Pesti Hírlap, 1893. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-03 / 62. szám

1893. március 3. PESTI HÍRLAP 5 jön be Nagyváradra is s az izr. nő­egylet hangverse­nyén énekeljen. Pálmay erre a következő levelet irta az alázatos kérelmezőnek: „A lapoknak az a híre, hogy én legközelébb magyarországi hangverseny-körutra indulok, valót­lan és igy meghívásának legjobb akaratom mel­lett sem tehetek eleget. Gróf Kinstey-Pálmay.“ * (Non élet.) A pénznek, mint mondani szok­ták, nincs szaga. A párisi nagy­operában egy kis ma­gántáncosnő, a „Maladetta“ sziklacsúcsról címzett Vidal-féle balletújdonság közepes sikere után felsó­hajt: „Bel kár, hogy az Reinach báró (a balletszöveg egyik szerzője) meghalt! bizonyosan szép ajándékkal lepett volna meg érte !“ * (Jezsuita-üldözéssel) vádolja a berlini ldr. operaházat a „Germania“ c. lap, mert a műsorra tű­zött s „A boszorkány“ címet viselő Erna-féle dalmű­ben egy Jézus-társasági atya szerepel, mint boszor­kaégető, holott ez a rend, mint a protestánsok is elismerték, mindig tagadta a boszorkánykivést és - üldözést. * (Pályadíjakat) tűzött ki az osztrák-magyar monarchia zeneszerzői részére a bécsi zeneművész­kar : 250, illetőleg 125 koronát nyer a legalább is három énekszólamra (zongorakisérettel) írt művek két legjobbja, ha legkésőbb a f. é. október 1. napjáig nyújtják be. Pályabírók: Brahms, Fuchs Nepomuk, Heuberger, Kremser és Mandyczewski. * (Igények.) 6000 frt évi fizetése van a bécsi opera ideiglenes első táncosnőjének , Sironi kisasz­­szonynak, a­kit szükségből hirtelen szerződtettek volt a tavalyi nemzetközi színházi kiállításból. A fiatal primadonna most egyszerre azzal áll elő, hogy a legközelebbi szerződésben 12,000 frt évi fizetést biz­tosítsanak számára. Pedig művészet dolgában ő neki, Bécs első táncosnőjének oly csekélyek az igényei, hogy csak most szerzi meg a legfelső kiképzését, ter­mészetesen a bécsi ballet-iskolában. Különös a logi­kája egynémely­­ művésznőnek! * (A Jövő zenéje.) Így csúfolták hajdan Wag­ner Rikhárd alkotásait. Az idő, illetőleg a művelődés, nemes boszut állt a gúnyolódókon: az a jövő elérke­zett, a melyre ők olyan hitetlenül hivatkoztak. Most múlt tíz éve annak, hogy a „Niebelung gyűrűje“ te­remtője meghalt s már hirlelik az ő legelkeseredet­­tebb volt — ellenfelei, a francia lapok, hogy a pá­risi nagyopera, a „Walkür“ előadására készülve, nap­pali hangversenyeken élőszóbeli előadásokkal, fejte­getésekkel, „A Rajna kincse“ motívumainak és lé­nyegesebb részeinek ének útján bemutatásával pro­pagandát fog csinálni a nagyszabású műnek. Olcsó helyárakkal s már a folyó hó második felében tartják meg e hangversenyeket az értekezést Catulle Men­­des, Wagnernek ismert régi híve tartja, a­kinek írói hírneve, számtalan elbeszélő tárcája révén nálunk is méltán elterjedt. * („A bolygó hollandi“ Milanóban) pénte­ken került először színre és pedig a Scala-színház­­ban, mely a minap „Falstaff“ diadalának volt színhelye. Wagner fiatalkori darabját meglehetősen hidegen fogadták, hiszen ma már minden olasz szerző is tanult a német reformátor magasabban álló műveiből s a bölcs miláninak, egy évtizeddel Wagner halála után, egy kissé későn jöttek arra a gondolatra, hogy az 55 évvel ezelőtt az opera szépségeivel meg­ismerkedjenek. * (Spies Hermin meghalt.) Évekkel ezelőtt Budapesten is járt Spies Hermin, német dalénekesnő, bámulatot keltett azzal, hogy csekély és kellemetlen mély hangjával mennyi hangulatot bírt kelteni, elő­adása milyen kifejező volt. Azóta férjhez ment, mint Hardtmuthné azonban nem sokáig volt boldog. Kö­rülbelül hat éves művészpályájának Wiesbadenben a halál vetett volt véget 32 éves korában, ízlése és bensősége Brahms dalaiban utólérhetetlen volt. * (A büsszeli színház.) A német császár el­rendelte, hogy a színház a szükséges tűzbiztonsági intézkedések végrehajtásáig zárva maradjon. * (Thomson Cézár), a világhírű hegedű­­virtuóz, monarchiánkban hangversenykörútra indult. IRODALOM. * („A fenyvesek közül“) cím alatt jelent meg a Singer és Wolfner cég kiadásában Tutsek An­nának legújabb kötete. Az írónő, a­ki az író magyar nők nagy csoportjában jó névvel bír, a kötetben hét kisebb történetet ad, a­melyek — egy kivételével — mondhatom, hogy szívvel vannak megírva. Nagyobb igény nélkül valók az ő elbeszélései, de érdekesek, színgaz­­dagok s méltók az elolvasásra. Tutsek Annától nem­régiben a „Pesti Hírlap“ tárcarovatában is jelent meg egy egyszerű, bájos apróság. * (Justh Zsigmondi, a jeles tehetségű mű­kedvelő, a­ki igen nagy képzettséggel és széles körű ismerettel bír és a­ki a különlegességek iránt épen oly előszeretettel viseltetik, mint a filozofálás iránt. „A pénz legendája“ cím alatt írt egy regényt, amely a Singer és Wolfner cég kiadása. Justh Zsigmond az előszóban igen érdekesen mondja el, hogy a re­gényben tulajdonképen mit akar feltüntetni, de már maga a regény nem olyan érdekes. Egyes részeiben sok az eredetiség, megkapó az okoskodás, a világ­­néz­et, sőt itt-ott a jellemzés is, a­mi izgató fűszeréül­­szolgál a naplószerűen előadott regénynek. Megyék és városok. Dr. VS­olajka és a debreceniek. — Saját tudósitónkr­ól. — — márc. 1. Dr. Wolafka Nándor makárnai választott püs­pök, kisprépost, nagyváradi kanonok, esperes és debreceni plébános, mikor negyedfél hónappal ezelőtt debreceni földre lépett — az ünnepélyes fogadtatása­kor nála tisztelgő küldöttségnek, valamint a szó­széken a felekezetek közti békét, a krisztusi szere­­tetet, a vallási türelmet hirdette és hirdeti. Íme mégis ő maga az, a­ki tetteivel megcáfolja ezeket a nyel­vén hordozott elveket, a­ki türelmetlenségével maga rontja meg a békét és saját kezeivel tépi szét azt a testvéries jó viszonyt, melyben Debrecennek külön­böző felekezetekhez tartozó lakosai mindezideig zavar­talan nyugalomban, boldogan éltek. A debreceni kath. plébánián eddig legfölebb csak az elkeresztelések jártak, ami felett azonban a ref. lelkészek a jó békesség kedvéért szemet hunytak. Mióta Wolafka ül a prépost-plébánosi székben, a nyájszaporitásnak egyéb szabad és tiltott módjai is napirenden vannak. A vegyes házasoktól reverzáli­­sokat követel a buzgó Wolafka. — Szép szó és el­kárhozással fenyegetés az eszközei. — Aki mégis ellen áll a kisértésnek, annak ajtót mutat. — Nem régen egy kath. vallású menyasszonynak, előkelő, gazdag kath. vallásu atyja tiltakozott az ellen, hogy fényes történelmi nevet viselt kálvinista veje reverzálist ad­jon. Nyilt titok az is, hogy a ,,Pax“ jelszóval jött v. püspök, szépen csengő ígéretekkel csábítgatja a más vallásiakat az egyedül üdvözítő r. kath egyház kebelébe. Övé Debrecenben a prozelita-csinálás kez­deményezésének kétes dicsősége. Ellenben öngyilkossá lett híveit kitagadja az egyházból, így tett vasárnap egy öngyilkos városi hajdúval, kitől megvonta a val­lásos szertartást s a kath. hajdút ref. szertartás sze­rint, ref. temetőbe temették. Városunkat a kultúrharc réme fenyegeti. Az uj püspök-plébános szokatlanul buzgó papi tevékeny­sége féltékennyé tette a protestánsokat, a helyett, hogy ez utóbbiak vezetőit hasonló éberségre és mun­kásságra indítaná. Talán indokolt is volna az aggo­dalom ezen finom műveltségű, sima, behízelgő mo­dorú kath. pap miatt, ha túlzásba vitt buzgalma, a zajos, látványos külsőségeknek a puritán Debrecen­ben is csábitó kultusza, melyet ő nálunk még eddig ismeretlen módon ápol, és tagadhatatlanul jeles szó­noklatai már eddig is olyan meggondolatlan tapintat­lansággal nem párosultak volna, a­melyek csöppet sem tüntetik föl Wolafkát olyan ügyes diplomata színében, a­milyennek őt idejövetelekor igen sokan gondolták. Csak nem rég szólta el magát úgy a méltósá­­gos választott püspök úr egy nyilvánosságra került bizalmas beszélgetésnél, hogy maga ellen zúdította a debreceni közönség tekintélyes műveit részét, különö­sen pedig az összes debreceni zsidóságot, sőt a helybeli sajtót is, mely erősen megütközött a szeretet igéit hirdető pap, ilyen elfogult és türelmetlen gondol­kozásán.­­ A közönség hangulatán keveset változta­tott aztán a v. püspök ösmeretes dementije, melylyel kijelentette, hogy az a beszélgetés csak bizalmas volt és nem abban a formában, a­hogy elmondta, hanem elferdítve közöltetett. A függetlenségi párt helybeli lapja, a „Debrecen“ pedig olyan vehemens módon támadta meg a püspök-plébánost, sőt a pápa jubileu­mán rendezett debreceni ünnepségek ceremóniáit, meg a papi coelibatust — a­mivel már aligha használt az általa védett ügynek , hogy Wolafka hír szerint sajtóport készül akasztani a „Debrecen“ nyakába. Még le sem csillapulhattak az ily módon föl­izgult debreceni kedélyek, midőn hire futott a város­ban, hogy a püspök-plébános megtagadta egy luthe­ránus asszonynak a kath. temetőben nyugvó gyerme­kei mellé való temetését. Ez az egész Debrecent fel­háborító eset a meghalt asszony férjének és 16 éves leányának előadása szerint, a­kik sírva és méltatlan­kodva beszélték el nekem, így történt: Gervald János törvényszéki kézbesítőnek — tisztes, öreg ősz ember — meghalt a felesége. Az asszony ág. ev. hitvallású volt s e vallás szertartásai szerint akarta kath. val­lásu férje eltemettetni a r. kath. temetőben, a hol már négy gyermekük pihen. Makucz Ernő kath. káp­lán ezt nem is kifogásolta s ingyenes sírhelyet enge­dett Gervaldnénak. Az özvegy férj azonban gyerme­kei mellé vagy közelében szeretett volna sírt ásatni. A temető­csősz azt mondta, hogy lehet, de 5 forint az ára. Gervald a csősznek ki is fizette az 5 forintot. Este azzal a leverő hírrel ment hozzá a temetőcsősz, hogy a méltóságos püspök, a­ki délután érkezett haza, nem engedi meg, hogy a halottat a kath temetőbe vigyék. A bánatos férj sie­tett a plébániára. De ott szemébe is megmondta sze­mélyesen a püspök, hogy non possumus. Gervald ri­­mánkodott. Felhozta, hogy az egész család egy teme­tőben akár nyugi mn , hogy már négy gyermeke ott nyugszik, a felesége is odavágyott; hogy a felesége sírján is kereszt lesz; hogy ha meg nem engedi oda temetését a méltóságos úr, ez neki örökre fájni fog, ez őt boldogtalanná teszi; hogy ő buzgó katholikus, de ha ilyen kegyetlenül megtagadják kérését, talán nem is fogja többé úgy szeretni vallását, hogy egy leánya, a ki szintén luteránus, már oda van temetve s akkor senki nem akadékoskodott. „Sajnálom fiam, monda a v. püspök, de nem engedem meg, hogy mást, mint katholikust abba a temetőbe s temessenek.“ És a v. püspök szive nem lágyult meg; a szegény apát, a szerető férjet, elutasította. Másnap aztán a halottat a cegléd-utcai ref. temetőben hantolták el. A v. püspök-plébános eljárását nehezen lehet megérteni. Méltán lehetnek kiváncsiak a debreceniek, ha várjon akkor is igy cselekednék-e Wolafka, ha nem egy szegény hivatalszolga más vallású feleségé­nek eltemetéséről volna szó, hanem egy előkelő, gaz­dag család halottjáról? Ez a két-három feltűnő eset, amint én a köz­hangulatot ismerem, magában is elég volt ahhoz, hogy a különben is bizalmatlan természetű debreceni polgárság az idegen származású (Debrecenben ezt úgy mondják: ,,jött-ment“) v. püspök-plébánosnak még legjobb akaratú törekvéseit és működését is ez­után bizalmatlanul fogadja. Pedig ő reá, a reprezen­­tálásnál és papi kötelességeknél egy még szebb és nehezebb feladat vár: a 200 év óta kisértő patroná­­tus kérdésének megoldása, egyetértve a város közön­ségével. Ezt ő maga is célul tűzte ki és csak keve­sen tudják még Debrecenben, hogy e tekintetben ő is úgy gondolkozik, mint elődje, hogy tudniillik ezt az annyi viszályt és keserűséget okozott ügyet Debrecen­ben nem a merev kath. felfogás alapján, hanem a két fél közötti barátságos egyezség által lehet és kell elintézni. Vajha e téren szerencsésebb volna, mint eddigi működésével! Az izgatás. (Három argumentum.)­ Somogy, márc. 2. Hogy milyen fegyverekkel küzd az ultramonta­­nizmus, szolgáljanak erre például a következők: Hogy a népet a polgári házasság ellen izgassák s hogy a protestánsokat is, különösen az evangéli­kus földmives polgárságot is a polgári házasság és a kormány egyházpolitikája ellen ingereljék, a nép kö­zött azon híreket terjesztik az aláírási ív hordásánál, hogy ezután a házasulandó pároknak nem szabad a templomban a pap előtt megesküdniök, hanem a köz­ségi jegyzők előtt fognak megesküdni. A­ki pedig ismeri a somogyi parasztságot, az azt is tudja, hogy azelőtt sok helyen mily népszerűt­len a főszolgabírók korlátlan kandidációja folytán reája tukmált községi jegyző. Az evangélikus nép jellemvonása az egyházias érzület, papjai irányában való ragaszkodás, ezekre nézve nincs valami rémítőbb gondolat, hogy ők tar­toznak a katholikus vagy kálvinista jegyzők előtt megesküdni. A somogyi protestáns papság a kormány egy­házpolitikájának híve s azért a­hol értesülnek a so­mogyi balpárti érzelmű nép között titokban meghoza­tott aláírási ívek körözéséről, igyekeznek a népet fel­világosítani, hogy jóhiszeműségével és vallásos érzü­letével galádul visszaélnek. A másik izgatási eszköz az, hogy az állami anyakönyvvezetés hat millióba fog kerülni s az adók újra fölemeltetnek s a jegyzők az anyakönyvi kivonatokért majd nagy taxákat követelnek. A legkülönösebb izgatási eszköz a harmadik, mely a következő: „Az egész ország 6 kerületre osztatik fel — úgy szólanak — s a mely kerületben több a katho­likus, az ott lakó protestánsoknak mind katholiku­­sokká, a­hol pedig több a protestáns, ott a katholi­­kusoknak kell protestánsokká lenni. (!)“ Így folyik az ultramontánok izgatása; jelsza­vuk : a cél szentesíti az eszközöket. Egy szabadelvű­párti, Nyíregyháza, márc. 2. Szabolcs megyének ma tartott rendkívüli közgyűlésében pártkülönbség nélkül többen indítványozták, hogy a megye fejezze ki ro­­konszenvét a kormány egyházpolitikai törekvései iránt. Egyhangúlag el is fogadták, hogy bizonyos köröknek alaptalan, fenyegető magatartásával és az egyes esetekben még törvényellenesen is alkalmazott nyomással szemben a polgári há­zasság, az anyakönyvek államosítása,­­a zsi­dók recepciója és egyáltalán a vallásszabadság ügyében a megye kötelességének tartja annak ünne­­pélyes kijelentését, hogy az említett nagyfontosságú­ elvek megvalósítására irányuló minden őszinte törek­vést támogat. A határozatról a képviselőházat és a kormányt értesítik.* Karlóca, márc. 2. A kongresszus tizenegyes bizottsága ma délelőtt és délután ülést tartott. Maxi­­movics dr. közvetítő indítványához Brankovics pat­­riarcha és Zsivkovics b. pótindítványokat nyújtottak

Next