Pesti Hírlap, 1891. április (13. évfolyam, 89-118. szám)

1891-04-22 / 110. szám

Budapest, 1891. XIII. évf. 110. (4425.) szám. Szerda, április 22. Előfizetési árak­: Egész évre . . . le frt — to. Félévre V 7| . 7 » — » Negyedévre 7­ . 3 » 50 » Egy hóra. 7 . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Eladóhivatal: Budapest, nárci-utca 7. Is„ lölászi át, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendő. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz., L­evelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páriá­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A gabonaárak. Nehéz gondok bántják a magyarországi gazdákat. Nem akar igazi tavasz lenni, meleg napsugárral, enyhe levegővel, langyos esővel. A tél európaszerte szerfölött zord volt. Hónapokig tartó fagy lekötötte a vastag hóleplet a gabona­termő mezőkön, s hogy végre nagynehezen el­tűnt, az időjárás télies visszaesései késleltetik a vegetáció kifejlődését. A vetések kárt szenvedtek, a mezei munkák nagy késedelmet értek. Növe­kedő aggodalommal tekint a gazdaközönség a közelebbi hetek elé, melyeknek időjárása sokat megmenthet, de mindent tönkre is tehet, a­mi­hez reményei kötve vannak. Más államokban a kilátások a termésre még kedvezőtlenebbek, mint nálunk. Angliából, Franciaországból, Észak- és Dél-Németországból, Hollandiából, sőt Spanyolországból is igen sivár tudósítások érkeznek a vetések állásáról. Hogy pedig az osztrák gazdaközönség aggodalmai el­jutottak a trónhoz is, azt kifejezni hallottuk azon szavakban, melyeket az uralkodó intézett tegnap­előtt az osztrák képviselőház elnökéhez. A pesszimizmusra, mely az abnormis időjá­rás miatt lábra kapott, mindenesetre van tehát ok. Amellett a meteorológia sem biztat valami jóval. Az időjárást évről évre megfigyelő tudósok szerint a nyár az idén hűvös és esős lesz. Va­lósággal az északsarki jég viszonyai nagyban befolyásolják kontinensünk időjárását. Mentői hi­degebb a tél, annál nagyobb jégtömegek képződ­nek északon s mentői tartósabb volt a téli fagy, annál lassabban következik be ezen előretolt jégmezők olvadása. Klimatikus viszonyaink ala­kulásában tehát az idén a sarki jég kedvezőtle­nebb tényező lesz, mint egyébkor. A gabonatőzsdék mozgalmában a rossz ter­mésre való kilátások már élénk kifejezésre ju­tottak. Szerte a gabona- és mindenekelőtt a búzaárak emelkedésnek indultak. Sehol sem oly rohamosan, mint nálunk, hol kivált az utolsó nyolc-tíz nap a vad hausse időszaka volt. Mint rendesen a gabonaárak hirtelen, nagymérvű emelkedése esetében, úgy ezúttal is megújultak a határidőüzlet elleni panaszok. Kétségkívül a gabonatőzsde elkeseredett küzdelem színhelyét képezi hetek óta. A hausse-párt le­gyűrte ellenfelét. A küzdelemben már elvérzet­tek néhányan s nem tudhatni, hány lesz még az áldozatok száma. Megvilágítottuk gazdasági rovatunk cikkeiben az üzérkedésnek e hadjára­tát, melynek folyamában nagy mennyiségű, az eladók birtokában nem létező búza is adatott el. Most a kontremin, melynek fedeznie kell magát, hajszolja a kész­búzát, hogy megfelel­hessen elvállalt kötelezettségeinek. Természetes, hogy e hajsza még inkább felszökteti a kész­­búza árát, mely ma újra drágult harminc-negy­ven krajcárral. Az árak az effektív búzáért ma 10 frt 25 kr—10 frt 55 kr voltak. Kinek javára esik ez az áremelkedés ? Azt hiszszük, legkevésbbé azon osztály javára, melyre leginkább ráférne a búzaárak drágulása. A termelőnek, kit az adók emelése, a munka­bér s a fogyasztási cikkek drágulása nyom, nem igen vannak már búzakészletei, melyeken a mostani magas árakon nyereségesen túladhatna. Rá nézve valóságos áldás a búza drágulása, ha van mit eladnia. De alapos a föltevés, hogy a kész­ búza legnagyobb része már az üzérkedés kezei között van s hogy a magas árak mellett az dugja zsebre a haszon oroszlánrészét. Nagy kivitelünk volt tavaly. A termelők már akkor túladtak készleteik nagy részén, s ami megma­radt, azt valószínűleg az üzérkedés vette meg, a mainál sokkal olcsóbb árakon. A spekuláció által előidézett áremelés ellen valóban nem lehetne fölszólalni, ha az a gazda­közönség javára is esnék minden alkalommal. De mikor üzérkedés az, mely az árfölszöktetés előnyeit élvezi, anélkül, hogy a termelőnek haszna volna belőle, ez minden egyéb, csak egészséges gazdasági állapot nem. Magában véve a határidőüzlet nem kárhozatos intézmény. De azzá válik a spekuláció túltengése s a vele űzött visszaélések által. Föltétlenül elítélendő pedig akkor, ha az Amerikából hozzánk is eljutott „ringek“ alakjában jelentkezik. Ha egy üzér konzorcium összevásárolja a termelőktől olcsó áron­ az árut, hogy dominálja rengeteg készle­tével a piacot s mesterségesen fölszöktesse az árakat tagjainak előnyére. • Nálunk a vállalkozások ebben a genre-ban nem voltak ugyan szerencsések. Sem a két év előtti tengeri-, sem a tavalyi zabkonzorcium példája nem volt nagyon csábító. Nem is azért hozzuk föl a mesterséges árdrágításnak ezen eseteit, mintha párhuzamba akarnók helyezni a mostani gabona-hausse-szal. El kell ismerni, hogy egyrészről a rossz terméstől való aggodalom, másrészről az a tapasztalat, hogy az effektiv fi „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Megkopogtatta az ablakot. — Két elbeszélés. — — A P­e­sti Hírlap eredeti tárcája. — A magánhivatalnokok klubjában, konyakos poharak között, vörös nyakkendős urak társasá­gában, nagy hangon, igen derűs ábrázatu fiatal úr folytonos szemhunyorgatás közben beszél. — Másodikat csöngettek, a kalauz kezdte sorba járni a kocsikat s hanyagul csapta be az egyik ajtót a másik után. Én, várva a vonat indulását, ott ültem az ajtó mellett és unottan néztem ki az ablakon. Amint igy, jóformán gondolkozás nélkül meredtem a járókelőkre, föl­tűnt előttem egy öreg úr és egy igen fiatal nő, akik karöltve, gyors léptekkel siettek ki a váró­teremből. A nő valami fölségesen elbájoló, tüne­­ményszerű szépség volt. Benne volt az egész illatos tavasz s a fekete szemeiből kisugárzott a nyár hevítő melege. Az öreg férfi, bármennyire sietett is, hogy le ne késsék, szeretettel, mele­gen nézett a lebegő tündérre és észrevettem, hogy megszorította a karját. Kezdett érdekelni a dolog. Az ablakot hirtelen leeresztettem és nagy sietséggel dugtam ki a fejem. Épen jókor. Láttam, hogy az öreg férj fölszállt az egyik ko­csiba s láttam a légies alakot, amint a keztyüs kis kezével búcsút intett neki. Bármennyire el volt is azonban foglalva az öregjével, mégis volt ideje egy röpke tekintetet vetni felém. Én me­rően, égő arccal, szemeim minden varázsával néztem rá s ő elpirult. Azaz, hogy amint a sze­meit zavarodottan lesütötte, kigyult arcán a láng s szinte diadalittasan néztem szét az álta­lam okozott hatás következtében. Mikor pedig ezt cselekedtem, a szemem a vasúti szolgán akadt meg, aki épen megmarkolta a csengetyű nyelvének kötelét és várta az intést, hogy el­csöngesse a harmadikat. Még egy bűvölő tekin­tet a nőre és elhatároztam magam. Az ajtót fölnyitottam, a bőröndömet kézbe kaptam, a kalapom a fejemre nyomtam és épen abban a percben ugrottam ki, mikor a harmadik csönge­tés elhangzott s megindult a vonat. Az öreg ember, uraim, ösztönszerüleg észrevette ezt s úgy elborult az arca, mint a parancs­olat. Egy vasúti hordár a terhemet átvette és intésemre az étterembe vitte be. Én pedig könnyedén, ru­ganyosan, dalt dúdolva mentem az otthon ha­gyott fiatal és bűbájos menyecske után, a­ki szinte összerezzent, mikor meglátta, hogy a vo­natból az indulás pillanatában ugrottam ki. Egy villanó tekintet a szeméből és láttam, hogy megérteti. Noha az eleganciája világosan el­árulta, hogy kocsin szokott járni, ő mégis gya­log, lassú léptekkel indult ide a városba. Rögtön tudtam, hogy be akar várni. Had uraim, egy bájos hölgy, aki azon igyekszik, hogy utolér­jék ! Néhány perc és már mellette mentem. — Asszonyom — szóltam hozzá, finoman megemelintve a kalapomat. — Uram — mondta ő, kérdőleg tekintve reám, hamis tekintetével szép szemének. — Rendkívül fontos és sürgős ügyben akartam a fővárosba utazni, noha odahaza kö­nyörögtek is a barátaim, hogy a tiszteletemre rendezendő bankett elől ne távozzam el. Képzel­heti asszonyom, hogy mennyire fontos lehet az ■jí egy, mely &;■/& kényszerített, hogy ne telje­sítsem kérésüket. Nos, hát itt hirtelen leszálltam a vonatról és itt maradok. — És miért, ha olyan sürgős és fontos do­logban kellett a fővárosban megjelennie? — Azért — mondtam én egy hódító, de föltétlenül elegáns meghajlás kíséretében — mert megláttam önt. Azért, mert soha, sehol nem lát­tam oly istenien szép asszonyt, mint ön. Azért, mert éreztem, hogy szeretem. A nőcske igen kellemesen érezte magát s bizonyosan azt gondolta, hogy költő vagyok. Nem tudott szólani semmit. — Óh, asszonyom — folytattam én — mily nyomorult ember lennék, ha kegyetlen volna hozzám. Nagyot sóhajtottam és a szívemre tettem a jobb kezemet. — De uram — csengett az ő édes hangja — ily hamar, ily gyorsan. Lehetetlen. — Nem szerelem az, a­melynek élni kell. — Az igaz. — Köszönöm. — De mégis — szólt ő újból hamisan, de megigézőleg nézve rám — majdnem hihetet­len, hogy ön valót mondjon. Soha nem látott, soha nem ismert és máris vallomást tesz. Nem, én nem tudok hinni önnek. — Adjon alkalmat, hogy meggyőzzem. — Istenem, de hogyan ? — Szenteljen nekem néhány órát. Engedje, hogy beszélhessek, hogy elmondjam érzelmeimet, négyszem között, háborútlanul. — Ez nem történhetik meg. — Miért nem, a férje elutazott, nincs itthon . . . Közbevágott, ma? száma 20 oldalt tartalmaz.

Next