Pesti Hírlap, 1892. december (14. évfolyam, 332-361. szám)
1892-12-01 / 332. szám
4 W ——... . _______ egészen hiányzott. Ehhez járul még az, hogy ha az aldunai nagy hajók feljövetele Orsován biztosítva lesz, ezáltal az államvasutak hálózata a végpontnál közvetlenül érintkezik azokkal a nagy hajókkal, amelyekről további átrakodás a tengerig nem szükséges. Oly óriási nemzetgazdasági előny ez, amelyet nem lehet ügyeimen kívül hagyni. Ami pedig a pénzügyi szempontot illeti: a berlini szerződés és az ennek is alapjául szolgáló londoni konvenció értelmében mindaz a költség, melyet a Vaskapu szabályozására előlegezünk, csak átmeneteiig terheli az állam pénztárát, mert az a szabályozás befejezése után általunk megállapítandó hajóvámokból az utolsó fillérig meg fog térülni. Ennélfogva mi egy nemzetgazdaságilag ránk nézve rendkívül hasznos beruházásnak birtokába jutunk, anélkül, hogy állampénztárunk más módon, mint csak átmenetileg terhelve volna. Mindezek alapján a pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés.) Craál Jenő alaposan informálta magát a kérdés felöl és ez alapon nem hiszi, hogy sikerüljön a hajók átrakodási állomását Brailából, illetőleg Gáláéból az ország területére áthelyezni. Két akadálya van ennek. Az egyik az, hogy hajózási akadályok nemcsak Orsován innen, hanem azon túl is vannak. Mindjárt a Vaskapun alól egész Guravojáig 3 kilométer hosszúságban a Duna folyása oly sebes, hogy az hasonlít aGreben és Mikarovátz közti vízsebességhez. Nem is jönnek soha a sebes forrású vizen keresztül a görög hajók, hanem csak Turn-Szeverinig. Azonkívül vannak hajózási akadályok Turn-Szeverin alatt is. Már most ki reményű, hogy a legközelebbi jövőben a parti államok e nagy nehézségeket és igen költséges akadályokat el fogják hárítani ? Nekünk azoknak elhárítására nemzetközi megbízatásunk nincs. Szóló nem állítja, hogy ez akadályok örökre fenn fognak állani, egy pár évtized múlva valószínűleg azokra is rákerül a sor , de már most az akadályok létezése mellett tenni lefektetéseket, oly pazarlás, amelyet kellőleg indokolni nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Közgazdasági előnyét sem látja az előterjesztésnek, mert az Alduna-melléki államokba sokkal könnyebben juthatunk el, ha a szállítás átrakodás nélkül történik, ami jobban megdrágítja a forgalmat, mint az a netán magasabb önköltség, amelybe kisebb hajók alkalmazása kerül. De határozottan káros lehet a mélyítés műszaki szempontból, mert a mélyítés folytán a vízsebesség ott lényegesen fokozódik és a szakértők egybehangzó véleménye szerint a vízsebesség folytán könnyen megtörténhetik, hogy nem három, de még két méter sem lesz a víz a csatornában. Szóló helyteleníti, hogy az 1879-ben behívott külföldi szakértők véleménye, akik Német-, Francia- és Olaszország és Hollandiának legelső kapacitásai voltak, egyszerűen könnyedén mellőztetett egy nemzetközi jelentőségű kérdésben. (Igaz ! ügy van a bal- és szélsőbalon.) Mindezeknél fogva szóló nem fogadja el az előterjesztést. (Helyeslés balfelől.) Lukács Béla kereskedelmi miniszter reflektált Gaál Jenő kifogásaira. Ő meggyőződést szerzett magának a tervezett intézkedés helyességéről, mielőtt a törvényjavaslatot előterjesztette. Elsősorban annak a szakértőnek véleményét hallgatta meg, kit a megboldogult Baross alkalmazott s állíthatja, hogy a tervezett mélyítés nemcsak indokolt, de feltétlenül szükséges is. A mélyítés emelni fogja ugyan a vízsebességet, de a megtörtént számítások alapján kijelentheti, hogy ez a hajózásnál bajokat okozni nem fog. E sebesség mellett még vontatás is eszközölhető rendes vízállásnál, ami ma nem lehetséges. Nincs még megállapítva, vájjon láncvontatás vagy a part mentén létesítendő vasúti vontatás fog-e alkalmaztatni, de az bizonyos, hogy a vontatás egyik vagy másik formában lehetséges lesz. Ezt részletes számadatokkal is bizonyítja. A nagyobb vízsebesség egy hetven lóerejű gőzgép alkalmazásával le lesz küzdhető. Arra a megjegyzésre, hogy mért nem vették alapul a külföldi szakértők véleményét, azt válaszolja, hogy a külföldi szakértőt nem kel fölébe helyezni a hazainak, s a kormánynak nem áll érdekében, hogy magáról a felelősséget külföldi szakértőkre hárítsa. A külföldi szakértők csak mellékesen foglalkoztak a Vaskapu-csatorna szabályozásának kérdésével s igy a hazai szakértők beható tanulmányozásból eredő véleményét kellett alapul elfogadni a munkálatoknál. Annak idején minden lehető szakközeg előtt megvitatták, hogy a zsiliprendszer nem fogadható el s csak akkor nyújtották be a törvényjavaslatot, mely aztán a csatornarendszert hozta javaslatba. Midőn a kérdés minden fórumot megjárt s már a végrehajtás stádiumában van, akkor ő nem érzi magát jogosítottnak, hogy más rendszerre térjen át csak azért, hogy a felelősséget külföldi szakértőkre háríthassa. A Gaál Jenő által felhozott közgazdasági indokokkal rövidebben foglalkozik. Szerinte a csatornamélyítésnek meg lesz az a közgazdasági haszna, melyet a javaslat indokolása s a pénzügyi bizottság jelöntése kilátásba helyeznek. A külföldi hajók ezentúl fel fognak jöhetni odáig, hol már a magyar vasutak» .«al jönnek kapcsolatba s ez a forgalmi előny közgazdaságunknak jelentékeny emelésére fog szolgálni. A vaslatot elfogadásra ajánlja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gaál Jenő szavai értelmének helyreigazításáért szólal "fel- mondta, hogy most térjenek át a zsiliprendszerre, hanem sajnálatának adott kifejezést, hogy ez annak idején nem történt. Most az egész felelősséget a képviselőházra hárítják, mely nincs abban a helyzetben, hogy a kérdés részleteit teljesen áttekinthesse. Nemzetközi illembeli kötelességet teljesít, midőn a külföldi szakértők véleményét nem engedi felületesnek mondani. Lukács Béla kereskedelmi miniszter teljes tisztelettel viseltetik a külföldi szakértők iránt, de szerinte azok csak mellékesen foglalkoztak a Vaskapu-szabályozás kérdésével, mert nem e célból hívták őket az országba. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. (Szünet után.) Papp Elek nem osztozik Gaál Jenő aggályaiban. A Vaskapu-szabályozás nem új eszme, már a rómaiak is gyakorlatilag foglalkoztak vele. Ha a munka kivitele közben oly momentumok merülnek fel, amelyek a munkának nem módosítását, hanem csak kibővítését célozzák, akkor szóló közgazdasági szempontból csak helyeselheti, ha a kormány ezt a kibővítést elhatározza, hogy minél mélyebb járatú hajók közlekedhessenek a Duna egész vonalán. Azt a 4 és fél milliót, amelybe ez a munka kerül, mi csak előlegezzük, mert visszakerül az, mivel jogunk lesz a hajók után vámot szedni. Gaál Jenő: Kidobjuk azt a pénzt! Papp Elek nem azt mondja, hogy ez a pénz ki lesz dobva, hanem azt, hogy ezt nem úgy dobjuk ki, mint a saját pénzünket, hanem csak előlegezzük. Gaál Jenő: Annál rosszabb. Papp Elek: Meg van a felől győződve, hogy a tervezett mélyítés meg fog felelni a célnak és helyesebb, ha ezt most olcsón csinálhatjuk meg, mint ha évtizedek múlva talán milliókba kerülő munkát kellene majd végeznünk. Technikai szempontból nemcsak hátrányosnak nem, de határozottan előnyösnek tartja a mélyítést, mert a víz mélysége minden körülmények közt 22 méterig biztosítva lesz. Nagy vaskalaposság kellene ahoz, ha szóló a javaslatot pártszempontból nem fogadná el, mert közgazdasági kérdések nem képezhetnek pártkérdést. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva szóló az előterjesztést elfogadja. (Zajos helyeslés jobb- és a szélsőbaloldalon.) Horváth Gyula helyesnek tartja azt mit előtte szóló hangsúlyozott, hogy ez nem pártkérdés. A hajózási és csatornázási kérdések, melyek az ország fontos érdekeit képviselik, háttérbe szorulnak most a Vaskapu-szabályozás mellett, mely tulajdonképen nem is a hazai közgazdaság érdekeit célozza, hanem a dunai tartományokét. Papp Elekkel szemben hangsúlyozza ezt és kijelenti, hogy a törvényjavaslat ha nem is káros, de mindenesetre kevés haszonnal jár. Kérdi a minisztert, hol van nálunk az a szakember, ki e fajta munkálatokhoz ért és megnyugtathatna teljesen, mikor Magyarországon évtizedeken keresztül hasonló munkálatok nem voltak? Ő a külföldi szakértők véleményét becsesnek tartja és nem helyeselheti, hogy arról kicsinylőleg nyilatkozzanak, mert akkor nem tudja, kinek lesz kedve valaha Magyarországra szakértőnek eljönni. Felhozza a Pordány felett épült kistiszai zsilip esetét, amelyre nézve a mérnökök, kik a munkát teljesítették, ismételt fölterjesztést intéztek a minisztériumhoz, hogy annak a zsilipnek nincs alapja, hogy az feldől. A minisztérium ragaszkodott a ,,magasabb szakértelem“ által kidolgozott tervhez. Megépítették a zsilipet is reá, az első víz alkalmával feldőlt a zsilip és csinált másfél, vagy kétmillió kárt az illető lakosságnak. (úgy van! ügy van! balfelől.) Ott van a másik eset: a szegedi rakpart esete. Mindenki tudta, hogy kellő alapozás nélkül az a rakpart bedől. De a nagyobb alapozásra nem volt meg a pénz s a rakpart bedőlt. Ám azért felelősségre nem vontak senkit. Elismeri szóló, hogy van a magyar mérnöki karnak több jeles tagja, mint pl. Hajnik, aki a Vaskapunál dolgozik. De az a baj, hogy ezt a szakértelmet bürokratikus módon megrendszabályozzák. Annak a szakértelemnek nem szabad soha önálló véleményt adnia. Legalább az előbbi miniszterek alatt csak egy szakértelem volt jó és helyes , amely a miniszter gondolkozásához alkalmazkodott. A megrendelt szakértelemre volt szükség. (Elénk derültség balfelől.) Végül kifogásolja, hogy a Vaskapu-munkálatoknál kevés magyar ember van alkalmazva és fölhívja a minisztert, hogy ezen a bajon segítsen. A törvényjavaslatot egyébiránt nem fogadja el. (Helyeslés a baloldalon.) Papp Elek félremagyarázott szavait igazítja helyre, mire Horváth Gyula röviden reflektál. Miklós Ödön válaszolva Horváth Gyula beszédére, a külföldi szakemberek tekintélyét elismeri, de ez esetben nem tartja azokat előbbre valóknak a hazaiknál. Neki is voltak aggályai, míg maga nem ismerkedett meg a kérdés alaposságával. Maga is tanulmányokat tett a Dunán. A műszaki intézők mind magyarok, a munkásokról nem felelhet. Ő nagy kritikával vizsgálta a dolgokat és az egész tervezetet helyesnek és célszerűnek tartja. Bízik a munkálat sikerében és ezért hozzájárul a törvényjavaslathoz. Elnök a vitát berekeszti. Bokros Elek előadó a vitában felmerültekre reflektálva, újból elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Lukács Béla kereskedelmi miniszter: Miután korábbi felszólalása óta érdemleges argumentum a javaslat ellen nem merült fel, csak Horváth Gyulának kíván felelni, ki maga is bevallotta, hogy felszólalása, alkalmával nem volt jelen s így félreértette a külföldi szakvéleményekről mondott kijelentést. Ő ragaszkodik a tervezethez és bízik abban, mert ez legjobban megfelel az eredeti célzatnak. Kijelenti, hogy a vállalatnál a hazai szakerők nagy mennyiségben lesznek alkalmazásban, bár egyes kivételes esetekben megtörténhetik az is, hogy külföldi alkalmaztatik. Hazai munkásokat alkalmaztatni nem igen tudott, mert a kőmunkával a mi népünk nem szeret foglalkozni. A ház többsége ezután a javaslatot általános vágban elfogadja. A részletes tárgyalás során, az első szakasznál Horváth Gyula néhány szóval válaszol a miniszternek és előadónak és tagadja, hogy a vállalkozók érdekeit akár a sajtóban, akár e házban támadták volna. Bokross Elek félremagyarázott szavait igazítja helyre. Ezután a javaslat egyéb szakaszai vita nélkül elfogadtatnak, i az interpelláció. Vassy István interpellációt kíván intézni a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, akinek távollétét sajnálattal szemléli, (Derültség jobbfelől.) vagyis észleli. Elmondja a komáromi apátplébános esetét, mely a lapokban ismertetve volt s a melyben szóló annak az elvnek megsértését látja, hogy senkit illetékes fóruma elől elvonni nem szabad. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Megappellálta! Még nincs vége! (Halljuk! Halljuk!) Vajay István sajnálja, hogy épen Thaly Kálmán veszi ezt olyan könnyen. (Felkiáltások jobbfelől: Éljen Thaly! Zaj.) Bolgár Ferenc: Bocsánatot, talán még nem vagyunk ott, hogy a katholikusokat itt kigúnyolják! Tárgyaljunk csendben és rendben ! (Helyeslés balfelől.) Vajay István: Interpellációjának második része arra a hírre vonatkozik, hogy egy olyan egyházi férfiú kinevezése van kombinációba véve a megürült kultuszminiszteri osztálytanácsosi állásra, aki szóló szerint erősen disqualifikálva van. (Felkiáltások jobbfelől: Ohó! Felkiáltások balfelől: Ki az ?) Ez benn volt a lapokban. (Nagy zaj.) Ivánkovics József szegedrákosi plébánosról van szó. (Felkiáltások jobbfelől: Éljen!) Rohonczy Gedeon: Nagyon derék, jó pap! Vajay István: Én is azt mondom, hogy éljen! de aztán térjen is meg. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláció harmadik része szintén causalis nexusban van az első és a második részszel. Ismeretes dolog, hogy a februári kultuszminiszteri rendeletre vonatkozólag beadatott dr. Szivák Imre által egy oly határozati javaslat, amely őt nem qualifikálja arra, hogy öt egyházunk hithű tagjának és fiának, nevezhessük. (Mozgás és derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Anathéma!) Károlyi Gábor gróf: Én is excommunikálva vagyok már! Vajay István: Nagyon sajnálom. Károlyi Gábor gr.: Én pedig nagyon örülök neki. (Élénk derültség.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Vajay István : Majd imádkozunk a bűnösökért. (Mozgás jobbfelől.) Károlyi Gábor gr.: Nem szorulok senki imádságára. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem folytassa a t. képviselő úr. (Halljuk! Halljuk!) Vajay István: És most Szivák Imrét kinevezik a katholikus alapok és alapítványok ellenőrző bizottságába. Akkor, midőn ilyen ember . . . (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Elnök csenget.)ihaly Kálmán : Jeles jogász az ! (Felkiáltások jobbfelől: Rendre!) Vajay István: aki lehet jeles jogász, de rossz katholikus ; akkor, midőn ilyen férfiú kineveztetése által felizgattatik a katholikus közvélemény, szintén jogos és rendén való, ha katholikus szempontból, mert szóló ebből nézi a dolgot. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az a hiba !) felszólal. Ennélfogva a következő interpellációt intézi a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez . Tekintettel arra, hogy az állami jogrend szilárdsága és tekintélye megköveteli az állami intézkedések egyöntetűsége mellett a kormánynyilatkozatoknak a kormánycselekedetekkel való egybehangzását; tekintettel arra, hogy a t. kultuszminiszter úr maga is elismerte közvetlenül a rendeletéből származó kötelességek összeütközését, az úgynevezett lelkiismereti konfliktust s ezzel közvetve a rendelet tarthatatlanságát ; tekintettel a 1. kabinet azon programmpontjára, melylyel az 1890. évi 10086. számú kultuszminiszteri rendelet visszavonását kimondotta; tekintettel továbbá a rendeletből származó azon abszurditásra, melynél fogva egyazon rendelet ugyanegy pontja miatt, ennek engedelmeskedve, miután ez hitelvbe nem ütközik, büntet a juszticia s ugyancsak a bíróság által ezen pontra utalva, ezen pont ellen cselekedvén, büntet a policia, kérdem a t. kultuszminiszter urat, hogy akkor, midőn ezeré nevetséges-és az állami jogrendt tekintő- PESTI HÍRLAP 1892. december 1