Pesti Hírlap, 1891. április (13. évfolyam, 89-118. szám)
1891-04-22 / 110. szám
Budapest, 1891. XIII. évf. 110. (4425.) szám. Szerda, április 22. Előfizetési árak: Egész évre . . . le frt — to. Félévre V 7| . 7 » — » Negyedévre 7 . 3 » 50 » Egy hóra. 7 . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Eladóhivatal: Budapest, nárci-utca 7. Is„ lölászi át, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendő. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., Levelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páriában, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A gabonaárak. Nehéz gondok bántják a magyarországi gazdákat. Nem akar igazi tavasz lenni, meleg napsugárral, enyhe levegővel, langyos esővel. A tél európaszerte szerfölött zord volt. Hónapokig tartó fagy lekötötte a vastag hóleplet a gabonatermő mezőkön, s hogy végre nagynehezen eltűnt, az időjárás télies visszaesései késleltetik a vegetáció kifejlődését. A vetések kárt szenvedtek, a mezei munkák nagy késedelmet értek. Növekedő aggodalommal tekint a gazdaközönség a közelebbi hetek elé, melyeknek időjárása sokat megmenthet, de mindent tönkre is tehet, amihez reményei kötve vannak. Más államokban a kilátások a termésre még kedvezőtlenebbek, mint nálunk. Angliából, Franciaországból, Észak- és Dél-Németországból, Hollandiából, sőt Spanyolországból is igen sivár tudósítások érkeznek a vetések állásáról. Hogy pedig az osztrák gazdaközönség aggodalmai eljutottak a trónhoz is, azt kifejezni hallottuk azon szavakban, melyeket az uralkodó intézett tegnapelőtt az osztrák képviselőház elnökéhez. A pesszimizmusra, mely az abnormis időjárás miatt lábra kapott, mindenesetre van tehát ok. Amellett a meteorológia sem biztat valami jóval. Az időjárást évről évre megfigyelő tudósok szerint a nyár az idén hűvös és esős lesz. Valósággal az északsarki jég viszonyai nagyban befolyásolják kontinensünk időjárását. Mentői hidegebb a tél, annál nagyobb jégtömegek képződnek északon s mentői tartósabb volt a téli fagy, annál lassabban következik be ezen előretolt jégmezők olvadása. Klimatikus viszonyaink alakulásában tehát az idén a sarki jég kedvezőtlenebb tényező lesz, mint egyébkor. A gabonatőzsdék mozgalmában a rossz termésre való kilátások már élénk kifejezésre jutottak. Szerte a gabona- és mindenekelőtt a búzaárak emelkedésnek indultak. Sehol sem oly rohamosan, mint nálunk, hol kivált az utolsó nyolc-tíz nap a vad hausse időszaka volt. Mint rendesen a gabonaárak hirtelen, nagymérvű emelkedése esetében, úgy ezúttal is megújultak a határidőüzlet elleni panaszok. Kétségkívül a gabonatőzsde elkeseredett küzdelem színhelyét képezi hetek óta. A hausse-párt legyűrte ellenfelét. A küzdelemben már elvérzettek néhányan s nem tudhatni, hány lesz még az áldozatok száma. Megvilágítottuk gazdasági rovatunk cikkeiben az üzérkedésnek e hadjáratát, melynek folyamában nagy mennyiségű, az eladók birtokában nem létező búza is adatott el. Most a kontremin, melynek fedeznie kell magát, hajszolja a készbúzát, hogy megfelelhessen elvállalt kötelezettségeinek. Természetes, hogy e hajsza még inkább felszökteti a készbúza árát, mely ma újra drágult harminc-negyven krajcárral. Az árak az effektív búzáért ma 10 frt 25 kr—10 frt 55 kr voltak. Kinek javára esik ez az áremelkedés ? Azt hiszszük, legkevésbbé azon osztály javára, melyre leginkább ráférne a búzaárak drágulása. A termelőnek, kit az adók emelése, a munkabér s a fogyasztási cikkek drágulása nyom, nem igen vannak már búzakészletei, melyeken a mostani magas árakon nyereségesen túladhatna. Rá nézve valóságos áldás a búza drágulása, ha van mit eladnia. De alapos a föltevés, hogy a kész búza legnagyobb része már az üzérkedés kezei között van s hogy a magas árak mellett az dugja zsebre a haszon oroszlánrészét. Nagy kivitelünk volt tavaly. A termelők már akkor túladtak készleteik nagy részén, s ami megmaradt, azt valószínűleg az üzérkedés vette meg, a mainál sokkal olcsóbb árakon. A spekuláció által előidézett áremelés ellen valóban nem lehetne fölszólalni, ha az a gazdaközönség javára is esnék minden alkalommal. De mikor üzérkedés az, mely az árfölszöktetés előnyeit élvezi, anélkül, hogy a termelőnek haszna volna belőle, ez minden egyéb, csak egészséges gazdasági állapot nem. Magában véve a határidőüzlet nem kárhozatos intézmény. De azzá válik a spekuláció túltengése s a vele űzött visszaélések által. Föltétlenül elítélendő pedig akkor, ha az Amerikából hozzánk is eljutott „ringek“ alakjában jelentkezik. Ha egy üzér konzorcium összevásárolja a termelőktől olcsó áron az árut, hogy dominálja rengeteg készletével a piacot s mesterségesen fölszöktesse az árakat tagjainak előnyére. • Nálunk a vállalkozások ebben a genre-ban nem voltak ugyan szerencsések. Sem a két év előtti tengeri-, sem a tavalyi zabkonzorcium példája nem volt nagyon csábító. Nem is azért hozzuk föl a mesterséges árdrágításnak ezen eseteit, mintha párhuzamba akarnók helyezni a mostani gabona-hausse-szal. El kell ismerni, hogy egyrészről a rossz terméstől való aggodalom, másrészről az a tapasztalat, hogy az effektiv fi „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Megkopogtatta az ablakot. — Két elbeszélés. — — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A magánhivatalnokok klubjában, konyakos poharak között, vörös nyakkendős urak társaságában, nagy hangon, igen derűs ábrázatu fiatal úr folytonos szemhunyorgatás közben beszél. — Másodikat csöngettek, a kalauz kezdte sorba járni a kocsikat s hanyagul csapta be az egyik ajtót a másik után. Én, várva a vonat indulását, ott ültem az ajtó mellett és unottan néztem ki az ablakon. Amint igy, jóformán gondolkozás nélkül meredtem a járókelőkre, föltűnt előttem egy öreg úr és egy igen fiatal nő, akik karöltve, gyors léptekkel siettek ki a váróteremből. A nő valami fölségesen elbájoló, tüneményszerű szépség volt. Benne volt az egész illatos tavasz s a fekete szemeiből kisugárzott a nyár hevítő melege. Az öreg férfi, bármennyire sietett is, hogy le ne késsék, szeretettel, melegen nézett a lebegő tündérre és észrevettem, hogy megszorította a karját. Kezdett érdekelni a dolog. Az ablakot hirtelen leeresztettem és nagy sietséggel dugtam ki a fejem. Épen jókor. Láttam, hogy az öreg férj fölszállt az egyik kocsiba s láttam a légies alakot, amint a keztyüs kis kezével búcsút intett neki. Bármennyire el volt is azonban foglalva az öregjével, mégis volt ideje egy röpke tekintetet vetni felém. Én merően, égő arccal, szemeim minden varázsával néztem rá s ő elpirult. Azaz, hogy amint a szemeit zavarodottan lesütötte, kigyult arcán a láng s szinte diadalittasan néztem szét az általam okozott hatás következtében. Mikor pedig ezt cselekedtem, a szemem a vasúti szolgán akadt meg, aki épen megmarkolta a csengetyű nyelvének kötelét és várta az intést, hogy elcsöngesse a harmadikat. Még egy bűvölő tekintet a nőre és elhatároztam magam. Az ajtót fölnyitottam, a bőröndömet kézbe kaptam, a kalapom a fejemre nyomtam és épen abban a percben ugrottam ki, mikor a harmadik csöngetés elhangzott s megindult a vonat. Az öreg ember, uraim, ösztönszerüleg észrevette ezt s úgy elborult az arca, mint a parancsolat. Egy vasúti hordár a terhemet átvette és intésemre az étterembe vitte be. Én pedig könnyedén, ruganyosan, dalt dúdolva mentem az otthon hagyott fiatal és bűbájos menyecske után, aki szinte összerezzent, mikor meglátta, hogy a vonatból az indulás pillanatában ugrottam ki. Egy villanó tekintet a szeméből és láttam, hogy megérteti. Noha az eleganciája világosan elárulta, hogy kocsin szokott járni, ő mégis gyalog, lassú léptekkel indult ide a városba. Rögtön tudtam, hogy be akar várni. Had uraim, egy bájos hölgy, aki azon igyekszik, hogy utolérjék ! Néhány perc és már mellette mentem. — Asszonyom — szóltam hozzá, finoman megemelintve a kalapomat. — Uram — mondta ő, kérdőleg tekintve reám, hamis tekintetével szép szemének. — Rendkívül fontos és sürgős ügyben akartam a fővárosba utazni, noha odahaza könyörögtek is a barátaim, hogy a tiszteletemre rendezendő bankett elől ne távozzam el. Képzelheti asszonyom, hogy mennyire fontos lehet az ■jí egy, mely &;■/& kényszerített, hogy ne teljesítsem kérésüket. Nos, hát itt hirtelen leszálltam a vonatról és itt maradok. — És miért, ha olyan sürgős és fontos dologban kellett a fővárosban megjelennie? — Azért — mondtam én egy hódító, de föltétlenül elegáns meghajlás kíséretében — mert megláttam önt. Azért, mert soha, sehol nem láttam oly istenien szép asszonyt, mint ön. Azért, mert éreztem, hogy szeretem. A nőcske igen kellemesen érezte magát s bizonyosan azt gondolta, hogy költő vagyok. Nem tudott szólani semmit. — Óh, asszonyom — folytattam én — mily nyomorult ember lennék, ha kegyetlen volna hozzám. Nagyot sóhajtottam és a szívemre tettem a jobb kezemet. — De uram — csengett az ő édes hangja — ily hamar, ily gyorsan. Lehetetlen. — Nem szerelem az, amelynek élni kell. — Az igaz. — Köszönöm. — De mégis — szólt ő újból hamisan, de megigézőleg nézve rám — majdnem hihetetlen, hogy ön valót mondjon. Soha nem látott, soha nem ismert és máris vallomást tesz. Nem, én nem tudok hinni önnek. — Adjon alkalmat, hogy meggyőzzem. — Istenem, de hogyan ? — Szenteljen nekem néhány órát. Engedje, hogy beszélhessek, hogy elmondjam érzelmeimet, négyszem között, háborútlanul. — Ez nem történhetik meg. — Miért nem, a férje elutazott, nincs itthon . . . Közbevágott, ma? száma 20 oldalt tartalmaz.