Pesti Hírlap, 1891. augusztus (13. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-01 / 209. szám
XIII. évf. 209. (1524.) szám. Szombat, augusztus I. Budapest. (891. ülefiaütéai arai:: Egész évre ... 14 frt — kr. Félévre . V . 17 . — » Negyedévre ... 850 » Egy hóra. . . . 1 . 20 . Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Enfrajest, nádor-utca 7. sz. földszint. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendő! POLITIKAI NAPILAP ezer tisztesi iroda; Bafsaresten, nador utca 7. szl. casier, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Parlamenti méltóság, elnöki tekintély. Sir Henry John Atkinson, Boston angol város képviselője, aligha tagja annak az érdemes londoni illatszer-cégnek, melynek hírneves parfümjeit világszerte használják nagyvilági hölgyek és gavallérok. Nehéz föltenni valóban, hogy egy finom virágillatokat gyártó cégnek olyan tagja legyen, ki képviselői minőségében úgy viselkedik, mintha a növényvilágból csak a csalánt, a tövisfajokat s a borsot ismerné, mely utóbbit előszeretettel látszik törni az alsóház tiszteletreméltó elnökének orra alá. Bármiként legyen, H. J. Atkinson úr, kinek létezéséről mostanig, megvallva, oly keveset tudtunk, mintha csak bizonyos magyar akadémikusok közé tartoznék, egy pillanatra ismert férfiú lett a két hemisphaeron. E nevezetességét a jeles gentleman korántsem köszöni valamely világraszóló beszédnek. Nem nyert meg egy képtelennek látszó fogadást, sőt még csak nem is boxolt meg senkit. Atkinson úr egyszerűen a parlamenti fenegyerek szerepében próbálkozott meg — a mi képviselőházunkban erre a szerepre tudvalevőleg nem egy, hanem sok vállalkozó akad — ebben a debütjében pedig meglehetősen rosszul járt. íme Boston város izgága hajlamú képviselője pillanatnyi nevezetességének magyarázata. Az eset magában véve sem érdektelen. De szembe állítva a magyar képviselőházban lezajló különféle „botrányokkal,“ valósággal szerfölött tanulságos. Méltóztatnak tehát megérteni, hogy nem indokolatlanul foglalkozunk a brit alsóház ezen enfant terrible-jével e helyen. Atkinson úr affaire-je röviden a következő: Az angol alsóházban nemrég egy csomó vasúti törvényjavaslatot olvastak föl harmadízben. Az egész ház végleg elintézettnek vélte e javaslatokat, midőn fölemelkedik Boston város képviselője, névszerinti szavazást követelve minden egyes javaslatra nézve. Peel elnök kezdetben egyszerűen figyelmeztette Atkinsont kívánságának helytelenségére. Midőn azonban az akadékoskodó képviselő csökönyösen megmaradt követelése mellett s egymaga ellentétbe helyezkedett az egész házzal: erélyesen tiltakozott a parlament ily háborgatása és idejének rablása ellen. Atkinson ezt azzal akarta megtorolni, hogy több sértő levelet írt az elnöknek, melyekben képviselői minőségében udvariatlan hangon tiltakozik azon üldözés ellen, melynek a speaker részéről kitéve van. Az angol alsóház egyik utóbbi ülésében Peel elnök fölolvasta e leveleket, kijelentve, hogy az ügyet a ház bírálatára bízza. Ami ezután történt, az megszívlelésreméltó bizonysága annak, mily féltékeny az angol parlament elnökének tekintélyére, melyben a a törvényhozás méltósága jut kifejezésre. Előbb a többség részéről Göschen kincstárnok szólalt föl. Következő szavait, mintha csak a mi képviselőházunkhoz is intézte volna : „Ha van hivatal — úgymond — melynek méltóságát a Ház és az ország megóvni köteles, úgy ez az elnöki méltóság. Önnek, sir, kötelessége volt a Ház védelméhez folyamodni e Ház egyik tagja ellen.“ Hogy azonban az apai tekintélyem csorbát ne szenvedjen és imereteimben a gyerekek ne kételkedjenek, furfangot használtam. — Te, Böske — fordultam a leányhoz — miért olvasol te mindig verset ? Azt hiszem én, hogy jobb volna, ha a tantárgyakat vennéd át, mert attól félek, hogy mindent elfelejtesz. Fogadni mernék, hogy már is gyönge vagy a földrajzban és nem tudod, hogy melyik országnak a fővárosa Brüsszel. Böske letette a verses kötetet és elpirult. — Nos — sürgettem a lányom — ugye, hogy elfeledted ? Némi habozás után így felelt: — Hát Hollandiának a fővárosa. A habozása nyugtalanított és nem mertem elindulni a magyarázata után. Jó lesz megkérdezni a fiamat is. — És te Jóska, mit gondolsz ? intéztem hozzá a kérdést. A Jóska, aki érezte, hogy sarokba szorul, úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Adta az elfoglaltat és még nagyobb dühvel osztotta be a szótagokat a talány kockái közé. Ezzel persze nem segített magán, mert érdekemben állott megtudni, hogy hol van hát az a Brüsszel. — Dániában van — szólalt meg később olyan arccal, amelyről leritt az, hogy ő maga se hiszi. Ilyen körülmények között még kellemetlenebb helyzetbe jutottam, mint voltam azelőtt. Melyiknek adjak igazat és melyiknek vegyem igénybe a tudományát ? Hogy döntsem el ezt a kérdést úgy, hogy a valóság süljön ki és nem kevésbbé nyomatékosan beszélt sir Harcourt, az ellenzék vezérszónoka, mondván, hogy ő és társai „kötelességüknek tartják megvédeni az elnök méltóságát és az alsóház karakterét.“ S kijelenté, hogy pártja egyértelműen elfogadja a kincstárnok azon indítványát, mikép Atkinson az ülésszak hátralevő részére kizárassék a házból. E szigorú indítvány csak azért nem vált határozattá, mivel egy későbbi szónok Boston város képviselőjének beszámíthatlan lelkiállapotára célzott, maga az elnök pedig elég nagylelkű volt Atkinson úr érdekében szólalni föl. Ekkor a derék úr megmenekült egy kék szemmel. Csupán egy hétre lett kizárva. Méltóztatnak tehát látni, hogy a magyar sajtónak az a része, mely a képviselőháznak tekintélyét kompromittáló jelenetekkel s kivált az elnöki rendreutasítást fitymáló rakoncátlansággal szemben a külföldi törvényhozások példájára utal — nem mond valótlanságot. Atkinson esetéből megítélheti a magyar közvélemény, hogy az angol parlamentben elenyészik minden pártkülönbség, mihelyt a képviselők megsértve látják a ház méltóságát az elnöki tekintély lealacsonyítása által. Többség és kisebbség egyenlő féltékenységgel ügyelnek arra, hogy a törvényhozás tekintélye bárdolatlan hang és modor által meg ne sértessék. Az alsóház speakerje zaklatásnak és időrablásnak nevezte Atkinson azon felszólalásait, melyekkel névszerinti szavazást követelt. Várjon az angol parlamenti szótárban találhatna-e azonban eléggé jellemző szavakat azon eljárás elnevezésére, melyben az obstrukció hívei tetszelegnek maguknak nálunk? A „FESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Hogyan kell tanítani a földrajzot. (A legújabb módszer.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A múltkor, a mint az iróassztalom mellett ültem és raktam a belüket egymás mellé, a tollam hegyére került egy városnak a neve, úgy van. A tollam hegyére s onnan a papírlapra jutott Brüsszel. Később, midőn szükségét éreztem annak, hogy Brüsszel népéről is írjak néhány szót: egyszerre úgy éreztem magam, mint egy tősgyökeres francia, aki minden földrajzi ismerettel ellenséges viszonyban van. Szégyenszemre bár, de be kell ismernem, hogy se Brüsszellel, sem annak lakosságával nem voltam tisztában. Sehogy sem tudtam rájönni, hogy micsoda országban található s hogy milyen nyelven dicsérik ottan az istent a kálomisták, ha vannak. (Mert hát a katholikusok latinul szokták ezt elvégezni.) Amint, restelve ezt a dolgot, szétnéztem a szobában, láttam, hogy a leányom ott ül az ablaknál és verseket olvas, a fiam pedig a hosszú asztal mellett egy lóugrás szerint megfejtendő sakktalányon töri a fejét. Az jutott az eszembe, hogy ezek által rántatom ki magam a szószból. A lányom a felső leányiskolát most végezte, a fiam pedig a hatodik gimnáziumban bukott meg egy hónappal ezelőtt. Ezeknek még emlékezni kell azokra az oktatásokra, amiket a földrajzból kaptak. ______________ 1ÜJ- ....... . 1 - " SSSSSmi az én földrajzi ismeretem se legyen kompromittálvm a gyerekek előtt? ^Arra határoztam el magam, hogy keserű, fájdalmas képet vágok, a fejem megcsóválom és előadatom velük a földrajzi kézikönyvet, amelyből ők maguk keressék ki azt a rejtélyes Brüsszelt. Hogy nem én fogok dönteni, hanem a könyv. Úgy is történt. A könyvből azután megtudtam azt, amire szükségem volt, meg azt is, amire nem volt szükségem: t. i. hogy a gyerekeim a földrajzban teljesen járatlanok. Minek utána igen komolyan megdorgáltam őket és azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy földrajzi járatlanságuk következtében mindenütt szánalmas és nevetséges alakokká válnak, azon kezdtem tépelődni, hogy milyen módszert alkalmazzak velük szemben, a végből, hogy a földrajzzal tisztában legyenek." Volt egy tucat pedagógus ismerősöm és sorba kérdeztem őket a módszerük felől. Az egyik, aki a legrégibb pedagógiai elvnek hódolt, azt mondta, hogy mindennap adjak föl nekik száz sort, amit ha nem vágnak be, én vágjak végig rajtuk. A másik, aki az úgynevezett játszva tanulásnak volt lelkes híve, azt tanácsolta, hogy Verne Gyula regényeit olvastassam velük. A harmadik azon nézetének adott kifejezést,, hogy olyan zsebkendőket vegyek a számukra, amelyeken térkép van. Ha ilyeneket beszerzek, s a gyerekek egy esetleges erős nátha következtében a kendőket gyakran lesznek kényszerülve használni, pompás eredmény áll elő. A negyedik a mellett kardoskodott, hogy a szemléleti oktatás a fő. Utazzak velük minden- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.