Pesti Hírlap, 1893. augusztus (15. évfolyam, 210-240. szám)

1893-08-01 / 210. szám

2_______________________ PESTI HÍRLAP 1893. augusztus 1. hett­el másutt, ha a német piac elzáródik előtte. Érthető tehát, ha politikai körökben eu­­rópaszerte élénk feszültséggel kisérik a két ha­talmas birodalom közti gazdasági háború nehéz ütegeinek fölvonulását. Lövés lövést követ már. A távíró hírül hozza már a cár azon ukázát, melyben fölhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a külügyminiszterrel egyetértőleg a maxi­mális tarifán felül még külön vámpótlékokat ál­lapítson meg, a­melyek mindazon országokkal szemben alkalmazandók, a­melyek az orosz áruk után az általános tarifában megállapított vámoknál magasabb vámokat szednek. Ez Oroszország felelete a német szövetség­­tanács 50 százaléknyi vámemelést megállapító határozatára. Meglátjuk csakhamar, mily válasz fog erre visszadörögni Berlinből. Belpolitikai hírek. Igazságügyminiszteri rendeletek. Az „Igaz­ságügyi Közlöny“ legújabb száma szerint az igazság­ügyi és pénzügyi miniszterek a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló 1892 : XXIX. tc. hatályba léptetése tárgyában rendeletet bocsátottak ki, mely szerint a nevezett törvény 1—10 és 14 §-ai 1893. évi szeptember hó 1-én lépnek életbe. Egyúttal terjedelmes igazságügy­miniszteri rendelet is van mellékelve az „Igazság­ügyi Közlöny“-höz, a­mely az említett törvény 10. §-a alapján, a közjegyzőknek eljárásukért járó illet­ményeket szabályozza. Kollár-ünnep. A turócszentmártoni Národiie Oroviny felhívja híveit, hogy ne fáradjanak T.­Sz.­­Mártonba és Mossócra a Kollár-ünnepre, mert ez be­tiltatott. A Nor. Nov. jelenti azonban azt is, hogy aug. 1-én a turócszentmártoni tót dalkör „Dalos-es­télyt­“ rendez a „Dom“ színpadján, továbbá, hogy aug. 2-án d. u. 1 órakor közös ebéd lesz a „Dom“ színi termében s ugyanott este táncmulatság. Hogy a dalos-estély, közös ebéd és táncmulatság milyen al­kalomból rendeztek­k épen a betiltott Kollár-ünnep két napján — azt szűkszavú jelentések nem mond­ják meg. Egyúttal megjegyzik, hogy az aug. 2-ára és 3-ára hirdetett tót társulati közgyűlések meg fog­nak tartatni. A „Dom“ részvénytársaság közgyűlése aug. 3-án reggel 9 órakor, a tót könyvkiadó-társulat közgyűlése aug. 3-án d. e. lesz. Aug. 2-án az ala­kuló félben levő „Tót múzeumi társaság“ bizottsági ülést tart. A Nor. Nov. közli a Kollár-ünnepre vo­natkozó tilalmakat és felfolyamodásokat és azután dühös cikkben ad kifejezést érzelmeinek a Kollár­ünnep betiltása alkalmából. Román sérelmek. A­mi előre látható volt, beteljesedett. Az erdélyi román lapok politikai tőkét csinálnak a tordai tüntetésekből. A nagy­szebeni Tribuna ,,A tordai vadak“ címe alatt egy epés cikkben kiönti mérgét a magyar elemre, melyről azt mondja, hogy „kutyából nem lesz szalonna“, mert megmutatták, hogy annak dacára, hogy a magyarok sok század óta művelt né­pek között élnek, megőrizték ázsiai természetüket és el vannak határozva továbbra is ázsiai fegyverek használatára.“ Azután mondja: „A víz lefolyik, de a kövek megmaradnak.“ „Csakhogy a románoknak nyu­galma hasonló lehetne a tenger nagyszerű nyugal­mához a rettenetes zivatar kitörése előtt. Ugyanazért aggodalommal tekintjük a magyarok tetteit és azért kérdezzük: várjon a magyarok nem emlékeznek Szent Pál apostol ezen szavaira: „A­ki törvénytelen­ségből él, ítélet nélkül haljon meg!“ A nagy­szebeni Telegraful román pedig azt mondja, hogy a ro­mán nép más békés utat fog keresni arra nézve, hogy megbüntessék azokat, a­kik rablók módjára megtámadják a polgárok házait, meg fogja büntetni érdem szerint, hogy ne csak ők, de még utódaik is megérezzék a büntetést.“ A „Gazeta Transilvaniei“ pedig ugyancsak a tordai tüntetésről cikkezvén, azt mondja, hogy a tordai fanatizált tömeg nemzetiségi politikája egészen egy ég ugyanaz Wekerle és Apponyi nemzetiségi po­litikájával és hogy a „tordai barbárságok szellemi szerzői azok, a­kik a gyűlölet és üldözés politikáját proponálták.“ A bukaresti román lapok táviratok alakjában köztik a tordai tüntetést, még­pedig annyira nagyítva, hogy a „Vointa Nationala“ már arról ír, hogy dr. Ratiunak házát a tüntetők teljesen a földig lerombol­ták. A bukaresti „Timpul“ híre szerint a nagysze­beni gyűlés üléstermét díszítő kék zászló „titeket követ a román ifjúság“ felírással, egy küldött­ség által a romániai ifjúságnak Predealnál ünnepélye­sen átadatik, hogy ezt a romániai mozgalomban iz­­gatási célból felhasználhassa. Hol ? kiáltott rám. (A derék puritán kálomista lélek.) Ő volt az, a­ki észrevette, hogy az egész kedélyem beteg, egészségtelen idegzettől síny­lődik. Radikális kúrát gondolt ki a kigyógyítá­­somra. S mondhatom, hogy se Kneipp, se a rudnai csodapap olyan sikerteljes gyógyítást nem mivelt makacs betegséggel, mint az én Károly bátyám, mikor engem a pápai tudománygyűjtő kaptárból kimarkolt s elvitt magával Kecskemétre. Honnan jött neki az a szerencsés gondo­lata, hogy én Kecskemétre menjek ? Soha ko­máromi ember Kecskeméten nem tanulta a just. Az mind Debrecent, vagy Pápát tartotta Mek­kájának. Nagyot is bámultak az ismerős celebritá­­sok, mikor sorba jártam őket bucsuvétel végett s mondtam, hogy Kecskemétre megyek. Tisztelendő Tüdős József uram rám idézte a Kistükör versét: „Itt vagyon Cegléd is, Kőrös, Kecskeméttel, Hires három város vörös bor szürettel:­ — No majd megtanul Móric öcsém veres bort inni! (A bort pedig akkor még utáltam, mint a mérget.) De még jobban lepipált Kálmán Ferenc urambátyám (szomszédunk), a ki a következő Megyék és városok. Katholikus népgyű­lés. Szabadkáról sür­gönyzik . A bácsmegyei esperességeknek Mamusich Mátyás prépost-plébános elnöklete alatt tartott érte­kezlete az újvidéki esperes-kerület kezdeményezésére elhatározta, hogy a liberális egyházpolitika elleni tüntetés céljából Szabadkán, szeptember 10-én, a nagyplébánia előtti térségen, a bácsmegyei hívek meg­hívásával katholikus népgyű­lést tart, melynek elnö­kéül Esterházy Miklós Móric grófot kérik fel. A gyű­lés előkészítésére egyháziakból és világiakból álló vég­rehajtó­ bizottságot szerveztek. * Somogy megye állandó választmányának teg­napelőtt ülése volt, melynek két érdekes tárgya volt, nevezetesen Debrecen város ismeretes átirata a főrendiházi reform dolgában és a Jókai-jubileum programmjának megállapítása. Debrecen város átira­tára vonatkozólag egyhangúlag azt határozták, hogy a­ közgyűlésen Pest megye határozatának támogatását és annak kijelentését fogja ajánlani, a választmány, példabeszédes verssel gazdagitotta az adatgyűj­teményemet : „Rátótiak a szellőt parázson sütötték, Kókaiak a lencsét kétszer is megfőzték. • Lédeciek a létrát keresztben cipelték, Kecskeméten az ürgét röptiben meglőtték. És én dacára ennek a hallatlan diffamá­­lásnak, mégis elcseréltem Pápát Kecskemétért. * * * Meg kell, hogy álljak egy pihenőre ennél a thémánál, mikor az én kedves Károly bá­tyámra visszaemlékezem. A nálamnál tíz évvel idősebb s annyira hasonlít arcban hozzám, hogy az idegenek megszólítják helyettem;­­ csak az a különbség, hogy az ő haja és sza­kálla még nem szürke, mint az enyém s a fo­gai mind épek, mig az enyéim egy negativ ka­pitálist képviselnek. De azért ő még is az én jó pajtásaim közé tartozik. Gyerek­koromban az egész komáromi kálvinista tornyot megfa­ragta a számomra élethű alakban, játékszerül,­­ férfikoromban, nehéz válságok közt, igaz barát­­­tom volt, védett, oltalmazott, még olyanok el­­­­­enében is, a­kiket szeretett; engem még job­ban szeretett. Korán elhunyt apámnak vagyo­nát, becsületét, hivatalnoki jó hírnevét az ő s ifjúi bölcsesége, éréivé, tudománya tartotta meg­­ a számunkra. Mikor a szabadságharc letiporta- hogy Debrecen átiratának megokolását Somogymegye magáévá nem teheti. A Jókai jubileumának megün­neplése dolgában kiküldött bizottság javaslatának tár­­gyalásánál Szalay Károly és Szabó Kálmán azt in­­dítványozták, hogy a Jókai-jubileum ünnepségein a megye hivatalosan ne vegyen részt és a jubileumot ne a megye közgyűlésén tartsák meg. Az indítványt azzal okolták meg, hogy a kormánypárti Jókai ün­neplése sérti a függetlenségi párthoz tartozóknak ér­zékenységét. Az állandó választmány elfogadta az indítványt és elhatározta, hogy a jubileumi bizottság javaslatát mellőzve, azt fogja ajánlani a közgyűlés­nek, hogy a Jókai-jubileumot ne a közgyűlésen és ne a közgyűlés alkalmával üljék meg. *­­Nagyenyedi levelezőnk, a lapunk 25-ik számá­ban foglalt azon hírre vonatkozólag, hogy a megyei tiszt­viselők zúgolódnak, mert fizetés-többletüket még meg nem kapták — kijelenti, hogy ezen zúgolódó megyeis­ták között Alsó-Fehér megye tisztikara nem szerepel, mert 7 hóra visszamenő fizetés-többletüket julius hóban kikapják és pedig a nélkül, hogy ezt a belügyminisz­ternél külön kérelmezték volna s igy érthetetlen a miniszternek imputált azon nyilatkozat, hogy, tekin­tettel a pestmegyei tisztviselők — drágaság szempont­jából — kivételes helyzetére, a fizetés-többletet ré­szükre soron kívül fogja kiutalványozni. 1 * Villamos-vasút Pozsonyban. Levelezőnk írja: A régi koronázó városban régi a panasz, hogy nincs lóvonata vasútja és most egyszerre villamos­­vasutat kap. Hármas konzorcium vállalkozott rá, hogy kiépítteti a vonalat, a­mire a kormány már megadta az előleges koncessziót. A terveket Domo­kos Albert mérnök készítette s ezeket most nyújtják be a minisztériumhoz, az építési engedély megszer­zése végett. De sok függ még a várostól is, hogy a vasút létre jöhessen. Ha t. i. a városi közgyűlés meg­engedi, hogy központi villamos­telepről bizonyos meny­­nyiségű villamosságot nyilvános- és magán­épületek számára átengedhetnek világításra, akkor egy előkelő cég elvállalja a pénzügyi kötelezettségeket és a pá­lyát kiépítteti. Az illető cég a költség hetven száza­lékát maga fedezi, a többi harmincat (mintegy 120,000 frtot) aláírás útján szerzik be. A vasút ösz­­szes költsége 450,000 frt. A város közgyűlése köze­lebb határoz ez ügyben.* A nagyváradi vízvezeték kérdése egy lé­péssel ismét közelebb jutott a megoldáshoz. Ma tar­tatott meg az állandó árverelő bizottság előtt a víz­vezetéki árlejtés. Az összes tervek és ajánlatok Barcza Károly földművelésügyi minisztert műszaki tanácsos­nak küldetnek el felülvizsgálás és véleményadás vé­gett, ki 10—14 nap alatt véleményt ígért és az ő véleménye alapján tesz majd a városi tanács egy rendkívüli közgyűlésen előterjesztést. A Hajdú-Szoboszló képviselőtestületének tegnap tartott ülésén Borók Gyula 37 szavazata ellenében, Fehér Gábor rendőr-alkapitányt, 57 szavazattal köz­ségi bíróvá és árvaszéki ülnökké, helyébe pedig al­­kapitányi helyettesül Nagy Károlyt választották meg. A közigazgatási igazgatói hivatalt Czeglédi Józseffel, a kiadói hivatalt pedig Körner Gézával töltik be. Volt: én bujdosóba jutottam, a Bükk rengetege­iben lappangtam, ő utána járt, hol bujdosom s küldött nekem öt magyar aranyat, meg egy muszka grammatikát. Az öt magyar aranyat még most is őrzöm, hanem a muszka gram­matikát : azt bizony — sajnálom — hogy el­vesztettem. Az én kedves Károly bátyám mindenféle talentummal meg volt áldva, különösen rop­pant emlékező tehetséggel: bizonyára híres nagy ember lett volna, ha olyan nagyon jó em­ber nem lett volna. De hát mit akarunk ? Hát nem na­gyobb dicsőség Hegedűs Lóránt, Sándor, Ró­zsika s a legifjabb Jókai Móric nagyapjának lenni, mint az én nagy bolond könyvtáram, a­mit magam írtam tele? . . . * Még egy kedves tanulótársam van, a­kit a pápaiak közül kifelejtenem: Földváry Mihály, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye alispánja; igaz, hogy előttem tanult egy klasszissal, de a kép­zőtársulat ülésein gyakran találkoztunk: ott hal­lottam tőle felolvastatni egy hatalmas filippikát a kártyázás szenvedélye ellen, mely mindnyá­junkban tartós benyomást gerjesztett. Pápán nem láttam kártyát, se magam, se más ke­zében. (1­jt. kör.)

Next