Pesti Hírlap, 1890. szeptember (12. évfolyam, 241-269. szám)

1890-09-01 / 241. szám

1890. szeptember 1. PESTI HÍRLAP ellenzék soraiban csüggedés állott be; azt mond­ták : „a küzdelmeket nincs miért folytatni“ és Tisza Kálmán eldobva lobogóját, megtagadva el­veit, arra a térre lépett, melyen tizenöt évig a közügyeknek kárára volt. Mikor Tisza Kálmán megtette köpenyegforgatását, én, és kik ismerték céljainak hátrányait, nem követtük út­ját , nem tagadtuk meg elveinket; tehát h­i­t­­vány rágalom annak föltételezése, hogy most képesek legyünk megtenni azt, mit 18 év­vel előbb nem tettünk. Legelőbb a függetlenségi párt programmja az volt, hogy a­ki Magyaror­­ország függetlenségét akarja, legyen a párt tagja, nem írta körül a programmot senki; csak az volt a cél, hogy a csekély számú ellen­zéknek helye legyen ellenőrzésre, hogy létezését demonstrálja. Következett, hogy Tisza hibás kormány­zása a függetlenségi pártot megszaporitotta, te­hetséges, tekintélyes férfiak sorakoztak zászlónk­hoz , s midőn a párt megnagyobbodott, újabb szervezésre kellett lépnie. Az újabb szerve­zést Irányi, ki azt 1874-ben el nem fo­gadta, 1885-ben elfogadta. Tehát tévedés azt hinni, hogy a függetlenségi párt a régi Pro­gramm alatt áll, mint azt Herman Ottó beszéli. A personál­uniót el kellett fogadni. A personalunio az alkotmányosság irányának ne­vezhető. A független Magyarország minden kö­rülírás nélkül többféleképen értelmezhető: füg­getlen lehet egy uralkodó és külön uralkodó alatt, a pragmatika szankció elfogadásával és mellőzésével, logálissággal és logálisság nélkül. Minthogy két különböző párt érvényesül és ez a pártkörön belül folytonos civakodásra ve­zet, az elvi egység felbontatik, ez az állapot tarthatatlan. Ez állapot ellen harcolok én, ki­mondván, hogy a 49-e­s törekvésektől a pártot meg kell tisztítani. Reflektál Herman Ottó ama nyilatkozatára, melyben a füg­getlenségi pártot eszményi célokkal véli létező­nek s kijelenti, hogy Herman szégyenletes módon ámítja a közvélemény, de a józan polgárok íté­lete le fogja őt és pártját sújtani. (Igaz! ügy van !) Ismerteti ezután a pártnak április 14-ke megünneplésére vonatkozó törekvését, melylyel elárulták némelyek, hogy választóik elámításával, választóik tudta nélkül 49-esek. „De hát kérem“ — úgymond — minek is tagadni, hisz ott van a jámbor, jó Csanády, ki egyre azt mondja: „bárcsak jönne ama szél, mely az uralkodó fe­jéről lefújja a koronát.“ (Derültség.) Ha ezek az urak tudják, mit jelent ápril 14-ike, kell, hogy olyan pártállást válaszszanak, mely nyolcvan egy­néhány képviselőnek politikai működését, össze­tartását és néhány százezer pronunciált válasz­tónak nemes politikai akcióját konfúzióba ne hozza, ne zavarja meg; távozzanak inkább a függetlenségi körből; nem lesz pártbomlás, ha azok, kik a párt főbb elveit nem vallják, távoz­nak ; néhány emberrel megapadunk, de legalább a pártnak erőben és tekintélyben való emelkedését nem gátolják. De, uraim, kérdezhetik önök, miért lépek én fel e dologban? Megmondom: van sze­mélyes okom is az elvieken kívül. A múlt év novemberén, mikor Tisza azzal vá­dolt minket a honossági­ törvény tárgyalása al­kalmával, hogy mi a detronizáció elvét hirdet­jük, én felálltam a padból és ezt kiáltottam: ,,A­mit mond, rágalom ! (Éljenzés.) Mi tisztán a personal-unió alapján állunk; az uralkodó házhoz ragaszkodunk és nem szolgai hízelgés­sel, csúszással és mászással akarunk a trón közelébe jutni, hanem az igazságnak nyílt, bátor kimondásával.“ Gondolhatják önök, hogy én, ki annyit tartok arra, hogy szavamnak ura legyek, hogy soha valótlanságot ne mondjak, egyszerre ez év ápril­is 10-ike körül abban a helyzetben látnom magamat, hogy 4­5 függetlenségi párti képviselő sorakozik április 14-ike megünneplésére. Éiként velem szemben Tiszának igazat adtak, és annak a férfiúnak, ki ellen a „rágalmazás“ ekis kifejezésével éltem, ha még kormányon van, akalmat nyújtottak volna, hogy nekem a ,,ha­­zug“ szót mondja szemembe. Foglalkozik ezután Herman Ottóval és a po­litikában való járatlanságát tünteti fel. Majd át­tér a delegáció kérdésére. Hivatkozva Kos­suth 1886-ban irt levelére, melyben Kossuth el­vileg a delegációba bemenésre vonatkozó néze­teket helyesnek tartja, a bemenés idejét elérkezettnek látja és kijelenti, hogy nem kell gondolni balmagyarázatokkal, hanem férfias elszántsággal azt kell cselekedni, mit a lelkiismeret parancsol. Most elérkezett az ideje, hogy a függetlenségi párt munkára szereztes­sék, s az elnöknek hatalom adassék, h­ogy a pártban fölmerülő fondorlatoknak ellenállhas­son ; ha nem bírja egyedül, alakíttassék igazga­tóság, mely a hiányokat pótolja. Meg kell tenni ezt, mert a függetlenségi párt nemsokára egyedül marad ellenzéknek; szer­vezve, fegyelmezve kell lennie, hogy mint egy test, egy lélek törjön előre ama kormánynyal szemben, mely Magyarország alkotmányát meg­­semmisitni akarja. Elveiből nem enged szóló akkor sem, ha népszerűségét kockáztatja is. „Nem azt kivánom — végezte beszédét — hogy mikor kidülök, sí­romra fényes emléket, állítsanak, hogy a szél illatos virágok közt suttogjon fölötte; elég lesz nekem az a tudat, hogy szabad nemzet sza­badsága dalát dalolva, tiporja meg elfeledett síromat“. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Ugrón ezután felolvasta az erdélyrészi füg­getlenségi párt programmját. (Lásd föntebb. A szerk.) A programmot a gyűlés lelkesedéssel elfo­gadta, úgyszintén a határozati javaslatot, mely szerint az erdélyrészi független­ségi párt kijelenti hogy a perso­nális unió alapján áll, a részletekre nézve pedig fentartja 1881-iki programmját. To­vábbá, hogy minél hamarább megkezdendő a pártnak megyénkint, városonkint leendő szervezése, mert a független ma­gyar állam és az önkormányzat érdekében vívandó politikai és választási harcban teljes erejével szükséges fellépnie.* Ezután Bariba beszélt a megyei önkormány­zat mellett. Hivatkozott a vármegyei intézmény ezer éves fennállására, ami életképességét jelenti, felsorolja a megye dicső múltjának bizonyítékait. Kérdés, hogy mit adnak a régi vármegye helyébe ? „Mert“ — úgymond — „ha tőlem kérik a lovamat, kérdezem­, mit adnak helyébe ? hisz ha nem kérdezném, adná­nak szamarat, mely belügyminiszteri büróban termett, vagy bogarat, mely centralisták tejében termett.“ (Nagy derültség.) Reméli, hogy a kormánypártban meghasonlás támad a megyei közigazgatás kérdésé­ben és akkorra kell lennie jól szervezett pártnak, melyben érvényesítsék magukat, hova bevonuljanak. A hosszas éljenzéssel fogadott beszéde után Bartha fölolvasta az állami közigazgatásra vonatkozó határozati javaslatot, melynek tartalma már közölve volt. Utóbb Berzenczey indítványára elfogadtatott az is, hogy bizottság választassák a jogi sérelmek orvoslására. A pártszervező bizottságba következő negyven­­nyolc tagot választották meg. Csikmegyéből: Győrfy Gyula, Győrfy Ignác, Molnár László, Gsedi, Bochkor, Bogadi; Háromszékről: Könczey, Geréb, Barthos, Incze, Szacsvai; Maros-Tordából: Bálla, Pálfy, Ber­­zenczey, Rediger, Simo, Kispál; Torda-Aranyosból : Betegh, Ferenczi, Szentkirályi, Czakó; Kolozs me­­gyéből: Benkő, Ugrón György, Putnoki, Bölöny, Bog­­dánfy; Szolnok-Dobokából: Rettegi Biró, Szombatfalvi, Bodor ; Marosvásárhelyről: Nagy János, Kutty, Kass; Kis-Küküllőből: Gerendi, Szentkereszty. Kolozsvár­ról : Bartha, Molnár, Nagy, Szász Gerő, Somodi, Deáki, Merza, Hory, Török, Gyernátoni, Magyari, He­gedűs, Bénes. Az új párt elnöke Ugrón Gábor, alelnökei Bartha Miklós, Molnár József, Győrfy és Betegh Ferenc. Betegh Ferenc indítványára elfogadták, hogy az országos bizottság magát kétszer akkorára kiegészítse. Vita indult meg Putnoki javaslata folytán, hogy a párt céljaira adakozást indítsanak meg, hogy a be­folyt összegből vagyontalan tehetséges képviselők megválasztatása segíttetnék elő. Ugrán felszólalására az ügy az intéző bizottságra bízatott. Bénes elnök fél kettőkor bezárta a gyű­lést , a közönség éljenezte Ugront és a vezér­férfiakat. Ugrón számos üdvözlő sürgönyt kapott. Az Ugron-Pázmándy ügy. Ma Ugron Ákos orsz. képviselőtől a kö­vetkező táviratot kaptuk: Kolozsvár, aug. 31. Ugrón Gábor egyenes megbízásomból járt el, ellen­ben Pázmándy Dénes úr meghatalmazásom nél­kül írta alá nevemet a vasmegyei függetlenségi felhívásnak. Ugrón Ákos. E kijelentéssel szemben tehát teljesen ösz­­szeomlik mindaz, a­mit Pázmándy tegnapi nyi­latkozatában arra a mivel sem indokolt föltevé­sére épített, hogy „Ugron Gábor úr egyenes megbízás nélkül“ nevezte botránycsinálónak. Sport, Sopron, aug. 31. (Eredeti távirat.) A sop­roni versenyek első napja ma a következő eredmény­nyel végződött: I. Festetics-dij ■ 1000 frt. Kétéve­seknek. Táv. 900 méter. Col. Anthony sga k. Black­berry 1-ik, br. Springer G. sga m. Ricardo 2-ik, gr. Erdődy K. Sziporka 3-ik, gr. Henkel Hugó sga k. Clairvogante 4-ik. Tot. 5: 30. — Helyre fogadások . I. 25 : 60. II. 25 : 39. II. Polgár-dij. 10,000 frank. 2 é. belf. és német lovaknak. Táv. 1200 m. Col. Anthony sp. m. Gigerl 1-ső, br. Springer Gusztáv sga m. Or­vis 2-ik, hg Auersperg F. sga m. Premysl 3-ik, Unó 4-ik. Tofan­sateur 5 : 10. — Helyre fogadások: 1. 25: 28. II. 25: 31. III. Kancadij. 3000 frank. 3é. és id. kancák­nak. 2800 m. Gr. Esterházy Miklós 3é. sga k. Pup­­pensee 1-ső , Fluck B. huszár főhadnagy 3é. pk. Gerfice 2-ik, gr. Lamberg Henrik ezredes 3é. pk. Csín 3-ik. Tot. 5 : 6. Helyre: I. 25 : 28. II. 25 : 40 IV. Ilona-dij. 1000 frt. 2é. és id. lovaknak 1000 mét. Col. Anthony 3é. pk. Orphan első, br Springer Gusztáv 2é. pk. Violetta 2-dik, gr. Hencke­ Hugó 3é. pk. Speranza 3-ik. Tot. 5:11. Helyre fo­gadások : 1. 25 : 39. II. 25 : 59. V. Gátverseny: 1000 frt. Minden orsz.­lónak. Táv. 2400 m. Gróf Eszterházy Miklós 3é. p. k. J.ro­­tabene 1-ső; Col. Anthony 3é. sga k. Electa 2-dik ; hg. Auersperg F. 3é. sga m. Lovelace 3-dik; gr. Kinsky Zdenkó 5é. p. m. Montbar 4-dik. Miklós Aladár huszár főhadn. 4é. sp. k. Beauté 5-dik. Tot. 5 : 30. — Helyrefogadások: I. 25 : 63. — II. 25 : 77. VI. Erdődy-akadályverseny. 1500 frt. 5600 m. Gróf Kinsky Zdenkó 5é. sga m. Schönbrunn 1- ső, Szalay B huszár főhadn. 6é. sp k. Hanakin 2- dik, gr. Kinsky Ford. főhadn. 5é. sga h. Vidtor 3- dik, gr. Stahremberg E. főhadn. 5é. sga h. Pick­pocket 4-dik. Tot. 5 : 10. Helyre : I. 25 : 33. II. 25 : 38. A versenyen nagy és díszes közönség volt jelen a sportférfiak teljes számmal. Ott voltak herceg Esterházy Pál, gróf Sziráky, gr. Festetich és többen. * (Vívóterem-megnyitás.) Fodor Károly mű­egyetemi vivótanár, ma délelőtt szép ünneppel nyi­totta meg a koronaherceg­ utcai vívóteremben az idei tanfolyamot. A legnagyobb kényelemmel berendezett tágas vívótermet zsúfolásig megtöltötte a közönség, mely nagy érdeklődéssel nézte végig Fodor volt tanít­ványainak érdekes vivási gyakorlatait. Előbb mintegy tizenhat pár a különböző kardvivási módokat mutatta be, azután három pár a vitervivásban versenyzett egymással. Végül pedig Micheaux Gyula francia vivómester bemutatta barátaat Porzsolt Gyulával együtt az eredeti francia „grande salute" rapir­­vivást, a mi különösen megnyerte a jelenvoltak tet­szését. Micheauxt különben Fodor állandóan se­gédtanárul alkalmazza s e rapir­vivást francia mód­­­szer szerint fogja tanítani. A mai ünnepélylyel újra megnyílt a vivási tanfolyam s holnap már megkezdő­dik a rendszeres oktatás. 3 Grecsák Károly beszámolója. (Saját tudósítónktól.) Versec, aug St., Versec város orsz. képviselője ma délután 4 órakor tartotta meg beszámolóját a városháza dísztermében. Beszédét, melynek több igen érde­kes része volt, az egybegyűlt intelligens közön­ség tetszéssel fogadta, végül Rot­tter Ferenc a választók bizalmát tolmácsolta. Beszédének lé­nyege a következő: A múlt év legfontosabb politikai eredmé­nyei, hogy Tisza, kinek kormányrendszere azon sarkallott, hogy a reformokat meg kell gátolni, megbukott s ezzel bekövetkezett a valódi re­formok kora. Konstatálja, hogy a mérsé­kelt ellenzék és a kormánypárt közt elvi e­lr­e­n t­é­t n­i­nc­s­e­n. Bevallja, hogy politikai hiba volt Tisza bukásá­nak pillanatában a két párt egyesülését — egyszerűen illemi akadályok miatt — meg­akadályozni. Az állami közigazga­tás kérdése s a pénzügyi helyzet folytonos ja­vulása le fogja dönteni a válaszfa­lat, melyet a két párt közt néhá­­nyan még fentartanak. Magára nézve nem tartja szükségesnek a pártváltoztatást. Egy pártnak, melynek élén Apponyi Albert gróf áll, mindig mindenütt meg van létjogosultsága. Ha be fog következni a pillanat, midőn Apponyi is azon meggyőződésre jut, hogy meg kell tennie azon lépést, mely a kormányra vezesse, meg fogja tenni.

Next