Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-01 / 32. szám

1891. február 1. PESTI HÍRLAP korábban valami ellátásban nem részesültek, meg­szűnik, pedig az ilyen leányárva, ha sem férjhez nem ment, sem valami más ellátásban nem részesül, a 18 év betöltése után is még nagyon rászorul az amúgy is aránylag csekély járulékra. Szóló e tekintetben indítványt nem tesz, hanem mivel az eddigi számítások szerint a hadmentességi díjalap megterheltetése csak 1899-ig fokozódik, azután pedig meglehetősen gyorsan csökken, a miniszter figyelmébe ajánlja ama leányanyáknak sorsát, meg lévén győ­ződve, hogy mihelyt a körülmények megengedik, a kormány e tekintetben is segíteni fog. A törvényja­vaslatot különben a legnagyobb készséggel elfogadja. Hegedűs Sándor kérdést intéz a honvédmi­niszterhez a jelenlegi kegydíjak magasságára nézve és kérdi, várjon nem fog-e ezen új törvényjavaslat követ­keztében a hadmentességi díjalap annyira igénybe vé­tetni, hogy az háború esetén legfontosabb­­rendelteté­sének megfelelni nem lesz képes? Horánszky Nándor kiemeli, hogy öt évvel ezelőtt ő pendítette meg a pénzügyi bizottságban azon eszmét, mely a jelen törvényjavaslatban megvalósítá­sát találja és már akkor is a legmelegebben pártolta a Fáik által előterjesztett határozati javaslatot. Esze­rint csak következetesen cselekszik, ha most a tör­vényjavaslatot elfogadja. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter Hegedűsnek a kegydíjakra vonatkozó kérdésére kimu­tatja a kegydíjak összegét, valamint a hadmentességi díjalap állapotát, mely teljesen kétségtelenné teszi, hogy még a jelen törvény elfogadása után is a nyugdíja­zásra általában szükségelt összegen kívül háború esetére körülbelül 3 millió fogna évenként rendelkezésre állam­i. Fáik megjegyzésére azt válaszolja, hogy 18 éven túli leányárvákra vonatkozó határozmányok ugyanazok, melyek általában az állami tisztviselőkre nézve érvényesek és így nem lehet a katonákra vo­natkozó nyugdíjtörvényben ennél messzebb menő engedményeket tenni. Egyébiránt egyes esetekben, a­midőn az ilyen leányárva helyzete különös tekintetet érdemel, kétségen kívül kegyelmi úton fog kivétel létetni. Ezután a törvényjavaslat általánosságban és rö­vid vita után részleteiben is változatlanul efogadtatott. Országgyűlés. 1. A képviselőház mai ülésén letárgyalta a va­sárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslatot. G­a­j­á­r­i Ödön a hírlapszedők érdekében szó­lalt föl, melegen hangoztatván azok vasárnapi munkaszünetének megóvását s felkérte a mi­nisztert, intézkedjék, hogy a törvényt esetleg hétfőn reggel kiadott lapokkal ki ne játszhas­sák. Ugyanily értelemben szólott A­p­p­o­n­y­i Albert gr. is, a miniszter pedig későbbi beszé­dében határozott ígéretet tett, hogy a hírlap­­szedők vasárnapi munkaszünetét föltétlenül biz­tosítja. Nagyobb vitát az a kérdés keltett, kiter­­jesztessék-e a vasárnapi munkaszünet a mezei munkára is. Szóltak e tárgyhoz : Gaál Jenő (pécskai), gr. Károlyi Sándor, gr. Apponyi Albert, Beöthy Ákos, Tisza István, báró Andreánszky Gábor, S­i­­­s Gyula és a mi­niszter. A kérdést egy későbbi törvényhozási intézkedés számára tartották fönn. A 4-ik szakasznál Linder György adott be módosítást, a 7-ik szakasznál Kemény Pál (csinos beszéd kíséretében), de egyiket se fogadták el.­­ Majd letárgyalták és elfogadták a Svájccal kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezé­séről szóló javaslatot és végül M­o­h­a­y Sándor interpellált a gyulafehérvári katonai brutalitás ügyében. II. A képviselőház ülése, jan. 31-én. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett irományokat. Hertelendy Béla előadó benyújtja a kérvényi bizottság által tárgyalt kérvények 22. sorjegyzékét, mely annak idején napirendre fog tűzetni. Napirend előtt Veress József személyes kérdésben szólal fel. Szalay Imre azt mondotta róla tegnap, hogy ő pán­­szlávnak született. Erre megjegyzi, hogy ő tősgyöke­res magyar és tótul nem is tud. De köszönettel veszi Szalay vádját, mert ebből kitetszik, hogy ma­napság, milyen könnyen dobálódznak az ilyen vádak­kal. ő Baltikot sem tartja pánszláv vezérnek, már azért sem, mert ezt a szerepet rég lefoglalta előtte Strossmayer, aki katholikus püspök. Szalay vádját mint nevetséges képtelenséget visszautasítja. Szalay Imre örömmel veszi tudomásul, hogy Veress nem pánszláv. De neki joga volt róla azt mondani, mert egy nemzetiségi dolgokba nem avat­kozó katholikus papot Baltikkal, az odiózus pánszláv vezérrel hasonlított össze. Elnök azt hiszi, hogy nem illik úgy nyilatkozni valakiről, aki e házban nem védheti magát. Következik a napirend. Az interpellációs könyvbe Mohay Sándor jegyzett be interpellációt a gyulafehérvári katonai bot­rány tárgyában a honvédelmi miniszterhez. A vasárnapi munkaszünet. Ezután következik az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló törvényjavaslat részletes tárgya­lásának folytatása. A 3. §-nál Emich Gusztáv előadó a Szent István-napnak mint szünetes napnak e törvénybe való iktatása kö­vetkeztében szükségessé vált változtatások és egy nyomdahibából becsúszott tévedés kiigazítása tárgyá­ban terjeszt be módosítást. Szeniczey Ödön azt indítványozza, hogy a miniszter a törvényt szabályozó rendeleteit terjesz­­sze a ház elé s tegye ezt mindannyiszor, valahány­szor azoknak módosítását szükségesnek látja. Meg­jegyzi még, hogy azt a többfelől hangoztatott óhajt, mely szerint a vasárnapi munkaszünetet a mezőgaz­dasági munkára is terjeszszék ki, nem tudja helye­selni, mert ez nagy kárral járna mezőgazdaságunkra, elfogadja Ullmann módosítványát s kéri a magáénak elfogadását is. Veress József lehetetlennek tartja a vasárnapi munkaszünetet a mezőgazdasági életben is. Gajári Ödön fejtegeti a vasárnapi munkaszü­net szükségét. Ez a szükség sehol sem jelentkezik oly kiáltóan, mint a nyomdai üzletben, főleg pedig a szedőknél, kik fizikai és szellemi erejükkel egyaránt vannak igénybe véve ; e mellett a betűk anyagánál fogva egészségtelen légkörben dolgoznak és főleg éjjeli munkájuknál, a napi esetleges nagyobb keres­ménynyel mindenkor szemben áll a fizikumnak és az intellektuális erőnek nagyobb mérvű elhasználása , és szemben áll e nagyobb keresménynyel az a min­denesetre nagyon kellemetlen tudat, hogy e munka­nemnél az átlagos halálozás öt esztendővel hama­rább áll be, mint más szakbeli munkásoknál. Ha ezt tekintetbe veszszük, akkor a vasárnapi szünet a hír­­lapszedőkre és hírlapmunkásokra úgy minden szedőre nézve egyáltalán nemcsak szociális kérdés, hanem az emberiesség kérdése. (Élénk helyeslés.) Ennélfogva nem kételkedik, hogy a miniszter akkor, midőn a vasárnapi szünet alól a kivételeket statuálni fogja, a hírlapi munkát e kivételek közé nem fogja tenni. (Helyeslés.) De mert egyáltalán nem szeretné, ha e törvény rendelkezése, főleg pedig ebben az a kifeje­zés, mely a 2. §-ban foglaltatik, mely szerint t. i. az ipari munka szünetelése „legkésőbb“ vasárnap reggeli hat órakor kezdődik és a megkezdéstől számított 24 óráig tart, alkalmat adna, hogy e passzusban a „leg­később“ szó kihasználása által, valamely ravaszko­dással ezen törvény kijátszatnék, azt a kérdést intézi a miniszterhez, hogy a 3. §. szerint ki­adandó rendeletben fog-e gondoskodni arról, hogy a törvénynek e rendelkezése semmi módon kijátszható ne legyen ? Apponyi Albert gróf pártolja Gajári Ödön fel­szólalását és indítványát. Szemben Szeniczey Ödön állásfoglalásával a miniszteri felhatalmazás ügyében kijelenti, hogy a külföldi tapasztalatok mutatják, mennyire szükséges a kivételek tekintetében magában a törvényben intézkedni. Ezért Gaál Jenő és Ull­mann Sándor indítványát feltétlenül támogatja, de ha Gaálé sem fogadtatik el, akkor pártolja Szeniczey módosítását. Bethlen András gr. föld­mivelési miniszter töb­bek között a sorozási tapasztalatok alapján is állítja, hogy a mezei munkások sokkal különb ezőben van­nak, mint a gyári és ipari alkalmazottak. A mezei munka a legegészségesebb foglalkozás s már ezért sem szükséges e téren a vasárnapi munkaszünet be­hozatala. De e szünetelés kimondásával nagyon meg­bénítanék mezőgazdaságunkat. Különben is azt hiszi, hogy a mezőgazdasági munkának sokkal több olyan ága van, melyre nézve kivételt kellene statuálni, mint olyan, melynél a szünetelést el lehetne rendelni. Épen ezért nem látja szükségét annak, hogy e tekintetben törvényes intézkedés tétessék. Károlyi Sándor gr. maga is helyesli, hogy bizonyos napokon mezőgazdasági szünet is legyen, de nem hiszi, hogy ezt a kérdést a jelen törvényja­vaslatban lehetne megoldani. Ennek a mezőrendőrség­ről szóló törvényben lesz helye. Elnök azt hiszi, hogy az már el van döntve, hogy a mezőgazdasági munkaszünet kérdése nem e törvény keretében intéztessék el. Beöthy Ákos e figyelmeztetés dacára is szük­ségesnek tartja e kérdés megvitatását, épen a jövő szempontjából. Szeniczey szólónak válaszolva a mun­kát dicsőítette, a­mit ő is szívesen aláír. Annál is inkább, mert a munka becse követeli, hogy a munka­erő kiemeltessék. E kímélésre nemcsak az ipari, de a mezei munkásoknál is szükség van. A miniszter té­vesen utalt a sorozási tapasztalatokra, mert hisz a véderőtörvényben épen azért tették a beállítási időt egy évvel későbbre, mert földmives népünk nincs a kellő kondícióban. Gaál Jenő indítványát úgy ipar­­politikai, mint közjogi szempontból szükségesnek tartja s azért pártolja. Tisza István szintén hozzászól a mezőgazdasági munka kérdéséhez. Nézete szerint az egészségesebb foglalkozás s a munkának bizonyos időben való teljes szünetelése elég okot képeznek arra, hogy külön tör­vényes intézkedés munkaszünetek megállapítására ne történjék. Andreánszky Gábor b. minden alkalmat fel fog használni arra, hogy a mezőgazdasági munkások érdekeinek megvédését itt e házban megsürgesse. El­fogadja Gaál Jenő és Ullmann Sándor indítványait. Bitsch Gyula Tisza István álláspontjához csat­lakozik s a mezőgazdasági munkásokra nézve hasonló törvényes intézkedést nem tart szükségesnek. A gaz­dasági munkások érdekében rendezzék törvényekkel a lakás és tanítás viszonyát, ezzel használnak nekik. Szólásra senki sem levén följegyezve, elnök a vitát berekeszti. Baross Gábor kereskedelmi miniszter megnyug­vást talál abban, hogy a mezőgazdasági munkások ügyét e törvényjavaslatban megoldatni kevés felszó­laló kívánta. Rátérve a miniszternek adandó megha­talmazás ellen felhozott érvekre, kijelenti, hogy azo­kat nem fogadhatja el. Kimerítő törvényt az élet számára hozni nem lehet.­­Rendeletekre mindenkor szükség van s ezeknek kibocsátására a miniszternek felhatalmazást kell adni. Praktikus szempontból nem tartaná helyesnek a törvényhozás által való szűk korlátozást. S nincs igaza Beöthynek, ha azt állítja, hogy a miniszter nem lesz felelősségre vonható. Kéri tehát Gaál Jenő indítványának mellőzését, ellenben elfogadja Szeniczey Ödön, Emich Gusztáv és Ullmann Sándor módosításait. Végül Gajárynak azt feleli, hogy a gyakorlati végrehajtási rendeletben föltétlenül intéz­kedni fog, hogy a törvény ki ne játszassák s hogy a vasárnapi munkaszünet teljességben való élvezete első­sorban a hírlapszedők számára biztosíttassék. Ha a gyakorlati életben szüksége mutatkozzék speci­ális intézkedéseknek, ezeket is meg fogja tenni. (Za­jos éljenzés.) A szakasz Emich Gusztáv, Ullmann Sándor és Szeniczey Ödön módosításával fogadtatik el. A 4. §-nál: Binder György módosítást ajánl. Vetessék e szakaszba, hogy­ olyan iparágaknál, hol a munkások nem szünetelhetnek, mégis két teljes vagy négy fél­­vasárnapot élvezzenek egy hónapban. Emich Gusztáv előadó megjegyzi, hogy ha­sonló indítvány a bizottságban is fölmerült, de a mi­niszter már ott megjegyezte, hogy e tekintetben ilyen határozott törvényes intézkedést hozni nem lehet. Kéri tehát a módosítvány mellőzését. A szakasz változatlanul fogadtatik el. A 6. és 7. §-nál Kemény Pál azt fejtegeti, hogy e szakaszok­ban szolgabíróság elé utaltatik oly dolog, mely eddig a járásbíróság hatáskörébe tartozott. Kéri a szaka­szoknak az igazságügyi bizottsághoz való visszauta­sítását. Varasdy Károly Keménynyel polemizál s a szakasz változatlan elfogadását kéri. A ház többsége a szakaszt változatlanul fo­gadja el. Az utolsó szakaszokban Molnár Antal nyújt be stylaris módosítványt, mely elfogadtatik. Ezzel a törvényjavaslat részletes tárgyalása vé­get ért. Állategészségügyi egyezmény. Következik a Svájccal kötött állategészségügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Emich Gusztáv előadó röviden ismerteti a tör­vényjavaslatot, melyet a ház vita nélkül elfogad a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás során Irányi Dániel kifogásolja, hogy az eddigi szo­kástól eltérőleg nem „Ausztria császárja“, hanem „ausztriai császár“ mondatik. Másodsorban kifogá­solja, hogy a származási és egészségi bizonyítványok német nyelven állítandók ki. Bethlen András gr. földmivelési miniszter az első kifogásra­ megjegyzi, hogy hasonló címezésre már több szerződésünkben van precedens. A második ki­fogásra vonatkozólag megjegyzi, hogy csak német for­dítás mellékléséről van szó. Kaas Ivor dr. úgy értette Iványit, hogy a ma­gyarországi marhaleveleket kívánja magyar nyelven kiállíttatni. Ez oly kívánság, mely nagyon könnyen kielégíthető s kéri a minisztert, hogy tegye meg a módosítást a szövegben. Bethlen András gr. földmivelési miniszter figyelmezteti a felszólalókat, hogy a Magyarországon kiállított marhalevelek úgyis magyarul lesznek szö­­vegezve s csak a hátulsó űrlapon lesz meg a német fordítás is. Ezután a törvényjavaslat részleteiben is válto­zatlanul fogadtatik el. A gyulafehérvári affaire. Következett Mohai interpellációja. Mohai Sándor elmondva a gyulafehérvári ka­tonai affaire történetét, a következő interpellációt in­tézi a miniszterelnökhöz: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy f. hó 19-én Gyulafehérvárott a „Hungá­ria“ szálló kávéházi termében egy cs. és kir. tüzér­tiszt egy ott mulató polgári egyénre kardját emelve, őt fején megsebesítette ? 3

Next