénk helyeslés.) Ugyanazért készséggel jelentem ki, hogy a kormány meg fogja tenni erre nézve a szükséges előterjesztéseket. Most ugyan nem vagyok abban a helyzetben, hogy mindjárt részletes előterjesztést tegyek, de kijelentem, hogy ezen ügygyel ezentúl is foglalkozni fogok és a szükséges előterjesztéseket annak idején megteendem. (Helyeslés.) Thaly Kálmán örvendetes tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát. A görög nyelv a középiskolákban. Következett azon módosítás tárgyalása, melyet a főrendek a középiskolai törvény módosításáról szóló törvényjavaslaton tettek és mely abból áll, hogy a főrendiház a képviselőház módosításával szemben visszaállította a törvényjavaslat 2. §. a) pontjának eredeti szövegét, mely így hangzik: ,,a) a magyar irodalom bővebb megismertetése kapcsolatban a görög remekírók műveinek ismertetésével, magyar fordításban, s a görög irodalom- és művelődési történet alapvonalai.“ Schwarcs Gyula előadó rövid ajánló felszólalása után a ház észrevétel nélkül hozzájárult a főrendek módosításához s igy a törvényjavaslat szentesítés alá terjesztetik. Az italmérési jövedék. Következik az italmérési jövedékről szóló 1888. 35. t. c. némely határozmányainak kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója rámutat arra, hogy alig 5 hava, hogy az állami italmérési jövedékről szóló törvény életbe lépett és máris olyan visszaélések keletkeztek, hogy azok megszüntetéséről, illetőleg megelőzéséről már most kell törvényhozási úton intézkedni, nehogy az államnak az elvállalt terheknek fedezésére okvetlen szükséges jövedelmi forrása már eredetében iegrontassék, mert ennek nemcsak azon bérlők vallanák kárát, kiknek kezelésébe többnyire e jövedék most ideiglenesen át van engedve, de most közvetve és később közvetlenül maga az állam pénzügye és így az adózó polgárok is. A visszaélések, a tagadhatatlanul magas adóval szemben, egyfelől: a 106 literen felüli szeszforgalomnak ellenőrzés nélkül maradásából és így rejtett után adómentesen a fogyasztáshoz jutásából, másfelől: a nyílt községek közötti forgalom adózási viszonyainak bizonytalanságából és a kisebb mennyiségnek közeli helyekről a kizárólagos jog alá eső területre, az adószedésre jogosított kijátszásával való behatolásából származtak. Természetes, hogy Tilaly Kálmán a millenium ügyében kérdést intéz a miniszterelnökhöz. Magyarország fennállása ezredéves fordulójának megünneplése közeledik, a társadalomban már meg is indult a mozgalom, illő dolog, hogy a törvényhozás is nagy fénynyel megülje ezt az ünnepet. Törvényhatóságok is kérvényeztek s a volt miniszterelnök az akadémiát kérte fel a honfoglalás idejének megállapítására. A honfoglalás azonban 10—12 év alatt folyt le; Botka Tivadar szerint már 881-ben jártak a mai Magyarország földjén magyar csapatok; a rendes honfoglalás 888—9-ben kezdetett meg s 898-ban fejeztetett be. A bizottság a karzat második soráig hat el a hangja: No, ne hagyjatok itt állani egy óráig ... Még elpászolom a lóvasulat... Aztán vihettek ki a házatokon az üllői út végéig... Falstaffi hang (folyékonyan improvizáló akadozással): Ha, ha, ha... he ... hm... hja... izé... hej... (Súgj már, az istenedet!) Úgy ? Lám ! No, no, no ... Hadonázó gesztusok hallatszanak. Hős-szerelmes hang (ordítva): „Érted, szembeszállok a világ minden rémeivel... Nem ismerem a félelmet“ ... (Jaj, gyerekek, a direktor !) Az előadás a helyes kerékvágásba zökken. Öt percnyi jóravaló játék. Majd orkánszerű fellélegzés, mely szinte elsöpri a távozó igazgatót. A közönség elcsigázva legördül. * Várakozással teljesen néztem az impresárióra. — Nos, kíván még valamit ? — Hát a népszínház? — Ó, annál nem vág be a theatrophon. — Hogyan ? nem vág be ? — Nem bizony, mert a népszínházban — az ön szerencséjére — épen valami látványosságot nyaggatnak. — — Értem. Azt nem lehet meghallgatni. És egyéb előadásait? — Azokat sem. Mert azok pláne hallatlanok. Franciscus. A tavalyi falevél. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája — Korán távoztam a kávéházból, ahol a rendes esti kompániám tanyázik. Ketten jöttünk el, mert mindketten egy városrészben lakunk s nem akartunk egyedül bandukolni haza. De csalódtam. Társam véletlenül szerelmes ember volt és erre a májusi csillagok olyan roppant hatást gyakoroltak, hogy ellentállhatlan vágy kapta meg — bolyongani az éjben. A legelső utcasaroknál elvált, így hát mégis egyedül kelle hazamennem. A magános út az éjben mindig bizonyos komorságot lop a lélekbe. A nagy, sötét ablakok mogorván bámulnak alá az emeletből; a fekete házfalak barátságtalanul engedik elmenni maguk közt a járókelőt, sőt mintha idegenül elhúzódnának tőle; az üres utcában kísértetiesen fut, messzire elkocogva a léptek zaja. Holla! megérkeztünk. Csikorog a kulcs a kapuban s azonnal átadhatom magam kis szo-bám enyhe nyugalmának. A nyitott ablakon be-k özönlik a teljes hold ezüst fénye s rezgő árnyékalakzatokat vet a padlóra. Egy csomó apró csillag is belátszik, melyek mint szent János-bogarak rajzanak a sötétkék boltozaton. A fény halványan befutja a bútorokat s kiválasztja őket a sötétségből. A gyér világításban szekrényem valami nagy, lomha mammuthnak, az ágy pedig cammogó vízilónak tetszik.