Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)

1890-06-29 / 177. szám

A PESTI HÍRLAP 1890. junius 29. nak idején államtitkár volt a közoktatási mi­nisztériumban, s ki mint képviselő és mint tu­dós úgy a parlamentben, mint az irodalomban kitüntette magát, felszólalt a lefegyverzés és vá­lasztott biróság mellett nemzetközi összeütközés esetében, és szava viszhangra talált. Berlinben ugyan még a szocialista Bebel sem akarja Bong­­hit komolyan venni, de a franciáknál Jules Si­mon állt a békemozgalom élére, Angolországban pedig harminc parlamenti tag állt össze, s leve­leket intéz minden európai törvényhozói testület kitűnőbb tagjaihoz, csatlakozzanak hozzájuk s mondják ki nyiltan, mindegyik a maga hazájá­ban, hogy a nép mindenhol békeszerető, hogy irtózik a folytonos adóemeléstől, s mindenhol kívánja a lefegyverzést. Ámbár nem hiszszük, hogy ezen új sakk­­húzásnak lehetne valami nevezetesebb sikere, de azért még is üdvözöljük — azokat, a­kik valahára nyíltan kimondják azt, a­mit mindenki érez. Gutta cavat lapidem — az esőcsepp ki­vájja a követ. Pulszk­y Ferenc: Belpolitikai hírek­ lehet — midőn egyrészt a magyar fegyvergyárral egybekötött közgazdasági érdekek, másrészt pedig a honvédség harckészsége iránt támasztott jogos kí­vánalmak kiegyenlítése van szóban. Nem lehet en­nélfogva kétség az iránt, hogy Fejérváry báró hon­védelmi miniszternek ezen álláspontja ma is általános méltatással fog találkozni. Ezt tartva szem előtte és addig, míg a magyar fegyvergyár a szerződés szene­rénti szállításokat kellő mennyiségű és minőségű, el­fogadható fegyverek beszolgáltatásával tényleg meg nem kezdi, a gyár üzemi és szállítási képességének szakértői után való felülvizsgálata és eme vizsgálat­nak bármennyire kedvező eredményei nem nyújthat­nának biztos alapot annak megítélésére, vajjon az elvállalt szerződési kötelezettségek általa tényleg be­tarthatók lesznek-e ? Mert az ilyetén felülvizsgálatnak első támpontját az kell, hogy képezze, hogy bizonyos mennyiségű kész gyártmány álljon a felülvizsgálatnál rendelkezésre. Miután csakis ezen kész gyártmány mennyisége és minősége szolgálhat pozitív ismérvül arra, hogy a gyártás tényleg és valójában oly mérv­ben és oly minőség mellett lesz eszközölhető, mint a­milyent önmagának a gyári berendezésnek technikai fejlettségéből valószínűség szerint következtetni lehet. Ezért a gyári üzemnek felülvizsgálata praktikus ered­ményre, vagyis a szállítási képesség pozitív és min­den kétséget kizáró megállapítására ma alig vezet­hetne. A városoi és községed megvizsgálása. A belügyminisztérium elhatározta, hogy a nyár folyamán megvizsgáltatja országszerte az összes rendezett taná­csú városokat az illető alispánok, a nagy- és kis köz­ségeket az illetékes főszolgabírák nlk.­ Az utasítás a napokban küldetik szét. A belügyminisztérium megál­lapította a jegyzőkönyvi mintát is, mely szerint a vizsgálat foganatosítandó. Minthogy a belügyminiszté­riumban nincs oly törzskönyv, illetőleg nyilvántartás, mely a köztörvényhatóságok, a rendezett tanácsú vá­rosok és községek főviszonyait tartalmazná és a leg­főbb felügyelet következetes és folytonos gyakorlásá­nak nélkülözhetlen segédeszközét nyújtaná , el fog rendeltetni, hogy a fenn érintett vizsgálattal egy­idejűleg azok az adatok is állíttassanak egybe, me­lyek ama nyilvántartás célszerű berendezéséhez szük­ségesek. Az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888. évi XXXVI. t. c. némely határozatainak kiegé­szítéséről szóló törvény végrehajtása iránt kiadandó utasitás tárgyában a pénzügyminiszter által folyó hó 24-ikére egybehívott szak­tanácskozmány ma tar­totta legutolsó ülését, mely reggeli 10 órakor vette kezdetét. Az értekezleten az előterjesztett végrehajtási utasítás tervezete ellen nagyobb véleményeltérés nem merült fel s miután egyik kiküldött a tervezet több pontját módosító javaslatát is visszavonta, a tervezet végleg megállapíttatott úgy, hogy az már néhány nap alatt a pénzügyminisztérium részéről ki is fog adatni. Dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a szaktanács­kozásban résztvett kiküldötteknek megjelenésükért me­leg köszönetet mondva, a tanácskozást délutáni 2 óra­kor befejezettnek nyilvánította. — jan. 28. A magyar fegyvergyár ügyével is foglalko­zott a tegnap tartott minisztertanács s erre vonatko­zólag ma a következő félhivatalos kommüniké je­lent meg : Azon közlések, melyek a miniszteri tanácskozás eredményéről a lapokban nyilvánosságra jutottak, nem felelnek meg a valóságnak ; még­pedig sem a szállí­tási határidő meghosszabbítása tekintetében, sem pe­dig azon megrendelések mennyiségét illető­leg, me­lyekre a magyar kormány a szállítási határidőnek a fegyvergyár részéről lett be nem tartása miatt, a magyar gyár érdekei iránti teljes jóakarata dacára utalva van. A magyar honvédelmi miniszternek minden kétséget kizáró biztonsággal kell gondoskodni arról, hogy a magyar honvédcsapatok 1891. február hó végéig tényleg el legyenek látva azon fegyver­mennyiséggel, melyre a honvédség harcképessége­­szempontjából az esetleg kivonuló csapatok hiány nélküli felszerelésére szükség van. A harckész­ségnek ez a kívánalma, mint első és főszempont, kizár minden — a magyar fegyvergyár által terem­tett viszonyokkal való — oly értelmű megalkuvást, melynek folytán a honvédségnek kellő felszerelése a célba vett időig be nem következnék. Fejérváry báró honvédelmi miniszternek ebben az irányban a képvi­selőházban is kifejtett álláspontja általános méltatás­ban részesült annak idején és meg vagyunk győződve, hogy ugyanezen álláspontnak kell érvényesülni min­den oly alkalommal, a­miről a jelen esetben szó vendégszerepel mint Rosina a „Sevillai bor­­bély!‘-ban. A „Botschafter“ nyomán jelentetik, hogy D. Konstantin kisasszony nagykorúsítása végett a Reichsrathhoz folyamodott. A kérvényező hölgy 70 éves. A vidékről írják, hogy Szathmár megye székhelye Nagy­ Károly helyett Szathmár városa lesz. (Lesz is, ha lesz, csakhogy az idén, 27 év múlva.) A hirdetések közt olvasható: „Pesten még nem láttatott!“ „Az országúton, a botanikus­ kertben egy, az ausztráliai tűzszigetekről hozott Vadember látható. Délelőtt 11—12 óráig külön is megnéz­hető és vizsgálható 1 forintért.“ 1863 október 3-án van „Faust“ opera bemutatója a Nemzeti Színházban. Faust — Pauli; Mephisto — Kőszeghi; Margaréta — Garina Anna (később Frankenburg Adolf ki­váló írónk felesége); Mártha — Hofbauer Zsó­fia ; Valentin —­ Bodorfi , Siebel — R­a­ho­tin­s­z­k­y Mária. A balletet betanította Cam­­pilli; a tánckar élén állott, azaz hogy lejtett, Rotter Irma. Ezt a remek operát, a­mely nem rég ju­biláns előadást ért el az operaházban, akkorá­ban igen sűrűen és fölemelt helyárak mellett adták; valóságos aranybányájává lett az a szín­háznak , a­mint a mi Sz. L.-ünk írja, dacára, hogy a „Zenészed Lapok“ érdemes szerkesztője silány munkának tartotta Gounod remekét. A Budai Népszínházban E­g­y­ü­d és Mol­­ná­r­n­é együtt lépnek fel egy kis francia bohó­zatban. Az igazgató óriási reklámmal hirdeti az „Ör­d­ö­g­p­i­rt­u­l­á­s“ közelgő bemutatóját, a­mely darabban „49 csodás tünemény“ fog elő­fordulni. A magyar operában P­a­u­l­i­n­é­t ünnepe­lik ; a németben S­t­é­g­e­r Ferenc, a nemzeti színház későbbi tagja arat diadalokat. Egy-egy fővárosi színházat ,,kir. helytartó „ excja“ gróf Pálffy Móric tisztel meg látogatásával. A „Nemzeti Színház ügyét vezető bizott­mány“ eredeti egy- és kétfelvonásos vígjátékokra 50 arany első és 30 arany második pályadíjat tűz ki. Beérkezik 35 mű. A bizottmány kilá­tásba helyezi, hogy a végleges díjazás előtt, a legjobbaknak ítélt művek sorshúzás által meg­állapítandó sorrendben fognak előadatni és igy a nagy közönség bírálata alá bocsáttatni. Bírálók voltak: Arany János, Salamon Ferenc, Tóth József és Feleki Miklós, gr. Ráday Gedeon elnöklete alatt. Mily okos újítás lenne napjainkban annak a régi dolognak a fölelevenítése! A „Bihar“ szerkesztőjét és kiadóját a cs. kir. katonai törvényszék elé idézik. A „Szinházi Látcső“ vezércikkében meg­­botránkozik az új ,,Széchenyi-liget“-ben (vulgo sétatéren) tartott összejöveteleken, a­melyekben tettleges szolgálatban lévő katonáit és cselédleá­nyok gáláns enyelgései szerepelnek. A naponkint megjelenő „Színházi Látcső“ színi bírálatai szerencsésen napvilágot látnak az illető előadás után­i harmadnapra. Garibaldi egészségéről kedvező hírek ér­keznek. A nagy szabadsághős babbal és fü­­gével él. Újságunk szenzációs napi hírei köztl a­melyek címe: „Mi történik a nagy színpadon ?“ — azt jelenti, hogy: ,,a pesti Erzsébet-tér sétá­nyán a fák újra fakadnak.“ A „Zene Lapok“ szerkesztője fentartja azt az állítását, hogy „Faust,“ az opera, silány féremű. Közlésre kerül Petőfinek egy sajátke­zűig irt német levele, melyet a nagy költő „réz és acélmetsző Tyroler urnak Pesten, váci­ ut, kifelé menet balra, 77. szám“ irt, midőn a cím­zett ur az ő —­ Petőfi — arcképén dolgozott. A levél következőleg hangzik: „Lieber Herr von Tyroler ! „Es ist mir Leid, dasz ich in eigener Person kann nicht Sie besuchen; ich bin krank, wie der Teufel. Wenn mein Brief nicht zu spät kommt, so haben Sie die Güte, den Bart mir so machen, wie ich habe gezeichnet hier auf diese Bild manu propria, weil ich so hab lassen waxen den Bart in die neuere Zeit. Aber sonst machen Sie nichts nach von diesen Bild, und arr. wenigsten die Nasen. Und ich bitte Sie, machen Sie nicht zu dick und dunkel das Bart, weil ist mein Bart nicht dick. Wenn ich werde gesund, werde ich sie besuchen. Leben Sie wohl! Ihr A. Petőfi.“ A „Magyar Sajtó“ szerkesztőjét Vajda Jánost kétheti, kiadóját, Heckenastot pedig egy­heti fogságra és 1000 forint bírságra ítéli egy cikk miatt a cs. kir. katonai törvényszék. Hir „a nagy színpadról“: „a váci­ után Jákó-féle kereskedésben kukoricás évei-« b­ő­l készült sirkoszorukat árulnak. Külföldi hir: ..R e­n­a­n „Jézus élete“ című könyve ellen C. izraelita fog replikázni.“ A pesti adósok börtönét a város A függetlenségi párt bajai. (Ugrón: Polonyi, Irányi.) Polonyi Géza országgyűlési képviselő a követ­ező levelet intézte Irányi Dániel orsz. képviselőhöz, mint a függetlenségi párt elnökéhez: „Mélyen tisztelt elnökünk! Ugron Gábor képvi­selőtársunk legutóbb Kolozsvárott tartott beszédében a függetlenségi pártkör megzavart beléletének okai k­özö­tt mint elvi indokot felhozta, hogy a pártban 49-esek, talán köztársaságiak is vannak. Ezen állításá­nak támogatására szó szerint a következőket mondotta: „Megmagyarázza ezt, a­mi történt a híres lurini ki­rándulás alkalmával, midőn Kossuth Irányihoz intézett levelében a neki felajánlott 4­9-es párt alakítását arany szavakkal és fenséges bölcseséggel visszautasította.“ Ug­­ronnak ezen teljesen alaptalan állítását én, mint a turini kirándulásnak tagja, a­ki a Kossuth és képviselő tár­saimmal folytatott beszélgetésben részt vettem — kö­telességemnek ismertem megcáfolni. Ugron most állí­tásának bizonyítására Kossuth Lajos nagy hazánk­fiának levelét kívánja közzétetelni. Semmi kétségem sincs az iránt, hogy Ugronnak ezen kívánsága velem szemben helytelen azért, mert nekem sem jogom, sem módom nincs ahhoz, hogy egy harmadik sze­mélyhez intézet­t, esetleg bizalmas természetű levelet közzé tehesse!.. Nem volna ehhez még akkor sem jogom, ha a párt iránt tartozó lojalitásom nem tiltaná is egy oly levélnek közzétételét követelni, a­melyre nézve nem ugyan az itt felmerült okból, de minden­esetre fontos okokból, úgy állapodott meg a pártkör, hogy az közzé ne tétessék. Annyi azonban mégis kötelességemmé vált, hogy a politikai reputációt érintő ezen alaptalan állítással szemben meggyőződjem arról, van-e birtokodban ily tartalmú levél vagy sem? Ez indokból, annak kiemelésével, hogy Ugrón maga sem tagadja, hogy jelen volt azon értekezleten, melyen a turini kirándulás alkalmával Kossuth Lajos nagy ha­zánkfiával folytatott beszélgetésünknek egész tartalmát előterjesztettem és az egyhangúlag — tehát általa is tudomásul vétetett — mély tisztelettel kérlek, légy szíves te­hetőleg sürgősen válaszolni következő kérdésemre: Való-e, hogy Kossuth Lajos oly tartalmú le­velet irt hozzád, melyben a turini kirándulás alkalmával neki felajánlott 4­9-es párt alakí­tását visszautasítja ? Kiváló tisztelettel, Polo­nyi Géza. .­. k. Irányi Dániel e levélre következőleg vál-­laszolt : Tisztelt barátom ! Mai napon vett becses le­veledre, a­melyben választ kívánsz tőlem azon kér­désre : „való-e, hogy Kossuth Lajos oly tartalmú levelet írt hozzám, melyben a turini kirándulás al­kalmával neki felajánlott 4­9-es párt alakítását vissza­utasította?“ a következőkben sietek felelni: Azon levélben, melyet a turini látogatásra vo­natkozólag múlt évi október Ardikáról keltezve kap­tam, Kossuth előadja azon bizalmas beszélgetést, a melyet a nála tisztelgett képviselőkkel folytatott s a mely közben használt egyes szavakra, minthogy a társalgás bizalmas volt, tisztán nem emlékszik ugyan, de a­melyeknek olyan értelmet tulajdonítani, mintha ő — bár jogosultságát nem tagadja — a

Next