Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-04 / 124. szám

Budapest, 1392 XIV. évf. 124. (4798.) szám. Szerda, május 4 Előfizetési árak: Egész évre Félévre . 14 írt — kr.­­ 7 » — » “ 3 » 50 » Negyedévre . . .“­­ Egy hóra. . . V 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor­ utca 7. sí, földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hirlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz­ I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok vissza nem adatnak! Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Csk. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A földmivelésü­gyi tárca. A kölcsönös szemrehányások és meddő párttorzsalkodás sivatagjából, mint egy oázis emelkedik ki a mai vita, melyben kormánypárti és ellenzéki szónokok egyaránt a szőnyegen forgó tárgyhoz szóltak. Ma kezdte meg a képviselőház a föld­­művel­é­s­ügyi tárca költségvetésének tárgya­lását, a­melyhez par excellence mezőgazdasági államunkban és nagyrészt a földbirtokos osztály képviselőiből álló parlamentünkben oly sokszo­ros és nagy horderejű érdekek fűződnek. Sajnos, e tárca, melynek körében oly sok volna a teendő^sSérté most' mostohán van dotálva. Senki sem érzi ezt ^enkrebt)^­ mint maga a f­öldmívelésügyi miniszter. Gróf Bethlen And­rás telve van jóakarattal és buzgalommal. Azzal az erős elhatározással vette át tárcáját, hogy a magyar mezőgazdaság bajain, melyeknek isme­retét részben már magával hozta a miniszteri székbe, a lehetőség szerint könnyíteni fog. S ha eddigelé mást nem tett volna is, mint hogy ki­dolgoztatta szakértőivel a parlament elé terjesz­tett jelentését — az elsőt, melyet e minisztérium­­ közrebocsátott — és mely a legvilágosabb és, legrészletesebb képét nyújtja Magyarország mező­­gazdasági állapotainak , működését még ez eset­ben sem nevezhetnek meddőnek. A miniszter azonban sokszoros reformter­vekkel foglalkozik, melyert közül egyiket, a kötött forgalmú nagy birtoktesteken létesítendő bérleti rendszert tüzetesebben ismertettük és méltányoltuk e helyen. Az van hatva a mező­rendőri törvény behozatalához fűződő érdekek­ fontosságától és óhajtja a vármegyék autonóm életével kapcsolatos mezőgazdasági érdekképvi­selet szervezését. Valósággal a sokszoros panaszok, melyek ma kormánypárti és ellenzéki szónokok ajkáról elhangzottak, nem a minisztert terhelik, ki e bajokat mind előtalálta már és ki azokon, még ha rendelkezésére sokkal nagyobb összegek­ ál­lanának is, csak évek múltával segíthetne. E bajok, sajnos, régi keletűek és többé kevésbbé magukat már érzékenyen megboszult mulasztá­sok következményei. Ezek közé sorozzuk első­sorban a mező­gazdasági hitel annyira,fúlyos kérdésének elha­nyagolását. A vádak, melyeket ma egyik szónok a vidéki takarékpénztárak uzsorajellegű eljárása ellen fölhozott, súlyosak ugyan, de jogosultak. Tényleg e nagy kamatra dolgozó pénzintézetek a kölcsönre szoruló gazdának könnyebbülés helyett számtalan esetben végső romlást hoztak. Mutatja az általuk a kis- és középbirtokra eszközölt bekebelezések óriásilag megnövekedett összege. Ily körülmények között a hitelszövetkezeti intézménynek rendszeresítése, szélesebb és egész­ségesebb alapokra való fektetése halaszthatlan feladat. Nagyon örvendetes volna, ha Wekerle mielőbb valósítaná azt az elhalál­ozását, melyet ma a kormánypártnak egyik szónoka jelzett, hogy t. i. a hitelszövetkezeti intézmény re­formja ügyében törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni. A mai felszólalások általában a szaksze­rűség jellegével bírtak. Figyelemreméltó dolgo­kat­­ifmand­tak el a Hegy­alja helyzetéről, a ki­vándorlásról, a felsőmagyarországi középbirto­kos osztály vagyoni romlásának okairól, a ba­romfi- és haltenyésztés állami gondozásának közgazdasági horderejéről, a gyümölcstermelés érdekeinek felkarolásáról. Gróf Bethlen András nem zárkózhatik el a panaszok és óhajok jogosultsága elöl. Az állami akció sikere azonban nemcsak a miniszter jóaka­ratától és belátásától, hanem jórészt azon eszkö­zök mérvéről van föltételezve, melyeket a föld­­mivelésügyi tárca vezetője a segélyezést kívánó célokra fordíthat. E tekintetben pedig a miniszter kezei szer­fölött meg vannak kötve. A földmivelésügyi tárca dotálásának szüksége azonban annyira égető, hogy legbenső meggyőződésünk szerint már a jövő költségvetésben kifejezést kell nyernie a halaszthatlan szükségletnek. A magyar mezőgazdasági államnak nem szabad továbbra is hamupipőkének tekintenie mezőgazdaságunk érdekeit. A „PESTI HÍRLAP“ TAR­C­A JA A tengeren. Bonnetain P.-től. I. Mikor egy este a „Melbourne“ fedélzetén az indiai óceánon egy Ceylon szigetén lakó an­gol orvos nejével keringőt táncoltam, egyszerre egy gyermek sikolyát hallottuk. Táncosnőm megállt, elsápadt, azután a lépcsőn lerohant az első osztályú kajütbe. De öt perc múltán visszajött és mosolyogva mente­getőzött : — Azt hittem, hogy az én kicsikém kiál­tott. De alszik, Arca ki volt pirulva az izgatottságtól. — Mindig remegek attól, folytatá, hogy megbetegszik ... de képzelheti, mikor már két gyermekemet vesztettem el a tengeren ... a két elsőt.. . szavakra könyek szöktek szemeibe. De gyorsan letörülte azokat, karomba fogózott s mi­közben a zongorán egy keringő hangzott föl, ezt mondta: — Ezúttal, remélhetőleg, nem esünk ki a taktusból. * E bátor szavakra emlékeztem, mikor egy év múlva Franciaországba hazautaztamkor a hajó orvosa egy fiatal útitársnőnek mutatott be, a­ki karjaiban egy sápadt, beteges fiúcskát tartott. — Marty asszony . Meghajtottam magamat és úgy tetszett, hogy utazásaim alatt találkoztam a kelet leg­szélén egy ilyen nevű tengerészeti hivatalnokkal. A szokásos udvariassági formák után a gyer­mekkel évedtem kifelé és nem­ hallgathattam el a fölött való csodálkozásomat, hogy ily nagy s még karon ülő. — Hány éves? kérdeztem. — Három éves múlt, de alig látszik meg rajta . . . Hiszen ott született . . . Fejével Saigr irányába intett, melyet előtte való nap hagytunk el s mely egészségtelen klímájáról ismeretes. — A múlt évig csak meg voltunk valahogy vele, folytatá a fiatal asszony, de aztán beteg lett s ettől fogva egyre gyöngül . . . Nem fáj semmije, nem panaszkodik, de alig van egy csöpp ereje és semmi sem érdekli . . . Most szomorú is, mert egyszerre el kellett hagynia atyját és kínai dajkáját ... az ö Amahját . . . Nos, Henri, légy jó . . . Felém fordította a fiú arcát s megcsókolta. De a kicsike teljesen közönyös maradt s az én kedveskedéseimre épenséggel nem volt kiváncsi. Eszembe jutott néhány kínai szó, a mi utazá­saim alatt ragadt rám és azokat is kijátszottam, hogy valami hatást érjek el. S csakugyan, a kínai szavakra a gyermek bámulva tekintett rám és egy kissé mosolygott. Marty asszony szomorúan folytatá: — Az anamita és kínai nyelvet jobban érti, mint a franciát ... De nem csoda! Én beteg voltam, férjem a hivatalban volt elfoglalva s igy Amah társaságára szorult ... Az orvo­sok régebben tanácsolták már, hogy vigyem sze­gényt Franciaországba ... de férjem sajnálta az úti költséget értem és a gyermekért s meg­várta, a mig a kormányzó visszaérkezik, a ki aztán erre a hajóra szabadjegyeket eszközölt ki... De ki tudja, meglátja-e a kicsi Marseillet! II. Nagyon szeretem a gyermekeket, de nem a nagyon kicsinyeket, hanem a nagyobbakat, a­kiknek beszéde gondolkozásra vall. A tenger, mely ezeket a kis teremtéseket még törékenyeb­bekké teszi és gondolatvilágukat rendkívül meg­­szakíti, az értelmes néző szemeiben még kedve­sebbé teszi őket. Meg kell csak figyelni őket egy hajón az ebédnél vagy dejeunernél! A gyermekek ugyanis, hogy az anyák mellettük lehessenek, fél órával a többi utazó előtt étkeznek. Hogy siet a vidám gyermekek raja az első csengetyűszóra az étte­rembe. A cselédek és a mamák egymáson lici­tálnak túl a gyöngédség dolgában, a­mivel a kis gyámoltalanoknak segédkeznek a kerek asztal körül... Itt találtam másnap Marty asszonyt fiacs­kája mögött, a­kinek levest adott. Köszöntem és ő szomorúan mutatott, a gyermekre, a­ki a vidám csapatban egymaga nem kacagott, nem játszott, nem evett és hideg nyugalmával minden érző szivet megrezzentett. . . Mind messzebbre haladtunk a tenger határ­talan lapján és én a nap 24 órájából 17-et a szegény anyának és a beteg fiúnak szenteltem. — No, Henri, most egy csin-csint! szóltam a fiúcskához másnap reggel. Sovány sárga kezeit összetette és engem igyekezett utánozni, miközben kínai módon kö­szönt. Ezután is mindenkép rajta voltam, hogy szórakoztassam. Mai­tv asszony egy láda játékszert hozott magával, a­mit most én mind fölhasz­náltam ; elvittem az állatok kan­tjaihoz , de nem érdekelték se a játékok, se a majmok mulatsá­gos bukfencei a beteg gyermeket, egyre azt hal­lottam csak tőle: „Toi! ... Toi!“ (elég.) Soha­sem nevetett s anyja se volt vidám soha. A Pesti Hírlap jelen száma 16 oldal. Belpolitikai hírek. A sommás eljárás reformja. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bok­­ross Elek elnöklete alatt tartott mai ülésében meg­kezdte a sommás eljárásról szóló tvjavaslat részletes tárgyalását. Az l-so §-nál (a sommás eljárás s a kir. járás­bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek) Jetl­nek elő­adó részletes indokolás kíséretében elfogadásra ajánlja a járásbíróságok hatáskörének javasolt kiterjesztését. Horváth Lajos attól tart, hogy ha oly dolgok utal­

Next