Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-01 / 301. szám
____________________________________________ Vesztőségünkbe is mindennap jön egy csomó ilyen panaszkodó vagy tudakozó levél, többnyire későn. Itt vannak aztán a kiházasító és házasságközvetítő üzletek; az előbbiek az életbiztosítási üzlet mai fejlettsége mellett csaknem fölöslegesek; az utóbbiak erkölcstelenek. Azután a mindenféle szövetkezetek, amelyek az utolsó időben a részletügyleteket is kultiválni kezdik. A kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekről s a díjak behajthatóságáról szóló rendelkezéseit is tömérdek ember siratja. A budapesti váltótörvényszék előtt százával perli vidéki tagjait pl. a keresztény fogyasztási szövetkezet is, amelyet a vidéken „keresztények sírjatok“ fogyasztási szövetkezetnek is neveznek. A biztosító társaságok is fenékig „kihasználják“ a kereskedelmi törvényt, melyről kétségtelen, hogy a mienknél sokkal műveltebb nép és sokkal rendezettebb állam részére van csinálva. A biztosító intézetek, különösen az életbiztosítók tömérdek ügynökkel és acquisiteurrel dolgoznak.. Ezeknek nagy, szédítő címeket osztogatnak és sokszor egymás klienseit is elbolondítják. Abban megegyeznek, hogy a féllel olyan záradékokat szeretnek aláíratni, mely annak kár esetén nyakát szegje. A napokban láttunk egy tűzbiztositási port, ahol a gazda mintegy 150 frt kárt szenvedett s mikor a kárt kérte, a biztositó társaság az ajánlati ivén aláírt ismeretlen mennyiségű „pótdíjak“ címén annyit számított föl, hogy még a károsult félnek kellett volna vagy 10 irtot ráfizetni a kárára. Végül, az utazó ügynökök nagy mennyisége járja be az országot többnyire külföldi cikkekkel. Csak kisebb részük tartozik a szolid kereskedők közé. Ezeket a nép „vigécek“nek nevezi s már fázik tőlük, ami még szerencse. Mindezen s itt föl sem sorolható üzleti csapások és visszaélések kemény megfékezését a szolid magyar ipar és kereskedés is nagyon szívesen látná. Tudják, hogy a fejlett kereskedelmi morállal dolgozó cégek és intézetek rablógazdasága általában véve árt magának az iparnak és kereskedésnek is, mivel a fogyasztó az utazó kereskedőt lassan kint gyanúval kezdi tekinteni s inkább nem vesz, hogysem a csalárdságoknak kitegye magát. Segíteni és revideálni való tehát van elég. A mi nézetünk az, hogy ebben jóval meszszebbre lehet menni, mint amennyiről az Istóczy-féle javaslat alkalmával szó volt. A házalási törvényben kétségkívül egy csomó új kihágást fognak konstruálni és büntetni s ezek közül a tolakodás sem fog kimaradni. Az alkalom azonban itt van s azt meg kellene ragadni a végből, hogy a kereskedelmi törvénynek rég panaszolt szövetkezeti és biztosítási intézkedései is alapos revízió alá kerüljenek. Az ipar és kereskedés sokszor emlegetett „fejlesztése“ nemcsak megtűri, hanem mégis követeli, hogy az üzleti élet a piszoktól lehetőleg megtisztuljon s hogy a nemzet, — ez esetben a fogyasztó nemzet, — zöme ne tekintse isten csapásának az iparos és kereskedő egyént, a ki lemegy hozzá a — civilizációt terjeszteni, ellenkező ellenkező irányban elvágtat. Ezt a hadicselt a tapasztalt róka azért használta, hogy ha Hüpigékutközben a parasztoktól kérdezősködnek, nem láttak-e egy huszárt egy lánynyal, tévútra vezessék őket. Igen kedves jelenet, mikor a szegény megszöktetett libácska kanárija kalickájával, melyet nem tudott otthon hagyni, bevonul. Nagyon szomorú szegényke, folyton duzzog, s valahányszor a mama nevét hallja említeni, görcsös zokogásban tör ki. A tiszteletes, aki maga is meg van ijedve a hallatlan botránytól, hasztalan igyekszik vigasztalni, a szentírásból vett idézeteivel még nagyobb siralomba dönti. Kálmán el akarja venni a leányt, de mikor nagybátyjai értesülnek, hogy kinek a lánya Sárika, azt követelik, hogy azonnal vigye vissza szüleinek. Hüpigné (Helvey Laura) ugyanis nem más, mint az az énekesnő, aki Annát egykor hozzájuk küldte. Időközben férjhez ment Hüpighez. De ekkor megjelennek Hüpig és Hüpigné, az utóbbi örvendve ismer egykori udvarlóira s nincs semmi kifogása az ellen, hogy unokaöcsük nőül vegye leányát. E percben robog be Berényi, a kapitány és meszsziről kiáltja Kálmánnak, meneküljön, a hadicsel nem sikerült, a „mámi“ mindjárt itt lesz. „A mami már itt van“, mond mosolyogva Hüpigné s a függöny rágördül a derült jelenetre. Az első felvonás csöndes tónusát és jól megírt meséjét a második felvonás egymásra halmozott epizódjai és sűrű helyzet-komikuma követik. A kapitány életre-halálra udvarol Hüpignének, ki még nagyon szemrevaló asszony. Ez a két Barkóst, kikben fölébred a régi szerelem, erős féltékenységre indítja. Hüpigné e közben a tiszteletestől értesül, hogy a két Barkós őt tartja Anna anyjának, ami nincs úgy, mert Anna Barkósék egyik nőrokonának leánya, ki egykor színi pályára lépett s e miatt a család kitaszította kebléből. A színésznőt akkor elvette egy Béler nevű huszártiszt, de csakhamar elhagyta és eltűnt. Az anya nemsokára rá meghalt, kislányát Ilüpignére hagyva, ki azt elküldte a két Barkósnak, abban a hiszemben tartva őket, mintha a gyermek valamelyikük ifjúkori bűnének gyümölcse lenne. Ezzel biztosította a gyermek jövőjét, mert tartott tőle, ha a valóval rukkol ki, a család az árvát nem fogadja be. Most sem fedezi föl ez okból a gyermek születése titkát, csak a tiszteletesnek mondja el titoktartás mellett. Amíg azonban Anna múltja fölött folyik a beszéd, jelenében is történik valami. Kálmán beleszeret. Sárikát két nap alatt megszerette, egy nap alatt elfelejtette. Ez a huszár-szerelem. Most, Annába bomlik, a lány azonban egy szép kitörés kíséretében, mely zajos tapsot keltett, visszautalla ezt a pillangó-szerelmet. Ámde Kálmánnak a véletlen segítségére jó. Pista és Sárika a két ábrándos holdvilágfaló megismeri és megszereti egymást, ami Kálmánnak alkalmat ad, hogy nagylelkűen lemondjon menyaszszonyáról. A két, hóbortos gyerek szerelmének ez epizódja méltó pendentja a „Virágfakadás“nak s mindvégig vidám hangulatban tartana a nézőket Jönnek azonban a vaskosabb eszközök is. Hüpignek harminc év előtt egy jósasszony megjövendölte, hogy ha ez idő letelte után olyan házba kerül, ahol lesz egy fiatal árva leány s ennek születése évét és napját a lutriba rakja, megüti a legnagyobb temnót. Hüpig tehát lázasan tudakolja Anna születésének idejét, a mit a két agglegény nem kis nyugtalansággal vesz észre. Azt hiszik sejt valamit a kényes titokból. Hüpignek ugyan esze ágában sincs nejét gyanúsítani, de mikor a tiszteletes megnyugtatásául azt mondja neki, „legyen nyugodt, neje ártatlan“, féltékenysége természetesen fölébred. A kapitányt veszi gyanúba. A kapitányról kisül, hogy őt azelőtt Bélernek hívták s csak később változtatta a nevét Berényire. Hüpigné most egy bizalmas helyen megvallja neki Anna születése titkát. Hüpig kilesi e találkozót. Féltékenysége a legmagasabb fokra hág. Csakhamar lő a kapitány és boldogságtól ittasan zúgja Hüpig fülébe: Apa vagyok és ezt az ön nejének köszönhetem. A félreértést, a férj dühöngését a közönség harsogó kacajjal fogadja. Hapig kardot, pisztolyt keres, amit viszont a két Barkós magyaráz oda, hogy velük akar verekedni, már t. i. mind a kettő azt hiszi, hogy másikkal. A félreértések valóságos labirinthussá válnak, de aztán csakhamar kiviláglik a való. Kálmán megkéri Anna kezét, a mi persze Hüpigéket nagy ámulatba ejti, de ennek oka is kiderül, mert ugyanakkor hozza a háttérből Zsuzsi kézenfogva Pistát és Sárikát — kiket épen szökésen csípett. E csattanóval végződik a darab. PESTI HÍRLAP 1890. november 1. Belpolitikai hírek. — okt. 31. A népiskolát fölötti felügyelet az ország nagy részében tudvalevőleg igen fogyatékos. Különösen a nagyobb vármegyékben legjobb igyekezetük dacára sem képesek a tanfelügyelők eleget tenni azon törvényes kötelességüknek, mely szerint évenkint legalább egyszer minden iskolát meglátogatni tartoznak. A közoktatásügyi miniszter ennek folytán, mint értesülünk, akként szándékozik a népiskolák fölöl felügyeletet szabályozni, hogy az iskolák egy részére nézve előre meghatározott terv szerint és megfelelő részletes utasítás mellett a miniszter által kinevezett iskolalátogatók is gyakorolhassák a közvetlen felügyeletet és vizsgálatot, miáltal biztosítható lenne az, hogy minden iskola évenként legalább egyszer rendszeres megvizsgálással összekötött látogatásban részesüljön. A kataszterügy jelen állásáról a pénzügyminiszter ezeket az érdekes adatokat árjesztete a képviselőház pénzügyi bizottsága elé: A magyar állam összes területéből ( 5640 négyszög mld) a múlt év végéig megtörtént az állandó kataszteri részletes felmérés negyvenöt magyar megyében és Fiuméban és nyolc horvát-szlavon megyében (3875 négyszög mfd), vagyis részletesen felméretett a magyar állam összes területének 68 6°/0-a. (Részletes felmérés még egyáltalán nem történt Pozsony-, Szathmár- és Szilágymegyében s az összes erdélyi megyékben.) — Az 1856—1881. évekből származó kataszteri részletes felmérések munkálatai újabb törvényhozási intézkedések folytán a tényleges állapotnak megfelelőleg mérnöki helyszínelés által kiigazitandók lévén, helyszínelendő volt a magyar állam egész területén 3277 négyszög mfd. Ebből a múlt év végéig mérnökileg helyszíneltetett 915 négyszög mfd. (A helyszínelés mindeddig csakis Pest-, Bács-, Csanád- és Csongrád megyében fejeztetett teljesen be.) A hiteltelekkönyvi betétek szerkesztésének céljaira végrehajtott újabb s mérnökileg helyesbített régibb felmérésekből jelenleg összesen 1815 község (1135 négyszögöldnyi területtel) áll rendelkezésre. E községek közül 969-nek kőnyomatu térképei is elkészültek s azokból 302 község térkép-másolatai a telekkönyvi hatóságoknak immár ki vannak szolgáltatva s a többi községek munkálatainak átadása iránt is állandóan folyamatban vannak a tárgyalások. A romániai vasúti csatlakozások ügyében eddig történtekről a következő hiteles értesítéseket veszszük: Az erdélyrészi határ alkalmas pontjain, éspedig a tölgyesi, gymesi, vöröstoronyi és vulkáni szorosokon át Romániával létesítendő négy újabb vasúti csatlakozás iránt már hosszabb idő óta folytak a tárgyalások a magyar és román kormányok közt. Végre az idei tavaszszal a román kormány, teljes elejtését kívánva a tölgyesi csatlakozásnak, beleegyezett abba, hogy a gymesi csatlakozás minden körülmények közt kiépíttessék, a vöröstoronyi és vulkáni csatlakozások közt pedig a magyar kormány tetszésére bízta a választást annak kijelentése mellett, hogy a maga részéről előnyt ad a vöröstoronyinak. A magyar kormány hajlandónak nyilatkozott arra, hogy előbbi a vöröstoronyi csatlakozás építtessék ki, de hozzátette, hogy legföljebb öt év alatt a vulkáni csatlakozást is létesíteni óhajtja. Mihelyt e tárgyban megérkezik a román kormány határozott válasza, ki fog szállani a nemzetközi bizottság a csatlakozási pontok megállapítása végett. Tekintettel a határszélek talajviszonyaira, igen valószínű, hogy valamennyi csatlakozás végállomása, magyar területen fog kiépíttetni. Törvényjavaslat a kisdedóvásról. A képviselőház közoktatási bizottsága tegnap és ma tárgyalta s élénk vita után lényeges módosítás nélkül elfogadta a kisdedóvásról szóló törvényjavaslatot. A javaslatnak a képviselőházban leendő előadásával Hagara Viktort bizták meg. Színészek kongresszusa. — Negyedik nap. — — Saját tudósítónktól. — Nagyon lassan gyülekeztek a tagok a mai ülésre; kilenc óra már jó ideje múlt és még az elnökség egyetlen tagja sem jelent meg. Hogy hiába ne vesztegessék az időt, Kaffka Lászlót választották meg ideiglenes elnöknek és úgy folytatták a tanácskozást nem csekély meglepetésére Felekynek, aki ez egyszer alaposan elkésett. A tárgyalás menete ma is elég lassú volt, habár az ellenzék száma ma jóval megapadt. Szegény Breznay viselte az opponálás minden terhét, elég