Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-01 / 301. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 fit — kr. Félévre .... 7 » — * Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Budapest, 1890. XII. évf. 301 (4258.) szám. Szombat, november 1. Pesti Hónap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sí, I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig? John F. Jones & Cie. Parizban, 31 bis, rue du Faubousi Montmartre., November 1-jével belépő új előfizetők is megkapják karácsonyi ajándékul a PESTI HÍRLAP NAPTÁRA, melynél nagyobb és díszesebb naptár még nem jelent meg. Visszaélések. Az ember, ha ezt a szót "olvassa, mindjárt a vármegyékre gondol, különösen pedig a szolgabirákra, legkülönösebben a községi jegyzőkre. Pedig most nem ezekről van szó, hanem azokról a visszaélésekről, amelyeket a kereskedéssel, kivált az értékpapír-üzlettel a magyar nép között országszerte elkövetnek egyes, sőt számos kereskedelmi és bankcégek. Ideszámítva azokat a rettenetességeket is, amelyeket a versengő biztosító intézetek ügynökeinek régiója csinál az országban. Istóczy: Győző...-törvényjavaslata arra szolgált volna, hogy ezek egy részét szűkebbre szorítsák s a „kis embereket“ védelembe fogják a kereskedés terén oly gyakori s annyira csábító behajózások ellenében. Istóczy javaslata, mint tudjuk, félretétetett. Mindazáltal alkalmat szolgált Baross miniszter részéről egy oly ígéretre, mely sejtetni engedi, hogy az örökké tevékeny kereskedelmi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve már praeparálja is az égetővé vált korlátozásokat s nem sok idő múlva a törvényhozás előtt lesz a házalás és vándoripar szabályozásáról szóló javaslat, valamint a részletügyletekről szóló törvény revíziója is, még pedig sokkal nagyobb terjedelemben, hogysem azt Istóczy, — a legjobb intenció által sarkalva, — javaslatában kontemplálta. Az ipar és kereskedés ezen „populáris“ részének megrendszabályozása ismét egy lépés lesz azon az úton, amelyet közönségesen a „gyöngébbek védelmének“ szokás nevezni. Hogy ez a liberális doktrína ellenére van s az „erők szabad kifejtésének“ korlátja lesz, az kétségtelen. De még kétségtelenebb az, hogy az ipari és kereskedelmi visszaélések ezen veszedelmes módjai szigorú megfékezés nélkül nem maradhatnak, hacsak annyira nem ragaszkodik valaki a liberális dogmákhoz, hogy a szabadságot még gonosz elfajzásaiban is tiszteletreméltónak tartja s a tantételek orthodoxiája mellett a piszkos üzelmek és csalárd fosztogatások egész rendszerének kifejlődését hajlandó eltűrni. A műveltség rohamos előrehaladása, az ipar, kereskedés és általában a pénzszerzés csodás sokfélesége kétségtelen nagy réseket, ütött a liberalizmus azon doktrínáiban, amelyek kevésbbé komplikált, kevésbé műveit, de sokkal becsületesebb és ideálisabb időkben egy egész nemzedék lelkesedésének tárgyát képezték. S nevezzék bárminek az új irányt, a kapzsiság és raffineria mai művei mellett az államnak okvetlen föl kell vállalnia az ügyefogyottak és gyöngébbek védelmét, nemcsak az erősek és hatalmasok, hanem a csalók és szédelgők ellenében is. S ha jól meggondoljuk ezen irány végcéljait, be kell látnunk, hogy az állam közbelépése, ha nem is a szabadelvűség dogmatikája szerint, megy végbe, mulattat, igen sokszor gyönyörködtet, mert érezzük az igazi poézisnak illatát lengeni körülöttünk. úgy vagyunk vele, mintha csorba pohárban nyújtanák a hamisítatlan jó bort : akármilyen az edény, a zamat és illat nem változik. Nem is maradt el a hatás, a vígjátékot a közönség kitörő tetszéssel fogadta, a kacagás folytonos volt, s ami különösen jellemző, csaknem minden egyes alakot nyílt, színen külön is megtapsoltak. Valóban több genre alakkal találkozunk, melyek finoman, tisztán, gonddal rajzolvák, magukban véve is értékesek. Ilyen Kenéz Mihály (Uíjházi), a mindig félmúltban beszélő jámbor falusi kálvinista pap, Sárika (Tolnainé), a megszöktetett bakfis végtelenül kedves ügyetlenségével, a két Barkós testvér, Gábor (Gabányi) és Zsigmond (Szigeti Imre), jöszü bonhomiájukkal, Berényi Pál (Gyenes), a gavallér vén huszár, Dér Pista Zilahi) a gyámoltalan poéta, Zsuzsi (Vízváriné) a katonás természetű özvegy. Egészen helyesen tették a szereplők, hogy az első felvonás után a közönség zajos tapsaira valamennyien kijöttek több izber, a lámpák elé mert a taps egyaránt illetet minden alakot és alakitól, két Barkós testvérnek, kik öregségüket viharos múlt után falusi lakukban töltik, van egy fogadott lánya, Anna, (Csillag Teréz.) A lánykát csecsemő korában az opera egyik énekesnője küldte a nyakukra, kinek mind a ketten udvaroltak Persze akceptálták a küldeményt, mert bár egyik se tudja magát bűnösnek a dologban, azt hiszi egy másról, hogy amaz udvarolt szerencsével. Anna felnő és szeleverdi pajkos lényével de végcéljában az egyenlőségnek szolgál, s a „gyöngébbek“ jogainak és érdekeinek védelmét folytatja ott, ahol már a törvény előtti egyenlőség hatással nem bír. Az ipar, kereskedés és pénzüzlet mezején a misera plebs contribuens rovására mindenesetre annyi visszaélés és üzleti piszkosság burjánzott szét, különösen a vidéken, hogy azt tovább nézni nem liberalizmus volna, hanem szívtelenség. Istóczy keveset mondott akkor, mikor csak az ingó dolgok és értékpapírok részleteladását panaszolta föl. Bizonyos azonban, hogy ezzel követik el a legtöbb visszaéléseket. Budapesten már egész cégek vannak berendezkedve az ilyenre. S ami még rosszabb, külföldi selejtes árukat, varrógépeket, gépeket s más hasonlóháztartási és gazdasági szereket kötnek tolakodó ügynökök által a szegény nép nyakára. A váltót is fölhasználják, vagy a megrendelési íveken olyan kikötéseket iratnak a paraszttal alá, mely okvetlen nyakát szegi. Ilyen a szavatosság levetése, de ilyen a budapesti bitói illetőség kikötése is, mely a szegény emberre a védekezést lehetetlenné, vagy haszontalanná teszi. Itt vannak a részletivek vagy újabban az n. n. „sorsjegytársaságoki“ Tíz közt, ha egy szolid és tisztességes. Gyors terjedésük azt mutatja, hogy közönségünk nem tud számítani s ahelyett hogy kisebb sorsjegyeket venne (ezek százezer számra féküsznek raktározva még most is), belemegy a 40—50 százalékkal drágább részletüzletbe s amellett bizonytalanságban él és tömérdek kellemetlenkedést vesz magára. Szeregészen megigézi a két öreg urat, meg a házbelieket, kiket szinte a kis ujja körül csavar. A darab mindjárt egy kedélyes jelenettel kezdődik. A jó öreg tiszteletes, a derék Kenéz Mihály vállalkozik arra, hogy Annát nagyobb szelídségre oktatja S íme mi történik ? Anna elénekli neki a „Mint a szép hűvös patakra“ kezdetű zsoltárt s evvel úgy föllelkesíti a szegény tiszteletest, hogy kívánságára keresztül ugrik egy zsámolyon. A tanítás ezzel persze dugába dőlt, a tiszteletes haraiig rösteli a dolgot s még sokáig emlegeti, mint valami katasztrófát, az esetet, mutogatván a corpus delictit: „Ez azon zsámoly, melyen keresztül ugrám.“ Annának különösen Dér Pista a vesszőparipája, egy gyámoltalan szerelmes fiú, kit ő Pista kisasszonynak hi Pista szerelmes Annába, az ábrándos felszeg gyerek azonban nem a leány gusztusa: az ő ideálja Kálmán, a huszár hadnagy (Benedek), a két öreg úr unokaöcscse. Ez épen az ő ízlése szerint való, víg, bátor, vállalkozó, és Kálmán e jó hírének meg is felel. Mert míg Anna a szerencsétlen Pistával évődik sok mulatságos jelenetet keltve megjelenik Kálmán, de — másodmagával. Egy leánykát hoz magával, kit azon melegében szöktetett meg szüleitől. Két napot egy szomszéd fürdőhelyen töltött, ott meglátta Hüpig Kázmér jómódú magánzó (Vízvári) leánykáját, megszerette, megszöktette. Ez a huszár-szerelem. Hüpigek üldözik a szökevényeket, de ezek egér utat kapnak, mert útközben találkoznak Berényivel, a vén huszárkapitánynyal, ki azonnal felismeri a helyzetet, fiatal cimborája segítségére siet, felkap a lovára egy parasztmenyecskét, és avval a„PESTI HIRLAP“ TÁrcÁJ/T Huszárszerelem. — Vígjáték két felvonásban. Irta Murai Károly. Bemutató a nemzeti színházban. — — A Pesti Hirlap eredeti tárcája. — A „Virágfakadás“, szerzőnk első színpadi sikere, bizonyára kellemes emlékezetében van a közönségnek: örömmel konstatáljuk, hogy azt az ép kedélyt és friss humort, mely abban a kedves apróságban tükröződött, megtaláljuk új vígjátékéban is. Most nagyobb kompozíciót, szövevényesebb mesét hozott a színpadra, mint abban a mosolygó kis történetben, mely két fiatal lény első szerelmének virágfakadását és a szülők ellen való hadakozását foglalta magában. A mai darabnak meséje formára nézve épen ellentéte a múltkorinak; míg amaz egyszerű volt, a mostani bonyolult, túlságosan nagy a háttere, talán kissé kuszált is, sőt imitt-amott kissé erőszakosan hoz bele új szálakat új helyzetkomikum előidézésére. De e szövevényt egészséges kedély sugározza át, mely melegen hat a nézőre, folyton halljuk benne az elmés beszéltetőt, ki felderít, leleménye kifogyhatlan, hogy az érdeklődést fentartsa, a hang mindig friss, az ötletek találók, alakjai pedig életre valók, jó humorosak, a mi fő, természetesek, és a mi legfőbb magyarok. Szóval, ha a komponálásban még nincs is bevégzett routineja a fiatal szerzőnek, sok oly kitűnő tulajdonsággal rendelkezik, melylyel e hiányt elfeledteti, megkapja figyelmünket, szórakoztat. Lapunk mai száma 24 oldalt tartalmaz.