Pesti Hírlap, 1890. október (12. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-01 / 270. szám

Budapest, 1890. XII. évf. 270. (4227.) szám. Szerda, október KI Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . . . . 7 » — » Negyedévre V . 3 » 50 « Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: pedafest, ci­­or-utca?. s., tilfssirat, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda: BlajPisiM, Baáar-utca 7.I. er’*t, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cm. Paris­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. PESTI HÍRLAP (1890. okt.—dec.) Midőn az uj negyedév küszöbén az elöfi­­etés idejekorán való megújítására t. olvasói­­at bizalommal fölkérjük, legyen elég csak rö­viden utalnunk a következőkre : Október hóban a magyar színészet száz éves jubileuma alkalmából közölni fogjuk Jókai flórnak „Thespis kordája, vagyis a föl­dön járó csillagok“ címet, felülmúlhatlan humorral, satyrával és poézissel megírott két felvonásos színművét. Karácsony táján megkezdjük Mikszáth Kál­mán legújabb művének, egy már kész, de még nevet nem kapott regényének közlését.v­agy Jókaitól, mint M­i­k­s­z­át­h­tól sűrűbben fogunk novellákat, tárcákat és karco­latokat is közölni. S bátran elmondhatjuk, hogy példa nélkül áll a magyar hírlapirodalom történetében, amit a Pesti Hírlap ugyancsak a most következő ne­gyedévben fog nyújtani előfizetőinek. Karácsonyi ajándékul a Pesti Hírlap min­den előfizetője — az újonan belépő havonkinti előfizetők is — teljesen díjtalanul és bérmentve kapja meg a Pesti Hírlap Naptárát (1891. évre), egy való­ságos diszmüvet, mely több száz oldal terjedelem­ben s a legnagyobb formátumban fog megje­lenni s hozni fog legjelesebb íróinktól novellákat, rajzokat, tárcákat, költeményeket, 40—50 diszes képet, teljes tiszti címtárt és fővárosi kalauzt a rendes nap­tári tudnivalókon kívül. S ezt még a havi előfi­zetők is teljesen díjtalanul és bérmentve kap­ják : oly kedvezmény, minőt eddig­­a 1­é napilap nem nyújtott előfi­zetőinek. Ezt az ajándékot a lap számon­­kint való vásárlói azonban nem kapják s a naptárt csak teljes bolti áron (1 frtért) szerezhe­tik meg. A Pesti Hírlap előfizetési ára: Egész évre 14 frt — kr. Félévre 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra 1 „ 20 „ A Pesti Hírlap és Vasárnapi Újság nagy képes hetilap előfizetési ára együtt : című Egész évre 21 frt —ki. Félévre 10 50 }} Negyedévre 5 25 57 Egy hóra 1­0 80 55 Az előfizetés legcélszerűbben p­osta­utalvány­nyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármely na­p­j­á­tól kezdhetők. Az előfizetések a Pesti Hírlap kiadó­­hivatalához (Budapest, Nádor­ utca 7. sz.) küldendők. Lapunk címének megírásakor szívesked­jenek­­. előfizetőink arra ügyelni, hogy csakis PESTI Hírlapot írjanak. gpgJT Mutatványszámokat egy levelezőla­pon nyilvánított óhajra bárkinek egy hétig in­gyen és bérmentve küldünk. Ugron Gábor pártja csakis a teljesen biz­tos képviselőket számítva, ma már 16-ra rúg, holnap már meg fogja ütni a 20-at. Most ezeket agyoncsapni a népszerűség ka­lapácsával nem lehet. Az általuk fölállított Pro­gramm tiszta és világos. Annak a nyakát nem tekerhetik úgy ki Polonyiék, mint Szentkirályi Albertét. S 20 képviselőt csak úgy kupaktanács­ban leguillotinozni nem lehet. A francia terreur is az ilyenbe bukott bele s megeshetnék, hogy a szélsőbaloldali girondisták sommás kipusztítása rövid idő múlva Polonyi-Marat, Eötvös-Danton és Károlyi-Robespierre urakat is elsodorná. Irányi sem tart velük s felülről nézi az ese­ményeket. A döntő napon tehát ki fogják játszani Ugronék ellen a nagy tromfot. Kossuth Lajos­nak egy levelét, melyet a nagy száműzött egye­nes fölkérésre irt, s .jót,am­elyben Ugron Gábort H­er­osz­­­ra­t­o­s­z­nak fogja nevezni, a ki fölgyujtotta a görög műépítés remekét, Diana ephezusi templomát. Nem tudjuk még hogyan birkózott meg " nagy száműzött azzal a nyomasztó hasonlattal. Fölteszszük azonban, hogy az ő szép gondolatai­nak és remek irályának sikerülni fog a lehetet­len is, s egy pillanatra legalább hasonlítani fog a „■48-as és függetlenségi párt“ rokkant mixtum kompozituma az ó­ világ legharmonikusabb és legbájosabb csodaépitményéhez. Különösen ha az ember Polonyit és Károlyi Gábor grófot kép­zeli karyeb­ideknek e főkapu mellé. De bármi remekül sikerüljön is e hasonlat, s bármily vonzó ereje legyen is a nagy ember nevének és irályá­nak széles e Magyarországon, merjük állítani. A „PESTI HÍRLAP«*" TÁRCÁ­JA Tudományos vadászat. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A velencei tavat, legalább hírből, ismeri Magyarországon minden valamire való vadász­ember. Kedves a vidéke, mint a legtöbb lapályé, a melyet valamelyik oldalról dombok, vagy épen erdős hegyek határolnak. Az ecsedi lápot kivéve, alig van hazánkban olyan ingo­vány, mely alkal­masabb búvóhelyet biztosítana a vizi szárnyas­nak, mint ez a másfél mért­föld hosszú és fél mértföld széles náderdő, mely mellett tóvá szé­lesedő sikviz hullámzik s bent a nádasban is nagy térségeket fog el a rónaviz, a zöld mocsár. A tó partján falvak. A fehér házikók olyan vidámmá teszik a tájképet, Nyék alatt, Velence mellett, van a Meszlényi-birtok, a testvérek úri lakása, a Bencéé meg a Pálé, elbújva emez az emberöltőt meghaladott korú park ligetébe, ki­szökve amaz a tó elé, a déli részt uraló dombra, a­honnan a verőfényes terraszról folyvást látni a vizek világának mozgalmas életét, a tavon úszkáló szárcsák fekete seregét, a messzeségben evező gémet, a nádas fölött kóválygó halászsast, a parton játszó, röpködő, futkosó lilék ezreit. Nedves esztendőben, mikor a tó megnő, odahajtja a szél a habos hullámot a Meszlényi Bence árka alá; ha úgy tetszik, a biliárdterem­ből is közé lehet akkor gyújtani a partig húzódó vízi madárnak. Hanem az idei szárazság, meg az örökös szél, mely Velencét fújja, megsorvasz­totta nagyon a tavat, összezsugorodott, megapadt Cagasigazsit.»««Eg a Bei 30^ a viz, a tolórud alig egy pár lábnyira nyúlik le, mikor a csónakos befelé lendít a nádas sűrű­jébe. Ott kilátszik a nádszárak csatakos, iszapos alja, a­hogy lerakodott rá a mindenfelé elszá­radt, megfonnyadt, penészedésnek indult gaz; az igazi rigyásba be se lehet most jutni, ember­kéz nem képes oda beszorítani a csónakot a ro­pogó szálkás szuronyos nád közé. Két fiatal tudós ornithológussal, dr. Ma­darász Gyulával, meg Chernel Istvánnal voltam nemrégen ezen a vidéken. Mind a ketten nagyban készülnek most a jövő évben nálunk megtartandó nemzetközi ornithológiai kongresz­­szusra s összeszedik gyűjteményük számára azt a sok ritka madárfajt, a­mely hazánkban, ki­vált a madárvonulások idején megfordul. Ebből a célból tudományos vadászatra rándulnak ki néha a velencei tóra, a­hol nemcsak a legvál­tozatosabb, a leggazdagabb eredmény szokta ju­talmazni fáradtságukat, de a­hol a területi vi­szonyok is megkönnyítik munkájukat, melynek végzése közben Meszlényiéknél a legmagyarabb vendégszeretetre találnak. A minap is távirat ment Meszlényi Ben­céhez, hogy újra megérkezik a harcias legény­ség. Ő maga várt bennünket Nyéken remekbe rendelt két lakójával. Akkora csipet szekéren gördített hármunkat a kastélya felé, hogy váltig ölelkeztünk, nehogy ahol zökken, lemaradjon vagy egy közülünk. A két ornithológus szerel­mesen simult egymáshoz, magam az úr­kocsis mellett élveztem a szemközt fújó fris­­nyéki sze­let. Legjobb dolga volt a ravasz Bence úrnak, a­ki a bak emeltebb üléséről vissza-visszaka­csintott a madarászokra s szorongásuk láttára bajusza alá dugta mosolygását. A féle darócvadász létemre, a ki egy da­rab kenyérrel meg paprikásszalonnával a tarisz­nyámban egész napig is elbarangolok s ott fa­latozom, a hol épen egy negyedórás pihenőt parancsol rám a nagy meleg vagy a kutyám fáradt volta , nagyon meglepődtem, hogy mind­járt teás sonkás meg libamájas villásreggelivel kezdjük a vadászatunkat. Tudniillik már várt ránk a lukullusi konedencia a gyönyörű biliárd­teremben, a­honnan ellátni a messze vizekre, a mi „ígéretföldünkre“. Ez jó! — dünnyögte az egyik ornithológus, a­ki lakkcipővel meg olyan szándékkal jött, hogy ő majd nádas táj­képet fest, az alatt, míg én Chernél Pistával a phalaropusokat durrogatom agyon. De azért nem maradtunk mögötte e pompás villásreggeli méltatásában mi sem, a­mint ezt már gon­dolni lehet. Félórával később harckészen állt a vér­szomjas hadsereg. Jutott az arzenálból fegyver mindenkinek. Madarásznak is csakhamar gusz­tusa kelt s felhagyott poetikus tervével, hogy lefesse, hogyan zizeg a nád. Észre se veszszük, már átváltozott medvevadászszá s a házigazda bagariacsizmájában teljes felszereléssel robogott utánunk, a­kiket a türelmetlenség ostorcsapásai kergettek a tóhoz. Egyet mindjárt konstatáltam magamban, a­miért felfortyant bennem egy kicsit a vadász­vér. Hisz’ itt nincs semmi rendszer! Kiki vágtathat a maga utján s az a boldogabb, a­ki hamarabb beledurranthat a levegőbe! . . . . ,,A’ so !“ mondaná Bence úr, ha az én gondo- A nagy tromf. A szélsőbalon holnap lesz az összeütközé­sek nagy napja. A két ellenséges fél mindent úgy előkészített az ütközetre, mint ez az auster­­litzi csata előtti napon történt. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next