Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-01 / 32. szám
1891. február 1. PESTI HÍRLAP korábban valami ellátásban nem részesültek, megszűnik, pedig az ilyen leányárva, ha sem férjhez nem ment, sem valami más ellátásban nem részesül, a 18 év betöltése után is még nagyon rászorul az amúgy is aránylag csekély járulékra. Szóló e tekintetben indítványt nem tesz, hanem mivel az eddigi számítások szerint a hadmentességi díjalap megterheltetése csak 1899-ig fokozódik, azután pedig meglehetősen gyorsan csökken, a miniszter figyelmébe ajánlja ama leányanyáknak sorsát, meg lévén győződve, hogy mihelyt a körülmények megengedik, a kormány e tekintetben is segíteni fog. A törvényjavaslatot különben a legnagyobb készséggel elfogadja. Hegedűs Sándor kérdést intéz a honvédminiszterhez a jelenlegi kegydíjak magasságára nézve és kérdi, várjon nem fog-e ezen új törvényjavaslat következtében a hadmentességi díjalap annyira igénybe vétetni, hogy az háború esetén legfontosabbrendeltetésének megfelelni nem lesz képes? Horánszky Nándor kiemeli, hogy öt évvel ezelőtt ő pendítette meg a pénzügyi bizottságban azon eszmét, mely a jelen törvényjavaslatban megvalósítását találja és már akkor is a legmelegebben pártolta a Fáik által előterjesztett határozati javaslatot. Eszerint csak következetesen cselekszik, ha most a törvényjavaslatot elfogadja. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter Hegedűsnek a kegydíjakra vonatkozó kérdésére kimutatja a kegydíjak összegét, valamint a hadmentességi díjalap állapotát, mely teljesen kétségtelenné teszi, hogy még a jelen törvény elfogadása után is a nyugdíjazásra általában szükségelt összegen kívül háború esetére körülbelül 3 millió fogna évenként rendelkezésre állami. Fáik megjegyzésére azt válaszolja, hogy 18 éven túli leányárvákra vonatkozó határozmányok ugyanazok, melyek általában az állami tisztviselőkre nézve érvényesek és így nem lehet a katonákra vonatkozó nyugdíjtörvényben ennél messzebb menő engedményeket tenni. Egyébiránt egyes esetekben, amidőn az ilyen leányárva helyzete különös tekintetet érdemel, kétségen kívül kegyelmi úton fog kivétel létetni. Ezután a törvényjavaslat általánosságban és rövid vita után részleteiben is változatlanul efogadtatott. Országgyűlés. 1. A képviselőház mai ülésén letárgyalta a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslatot. Gajári Ödön a hírlapszedők érdekében szólalt föl, melegen hangoztatván azok vasárnapi munkaszünetének megóvását s felkérte a minisztert, intézkedjék, hogy a törvényt esetleg hétfőn reggel kiadott lapokkal ki ne játszhassák. Ugyanily értelemben szólott Apponyi Albert gr. is, a miniszter pedig későbbi beszédében határozott ígéretet tett, hogy a hírlapszedők vasárnapi munkaszünetét föltétlenül biztosítja. Nagyobb vitát az a kérdés keltett, kiterjesztessék-e a vasárnapi munkaszünet a mezei munkára is. Szóltak e tárgyhoz : Gaál Jenő (pécskai), gr. Károlyi Sándor, gr. Apponyi Albert, Beöthy Ákos, Tisza István, báró Andreánszky Gábor, Sis Gyula és a miniszter. A kérdést egy későbbi törvényhozási intézkedés számára tartották fönn. A 4-ik szakasznál Linder György adott be módosítást, a 7-ik szakasznál Kemény Pál (csinos beszéd kíséretében), de egyiket se fogadták el. Majd letárgyalták és elfogadták a Svájccal kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslatot és végül Mohay Sándor interpellált a gyulafehérvári katonai brutalitás ügyében. II. A képviselőház ülése, jan. 31-én. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett irományokat. Hertelendy Béla előadó benyújtja a kérvényi bizottság által tárgyalt kérvények 22. sorjegyzékét, mely annak idején napirendre fog tűzetni. Napirend előtt Veress József személyes kérdésben szólal fel. Szalay Imre azt mondotta róla tegnap, hogy ő pánszlávnak született. Erre megjegyzi, hogy ő tősgyökeres magyar és tótul nem is tud. De köszönettel veszi Szalay vádját, mert ebből kitetszik, hogy manapság, milyen könnyen dobálódznak az ilyen vádakkal. ő Baltikot sem tartja pánszláv vezérnek, már azért sem, mert ezt a szerepet rég lefoglalta előtte Strossmayer, aki katholikus püspök. Szalay vádját mint nevetséges képtelenséget visszautasítja. Szalay Imre örömmel veszi tudomásul, hogy Veress nem pánszláv. De neki joga volt róla azt mondani, mert egy nemzetiségi dolgokba nem avatkozó katholikus papot Baltikkal, az odiózus pánszláv vezérrel hasonlított össze. Elnök azt hiszi, hogy nem illik úgy nyilatkozni valakiről, aki e házban nem védheti magát. Következik a napirend. Az interpellációs könyvbe Mohay Sándor jegyzett be interpellációt a gyulafehérvári katonai botrány tárgyában a honvédelmi miniszterhez. A vasárnapi munkaszünet. Ezután következik az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 3. §-nál Emich Gusztáv előadó a Szent István-napnak mint szünetes napnak e törvénybe való iktatása következtében szükségessé vált változtatások és egy nyomdahibából becsúszott tévedés kiigazítása tárgyában terjeszt be módosítást. Szeniczey Ödön azt indítványozza, hogy a miniszter a törvényt szabályozó rendeleteit terjeszsze a ház elé s tegye ezt mindannyiszor, valahányszor azoknak módosítását szükségesnek látja. Megjegyzi még, hogy azt a többfelől hangoztatott óhajt, mely szerint a vasárnapi munkaszünetet a mezőgazdasági munkára is terjeszszék ki, nem tudja helyeselni, mert ez nagy kárral járna mezőgazdaságunkra, elfogadja Ullmann módosítványát s kéri a magáénak elfogadását is. Veress József lehetetlennek tartja a vasárnapi munkaszünetet a mezőgazdasági életben is. Gajári Ödön fejtegeti a vasárnapi munkaszünet szükségét. Ez a szükség sehol sem jelentkezik oly kiáltóan, mint a nyomdai üzletben, főleg pedig a szedőknél, kik fizikai és szellemi erejükkel egyaránt vannak igénybe véve ; e mellett a betűk anyagánál fogva egészségtelen légkörben dolgoznak és főleg éjjeli munkájuknál, a napi esetleges nagyobb keresménynyel mindenkor szemben áll a fizikumnak és az intellektuális erőnek nagyobb mérvű elhasználása , és szemben áll e nagyobb keresménynyel az a mindenesetre nagyon kellemetlen tudat, hogy e munkanemnél az átlagos halálozás öt esztendővel hamarább áll be, mint más szakbeli munkásoknál. Ha ezt tekintetbe veszszük, akkor a vasárnapi szünet a hírlapszedőkre és hírlapmunkásokra úgy minden szedőre nézve egyáltalán nemcsak szociális kérdés, hanem az emberiesség kérdése. (Élénk helyeslés.) Ennélfogva nem kételkedik, hogy a miniszter akkor, midőn a vasárnapi szünet alól a kivételeket statuálni fogja, a hírlapi munkát e kivételek közé nem fogja tenni. (Helyeslés.) De mert egyáltalán nem szeretné, ha e törvény rendelkezése, főleg pedig ebben az a kifejezés, mely a 2. §-ban foglaltatik, mely szerint t. i. az ipari munka szünetelése „legkésőbb“ vasárnap reggeli hat órakor kezdődik és a megkezdéstől számított 24 óráig tart, alkalmat adna, hogy e passzusban a „legkésőbb“ szó kihasználása által, valamely ravaszkodással ezen törvény kijátszatnék, azt a kérdést intézi a miniszterhez, hogy a 3. §. szerint kiadandó rendeletben fog-e gondoskodni arról, hogy a törvénynek e rendelkezése semmi módon kijátszható ne legyen ? Apponyi Albert gróf pártolja Gajári Ödön felszólalását és indítványát. Szemben Szeniczey Ödön állásfoglalásával a miniszteri felhatalmazás ügyében kijelenti, hogy a külföldi tapasztalatok mutatják, mennyire szükséges a kivételek tekintetében magában a törvényben intézkedni. Ezért Gaál Jenő és Ullmann Sándor indítványát feltétlenül támogatja, de ha Gaálé sem fogadtatik el, akkor pártolja Szeniczey módosítását. Bethlen András gr. földmivelési miniszter többek között a sorozási tapasztalatok alapján is állítja, hogy a mezei munkások sokkal különb ezőben vannak, mint a gyári és ipari alkalmazottak. A mezei munka a legegészségesebb foglalkozás s már ezért sem szükséges e téren a vasárnapi munkaszünet behozatala. De e szünetelés kimondásával nagyon megbénítanék mezőgazdaságunkat. Különben is azt hiszi, hogy a mezőgazdasági munkának sokkal több olyan ága van, melyre nézve kivételt kellene statuálni, mint olyan, melynél a szünetelést el lehetne rendelni. Épen ezért nem látja szükségét annak, hogy e tekintetben törvényes intézkedés tétessék. Károlyi Sándor gr. maga is helyesli, hogy bizonyos napokon mezőgazdasági szünet is legyen, de nem hiszi, hogy ezt a kérdést a jelen törvényjavaslatban lehetne megoldani. Ennek a mezőrendőrségről szóló törvényben lesz helye. Elnök azt hiszi, hogy az már el van döntve, hogy a mezőgazdasági munkaszünet kérdése nem e törvény keretében intéztessék el. Beöthy Ákos e figyelmeztetés dacára is szükségesnek tartja e kérdés megvitatását, épen a jövő szempontjából. Szeniczey szólónak válaszolva a munkát dicsőítette, amit ő is szívesen aláír. Annál is inkább, mert a munka becse követeli, hogy a munkaerő kiemeltessék. E kímélésre nemcsak az ipari, de a mezei munkásoknál is szükség van. A miniszter tévesen utalt a sorozási tapasztalatokra, mert hisz a véderőtörvényben épen azért tették a beállítási időt egy évvel későbbre, mert földmives népünk nincs a kellő kondícióban. Gaál Jenő indítványát úgy iparpolitikai, mint közjogi szempontból szükségesnek tartja s azért pártolja. Tisza István szintén hozzászól a mezőgazdasági munka kérdéséhez. Nézete szerint az egészségesebb foglalkozás s a munkának bizonyos időben való teljes szünetelése elég okot képeznek arra, hogy külön törvényes intézkedés munkaszünetek megállapítására ne történjék. Andreánszky Gábor b. minden alkalmat fel fog használni arra, hogy a mezőgazdasági munkások érdekeinek megvédését itt e házban megsürgesse. Elfogadja Gaál Jenő és Ullmann Sándor indítványait. Bitsch Gyula Tisza István álláspontjához csatlakozik s a mezőgazdasági munkásokra nézve hasonló törvényes intézkedést nem tart szükségesnek. A gazdasági munkások érdekében rendezzék törvényekkel a lakás és tanítás viszonyát, ezzel használnak nekik. Szólásra senki sem levén följegyezve, elnök a vitát berekeszti. Baross Gábor kereskedelmi miniszter megnyugvást talál abban, hogy a mezőgazdasági munkások ügyét e törvényjavaslatban megoldatni kevés felszólaló kívánta. Rátérve a miniszternek adandó meghatalmazás ellen felhozott érvekre, kijelenti, hogy azokat nem fogadhatja el. Kimerítő törvényt az élet számára hozni nem lehet.Rendeletekre mindenkor szükség van s ezeknek kibocsátására a miniszternek felhatalmazást kell adni. Praktikus szempontból nem tartaná helyesnek a törvényhozás által való szűk korlátozást. S nincs igaza Beöthynek, ha azt állítja, hogy a miniszter nem lesz felelősségre vonható. Kéri tehát Gaál Jenő indítványának mellőzését, ellenben elfogadja Szeniczey Ödön, Emich Gusztáv és Ullmann Sándor módosításait. Végül Gajárynak azt feleli, hogy a gyakorlati végrehajtási rendeletben föltétlenül intézkedni fog, hogy a törvény ki ne játszassák s hogy a vasárnapi munkaszünet teljességben való élvezete elsősorban a hírlapszedők számára biztosíttassék. Ha a gyakorlati életben szüksége mutatkozzék speciális intézkedéseknek, ezeket is meg fogja tenni. (Zajos éljenzés.) A szakasz Emich Gusztáv, Ullmann Sándor és Szeniczey Ödön módosításával fogadtatik el. A 4. §-nál: Binder György módosítást ajánl. Vetessék e szakaszba, hogy olyan iparágaknál, hol a munkások nem szünetelhetnek, mégis két teljes vagy négy félvasárnapot élvezzenek egy hónapban. Emich Gusztáv előadó megjegyzi, hogy hasonló indítvány a bizottságban is fölmerült, de a miniszter már ott megjegyezte, hogy e tekintetben ilyen határozott törvényes intézkedést hozni nem lehet. Kéri tehát a módosítvány mellőzését. A szakasz változatlanul fogadtatik el. A 6. és 7. §-nál Kemény Pál azt fejtegeti, hogy e szakaszokban szolgabíróság elé utaltatik oly dolog, mely eddig a járásbíróság hatáskörébe tartozott. Kéri a szakaszoknak az igazságügyi bizottsághoz való visszautasítását. Varasdy Károly Keménynyel polemizál s a szakasz változatlan elfogadását kéri. A ház többsége a szakaszt változatlanul fogadja el. Az utolsó szakaszokban Molnár Antal nyújt be stylaris módosítványt, mely elfogadtatik. Ezzel a törvényjavaslat részletes tárgyalása véget ért. Állategészségügyi egyezmény. Következik a Svájccal kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Emich Gusztáv előadó röviden ismerteti a törvényjavaslatot, melyet a ház vita nélkül elfogad a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás során Irányi Dániel kifogásolja, hogy az eddigi szokástól eltérőleg nem „Ausztria császárja“, hanem „ausztriai császár“ mondatik. Másodsorban kifogásolja, hogy a származási és egészségi bizonyítványok német nyelven állítandók ki. Bethlen András gr. földmivelési miniszter az első kifogásra megjegyzi, hogy hasonló címezésre már több szerződésünkben van precedens. A második kifogásra vonatkozólag megjegyzi, hogy csak német fordítás mellékléséről van szó. Kaas Ivor dr. úgy értette Iványit, hogy a magyarországi marhaleveleket kívánja magyar nyelven kiállíttatni. Ez oly kívánság, mely nagyon könnyen kielégíthető s kéri a minisztert, hogy tegye meg a módosítást a szövegben. Bethlen András gr. földmivelési miniszter figyelmezteti a felszólalókat, hogy a Magyarországon kiállított marhalevelek úgyis magyarul lesznek szövegezve s csak a hátulsó űrlapon lesz meg a német fordítás is. Ezután a törvényjavaslat részleteiben is változatlanul fogadtatik el. A gyulafehérvári affaire. Következett Mohai interpellációja. Mohai Sándor elmondva a gyulafehérvári katonai affaire történetét, a következő interpellációt intézi a miniszterelnökhöz: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy f. hó 19-én Gyulafehérvárott a „Hungária“ szálló kávéházi termében egy cs. és kir. tüzértiszt egy ott mulató polgári egyénre kardját emelve, őt fején megsebesítette ? 3