Pesti Hírlap, 1891. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-15 / 73. szám

1891. március 15. PESTI HÍRLAP Tehát a hősnő már arra volt teremtve, hogy csupa hálátlanságot tapasztaljon. Minek folytán nemrég arra is rákényszerült, hogy bírói segélylyel figyelmeztesse egy volt udvarlóját be nem váltott ígéretére, azaz — virágnyelven szólva: bepörölte öt apaság elismerésé­nek miatta, kérve a szokásos összegeket, sőt a szo­kásosnál is nagyobbakat. Az alperes — mint hivatalnok — időközben egy vidéki városba — mondjuk Kassára — helyez­tetvén át, az ellene indított per is Kassán folyott. A felperesnő azonban szórakozott asszony lehet. Valószínűleg elfeledte, hogy ő a kis baba papája gyanánt már ezt a hivatalnokot pörölte be: ugyan­ezen célból pert indított egy volt szobaura ellen is, a­kit viszont Pozsonyban pöröltetett, mert most mint színész a pozsonyi társulatnál működik s ott lakik. Ezzel is folyott tehát a per a maga rendes útján , Pozsonyiján. Ugy­e volt Budapesten egy öreg mágnás, a­ki fiatalos kedvtelésekkel bírt s a­ki, úgy látszik, ismerte is a szép özvegy adressét, mert ez is kapott egy apasági keresetet, sőt alkudozni is kezdett már a felperesi ügyvéddel, mikor az összes ügyekre nézve egy váratlan fordulat állott be. Az egyik perben az illetékesség, a másikban a halasztás, a harmadikban, gondolom, az igazolás kér­désében kapott hajba a két-két fiskális és felfolyamo­dásukkal felhajtották a port a királyi táblára. Itt pedig az a szokás, hogy az egyfaju ügyeket ugyanazon referens kapja, a­miért is F. bíró nagy bámulva látja egy szép napon, hogy ő nála egy fel­peresnőnek egy gyermeke miatt három különböző ember pereltetik apa gyanánt. — Bolond ez, avagy-----------Ahá! ez nem bolond, sőt nagyon is okos! ! . .No, hanem túljá­runk majd az eszén. A kassai, pozsonyi és budapesti illető járásbíró­ságok aztán leiratot kaptak, hogy mindenik vegye ki felperesnő nyilatkozatát ama másik perek felől. Persze erre egyszerre vége lett mind a három pernek, mert a­hol három apa van, ott egy apa sincs. „Troppo di padri nissun padre“ mondja az olasz. Troppa, mondja a magyar. Bezzeg örültek az alperesek és áldják a királyi táblát, a­hol eddig összekerült az egész ország bűn­­lajstroma. Csak egyedül az öreg gróf lett szomorú a pervesztés miatt. — Hát méltóságodat bántja talán a dolog ? — kérdezé a hüledező ügyvéd. — Tudja kérem — az ember így 60 felé — szeret ám egy kis — illúzióban élni . . . s most már ennek is vége van. Jolyné, Preszler Jánosné, Patacsics Béláné, Martin Ottóné, Balogh Győzőné, Pottyondy Gusztávné, özv. Reményi Lajosné, Nagy Imréné, özv. Knoll Károlyné, Maurer Jánosné, Filó Jánosné, Szmik Lajosné, dr. Vesdár Mártonné, Martin Antalné, Schneller Gusz­távné, Horváth Józsefné, özv. Páckh Józsefné, özv. Gulden Konrádné, Halász Zsigmondné, dr. Rákos Ernőné, Szalkay Gyuláné, Novák Jánosné, Rácz Ist­vánné. A tiszti kaszinó mulatságait még egygyel megtoldották s hogy erre is oly sokan jöttek el, élénk bizonysága a kaszinóbeli mulatságok népszerű­ségének. Ma úgy volt tervezve, hogy 6—8-ig tánc lesz, aztán hangverseny és vacsora, de midőn kije­lentették, hogy vacsora után megint tánc következik reggelig, nagy ujjongás támadt reá. A hangverseny­ben Kaszner Adél k. a. és Kaszner Károly cim­balomjátéka aratott nagy tetszést. Utánuk Semsey Irma k. a. Schumanntól és Goldmarktól adott elő két énekszámot, szép hangjához eléggé jól választva meg a dalokat. — Zólyomi Eugen három dalt énekelt ; baritonját élénken megtapsolták, úgyszintén Kabriel Gábrielle zongorajátékait is. Petrik Ágnes az orsz. sziniiskola tagja hangjának teljesen megfelelő dalt énekelt Schumanntól és úgy ő, mint Kroupa József főhadnagy megérdemlett tapsokban részesül­tek. Kellemes hangon énekelte a „Romanza italiana“-t Kempner Ida úrhölgy. Legnagyobb hatást Kasz­ner Károly keltett, midőn a „Säckingeni trombitást“ cimbalom és kürtszó összekomponálásával adta elő. Utána magyar dalokat vert ki a cimbalmán, művé­sziesen bár, de igen halk veréssel, a­minek egyéb­iránt az is oka lehet, hogy a pódium szőnyeggel volt leborítva. Végül tréfás szavalat és humorisztikus zene-előadások következtek. Ezzel a téli idény hang­versenyei befejezést nyertek és hogy valamennyien olyan jól sikerültek, nagy érdeme Papp alezre­desnek. Böjti mulatságok. Tornász-bál. A budai oldal legszebb, legelső mulatsága a budapesti­­budai­ tornaegylet tánc­estélye, melyet 12 év óta az Attila­ utcai tornacsar­nokban tartanak meg. A csarnokban, mely gazdagon van diszitve délszaki növényekkel, a legszebb budai leányok gyűlnek mindig egybe. És még egy jellem­vonása van ezeknek a mulatságoknak: nincs belépti díj, de csakis meghívottak vehetnek részt. A mai mulatságra eljött Fejérváry báró honvédelmi minisz­ter is; ott volt Darányi Ignác orsz. képviselő is. És ott volt egész légiója a szép hölgyeknek, a­kiknek mindegyike egy-egy díszes mellcsokrot kapott a figyel­mes rendezőségtől. Valóságos illatárban úszott a nagy terem. Hogy a tornászoknál kitartóbb táncosokat ke­resni sem kell, arról tanúbizonyságot tehetnek a jelen volt leányok, a­kik hajnalig járták a táncot lankadat­lan kedvvel. Ott voltak: Leányok: Nagy Jenny, Lieber Etelka, Szath­­máry Margit, Vraasz Ottilia, Pekáry Angyalka, Stradl Lujza, Tombátz nőv. (Szeged), Fabinyi Irén, Fery Aurora, Novák Ilona, Major Ilona, Pokreczky Jolán, Kollár Berta, Gulden nőv., YVeisbäcker Irma, Bertha Ilona, Szikszay Ilonka (N -Kőrös), Lecomte Denise, Szalkay Izabella, Vogronits Aranka, Gobra Melanie, Belánszky Elvira, Szeghő Ida, Kovács Róza, Istvánffy Eta (Török-Becse), Müller Irma, Lobgesang Aurélia, Bajuisz Irén, Ujváry Róza, Ujváry Jolán, Szegler Margit, Grulich Angyalka, Pressler Róza és Janka, Patazsits Izabella, Martin Sarolta, Schöbitz Hermin, Balogh Amália, Kovács Róza, Reményi Irén, Pot­tyondy Aranka, Pottyondy Emilia, Knoll Lenke, Alker Mathild, Alkér Róza, Rácz Mariska, Petz Teréz, Voigt Mariska, Voigt Erzsike, Martin Emma, Horváth Iza, Balogh Margit, Pákh Berti, Thuránszky Irén. Asszonyok: Rötter Ferencné, Szathmáry Kor­­nélné, Dákány Rafaelné, Tombatz Jánosné, Fabinyi Gyuláné, Fabinyi Gézáné, Szeghő Istvánná, Müller Lajosné, Ujváry Ignácné, Hahóthy Sándorné, Féry Narciszné, özv. Grulich Vincéné, özv. Ambrusics­ká­ Az áradás. A vizállási viszonyok a Duna mindkét part­ján a Duna földvárai Szegzárdig terjedő egész vonalon a legnagyobb aggodalmakat is messze túlha­ladó kedvezőtlen módon alakulnak. Habár a viz­ a lombéri gátszakadás folytán több százezer holdra ter­jedő lefolyást nyert, a vízállás Dunaföldváron alul nemcsak hogy nem csökkent, hanem tegnapelőtt óta szakadatlanul jelentékenyen áradt. A bölcskei jég­torlasz tegnap este ugyan megmozdult, de 500 mé­terre haladván, ismét megállott. Innen Paksig a Duna jégmentes. E vonalrészen a víz annyira dagad, hogy egyik oldalról Barta, Duna-Pataj, Ordas, Újlak, Szt.-Benedek és Úszód területe, másik felől Madocsa és Paks határa, dacára a kitűnő karban levő gátaknak, nagyrészt el van árasztva és mindezen községek csak körgátakkal bírják magukat félig-meddig védelmezni. Ehhez jön az a még nagyobb veszély, hogy Barta és Kalocsa a tőlük 30 kilométerre északra kitört és Soltost elárasztott árvíznek a Duna folyásával pár­huzamosan ömlő habjaitól még kelet felől is veszé­lyeztetve vannak. Kalocsán a legnagyobb erőfeszí­téseket teszik a már meglevő körgátak emelésére és erősítésére, minthogy a belvizek, a lombéri gát­szakadáson folyton új tápot nyerve, már közeled­nek. Ha azonban Soltnál a víz még tovább is apad, akkor ez a belvíz nem ér el a kalocsai körgáthoz. A védekezés annál nehezebb, mert e községek a Duna árjának ilyetén ostromára még sem voltak elkészülve s a folyamszabályozó társulatok ép ugy, mint a hatóságok elmulasztottak idejekorán kellő számú zsákokról gondoskodni, a melyek nélkül pe­dig eredményesen védekezni nem is lehetséges; már pedig a veszély percében zsákokat nem lehet elő­teremteni. A déli órákban igen kritikusakká fejlődtek a viszonyok a Kalocsától Szegszárdig terjedő részen. A Duna balpartján Fajsznál a gátak áttörettek, az egész község víz alá került, sőt még a nyolc kilomé­ter távolságra fekvő Dusnok község is elúszhatik az éjjel. Nagy szerencsétlenség okozója a Szekcső mel­leti jégtorlasz. Ha ugyanis ez nem mozdul, akkor Paks és Fájsz az összes körültök fekvő községek­kel olyan magas víz alá kerülnek, hogy sok ember élete nagy veszélyben forog és milliókra menő érték lesz az ár martalékává. De ha a szekcsői jégtorlasz megindul, akkor Mohács van menthetlenül elveszve. Csak ha a jég az U alakú Béda-kanyarulatnál elvo­nulna — igaz, hogy ekkor megint Szegzárd és Bo­­gyiszló forognának nagy veszélyben — történhetnék meg, hogy a Duna árja minden további nagyobb ka­tasztrófa okozása nélkül folyhatnék le A helyzet Mohácson változatlanul rendkí­vül aggasztó. A víz ma dél óta ismét 34 cmrel áradt s így 6,90 m. Sajnos, hogy délután a Duna völgyé­ben az eső kezdett esni, mi­által a töltések védelme rendkívül megnehezíttetik. Előnyös azonban az ural­kodó szélcsend. Kitűnően védekezik Szegzárd község, hol a viz ma délután 6.46 m. magasságot ért el; az ottani töltések koronája 8.75 m. magas és különösen a gyöngébb helyeken deszkázásokkal további erősítése­ket eszközölnek rajta és ezenkívül még egy nyulgátat emelnek, hogy még 9 méteres vízállással is megküzd­­hessenek. Zsák műszaki tanácsos ma délután Kalocsáról Fajszra ment, hogy, ha lehetséges, az ottani gátszaka­dást helyreállíttassa. Solt lakossága igen derekasan viseli magát és a kormánynak és megyének meleg köszönetet mondott a gyors segélyért, minthogy dél­ben Földváry alispán több pontonnal előbb Apostagot és azután Soltot ellátta élelmi­szerekkel és egyéb szükségesekkel. További élelmi­szerek küldése Soltra igen szükséges volna. Pest megyében most a dunamelléki vidékek közül leginkább a solfi felső és középjárás van ve­szélyeztetve. És mivel a jégtorlódás még mindig nem szűnt meg, a beállható veszedelem nagysága kiszá­míthatatlan. Az alispáni hivatalhoz a mai nap folya­mán a következő táviratok érkeztek . Kalocsa, (reggel 6 óra 50 p.) Dunaföldvár egész éjjelen át jégzajlást, Paks jégállást jelent ; eb­ből folyólag Ordas vize rohamosan árad és min­ket veszélylyel fenyeget. Hajnalban Foktő veszély­ben forgott, mert a viz a töltés fölött átcsapott s alja átfúródott, de a gátat nyultöltéssel megtar­tották s ezúttal megmenekült. A solti viz Kalocsa felé közeledik , köztöltéseinket közerő kirendelésével védjük. Földváry főszolgabíró: Kalocsa (d. e. 10 óra 50 p.) Foktő veszé­lyeztetve van, a kalocsai közerőt odarendeltem, a védekezés erősen folyik a bátya-fajszi határnál. Az u. n. sebes erdőnél a töltés elszakadt s az ár roha­mosan Fajsz községre tódul; a solti alsójárás négy községének és Miske községnek közerejét Fajszra ren­deltem. Földváry főszolgabíró: Baja (d. u. 10 óra 55 p.) A vízállás 5­80 méter; a jég szórványosan megy; éjjel erős zajlás volt. Eötvös főszolgabíró. Ráckeve (d. u. 12 óra 25 p.) A Kis-Dunán apadás mutatkozik. A Nagy-Dunából beomlott viz, Ráckeve külső utcáit elöntve, folyton te­rül a határban ; most lépte át az ujfalusi megyei utat; a peregi út még viz alatt van; a fölszakitott hidak helyreállítása folyamatban van. Makódon az 1876. évi árnál magasabb viz volt; ötven családot költöztettem ki; több ház összedült. Szilágyi fő­szolgabíró. Földváry Mihály alispán ma reggel 4 órakor katonasággal, pontonokkal s élelmi­szerekkel gőzha­jón Soltra utazott. Apostagon megállt s élelmisze­reket osztott ki; Solton hasonlókép. Innen a követ­kező táviratokat küldte Beniczky Lajos t. főjegyzőhöz, mint helyetteséhez: Dunaföldvár. (d. u. 1 óra 58 p.) Az összes Duna-mellékén az ár rombolása szomorú látványt nyújt. Apostag ínséges lakosságát élelemmel elláttam. Most vonulok be pontonokon, élelmi­szerekkel Soltra, a­hol a veszély még mindig nagy, ámbár a Duna apadásnak indult. Dunaföldvár (d. u. 4 óra 40 p.) Solt még mindig viz alatt áll, a városháza előtt kö­töttem ki. 90 ház dűlt össze, élelmi­szerekre nagy szükség volt. Ez idő szerint Barta és Pataj közt van a legnagyobb veszély. Dolecskó kir. főmérnök tanácsára a meleghegyi töltést el­vágattam, Dunaföldvár nagy segélyt nyújtott. Tisza Kálmánná a „Jósziv“-egyesület részéről sürgönyileg 500 frtot utalványozott. Este felé megyek Hartára és Duna-Patajra. Almássy Károly szolgabiró Bogyiszlóról a következőket jelenti: A jég reggel 4 órakor 7.13 emír vízállás mellett megindult, azonban rögtön meg­állt ; a vízállás most 6.95 cmfr. A víz nagyrészt meghaladta a töltés koronáját és nyúlgátak­­kal tartjuk vissza. A védekezés az összes köz­erővel és Tolnáról 100 napszámossal folyik. A ve­szély nagy. Mohácsról tudósítónknak este 10 ó. 20 -kor feladott sürgönye ezt jelenti: Harminchat órai kétségbeesett védelem * 5

Next