Pesti Hírlap, 1894. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-01 / 32. szám

­ A szó pedig a magyar radikálisokat, a­­ függetlenségi és' 48-as párt embereit illeti, ezek­­ most erősen tanácskoznak s mivel tanácskozá- s­­aikat titokban tartják, tehát veszekednek is. Ezeknek épen ellenkező a bajuk, mint a nagy uraknak. Programmjuk, föliratuk, hagyo­mányuk, választási beszédjeik mind-mind arra ment ki, hogy a magyar „radikális párt“ a gyökeres egyházpolitikai reformokat és a köte­lező polgári házasságot hitvallása egyik főpont­jának tartja. Most, itt van az idő, hogy — Zichy Nándor gr. távirati szavaival élve — ezek is bizonyságot, tegyenek hitvallásrukból. So­kan azonban kifogásolják a radikális hiszekegyet s most utólag középfaju hitágazatokat próbálnak vallani. A szélsőbalnak mindazáltal épen olyan­­ életérdeke az, hogy határozott politikája legyen,­­ mint ahogyan a nemzeti kaszinónak életérdeke,­­ hogy neki ne legyen. Egyiket és másikat is rom­­l­­ásba sodorná, ha saját föntartó életelve ellen cselekednék. Remélni kell s ez ma már remélhető is, hogy a szélsőbal belátó vezéremberei ugyanúgy fognak cselekedni, mint a főurak. Rekonstruál­ják a pártot s megmentik annak életérdekét azok kezéből, akik azt könnyelműen feláldozni hajlandók. Az egyházpolitika és kötelező polgári há­zasság a szélsőbalba" h­­iTs kérdés" nem marad­hat, mivel akkor ez lesz az a nyílt seb, a­me­lyen át a magyar demokrata és radikális urak vére elfolyik. A küzdelem ott is, itt is néhány nap múlva be lesz fejezve s minden arra vall, hogy jó eredménynyel. Másképen nem is lehet. Az országban a szabadelvű reformszellem mindenfelé tisztán megérthető s szinte megható módon nyilatkozik s ma már nem is kérdés többé, hogy a magyar politika csakis ezen az uton haladhat tovább. Belpolitikai hírek. A házasságjogi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával függőben maradt, nevezetesen az ural­­kodóházat illető é­s a Horvátországra vonatkozó kérdé­sottak alá a magasból, midőn a lapok kritikusai kezdtek gyülekezni. Nem, a festmény maga befolyásolta azt a tout Paris-t, mely a megnyitás utáni két napon megjelent a Petit-féle teremben. Az alakjai, ezek a kápráztató plasztikával festett alakok, be­széltek a kevésszavú mester helyett a hivatás­­szerű műbizálókhoz és azokhoz az előkelő mű­­értőkhöz, kik olykor úgy betöltötték a termet, hogy alig lehetett benne megmozdulni. Csak Madame Carnot, a köztársaság elnökének neje, a­kit erősebb meghűlés tartott otthon, nem jö­hetett el a saját és Munkácsynénak mély saj­nálkozására a festmény megtekintésére. A mester, ámbátor a nyugalom, kivált a magyarországi út előtt nagyon ráférne, csak nem akar elutazni délre, hova neje és barátjai szeretetteljes gondozással küldözgetik. Képeire hi­vatkozik, melyek ecsetjére várakoznak. Ugyan­abban a világban, tervezései és alkotásai vilá­gában, hol kifáradt, akar fölüdülni. Ha legalább zaklatás nélkül élhetne e kis világában, hol oly nagy művek támadnak ! De a nagyság terhe ránehezedik az ő vállaira is. A távol hazából mindennemű irodalmi vállal­kozók és alvállalkozók, folyóiratokkal és albu­mokkal kufárkodók nyaggatják mindegyre raj­zokért, címképekért, emlékoszlopokért. Ha Mun­kácsy mindezek óhajának eleget akarna tenni, sutba dobhatná ecsetjét, hogy a halhatatlanság helyett az irodalmi kalmárok érdekeit szolgálja. Pedig a nagy festőkről is áll az, a­mit Moore mondott a költőről: „Oh ne bántsd a költőt, ha Magányba fut . . . Nagyra született ő és lelke lángolási Szentebbek volnának boldogabb időkbe­n E­sek tárgyában pénteken délelőtt ülést fog tartani a képviselőház igazságügyi bizottsága. Az igazságügy­miniszter által e kérdésekre nézve teendő előterjesztés elintézése után még csak egy ülést tart a bizottság a házasságjogi törvényjavaslat ügyében. Ezen az ülé­sen megállapítja a törvényjavaslatra vonatkozó jelen­tését, melyet Teleszky István előadó késedelem nélkül a ház elé fog terjeszteni. Bíróság a hatásköri összeütközések elin­tézésére. A közigazgatási bíróságokról alkotandó törvény hatálybalépte előreláthatólag tetemesen meg fogja szaporítani a hatásköri összeütközések számát s már ezért sem lesz továbbra is fentartható az ily összeütközéseknek eddigi — a minisztertanács által való — elintézési módja, a­mely különben is sérti a hatalmi körök egyensúlyát. E körülmény tekin­tetbe vételével az a szándéka a belügy­miniszternek, hogy a hatásköri összeütközések elintézésére hivatott bíróságról mentél előbb, s min­denesetre oly időben terjeszszen a képviselőház elé törvényjavaslatot, hogy az ennek alapján alkotandó törvény a közigazgatási bíráskodást szabályozó tör­vénynyel egyidejűleg léphessen életbe. A főrendiház igazoló­bizottsága február hó 4-én, vasárnap, délelőtt 11 órakor ülést tart. Napi­rend : 1. A múlt ülés jegyzőkönyvének meghitelesi­­tése. 2. Széchenyi Manó gróf vagyoni képesítésének elismerését szorgalmazó kérvényének tárgyalása. 3. Elnöki előterjesztések. A függetlenségi és 48-as párt s az egy­házpolitika. Különböző híresztelésekkel szemben a „Magyarország“ ma a következőket írja : Már az igazságügyi bizottságnak tárgyalása alatt felmerült az eszme, hogy a nagy horderejű házasság­jogi javaslat és az ezzel kapcsolatos egyházpolitikai javaslatok tekintetében igyekezni kell a pártnak egy­öntetű eljárását és lehetőleg egyhangú megállapodását, s ezzel a pártnak tömörítését előkészíteni. Tisztán ezen okból és tisztán a pártnak jól fel-­­ fogott érdekében tette meg Justh Gyula pártelnök, hogy az eljárás tekintetében létező véleménykülönb­ségek összeegyeztetése céljából Th­aly Kálmán, Ugron Gábor, Bartha Miklós, Polonyi Géza, Helfy Ignác, Haviár Dániel, Kiss Albert és Kun Miklós képvise­lőket — a­kik a távollevő Kun Miklós alelnök kivé­telével meg is jelentek — bizalmas eszmecserére lakására meghívta. Az értekezlet, mely nem volt hivatva határo­zatok hozatalára és tisztán bizalmas beszélgetés jel­legével bírt, egyhangúlag abban állapodott meg, hogy mindaddig, míg az igazságügyminiszternek a trónörök­lés rendjére és a horvát házasság­joggal létesítendő viszonosság kérdésére vonatkozó előterjesztései az igazságügyi bizottság tárgyalásain keresztül nem men­tek, az eminenter közjogi pártnak tagjai még bizal­mas megállapodások előkészítésére sem tartják elér­kezettnek az időt. Ennyi történt és semmi más. Krieghammer közös hadügyminiszter, ki két napra Budapestre érkezett, hogy ő felségének jelen­tést tegyen s a miniszterelnökkel és a belügyminisz­terrel a budapesti kaszárnyák átvétele tárgyában ér­tekezték, még hétfőn délután visszautazott Bécsbe. Az 1891. évi közösügyi zárszámadás, We­kerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter, a képviselőház mai ülésében beterjesztette az 1891. évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszá­molás szerint Magyarország terhére mutatkozó tar­tozás fedezéséről szóló törvényjavaslatot, melyet a képviselőház a miniszterelnök kérésére előzetes tár­gyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasított. A törvényjavaslat így hangzik: 1. §. A pénz­ügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az 1891. évi kö­zösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás folytán a magyar korona országaira eső tartozás ki­egyenlítésére pótlólag 1.046.625 forint 76 krajcárt fizethessen a közös pénzügyminiszternek. 2. §. Az előző szakaszban megjelölt 1.046.625 forint 76 kraj­­cárnyi összeg a pénztári készletekből fedezendő és az 1893. évi VII. törvénycikk 2. §-ának ,,A) Rendes kia­dások“­IV. fejezete alatt számolandó el. 3. §. Ennek a törvénynek végrehajtásával a pénzügyminiszter bi­­zatik meg, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház a saját költségvetéséről szóló bizottsági jelentést és nyolc mentelmi ügyet tárgyalt ma, azután áttért a mezőgazdasági ja­vaslatra. A ház költségvetéséről szóló jelentésnél Madarász József a háznak szerinte is megóvott független elhatározási jogát még erősebben meg­óvni akarván, három módosítással állt elő és minthogy azok a jelentésnek nem ártottak, Ma­darásznak pedig jól estek, hát úgy Andreánszky Gábor, mint Horánszky Nándor és Wekerle Sán­dor miniszterelnök és utánuk a ház is elfogadta azokat. A mentelmi ügyeket vita nélkül intézték el. Csak Sima Ferenc rágalmazási ügyénél (ki tudná megmondani, hányadik volt) szavazta le a ház, Makfalvay Géza fölszólalása folytán a mentelmi bizottság véleményét és azt határozta, hogy Simát ki nem adja. A mezőgazdasági és mező­rendőri javasla­tot letárgyalták egész a 79-ik szakaszig. Csak Bessenyey Ferenc tréfálkozott egy kicsit a cső­szökről szóló szakasznál, no meg kolozsvári Kiss István, ki „pusztabiráknak“ akarta csősz uramokat elkeresztelni. Holnap folytatják e javaslat tárgyalását, de előbb a Linder György mentelmi ügyével kell foglalkoznia a háznak. II. A képviselőház január 31 diki ülése. Elnök: Bánffy D. báró 10 órakor nyitja meg az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Elnök bemutatja Debrecen város közönségé­nek feliratát az egyházpolitikai reformjavaslatok har­cában a reakcionárius irányzat részéről legújabban fölmerült szomorú jelenségek tárgyában. (Derültség balfelöl.) Kiadják a ház kérvényi bizottságának. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Az 1891. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezésére szóló törvényjavaslatot azon kére­lemmel vagyok bátor a t. háznak bemutatni, hogy azt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. (Helyeslés jobbfelől.) A ház ily értelemben határoz. Következik a napirend első tárgya: A ház költségvetése. Madarász József megóva látja ugyan a ház kizárólagos rendelkezési jogát, de mégis, mivel nincs költségvetési törvénye a háznak a saját költségvetését illetőleg, az „ez évben“ kitételt akarja fölvétetni a szövegbe, azután két, m­ondat szófűzését meg akarja változtatni. Azután még egy harmadik módosítást is javasol. Andreánszky Gábor báró, előadó a két első módosítást megjegyzés nélkül elfogadja, a harmadikat fölöslegesnek tartja, de ha az előtte szóló aggályainak eloszlatására szolgálnak, ezt sem ellenzi a bizottság nevében. Horánszky Nándor hasonló értelemben nyi­latkozik. Madarász József azt hiszi, hogy Horánszky egy régibb ember aggályait figyelembe véve, hozzájá­rulhatna föltétlenül a módosításokhoz. Wekerle Sándor: A módosításokat elfoga­dásra ajánlja olyformán, hogy a gazda­bizottság jelentését a Madarász által tett észrevételekkel fogadja el a ház. (Helyeslés.) Elnök ily értelemben mondja ki a hatá­rozatot. Egy gyorsíró nyugdíjaztatása. Schóber Ernő jegyző olvassa a bizottság je­lentését, melyben javasolja, hogy Maszák Hugó or­szággyűlési gyorsíró az 1848/49-ki hadjárati évek és az 1865—1869-ig töltött 4 évnek is beszámításával 1443 írttal nyugdijaztassék. A ház vita nélkül elfogadja a jelentést. Mentelmi ügyek. A mentelmi bizottság jelentései alapján ezután vita nélkül felfüggesztették a párbaj vétségével vádolt Ugrón Gábor, Ábrányi Kornél, Münnich Aurél, Ba­logh János és Sima Ferenc, továbbá a rágalmazás­sal és becsületsértéssel vádolt Hentaller Lajos és Drakidics Pál mentelmi jogát. Sima Ferenc második, rágalmazás miatti mentelmi ügyénél Makfalvay Géza kéri a jelentésnek idevo­natkozó részét felolvasni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk az előadót!) Elnök: Az előadó úr fogja az ügyet előadni. Mikó Árpád előadó : (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Miután a képviselő úr óhajtja, előadom röviden egybefoglalva az egész ügyet. (Halljuk! Halljuk!) Sima Ferenc országgyűlési képviselő ellen Schulez Károly szentesi városi adóügyi tanácsos bizonyos ár­­mentesítési díjhátralék miatt végrehajtást vezetett. E végrehajtás foganatosítása után Sima Ferenc ország­­képviselő a városi tanácshoz egy panaszos beadványt nyújtott be, melyben az eljárást törvény­telennek nevezi, s egyúttal nevezett városi tanácsos­sal szemben sértő kifejezéseket is használt.­­ . PESTI HÍRLAP 1894. február 1.

Next