Pesti Hírlap, 1892. július (14. évfolyam, 181-211. szám)
1892-07-01 / 181. szám
1892. július 1. PESTI HÍRLAP gende idő nem lenne, tegye meg a kezdeményezést arra, hogy a jelenlegi állapot ideiglenes jelleggel és rövid időre törvény által meghosszabbittassék.-Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. (Szünet után.) Wiekerle Sándor pénzügyminiszter a részletes megjegyzéseket akkorra halasztja, amikor a vita folyamán lesz alkalma nyilatkozni. Csak nagyjában akar Horánszky beszédére válaszolni. E beszéd olyan alapokon épült föl, melyek nem felelnek meg a valóságnak. Ő nem akarja részletesen felsorolni, mennyivel szaporodtak közterheink és államadósságaink, mert az utóbbiban neki semmi része sincsen; de ha az utóbbi évek alapján hozzuk meg az ítéletet, mindenki bizonyságot fog tenni arról, hogy az államadósságok tekintetében egy soha nem várt javulás állt be. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) Beállott pedig azért, mert azokat a hiányokat, melyek annak idején az államadósságok növelésének elsősorban voltak indító okai, a kormány sokkal előbb megszüntette, mintsem annak idején politikai programmjában kilátásba helyezte, (úgy van! Úgy van ! jobbfelől.) sőt ezt messze meghaladólag oly jövedelmi feleslegekre tettünk szert, melyek miatt mindennel lehet a jelen kormányt illetni, csak azzal nem, hogy az ország terheit ezidő alatt szaporították. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Az egyenes adóknál az emelkedés nem kárckozott adóemelés, hanem a természetes fejlődés eredménye. A fogyasztási adóknál, elismert szóló, tényleges teheremelés történt. De az Ausztriával való összehasonlításnál egy nagy szempontot feled a képviselő úr és ez az, hogy míg 1868-ban igen sok fogyasztási cikk után Ausztriának adóztunk, tehát annak dacára, hogy a teher megvolt, ha fejenként osztjuk fel az adót, minálunk a teher igen kicsi volt, ott pedig nagyobb volt, mint a saját lakosaik által fizetett terhek, ma — és ezt már nagyrészt a kormányzati politika érdeméül kell betudni — a helyzet akként változott, hogy fogyasztási adóban nem fizetünk Ausztriának úgyszólván semmit, azon összegeket, melyeket azelőtt oda fizettünk, ma saját állampénztárunkba fizetjük, nagyon természetes tehát, hogy a fejenkénti felosztásnál a mi tehertételünk növekedik, azoké viszont apad, mert oly jövedelem, amelyet előbb oda fizettünk, ott már nem szerepel, nálunk pedig szerepel. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Aki ilyen nagy következtetéseket és olyan öntudatos hangon tartott következtetéseket akar levonni és a csalhatatlanság jellegével felruházott kritikát kiván gyakorolni, az a közállapotok megítélésében oly sarkalatos szempontokat legalább is figyelmen kívül ne hagyjon. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Horánszky Nándor: Frázis! Tessék adatokat mondani! Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Ez nem frázis, ezek adatok. Horánszky fölhozta a regále-kártalanítást és azt mondta, hogy semmi sem valósult azokból a szép kilátásokból, amelyeket a kormány föltárt, sőt azt az etnikai tévedést követte el a kormány, hogy habár csak arra nyert fölhatalmazást, hogy a kártalanításnak megfelelő egyenértéket igyekezzék az italmérési jövedékből nyerni, e határon túl fölhasználta azt egy lukratív üzletre. Ezzel szemben szóló arra hivatkozik, hogy az egész kártalanítási eljárás sokkal gyorsabban fejeztetett be, mint kilátásba volt helyezve. Arra fölhatalmazást nem kapott szóló, hogy a regálejogok egyenértékét adja kárpótlásul. Kötött marsrutát kapott a törvényhozástól arra nézve, hogy mely mértékig adhat kártalanítást, talán egyetlen egy esetben sem mondható, hogy a kártalanításnak a törvényben megállapított mértékét nem tartotta volna meg. (Fölkiáltások balfelől: Nem is állította senki!) De elment a méltányosság azon határáig, hogy a törvénynyel ellentétbe ne jöjjön. És ha szemrehányás illethet, úgyszólván illetheti a tekintetben, hogy ott, ahol az aureolálás volt rombizva, ott nagyobb latitude-del jártam el, mint a törvény szigorú alkalmazása mellett eljárhattam volna. (Úgy van jobbfelől.) De mihelyt a törvény megvolt, a kártalanítás megállapított mértéke senkinek sem volt elég és Horánszky mai beszéde is ,csak ezeknek a kívánalmaknak a viszhangja. Akkor, mikor még a kártalanítási eljárás nem volt befejezve és senki sem volt képes a kártalanítás végösszegét megállapítani, mikor szóló a megállapítottakon túlmenő követelésekkel állt szemben, könynyelműség lett volna az italmérési jövedéket nem használa ki annyira, amennyire csak lehetett. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Neki azt az etnikai szemontot, amelyet Horánszky említett, nem úgy kellett mgoldania, mint egy misericordianusnak, hogy egy krajcárral többet ne szedjen; neki volt egy magasabb etnikai szempontja, az, hogy midőn a törvényhozás helyeslésével egy financiális rendezésre indultunk, ezen financiális rendezést, mint a legmagasabb etnikai szempontot, elsősorban érvényesítse. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt helytelenül járt volna el, ha arra törekedett volna, hogy az italmérési jövedékből csak az a 12.500,000 írt jöjjön be és ne 18.000,000 írt, amely 12.500,000 írtra, a megállapított kártalanítás alapján tényleg szükség van. (Helyeslés jobbfelől.) Különben nem kell még a számlát kezdeni, hanem meg kell várni, mit fog az italmérési jövedék hozni. Szóló reményű, hogy a törvényjavaslat törvényerejűvé válik, sikerül a jövedelmet jövőre is megóvni, de szavatosságot erre nézve nem, vállalhat. Mindenki tehet szemrehányást és hivatkozhatik az etnikai alapra, csak azok nem, akiknek múltban tett állításai és a bekövetkezett események közt olyan tátongó különbség mutatkozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: Egy hajszálnyi sem. Majd meglátjuk! Wekerle Sándor pénzügyminiszter ezután áttér a törvényjavaslat ellen felhozott kifogásokra. Horánszky vádolta őt, hogy adatokat nem bocsátott a ház rendelkezésére. Statisztikai adatokat könnyen lehetett volna becsatolni, de az erre alapított kifogást nem fogadhatja el, mert a pénzügyi bizottságban a legrészletesebb adatokat bocsátotta a bizottsági tagok rendelkezésére. Mindenki tudomást vett erről, csak Horánszky képviselő nem. Pedig azokból láthatta volna, hogy nem áll az, mintha itt mintegy 2 millió új teherről volna szó azáltal, hogy a magánfogyasztás az italmérési adó alá vonatik, mert azokból az adatokból kitűnik, hogy az a bormennyiség (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.), mely nem a korcsmák útján való kiméréssel kerül fogyasztás alá, mindössze 893.000 hektoliter; ebben benne van minden szőlősgazdának saját borából való fogyasztása, tehát a minimálisra redukálódik az a magánfogyasztás, midőn valaki nem saját borát fogyasztja, azt nem is a vendéglőben veszi, hanem egy hektolitert meghaladó mennyiségben nagyban szerzi be a borát. Ezzel szemben azonban leszállítások is vannak e javaslatban. A bormusznak italmérési adója, amely eddig 3 frt volt, háromnegyedére száll le. Ha így vonjuk meg a mérleget, hogy mennyi a kincstár vesztesége és mennyi a nyereség, amely a nem szőlőtermelők magánfogyasztásának megadóztatásából ered, a különbség oly csekély lehet, hogy ily nagy összegeknél, amelyről itt szó van, nem is lehet újabb megterheltetésről beszélni, hanem arról, hogy habár a méltányosság és az egyenlő adózás szempontjából egyes osztályokat ezen italmérési adó alá vonunk, de másrészt okszerű könnyítéseket is engedünk. A képviselő még több oly állítást kockáztat, melyeket nem magyarázhat ki a törvényből. Nagyon téved a képviselő úr, ha azt hiszi, hogy szóló a kizárólagosságot ott fogja alkalmazni, ahol neki tetszik. Ő csak akkor van jogosítva a kizárólagosságot alkalmazni, ha a megelőző év jövedelmének */5-e nem jön be. A megyénként való megadóztatást, a végszükséget leszámítva, sehol sem akarja életbe léptetni. Csak azért vette föl ezt, mert négy megyében olyan ellenállást tapasztalt az italmérési jövedék értékesítésénél, mely épen nem volt megegyeztethető a kincstári érdekekkel, minthogy egész ringekre talált, melyek lefelé akartak licitálni. Végül , szóló a fogyasztási adóreformra nézve nyilatkozik. Ő nem tett ígéretet arra nézve, hogy gyökeres reformmal fog előállni. Mondta, hogy a fogyasztási adó reformjára törekedni, ezen kérdéssel foglalkozni fog. Talán ezen átfogó reformnak egyikmásik előfeltételét sikerült is megoldania, s talán ezen reform közelebb van, mint magunk reméljük, de pozitív határidőhöz kötött ígéretet nem mert és ma sem mer tenni. Szóló azt hiszi, senki sem fog vállalkozni arra, hogy ma a fogyasztási adókat gyökeresen reformálja, mert akkor a midőn oly átalakulóban van egy jövedék, mint ma az italmérési jövedék, akkor, amidőn sok mellékkörülmény közrejátszása folytán a fogyasztási adóviszonyok alterálva vannak mit nálunk, akkor talán helyesebb eljárás egy ideig várni, ezalatt a reformot alaposan előkészíteni és a végleges reformmal akkor előállni, amidőn úgy az adminisztratív szervezés, mint az anyagi előfeltételek tekintetében a végleges reformok alapjai megvannak. Reménye, hogy az itt megállapított 3 évi átmeneti idő elégséges lesz a reformmunkálat előkészítésére, a házban való letárgyalására és oly végrehajtási idő hagyására, amely alatt ezen reformok okszerűleg végre is hajthatók, nehogy azok ne csak papíron maradjanak, hanem az életbe is átvitessenek. De ez irányban kötelező ígéretet nem tehet, mert akár szóló legyen azon a helyen, akár más, nem tartja kizártnak, hogy három éven túl terjedőleg még esetleg a rövid prolongációt kell kérni. Azonban akár elégségesnek tartjuk ezen időt, akár nem, arra a következtetésre semmikép sem tud szóla jutni, amelyre Horánszky jutott. Mi közöttük a differencia ? Az, hogy a kormány az 1888: XXXV. t.-cikknek intézkedéseit lényegében életbe kívánja léptetni. Jelesül a kizárólagosságot a borra és sörre nézve teljesen meg akarja szüntetni. A szeszre nézve bizonyos kivételes esetekben fenn kívánja a kizárólagosságot tartani, de nem azt az exkluzív kizárólagosságot, amely ma megvan, hanem azt a módosított, átlyuggatott kizárólagosságot, hogy már ezen átmeneti időben mások is feljogosíttassanak a szesz elárusítására. A kormány tehát kevesebbet akar. Ezzel szemben a képviselő úr azt módja, hogy inkább tartsuk meg egy átmeneti időre a mai állapotot és prolongáljuk rövid időre a kizárólagosságot. Horánszky Nándor: Többet is mondtam! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Legalább ez volt a t. képviselő úr szavainak lényege. Horánszky Nándor: Ideiglenes expedienst és gyökeres reformot óhajtok! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter. Szóval a t. képviselő úr javaslata oda irányul, hogy egy rövid időre a mai kizárólagosságot tartsuk fenn. Tehát van közöttünk egy időbeli differencia, mert a t. képviselő úr egy esztendőre kívánja fenntartani ezt a provizóriumot, én pedig három esztendőre akarnám ezt fenntartani. Ez közöttünk az időbeli differencia. De én azt hiszem, hogy ebből az egy esztendőből a t. képviselő úr is enged valamit, ha meggondolja, hogy végleges reformhoz, ha mindjárt hozzá is fogunk az előkészítéshez, kell idő és másodszor, hogy végleges reform keresztülvitelére hosszabb idő kell, mintsem hogy ez a törvényjavaslat a jövő ülésszakban letárgyalható és már 1893-ik év végével életbe léptethető legyen. Mondom talán a t. képviselő úr is enged valamit. De én nem kívánom ezen engedményt. A t. képviselő úr javaslata feljogosítna engem mindannak megtételére, kivéve a 3 fztos adótétel szedését a magánfogyasztástól — ami ebben a javaslatban foglaltatik; de, nem jogosítana fel azon könnyítésekre, melyek itt foglaltatnak pl. a bor minkozásánál a szesz engedélyezésére, nem jogosítna fel talán a mesterséges italok megadóztatására, de ami a kizárólagos jogot illeti, abban a tekintetben több jogot adna, mint amennyit én kérek ebben a javaslatban. (Úgy van! (Úgy van! jobbfelől.) Én nem több jogot, hanem kevesebb jogot kérek s egy átmeneti időre kérem ezt a kevesebb jogot (Derültség a szélsőbaloldalon) és azt mondom, ez a kevesebb jog 2/s-adrészében már a végleges állapot. Megmondom, hogy azt a nagy felhatalmazást, melyet a képviselő úr meg akar adni, miért nem kérem. Azért nem kérem először is, hogy egy részében, legalább a borra és sörre nézve teljesen, a szeszre nézve kisebb részben valósítsuk az italmérési jövedékre vonatkozó törvény határozmányait és legalább e tekintetben végleges állapotokat teremtsünk. Másodszor azért nem kérem, hogy könnyítsék az adminisztráción és az adózó közönségen abban a tekintetben, amely tekintetben könnyíteni már most lehet s amely tekintetben, bárhogy reformáljuk is a fogyasztási adókat, azok egy végleges fogyasztási adó keretébe beilleszthetők, t. i. a különböző adónemek egyesítése által. A t. képviselő úr oly provizóriumot kér, ahol ez az előny az adminisztrációra és publikumra nézve elvész. A t. képviselő úr oly provizóriumot kér, amely több jogot adna, mint amennyit én kérek. Én a kisebb jogot, én ezen ideiglenes könnyítések és engedélyezés megadását kérem és ajánlom a javaslatot elfogadásra.Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a jobb oldalon.) Okolicsányi László a ház engedelmével holnapra halasztja felszólalását. Ezzel az ülés 13/i órakor véget ért. A dédesi választás. — Saját tudósítónktól. — A VIII. biráló-bizottság ma folytatta az Ábrányi Kornél mandátuma fölött a bíráskodást. Az érdeklődés ma még növekedett s egy egész sereg ellenzéki képviselő élén maga gróf Apponyi Albert megjelent a gavallér Fest elnök kis törvénytermében. A bíróság ma is teljes számú volt. A délutánt a záróra kérdése foglalta le, az egész tárgyalás a zárórára vonatkozó vizsgálati iratok fölolvasásával telt el. Tudnivaló, hogy a dédesi választáson a két szavazatszedő küldöttség lényegesen eltérő időben tűzte ki a zárórát. Az egyik, melynél a választási elnök, Vladár Ervin elnökölt, délután 5 órakor, a másik, melynél Gailhoffer István küldöttségi elnök prezideált, csak esti 9 órakor. Mégis azonban állítólag ez utóbbi tűzte volna ki időnek előtte a zárórát, sőt némelyek szerint törvényesen ki sem tűzte. Így történt, hogy mikor a záróra letelt, többen még szavazni kívántak Kerényire, de Gailhoffer — dacára, hogy Vladár Ervin a szavazás folytatását követelte — a választást berekesztette. Ez utóbbi dolog, hogy többen nem szavaztak s hogy a szavazás lezárása miatt a két elnök közt összeütközés történt, kétségtelen dolog. Már most a mandátum sorsa azon fordul meg, a törvénynek megfelelően hirdette-e ki a küldöttségi elnök a zárórát, jogosan rekesztette-e be a szavazást s ha nem, hány szavazatot lehet a vizsgálat alapján igazoltnak venni, hogy ezeket még el kellett volna fogadni s ezek öszszeadva a más körülmények közt törvénytelenül elesett Serényi-szavazatokkal, valamint trintetbe véve a jogtalanul beadott Ábrányi szavazatokat — nem változtatják-e a 30 szónyi többséget kisebbséggé ? A Bessenyei Ferenc vizsgálóbiztos által páratlan buzgósággal és teljes pártatlansággal kihallgatott tanuk is ezt vallották: Leviczki Kelemen az ózdi gyár tisztviselője (a kérvény egyik aláírója) azt vallotta, hogy este 9 órakor még 93 Serényi-párti választó volt a vár.helyiségtől nem messze levő Mezei-udvarban. Ezekkel 9 órakor elindult a helyiséghez, ahol a szavazás még folyt s a választók egy része le is szavazott, de más részét, mikor be akartak menni, azzal utasították .