Pesti Hírlap, 1892. december (14. évfolyam, 332-361. szám)

1892-12-01 / 332. szám

4 W ——... . _______ egészen hiányzott. Ehhez járul még az, hogy ha az aldunai nagy hajók feljövetele Orsován biztosítva lesz, ez­által az államvasutak hálózata a végpontnál köz­vetlenül érintkezik azokkal a nagy hajókkal, a­me­lyekről további átrakodás a tengerig nem szükséges. Oly óriási nemzetgazdasági előny ez, a­melyet nem lehet ügyeimen kívül hagyni. A­mi pedig a pénzügyi szempontot illeti: a berlini szerződés és az ennek is alapjául szolgáló londoni konvenció értelmében mindaz a költség, melyet a Vaskapu­ szabályozására előlege­zünk, csak átmeneteiig terheli az állam pénztárát, mert az a szabályozás befejezése után általunk meg­állapítandó hajóvámokból az utolsó fillérig meg fog térülni. Ennélfogva mi egy nemzetgazdaságilag ránk nézve rendkívül hasznos beruházásnak birtokába ju­tunk, a­nélkül, hogy állampénztárunk más módon, mint csak átmenetileg terhelve volna. Mindezek alap­ján a pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot elfoga­dásra ajánlja. (Helyeslés.) Craál Jenő alaposan informálta magát a kérdés felöl és ez alapon nem hiszi, hogy sikerüljön a hajók átrakodási állomását Brailából, illetőleg Gáláéból az ország területére áthelyezni. Két akadálya van ennek. Az egyik az, hogy hajózási akadályok nemcsak Orso­ván innen, hanem azon túl is vannak. Mindjárt a Vaskapun alól egész Guravojáig 3 kilométer hosszú­ságban a Duna folyása oly sebes, hogy az hasonlít a­­Greben és Mikarovátz közti víz­sebességhez. Nem is jönnek soha a sebes forrású vizen keresztül a görög hajók, hanem csak Turn-Szeverinig. Azonkívül vannak hajózási akadályok Turn-Szeverin alatt is. Már most ki reményű, hogy a legközelebbi jövőben a parti államok e nagy nehézségeket és igen költséges aka­dályokat el fogják hárítani ? Nekünk azoknak elhárí­tására nemzetközi megbízatásunk nincs. Szóló nem állítja, hogy ez akadályok örökre fenn fognak állani, egy pár évtized múlva valószínűleg azokra is rákerül a sor , de már most az akadályok létezése mellett tenni lefektetéseket, oly pazarlás, a­melyet kellőleg indokolni nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Közgazdasági előnyét sem látja az előterjesztésnek, mert az Alduna-melléki államokba sokkal könnyebben juthatunk el, ha a szállítás átrakodás nélkül történik, a­mi jobban megdrágítja a forgalmat, mint az a netán magasabb önköltség, a­melybe kisebb hajók alkalmazása kerül. De határozottan káros lehet a mélyítés műszaki szem­pontból, mert a mélyítés folytán a vízsebesség ott lé­nyegesen fokozódik és a szakértők egybehangzó véle­ménye szerint a vízsebesség folytán könnyen megtör­ténhetik, hogy nem három, de még két méter sem lesz a víz a csatornában. Szóló helyteleníti, hogy az 1879-ben behívott külföldi szakértők véleménye, a­kik Német-, Francia- és Olaszország és Hollandiának legelső kapacitásai voltak, egyszerűen könnyedén mel­­lőztetett egy nemzetközi jelentőségű kérdésben. (Igaz ! ügy van­ a bal- és szélsőbalon.) Mindezeknél fogva szóló nem fogadja el az előterjesztést. (Helyeslés balfelől.) Lukács Béla kereskedelmi miniszter reflektál­t Gaál Jenő kifogásaira. Ő meggyőződést szerzett magá­nak a tervezett intézkedés helyességéről, mielőtt a törvényjavaslatot előterjesztette. Első­sorban annak a szakértőnek véleményét hallgatta meg, kit a megbol­dogult Baross alkalmazott s állíthatja, hogy a terve­zett mélyítés nemcsak indokolt, de feltétlenül szüksé­ges is. A mélyítés emelni fogja ugyan a vízsebességet, de a megtörtént számítások alapján kijelentheti, hogy ez a hajózásnál bajokat okozni nem fog. E sebesség mellett még vontatás is eszközölhető rendes vízállás­nál, a­mi ma nem lehetséges. Nincs még megállapítva, vájjon lánc­vontatás vagy a part mentén létesítendő vasúti vontatás fog-e alkalmaztatni, de az bizonyos, hogy a vontatás egyik vagy másik formában lehet­séges lesz. Ezt részletes számadatokkal is bizonyítja. A nagyobb vízsebesség egy hetven lóerejű gőzgép alkalmazásával le lesz küzdhető. Arra a megjegyzésre, hogy mért nem vették alapul a külföldi szakértők véleményét, azt válaszolja, hogy a külföldi szakértőt nem kel fölébe helyezni a hazainak, s a kormánynak nem áll érdekében, hogy magáról a felelősséget külföldi szakértőkre hárítsa. A külföldi szakértők csak mellékesen foglalkoztak a Vaskapu-csatorna szabályozásának kér­désével s igy a hazai szakértők beható tanulmányo­zásból eredő véleményét kellett alapul elfogadni a munkálatoknál. Annak idején minden lehető szakközeg előtt megvitatták, hogy a zsiliprendszer nem fogadható el s csak akkor nyújtották be a törvényjavaslatot, mely aztán a csatornarendszert hozta javaslatba. Midőn a kérdés minden fórumot megjárt s már a végrehajtás stádiumában van, akkor ő nem érzi magát jogosított­nak, hogy más rendszerre térjen át csak azért, hogy a felelősséget külföldi szakértőkre háríthassa. A Gaál Jenő által felhozott közgazdasági in­dokokkal rövidebben foglalkozik. Szerinte a csatorna­­mélyítésnek meg lesz az a közgazdasági haszna, melyet a javaslat indokolása s a pénzügyi bizottság jelöntése kilátásba helyeznek. A külföldi hajók ezentúl fel fognak jöhetni odáig, hol már a magyar vasutak» .«­al jönnek kapcsolatba s ez a forgalmi előny közgaz­daságunknak jelentékeny emelésére fog szolgálni. A vaslatot elfogadásra ajánlja. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Gaál Jenő szavai értelmének helyreigazításáért szólal "fel- mondta, hogy most térjenek át a zsiliprendszerre, hanem sajnálatának adott kifejezést, hogy ez annak idején nem történt. Most az egész felelősséget a képviselőházra hárítják, mely nincs ab­ban a helyzetben, hogy a kérdés részleteit teljesen át­tekinthesse. Nemzetközi illembeli kötelességet teljesít, midőn a külföldi szakértők véleményét nem engedi felületesnek mondani. Lukács Béla kereskedelmi miniszter teljes tisz­telettel viseltetik a külföldi szakértők iránt, de szerinte azok csak mellékesen foglalkoztak a Vaskapu-szabá­lyozás kérdésével, mert nem e célból hívták őket az országba. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. (Szünet után.) Papp Elek nem osztozik Gaál Jenő aggályaiban. A Vaskapu-szabályozás nem új eszme, már a rómaiak is gyakorlatilag foglalkoztak vele. Ha a munka kivi­tele közben oly momentumok merülnek fel, a­melyek a munkának nem módosítását, hanem csak kibővíté­sét célozzák, akkor szóló közgazdasági szempontból csak helyeselheti, ha a kormány ezt a kibővítést el­határozza, hogy minél mélyebb járatú hajók közle­kedhessenek a Duna egész vonalán. Azt a 4 és fél mil­liót, a­melybe ez a munka kerül, mi csak előlegez­zük, mert visszakerül az, mivel jogunk lesz a hajók után vámot szedni. Gaál Jenő: Kidobjuk azt a pénzt! Papp Elek nem azt mondja, hogy ez a pénz ki lesz dobva, hanem azt, hogy ezt nem úgy dobjuk ki, mint a saját pénzünket, hanem csak előlegezzük. Gaál Jenő: Annál rosszabb. Papp Elek: Meg van a felől győződve, hogy a tervezett mélyítés meg fog felelni a célnak és helye­sebb, ha ezt most olcsón csinálhatjuk meg, mint ha évtizedek múlva talán milliókba kerülő munkát kellene majd végeznünk. Technikai szempontból nemcsak hátrányosnak nem, de határozottan előnyösnek tartja a mélyítést, mert a víz mélysége minden körülmények közt 2­2 méterig biztosítva lesz. Nagy vaskalaposság kellene ahoz, ha szóló a javaslatot pártszempontból nem fogadná el, mert közgazdasági kérdések nem ké­pezhetnek pártkérdést. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva szóló az előterjesztést elfogadja. (Zajos helyeslés jobb- és a szélső­bal­oldalon.) Horváth Gyula helyesnek tartja azt mit előtte szóló hangsúlyozott, hogy ez nem pártkérdés. A ha­józási és csatornázási kérdések, melyek az ország fontos érdekeit képviselik, háttérbe szorulnak most a Vaskapu-szabályozás mellett, mely tulajdonképen nem is a hazai közgazdaság érdekeit célozza, hanem a dunai tartományokét. Papp Elekkel szemben hangsú­lyozza ezt és kijelenti, hogy a törvényjavaslat ha nem is káros, de mindenesetre kevés haszonnal jár. Kérdi a minisztert, hol van nálunk az a szakember, ki e fajta munkálatokhoz ért és megnyugtathatna teljesen, mikor Magyarországon évtizedeken keresztül hasonló munkálatok nem voltak? Ő a külföldi szakértők vé­leményét becsesnek tartja és nem helyeselheti, hogy arról kicsinylőleg nyilatkozzanak, mert akkor nem tudja, kinek lesz kedve valaha Magyarországra szak­értőnek eljönni. Felhozza a Pordány felett épült kis­­tiszai zsilip esetét, a­melyre nézve a mérnökök, kik a munkát teljesítették, ismételt fölterjesztést intéztek a minisztériumhoz, hogy annak a zsilipnek nincs alapja, hogy az feldől. A minisztérium ragaszkodott a ,,magasabb szakértelem“ által kidolgozott tervhez. Megépítették a zsilipet is reá, az első víz alkalmával feldőlt a zsilip és csinált másfél, vagy kétmillió kárt az illető lakosságnak. (úgy van! ügy van! balfelől.) Ott van a másik eset: a szegedi rakpart esete. Min­denki tudta, hogy kellő alapozás nélkül az a rakpart bedől. De a nagyobb alapozásra nem volt meg a pénz s a rakpart bedőlt. Ám azért felelősségre nem vontak senkit. Elismeri szóló, hogy van a magyar mérnöki karnak több jeles tagja, mint pl. Hajnik, a­ki a Vaskapunál dolgozik. De az a baj, hogy ezt a szakértelmet bürokratikus módon megrendszabályoz­­zák. Annak a szakértelemnek nem szabad soha önálló véleményt adnia. Legalább az előbbi miniszterek alatt csak egy szakértelem volt jó és helyes , a­mely a miniszter gondolkozásához alkalmazkodott. A meg­rendelt szakértelemre volt szükség. (Elénk derültség balfelől.) Végül kifogásolja, hogy a Vaskapu-munká­latoknál kevés magyar ember van alkalmazva és föl­hívja a minisztert, hogy ezen a bajon segítsen. A törvényjavaslatot egyébiránt nem fogadja el. (Helyeslés a baloldalon.) Papp Elek félremagyarázott szavait igazítja helyre, mire Horváth Gyula röviden reflektál. Miklós Ödön válaszolva Horváth Gyula beszé­dére, a külföldi szakemberek tekintélyét elismeri, de ez esetben nem tartja azokat előbbre valóknak a hazaiknál. Neki is voltak aggályai, míg maga nem ismerkedett meg a kérdés alaposságával. Maga is tanulmányokat tett a Dunán. A műszaki intézők mind magyarok, a munkásokról nem felelhet. Ő nagy kriti­kával vizsgálta a dolgokat és az egész tervezetet helyesnek és célszerűnek tartja. Bízik a munkálat sikerében és ezért hozzájárul a törvényjavaslathoz. Elnök a vitát berekeszti. Bokros Elek előadó a vitában felmerültekre reflektálva, újból elfogadásra ajánlja a törvényjavas­latot. Lukács Béla kereskedelmi miniszter: Miután korábbi felszólalása óta érdemleges argumentum a javaslat ellen nem merült fel, csak Horváth Gyulának kíván felelni, ki maga is bevallotta, hogy felszólalása, alkalmával nem volt jelen s így félreértette a külföldi szakvéleményekről mondott kijelentést. Ő ragaszkodik a tervezethez és bízik abban, mert ez legjobban meg­felel az eredeti célzatnak. Kijelenti, hogy a vállalatnál a hazai szakerők nagy mennyiségben lesznek alkal­mazásban, bár egyes kivételes esetekben megtörtén­hetik az is, hogy külföldi alkalmaztatik. Hazai mun­kásokat alkalmaztatni nem igen tudott, mert a kőmun­kával a mi népünk nem szeret foglalkozni. A ház többsége ezután a javaslatot általános v­­­ágban elfogadja. A részletes tárgyalás során, az első szakasznál Horváth Gyula néhány szóval válaszol a miniszter­nek és előadónak és tagadja, hogy a vállalkozók ér­dekeit akár a sajtóban, akár e házban támadták volna. Bokross Elek félremagyarázott szavait igazítja helyre. Ezután a javaslat egyéb szakaszai vita nélkül elfogadtatnak, i az interpelláció. Vassy István interpellációt kíván intézni a val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez, a­kinek távollétét sajnálattal szemléli, (Derültség jobbfelől.) vagyis észleli. Elmondja a komáromi apátplébános esetét, mely a lapokban ismertetve volt s a melyben szóló annak az elvnek megsértését látja, hogy senkit illetékes fóruma elől elvonni nem szabad. (Nagy mozgás és zaj a jobb­oldalon.) Thaly Kálmán: Megappellálta! Még nincs vége! (Halljuk! Halljuk!) Vajay István sajnálja, hogy épen Thaly Kál­mán veszi ezt olyan könnyen. (Felkiáltások jobbfelől: Éljen Thaly! Zaj.) Bolgár Ferenc: Bocsánatot, talán még nem vagyunk ott, hogy a katholikusokat itt kigúnyolják! Tárgyaljunk csendben és rendben ! (Helyeslés balfelől.) Vajay István: Interpellációjának második része arra a hírre vonatkozik, hogy egy olyan egyházi férfiú kinevezése van kombinációba véve a megürült kul­tuszminiszteri osztálytanácsosi állásra, a­ki szóló sze­rint erősen disqualifikálva van. (Felkiáltások jobbfelől: Ohó! Felkiáltások balfelől: Ki az ?) Ez benn volt a lapokban. (Nagy zaj.) Ivánkovics József szegedrákosi plébánosról van szó. (Felkiáltások jobbfelől: Éljen!) Rohonczy Gedeon: Nagyon derék, jó pap! Vajay István: Én is azt mondom, hogy éljen! de aztán térjen is meg. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláció harmadik része szintén causa­­lis nexusban van az első és a második részszel. Is­meretes dolog, hogy a februári kultuszminiszteri ren­deletre vonatkozólag beadatott dr. Szivák Imre által egy oly határozati javaslat, a­mely őt nem qualifi­­kálja arra, hogy öt egyházunk hithű tagjának és fiának, nevezhessük. (Mozgás és derültség a jobbolda­lon. Felkiáltások: Anathéma!) Károlyi Gábor gróf: Én is excommunikálva vagyok már! Vajay István: Nagyon sajnálom. Károlyi Gábor gr.: Én pedig nagyon örülök neki. (Élénk derültség.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Vajay István : Majd imádkozunk a bűnösökért. (Mozgás jobbfelől.) Károlyi Gábor gr.: Nem szorulok senki imád­ságára. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem folytassa a t. képvi­selő úr. (Halljuk! Halljuk!) Vajay István: És most Szivák Imrét kinevezik a katholikus alapok és alapítványok ellenőrző bizott­ságába. Akkor, midőn ilyen ember . . . (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Elnök csenget.)­­­ihaly Kálmán : Jeles jogász az ! (Felkiáltások jobbfelől: Rendre!) Vajay István: a­ki lehet jeles jogász, de rossz katholikus ; akkor, midőn ilyen férfiú kine­­veztetése által felizgattatik a katholikus közvélemény, szintén jogos és rendén való, ha katholikus szem­pontból, mert szóló ebből nézi a dolgot. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az a hiba !) felszólal. Ennélfogva a következő interpellációt intézi a vallás- és közok­tatásügyi miniszterhez . Tekintettel arra, hogy az állami jogrend szilárd­sága és tekintélye megköveteli az állami intézke­dések egyöntetűsége mellett a kormánynyilatkozatok­nak a kormánycselekedetekkel való egybehangzását; tekintettel arra, hogy a t. kultuszminiszter úr maga is elismerte közvetlenül a rendeletéből származó kötelességek összeütközését, az úgynevezett lelkiis­mereti konfliktust s ezzel közvetve a rendelet tartha­tatlanságát ; tekintettel a 1. kabinet azon programmpontjára, melylyel az 1890. évi 10086. számú kultuszminiszteri rendelet visszavonását kimondotta; tekintettel továbbá a rendeletből származó azon abszurditásra, melynél fogva egyazon rendelet ugyanegy pontja miatt, ennek engedelmeskedve, miután ez hit­elvbe nem ütközik, büntet a juszticia s ugyancsak a bíróság által ezen pontra utalva, ezen pont ellen cse­lekedvén, büntet a policia, kérdem a t. kultuszminiszter urat, hogy akkor, midőn ezeré nevetséges-és az állami jogrend­t tekintő- PESTI HÍRLAP 1892. december 1

Next