Pesti Hírlap, 1893. június (15. évfolyam, 149-178. szám)

1893-06-01 / 149. szám

2 PESTI HÍRLAP 1893. junius 1. rémek, akiket nem a nemzetis kegyelet helyezett, hanem a nemzeti átok kisért oda. Az idők komor jelensége gyanánt vonul­nak fel a fekete sereg élén, akik tiporták a ma­gyart, s muszka-hadakat hoztak be nemzetünk letörésére. Ezekről a sötét, honfi-átok sújtotta ala­kokról nem is szólva, ismét vannak pecsovi­­csaink és reakcionáriusaink. Pecsovicsaink, akik nem akarnak előre mozdulni; reakcionáriusaink, akik a nemzetet hátra akarják lökni. Akik ma nem akarják megengedni, hogy nemzetünk függetlenné legyen Rómától és tán már holnap nem akarják meg­engedni, hogy függetlennek maradjon Bécstől. A vallás szent jelvényei alatt gyülekezik a fekete hadsereg , de nem hogy a vallást védje, melyet senki sem támad, hanem hogy gátolja Magyarország állami és nemzeti kifejlődését. Az ultramontanizmus és feudalizmus most hazánk vallási függetlensége ellen küzd, miután évszázadokon át csorbította Magyarország poli­tikai függetlenségét. A nemzet lelkiismerete, az összes magyar intelligencia tiltakozott már törekvésük ellen. A törvényhatóságok, városok, megyék vannak a hazafias ügy érdekében mozgósított nemzet élén. Elenyésztek a párt- és felekezeti különbségek. A nemzeti erők ahol csak elszakíthatták a sötét és reakcionárius fékeket, osztatlanul a haladás és felvilágosodás mellett érvényesültek. Ultramontán­ feudális párt eddig csak a főrendiházban tudott alakulni, ezért támad most fel a nemzet közszelleme a főrendiház ellen. A nagy, nemes és dicsőségteljes küzdelmet a nemzet értelmisége eddig a magyar ifjúság nélkül vívta. A csatasorból ennek nem szabad többé hiányoznia. A liberalizmus ügyét mindig csak a lelkesedés vihette diadalra, csak ez vezetheti győzelemre most is. A­mikor a lelkesedés lángja a nemzetben fellobban, a magyar ifjúság nem maradhat hideg és közönyös. Történeti nagy példák tüzénél melegedjék fel ifjúságunk. Ha tetteket nem is várunk tőle — ez a politikai tényezők feladata — legalább rokon­­szenvével, nemes hevületének nyilatkozataival kisérje a szabadelvűség és nemzeti ügy zászlóját. Ekkor méltó utóda és eszmei örököse leend a harmincas és negyvenes évek ifjú nemzedé­kének. Annak, melynek soraiból Magyarország dicsőséges államférfiai, politikusai, költői, szó­nokai, hősei és hadvezérei támadtak. És a nemzet ismét büszke leend ifjúságára. Valamint büszke volt akkor és büszke lehet mindig­­ azon ifjúságra. Beksics Gusztáv­ megkötése tárgyában a tárgyalásokat annyira vinni, hogy egy ilyen szerződés létrejötte s aláírása a leg­közelebbi időben bizton várható. Előbb csakis meg kell állapodni kölcsönösen a határforgalomra vonat­kozó némely határozmány tárgyában. Ezen legfőbb kedvezményt biztosító szerződés értelmében nem csak a román autonóm vámtarifának tételei, hanem azon kívül mindazon leszállított vámtételek is, a­me­lyeket Románia más államoknak, így pl. Fran­ciaországnak, Svájcnak s az új szerződésben Németor­szágnak is biztosított, nekünk is le vannak kötve. Az összes állategészségügyi kérdésekben Romániában ép úgy, mint nálunk, a saját autonóm törvények intézke­dései lesznek mérvadók. Romániából érkező kiviteli cikkek, tehát az összes állatok, gabonaneműek stb. határainkon általános vámtarifák tételei szerint, vagy azon áruknál, a­melyeknek vámtételei más államok­kal kötött szerződéseinkben alacsonyabbra vannak megszabva, ezen szerződési vámtételek szerint lesz­nek elvámolandók. A szerb határforgalomban álta­lunk biztosított kedvezmények azonban, pl. gaboná­ra, a román árukra nem lesznek alkalmazhatók. A legtöbb kedvezményt biztosító szerződés határozatlan időre lesz kötve azon mindkét félnek fentartott jog­gal, hogy egy évre akármikor felmondható. Belpolitikai hírek, minisztereink Bécsben. Wekerle miniszterel­nök, értesülésünk szerint, holnap este hosszabb tar­tózkodásra Bécsbe utazik. Bethlen gróf és Josipovich miniszterek már ma Bécsbe utaztak. A tárgyalások Romániával. A román kor­mány meghatalmazottjával most már hónapok óta folytatott azon tárgyalások, a­melyek egyrészt egy német-román kereskedelmi és állategészségügyi szer­ződésnek, másrészt pedig egy osztrák-magyar-román vám és kereskedelmi, valamint állategészségügyi szer­ződésnek létrejöttét célozták, értesülésünk szerint, nem vezettek minden irányban a kívánt eredményre. Né­metország és Románia között ugyanis létrejött egy tarifa­szerződés, de egy hasonló szerződés Ausztria- Magyarország és Románia között, a­hol a hely­zet egészen más és a­hol sem azon enged­mények, a­melyeket Románia adni hajlandó volt, nem voltak elfogadhatók, sem azon ellen­követelések, a­melyeket a román kormány irányunk­ban támasztott, nem voltak teljesen tekintetbe vehe­tők, nem jöhetett létre. Sikerült azonban egy osztrák­magyar-román legtöbb kedvezményes szerződésnek A kereseti adó. — Küldöttség Wekerlénél. — A fővárosi adófelügyelőség túlzott adóelő­írásai, mint már jeleztük, a fővárosi kereskedő- és iparosvilágot egészen föllármázták. (Ugyan­ilyen hírek érkeznek különben a pénzügyigaz­gatósági területekről is.) Az adókivetés a fővárosban jún. 2-án kez­dődik ; gyorsan cselekedni kellett tehát, nehogy az adókivető bizottságok, szokott kényelemsze­retetükkel a kincstári közeg előadására támasz­kodva, a közriadalmat okozott javaslatokat hatá­rozataikkal megerősítsék. Így jött létre a fővárosi kereskedelmi tes­tületek és egyesületek közös értekezlete, mely elhatározta, hogy emlékiratba foglalja panaszát s az egy küldöttség által sürgősen Wekerle mi­niszterelnök, mint pénzügyminiszter elé terjeszti. A küldöttség ma járt el a pénzügyminiszter előtt. Tagjai voltak: Báró Schossberger Zsigmond, Jálics Kálmán, hatvani Deutsch Bernát, Ullmann Emil, Hirsch József Lajos; a pesti kereskedelmi tes­tületei: Bánhegyi József, Kreische Antal, Waldhauser Adolf, Ádám Károly, Tarnóczy Gusztáv; a kereske­delmi csarnokéi: Fürst Jakab, dr. Schrever Jakab, Stohner Ágost; a Lloyd-társulatéi: Weisz Berthold, Linzer Imre, ifjabb dr. Ulmann Sándor, Schlesinger Mihály, Vészi József; az áru- és értéktőzsde ügy­nökeiéi : Totis Adolf, Schöpkes Albert; az országos kereskedelmi és iparcsarnokéi: dr. Herzfeld Samu, Grünwald József, Cserna Lajos; a magyarországi ke­reskedelmi utazók egyesületei: dr. Guttman Adolf, Rottenstein Adolf, Büchler Leó voltak. A küldöttséget dr. Mezei Mór országgyűlési kép­viselő vezette. A miniszterelnökhöz intézett beszédé­ben kifejtette, hogy a főváros ipari és kereskedelmi köreit nagy nyugtalanság fogta el a­­tervbe vett nagy­mérvű adóemelés miatt. A kereskedelem és ipar vi­szonyai egyáltalán nem olyanok, hogy az adóemelést meg lehetne okolni, sőt az általános gazdasági hely­zet inkább e tényezők kímélését követeli. Az adó­javaslatban tervezett adóemelés a törvény intencióinak sem felel meg, mert itt nem a régi adótételek szabá­lyozásáról, hanem az egész ipar és kereskedelem ro­vására történő rendszeres adóemelésről van szó. Kéri a miniszterelnököt, hogy a régi adójavaslatot vonja vissza és rendeljen el új eljárást és ennek el­készítésével tejesen elfogulatlan közegeket bízzon meg. Az átnyújtott memorandum bőven kiterjed a 1875. XXIX. t. c. által létesített ismeretes helyzetre s annak alkalmazásánál a nagy hézagokra és hibákra. Reménye, hogy a nagy túlzásokban fekvő veszély ki­kerülése végett a miniszter a javaslatokat revideálja, egészen új és elfogulatlan kirovási javaslatot készít­tessen. Az emlékirat azt is panaszolja, hogy a kivetés máskor márciusban volt s most júniusban, tehát el­késve oly időben látnak hozzá, a­mikor már az ér­dekelt felelek tetemes része távol van a fővárostól vagy egészsége helyreállítása végett útra készül. Wekerle miniszterelnök válaszában kijelen­tette, hogy a sérelmes adójavaslat irányzatát ő maga sem helyesli. Jóval, mielőtt a kereskedők körében az elégületlenség nyilvánult, ő már in­tézkedett, hogy az elaborátum eléje terjesztes­sék s hogy addig is, a mig ő maga azt tételen­­, kint átnézi, a kivetési eljárást halaszszák el. A főváros két kerületét, a IX-et és az V-et kivéve, mely utóbbiak ma és holnap kerülnek sorra, a többi kerületek adójavaslatait, illetőleg azoknak 400 forinton felül való tételeit ő maga már egyenként átvizsgálta. S maga is azt a benyo­mást nyerte, hogy itt a közegek oly túlbuzgó­ságával állunk szemben, a­melyeket gyökeres mérséklésekkel kell rektifikálni. Megnyugtathatja a küldöttséget az iránt, hogy a revíziót a leg­nagyobb gondossággal és lelkiismeretességgel végzi s hiszi, hogy minden jogos panasznak ele­jét fogja vehetni. Igaz azonban, hogy a felelősség nem pusz­tán az adóügyi előadókat terheli. Részük van benne a kivető bizottságoknak is, a­melyek vagy nem követelik elég erélylyel az adótételek le­szállítását, vagy épenséggel ösztönzik az előadót magasabb tételek előírására a végből, hogy az ódiumot az adókincstár közegeire hárítva, a tár­gyalás alkalmával legyen mit engedniök. Bizto­sítja a küldöttséget, hogy az adóközegeket egye­nesen utasította, hogy a törvényes és méltányos alapot ezentúl el ne hagyják, de egyúttal inti­­málta a kivető bizottságoknak is, hogy nyoma­tékosan éljenek törvényadta jogukkal az adózó polgárok érdekében. A­mi az általa foganatosí­tott leszállításokat illeti, kijelenti, hogy a mél­tányosság és törvényesség szempontjai által vezérelteti magát. Figyelemmel van a kereske­delem és ipar érdekeire, sőt még a javaslat elkészítése előtt utasította volt már az adófel­ügyelőségeket, hogy a kipuhatolandó jövedelem­nek nem — mint a törvény előszabja — 10­ százalékát, hanem ennél jóval alacsonyabb per­­centuális arányát tegyék az adóelőírás alapjává. (Éljenzés.) Kéri a küldöttséget, hogy hasson az egész polgárság oda, hogy lehetőleg mód nyujtassék az adóközegeknek a tiszta jövedelem kipuhatolására. Teljesen tudja méltányolni, hogy a kereskedő nem járulhat a kivető bizottságok elé azzal, hogy nincs jövedelme s hogy ennélfogva adó­terhet nem bir el. (Helyeslés.) De másrészt, ha tény az, hogy a mostani tízszázalékos megadóz­tatás túlságosnak mondható, úgy másrészt, épen a kereskedelemnek és iparnak áll érdekében, hogy könnyítse. Az adóreform egyik feltétele az, hogy a kereskedelmi és iparvállalatok jövedelme leg­alább megközelítően ki legyen puhatolható és erre nézve kéri ki az adófizető közönség támo­gatását. Ismétli, hogy a legnagyobb gonddal és lekiismeretességgel átnézi az egyes tételeket s elejét fogja venni minden igazságtalanságnak és minden mértéktelenségnek. (Éljenzés.) A miniszterelnök ezután bemutattatta magának a küldöttség minden egyes tagját és szívélyesen tár­salgótt velük az eljárásuk tárgyát képező ügyről. Be­szélgetés közben megjegyezte, hogy a kivetési tárgya­lásoknak őszre való elhalasztásába bele nem mehet, mert itt végre is nem a fürdőző, hanem az adózó közönségről van szó. A miniszterelnök e szavai nagy derültséget keltettek. A küldöttség kérésére azonban késznek nyilatkozott, hogy az adóközegeket arra uta­sítsa, hogy az egyes felek kívánságára az őket illető adótételeknek későbbi tárgyalását megengedjék. * ♦ * * A Bud. Corr. a következőkben ismerteti a mi­­niszterelnök beszédét, melyet a küldöttséghez intézett. A miniszterelnök ismételve hangsúlyozta, hogy az adóbizottságok tagjai csak tegyék meg kötelessé­güket minden irányban, ha szükségesnek tartják egye­seknél akár az adótétel leszállítását, akár felemelését. A reájuk háramló ódiumtól semmiképen sem kell tar­taniok. A felemelést csak ott tartja indokoltnak, hol a viszonyok egyeseknél megváltoztak, vagy a­hol az egyes foglalkozási körökben nagy aránytalanságok voltak ta­pasztalhatók. (Zajos helyeslés.) Ott, hol a tényleges jöve­delem hozzávetőleg kipuhatolható, sohasem kívánta a 10 százalékos adótétel alkalmazását. Egyes iparágaknál ugyan bizonyos minimális alaptételt okvetlenül el kell fogadni, így pl. a mészárosoknál alapul fel van véve, hogy 5 frtnyi haszna csak van a mé­szárosnak egy-egy marha kimérésénél. A hente­seknél az egy-egy disznó után haszon 1­forint 25 krajcárban és egy-egy juh után 63 krban van felvéve az adóalap. A fuvarosoknál az a feltétel van szá­mításba véve, hogy egy ló után évi 10 frtnyi adó­alap marad. Vannak ismét oly üzletágak, a­hol egészé, pontosan kipuhatolható a jövedelem, pl. a magánzálog­­ház üzleteknél. Az adó­bizottságnak joga van szakértőké

Next