Pesti Hírlap, 1893. március (15. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-03 / 62. szám
1893. március 3. PESTI HÍRLAP 5 jön be Nagyváradra is s az izr. nőegylet hangversenyén énekeljen. Pálmay erre a következő levelet irta az alázatos kérelmezőnek: „A lapoknak az a híre, hogy én legközelébb magyarországi hangverseny-körutra indulok, valótlan és igy meghívásának legjobb akaratom mellett sem tehetek eleget. Gróf Kinstey-Pálmay.“ * (Non élet.) A pénznek, mint mondani szokták, nincs szaga. A párisi nagyoperában egy kis magántáncosnő, a „Maladetta“ sziklacsúcsról címzett Vidal-féle balletújdonság közepes sikere után felsóhajt: „Bel kár, hogy az Reinach báró (a balletszöveg egyik szerzője) meghalt! bizonyosan szép ajándékkal lepett volna meg érte !“ * (Jezsuita-üldözéssel) vádolja a berlini ldr. operaházat a „Germania“ c. lap, mert a műsorra tűzött s „A boszorkány“ címet viselő Erna-féle dalműben egy Jézus-társasági atya szerepel, mint boszorkaégető, holott ez a rend, mint a protestánsok is elismerték, mindig tagadta a boszorkánykivést és - üldözést. * (Pályadíjakat) tűzött ki az osztrák-magyar monarchia zeneszerzői részére a bécsi zeneművészkar : 250, illetőleg 125 koronát nyer a legalább is három énekszólamra (zongorakisérettel) írt művek két legjobbja, ha legkésőbb a f. é. október 1. napjáig nyújtják be. Pályabírók: Brahms, Fuchs Nepomuk, Heuberger, Kremser és Mandyczewski. * (Igények.) 6000 frt évi fizetése van a bécsi opera ideiglenes első táncosnőjének , Sironi kisaszszonynak, akit szükségből hirtelen szerződtettek volt a tavalyi nemzetközi színházi kiállításból. A fiatal primadonna most egyszerre azzal áll elő, hogy a legközelebbi szerződésben 12,000 frt évi fizetést biztosítsanak számára. Pedig művészet dolgában ő neki, Bécs első táncosnőjének oly csekélyek az igényei, hogy csak most szerzi meg a legfelső kiképzését, természetesen a bécsi ballet-iskolában. Különös a logikája egynémely művésznőnek! * (A Jövő zenéje.) Így csúfolták hajdan Wagner Rikhárd alkotásait. Az idő, illetőleg a művelődés, nemes boszut állt a gúnyolódókon: az a jövő elérkezett, a melyre ők olyan hitetlenül hivatkoztak. Most múlt tíz éve annak, hogy a „Niebelung gyűrűje“ teremtője meghalt s már hirlelik az ő legelkeseredettebb volt — ellenfelei, a francia lapok, hogy a párisi nagyopera, a „Walkür“ előadására készülve, nappali hangversenyeken élőszóbeli előadásokkal, fejtegetésekkel, „A Rajna kincse“ motívumainak és lényegesebb részeinek ének útján bemutatásával propagandát fog csinálni a nagyszabású műnek. Olcsó helyárakkal s már a folyó hó második felében tartják meg e hangversenyeket az értekezést Catulle Mendes, Wagnernek ismert régi híve tartja, akinek írói hírneve, számtalan elbeszélő tárcája révén nálunk is méltán elterjedt. * („A bolygó hollandi“ Milanóban) pénteken került először színre és pedig a Scala-színházban, mely a minap „Falstaff“ diadalának volt színhelye. Wagner fiatalkori darabját meglehetősen hidegen fogadták, hiszen ma már minden olasz szerző is tanult a német reformátor magasabban álló műveiből s a bölcs miláninak, egy évtizeddel Wagner halála után, egy kissé későn jöttek arra a gondolatra, hogy az 55 évvel ezelőtt az opera szépségeivel megismerkedjenek. * (Spies Hermin meghalt.) Évekkel ezelőtt Budapesten is járt Spies Hermin, német dalénekesnő, bámulatot keltett azzal, hogy csekély és kellemetlen mély hangjával mennyi hangulatot bírt kelteni, előadása milyen kifejező volt. Azóta férjhez ment, mint Hardtmuthné azonban nem sokáig volt boldog. Körülbelül hat éves művészpályájának Wiesbadenben a halál vetett volt véget 32 éves korában, ízlése és bensősége Brahms dalaiban utólérhetetlen volt. * (A büsszeli színház.) A német császár elrendelte, hogy a színház a szükséges tűzbiztonsági intézkedések végrehajtásáig zárva maradjon. * (Thomson Cézár), a világhírű hegedűvirtuóz, monarchiánkban hangversenykörútra indult. IRODALOM. * („A fenyvesek közül“) cím alatt jelent meg a Singer és Wolfner cég kiadásában Tutsek Annának legújabb kötete. Az írónő, aki az író magyar nők nagy csoportjában jó névvel bír, a kötetben hét kisebb történetet ad, amelyek — egy kivételével — mondhatom, hogy szívvel vannak megírva. Nagyobb igény nélkül valók az ő elbeszélései, de érdekesek, színgazdagok s méltók az elolvasásra. Tutsek Annától nemrégiben a „Pesti Hírlap“ tárcarovatában is jelent meg egy egyszerű, bájos apróság. * (Justh Zsigmondi, a jeles tehetségű műkedvelő, aki igen nagy képzettséggel és széles körű ismerettel bír és aki a különlegességek iránt épen oly előszeretettel viseltetik, mint a filozofálás iránt. „A pénz legendája“ cím alatt írt egy regényt, amely a Singer és Wolfner cég kiadása. Justh Zsigmond az előszóban igen érdekesen mondja el, hogy a regényben tulajdonképen mit akar feltüntetni, de már maga a regény nem olyan érdekes. Egyes részeiben sok az eredetiség, megkapó az okoskodás, a világnézet, sőt itt-ott a jellemzés is, ami izgató fűszeréülszolgál a naplószerűen előadott regénynek. Megyék és városok. Dr. VSolajka és a debreceniek. — Saját tudósitónkról. — — márc. 1. Dr. Wolafka Nándor makárnai választott püspök, kisprépost, nagyváradi kanonok, esperes és debreceni plébános, mikor negyedfél hónappal ezelőtt debreceni földre lépett — az ünnepélyes fogadtatásakor nála tisztelgő küldöttségnek, valamint a szószéken a felekezetek közti békét, a krisztusi szeretetet, a vallási türelmet hirdette és hirdeti. Íme mégis ő maga az, aki tetteivel megcáfolja ezeket a nyelvén hordozott elveket, aki türelmetlenségével maga rontja meg a békét és saját kezeivel tépi szét azt a testvéries jó viszonyt, melyben Debrecennek különböző felekezetekhez tartozó lakosai mindezideig zavartalan nyugalomban, boldogan éltek. A debreceni kath. plébánián eddig legfölebb csak az elkeresztelések jártak, ami felett azonban a ref. lelkészek a jó békesség kedvéért szemet hunytak. Mióta Wolafka ül a prépost-plébánosi székben, a nyájszaporitásnak egyéb szabad és tiltott módjai is napirenden vannak. A vegyes házasoktól reverzálisokat követel a buzgó Wolafka. — Szép szó és elkárhozással fenyegetés az eszközei. — Aki mégis ellen áll a kisértésnek, annak ajtót mutat. — Nem régen egy kath. vallású menyasszonynak, előkelő, gazdag kath. vallásu atyja tiltakozott az ellen, hogy fényes történelmi nevet viselt kálvinista veje reverzálist adjon. Nyilt titok az is, hogy a ,,Pax“ jelszóval jött v. püspök, szépen csengő ígéretekkel csábítgatja a más vallásiakat az egyedül üdvözítő r. kath egyház kebelébe. Övé Debrecenben a prozelita-csinálás kezdeményezésének kétes dicsősége. Ellenben öngyilkossá lett híveit kitagadja az egyházból, így tett vasárnap egy öngyilkos városi hajdúval, kitől megvonta a vallásos szertartást s a kath. hajdút ref. szertartás szerint, ref. temetőbe temették. Városunkat a kultúrharc réme fenyegeti. Az uj püspök-plébános szokatlanul buzgó papi tevékenysége féltékennyé tette a protestánsokat, a helyett, hogy ez utóbbiak vezetőit hasonló éberségre és munkásságra indítaná. Talán indokolt is volna az aggodalom ezen finom műveltségű, sima, behízelgő modorú kath. pap miatt, ha túlzásba vitt buzgalma, a zajos, látványos külsőségeknek a puritán Debrecenben is csábitó kultusza, melyet ő nálunk még eddig ismeretlen módon ápol, és tagadhatatlanul jeles szónoklatai már eddig is olyan meggondolatlan tapintatlansággal nem párosultak volna, amelyek csöppet sem tüntetik föl Wolafkát olyan ügyes diplomata színében, amilyennek őt idejövetelekor igen sokan gondolták. Csak nem rég szólta el magát úgy a méltóságos választott püspök úr egy nyilvánosságra került bizalmas beszélgetésnél, hogy maga ellen zúdította a debreceni közönség tekintélyes műveit részét, különösen pedig az összes debreceni zsidóságot, sőt a helybeli sajtót is, mely erősen megütközött a szeretet igéit hirdető pap, ilyen elfogult és türelmetlen gondolkozásán. A közönség hangulatán keveset változtatott aztán a v. püspök ösmeretes dementije, melylyel kijelentette, hogy az a beszélgetés csak bizalmas volt és nem abban a formában, ahogy elmondta, hanem elferdítve közöltetett. A függetlenségi párt helybeli lapja, a „Debrecen“ pedig olyan vehemens módon támadta meg a püspök-plébánost, sőt a pápa jubileumán rendezett debreceni ünnepségek ceremóniáit, meg a papi coelibatust — amivel már aligha használt az általa védett ügynek , hogy Wolafka hír szerint sajtóport készül akasztani a „Debrecen“ nyakába. Még le sem csillapulhattak az ily módon fölizgult debreceni kedélyek, midőn hire futott a városban, hogy a püspök-plébános megtagadta egy lutheránus asszonynak a kath. temetőben nyugvó gyermekei mellé való temetését. Ez az egész Debrecent felháborító eset a meghalt asszony férjének és 16 éves leányának előadása szerint, akik sírva és méltatlankodva beszélték el nekem, így történt: Gervald János törvényszéki kézbesítőnek — tisztes, öreg ősz ember — meghalt a felesége. Az asszony ág. ev. hitvallású volt s e vallás szertartásai szerint akarta kath. vallásu férje eltemettetni a r. kath. temetőben, a hol már négy gyermekük pihen. Makucz Ernő kath. káplán ezt nem is kifogásolta s ingyenes sírhelyet engedett Gervaldnénak. Az özvegy férj azonban gyermekei mellé vagy közelében szeretett volna sírt ásatni. A temetőcsősz azt mondta, hogy lehet, de 5 forint az ára. Gervald a csősznek ki is fizette az 5 forintot. Este azzal a leverő hírrel ment hozzá a temetőcsősz, hogy a méltóságos püspök, aki délután érkezett haza, nem engedi meg, hogy a halottat a kath temetőbe vigyék. A bánatos férj sietett a plébániára. De ott szemébe is megmondta személyesen a püspök, hogy non possumus. Gervald rimánkodott. Felhozta, hogy az egész család egy temetőben akár nyugi mn , hogy már négy gyermeke ott nyugszik, a felesége is odavágyott; hogy a felesége sírján is kereszt lesz; hogy ha meg nem engedi oda temetését a méltóságos úr, ez neki örökre fájni fog, ez őt boldogtalanná teszi; hogy ő buzgó katholikus, de ha ilyen kegyetlenül megtagadják kérését, talán nem is fogja többé úgy szeretni vallását, hogy egy leánya, a ki szintén luteránus, már oda van temetve s akkor senki nem akadékoskodott. „Sajnálom fiam, monda a v. püspök, de nem engedem meg, hogy mást, mint katholikust abba a temetőbe s temessenek.“ És a v. püspök szive nem lágyult meg; a szegény apát, a szerető férjet, elutasította. Másnap aztán a halottat a cegléd-utcai ref. temetőben hantolták el. A v. püspök-plébános eljárását nehezen lehet megérteni. Méltán lehetnek kiváncsiak a debreceniek, ha várjon akkor is igy cselekednék-e Wolafka, ha nem egy szegény hivatalszolga más vallású feleségének eltemetéséről volna szó, hanem egy előkelő, gazdag család halottjáról? Ez a két-három feltűnő eset, amint én a közhangulatot ismerem, magában is elég volt ahhoz, hogy a különben is bizalmatlan természetű debreceni polgárság az idegen származású (Debrecenben ezt úgy mondják: ,,jött-ment“) v. püspök-plébánosnak még legjobb akaratú törekvéseit és működését is ezután bizalmatlanul fogadja. Pedig ő reá, a reprezentálásnál és papi kötelességeknél egy még szebb és nehezebb feladat vár: a 200 év óta kisértő patronátus kérdésének megoldása, egyetértve a város közönségével. Ezt ő maga is célul tűzte ki és csak kevesen tudják még Debrecenben, hogy e tekintetben ő is úgy gondolkozik, mint elődje, hogy tudniillik ezt az annyi viszályt és keserűséget okozott ügyet Debrecenben nem a merev kath. felfogás alapján, hanem a két fél közötti barátságos egyezség által lehet és kell elintézni. Vajha e téren szerencsésebb volna, mint eddigi működésével! Az izgatás. (Három argumentum.) Somogy, márc. 2. Hogy milyen fegyverekkel küzd az ultramontanizmus, szolgáljanak erre például a következők: Hogy a népet a polgári házasság ellen izgassák s hogy a protestánsokat is, különösen az evangélikus földmives polgárságot is a polgári házasság és a kormány egyházpolitikája ellen ingereljék, a nép között azon híreket terjesztik az aláírási ív hordásánál, hogy ezután a házasulandó pároknak nem szabad a templomban a pap előtt megesküdniök, hanem a községi jegyzők előtt fognak megesküdni. Aki pedig ismeri a somogyi parasztságot, az azt is tudja, hogy azelőtt sok helyen mily népszerűtlen a főszolgabírók korlátlan kandidációja folytán reája tukmált községi jegyző. Az evangélikus nép jellemvonása az egyházias érzület, papjai irányában való ragaszkodás, ezekre nézve nincs valami rémítőbb gondolat, hogy ők tartoznak a katholikus vagy kálvinista jegyzők előtt megesküdni. A somogyi protestáns papság a kormány egyházpolitikájának híve s azért ahol értesülnek a somogyi balpárti érzelmű nép között titokban meghozatott aláírási ívek körözéséről, igyekeznek a népet felvilágosítani, hogy jóhiszeműségével és vallásos érzületével galádul visszaélnek. A másik izgatási eszköz az, hogy az állami anyakönyvvezetés hat millióba fog kerülni s az adók újra fölemeltetnek s a jegyzők az anyakönyvi kivonatokért majd nagy taxákat követelnek. A legkülönösebb izgatási eszköz a harmadik, mely a következő: „Az egész ország 6 kerületre osztatik fel — úgy szólanak — s a mely kerületben több a katholikus, az ott lakó protestánsoknak mind katholikusokká, ahol pedig több a protestáns, ott a katholikusoknak kell protestánsokká lenni. (!)“ Így folyik az ultramontánok izgatása; jelszavuk : a cél szentesíti az eszközöket. Egy szabadelvűpárti, Nyíregyháza, márc. 2. Szabolcs megyének ma tartott rendkívüli közgyűlésében pártkülönbség nélkül többen indítványozták, hogy a megye fejezze ki rokonszenvét a kormány egyházpolitikai törekvései iránt. Egyhangúlag el is fogadták, hogy bizonyos köröknek alaptalan, fenyegető magatartásával és az egyes esetekben még törvényellenesen is alkalmazott nyomással szemben a polgári házasság, az anyakönyvek államosítása,a zsidók recepciója és egyáltalán a vallásszabadság ügyében a megye kötelességének tartja annak ünnepélyes kijelentését, hogy az említett nagyfontosságú elvek megvalósítására irányuló minden őszinte törekvést támogat. A határozatról a képviselőházat és a kormányt értesítik.* Karlóca, márc. 2. A kongresszus tizenegyes bizottsága ma délelőtt és délután ülést tartott. Maximovics dr. közvetítő indítványához Brankovics patriarcha és Zsivkovics b. pótindítványokat nyújtottak