Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-22 / 142. szám
1892. május 22. PESTI HIRLAP — (Parlamenti ebéd.) Báró Bánffy Dezső a képviselőház elnöke ma ebédet adott, melyre a ház tagjainak sorából hivatalosak voltak: Bartók Lajos, Ugrón Gábor, Péchy Tamás, Komjáthy Béla, Chernel Gyula, Kovács Albert, Kék Lajos, Vajai István, Tomcsányi László, Simó Lajos, Vadnay Károly, Széll Ákos, Radvánszky György, Rakovszky Géza, Lukács Ödön, Popovics Vazul, Bausztaern Guidó, Tisza István, Terényi Lajos, Görgey Béla, Csávolszky Lajos és Vincz Gyula képviselők. (Baross emlékezete.) Fiuméból sürgönyzik nekünk: Boldogult. Baross Gábor miniszter emlékére Bedini apátplébános fényes segédlettel ma a főegyházban nagy gyász isteni tiszteletet tartott, melyen gróf Batthányi kormányzó az alatta álló hatóságok főnökeivel és tisztviselőkarával, a városi képviselőtestület élén Csotta polgármesterre), a katonai hatóságok, a helyőrség és a honvédség tisztikarával teljes díszben és a városi testületek voltak jelen. A közönség zsúfolásig megtöltötte a templomot. — (A magyar orvosok és természetvizsgálók) 1. évi augusztus hó 22—25-éig Brassóban tartandó vándorgyűlésére a brassói előkészítő választmány kibocsátotta a meghívót Magyarország orvosaihoz, természetvizsgálóihoz és a természettudományok iránt érdeklődő műveit közönséghez intézve. A meghívó, melyet ürmösi Maurer Mihály főispán mint elnök, Frivaldszky János akadémiai tag, Brannerberg Ferenc polgármester és dr. Fabritius József alelnökök és Römer Gyula, dr. Ottrobán Nándor, dr. Fabritius Ágost titkárok írtak alá, egyúttal annak a nagy haladásnak tanuságtételére is hívják fel Magyarország tudósait, melynek Brassó városa színhelye azóta, hogy az orvosok és természetvizsgálók legutoljára jártak ott (17 év előtt.) Be akarjuk mutatni azt — szól a meghívó — mit tettünk azon közös feladat megoldására, mely hazánk felvirágoztatását a kultúra eszközeivel tűzte ki célul és amely a századokon át széjjel húzó erőket, nyelvet és származást nem tekintve, ezen cél elérésére óhajtja egyesíteni.“ — Eddig már vagy hetvenen jelentettek be előadásokat, mi kiváló jele annak a nagy érdeklődésnek, melylyel e régi magyar tudományos intézmény iránt orvosok és természetvizsgálóink viseltetnek. — (Temetés.) Báró csoóri Mecséry Imre cs. és kir. kamarást és szolgálaton kívüli ezredest ma Bécsben nagy részvéttel és katonai pompával temették el. — (A cár egy életmentője.) Poltavában e héten egy ember halt meg, kinek nevét egy ideig az egész világon emlegették. Ez Ossip Ivanovics Kommissarov-Kostromskoi, szolgálaton kívüli százados, aki 1866. április 16-ikán a pétervári cári kertben megmentette II. Sándor cár életét. Akkor kalaposinas volt; a merénylet után egymásután nemességre emelkedett, tisztté neveztetett ki s hercegi vagyonnal jutalmaztatott meg. Mind e kitüntetések nem gyógyíthatták ki az iszákosságból, melyben már akkor lefedzett. Nyugalomba kellett őt helyezni garázdálkodásai miatt. Végül a cár Poltava városát jelölte ki állandó lakhelyéül, ahol most delirium Siemensben halt meg 53 éves korában. (Müvészestély.) A folyó évi május 23-án tartandó müvészestély jegyei (válthatók naponkint délután 3—7 óráig a műcsarnokban, Andrássy út 69. sz. alatt) már nagyban kelnek. Jegyek különben a meghívók előmutatása mellett, majd az esti pénztárnál is válthatók lesznek. A rendezésben a fővárosi képzőművészeken kívül még a következő urak vesznek részt, úgymint: Révay Gyula báró (elnök), Andrássy Géza gróf, Andrássy Gyula gróf, ifj. Edelsheim- Gyulay Lipót báró, Hadik-Barkóczy Endre gróf, Hunyady József gróf, Justh Zsigmond, Karácsonyi Jenő gróf, Révay Simon báró, Somssich József gróf, Szapáry György gróf, Szapáry Pál gróf, Széchenyi Bertalan gróf, Szemere Attila, dr. Szendrey János, Sztáray István gróf, Teleki Tibor gróf, Vay Péter gróf, Zichy Aladár gróf és Zichy Béla gróf. Az ünnepély este 8 órakor kezdődik ; fél 9 órakor „Prolog“ Gabányi Árpádtól, szavalja Zilahy Gyula; 9 órakor a műcsarnok megnyitása; 10 órakor görög színház, előadatik: „Philoktetes“, a kiosztott szerepeket Nagy Imre vezetése mellett a szini-tanoda íinövendékei játszszák, az előadás a kert legtávolabbi részéből is látható és hallható lesz . 11 órakor előadás a IV-ik magyar vígszínházban ; ülőhely 1 frt, állóhely 50 kr; 12 órakor a boszorkány-tornya rémes kivilágítása. Nyitva este 8-tól reggelig : az „Osteria“, japáni thea-csarnok, cukrászda, museo-zoologico, spiritiszta festő műterme, Barnum muzeum, komáromi lacikonyha stb. stb. A közönség semmiféle zsarolásnak kitéve nem lesz. A közönség utcai öltözetben jelenik meg. (Változás a bécsi rendőrfőnökségben.) Bécs rendőrfőnöke, báró Krauss Ferenc megválik eddigi állásától s gróf Pace helyébe Bukovina tartományi főnökévé neveztetik ki. Báró Krauss 1885. nov. 25-ikén neveztetett ki bécsi rendőrfőnökké az elhalt jadeni lovag Krucska helyébe. — (Nagy tűz) volt tegnap Handley faluban, (Salisbury közelében.) Hatvan ház égett le és háromszáz ember lett hajléktalanná. A templomot és az iskolát sikerült megmenteni. — (Két jó históriát) beszéltek ma el nekünk az elkeresztelési vita folyása alatt. Megérdemli mindegyik, hogy följegyezzük a jövendő számára, tanúsága gyanánt annak, hogy azok az óriási lelkiismeretbeli összekacolódások, a melyekről mindennap hallunk, milyenek voltaképen a gyakorlatban.. . Mind a két eset vegyes házasságra vonatkozik. Az első esetben egyik igen derék fővárosi plébánosunk volt az, a ki a protestáns vőlegényt kötelességszerüleg pácba tette s keményen követelte rajta a „reverzálist,“ mely szerint a figyermekek is kath. vallásban lesznek nevelendők. A protestáns vőlegény azonban nem engedett sem a szép szónak, sem a douce violence-nak, a mi pedig voltaképen keserű volt, mivel a kath. menyasszony (mint rendesen) a kath. templomban akart esküdni. Végre a plébános kimondta a szentenciát : — Akkor sajnálom, de katholikus templomban nem esküsznek. — Én is nagyon sajnálom — volt az ultimátum a vőlegény részéről — mert már nagyságodnak szántam a 25 arany stólát, de igy a protestáns lelkész kapja meg. A plébános (aki kedélyességéről volt nevezetes és nem pénzvágyáról) elnevezte magát : — ügy! Tehát ön erőszakkal fenyeget. Az már más. Ilyen „közvetlen veszedelem“ mellett nem ragaszkodom tovább a szigorhoz. Tessék csak nálam a kath. templomban esküdni. A másik esetben a katholikus menyasszony csinálta a bajt, a ki esküvő előtt a gyónásnál ártatlan szívvel bevallalta a lelki atyának (ez szerzetes volt), hogy protestáns férjhez megy s még azonfölül prot. templomban kell megesküdniök, mivel vőlegénye reverzálist nem akar adni. A szerzetes lelkiatya összeráncolta a szemöldökét s mint az már szokásos, nagy dorgatóriumban részesítette a fiatal „bűnöst“, de a mellett a föloldozást meg is tagadta. A leány sírva, kétségbeesve ment haza jó kath. szüleihez, a kik fáhöz-fához mentek, de mindenki vállat vont. Végre a család egyik régi barátjához X. püspökhöz mentek s ott panaszolták el az „esetet“, hogy nem-e lehetne rajta valahogyan segíteni. A püspök telve keresztényi jóindulattal, le föl járt a szobában s végre az apához fordult: — Hány éves a kedves leánya? — Tizenkilenc! — Hallatlan! Lehetett volna neki már anynyi esze, hogy ne mondta volna el annak a barátnak! A dolog vége (nem tudom hogyan) ebben az esetben is az volt, hogy a kath. oltár előtt ment végbe az esküvő. A tanulság pedig az, hogy nem vagyunk mi úgy egymással összeveszve, ahogyan látszik. Csak úgy teszünk, mintha veszekednénk. — (Amerika az orosz ínségeseknek.) Fezervárról jelentik, hogy május 17-én megérkezett a „Comnemaugh“ hajó, amely az észak-amerikai Egyesült Államok lakossága által az orosz ínségesek javára újabb gabona-rakományt hozott. A hajót Rigában azzal az ünnepiességgel fogadták, mint az előbbi hajókat, amelyek hasonló küldeményeket hoztak az orosz kikötőkbe. Livland kormányzója, Zinowiew tábornok, további Riga polgármestere és a többi hatóságok képviselői kimentek az amerikai hajók elé. Az amerikai hajó kapitányának, Spencernek és a filadelfiai segélyező bizottság képviselőjének, Revees-nek, ajándékokat nyújtottak át, többek közt egy teakészletet a cártól. Ezen kívül a lakosság a hajó legénységét is mindenféle ünnepléssel halmozta el. Az amerikai hajó körülbelül 2350 tonna élelmiszert hozott. (Kirabolt vásárosok.) A kiscelli vásárra gyanútlanul ballagott néhány sopronmegyei falusi ember, mikor a Kenyéri és Kecskéd községek közt levő országúton egyszerre egy levelet találtak, mely halállal fenyegeti őket, ha ezen irányban folytatják továbbra is útjukat. Az utasok egy része erre letért az országútról egy gyalogösvényre. Alig haladtak néhány száz lépésnyire, mikor bekormozott arcú egyének rohantak reájuk, számra öten és pénzüket követelték. Véres dulakodás fejlődött erre az utasok és a rablók közt, kik amazokat félholtra verve, ott hagyták az országúton, mintegy 400 frt készpénzüktől is megfosztván őket. A verekedés közben egyik rablónak egész bajuszát kitépte az egyik utas; a csendőrség e bajusz nyomán csakhamar megtudta, hogy a rablást a kecskédi csősz követte el négy társával, kiket már le is tartóztattak. A megvert utasokat, pedig kórházban ápolják. (Betörés egy bécsi órásüzletbe.) A bécsi rendőrigazgatóság értesítette a fővárosi rendőrséget, hogy az elmúlt éjjel eddig ismeretlen tettesek betörtek Voltenberger Márton órás üzletébe s onnan 4000 forint értékű arany és ezüst órákat elloptak. (Széchenyi Andor gróf Persiában.) Teheránból, Persia fővárosából rendkívül érdekes levél érkezett Széchenyi Andor gróf s utitársa, Wedel Gyula báró élményeiről. Ez utóbbi most persa fogságban van. Széchenyi Andor gróf, ki ezelőtt két hónappal hagyta el Bécset, hogy Persián és Beludzistánon keresztül Indiába jusson s ez év novemberében Singaporeból expedíciót tervez Borneon keresztül, április közepén Teheránba érkezett. A Kaspi tenger melletti Euseli és Teherán közti távolságot (340 km.) lóháton négy és fél nap alatt tette meg s Mendjilben csak nagynehezen szabadult meg az izgatott néptömeg fanatizmusa elől. Néhány mértföldnyire Mendjiltől az utazókat utonállók támadták meg s Széchenyiék a harc közben két lovukat vesztették el. A gróf utitársa, Wedell-Wedelsberg Gyula báró erre az egyik támadót lelőtte, mire a többiek elmenekültek s a környékbeli lakosság közt azt híresztelték, hogy egy „gyaur kopek“ (keresztény kutya) egy ártatlan persát lelőtt. Rövid idő alatt az egész népesség föl volt lármázva, fölfegyverkezett s az európaiak keresésére indult, fogadkozva, hogy megöli őket. Wedell báró a közelgő tömeg elől gyors galoppban Mezre felé menekült, mig Széchenyi gróf ellenkező irányban, félórai lovaglás után Mendjilbe ért s egy józan maláhnál (perzsa pap) talált menedéket. A fanatizált tömeg azonban őt is üldözőbe vette s körülbelül 600 perzsa vette körül a házat, ahol menedéket talált s követelték a molahtól, adja őt ki, hogy megölhessék. A helyzet egyre kritikusabbá vált; a molaht is halállal fenyegették, midőn a háztetőről az ingerült tömeget lecsillapítani igyekezett. A tömeg ostromhoz készült. Széchenyi gróf többször a levegőbe lőtt, kinyittatta az ajtót s fölhúzott fegyverrel állt a tömeg elé, mutatva, hogy mindenkit le fog lőni, a ki a küszöböt át meri lépni. Kövek és botok zápora volt a felelet, de senki sem mert a közelbe jönni. Miután a grófnak ily módon sikerült a tömeget másfél óra hosszat féken tartani, fülhasgató orditozás közt hozták elő a félig agyonvert Wedell bárót, akit üldözőbe vettek és elfogtak. A népdüh most ez ellen irányult, de sikerült őt biztonságba helyezni. A legközelebbi éjen a grófnak sikerült Medjilből elmenekülnie, 26 óra alatt Kassvinba lovagolnia s onnét 18 óra alatt Teheránt elérnie. Wedell báró jelenleg perzsa fogságban van, habár a követség kiszabadítására nézve megtette a kellő lépéseket. A sah, ki a grófot kihallgatáson fogadta, sajnálatát fejezte ki az eset fölött. Széchenyi gróf legközelebb folytatja útját Beludzistánon keresztül Indiába; ez utóbbi országban az utóbbi években néhány átutazni akaró európait elfogtak s ezért Széchenyi gróf álruhában egy átvonuló nomád törzshöz fog csatlakozni. (Az örült miniszter.) Az orosz pénzügyminiszter örültségéről a következőket közük: Rég idő óta érezte maga a miniszter agyvelejének vértelenségét s ápoltatta magát egy specialista orvossal. Tizennégy nappal ezelőtt ép a cárhoz kocsizott, hogy sürgős jelentést tegyen neki. Kocsijában, miután jelentését újra elolvasta, orvosához fordult: „Nézze, ezek a szamarak kétszer másoltak le minden sort.“ A palotába érve, Witterjonan kinevezett közlekedésügyi miniszter már jelentést tett volt a cárnak Wysnogradski esetéről. A cár barátságosan fogadta s kérte, hogy hagyjanak fel a hivatalos ügyek referálásával s reggelizzenek együtt. De a miniszter nem értette meg a cár szavát, öntudata elhagyta, gépiesen leült az asztal mellé s angolul kezdte jelentését olvasni. A cár az orvosokat hivatta és eltávozott, mialatt a miniszter kezére hajtva homlokát, csendesen elaludt. (A hercegprímás unokaöcscsének balesete.) Pápáról jelentik: Vaszary Béla honvédhuszár főhadnagy, a hercegprímás unokaöcscse tegnap délután sétalovaglást tett, miközben lovastul együtt hanyatt vágódott, úgy, hogy a ló egészen reá esett. A ló felakarván kelni, lábaival kapálódzni kezdett, az alatta levő tisztet arcon rúgta, két sebet ejtvén azon; az egyik rúgás alsó ajkát egészen keresztül hasította. A katonaorvos a sebet bevarrta. A műtét után Vaszary gyalog birt hazamenni. (Arad színészete.) Aradról sürgönyzik, hogy ott mozgalom indult meg az iránt, hogy a színház egész éven át állandósíttassék. Télre a nyári színház építtetését tervezik, melynek építtetéséhez konzorcium is alakult már. (Állásától felfüggesztett főszolgabíró.) Morvay Tihamért, a margittai járás főszolgabíráját, mint nekünk sürgönyzik, felfüggesztették állásától. A vizsgálat folyik. — (Dr. Grünwald Mór) fővárosi nőgyógyász, fürdő orvosi működése megkezdésére Szliácsra elutazott. — (Eljegyzés.) Grill Lajos és neje tisztelettel értesítik barátjaikat és ismerőseiket Róza leányuknak Kollerits Sándor úrral f. hó 21-én történt eljegyzéséről. — (Jogász majális.) A margitszigeti alsó vendéglőben a f. hó 25-én rendezendő jogász majálisra a meghívók már szétküldettek. A kik tévedésből meghívót nem kaptak s arra igényt tartanak, ez iránt a „Joghallgatókat segítő egyesülethez (központi egyetem) fordulhatnak.