Pesti Hírlap, 1892. július (14. évfolyam, 181-211. szám)

1892-07-01 / 181. szám

Budapest, 1892. XIV. évf. 181. (4855.) szám. Péntek, julius 1. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 írt — kr. Félévre 7 » — « Negyedévre .' V 3 » 50 » Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budappest, nádor-mca 7. sz., rö­szint hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. Pesti Hírlap KSH Könyvtár POLITIKAI NAPILAP. ffgu® .K­If Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7.­ sz., I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. nnnnnnniRihui Figyelmeztetjük t. pl .»­rá­fizetésüket idején szíveskedjenek megújítani, mert különben a lap küldése kellemetlen meg­szakítást szenvedhet. Programmód nem szükséges adnunk. Elég lesz csak arra felhívnunk a figyelmet, hogy a jelen negyedévben fogjuk közölni Jókai Mór érdekfeszítő történeti regényét Trenk cím alatt. S hogy Mikszáth Kálmán is nagyobb elbeszélést fejezett be lapunk számára. A most belépő előfizetők ajándékul fogják kapni a Pesti Hírlap Naptárát 1893-ra, mely ismét díszesebb kiállítású s bővebb tar­talmú lesz, mint az eddigiek s melynél különb naptár bizonyára nem fog megjelenni az őszi könyvpiacon. A Pesti Hírlap előfizetési ára: 1 frt 20 kr 2 „ 40 „ 3 „ 50 ,, 2 ,, ,, bármely napjától julius hóra jul.—aug hóra jul.—szept. negyedévre jul. —dec. félévre Az előfizetés a hó kezdhető. fpg. Ha előfizetőink, az előfizetési idő lejárta előtt lakást változtatnak, ami most — az utazási és fürdőzési évszak beálltával — gyakran szokott­­megtörténni, ez esetben az uj cím mellett a régit­­,s k­érjük pontosan tudatos, a­mi a kiadóhivatalra nézve lehetővé teszi, hogy minden zavar és félbe­szakítás nélkül megküldhesse a lapot az uton levő előfizetőnek, még heti egy helyen csak egy-két napig tartózkodik is. Ipar Mutatványszámokat egy levelező­lapon nyilvánított óhajra bárkinek egy hétig ingyen és bérmentve küldünk. A „PESTI HÍRLAP“ TARGA JA Keresztútnál. ~ A Pesti Hírlap eredeti tárcája — A báróné hajtja a lovakat s az öreg kocsis, a ki a szép asszonyt annak idején olykor daj­kálta is, mellette ül. A lovak már erősen fújnak s a szőrük nedves, bizonyítván az erős hajtást. A báróné szintén látja ezt s megereszti a gyep­lőt, a mire a nemes paripák lépésben kezdenek menni. Hogy az asszony kocsikázik, annak legin­kább az unalom az oka. A szomszédság nem tartózkodik otthon, a bárónak pedig valami sür­gős dolga akadt a messzi nyugaton, a­hova gyakran el szokott járni és a­hol hosszasan tar­­tkozik. Állítólag diplomáciai küldetése van, ^ ■ í, ők olyanok is, a­kik azt­ állítják, hogy­­ titán fut. Az ördög tudná eltalálni. .. u­k van igaza. Neki-e, vagy pedig ama-Ajt'Uik­X... A lovak lépésben mennek s a báróné a vén kocsishoz fordul. — Ismerős maga itt, János és meg tudná mondani, hogy hol járunk ? — A zsombéki határban vagyunk. Az az erdő amott a zsombéki erdő. — Nagy? — Nincs ugyan akkora, mint a Bakony, hanem megjárja. A ki eltéveszti az utat benne, ott járhat-kelhet három napig. A hite azonban van olyan . . . legalább itt a környéken, mint a Bakonyé. — Haramiák vannak benne? Igazi, valódi haramiák ? — úgy hallottam, hogy tizenketten van­nak. Szemenszedett betyár valamennyi. — Történt már valami ? Kiraboltak valakit ? — Minden héten megesik ilyenforma, pe­dig az ember alig a felét hallja. — De, ugy­e János, nem gyilkoltak meg senkit ? — Az is megesett. A csuragi plébánost ezelőtt egy hónappal lőtték agyon. — Hogy hívják a banda vezérét? — Süveg Marcinak. — Parasztlegény ? — Hát bizony azt senki sem tudja bizo­nyosan. Ugy látszik, mintha úriember volna. Azt is mondják, hogy katonatiszt volt és miután nagy bajba keveredett, hát ideugrott az erdőbe. — Rut ember? Kancsal? Vörös szakálla és bajusza van ? — A molnár felesé­g azt meséli, hogy látta és azt mondja, hogy festeni sem lehene szebbet. Majdnem egy öl magas, de mégis kar­csú, noha meg van teremve, mint egy mészáros­­legény. Olyan bajusza van, hogy a füléig ér. A fiatal fákat kirántja tövestül és nincs olyan medve, a­kit a földhöz ne teremtene. — És kegyetlen, gonosz, ugy­e? — Tud az jó is lenni. A szegény embe­reknek még ajándékot is ad. Hanem a­mit a múltkor csinált, az mégis rettenetes volt. Azt mondta egy csendőrismerősöm, hogy azért az akasztófára jut. A báróné egészen oda fordul János felé és nagy kíváncsisággal kérdezi : — Mondja el, János bácsi, mi volt az a rettenetes dolog? — A szomszéd megyéből való bérlő, a nevét nem tudom, mert furcsa kiejteni, kocsizott az erdőn keresztül a feleségével. Figyelmeztették ugyan a veszélyre, de az elbizakodott ember rá sem hallgatott. Belevágott a lovak közé, noha a fiatal, szép felesége is könyörgött neki, hogy más útra térjenek. Mikor javában kocogtak az erdőben, egyszer csak előugrottak a haramiák és megállították a kocsit. A bérlő nem vesztette el bátorságát s a revolverével rálőtt a vezérre, de nem talált, a­min nem is lehet csodálkozni, mert Süveg Marcit m m fogja a golyó. Valami olyan zsírja van, a melyből . . . A báróné erre '? részletre nem kivan 'si és közbevág: — És azután, János, mi történt­en, hogy nem talált ? — A revolvert kicsavarták a, kezéből és ki akarták •■‘coztani. — Akarták? Hát nem fosztották ki? — Azaz, hogy nem vettek el tőle semmi mást, csak a feleségét. A vezér kiemelte a ko­csiból, magával vitte az erdőbe, a többiek pe­dig körülvették a kocsit és kikisérték az erdőből. A hajaszálát sem bántották a bérlőnek és egy árva krajcárját sem vették el tőle. — Mikor eresztették el a feleségét? A Pesti Hírlap jelen száma 16 oldal. WM A gazdatanácsok és a gazdasági egyletek. A verseny mindig javítja és fejleszti a maga tárgyát, mint a­hogy a hatás ellenhatást szül. Így, feltéve, hogy egészen tárgyilagos és kitartó lesz a gazdasági egyletek vezérférfiainak legutóbbi versenye a kormánynyal a hazai gaz­dasági érdekek emelése körül, abból e fontos érdekekre nézve bizonyára csak üdv származ­­hatik. Remélni engedi ezt már azon jelenség is, hogy a­mint a gazdasági érdekkép­viseletet illetőleg a kormány akciója a „gazdatanácsok“ tervében alakot öltött, a gaz­dasági egyleteink közül sok még „szunnyadó“ erő is egyszerre lábra kelt, felajánlva szolgálatát a gazdasági tanácsoknak szánt feladatok telje­sítésére. Azt természetesen nem lehet tőlük rossz néven venni, hogy szolgálatukért kellő anyagi támogatást is követeltek, hisz végtére is a pénz mindenben a fő mozgató erő. De a miniszter nem hitt vakon az ajánlkozóknak, hanem meg­kérdezte tőlük : kik, mik vagytok ti nagyobbára halvány, támolygó alakok ? Mire mertek ti vál­lalkozni? Minő biztosítékot vagytok ti képesek nyújtani arra nézve, hogy elvállalt kötelessé­geiteknek eleget fogtok tenni ? A­mire aztán a gazdasági egyletek „s­­lerit“ azt­ felelte : „Igaz, hogy most gyenge és tehetetlen vagyok, mert vajmi kevesen és keveset törődnek velem. De csak vegyetek számba és csakhamar ,megerősö­döm majd. S adjatok egy kis hatalmi kört is, mert ez fogja hozzám vonzani a tagokat“. Persze garanciáról, hogy a tagok aztán dolgozni is fognak, a szellem mit sem szólt. A miniszternek pedig már most kell választania a két út és mód között. Kezébe akarja-e venni mezei gazdaságunk ügyét, annak reformját s azt e c­é­lr­a m­e­g­al­k­o­t­a­n­d­ó hatóságokkal a­k­a­r­j­a-e a­z e­g­é­s­z országra egyen­letesen s következetes tervszerű­séggel keresztül vinni, avagy reá­ér még a szemlélődésre és kísérletezésre, mindössze arra szorítkozván, hogy a nélküle és kívüle (talán ellene is!) működni kívánó­ egyleteket lehető bőségesen pénzzel segélyezze,­­ az or­szág azon vidékeivel pedig, hol ily egyletek nincsenek, egyelőre ne sokat törődjék. Az ügy nagy fontossága, gazdáink nagy többségének érdeke, sőt, elfogulatlanul ítélve, maga a szóban forgó feladat benső természete, mint a helyes munkamegosztás elve is azt kö­veteli, hogy a miniszter az első utat válassza, vagyis jobban mondva miután már azt válasz­totta, arról magát letereltetni ne engedje. Hisz évek óta sürgette az országos közvélemény a földműve­­lési minisztériumot, hogy lépjen erélyes akcióba. Miért akarják tehát néhányan most, mikor ezen akció ideje elérkezett, azt idomtalan, nehézkes külön erőkkel megakadályozni ? És nem-e ily nehézség volna az, ha a miniszter köteleztetnék bevárni, miképen fog az egyleti élet, mely eddig nagyobbára csak tengett, ezentúl talán kifejlődni ? Sürgős szükség van oly testületekre, me­lyek széles e hazában, a helyi körülmények isme­retével és figyelem­bevételével behatói a a gaz­dasági élet minden rétegébe s a gazdasággal foglalkozók minden osztályában a gazdászati érde­keket gondozzák s ezt tegyék az illetékes körök bizalmából, mint a kormányhatalom részesei. Ezek megalkotása képezi az egyedüli szilárd ala­pot, melyre a kormány gazdasági reform-politi­káját felépítheti s ilyenekül a gazdataná­csok, már szerkezetüknél fogva is, a legnagyobb

Next