Pesti Hírlap, 1891. augusztus (13. évfolyam, 209-238. szám)

1891-08-01 / 209. szám

. Nem tudjuk. De azt igenis látjuk, hogy minden parlamentnek akkora a tekintélye s az erkölcsi súlya a közvélemény előtt, a­mennyit önnön magának ad. Ám hasonlítsa össze bárki az angol alsóháznak e­leírt jelenetét azokkal, melyek nálunk vannak napirenden, a­hol az elnöki tekintélynek minduntalan fügét mutat a bárdolatlanság s a kötekedés, s aztán kérdezze meg önmagát, nem-e legfőbb ideje, hogy a magyar parlamentarizmus tekintélye és alkotmá­nyosságunk nagy érdekei szempontjából sző­nyegre kerüljön a házszabályok szigo­rításának kérdése ? Hazaellenes bűn és politikai gyávaság lenne a többség részéről, ha meg nem tenné. Rettenetes volna, ha önmagunk adnánk igazságot a magyar nemzeti állam és alkotmá­nyos szabadság azon ellenségeinek, kik azt sut­togják kárörvendve, hogy a magyar parlamenta­­­ rizmus magamagát fogja lejáratni. Belpolitikai hírek. A képviselőházi mentelmi bizottsága aug. 5-én d. u. 5 órakor ülést tart az Ugron-szelác­­ügyben. A pártkörökből. Az országgyűlési szabadelvű pártnak b. Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai értekezletén gr. Szapáry miniszterelnök ismertette ama válasz tartalmát, melyet K.Raas R­ox és Ugron Gábor interpellációira a negyedik fővárosi magyar s a német színház ügyében adni szándékozik. A negyedik színház kezdeményezésére a lépé­sek megtételét nem tekintheti a kormány feladatának, de viszont ha az bármely módon létrejö, hajlandó azt lehető jóindulatú támogatásban részesíteni. A német színház kérdésében különválasztja az egyesek által benyújtott velságfolyamodványt a szín­háznak a főváros részéről történt engedélyezésétől megjegyezve az utóbbira, hogy a törvény szerint az engedélyezés a főváros autonóm jogkörébe tartozik s nem igényel kormányi jóváhagyást, szóló tehát nincs azon helyzetben, hogy erre ingerenciát gyakorolhasson. Boross miniszter a dr. Kaas interpellációjában foglalt egyik — hozzá intézett — kérdésre válaszul szán­dékozik adni, hogy az interpelláló által említett fővá­rosi testületek autonóm hatáskörben választják meg vezetésüket, s a­mennyiben a megerősítés joga a kormányt illeti meg, annak gyakorlásánál súlyt fektet fel, s ő jól áll, hogy tíz-tizenöt esztendő alatt gyakorlatilag sajátítanak el mindent. Az ötödik kinevette mind a négy módszert, és azt mondta mindegyikre, hogy szamárság. Menjek a gyerekekkel — ajánlja igen komo­lyan — az állatkertbe és ott magyarázzam meg nekik, hogy melyik állat melyik országba való. Ez az egyetlen mód, aminek párja nincs. Mikor így végig hallgattam minden peda­gógust, megbocsátottam a gyerekeknek. Immár nem haragudtam rájuk, hogy any­­nyi esztendő alatt sem tanultak a földrajzból semmit. Hanem azért tisztában voltam azzal, hogy valamit mégis csak kell tenni. Hogy hamarosan megtanultatom velük azt, a­mit nem tanultak, vagy a­mit oly rohamosan siettek elfelejteni. Majd leszek én magam a pedagógus és majd csinálok én magam módszert. Másnap a feleségem majdnem kiejtette a kezéből a pecsenyés tálat, mikor mondtam: — A jövő hónapban utazni megyünk. Be­járjuk egész Németországot. A gyerekek, a­kik éltek-haltak a kóbor­lásért, nem ettek a pecsenyéből semmit, a­mi­nek meg volt az a haszna, hogy megmaradt va­­c­y ára. Ebéd után átadtam nekik egy Németországot tárgyaló útikönyvet, amelyben volt vagy húsz mappa is. — Jó lesz ezt olvasgatni, hogy majd meg­állapíthassuk a programmot. Ettől az időtől fogva a leányom nem olva­sott verset, a fiam pedig nem állított össze jó­­,ugrás szerint megfejtendő sakktalányt. Elkezdték rá, hogy oly egyének legyenek az illető testületek élén, kik feladatukat hazafias szellemben teljesíthetik. Az értekezlet általános helyesléssel tudomásul veendőknek határozta a miniszterek válaszait. Ezután Szilágyi miniszter terjeszte elő a vá­laszt, melyet Szalay Károlynak, a szegedi kir. tábla területén egy bíró által elkövetett állítólagos bűncse­­lekmény iránti interpellációjára adni szándékozik. A választ tudomásul veendőnek határozta az értekezlet. Gr. Szapáry m. elnök tett ezután jelentést az ellenzéki pártok vezéreivel az iránt folytatott megbe­széléséről, hogy a közigazgatási törvényjavaslat egy része most letárgyaltatván, a ház tagjainak bizonyos ideig szünetelés engedtessék. Az ellenzéki pártok vezérei fönntartották maguknak azt, hogy e tárgyban pártfeleikkel értekezzenek s igy most még nem lenne helyén ez ügyben határozni s jobb lesz bevárni azt, hogy az ellenzéki pártok mit határoznak s egy legkö­zelebbi, a jövő kedden tartandó értekezleten állapodni meg a további teendőkre nézve, a­melyek iránt a­­ kormány is elő fogja akkor terjeszteni álláspontját. Az értekezlet helyeslő tudomásul vette a kor­­­­mányelnök előterjesztését. Elnök bejelentvén, hogy Singer Zsigmond kilé­pett a pártkörből, az értekezlet véget ért. % * $ •*'! A függetlenségi és 43-as párt ma délután 1­­6 órakor tartott értekezletén határozott a miniszter­­elnök indítványa fölött, a nyári szünetre vonatkozólag. Az értekezleten jelen voltak a párt kiválóbb tagjai és egyhangúlag elhatározták, hogy az indítványt nem fogadják el. Csakis stiláris módosítások végett szólal­tak föl egyesek, köztük Eötvös Károly. Az értekez­letről felvett jegyzőkönyvet Horváth Ádám képviselő a párt jegyzője, nyomban az értekezlet után átvitte a miniszterelnöknek, a­ki már várakozott reá. A jegyzőkönyv így szól: Irányi Dániel elnök jelenti, hogy a miniszter­­elnök tegnap a pártok elnökeit, illetve a mérsékelt ellenzék vezérét bizalmas tanácskozásra kíván, rövid indokolás után, melyben különösen az obstrukciónak káros következményeire utalt, a kormány nevében azt az ajánlatot tette, mely szerint ha az ellenzék lehe­tővé teszi, hogy a közigazgatási törvényjavaslat első fejezete, mely 30 szakaszból áll, letárgyaltassék, ezu­tán több heti szünet következnék. A tanácskozmány egyik tagjának azon kérdé­sére, hogy a szünet után a szóban forgó törvényja­vaslattal mi fog történni, a miniszterelnök azt vála­szolta, hogy az azután tovább fogna tárgyaltatni. Mire a jelentő elnök saját egyéni véleményének nyil­vánítása után, a miniszterelnök kívánságával is egye­bürni az útikönyvet és nézték a mappát, hogy merre utazzanak. Öt nap múlva azután a kiskörmükben volt egész Németország s azt hiszem, hogy sarokba tudtak volna szorítani egy professzort is a rész­letek által. A hatodik napon megint megszólaltam. Beszéltem egy ismerősömmel, a­ki azt mondta, hogy Németország nem ér semmit. Kár az utazásért a pénz. A leányom majdnem hogy elpityeredett. — Hát nem megyünk? — Azaz hogy megyünk, hanem nem Né­metországba. Ott kevés a látni való. E helyett bejárjuk Ausztriát, az egész Svájcot, meg Fran­ciaországot. Nézünk tavakat, hegyeket, meg be­járjuk Parist. A pecsenye megint megmaradt vacsorára s a gyerekek az uj útikönyveknek estek neki. Akárhányszor megesett, hogy éjfél felé nekem kellett elfújni a gyertyát, hogy ne tanul­janak tovább s hagyjanak Svájcból meg Francia­­országból másnapra is. Mikor ily körülmények között elmúlt egy hónap, az én gyerekeim teljesen tisztában vol­tak egész Európával s nemcsak hogy az egyes országok fő- és nagyvárosait ismerték, de tisz­tában voltak minden látnivalóval és azt is tud­ták, hogy hány óra alatt ér valamelyik városba Budapestről a gyorsvonat. Az utazásra határozott nap közeledtekor újból megszólaltam : — Ez a vén Európa nem ér egy hajító fát. Csupa régiség, csupa biablonszerűség. Ame­rika, Afrika, Ausztrália a világ. Ott van látni való...Fekete, ember, rézbőrű ember. Azután az főleg kijelentette, hogy az ajánlatot a pártnak, mely­nek elnöke, előterjeszteni s annak megállapodását a miniszterelnökkel haladéktalanul közölni fogja. Hasonló nyilatkozatot a 48-as kör elnöke is tett. Ezen előterjesztés meghallgatása után az érte­kezlet következő határozatot hozta: 11 függetlenségi és D D8-as párt sarkalatos elvi kérdésben semmi egyezménybe nem bocsát­kozik­, továbbá hogy törvényhozási kérdések meg­vitatásának mérvére nézve a képviselők szabad elhatározására befolyást gyakoroljon, azt a párt hi­vatásának nem tartja s a parlamentarizmussal meg­­egyeztethetőnek nem tekinti. A­mi a nyári szünet kérdését illeti, azt a párt elvi kérdésekkel kapcsolatba hozni nem engedheti s a szünetre nézve a kezdeményezést a kormány és többség feladatának tekinti. Az értekezlet végén Meszlényi Lajos indítvá­nyozta, hogy ez ügyben egy országos népgyűlést tartsa­nak, a­mit a párt helyeselt is, de elhatározták, hogy e tárgyban majd a jövő héten fognak véglegesen dönteni.* * * Az országgyűlési 48-as pártkör mai érte­kezletén a miniszterelnöknek ismeretes ajánlata ügyé­ben egyhangúlag a következő határozatot hozta : „A vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvény­­javaslat Magyarország alkotmányát elvében és szervei­ben átalakítja, a nemzeti társadalomtól a politikai hatalmat kizárólag a kormány részére foglalja le, az önkormányzatot, ennek intézményeit megsemmisíti és­ elértékteleníti, mi­által nem javítást, hanem rombolást­ eredményez ; ezzel szemben a nemzet és nép jogát előbb egészében, azután, bár egyes részleteiben, meg­védelmezni, megmenteni kötelességünk és a védelmi­ harc folyamán a tárgyalást sem mesterségesen meg-­­nyújtani, sem mesterségesen megrövidíteni nem állt a helyes törvényhozás és a lelkiismeretes népképvi­­selet érdekében, még kevésbbé áll körünk hatalmá-­­ban és jogában ; e szerint a törvényjavaslat első 30­ szakaszának gyors, meghatározott időhöz kötött le-f tárgyalását tisztán egyéni, még kevésbbé kényelmi­ indokból a 48-as pártkör megigérhetőnek nem tartja:“ az isteni tenger! Hétszámra ülni a hajón és egy hétig nyargalni egyfolytában a gyorsvonaton. Gyerekek! Csinálunk egy utazást a föld körül! Ezt mindjárt a leves után mondtam s igy még a marhahús is, meg a főzelék is megmaradt vacsorára. Most javában utazunk a föld körül. A lányom az egyik oldalon kezdi tanulmányozni az utat, a fiam meg a másik oldalról. Térképen halnak és útikalauzt esznek. Persze, hogy igen sokszor végig kell hall­gatnom őket s a mint vacsora után el-el­mesé­lik nekem, hogy hova, merre megyünk és mit látunk, lassan kint én is belejövök a földrajzba, anélkül, hogy megerőltetném magam. Én ugyan magamban nevetek és tudom, hogy az utazásból nem lesz semmi, de azért néha mégis megesik, hogy egy-egy percben egé­szen belemelegszem s a­mint a gyerekekkel he­­gyeken-völgyeken vágtatunk, szinte komolyan veszem a dolgot és hiszem, hogy utazni fogunk. A feleségem, a ki be van avatva a titokba és a ki szintén jól tudja, hogy az egész utazás csak módszer, olykor-olykor még jobban el­en­gedi magát ragadtatni s még jobban hisz az utazásban, mint én. Tegnap például azon kap­tam rajta, a­mint a nagy kuffert nézegette és azon törte a fejét, hogy kibírja-e a tengeri utazást? . . . Hát bizony azoknak a gyerekeknek, a­kik az iskolában nem tanulták meg a földrajzot, így kell azt tanítani. Ajánlom e módszerem a mélyen tisztelt pedagógus uraknak, a kik bátran elhihetik, hogy jobb ez mint a zsebkendő-módszer, különösen ha nem járul ahhoz egy-egy erős nátha. —i—ly. PESTI H­­­B8& ÁJP 1891. augusztus •­ Országgyűlés. 1. A képviselőház mai ülését Kemény Pál,­ De­t­r­i­c­h Péter, Ugron Gábor és Csatár Zsigmond húzták ki beszédeikkel, de közülök csak Ugron Gábor bírta lekötni a ház figyelmét, a­ki hévvel polemizált a miniszterelnök leg­utóbbi beszéde ellen és erőteljes, lendületes elő­adásával nagy lelkesedést keltett pártjában.

Next