Pesti Hírlap, 1891. május (13. évfolyam, 119-148. szám)

1891-05-04 / 122. szám

Budapest, 1891. XI. évf. 122. (4437.) szám. Hétfő, május 4. Előfizetési ár als: Egész évre . . . 14 &1 — kr. Félévre V 5 . .. 7 » — » Negyedévre 15 * 3 » 50 a Egy hóra. 5 . . 1 » 20 e Egyes szám helyben 4 te. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatifc Kiadóhivatal: Balatest, nádor-utca 7. ÜMtfM, hová az előfizetések és a la® szétküldésére vonatkozó félsz© áramlások intézendő. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP, Szerkesztési iroda, Budapesten, nádor utca 7. sz. L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Másiratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. JA munkás-zavargások Békésben. ^ Önhitt megelégedéssel néztünk a nemzetközi munkás-ünnepek elé, amelyeket a párisi munkás kongresszus május elsejére azon célból tűzött ki, hogy a munkaadók, a kormányok s az egész világ lássa a munkások hatalmát, melyet nekik szolidaritásuk és nemzetközi szervezkedésük ad, mert a Parisban összegyűlt vezérérek csakugyan azt hitték, hogy meghagyásuk következtében május elsején megszűnik minden gyári és bányamunka egész Európában s a kiadott jelszó: a nyolc órai munkanap, az Atlanti-óceántól egész Oroszországig a munkaadók s kormányok fülébe dörög s bebizonyítja, hogy a munkásnak nincs hazája, s mindenik szót fogad a munkás-kongresszusnak. Örömmel láttuk, hogy a magyarországi munkások roppant többsége nem hallgat a nemzetközi izgatók szavára, hogy ők a hazának hű fiai s nincs semmi közük a külföldi szövetkezetekhez . Mi tehát mintegy páholyból néztük, mi történik azon országokban, melyekben az anarchista és szociális demokrata régóta aláaknázták a társadalmat. Kíváncsian olvastuk a táviratokat Spanyol-, Francia- és Angolországból, Belgiumból, Németországból, Svájcból és Olaszországból s megelégedve hallottuk, hogy a munkáskongresszus vezérei nagyon csalatkoztak, mert május elsejét nem ünnepelték mindenütt, s ott is, ahol csakugyan ünnepelték, tartózkodtak mind a rendbontástól s csak kevés helyütt sikerült az izgatóknak. Rómában például az irredentistáknak a munkásünnep ürügye alatt zavarokat idézni elő, melyek tüstént, habár nem minden vérontás nélkül, mindenütt elnyomattak. Ekkor váratlanul mint a villámcsapás a felhőtlen égből, Békés vármegyéből, a termékeny alföld közepéből, hol a munkás harmadfél hónapi megfeszített aratási munkával képes megszerezni magának az egész évi élelmet és sorsa sokkal jobb, mint a kárpátaljai megyék negyed telkes gazdáié, érkezett azon szomorító hír, hogy a földmivelő munkások Orosházán és Békés-Csabán föllázadtak, s csak katonaerő segélyével voltak megfékezhetők, miután a szolgabirót leütötték, meghurcolták , a fejét beverték. Mindnyájan megdöbbentünk , nem értjük az eseményt; nem tudjuk mi köze van az orosházi és békéscsabai munkásnak a munkásünnephez, hiszen ő nem oly hontalan, jött-ment, földönfutó, kinek sorsa egy bizonyos gyári munkához van kötve, mely ha bármily okból szünetel, ő elveszti kenyerét, s világgá menni kénytelen, mig oly munkát talál, melyhez ért. Az alföldi munkás ellenben tudja, hogy munkaerejét egész éven át érvényesítheti helyben, jobban is él, mint a felföldi paraszt, — miért lázadott hát fel ? miért, elégedetlen ? Nem halljuk, hogy munkát kért volna magának, vagy kenyeret éhező családja számára, nincs is semmi különös követelése, nem is a munkaadók, hanem a hatóság ellen támadott fel. Népgyűlést akart tartani ; mi célból, nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy nem az államosítás ellen, nem is az alkotmány bástyái mellett akart tüntetni, hanem követelte, adják neki vissza elkobzott fehér selyem zászlaját, s követelte a munkás-kör mondanom, hogy az a gólya-utcán innen fekszik, körülbelül szemben a páva-, vagy ha úgy tetszik, a gyep-utcával. Ha még ez sem elég, megmondja akármelyik liliom utcai utcagyerek. Útközben paprikás kontrákról és tejfeles csirkehúsról ábrándoztam. A Mukiék kvártélyához érve, vígan rántottam meg a csengetyűt. Semmi hatás. Végre előrobogott a cseléd. — A nagyságáék elmentek a színházba. Alig hittem a füleimnek. Micsoda? A színházba? De hisz ez gyalázat ! Hallatlan tapintatlanság. Soha ilyen otromba fölültetést. Mérgesen rohantam be az ebédlőbe. — Hozzon tintát, tollat, papirost! Néhány pillanat alatt készen voltam azzal a goromba levéllel, amelyben Mukitól egyszers mindenkorra kikértem az a fele sületlen tréfákat. „ Dühösen hagytam ott a Csicsákék lakását. Korcsmába mentem vacsorázni. Vacsora közben elhatároztam, hogy szakitok Csicsákékkal. Az étel olyan rossz volt, mint a kedvem. Véres húsokat ettem, maró fűszerekkel, így kívánta ezt a hangulatom. ... Vacsora után haza ballagtam. Megjegyzem, hogy én a nádor utca elején lakom, ha Újpestről jön az ember. Éjfél volt, mire hazavetődtem. Mikor a sötét lépcsőn fölbotorkázva, az ajtómhoz értem, hiába kerestem a kulcsot a szomszédos ablakráma belsején. Ezért aztán még jobban megharagudtam alapszabályait, melyeket a szolgabírónál gyanított. Ebből támadott a lárma, a csoportosulás, az összeütközés, a vérengzés, vagyis ez adta az alkalmat a rendbontásra, de kell, hogy ennek komolyabb oka legyen, s reméljük, hogy a kormány nem fogja kicsinyelni ez eseményt, hanem alaposan kipuhatolja a forrongás okát, hogy segíthessen, ahol segíteni lehet. Úgy látszid,egy^ffá®V,l"lHl egyra a legnagyobb hiba az ily óriási parasztközségekben a magasabb műveltségű egyének ritkasága. Az ottani intelligencia a fővárosba húzódik, azoknak pedig, kik ottmaradnak, nincs elég érintkezésük és befolyásuk a félig művelt tömegre, mely épen azért könnyen enged az ügyes izgatóknak, ma a mézes szájú szélsőbali hazafinak, holnap az internacionális szociáldemokratának, kik ügyesen szimatolják az elégedetlenség által előkészített talajt, melybe meg nem értett elveiket bevethetik, hogy ott gazdagon felburjánozzanak. Ilyeneken azonban nem lehet rögtön segíteni ; ez az iskola feladata, és az általános művelődés terjedéséé. Itt érezzük egyrészről a városi polgárságnak s másrészről a gentry befolyásának híját. Az ily roppant parasztközségek, minők a békés- és csongrádmegyeiek, minden szélsőségekre könnyen csábíthatók, idegeikre nem hat a hideg okoskodás, csak a szenvedély hangját tudják megérteni. Olyan viszonyok ezek kicsinyben, melyekkel Szerbiában találkozunk nagyobb mérvben, hol az egész nemzet félig művelt vagyonos parasztokból áll, kiknek radikalizmusát nem mérsékelheti a gyér városok polgársága, arisztokrácia pedig épen nem létezik köz-Már megint elfelejtette oda akasztani a kulcsot az a bolondos gazdasszony. Kilenc esztendeje, hogy minden hónapban fölmondok neki. De most már csakugyan pusztulnia kell. Fölcsöngetném az álmából azt a vén satrafát, ha nem lenne olyan süket mint egy ágyú. Mit tehettem? s csak azt, amit ilyenféle esetben töbször meg kellett próbálnod, mikor Borbála kicsukott a tanyámból. Bemásztam az ablakon. Párducszerü ugrással a szobában termettem. Rettenetes üveg csörömpölés követte merész szökkenésemet. Egy palackokkal teli kosár kellő közepébe ugrottam s a következő pillanatban végig terültem a padlón. Ennyit rögtön fölfogtam. — Jesszus Mária ! ... Ki az ? ... Segítség ! Rémült női sikoltások a szomszéd szobából. Majd többoldalú erélyes férfi káromkodás. Alig volt időm magamhoz térni fatális esésemből, máris különböző gyertyákat és házi eszközöket láttam felvillanni körülöttem. A házi eszközök közül különösen egy tűzpiszkálóra és egy sodrófára emlékszem, amelyek éktelenül működtek a hátamon. A sújtó holmik végéhez éjjeli pongyolában leledző dühös emberek voltak erősítve. A helyzet reám nézve mindinkább rejtélyessé vált, de még inkább rohamosan kritikussá. Kétségbeesetten védekeztem. — Tolvaj ! Rabló !! Gyilkos !!! — ordítozták mindenfelől. Hősies ellentállásom dacára, aránylag A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Fertálykor. — A „Pesti Hirlap«‘ eredeti tárcája. —* Mit is akartam mondani ? No lám, megint elfelejtettem. Jaj az a szórakozottság! Pedig igaz volt. Olyan igaz, mint hogy Tegez Jeromos a nevem. A nevem ez az egyedüli, ami idején jutott eszembe két álló hét óta. Igaz, valamit el akartam beszélni. Ejnye, mi is volt ? nézze meg az ember, a nyelvemen van. . . . Mindegy. Annyi bizonyos, hogy nagyon mulatságos história volt. Előre örültem neki, hogy elmesélhetem. Kár. Pedig Csicsák Mukit kétszer is kértem, hogy ne hagyja elfelejtenem. Apropos, Csicsák Muki. Vele ugyan furcsán jártam tegnap. De ezt már elmondom melegiben. Mert még ezt is eltalálom felejteni valahogy. Nos tehát, tegnap Csicsákéknál voltam vacsorára hivatalos. Még a múlt héten hitt meg ő nagysága. Muki kártyakompániával, a felesége paprikás csirkével biztatott. Tegnap este nyolc óra tájban ki is utaztam Mukiékhoz a futó-utcába. A futó-utca, kérem, túlvan a Hunyady-utcán, a külső Józsefvárosban. Arra pedig, hogy megtudják önök azt, hogy hol van a Hunyady-utca, elég lesz annyit Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz.