Pesti Hírlap, 1891. augusztus (13. évfolyam, 209-238. szám)

1891-08-01 / 209. szám

XIII. évf. 209. (1524.) szám. Szombat, augusztus I. Budapest. (891. ülefiaütéai arai:: Egész évre ... 14 frt — kr. Félévre . V . 1­7 . — » Negyedévre ... 8­­­50 » Egy hóra. . . . 1 . 20 . Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Enfrajest, nádor-utca 7. sz. földszint. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendő! POLITIKAI NAPILAP ezer tisztesi iroda; Bafsaresten­, nador­ utca 7. sz­­l. casier, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő­. Bérmen­tetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Parlamenti méltóság, elnöki tekintély. Sir Henry John Atkinson, Boston angol város képviselője, aligha tagja annak az érde­mes londoni illatszer-cégnek, melynek hírneves parfümjeit világszerte használják nagyvilági höl­gyek és gavallérok. Nehéz föltenni valóban, hogy egy finom virágillatokat gyártó cégnek olyan tagja legyen, ki képviselői minőségében úgy vi­selkedik, mintha a növényvilágból csak a csalánt, a tövisfajokat s a borsot ismerné, mely utóbbit előszeretettel látszik törni az alsóház tiszteletre­méltó elnökének orra alá. Bármiként legyen, H. J. Atkinson úr, ki­nek létezéséről mostanig, megvallva, oly keveset tudtunk, mintha csak bizonyos magyar akadé­mikusok közé tartoznék, egy pillanatra ismert férfiú lett a két hemisphaeron. E nevezetességét a jeles gentleman koránt­sem köszöni valamely világraszóló beszédnek. Nem nyert meg egy képtelennek látszó fogadást, sőt még csak nem is boxolt meg senkit. Atkin­son úr egyszerűen a parlamenti fene­gyerek szerepében próbálkozott meg — a mi képviselőházunkban erre a szerepre tudvalevő­leg nem egy, hanem sok vállalkozó akad — ebben a debütjében pedig meglehetősen rosszul járt. íme Boston város izgága hajlamú képvi­selője pillanatnyi nevezetességének magyarázata. Az eset magában véve sem érdektelen. De szembe állítva a magyar képviselőház­ban lezajló különféle „botrányokkal,“ valóság­gal szerfölött tanulságos. Méltóztatnak tehát meg­érteni, hogy nem indokolatlanul foglalkozunk a brit alsóház ezen enfant terrible-jével e helyen. Atkinson úr affaire-je röviden a következő: Az angol alsóházban nemrég egy csomó vasúti törvényjavaslatot olvastak föl harmadíz­­ben. Az egész ház végleg elintézettnek vélte e javaslatokat, midőn fölemelkedik Boston város képviselője, névszerinti szavazást követelve min­den egyes javaslatra nézve. Peel elnök kezdet­ben egyszerűen figyelmeztette Atkinsont kívánsá­gának helytelenségére. Midőn azonban az aka­dékoskodó képviselő csökönyösen megmaradt követelése mellett s egymaga ellentétbe helyez­kedett az egész házzal: erélyesen tiltakozott a parlament ily háborgatása és idejének rablása ellen. Atkinson ezt azzal akarta megtorolni, hogy több sértő levelet írt az elnöknek, melyekben képviselői minőségében udvariatlan hangon til­takozik azon üldözés ellen, melynek a speaker részéről kitéve van. Az angol alsóház egyik utóbbi ülésében Peel elnök fölolvasta e levele­ket, kijelentve, hogy az ügyet a ház bírálatára bízza. A­mi ezután történt, az megszívlelésre­­méltó bizonysága annak, mily féltékeny az an­gol parlament elnökének tekintélyére, melyben a a törvényhozás méltósága jut kifejezésre. Előbb a többség részéről Göschen kincstárnok szólalt föl. Következő szavait, mintha csak a mi kép­viselőházunkhoz is intézte volna : „Ha van hivatal — úgymond — melynek méltóságát a Ház és az ország megóvni köteles, úgy ez az elnöki méltóság. Önnek, sir, kötelessége volt a Ház védelméhez folyamodni e Ház egyik tagja ellen.“ Hogy azonban az apai tekintélyem csorbát ne szenvedjen és imereteimben a gyerekek ne kételkedjenek, furfangot használtam. — Te, Böske — fordultam a leányhoz — miért olvasol te mindig verset ? Azt hiszem én, hogy jobb volna, ha a tantárgyakat vennéd át, mert attól félek, hogy mindent elfelejtesz. Fo­gadni mernék, hogy már is gyönge vagy a föld­rajzban és nem tudod, hogy melyik országnak a fővárosa Brüsszel. Böske letette a verses kötetet és elpirult. — Nos — sürgettem a lányom — ugy­e, hogy elfeledted ? Némi habozás után így felelt: — Hát Hollandiának a fővárosa. A habozása nyugtalanított és nem mertem elindulni a magyarázata után. Jó lesz megkérdezni a fiamat is. — És te Jóska, mit gondolsz ? intéztem hozzá a kérdést. A Jóska, aki érezte, hogy sarokba szorul, úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Adta az elfoglaltat és még nagyobb dühvel osz­totta be a szótagokat a talány kockái közé. Ezzel persze nem segített magán, mert ér­dekemben állott megtudni, hogy hol van hát az a Brüsszel. — Dániában van — szólalt meg később olyan arccal, amelyről leritt az, hogy ő maga se hiszi. Ilyen körülmények között még kellemet­lenebb helyzetbe jutottam, mint voltam azelőtt. Melyiknek adjak igazat és melyiknek ve­gyem igénybe a tudományát ? Hogy döntsem el ezt a kérdést úgy, hogy a valóság süljön ki és nem kevésbbé nyomatékosan beszélt sir Harcourt, az ellenzék vezérszónoka, mondván, hogy ő és társai „kötelességüknek tartják megvédeni az elnök méltóságát és az alsóház karakterét.“ S kijelenté, hogy pártja egyértel­műen elfogadja a kincstárnok azon indítványát, mikép Atkinson az ülésszak hátra­levő részére kizárassék a házból. E szigorú indítvány csak azért nem vált határozattá, mivel egy későbbi szónok Boston város képviselőjének beszámíthatlan lelkiállapo­tára célzott, maga az elnök pedig elég nagylelkű volt Atkinson úr érdekében szólalni föl. Ekkor a derék úr megmenekült egy kék szemmel. Csupán egy hétre lett kizárva. Méltóztatnak tehát látni, hogy a magyar sajtónak az a része, mely a képviselőháznak tekintélyét kompromittáló jelenetekkel s kivált az elnöki rendreutasítást fitymáló rakoncátlan­­sággal szemben a külföldi törvényhozások pél­dájára utal — nem mond valótlanságot. Atkin­son esetéből megítélheti a magyar közvélemény, hogy az angol parlamentben elenyészik minden pártkülönbség, mihelyt a képviselők megsértve látják a ház méltóságát az elnöki tekintély le­­alacsonyítása által. Többség és kisebbség egyenlő féltékenységgel ügyelnek arra, hogy a törvény­­hozás tekintélye bárdolatlan hang és modor által meg ne sértessék. Az alsóház speakerje zaklatásnak és idő­rablásnak nevezte Atkinson azon fel­szólalásait, melyekkel névszerinti szavazást követelt. Várjon az angol parlamenti szótárban találhatna-e azonban eléggé jellemző szavakat azon eljárás elnevezésére, melyben az obstrukció hívei tetszelegnek maguknak nálunk? A „FESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Hogyan kell tanítani a földrajzot. (A legújabb módszer.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A múltkor, a mint az iróassztalom mellett ültem és raktam a belüket egymás mellé, a tollam hegyére került egy városnak a neve, úgy van. A tollam hegyére s onnan a papírlapra ju­tott Brüsszel. Később, midőn szükségét éreztem annak, hogy Brüsszel népéről is írjak néhány szót: egyszerre úgy éreztem magam, mint egy tősgyö­keres francia, a­ki minden földrajzi ismerettel ellenséges viszonyban van. Szégyenszemre bár, de be kell ismernem, hogy se Brüsszellel, sem annak lakosságával nem voltam tisztában. Sehogy sem tudtam rájönni, hogy micsoda or­szágban található s hogy milyen nyelven dicsé­rik ottan az istent a kálomisták, ha vannak. (Mert hát a katholikusok latinul szokták ezt el­végezni.) A­mint, restelve ezt a dolgot, szétnéztem a szobában, láttam, hogy a leányom ott ül az ablaknál és verseket olvas, a fiam pedig a hosszú asztal mellett egy lóugrás szerint meg­fejtendő sakktalányon töri a fejét. Az jutott az eszembe, hogy ezek által rán­­tatom ki magam a szószból. A lányom a felső leányiskolát most vé­gezte, a fiam pedig a hatodik gimnáziumban bukott meg egy hónappal ezelőtt. Ezeknek még emlékezni kell azokra az oktatásokra, a­miket a földrajzból kaptak. ______________ 1ÜJ- ....... . 1 - " SSSSSmi az én földrajzi ismeretem se legyen kompromit­­tálvm a gyerekek előtt? ^Arra határoztam el magam, hogy keserű, fájdalmas képet vágok, a fejem megcsóválom és előadatom velük a földrajzi kézikönyvet, amelyből ők maguk keressék ki azt a rejtélyes Brüsszelt. Hogy nem én fogok dönteni, hanem a könyv. Úgy is történt. A könyvből azután megtudtam azt, amire szükségem volt, meg azt is, amire nem volt szükségem: t. i. hogy a gyerekeim a földrajz­ban teljesen járatlanok. Minek utána igen komolyan megdorgáltam őket és azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy földrajzi járatlanságuk következtében mindenütt szánalmas és nevetséges alakokká válnak, azon kezdtem tépelődni, hogy milyen módszert­ alkal­mazzak velük szemben, a végből, hogy a föld­rajzzal tisztában legyenek." Volt egy tucat pedagógus ismerősöm és sorba kérdeztem őket a módszerük felől. Az egyik, aki a legrégibb pedagógiai elv­nek hódolt, azt mondta, hogy mindennap adjak föl nekik száz sort, amit ha nem vágnak be, én vágjak végig rajtuk. A másik, a­ki az úgynevezett játszva ta­nulásnak volt lelkes híve, azt tanácsolta, hogy Verne Gyula regényeit olvastassam velük. A harmadik azon nézetének adott kifeje­zést,, hogy olyan zsebkendőket vegyek a szá­mukra, a­melyeken térkép van. Ha ilyeneket be­szerzek, s a gyerekek egy esetleges erős nátha következtében a kendőket gyakran lesznek kény­szerülve használni, pompás eredmény áll elő. A negyedik a mellett kardoskodott, hogy a szemléleti oktatás a fő. Utazzak velük minden- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next