Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-04 / 124. szám
Budapest, 1392 XIV. évf. 124. (4798.) szám. Szerda, május 4 Előfizetési árak: Egész évre Félévre . 14 írt — kr. 7 » — » “ 3 » 50 » Negyedévre . . .“ Egy hóra. . . V 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor utca 7. sí, földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hirlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok vissza nem adatnak! Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Csk. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A földmivelésügyi tárca. A kölcsönös szemrehányások és meddő párttorzsalkodás sivatagjából, mint egy oázis emelkedik ki a mai vita, melyben kormánypárti és ellenzéki szónokok egyaránt a szőnyegen forgó tárgyhoz szóltak. Ma kezdte meg a képviselőház a földművelésügyi tárca költségvetésének tárgyalását, amelyhez par excellence mezőgazdasági államunkban és nagyrészt a földbirtokos osztály képviselőiből álló parlamentünkben oly sokszoros és nagy horderejű érdekek fűződnek. Sajnos, e tárca, melynek körében oly sok volna a teendő^sSérté most' mostohán van dotálva. Senki sem érzi ezt ^enkrebt)^ mint maga a földmívelésügyi miniszter. Gróf Bethlen András telve van jóakarattal és buzgalommal. Azzal az erős elhatározással vette át tárcáját, hogy a magyar mezőgazdaság bajain, melyeknek ismeretét részben már magával hozta a miniszteri székbe, a lehetőség szerint könnyíteni fog. S ha eddigelé mást nem tett volna is, mint hogy kidolgoztatta szakértőivel a parlament elé terjesztett jelentését — az elsőt, melyet e minisztérium közrebocsátott — és mely a legvilágosabb és, legrészletesebb képét nyújtja Magyarország mezőgazdasági állapotainak , működését még ez esetben sem nevezhetnek meddőnek. A miniszter azonban sokszoros reformtervekkel foglalkozik, melyert közül egyiket, a kötött forgalmú nagy birtoktesteken létesítendő bérleti rendszert tüzetesebben ismertettük és méltányoltuk e helyen. Az van hatva a mezőrendőri törvény behozatalához fűződő érdekek fontosságától és óhajtja a vármegyék autonóm életével kapcsolatos mezőgazdasági érdekképviselet szervezését. Valósággal a sokszoros panaszok, melyek ma kormánypárti és ellenzéki szónokok ajkáról elhangzottak, nem a minisztert terhelik, ki e bajokat mind előtalálta már és ki azokon, még ha rendelkezésére sokkal nagyobb összegek állanának is, csak évek múltával segíthetne. E bajok, sajnos, régi keletűek és többé kevésbbé magukat már érzékenyen megboszult mulasztások következményei. Ezek közé sorozzuk elsősorban a mezőgazdasági hitel annyira,fúlyos kérdésének elhanyagolását. A vádak, melyeket ma egyik szónok a vidéki takarékpénztárak uzsorajellegű eljárása ellen fölhozott, súlyosak ugyan, de jogosultak. Tényleg e nagy kamatra dolgozó pénzintézetek a kölcsönre szoruló gazdának könnyebbülés helyett számtalan esetben végső romlást hoztak. Mutatja az általuk a kis- és középbirtokra eszközölt bekebelezések óriásilag megnövekedett összege. Ily körülmények között a hitelszövetkezeti intézménynek rendszeresítése, szélesebb és egészségesebb alapokra való fektetése halaszthatlan feladat. Nagyon örvendetes volna, ha Wekerle mielőbb valósítaná azt az elhalálozását, melyet ma a kormánypártnak egyik szónoka jelzett, hogy t. i. a hitelszövetkezeti intézmény reformja ügyében törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni. A mai felszólalások általában a szakszerűség jellegével bírtak. Figyelemreméltó dolgokatifmandtak el a Hegyalja helyzetéről, a kivándorlásról, a felsőmagyarországi középbirtokos osztály vagyoni romlásának okairól, a baromfi- és haltenyésztés állami gondozásának közgazdasági horderejéről, a gyümölcstermelés érdekeinek felkarolásáról. Gróf Bethlen András nem zárkózhatik el a panaszok és óhajok jogosultsága elöl. Az állami akció sikere azonban nemcsak a miniszter jóakaratától és belátásától, hanem jórészt azon eszközök mérvéről van föltételezve, melyeket a földmivelésügyi tárca vezetője a segélyezést kívánó célokra fordíthat. E tekintetben pedig a miniszter kezei szerfölött meg vannak kötve. A földmivelésügyi tárca dotálásának szüksége azonban annyira égető, hogy legbenső meggyőződésünk szerint már a jövő költségvetésben kifejezést kell nyernie a halaszthatlan szükségletnek. A magyar mezőgazdasági államnak nem szabad továbbra is hamupipőkének tekintenie mezőgazdaságunk érdekeit. A „PESTI HÍRLAP“ TARCA JA A tengeren. Bonnetain P.-től. I. Mikor egy este a „Melbourne“ fedélzetén az indiai óceánon egy Ceylon szigetén lakó angol orvos nejével keringőt táncoltam, egyszerre egy gyermek sikolyát hallottuk. Táncosnőm megállt, elsápadt, azután a lépcsőn lerohant az első osztályú kajütbe. De öt perc múltán visszajött és mosolyogva mentegetőzött : — Azt hittem, hogy az én kicsikém kiáltott. De alszik, Arca ki volt pirulva az izgatottságtól. — Mindig remegek attól, folytatá, hogy megbetegszik ... de képzelheti, mikor már két gyermekemet vesztettem el a tengeren ... a két elsőt.. . szavakra könyek szöktek szemeibe. De gyorsan letörülte azokat, karomba fogózott s miközben a zongorán egy keringő hangzott föl, ezt mondta: — Ezúttal, remélhetőleg, nem esünk ki a taktusból. * E bátor szavakra emlékeztem, mikor egy év múlva Franciaországba hazautaztamkor a hajó orvosa egy fiatal útitársnőnek mutatott be, aki karjaiban egy sápadt, beteges fiúcskát tartott. — Marty asszony . Meghajtottam magamat és úgy tetszett, hogy utazásaim alatt találkoztam a kelet legszélén egy ilyen nevű tengerészeti hivatalnokkal. A szokásos udvariassági formák után a gyermekkel évedtem kifelé és nem hallgathattam el a fölött való csodálkozásomat, hogy ily nagy s még karon ülő. — Hány éves? kérdeztem. — Három éves múlt, de alig látszik meg rajta . . . Hiszen ott született . . . Fejével Saigr irányába intett, melyet előtte való nap hagytunk el s mely egészségtelen klímájáról ismeretes. — A múlt évig csak meg voltunk valahogy vele, folytatá a fiatal asszony, de aztán beteg lett s ettől fogva egyre gyöngül . . . Nem fáj semmije, nem panaszkodik, de alig van egy csöpp ereje és semmi sem érdekli . . . Most szomorú is, mert egyszerre el kellett hagynia atyját és kínai dajkáját ... az ö Amahját . . . Nos, Henri, légy jó . . . Felém fordította a fiú arcát s megcsókolta. De a kicsike teljesen közönyös maradt s az én kedveskedéseimre épenséggel nem volt kiváncsi. Eszembe jutott néhány kínai szó, a mi utazásaim alatt ragadt rám és azokat is kijátszottam, hogy valami hatást érjek el. S csakugyan, a kínai szavakra a gyermek bámulva tekintett rám és egy kissé mosolygott. Marty asszony szomorúan folytatá: — Az anamita és kínai nyelvet jobban érti, mint a franciát ... De nem csoda! Én beteg voltam, férjem a hivatalban volt elfoglalva s igy Amah társaságára szorult ... Az orvosok régebben tanácsolták már, hogy vigyem szegényt Franciaországba ... de férjem sajnálta az úti költséget értem és a gyermekért s megvárta, a mig a kormányzó visszaérkezik, a ki aztán erre a hajóra szabadjegyeket eszközölt ki... De ki tudja, meglátja-e a kicsi Marseillet! II. Nagyon szeretem a gyermekeket, de nem a nagyon kicsinyeket, hanem a nagyobbakat, akiknek beszéde gondolkozásra vall. A tenger, mely ezeket a kis teremtéseket még törékenyebbekké teszi és gondolatvilágukat rendkívül megszakíti, az értelmes néző szemeiben még kedvesebbé teszi őket. Meg kell csak figyelni őket egy hajón az ebédnél vagy dejeunernél! A gyermekek ugyanis, hogy az anyák mellettük lehessenek, fél órával a többi utazó előtt étkeznek. Hogy siet a vidám gyermekek raja az első csengetyűszóra az étterembe. A cselédek és a mamák egymáson licitálnak túl a gyöngédség dolgában, amivel a kis gyámoltalanoknak segédkeznek a kerek asztal körül... Itt találtam másnap Marty asszonyt fiacskája mögött, akinek levest adott. Köszöntem és ő szomorúan mutatott, a gyermekre, aki a vidám csapatban egymaga nem kacagott, nem játszott, nem evett és hideg nyugalmával minden érző szivet megrezzentett. . . Mind messzebbre haladtunk a tenger határtalan lapján és én a nap 24 órájából 17-et a szegény anyának és a beteg fiúnak szenteltem. — No, Henri, most egy csin-csint! szóltam a fiúcskához másnap reggel. Sovány sárga kezeit összetette és engem igyekezett utánozni, miközben kínai módon köszönt. Ezután is mindenkép rajta voltam, hogy szórakoztassam. Maitv asszony egy láda játékszert hozott magával, amit most én mind fölhasználtam ; elvittem az állatok kantjaihoz , de nem érdekelték se a játékok, se a majmok mulatságos bukfencei a beteg gyermeket, egyre azt hallottam csak tőle: „Toi! ... Toi!“ (elég.) Sohasem nevetett s anyja se volt vidám soha. A Pesti Hírlap jelen száma 16 oldal. Belpolitikai hírek. A sommás eljárás reformja. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bokross Elek elnöklete alatt tartott mai ülésében megkezdte a sommás eljárásról szóló tvjavaslat részletes tárgyalását. Az l-so §-nál (a sommás eljárás s a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyek) Jetlnek előadó részletes indokolás kíséretében elfogadásra ajánlja a járásbíróságok hatáskörének javasolt kiterjesztését. Horváth Lajos attól tart, hogy ha oly dolgok utal