Pesti Hírlap, 1893. augusztus (15. évfolyam, 210-240. szám)
1893-08-01 / 210. szám
2_______________________ PESTI HÍRLAP 1893. augusztus 1. hettel másutt, ha a német piac elzáródik előtte. Érthető tehát, ha politikai körökben európaszerte élénk feszültséggel kisérik a két hatalmas birodalom közti gazdasági háború nehéz ütegeinek fölvonulását. Lövés lövést követ már. A távíró hírül hozza már a cár azon ukázát, melyben fölhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a külügyminiszterrel egyetértőleg a maximális tarifán felül még külön vámpótlékokat állapítson meg, amelyek mindazon országokkal szemben alkalmazandók, amelyek az orosz áruk után az általános tarifában megállapított vámoknál magasabb vámokat szednek. Ez Oroszország felelete a német szövetségtanács 50 százaléknyi vámemelést megállapító határozatára. Meglátjuk csakhamar, mily válasz fog erre visszadörögni Berlinből. Belpolitikai hírek. Igazságügyminiszteri rendeletek. Az „Igazságügyi Közlöny“ legújabb száma szerint az igazságügyi és pénzügyi miniszterek a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló 1892 : XXIX. tc. hatályba léptetése tárgyában rendeletet bocsátottak ki, mely szerint a nevezett törvény 1—10 és 14 §-ai 1893. évi szeptember hó 1-én lépnek életbe. Egyúttal terjedelmes igazságügyminiszteri rendelet is van mellékelve az „Igazságügyi Közlöny“-höz, amely az említett törvény 10. §-a alapján, a közjegyzőknek eljárásukért járó illetményeket szabályozza. Kollár-ünnep. A turócszentmártoni Národiie Oroviny felhívja híveit, hogy ne fáradjanak T.Sz.Mártonba és Mossócra a Kollár-ünnepre, mert ez betiltatott. A Nor. Nov. jelenti azonban azt is, hogy aug. 1-én a turócszentmártoni tót dalkör „Dalos-estélyt“ rendez a „Dom“ színpadján, továbbá, hogy aug. 2-án d. u. 1 órakor közös ebéd lesz a „Dom“ színi termében s ugyanott este táncmulatság. Hogy a dalos-estély, közös ebéd és táncmulatság milyen alkalomból rendeztekk épen a betiltott Kollár-ünnep két napján — azt szűkszavú jelentések nem mondják meg. Egyúttal megjegyzik, hogy az aug. 2-ára és 3-ára hirdetett tót társulati közgyűlések meg fognak tartatni. A „Dom“ részvénytársaság közgyűlése aug. 3-án reggel 9 órakor, a tót könyvkiadó-társulat közgyűlése aug. 3-án d. e. lesz. Aug. 2-án az alakuló félben levő „Tót múzeumi társaság“ bizottsági ülést tart. A Nor. Nov. közli a Kollár-ünnepre vonatkozó tilalmakat és felfolyamodásokat és azután dühös cikkben ad kifejezést érzelmeinek a Kollárünnep betiltása alkalmából. Román sérelmek. Ami előre látható volt, beteljesedett. Az erdélyi román lapok politikai tőkét csinálnak a tordai tüntetésekből. A nagyszebeni Tribuna ,,A tordai vadak“ címe alatt egy epés cikkben kiönti mérgét a magyar elemre, melyről azt mondja, hogy „kutyából nem lesz szalonna“, mert megmutatták, hogy annak dacára, hogy a magyarok sok század óta művelt népek között élnek, megőrizték ázsiai természetüket és el vannak határozva továbbra is ázsiai fegyverek használatára.“ Azután mondja: „A víz lefolyik, de a kövek megmaradnak.“ „Csakhogy a románoknak nyugalma hasonló lehetne a tenger nagyszerű nyugalmához a rettenetes zivatar kitörése előtt. Ugyanazért aggodalommal tekintjük a magyarok tetteit és azért kérdezzük: várjon a magyarok nem emlékeznek Szent Pál apostol ezen szavaira: „Aki törvénytelenségből él, ítélet nélkül haljon meg!“ A nagyszebeni Telegraful román pedig azt mondja, hogy a román nép más békés utat fog keresni arra nézve, hogy megbüntessék azokat, akik rablók módjára megtámadják a polgárok házait, meg fogja büntetni érdem szerint, hogy ne csak ők, de még utódaik is megérezzék a büntetést.“ A „Gazeta Transilvaniei“ pedig ugyancsak a tordai tüntetésről cikkezvén, azt mondja, hogy a tordai fanatizált tömeg nemzetiségi politikája egészen egy ég ugyanaz Wekerle és Apponyi nemzetiségi politikájával és hogy a „tordai barbárságok szellemi szerzői azok, akik a gyűlölet és üldözés politikáját proponálták.“ A bukaresti román lapok táviratok alakjában köztik a tordai tüntetést, mégpedig annyira nagyítva, hogy a „Vointa Nationala“ már arról ír, hogy dr. Ratiunak házát a tüntetők teljesen a földig lerombolták. A bukaresti „Timpul“ híre szerint a nagyszebeni gyűlés üléstermét díszítő kék zászló „titeket követ a román ifjúság“ felírással, egy küldöttség által a romániai ifjúságnak Predealnál ünnepélyesen átadatik, hogy ezt a romániai mozgalomban izgatási célból felhasználhassa. Hol ? kiáltott rám. (A derék puritán kálomista lélek.) Ő volt az, aki észrevette, hogy az egész kedélyem beteg, egészségtelen idegzettől sínylődik. Radikális kúrát gondolt ki a kigyógyításomra. S mondhatom, hogy se Kneipp, se a rudnai csodapap olyan sikerteljes gyógyítást nem mivelt makacs betegséggel, mint az én Károly bátyám, mikor engem a pápai tudománygyűjtő kaptárból kimarkolt s elvitt magával Kecskemétre. Honnan jött neki az a szerencsés gondolata, hogy én Kecskemétre menjek ? Soha komáromi ember Kecskeméten nem tanulta a just. Az mind Debrecent, vagy Pápát tartotta Mekkájának. Nagyot is bámultak az ismerős celebritások, mikor sorba jártam őket bucsuvétel végett s mondtam, hogy Kecskemétre megyek. Tisztelendő Tüdős József uram rám idézte a Kistükör versét: „Itt vagyon Cegléd is, Kőrös, Kecskeméttel, Hires három város vörös bor szürettel: — No majd megtanul Móric öcsém veres bort inni! (A bort pedig akkor még utáltam, mint a mérget.) De még jobban lepipált Kálmán Ferenc urambátyám (szomszédunk), a ki a következő Megyék és városok. Katholikus népgyűlés. Szabadkáról sürgönyzik . A bácsmegyei esperességeknek Mamusich Mátyás prépost-plébános elnöklete alatt tartott értekezlete az újvidéki esperes-kerület kezdeményezésére elhatározta, hogy a liberális egyházpolitika elleni tüntetés céljából Szabadkán, szeptember 10-én, a nagyplébánia előtti térségen, a bácsmegyei hívek meghívásával katholikus népgyűlést tart, melynek elnökéül Esterházy Miklós Móric grófot kérik fel. A gyűlés előkészítésére egyháziakból és világiakból álló végrehajtó bizottságot szerveztek. * Somogy megye állandó választmányának tegnapelőtt ülése volt, melynek két érdekes tárgya volt, nevezetesen Debrecen város ismeretes átirata a főrendiházi reform dolgában és a Jókai-jubileum programmjának megállapítása. Debrecen város átiratára vonatkozólag egyhangúlag azt határozták, hogy a közgyűlésen Pest megye határozatának támogatását és annak kijelentését fogja ajánlani, a választmány, példabeszédes verssel gazdagitotta az adatgyűjteményemet : „Rátótiak a szellőt parázson sütötték, Kókaiak a lencsét kétszer is megfőzték. • Lédeciek a létrát keresztben cipelték, Kecskeméten az ürgét röptiben meglőtték. És én dacára ennek a hallatlan diffamálásnak, mégis elcseréltem Pápát Kecskemétért. * * * Meg kell, hogy álljak egy pihenőre ennél a thémánál, mikor az én kedves Károly bátyámra visszaemlékezem. A nálamnál tíz évvel idősebb s annyira hasonlít arcban hozzám, hogy az idegenek megszólítják helyettem; csak az a különbség, hogy az ő haja és szakálla még nem szürke, mint az enyém s a fogai mind épek, mig az enyéim egy negativ kapitálist képviselnek. De azért ő még is az én jó pajtásaim közé tartozik. Gyerekkoromban az egész komáromi kálvinista tornyot megfaragta a számomra élethű alakban, játékszerül, férfikoromban, nehéz válságok közt, igaz baráttom volt, védett, oltalmazott, még olyanok elenében is, akiket szeretett; engem még jobban szeretett. Korán elhunyt apámnak vagyonát, becsületét, hivatalnoki jó hírnevét az ő s ifjúi bölcsesége, éréivé, tudománya tartotta meg a számunkra. Mikor a szabadságharc letiporta- hogy Debrecen átiratának megokolását Somogymegye magáévá nem teheti. A Jókai jubileumának megünneplése dolgában kiküldött bizottság javaslatának tárgyalásánál Szalay Károly és Szabó Kálmán azt indítványozták, hogy a Jókai-jubileum ünnepségein a megye hivatalosan ne vegyen részt és a jubileumot ne a megye közgyűlésén tartsák meg. Az indítványt azzal okolták meg, hogy a kormánypárti Jókai ünneplése sérti a függetlenségi párthoz tartozóknak érzékenységét. Az állandó választmány elfogadta az indítványt és elhatározta, hogy a jubileumi bizottság javaslatát mellőzve, azt fogja ajánlani a közgyűlésnek, hogy a Jókai-jubileumot ne a közgyűlésen és ne a közgyűlés alkalmával üljék meg. *Nagyenyedi levelezőnk, a lapunk 25-ik számában foglalt azon hírre vonatkozólag, hogy a megyei tisztviselők zúgolódnak, mert fizetés-többletüket még meg nem kapták — kijelenti, hogy ezen zúgolódó megyeisták között Alsó-Fehér megye tisztikara nem szerepel, mert 7 hóra visszamenő fizetés-többletüket julius hóban kikapják és pedig a nélkül, hogy ezt a belügyminiszternél külön kérelmezték volna s igy érthetetlen a miniszternek imputált azon nyilatkozat, hogy, tekintettel a pestmegyei tisztviselők — drágaság szempontjából — kivételes helyzetére, a fizetés-többletet részükre soron kívül fogja kiutalványozni. 1 * Villamos-vasút Pozsonyban. Levelezőnk írja: A régi koronázó városban régi a panasz, hogy nincs lóvonata vasútja és most egyszerre villamosvasutat kap. Hármas konzorcium vállalkozott rá, hogy kiépítteti a vonalat, amire a kormány már megadta az előleges koncessziót. A terveket Domokos Albert mérnök készítette s ezeket most nyújtják be a minisztériumhoz, az építési engedély megszerzése végett. De sok függ még a várostól is, hogy a vasút létre jöhessen. Ha t. i. a városi közgyűlés megengedi, hogy központi villamostelepről bizonyos menynyiségű villamosságot nyilvános- és magánépületek számára átengedhetnek világításra, akkor egy előkelő cég elvállalja a pénzügyi kötelezettségeket és a pályát kiépítteti. Az illető cég a költség hetven százalékát maga fedezi, a többi harmincat (mintegy 120,000 frtot) aláírás útján szerzik be. A vasút öszszes költsége 450,000 frt. A város közgyűlése közelebb határoz ez ügyben.* A nagyváradi vízvezeték kérdése egy lépéssel ismét közelebb jutott a megoldáshoz. Ma tartatott meg az állandó árverelő bizottság előtt a vízvezetéki árlejtés. Az összes tervek és ajánlatok Barcza Károly földművelésügyi minisztert műszaki tanácsosnak küldetnek el felülvizsgálás és véleményadás végett, ki 10—14 nap alatt véleményt ígért és az ő véleménye alapján tesz majd a városi tanács egy rendkívüli közgyűlésen előterjesztést. A Hajdú-Szoboszló képviselőtestületének tegnap tartott ülésén Borók Gyula 37 szavazata ellenében, Fehér Gábor rendőr-alkapitányt, 57 szavazattal községi bíróvá és árvaszéki ülnökké, helyébe pedig alkapitányi helyettesül Nagy Károlyt választották meg. A közigazgatási igazgatói hivatalt Czeglédi Józseffel, a kiadói hivatalt pedig Körner Gézával töltik be. Volt: én bujdosóba jutottam, a Bükk rengetegeiben lappangtam, ő utána járt, hol bujdosom s küldött nekem öt magyar aranyat, meg egy muszka grammatikát. Az öt magyar aranyat még most is őrzöm, hanem a muszka grammatikát : azt bizony — sajnálom — hogy elvesztettem. Az én kedves Károly bátyám mindenféle talentummal meg volt áldva, különösen roppant emlékező tehetséggel: bizonyára híres nagy ember lett volna, ha olyan nagyon jó ember nem lett volna. De hát mit akarunk ? Hát nem nagyobb dicsőség Hegedűs Lóránt, Sándor, Rózsika s a legifjabb Jókai Móric nagyapjának lenni, mint az én nagy bolond könyvtáram, amit magam írtam tele? . . . * Még egy kedves tanulótársam van, akit a pápaiak közül kifelejtenem: Földváry Mihály, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye alispánja; igaz, hogy előttem tanult egy klasszissal, de a képzőtársulat ülésein gyakran találkoztunk: ott hallottam tőle felolvastatni egy hatalmas filippikát a kártyázás szenvedélye ellen, mely mindnyájunkban tartós benyomást gerjesztett. Pápán nem láttam kártyát, se magam, se más kezében. (1jt. kör.)