Pesti Hírlap, 1891. október (13. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-28 / 296. szám
____________________________________ laszszanak, akinek lesz hatalma érdekeiket illetékes helyen védeni. Ezután Ráth Károlyelnök referált az elnökválasztás tárgyában kiküldött bizottság működéséről, melynek eredménye az, hogy sikerült a fölmerült ellentétes véleményeket összeegyeztetni, ő maga azon volt, hogy a kereskedők és iparosok ne álljanak egymással szemben, mert szükséges a vállvetve való együttműködés. A választási eljárásra nézve fölteszi a kérdést, hogy kívánja-e valaki a szavazást ? Mády János kecskeméti tag örömmel és megnyugvással veszi tudomásul, hogy az az aggodalom, mely őket a kamara válságos helyzete iránt elfogta, kielégítő módon el van oszlatva. Ők is örömmel járulnak a kandidáló bizottság véleményéhez, mert meg vannak győződve róla, hogy Wahrmann Mór az a férfiú, akinek kezeibe a kamara minden tagja buzgalommal teheti le az elnöki tisztet. Ajánlja, hogy Wahrmann Mórt egyhangúlag válaszszák meg. (Zajos éljenzés.) Miután szavazást senki nem kívánt, Ráth Károly Wahrmann Mórt egyhangúlag megválasztott kamarai elnöknek jelenti ki. (Az egész ülés feláll) Kiváló szerencséjének tartja, hogy ezt ünnepélyesen konstatálhatja s nem kétkedik benne, hogy a miniszteri jóváhagyás nem fog elmaradni. Wahrmann Mór neve maga egy nagy programm s az ő működésének és érdemeinek méltánylására fölöslegesek a szók. Ő maga is meg fogja érteni az egyhangú választás értelmét, mely nemcsak azt jelenti, hogy a kamara tagjai szakértő és szakszerű vezetést kívánnak, hanem azt is, hogy a kamarának magyarnak és nemzetinek is kell lenni , e tekintetben is őszintén bíznak a kamara tagjai az új elnök kipróbált hazafiságában. (Éljenzés.) Indítványozza, hogy a legközelebbi napok valamelyikén küldöttség értesítse az új elnököt a választásról. Ezzel az ülés véget ért. Kereskedelem és pénzügy. * Az értéktőzsdéről. Nemzetközi értékekre nézve az irányzat ma is lanyha volt, csak zárlat felé állt be némileg szilárdabb hangulat. A helyi értékpiacon a forgalomba jött értékek általában olcsóbb árakon keltek , csupán a Drasche-téglagyár részvényei értek el magasabb árakat. Zárultak : aranyjáradék Délben 103.70 EBte 103.70 papírjáradék 100.75 —.— hitelrészvények 322.— 322.25 hitelrészvények 276.50 276.— ,magy. államv. 280.— 281.— * A déli vasút állami üzemben. Azok tárgyalások, melyek huzamosb időn folytak az osztrák kormány és a déli vasút képviselői között és melyeknek tárgyát e vasút osztrák hálózatának állami üzemben leendő vétele képezi, most már konkrét stádiumba léptek. Az osztrák kereskedelemügyi miniszter megbízásából Wittek osztályfőnök ismételve értekezett e tárgyban báró Bopfennel, a déli vasúttársaság elnökével és Schüler vezérigazgatóval. A déli vasúttársaság most már teljesen ismeri az osztrák kormány ajánlatait, mely a déli vasút osztrák hálózatát bérbe venni és az üzemjog átengedéséért bért fizetni szándékozik. E bérösszeg elsősorban az elsőbbségek kamatoztatására és törlesztésére szolgálna, míg a fönmaradó rész a társaság és a részvényesek szabad rendelkezésére álland. A déli vasút nem liquidálna, hanem az engedély tartama alatt mint részvénytársaság állana fen. Elsőbbségei kamatozásáért és törlesztéséért a társaság továbbra is egész jövedelmével állana jót. Az egyetlen változás a jelenlegi helyzethez képest az lenne, hogy a társaság nem maga kezelné vonalai üzemét és hogy jövedelme nem lenne változó, hanem fix bérösszegen alapuló. A kormány ezen összeget a társaságnak fogja fizetni, ez pedig e jövedelemből a kamatokat és törlesztéseket fizetendő, a fönmaradó haszonrészt pedig saját belátása szerint osztandja föl. E terv magában véve igen egyszerű, de a déli vasút különös viszonyainál fogva mégis nem könynyen valósítható. Az érdekek ellentéte a tárgyalások folyamában két momentumnál fog főként jelentkezni: az aranytehernél és a bérösszegnél. A déli vasútra nézve ugyanis a fix bérösszeg nem jelent fix jövedelmet.A kormány osztr.értékben fogja fizetni a bérösszeget, a déli vasút kötelezettségei ellenben aranyértékre szólalnak. A déli vasútnak elsőbbségei kamatoztatására és részvényei törlesztésére évenként kerek számban 15 millió arany forintot kell fordítani. Ily nagy összegnél pedig a váltóárforgalomnál való veszteség igen nagy szerepet játszik. Ezzel a veszteséggel a társaságnak csak az esetben nem kellene számolnia, ha valutánk rendeztetnék. Amíg ez azonban megtörténik, a társaság az ércváltók árfolyama emelkedésének költségét a bérösszegből volna kénytelen födezni. Ez a momentum szerfölött nehézzé teszi az üzembevételt a fennebbi alapon. * A Rothschild-ház és a spanyol bank. Mint angol lapoknak jelentik, a párisi Rothschild-ház, hogy könnyítsen a spanyol bank helyzetén, az utóbbinak december hó végén esedékes 50 milliónyi kölcsönét hat hónapra prolongálta, továbbá a banknak három évre 100 millió pezetést ad kölcsön. Biztosítékul ezért négy százalékos államadóssági kötvények teendők letétbe a külföldön. *9 Magyarország széntermelése és az osztrák szénpiac. A viszonyok az osztrák szénpiacon, hol az utóbbi pár évben az üzlet menete fényes volt, lényegesen megváltoztak. Most, hogy a téli idény megnyíltával a szükséglet növekedik s emelkedett áraknak jogosultsága volna, kitűnik, hogy tömérdek áru áll rendelkezésre, mely csak igen mérsékelt árak mellett helyezhető el. Az osztrák szén alkalmazását egyrészről a porosz-sziléziai szén versenye, másrészről az a körülmény befolyásolja hátrányosan, hogy Magyarország mindinkább a saját bányáiból fedezi szénszükségletét. Míg néhány év előtt a magyar vasutak s a magyarországi háztartások legnagyobb részben osztrák szenet fogyasztottak az ostrav-kalvini szénkerületből, addig most a salgótarjáni, a sopronmegyei, a pécsi és petrozsényi szén kiszorította az osztrákot. Többek között a magyar államvasutak kizárólagosan hazai szenet fogyasztanak. * Az osztrák fegyvergyár társaság a múlt üzleti évben. Ma délben tették közzé az osztrák fegyvergyár-társaság mérlegét, melyet pénzügyi körökben ezúttal a legnagyobb érdeklődéssel vártak. Nagyobb leírások után a legutóbbi üzleti évből 1,526.665 frt tiszta nyereség mutatkozik, melyből különböző célok dotálása után osztalékra 1,020.000 frt marad rendelkezésre. Az 1892 január elsején esedékes részvényszelvény tehát 34 frttal fog bevállalni. Az üzleti jelentésből kitűnik, hogy a lefolyt üzleti évben 291,554 darab ismétlő fegyver volt elkészítendő , az év folyamában pedig újonan megrendeltetett 702,457 darab. A társaság tíz különböző kormánynak 536,511 darab ismétlő fegyvert szállított a lefolyt üzleti évben. * A rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság ma délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését Laczkó Antal elnöklete alatt. Felolvasták az igazgatóság jelentését, mely az erdőüzemről, a vasérc-, kő- és szénbányák, a kohók és finomítógyárak működéséről tesz részletes jelentést. Kőszenet az elmúlt évben 2.063,466 mmázsát aknáztak. A finomítók összesen 857,905 mmázsát termeltek félgyártmányokban, kész árukban pedig 574,680 métermázsát. Eladtak összesen 565,089 mmázsa gyártmányt. A tiszta nyereség 1.917,035 fílra rúgott, melyből a tíz milliónyi részvénytőkére 12 százalékos osztalék gyanánt 1.200.000 irtot fordítanak. A közgyűlés az igazgatóságnak és a felügyelő bizottságnak a felmentvényt megadja, indítványait elfogadja s elhatározza, hogy a részvények esedékes szelvénye november 1-jétől kezdve 22 írttal beváltassék. Végül a felügyelő bizottság tagjaivá újra megválasztották egyhangúlag Wolf Károlyt, Zobel Lipótot, Tauszig Hugót és Stögermayer Károlyt, óráig engedélyezte a fodrászüzletek nyitvatartását. A borbélyok nagy része a mellett van, hogy iparuk teljesen kivétessék a munkaszünet alól s elhatározták, hogy e tárgyban a kereskedelemügyi miniszterhez küldöttséget menesztenek. Magy. PESTI HÍRLAP 1891. október 28. Ipar. * Az üldözött karton és a cseh hölgyek. Közgazdasági téren a cseh Chauvinismus most már oly szövetek ellen is fordul, melyek „németek és zsidók“ gyáraiból kerülnek elő. Pilsenben okt. 24-én cseh antiszemiták gyűlést tartottak, melyen egy szónok hevesen sürgette a közgazdasági harc megindítását az országban lakó németek és zsidók ellen. A szónok főleg a kattun-gyártást támadta meg, mint olyan iparágat, mely szerinte kizárólag a zsidók kezében van. Viharos tetszés fogadta többek között a következő ékes frázisát: „Cseh feleségeink, nővéreink és leányaink — még ha az ingig motozzák is meg őket — ezentúl egyetlen szálat sem fognak fölmutatni a testükön, mely ne cseh kezekből került volna ki. Nem viselnek többé kattint.“ — Mit fognak várjon szólni a cseh hölgyek ahhoz a közgazdasági chauvinismushoz, mely ily indiskrét módon motozgat a ruházatukban? * A borbélyok és a vasárnapi munkaszünet. A fővárosi borbélyok és fodrászok ipartestületi elöljárósága annak idején a kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett, hogy a munkaszünetes napokon ez iparágra nézve a záróra délutáni 2 órában állapíttassák meg. A rendelet azonban csak déli 12 közlekedés. * A távirati díjak szabályozásához és leszállításához, melynek kezdeményezője Baross Gábor kereskedelmi miniszter, értesülésünk szerint most már nemcsak az osztrák, hanem a német birodalmi kormány is hozzájárult. A nyár folyamán Baross miniszter és dr. Stephan, a német postaügyi államtitkár közt történt megállapodásokat, melyek szerint az eddigi alapdíj megszűnik és egységes szódíj hozandó be, miután Bajorország és Württemberg kormányai elfogadták ezen megállapodásokat, most a német, valamint az osztrák kormány véglegesen jóváhagyta. Az osztrák kormány hozzájárult a magyar kereskedelmi miniszternek abbeli rendelkezéséhez is, mly szerint az állomáshelyen kivül a táviratok kézbesítési diját egységesen 40 krban állapitotta meg. E szerint Németország, Ausztria és Magyarország egész területén 1892. január 1-től fogva három krajcárban megállapított egységes távirati szódíj lép életbe, melynél 30 kr a díj minimuma. Fölösleges fejtegetni, mily nagy előny hárul a távirati tarifa ezen leszállításából és egységessé tételéből ily nagy forgalmi területen, az összes gazdasági életre. * A magyar államvasutak igazgatósága — mint értesülünk — a folyó évben a mai napig 12.368.000 frt bevételi fölösleget szolgáltatott be a központi állampénztárba. * A Duna-közhajózási társaság újonan kinevezett budapesti forgalmi igazgatója, Thaly Emil — mint halljuk — ezen minőségében ma mutatta be magát Baross Gábor kereskedelmi miniszternek. Mindazon hírek, melyek a magyar kereskedelmi miniszter és a Duna-gőzhajózási társaság közt állítólag folytatott tárgyalásokról szólnak, a Bud. Corr. szerint teljesen alaptalanok. * A tiszavölgyi társulat központi bizottságának adminisztratív albizottsága e hó 26-án gr. Károlyi Sándor elnöklete alatt nagyfontosságú ülést tartott. Az ülés tárgya az alsó-szabolcsi és középtiszai és a Berettyó ármentesítő társulat demarcationális vonalának meghatározása, illetőleg e fölött való véleményadás volt. Ezen demarcatió megvonását az a körülmény teszi szükségessé, hogy ugyanazon ártér 2—3 társulat keretébe is bevonatott s ily esetben az 1884. XIV. t.-c. 3. §-a azt rendeli, hogy az ártér a földmivelésügyi miniszter által a tiszavölgyi központi bizottság meghallgatása után megosztandó. Faragó Lipót műszaki tanácsos részletesen indokolta azon vonalat, melyet a minisztériumban alkotott bizottság s az úgynevezett kebelbeli kis tanács műszaki és pénzügyi szempontból megállapítandónak tart. Ezen határvonalat azonban, mely szerint az alsó-szabolcsi társulattól 77.000 hold s a Berettyó társulattól 17,000 hold vétetik el és csatoltatik a közép-tiszai társulathoz — az alsó-szabolcsi társulat magára nézve felette sérelmesnek jelentette ki. Darányi Ignác az ügy előadója hosszabb indokolással utal azon körülményre, hogy mind a három társulat úgy ármentesítési, mint belvízszabályozási tekintetben egymásra van utalva és egymástól függővé van téve a geográfiai helyzet által s ez a demarkacionális vonal igazságos és méltányos megvonását igen megnehezíti; ennélfogva azt indítványozza, hogy a demarkacionális kérdés elejtésével e három társulat oly alapon egyesíttessék, hogy a múltból eredő terhek s a töltések egyenlő kiépítésére szükséges költségek külön számlán vezettessenek, a jövőben felkerülő s a gátfentartási költségek pedig közösen viseltessenek. Losonczy Mihály a fölvetett új eszmét a középtiszai társulat részéről és nevében elfogadhatónak tartja. Gróf Dessewffy Aurél az alsó-szabolcsi társulat nevében nem vél ezúttal nyilatkozhatni, miután a társulat a megoldás ezen módozatát nem vonhatta eddig kombinációjába. Tisza István nem barátja ugyan a túlságosan nagy társulatoknak, ilyeneknek az adminiszráció szerfölött könnyen válik nehézkessé; mindazáltal elismeri, hogy r. jelen esetben súlyos érveket hoztak föl az egyesülés mellett. Tekintve, hogy az előadó indítványa folytán egy új helyzettel állunk szemben, amelyre nézve a társulatok közgyűlései nem nyilatkozhattak, ennélfogva azt indítványozza.