Pesti Hírlap, 1893. augusztus (15. évfolyam, 210-240. szám)

1893-08-05 / 214. szám

2 PESTI HÍR LAP 1893. augusztus 5.– nyomva, mint voltak a bolgárok török uralom alatt. Másodszor elő akarja készíteni a talajt arra, hogy az esetben, ha Oroszországgal háborúba bonyolódnánk, a román ezredek hűsége megingattassák és Erdélyben meghordozza véres zászlóit a román felkelés. Mit tett e félreismerhetlen törekvések ellensúlyozására a külső hadügyi kormányzat, mit a magyar kormány ? Nem hallottuk, hogy gróf Kálnoky a legkomolyabb következmények terhe alatt követelte volna a román kormánytól a liga üzelmeinek megfékezését. Nem hallottuk, hogy a hadügyi kormányzat indíttatva érezte volna magát ismételt felszólalások dacára Erdély megerősítésére nagyobbmérvű intézkedéseket tenni. Nem hallottuk, hogy a magyar kormány latba vetette volna mindkét irányban Bécsben befolyását. De igenis látjuk, hogy kormányunknak még az iránt sincs érzéke, miszerint ellensúlyoztassa publicistái után az évenként sok százezer példányban európaszerte terjesztett román vádoló iratokat. Hogy gondoskodnék a tévútra vezetett külföldi közvélemény megfelelő fölvilágosításáról, mielőtt a román liga pénzén és mesterkedésével atreaty-meetingeket fognak rendezni ellenünk korlátolt már körű filantrópok. : „Calumniare audacter, semper aliquid haeret.“ Bukarestben ismerik e közmondás igazságát és ahhoz képest cselekednek. És valóban eredmények bizonyítják már, hogy külföldön figyelmet és visszhangot kezdenek kelteni már a magyar állam és faj barbárságáról és zsarnokságáról következetesen terjesztett rágalmak. Tenni ez ellen elsősorban a miniszterelnökségi sajtóirodának lenne feladata. Ennél élhetetlenebbül és szűkebb látkörrel vezetett hivatalos apparátus nincs azonban egész Magyarországban. Azt hiszszük, ha tolmácsai vagyunk a magyar közvéleménynek, midőn kifejezzük meleg köszönetét Moldován Gergely iránt. Román polgártársaink, kik hívek a királyhoz, a hazához és az alkotmányhoz s a magyarokkal kezetfogva akarnak boldogulni, büszkék lehetnek rá, perc múlva felolvasta ezt az esztelen micsodaságot: „Tizennyolc esztendős buksi, elkényeztetett, dacos, makrancos baba, a georgiai királyfi ismeretségét óhajtja. Házasság nincs kizárva.“ — Loránd, ez szamárság! — úgy gondolod ? Nos, úgy fogalmazok másikat — mondta, s rögtön előkerült a második sületlenség: „Bájos cousine, Abigél névre hallgat, megennivaló csinos, a szívét óhajtja unalmában elveszíteni. Tisztességes megtaláló nagy jutalomban részesül.“ — Loránd, ez még nagyobb szamárság! — kiáltottam indignálva — s ha meg nem embereled magad, visszaveszem a csókomat. A kiállhatatlan mindjárt vissza is adta, de aztán bűnbánólag nyomta kezembe a harmadik irka-firkát. „Előkelő fiatal leány, szellemes és csinos, szórakozás céljából megfelelő pendenttal óhajt levelezni. Válaszok „Nyolcadik Gyurkovics leány“ címén kéretnek a „Pesti Hírlap“ kiadóhivatalába.“ — Bravo Loránd ! bravisszimo! Kívánságom várakozásomon felül ki volt elégítve s a mint Loránd nagylelkűen még arra is vállalkozott, hogy rábírja az öreg dadát esetleges levelek kézbesítésére, nem tehettem máskép, ismét odaadtam neki a tőle visszakapott csókot róla, ő . . . ő is azt állította, hogy a sírig fog szeretni. És miután mégis csak terhes lett volna a sírig folyton levelezni, hosszú, kétség és tépelődés közt töltött hetek után, engedtem jogos kérésének — s találkát adtam neki. Apa a kompániájával úgy is át készült Sápra s én ezt a napot találtam legalkalmasabbnak arra, hogy végre szemtől-szembe lássam az ideálomat. Esti hét óra volt a találkára kitűzött idő s a fehértói nádas a hely, úgy jártam egész nap, mint az alvajáró. Kerültem apát, kerültem Lorándot, kerültem mindenkit. Végre fél hétkor lázas izgatottsággal siettem ki a fehér tóhoz. Óvatosan körülnéztem. Sehol senki. Nekitámaszkodtam egy csenevész ecetfa vékony törzsének s tekintetem a szürke félhomályban barangolt ide-oda. A lábaim előtt halk zizzenéssel ugrott fel egy-egy tücsök, a tó sima felületén nesztelenül húztak a vadkacsák. Egyszerre az almási ut felől halk zörej hallatszott s a szürke jegenyék között előbbre, mind előbbre tartott egy árny. A borongó estszürkületből hosszú, kabátba burkolt alak kezdett kibontakozni, mely nyugodt, ringó léptekkel egyenesen nekem tartott. • Ki az ? — kiáltottam ijedtemben, egészen elfeledve, hogy hiszen nekem legjobban kellene tudnom azt. úgy látszik, hogy ismeretlenem rögtön átlátta kérdésem felesleges voltát, mert válasz helyett csupán lépteit gyorsította meg. Egészen közelemben lehetett már, amint egyszerre forogni kezdett elöttem a fehér-tó, az almási-ut s a sudár jegenyék s én kény te- Belpolitikai hírek. Németországi lap a románok ellen. Az is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik ám, hogy egy németországi lap helyes felfogással és tárgyilagos igazsággal ítélje meg nemzetiségi viszonyainkat, mert a német sajtó legnagyobb része barbár elnyomóknak hirdet bennünket. Ily kivételt képez a Brémában megjelenő Weser-Zeitung. Ez a lap, előre bocsátván a Nagy-Szeben városában történteket, így folytatja : „Felesleges volna itt mindazon beszédeket reprodukálni, melyek izzó szavakban csak harcról és győzelemről beszélnek a gyűlölt magyarság ellen, mely állam törvényeinek köszönhetik azonban azt a szabadságot, hogy nyilvánosan összesküdhessenek és harcra készülhessenek. Kétségbe lehetne vonni, váljon a kormány által a nemzetiségekkel, szemben eddig tanúsított laisser aller és laisser faire politika helyes volt-e. A tények ellene szólnak. Egy oly állam, mint Magyarország, mely féltucat nemzetiségből van egybealkotva és melynek alsó néposztályai nagyrészt, különösen az oláh és tót vidékeken műveltség dolgában annyira hátra vannak, ily állam nem kormányoztathatik ugy, miként például Németország vagy Anglia, egyedül a szabadság elveivel. Magyarországban drákói törvényre van szükség, hogy az állam integritását minden támadás ellen, a belülről jövő ellen is, megvédje. A kormány mindenesetre súlyos hibát követett el, midőn a nagyszebeni konferenciát megengedte. Igaz, hogy a kormány arra hivatkozik, hogy a nemzetiségi törvény akadályozta abban, hogy megtagadja az engedélyt az értekezlet megtartásától. Ha ez csakugyan így van, úgy a minisztérium első lépésének a parlament összeillése után annak kellene lenni, hogy a nemzetiségi törvényt, melynek tartalma tényleg bizonyos tekintetben hazugság, eltörölje, vagy megfelelőleg módosítsa. Hiba volt továbbá, hogy a Romániából érkezett arcátlan vendégeket rögtön megérkezésük után nem toloncolták vissza hazájukba, hogy a jövőben az ilyfajta látogatóknak elrontsák kedvüket az utazástól. Nagyban lehetne fogadni, hogyha Elzász-Lotharingiában németellenes meeting tartatnék és ehhez franciák érkeznének, hogy Németország ellen izgassanak, a helytartó egy pillanatig sem haboznék az arcátlan betolakodókat a határról visszakergetni. A jelenlegi kormány bizonyára nem felelős elődeinek várakozó rendszeréért és a Wekerle minisztérium erélyétől el lehet várni, hogy az eddigi tapasztalatokat hasznára fordítja és meg fogja találni a módokat és eszközöket, hogy az alattomos izgatók mértéktelen agitációját elnyomja. A július 23-án és 21-én tartott értekezletből azonban három tény következik, melyeket az állam ellenségei kétségtelenül lehetőség szerint ki fognak aknázni. Ezek: 1. az a tény, hogy bizonyos tekintetben nemzetközi jellegű meeting tartása Magyarországon helyt foghat ; 2. hogy a nemzetiségek államellenes tesvértéssítése és a magyar területrészek Kiszakita-Másnap ott csillogott az „Apró Hirdetések“ legelső helyén : „Előkelő fiatal leány . . . stb. stb. . . .“ Loránd, a dada meg én egyetértőn hunyorgattunk apa háta mögött s érthető kíváncsisággal néztünk a jövő elébe. Végre, végre megérkezett az első levél! Nem volt ám olyan közönséges, bókokkal megterhelt szerelmes irka-firka, oh nem ! Komor volt, sötét volt, mint a csillagtalan éjszaka, telve keserűséggel, világfájdalommal! Szinte magam előtt láttam az író rejtélyes alakját, fényes, villogó szemeit s mosoly nélküli összeszoritott keskeny ajkait. Talán Justh Zsigmond volt, vagy Kóbor Tamás . . . mit lehet tudni. A szivem csak úgy sajgott a fájdalomtól s a szemem megtelt a részvét könnyeivel ! Loránd egyszerre elkacagta magát. — Mi van ezen nevetni való? Nem értem ! Megvető ajkbiggyesztéssel fordítottam neki hátat s ezentúl nem mutattam meg leveleimet. Egyedül törtem a fejem megfejthetetlen talányokon, érthetetlen szóvirágokon. Idő múltával idegen barátom mind bizalmasabb lett, s meghatóan ecsetelte sivár ifjúságát, küzdelmes jelenét s reménytelen jövőjét. Oh Guszti bátyám, ha te azokat az érzéssel telt, itt-ott kényektől elmosódott sorokat olvastad volna, nem ráncolnád most oly haragosan össze bozontos fehér szemöldeidet, amint megsúgom neked, hogy beleszerettem ismeretlenembe. Ne csak ne káromkodj mindjárt olyan nagyon katonásan, hiszen nem tehettem fára irányuló többé vagy kevésbbé fátyolozott törekvések nyíltan és akadálytalanul űzhetők ; 3. hogy a kormány arcába vágott provokációk és fenyegetések, valamint minden izgatás és áskálódás Magyarországon és úgy büntetlenül marad, mint Ausztriában. Ebből következik, hogy egyrészt az izgatók merészsége minden irányban fokozódik, míg másrészt a magyar állam szilárd épületébe vetett hit szükségképen csökken, mert minden sovinista szépítgetés dacára sem lehet eltagadni, hogy július 23-ika óta Magyarországnak is meg vannak szervezett ifjú románjai, ami semmiben sem különbözik az osztrák ifjú-csehektől. És hogy ez mit jelent, tudja az egész világ.“ Újabb enciklika a magyar egyházpolitikai viszonyokról. A berlini „Germánia“ római tudósítója a következő,, bennünket, magyarokat különösen érdeklő tudósítást küldi lapjának: „A liberális lapok azt jelentették, hogy XIII. Leó pápa őszentsége legközelebb újabb enciklikát fog kibocsátani a magyar egyházpolitikai viszonyokról. Mint mi értesülünk, e hír teljesen megfelel a valóságnak és a sz atya újabb enciklikája már legközelebbre várható. XIII. Leó pápa számos alkalommal, különösen szociális és egyházpolitikai kérdések felmerültekor, valamennyi ország katholikusainak véleményét szokta kidomborítani körirataiban s a legfőbb pásztor e nyilatkozatai mindig a legjobb eredményeket biztosították. Épen ezért csak melegen üdvözölhetni, ha a szentatya újabb enciklikát intéz a magyarokhoz, mely mintegy válaszképen fog szolgálni a magyar püspöki kar részéről hozzá intézett memorandumra. A Kossuthszellemű forradalomtól telített kálvinizmus és szabadkőmívesség célja ez: elszakadni Rómától s ami még ennél is több, az egyház elleni harccal párhuzamban áll a korona elleni politikai harc is. Épen ezért mondjuk, hogy melegen üdvözölhetni a pápa újabb nyilatkozatát, mely körülményesen foglalkozik a magyar kultúrharc voltaképeni tényezőivel s mely újból hangsúlyozza a páholy elleni intelmeket; ez az enciklika bizonyára sokaknak felnyitja szemét — írja a berlini klerikális újság — s végét fogja vetni a liberális lapok ama hazudozásának, mintha Rómának mi ellenvetése se volna a polgári házasság és állami anyakönyvek behozataláról szóló törvényjavaslatok ellen.“ Külpolitikai hírek. Nemzetközi munkás-kongresszus. E hó 6-án ül össze Zürichben a nemzetközi munkás-kongresszus, mely hat napig tart és hivatva van arra, hogy fontos határozatokat hozzon a munkásosztály érdekében. A szocialisták berlini lapja, a „Vorwärts“ közli a kongresszus napirendjét és egy részét a beérkezett indítványoknak, melyekből közöljük a leglényegesebb részeket. A kongresszus napirendje a következő: 1. Rendszabályok a nyolc órai munkanap nemzetközi keresztülvitelére. 2. Közös megállapodások a májusi munkásünnepet illetőleg.