Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-22 / 142. szám

1892. május 22. PESTI HIRLAP — (Parlamenti ebéd.) Báró Bán­ffy Dezső a képviselőház elnöke ma ebédet adott, melyre a ház tagjainak sorából hivatalosak voltak: Bartók Lajos, Ugrón Gábor, Péchy Tamás, Komjáthy Béla, Chernel Gyula, Kovács Albert, Kék Lajos, Vajai István, Tomcsányi László, Simó Lajos, Vadnay Ká­roly, Széll Ákos, Radvánszky György, Rakovszky Géza, Lukács Ödön, Popovics Vazul, Bausztaern Guidó, Tisza István, Terényi Lajos, Görgey Béla, Csávolszky Lajos és Vincz Gyula képviselők.­­ (Baross emlékezete.) Fiuméból sürgöny­­zik nekünk: Boldogult. Baross Gábor miniszter emlé­kére Bedini apátplébános fényes segédlettel ma a főegyházban nagy gyász isteni tiszteletet tartott­, melyen gróf Batthányi kormányzó az alatta álló hatóságok főnökeivel és tisztviselőkarával, a városi képviselőtestület élén Csotta polgármesterre), a katonai hatóságok, a helyőrség és a honvédség tiszti­karával teljes díszben és a városi testületek voltak jelen. A közönség zsúfolásig megtöltötte a templomot. — (A magyar orvosok és természetvizs­gálók) 1. évi augusztus hó 22—25-éig Brassóban tartandó vándorgyűlésére a brassói előkészítő vá­lasztmány kibocsátotta a meghívót Magyarország or­vosaihoz, természetvizsgálóihoz és a természettudo­mányok iránt érdeklődő műveit közönséghez intézve. A meghívó, melyet ürmösi Maurer Mihály főispán mint elnök, Frivaldszky János akadémiai tag, Brannerberg Ferenc polgármester és dr. Fabritius József alelnökök és Römer Gyula, dr. Ottrobán Nándor, dr. Fabritius Ágost titkárok írtak alá, egyúttal annak a nagy haladásnak tanuságtételére is hívják fel Magyarország tudósait, melynek Brassó városa színhelye azóta, hogy az orvosok és termé­szetvizsgálók legutoljára jártak ott (17 év előtt.) Be akarjuk mutatni azt — szól a meghívó — mit tet­tünk azon közös feladat megoldására, mely hazánk felvirágoztatását a kultúra eszközeivel tűzte ki célul és a­mely a századokon át széjjel húzó erőket, nyel­vet és származást nem tekintve, ezen cél elérésére óhajtja egyesíteni.“ — Eddig már vagy hetvenen je­lentettek be előadásokat, mi kiváló jele annak a nagy érdeklődésnek, melylyel e régi magyar tudomá­nyos intézmény iránt orvosok és természetvizsgálóink viseltetnek. — (Temetés.) Báró csoóri Mecséry Imre cs. és kir. kamarást és szolgálaton kívüli ezredest ma Bécsben nagy részvéttel és katonai pompával temet­ték el. — (A cár egy életmentője.) Poltavában e héten egy ember halt meg, kinek nevét egy ideig az egész világon emlegették. Ez Ossip Ivanovics Kommissarov-Kostromskoi, szolgálaton kívüli száza­dos, a­ki 1866. április 16-ikán a pétervári cári kert­ben megmentette II. Sándor cár életét. Akkor kalapos­­inas volt; a merénylet után egymásután nemességre emelkedett, tisztté neveztetett ki s hercegi vagyonnal jutalmaztatott meg. Mind e kitüntetések nem gyógyít­hatták ki az iszákosságból, melyben már akkor le­fedzett. Nyugalomba kellett őt helyezni garázdálkodásai miatt. Végül a cár Poltava városát jelölte ki állandó lakhelyéül, a­hol most delirium Siemensben halt meg 53 éves korában.­­ (Müvészestély.) A folyó évi május 23-án tartandó müvészestély jegyei (válthatók naponkint dél­után 3—7 óráig a műcsarnokban, Andrássy­ út 69. sz. alatt) már nagyban kelnek. Jegyek különben a meg­hívók előmutatása mellett, majd az esti­ pénztárnál is válthatók lesznek. A rendezésben a fővárosi képző­művészeken kívül még a következő urak vesznek részt, úgymint: Révay Gyula báró (elnök), Andrássy Géza gróf, Andrássy Gyula gróf, ifj. Edelsheim- Gyulay Lipót báró, Hadik-Barkóczy Endre gróf, Hu­­nyady József gróf, Justh Zsigmond, Karácsonyi Jenő gróf, Révay Simon báró, Somssich József gróf, Sza­­páry György gróf, Szapáry Pál gróf, Széchenyi Berta­lan gróf, Szemere Attila, dr. Szendrey János, Sztáray István gróf, Teleki Tibor gróf, Vay Péter gróf, Zichy Aladár gróf és Zichy Béla gróf. Az ünnepély este 8 órakor kezdődik ; fél 9 órakor „Prolog“ Gabányi Ár­pádtól, szavalja Zilahy Gyula; 9 órakor a műcsarnok megnyitása; 10 órakor görög színház, előadatik: „Philoktetes“, a kiosztott szerepeket Nagy Imre ve­zetése mellett a szini-tanoda íinövendékei játszszák, az előadás a kert legtávolabbi részéből is látható és hallható lesz . 11 órakor előadás a IV-ik magyar víg­színházban ; ülőhely 1 frt, állóhely 50 kr; 12 órakor a boszorkány-tornya rémes kivilágítása. Nyitva este 8-tól reggelig : az „Osteria“, japáni thea-csarnok, cukrászda, m­useo-zoologico, spiritiszta festő műterme, Barnum muzeum, komáromi lacikonyha stb. stb. A közönség semmiféle zsarolásnak kitéve nem lesz. A közönség utcai öltözetben jelenik meg.­­ (Változás a bécsi rendőrfőnökségben.) Bécs rendőrfőnöke, báró Krauss Ferenc megválik eddigi állásától s gróf Pace helyébe Bukovina tarto­mányi főnökévé neveztetik ki. Báró Krauss 1885. nov. 25-ikén neveztetett ki bécsi rendő­rfőnökké az elhalt jadeni lovag Kru­cska helyébe. — (Nagy tű­z) volt tegnap Handley faluban, (Salisbury közelében.) Hatvan ház égett le és három­száz ember lett hajléktalanná. A templomot és az iskolát sikerült megmenteni. — (Két jó históriát) beszéltek ma el nekünk az elkeresztelési vita folyása alatt. Megérdemli mind­egyik, hogy följegyezzük a jövendő számára, tanúsága gyanánt annak, hogy azok az óriási lelkiismeretbeli összekacolódások, a melyekről mindennap hallunk, milyenek voltaképen a gyakorlatban.. . Mind a két eset vegyes házasságra vonatkozik. Az első eset­ben egyik igen derék fővárosi plébánosunk volt az, a ki a protestáns vőlegényt kötelességszerüleg pácba tette s keményen követelte rajta a „reverzálist,“ mely szerint a figyermekek is kath. vallásban lesznek ne­­velendők. A protestáns vőlegény azonban nem enge­dett sem a szép szónak, sem a douce violence-nak, a mi pedig voltaképen keserű volt, mivel a kath. menyasszony (mint rendesen) a kath. templomban akart esküdni. Végre a plébános kimondta a szen­tenciát : — Akkor sajnálom, de katholikus templomban nem esküsznek. — Én is nagyon sajnálom — volt az ultimá­tum a vőlegény részéről — mert már nagyságodnak szántam a 25 arany stólát, de igy a protestáns lel­kész kapja meg. A plébános (aki kedélyességéről volt nevezetes és nem pénzvágyáról) elnevezte magát : — ügy! Tehát ön erőszakkal fenyeget. Az már más. Ilyen „közvetlen veszedelem“ mellett nem ragaszkodom tovább a szigorhoz. Tessék csak nálam a kath. templomban esküdni. A másik esetben a katholikus menyasszony csinálta a bajt, a ki esküvő előtt a gyónásnál ártatlan szívvel bevallalta a lelki atyának (ez szerzetes volt), hogy protestáns férjhez megy s még azonfölül prot. templomban kell megesküdniök, mivel vőlegénye re­verzálist nem akar adni. A szerzetes lelkiatya össze­ráncolta a szemöldökét s mint az már szokásos, nagy dorgatóriumban részesítette a fiatal „bűnöst“, de a mellett a föloldozást meg is tagadta. A leány sírva, kétségbeesve ment haza jó kath. szüleihez, a kik fáhöz-fához mentek, de mindenki vállat vont. Végre a család egyik régi barátjához X. püspökhöz mentek s ott panaszolták el az „esetet“, hogy nem-e lehetne rajta valahogyan segíteni. A püspök telve keresztényi jóindulattal, le föl járt a szobában s végre az apához fordult: —­ Hány éves a kedves leánya? — Tizenkilenc! — Hallatlan! Lehetett volna neki már any­­nyi esze, hogy ne mondta volna el annak a ba­rátnak! A dolog vége (nem tudom hogyan) ebben az esetben is az volt, hogy a kath. oltár előtt ment végbe az esküvő. A tanulság pedig az, hogy nem vagyunk mi úgy egymással összeveszve, ahogyan látszik. Csak úgy te­szünk, mintha veszekednénk. — (Amerika az orosz ínségeseknek.) Fe­zervárról jelentik, hogy május 17-én megérkezett a „Comne­maugh“ hajó, a­mely az észak-amerikai Egyesült­ Államok lakossága által az orosz ínségesek javára újabb gabona-rakományt hozott. A hajót Rigá­ban azzal az ünnepiességgel fogadták, mint az előbbi hajókat, a­melyek hasonló küldeményeket hoztak az orosz kikötőkbe. Livland kormányzója, Zinowiew tá­bornok, további Riga polgármestere és a többi ható­ságok képviselői kimentek az amerikai hajók elé. Az amerikai hajó kapitányának, Spencernek és a fila­­delfiai segélyező bizottság képviselőjének, Revees-nek, ajándékokat nyújtottak­ át, többek közt egy tea­­készletet a cártól. Ezen kívül a lakosság a hajó legénységét is mindenféle ünnepléssel halmozta el. Az amerikai hajó körülbelül 2350 tonna élelmi­szert hozott.­­ (Kirabolt vásárosok.) A kis­celli vá­sárra gyanútlanul ballagott néhány sopronmegyei fa­lusi ember, mikor a Kenyéri és Kecskéd községek közt levő országúton egyszerre egy levelet találtak, mely halállal fenyegeti őket, ha ezen irányban foly­tatják továbbra is útjukat. Az utasok egy része erre letért az országútról egy gyalogösvényre. Alig halad­tak néhány száz lépésnyire, mikor bekormozott arcú egyének rohantak reájuk, számra öten és pénzüket követelték. Véres dulakodás fejlődött erre az utasok és a rablók közt, kik amazokat félholtra verve, ott hagyták az országúton, mintegy 400 frt készpénzüktől is megfosztván őket. A verekedés közben egyik rab­lónak egész bajuszát kitépte az egyik utas; a csend­őrség e bajusz nyomán csakhamar megtudta, hogy a rablást a kecskédi csősz követte el négy társával, kiket már le is tartóztattak. A megvert utasokat, pe­dig kórházban ápolják.­­ (Betörés egy bécsi órásüzletbe.) A bé­csi rendőrigazgatóság értesítette a fővárosi rendőrsé­get, hogy az elmúlt éjjel eddig ismeretlen tettesek betörtek Voltenberger Márton órás üzletébe s onnan 4000 forint értékű arany és ezüst órákat elloptak.­­ (Széchenyi Andor gróf Persiában.) Teheránból, Persia fővárosából rendkívül érdekes levél érkezett Széchenyi Andor gróf s utitársa, We­del­ Gyula báró élményeiről. Ez utóbbi most persa fogságban van. Széchenyi Andor gróf, ki ezelőtt két hónappal hagyta el Bécset, hogy Persián és Be­­ludzistánon keresztül Indiába jusson s ez év novemberében Singaporeból expedíciót tervez Bor­­neon keresztül, április közepén Teheránba érkezett. A Kaspi tenger melletti Euseli és Teherán közti távol­ságot (340 km.) lóháton négy és fél nap alatt tette meg s Mendjilben csak nagynehezen szabadult meg az izgatott néptömeg fanatizmusa elől. Néhány mértföldnyire Mendjiltől az utazókat utonállók támad­ták meg s Széchenyiék a harc közben két lovukat vesztették el. A gróf utitársa, Wedell-Wedelsberg Gyula báró erre az egyik támadót lelőtte, mire a töb­biek elmenekültek s a környékbeli lakosság közt azt híresztelték, hogy egy „gyaur kopek“ (keresztény kutya) egy­ ártatlan persát lelőtt. Rövid idő alatt az egész népesség föl volt lármázva, fölfegyverkezett s az európaiak keresésére indult, fogadkozva, hogy megöli őket. Wedell báró a közelgő tömeg elől gyors galopp­ban Mezre felé menekült, mig Széchenyi gróf ellen­kező irányban, félórai lovaglás után Mendjilbe ért s egy józan maláhnál (perzsa pap) talált menedéket. A fanatizált tömeg azonban őt is üldözőbe vette s kö­rülbelül 600 perzsa vette körül a házat, a­hol me­nedéket talált s követelték a molahtól, adja őt ki, hogy megölhessék. A helyzet egyre kritikusabbá vált; a molaht is halállal fenyegették, midőn a háztetőről az ingerült tömeget lecsillapítani igyekezett. A tömeg ostromhoz készült. Széchenyi gróf többször a levegőbe lőtt, kinyittatta az ajtót s fölhúzott fegyverrel állt a tömeg elé, mutatva, hogy mindenkit le fog lőni, a ki a küszöböt át meri lépni. Kövek és botok zápora volt a felelet, de senki sem mert a közelbe jönni. Miután a grófnak ily módon sikerült a tömeget másfél óra hosszat féken tartani, fülhasgató orditozás közt hoz­ták elő a félig agyonvert Wedell bárót, a­kit üldö­zőbe vettek és elfogtak. A népdüh most ez ellen irányult, de sikerült őt biztonságba helyezni. A leg­közelebbi éjen a grófnak sikerült Medjilből elmene­külnie, 26 óra alatt Kassvinba lovagolnia s onnét 18 óra alatt Teheránt elérnie. Wedell báró jelenleg perzsa fogságban van, habár a követség kiszabadí­tására nézve megtette a kellő lépéseket. A sah, ki a grófot kihallgatáson fogadta, sajnálatát fejezte ki az eset fölött. Széchenyi gróf legközelebb folytatja útját Beludzistánon keresztül Indiába; ez utóbbi országban az utóbbi években néhány átutazni akaró európait elfogtak s ezért Széchenyi gróf álruhában egy át­vonuló nomád törzshöz fog csatlakozni.­­ (Az örült miniszter.) Az orosz pénzügy­miniszter örültségéről a következőket közük: Rég idő óta érezte maga a miniszter agyvelejének vértelensé­­gét s ápoltatta magát egy specialista orvossal. Tizen­négy nappal ezelőtt ép a cárhoz kocsizott, hogy sürgős jelentést tegyen neki. Kocsijában, miután jelen­tését újra elolvasta, orvosához fordult: „Nézze, ezek a szamarak kétszer másoltak le minden sort.“ A palotába érve, Witte­rjonan kinevezett közlekedésügyi miniszter már jelentést tett volt a cárnak Wysno­­gradski esetéről. A cár barátságosan fogadta s kérte, hogy hagyjanak fel a hivatalos ügyek referálásával s reggelizzenek együtt. De a miniszter nem értette meg a cár szavát, öntudata elhagyta, gépiesen leült az asztal mellé s angolul kezdte jelentését olvasni. A cár az orvosokat hivatta és eltávozott, mialatt a mi­niszter kezére hajtva homlokát, csendesen elaludt.­­ (A hercegprímás unokaöcscsének bal­esete.) Pápáról jelentik: Vaszary Béla honvéd­huszár főhadnagy, a hercegprímás unokaöcscse teg­nap délután sétalovaglást tett, mi­közben lovastul együtt hanyatt vágódott, úgy, hogy a ló egészen reá esett. A ló felakarván kelni, lábaival kapálódzni kez­dett, az alatta levő tisztet arcon rúgta, két sebet ejtvén azon; az egyik rúgás alsó ajkát egészen ke­resztül hasította. A katonaorvos a sebet bevarrta. A műtét után Vaszary gyalog birt hazamenni.­­ (Arad színészete.) Aradról sürgönyzik, hogy ott mozgalom indult meg az iránt, hogy a szín­ház egész éven át állandósíttassék. Télre a nyári színház építtetését tervezik, melynek építtetéséhez konzorcium is alakult már.­­ (Állásától felfüggesztett főszolgabíró.) Morvay Tihamért, a margittai járás főszolgabíráját, mint nekünk sürgönyzik, felfüggesztették állásától. A vizsgálat folyik. — (Dr. Grünwald Mór) fővárosi nőgyó­gyász, fürdő orvosi működése megkezdésére Szliácsra elutazott. — (Eljegyzés.) Grill Lajos és neje tisztelet­tel értesítik barátjaikat és ismerőseiket Róza leányuk­nak Kollerits Sándor úrral f. hó 21-én történt el­jegyzéséről. — (Jogász majális.) A margitszigeti alsó vendéglőben a f. hó 25-én rendezendő jogász majá­lisra a meghívók már szétküldettek. A kik tévedésből meghívót nem kaptak s arra igényt tartanak, ez iránt a „Joghallgatókat segítő egyesülethez (központi egye­tem) fordulhatnak.­ ­

Next