Pesti Hírlap, 1893. június (15. évfolyam, 149-178. szám)
1893-06-01 / 149. szám
2 PESTI HÍRLAP 1893. junius 1. rémek, akiket nem a nemzetis kegyelet helyezett, hanem a nemzeti átok kisért oda. Az idők komor jelensége gyanánt vonulnak fel a fekete sereg élén, akik tiporták a magyart, s muszka-hadakat hoztak be nemzetünk letörésére. Ezekről a sötét, honfi-átok sújtotta alakokról nem is szólva, ismét vannak pecsovicsaink és reakcionáriusaink. Pecsovicsaink, akik nem akarnak előre mozdulni; reakcionáriusaink, akik a nemzetet hátra akarják lökni. Akik ma nem akarják megengedni, hogy nemzetünk függetlenné legyen Rómától és tán már holnap nem akarják megengedni, hogy függetlennek maradjon Bécstől. A vallás szent jelvényei alatt gyülekezik a fekete hadsereg , de nem hogy a vallást védje, melyet senki sem támad, hanem hogy gátolja Magyarország állami és nemzeti kifejlődését. Az ultramontanizmus és feudalizmus most hazánk vallási függetlensége ellen küzd, miután évszázadokon át csorbította Magyarország politikai függetlenségét. A nemzet lelkiismerete, az összes magyar intelligencia tiltakozott már törekvésük ellen. A törvényhatóságok, városok, megyék vannak a hazafias ügy érdekében mozgósított nemzet élén. Elenyésztek a párt- és felekezeti különbségek. A nemzeti erők ahol csak elszakíthatták a sötét és reakcionárius fékeket, osztatlanul a haladás és felvilágosodás mellett érvényesültek. Ultramontán feudális párt eddig csak a főrendiházban tudott alakulni, ezért támad most fel a nemzet közszelleme a főrendiház ellen. A nagy, nemes és dicsőségteljes küzdelmet a nemzet értelmisége eddig a magyar ifjúság nélkül vívta. A csatasorból ennek nem szabad többé hiányoznia. A liberalizmus ügyét mindig csak a lelkesedés vihette diadalra, csak ez vezetheti győzelemre most is. Amikor a lelkesedés lángja a nemzetben fellobban, a magyar ifjúság nem maradhat hideg és közönyös. Történeti nagy példák tüzénél melegedjék fel ifjúságunk. Ha tetteket nem is várunk tőle — ez a politikai tényezők feladata — legalább rokonszenvével, nemes hevületének nyilatkozataival kisérje a szabadelvűség és nemzeti ügy zászlóját. Ekkor méltó utóda és eszmei örököse leend a harmincas és negyvenes évek ifjú nemzedékének. Annak, melynek soraiból Magyarország dicsőséges államférfiai, politikusai, költői, szónokai, hősei és hadvezérei támadtak. És a nemzet ismét büszke leend ifjúságára. Valamint büszke volt akkor és büszke lehet mindig azon ifjúságra. Beksics Gusztáv megkötése tárgyában a tárgyalásokat annyira vinni, hogy egy ilyen szerződés létrejötte s aláírása a legközelebbi időben bizton várható. Előbb csakis meg kell állapodni kölcsönösen a határforgalomra vonatkozó némely határozmány tárgyában. Ezen legfőbb kedvezményt biztosító szerződés értelmében nem csak a román autonóm vámtarifának tételei, hanem azon kívül mindazon leszállított vámtételek is, amelyeket Románia más államoknak, így pl. Franciaországnak, Svájcnak s az új szerződésben Németországnak is biztosított, nekünk is le vannak kötve. Az összes állategészségügyi kérdésekben Romániában ép úgy, mint nálunk, a saját autonóm törvények intézkedései lesznek mérvadók. Romániából érkező kiviteli cikkek, tehát az összes állatok, gabonaneműek stb. határainkon általános vámtarifák tételei szerint, vagy azon áruknál, amelyeknek vámtételei más államokkal kötött szerződéseinkben alacsonyabbra vannak megszabva, ezen szerződési vámtételek szerint lesznek elvámolandók. A szerb határforgalomban általunk biztosított kedvezmények azonban, pl. gabonára, a román árukra nem lesznek alkalmazhatók. A legtöbb kedvezményt biztosító szerződés határozatlan időre lesz kötve azon mindkét félnek fentartott joggal, hogy egy évre akármikor felmondható. Belpolitikai hírek, minisztereink Bécsben. Wekerle miniszterelnök, értesülésünk szerint, holnap este hosszabb tartózkodásra Bécsbe utazik. Bethlen gróf és Josipovich miniszterek már ma Bécsbe utaztak. A tárgyalások Romániával. A román kormány meghatalmazottjával most már hónapok óta folytatott azon tárgyalások, amelyek egyrészt egy német-román kereskedelmi és állategészségügyi szerződésnek, másrészt pedig egy osztrák-magyar-román vám és kereskedelmi, valamint állategészségügyi szerződésnek létrejöttét célozták, értesülésünk szerint, nem vezettek minden irányban a kívánt eredményre. Németország és Románia között ugyanis létrejött egy tarifaszerződés, de egy hasonló szerződés Ausztria- Magyarország és Románia között, ahol a helyzet egészen más és ahol sem azon engedmények, amelyeket Románia adni hajlandó volt, nem voltak elfogadhatók, sem azon ellenkövetelések, amelyeket a román kormány irányunkban támasztott, nem voltak teljesen tekintetbe vehetők, nem jöhetett létre. Sikerült azonban egy osztrákmagyar-román legtöbb kedvezményes szerződésnek A kereseti adó. — Küldöttség Wekerlénél. — A fővárosi adófelügyelőség túlzott adóelőírásai, mint már jeleztük, a fővárosi kereskedő- és iparosvilágot egészen föllármázták. (Ugyanilyen hírek érkeznek különben a pénzügyigazgatósági területekről is.) Az adókivetés a fővárosban jún. 2-án kezdődik ; gyorsan cselekedni kellett tehát, nehogy az adókivető bizottságok, szokott kényelemszeretetükkel a kincstári közeg előadására támaszkodva, a közriadalmat okozott javaslatokat határozataikkal megerősítsék. Így jött létre a fővárosi kereskedelmi testületek és egyesületek közös értekezlete, mely elhatározta, hogy emlékiratba foglalja panaszát s az egy küldöttség által sürgősen Wekerle miniszterelnök, mint pénzügyminiszter elé terjeszti. A küldöttség ma járt el a pénzügyminiszter előtt. Tagjai voltak: Báró Schossberger Zsigmond, Jálics Kálmán, hatvani Deutsch Bernát, Ullmann Emil, Hirsch József Lajos; a pesti kereskedelmi testületei: Bánhegyi József, Kreische Antal, Waldhauser Adolf, Ádám Károly, Tarnóczy Gusztáv; a kereskedelmi csarnokéi: Fürst Jakab, dr. Schrever Jakab, Stohner Ágost; a Lloyd-társulatéi: Weisz Berthold, Linzer Imre, ifjabb dr. Ulmann Sándor, Schlesinger Mihály, Vészi József; az áru- és értéktőzsde ügynökeiéi : Totis Adolf, Schöpkes Albert; az országos kereskedelmi és iparcsarnokéi: dr. Herzfeld Samu, Grünwald József, Cserna Lajos; a magyarországi kereskedelmi utazók egyesületei: dr. Guttman Adolf, Rottenstein Adolf, Büchler Leó voltak. A küldöttséget dr. Mezei Mór országgyűlési képviselő vezette. A miniszterelnökhöz intézett beszédében kifejtette, hogy a főváros ipari és kereskedelmi köreit nagy nyugtalanság fogta el atervbe vett nagymérvű adóemelés miatt. A kereskedelem és ipar viszonyai egyáltalán nem olyanok, hogy az adóemelést meg lehetne okolni, sőt az általános gazdasági helyzet inkább e tényezők kímélését követeli. Az adójavaslatban tervezett adóemelés a törvény intencióinak sem felel meg, mert itt nem a régi adótételek szabályozásáról, hanem az egész ipar és kereskedelem rovására történő rendszeres adóemelésről van szó. Kéri a miniszterelnököt, hogy a régi adójavaslatot vonja vissza és rendeljen el új eljárást és ennek elkészítésével tejesen elfogulatlan közegeket bízzon meg. Az átnyújtott memorandum bőven kiterjed a 1875. XXIX. t. c. által létesített ismeretes helyzetre s annak alkalmazásánál a nagy hézagokra és hibákra. Reménye, hogy a nagy túlzásokban fekvő veszély kikerülése végett a miniszter a javaslatokat revideálja, egészen új és elfogulatlan kirovási javaslatot készíttessen. Az emlékirat azt is panaszolja, hogy a kivetés máskor márciusban volt s most júniusban, tehát elkésve oly időben látnak hozzá, amikor már az érdekelt felelek tetemes része távol van a fővárostól vagy egészsége helyreállítása végett útra készül. Wekerle miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a sérelmes adójavaslat irányzatát ő maga sem helyesli. Jóval, mielőtt a kereskedők körében az elégületlenség nyilvánult, ő már intézkedett, hogy az elaborátum eléje terjesztessék s hogy addig is, a mig ő maga azt tételen, kint átnézi, a kivetési eljárást halaszszák el. A főváros két kerületét, a IX-et és az V-et kivéve, mely utóbbiak ma és holnap kerülnek sorra, a többi kerületek adójavaslatait, illetőleg azoknak 400 forinton felül való tételeit ő maga már egyenként átvizsgálta. S maga is azt a benyomást nyerte, hogy itt a közegek oly túlbuzgóságával állunk szemben, amelyeket gyökeres mérséklésekkel kell rektifikálni. Megnyugtathatja a küldöttséget az iránt, hogy a revíziót a legnagyobb gondossággal és lelkiismeretességgel végzi s hiszi, hogy minden jogos panasznak elejét fogja vehetni. Igaz azonban, hogy a felelősség nem pusztán az adóügyi előadókat terheli. Részük van benne a kivető bizottságoknak is, amelyek vagy nem követelik elég erélylyel az adótételek leszállítását, vagy épenséggel ösztönzik az előadót magasabb tételek előírására a végből, hogy az ódiumot az adókincstár közegeire hárítva, a tárgyalás alkalmával legyen mit engedniök. Biztosítja a küldöttséget, hogy az adóközegeket egyenesen utasította, hogy a törvényes és méltányos alapot ezentúl el ne hagyják, de egyúttal intimálta a kivető bizottságoknak is, hogy nyomatékosan éljenek törvényadta jogukkal az adózó polgárok érdekében. Ami az általa foganatosított leszállításokat illeti, kijelenti, hogy a méltányosság és törvényesség szempontjai által vezérelteti magát. Figyelemmel van a kereskedelem és ipar érdekeire, sőt még a javaslat elkészítése előtt utasította volt már az adófelügyelőségeket, hogy a kipuhatolandó jövedelemnek nem — mint a törvény előszabja — 10 százalékát, hanem ennél jóval alacsonyabb percentuális arányát tegyék az adóelőírás alapjává. (Éljenzés.) Kéri a küldöttséget, hogy hasson az egész polgárság oda, hogy lehetőleg mód nyujtassék az adóközegeknek a tiszta jövedelem kipuhatolására. Teljesen tudja méltányolni, hogy a kereskedő nem járulhat a kivető bizottságok elé azzal, hogy nincs jövedelme s hogy ennélfogva adóterhet nem bir el. (Helyeslés.) De másrészt, ha tény az, hogy a mostani tízszázalékos megadóztatás túlságosnak mondható, úgy másrészt, épen a kereskedelemnek és iparnak áll érdekében, hogy könnyítse. Az adóreform egyik feltétele az, hogy a kereskedelmi és iparvállalatok jövedelme legalább megközelítően ki legyen puhatolható és erre nézve kéri ki az adófizető közönség támogatását. Ismétli, hogy a legnagyobb gonddal és lekiismeretességgel átnézi az egyes tételeket s elejét fogja venni minden igazságtalanságnak és minden mértéktelenségnek. (Éljenzés.) A miniszterelnök ezután bemutattatta magának a küldöttség minden egyes tagját és szívélyesen társalgótt velük az eljárásuk tárgyát képező ügyről. Beszélgetés közben megjegyezte, hogy a kivetési tárgyalásoknak őszre való elhalasztásába bele nem mehet, mert itt végre is nem a fürdőző, hanem az adózó közönségről van szó. A miniszterelnök e szavai nagy derültséget keltettek. A küldöttség kérésére azonban késznek nyilatkozott, hogy az adóközegeket arra utasítsa, hogy az egyes felek kívánságára az őket illető adótételeknek későbbi tárgyalását megengedjék. * ♦ * * A Bud. Corr. a következőkben ismerteti a miniszterelnök beszédét, melyet a küldöttséghez intézett. A miniszterelnök ismételve hangsúlyozta, hogy az adóbizottságok tagjai csak tegyék meg kötelességüket minden irányban, ha szükségesnek tartják egyeseknél akár az adótétel leszállítását, akár felemelését. A reájuk háramló ódiumtól semmiképen sem kell tartaniok. A felemelést csak ott tartja indokoltnak, hol a viszonyok egyeseknél megváltoztak, vagy ahol az egyes foglalkozási körökben nagy aránytalanságok voltak tapasztalhatók. (Zajos helyeslés.) Ott, hol a tényleges jövedelem hozzávetőleg kipuhatolható, sohasem kívánta a 10 százalékos adótétel alkalmazását. Egyes iparágaknál ugyan bizonyos minimális alaptételt okvetlenül el kell fogadni, így pl. a mészárosoknál alapul fel van véve, hogy 5 frtnyi haszna csak van a mészárosnak egy-egy marha kimérésénél. A henteseknél az egy-egy disznó után haszon 1forint 25 krajcárban és egy-egy juh után 63 krban van felvéve az adóalap. A fuvarosoknál az a feltétel van számításba véve, hogy egy ló után évi 10 frtnyi adóalap marad. Vannak ismét oly üzletágak, ahol egészé, pontosan kipuhatolható a jövedelem, pl. a magánzálogház üzleteknél. Az adóbizottságnak joga van szakértőké