Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-01 / 300. szám
Budapest, 1891. XIII. évi 300. (4615.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . .. 14 frt — kr. Félévre . . . , 7 » — » Negyedévre ... 3 50 » Egy hóra. ... 1920 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. ss. földtani, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Vasárnap, november 1. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Vucsetics István „érsekről“. — A Pesti Hirlap eredeti tárcája. — Egy apróságot mondok el, pedig ki nem állhatom az úti élményeket. Nem is írtam soha egyet se. De most szinte kényszerítve vagyok Vucseticsről. Mert a közönség épen semmit sem tud a kinevezendő egyháznagyról, ösmeri Vaszary Kolost és szereti, s bár az egész sajtó Samassát pártolta s mondják, a kormány is, a közvélemény szinte föllélegzik örömében, hogy Vaszary lett a primás. (Hátha a sajtó mégse mindig a közvélemény ?) Császka kinevezése is jó dolog, Császka is derék ember. Császkát is jól ismeri mindenki. De hát Vucsetics? Kicsoda az a Vucsetics? No én meg épen Vucseticset ismerem a három közül legjobban. Ösmerem, mert az én gyógykezelésem alatt volt. A gleichenbergi fürdőben együtt sétáltunk tavaly, t. barátommal Závorival, a fürdőorvossal, midőn a Wenedig-hotelnél szembe jött velünk Vucsetics István, zömök, mosolygós arcú, barátságos nyilt tekintetű pap. Valamely közös ismerősünk ment vele s futólag bemutatott neki engem is, a doktort is az esti szürkületben. Vucsetics nyájasan rázta meg a kezeinket s minthogy tartománygyűlési képviselő, minden teketória nélkül kérdé: — Mióta vagy itt öregem ? — Egy hete — feleltem. — Olvastam, hogy a torkod fáj. — A torkom fáj és nem tudok éjszakánként aludni. — Az már baj, kivált a nem alvás. Hát mit csinálsz ? írsz ilyenkor, vagy olvasol ? — A harmadikat teszem. Morphium injectiókat veszek. — Az nem jó. Én is ismerem. Jobb annál a juhhúsos tokány — szóit nevetve. — De vigyázz, mert rá találsz szokni egészséges korodban is. — No attól én nem félek. Az én természetem mellett, ha egészséges vagyok, csak az olyan injectiókra volnék hajlandó, amik elűzik az álmot. Vucsetics mosolygott, azután az orvosommal váltott néhány szót. Patriarchalis egyszerű ember, magyaros ízzel, olyan jó mint a vaj, hogy szinte kenyérre lehetne kenni. Igazán jó helyre esett a király szeme. — Ad revidere! szólt aztán s elváltunk. Talán négy-öt nap is elmúlt, mig ismét találkoztunk egy reggel a kutnál. — Jó reggelt — szóltam bizalmasan nyújtva feléje kezemet. — Jó reggelt, — felelte közömbösen. Hogy van, hogy ? Bizonyos kedvetlenséggel feleltem valamit, mert az mindig boszantó, ha valaki visszaszívja a pertut. — Ön is ebből a vízből iszik ? — kérdé kisvártatva, miközben poharából lassan szürcsölgette az Emma kút jótékony nedvét. — Én is. — De én csak nem medicinának iszsza doktorkám ? (Ahá, ez engem összetéveszt a doktorommal.) — Csupán a szomjúság ellen. — Úgy ? Az már más. Nem rész vizecske, úgy vágyom rá némelykor, mint szarvas a hires patakra. — Viszek is Zágrábba az ismerősöknek belőle, a hektika ellen egy pár palackkal. Mit gondol doktor, használ a dolog? — Bajos azt elhatározni. Én tavaly egy gleichenbergi lánykát vittem haza a gyerekeimnek . . . — Pesztonkának ? — Nem. A hektika ellen. S tényleg nem estek hektikába a télen. Vucsetics nevetett. — Maga legalább nem schwindliz és ezt szeretem. Mere ezek a mai doktorok többnyire nagy svihákok. Karon fogott s a sétány felé vonszolva barátságos beszélgetésben emelt ki nehány vonást a zágrábi viszonyokból. Elmondta, hogy rosszul esik idegenben élnie. Magyar érzését (mert torontálmegyei születésű) mindennap érinti kellemetlenül valami. Eddigi horvát politikánk aljától ómegáig el van hibázva ■ - sóhajtott fel — hogy hová fog ez vezetni, ki tudja ? Tisza se tudta, Szapáry se tudja. Én se tudom. De pü ' tpifr?*« 4 iS®“ A ,.Pesti Hírlap következő száma hétfőn — nov. 2. — délben jelenik meg. A jockey-klubbok határozata. Senki sincs megelégedve a két jockeyklub egyesült igazgatóságának határozatával. A versenytérről kizártak azért nem, mivel pellengérre állíttatnak és súlyosan megtámadtatnak polgári becsületükben, holott ártatlanoknak mondják magukat. A jogászok azért nem, mivel a bírósággá alakult egyesült igazgatóság a „vádlottak“ kihallgatásának mellőzésével, tanuk megidézése nélkül és minden védelem kizárásával hozta határozatát. A nagyközönség azért nem, mivel a jockey-klubboki igazgatóságainak határozatában csak tiltott fogadásokról történik említés, holott a hírlapok közleményei szerint kétségtelennek kellett tartani, hogy a jóhiszeműleg fogadó közönség rovására nagymérvű csalások történtek, melyekkel a büntető igazságszolgáltatásnak kellene foglalkoznia. A nagy, közönség, mely azt hallja, hogy tervszerű hamis futatok által meg lett fosztva pénzétől, a büntető,eljárás megindításától várt megtorlást. És várta az erre vonatkozó kezdeményező lépések megtételét attól a két előkelő sportegyesülettől, melynek pályáin anyagi érdekei sérelmet szenvedtek és melynek lobogói a turslátogatók jogos meggyőződése szerint a jockeykat födözték. Bárhogyan veszszük is a dolgot, a nagyközönség szemeiben a túrson történt visszaélésekért a jockey-klubbok is felelősek.Nekik előlegezte a fogadó közönség bizalmát, midőn a totalisateurt azon hiszemben kereste föl, hogy a túrán ki vannak zárva a bűnös üzelmek. Az erélyes lépések, amelyeket a két klubb igazgatósága a visszaélések kiderítésére tett, és azért általános helyeslésre találtak a közvélemény részéről, mely most csak azt nem érti, miért maradnak el a komolyabb lépések a visszaélés részesei ellen. Végre a totalisáteur intézménye ellen a közmorál szempontjából küzdők azért nem, mivel a kékvérű areopag verdiktje, mely sokat látszik leplezni, nem nyújtja nekik a remélt erős támpontokat a turfán lábrakapott korrupció megbélyegzésére és a büntető igazságszolgáltatás közbelépésére. Ase történt mindössze, hogy Busby és Coates jockeykat tiltott fogadás miatt, hat bécsi és tizenegy budapesti lakost pedig a versenyszabályzat 49-dik szakaszára való hivatkozás alapján kizárt a monarchia összes versenytereiről a két jockeyklubb. Hat más jockeynak neve azonban, akik a lapokban már meg voltak említve a bűnös üzelmek részesei gyanánt, nem fordul elő a prescribáltak lisztáján. Nem fordulnak elő benne más és hangzatosabb nevek sem, melyeket a tárf habitués körében — nem tudjuk mennyi jogosultsággal — nyílt összeköttetésbe hoztak az utóbbi napokban a csalárd fogadási üzelmekkel. Ellenben, minden várakozás ellenére a versenynaptár kijelenti, hogy „a hatósági közegek mostanig nem állapítottak meg egy a versenyszabályzat határain túlterjedő, a büntető-törvénykönyv értelmében üldözendő bűnös cselekményt.“ Egész sora merül föl itt a kérdéseknek, s mi egyenként föl is vetjük azokat, amint következik . Igaz-e az, hogy az osztrák jockey-klubb főtitkári hivatalában az információt beszerző hírlaptudósítóknak azt mondották, hogy a klubbok csak akkor indították meg az eljárást, midőn teljes meggyőződésre jutottak, hogy a turfán egy csaló fogadási szövetkezet létezik? És ha ez igaz — a minthogy bécsi lapok hivatkoznak is e kijelentésre — honnan az a váratlan, hideg zuhanyként ható fordulat hogy az egyesült igazgatóság október 29-iki keletű határozata a két leginkább kompromittált jockert is csak „meg nem engedett fogadások“ miatt zárja ki ? Igaz-e továbbá, hogy az egyesült igazgatóság hat más, a lapokban név szerint már megemlített jockeyt megbüntetett ? S ha igaz — mert a lapok csak az osztrák jockey-klubb főtitkári hivatalától kaphatták meg a hat megrendszabályozott neveit — mi okból hallgat róluk mélységesen a versenynaptár? Ha a klubb hivatalos közlönye, a versenynaptár konstatálja, hogy a hivatalos közegek — az állami közegek t. i. — nem állapítottak meg mostanáig a büntető törvénykönyv értelmében üldözendő bűnös cselekményt: várjon minő jogosultsággal állít pelengérre tizenhét társlátogatót az egyesült igazgatóság? Kizárásukat a versenypályáról akkor, midőn a jockey-klubb titkári hivatala által informált sajtó napokon át a turfán előfordult nagymérvű csalásokról beszélt, a közvélemény természetszerűleg ezen üzelmekre viszi vissza, ami az illetőkre nézve azonos polgári becsületük sárba tiprásával. De ha kizáratásuk okát nem csalást képező üzelmekben való részvétel, hanem egyedül az képezte volna is, hogy összeköttetésben álltak a jockeykkal, akiknek eljárásában a „hivatalos közegek“ bűnös cselekményt mostanáig szintén nem fedeztek föl, vájjon minő Lapunk mai száma 28 oldalt tartalmaz.