Pesti Hírlap, 1894. február (16. évfolyam, 32-59. szám)
1894-02-01 / 32. szám
A szó pedig a magyar radikálisokat, a függetlenségi és' 48-as párt embereit illeti, ezek most erősen tanácskoznak s mivel tanácskozá- saikat titokban tartják, tehát veszekednek is. Ezeknek épen ellenkező a bajuk, mint a nagy uraknak. Programmjuk, föliratuk, hagyományuk, választási beszédjeik mind-mind arra ment ki, hogy a magyar „radikális párt“ a gyökeres egyházpolitikai reformokat és a kötelező polgári házasságot hitvallása egyik főpontjának tartja. Most, itt van az idő, hogy — Zichy Nándor gr. távirati szavaival élve — ezek is bizonyságot, tegyenek hitvallásrukból. Sokan azonban kifogásolják a radikális hiszekegyet s most utólag középfaju hitágazatokat próbálnak vallani. A szélsőbalnak mindazáltal épen olyan életérdeke az, hogy határozott politikája legyen, mint ahogyan a nemzeti kaszinónak életérdeke, hogy neki ne legyen. Egyiket és másikat is romlásba sodorná, ha saját föntartó életelve ellen cselekednék. Remélni kell s ez ma már remélhető is, hogy a szélsőbal belátó vezéremberei ugyanúgy fognak cselekedni, mint a főurak. Rekonstruálják a pártot s megmentik annak életérdekét azok kezéből, akik azt könnyelműen feláldozni hajlandók. Az egyházpolitika és kötelező polgári házasság a szélsőbalba" hiTs kérdés" nem maradhat, mivel akkor ez lesz az a nyílt seb, amelyen át a magyar demokrata és radikális urak vére elfolyik. A küzdelem ott is, itt is néhány nap múlva be lesz fejezve s minden arra vall, hogy jó eredménynyel. Másképen nem is lehet. Az országban a szabadelvű reformszellem mindenfelé tisztán megérthető s szinte megható módon nyilatkozik s ma már nem is kérdés többé, hogy a magyar politika csakis ezen az uton haladhat tovább. Belpolitikai hírek. A házasságjogi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával függőben maradt, nevezetesen az uralkodóházat illető és a Horvátországra vonatkozó kérdésottak alá a magasból, midőn a lapok kritikusai kezdtek gyülekezni. Nem, a festmény maga befolyásolta azt a tout Paris-t, mely a megnyitás utáni két napon megjelent a Petit-féle teremben. Az alakjai, ezek a kápráztató plasztikával festett alakok, beszéltek a kevésszavú mester helyett a hivatásszerű műbizálókhoz és azokhoz az előkelő műértőkhöz, kik olykor úgy betöltötték a termet, hogy alig lehetett benne megmozdulni. Csak Madame Carnot, a köztársaság elnökének neje, akit erősebb meghűlés tartott otthon, nem jöhetett el a saját és Munkácsynénak mély sajnálkozására a festmény megtekintésére. A mester, ámbátor a nyugalom, kivált a magyarországi út előtt nagyon ráférne, csak nem akar elutazni délre, hova neje és barátjai szeretetteljes gondozással küldözgetik. Képeire hivatkozik, melyek ecsetjére várakoznak. Ugyanabban a világban, tervezései és alkotásai világában, hol kifáradt, akar fölüdülni. Ha legalább zaklatás nélkül élhetne e kis világában, hol oly nagy művek támadnak ! De a nagyság terhe ránehezedik az ő vállaira is. A távol hazából mindennemű irodalmi vállalkozók és alvállalkozók, folyóiratokkal és albumokkal kufárkodók nyaggatják mindegyre rajzokért, címképekért, emlékoszlopokért. Ha Munkácsy mindezek óhajának eleget akarna tenni, sutba dobhatná ecsetjét, hogy a halhatatlanság helyett az irodalmi kalmárok érdekeit szolgálja. Pedig a nagy festőkről is áll az, amit Moore mondott a költőről: „Oh ne bántsd a költőt, ha Magányba fut . . . Nagyra született ő és lelke lángolási Szentebbek volnának boldogabb időkben Esek tárgyában pénteken délelőtt ülést fog tartani a képviselőház igazságügyi bizottsága. Az igazságügyminiszter által e kérdésekre nézve teendő előterjesztés elintézése után még csak egy ülést tart a bizottság a házasságjogi törvényjavaslat ügyében. Ezen az ülésen megállapítja a törvényjavaslatra vonatkozó jelentését, melyet Teleszky István előadó késedelem nélkül a ház elé fog terjeszteni. Bíróság a hatásköri összeütközések elintézésére. A közigazgatási bíróságokról alkotandó törvény hatálybalépte előreláthatólag tetemesen meg fogja szaporítani a hatásköri összeütközések számát s már ezért sem lesz továbbra is fentartható az ily összeütközéseknek eddigi — a minisztertanács által való — elintézési módja, amely különben is sérti a hatalmi körök egyensúlyát. E körülmény tekintetbe vételével az a szándéka a belügyminiszternek, hogy a hatásköri összeütközések elintézésére hivatott bíróságról mentél előbb, s mindenesetre oly időben terjeszszen a képviselőház elé törvényjavaslatot, hogy az ennek alapján alkotandó törvény a közigazgatási bíráskodást szabályozó törvénynyel egyidejűleg léphessen életbe. A főrendiház igazolóbizottsága február hó 4-én, vasárnap, délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend : 1. A múlt ülés jegyzőkönyvének meghitelesitése. 2. Széchenyi Manó gróf vagyoni képesítésének elismerését szorgalmazó kérvényének tárgyalása. 3. Elnöki előterjesztések. A függetlenségi és 48-as párt s az egyházpolitika. Különböző híresztelésekkel szemben a „Magyarország“ ma a következőket írja : Már az igazságügyi bizottságnak tárgyalása alatt felmerült az eszme, hogy a nagy horderejű házasságjogi javaslat és az ezzel kapcsolatos egyházpolitikai javaslatok tekintetében igyekezni kell a pártnak egyöntetű eljárását és lehetőleg egyhangú megállapodását, s ezzel a pártnak tömörítését előkészíteni. Tisztán ezen okból és tisztán a pártnak jól fel- fogott érdekében tette meg Justh Gyula pártelnök, hogy az eljárás tekintetében létező véleménykülönbségek összeegyeztetése céljából Thaly Kálmán, Ugron Gábor, Bartha Miklós, Polonyi Géza, Helfy Ignác, Haviár Dániel, Kiss Albert és Kun Miklós képviselőket — akik a távollevő Kun Miklós alelnök kivételével meg is jelentek — bizalmas eszmecserére lakására meghívta. Az értekezlet, mely nem volt hivatva határozatok hozatalára és tisztán bizalmas beszélgetés jellegével bírt, egyhangúlag abban állapodott meg, hogy mindaddig, míg az igazságügyminiszternek a trónöröklés rendjére és a horvát házasságjoggal létesítendő viszonosság kérdésére vonatkozó előterjesztései az igazságügyi bizottság tárgyalásain keresztül nem mentek, az eminenter közjogi pártnak tagjai még bizalmas megállapodások előkészítésére sem tartják elérkezettnek az időt. Ennyi történt és semmi más. Krieghammer közös hadügyminiszter, ki két napra Budapestre érkezett, hogy ő felségének jelentést tegyen s a miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel a budapesti kaszárnyák átvétele tárgyában értekezték, még hétfőn délután visszautazott Bécsbe. Az 1891. évi közösügyi zárszámadás, Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter, a képviselőház mai ülésében beterjesztette az 1891. évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslatot, melyet a képviselőház a miniszterelnök kérésére előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasított. A törvényjavaslat így hangzik: 1. §. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az 1891. évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás folytán a magyar korona országaira eső tartozás kiegyenlítésére pótlólag 1.046.625 forint 76 krajcárt fizethessen a közös pénzügyminiszternek. 2. §. Az előző szakaszban megjelölt 1.046.625 forint 76 krajcárnyi összeg a pénztári készletekből fedezendő és az 1893. évi VII. törvénycikk 2. §-ának ,,A) Rendes kiadások“IV. fejezete alatt számolandó el. 3. §. Ennek a törvénynek végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház a saját költségvetéséről szóló bizottsági jelentést és nyolc mentelmi ügyet tárgyalt ma, azután áttért a mezőgazdasági javaslatra. A ház költségvetéséről szóló jelentésnél Madarász József a háznak szerinte is megóvott független elhatározási jogát még erősebben megóvni akarván, három módosítással állt elő és minthogy azok a jelentésnek nem ártottak, Madarásznak pedig jól estek, hát úgy Andreánszky Gábor, mint Horánszky Nándor és Wekerle Sándor miniszterelnök és utánuk a ház is elfogadta azokat. A mentelmi ügyeket vita nélkül intézték el. Csak Sima Ferenc rágalmazási ügyénél (ki tudná megmondani, hányadik volt) szavazta le a ház, Makfalvay Géza fölszólalása folytán a mentelmi bizottság véleményét és azt határozta, hogy Simát ki nem adja. A mezőgazdasági és mezőrendőri javaslatot letárgyalták egész a 79-ik szakaszig. Csak Bessenyey Ferenc tréfálkozott egy kicsit a csőszökről szóló szakasznál, no meg kolozsvári Kiss István, ki „pusztabiráknak“ akarta csősz uramokat elkeresztelni. Holnap folytatják e javaslat tárgyalását, de előbb a Linder György mentelmi ügyével kell foglalkoznia a háznak. II. A képviselőház január 31 diki ülése. Elnök: Bánffy D. báró 10 órakor nyitja meg az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Elnök bemutatja Debrecen város közönségének feliratát az egyházpolitikai reformjavaslatok harcában a reakcionárius irányzat részéről legújabban fölmerült szomorú jelenségek tárgyában. (Derültség balfelöl.) Kiadják a ház kérvényi bizottságának. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Az 1891. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezésére szóló törvényjavaslatot azon kérelemmel vagyok bátor a t. háznak bemutatni, hogy azt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. (Helyeslés jobbfelől.) A ház ily értelemben határoz. Következik a napirend első tárgya: A ház költségvetése. Madarász József megóva látja ugyan a ház kizárólagos rendelkezési jogát, de mégis, mivel nincs költségvetési törvénye a háznak a saját költségvetését illetőleg, az „ez évben“ kitételt akarja fölvétetni a szövegbe, azután két, mondat szófűzését meg akarja változtatni. Azután még egy harmadik módosítást is javasol. Andreánszky Gábor báró, előadó a két első módosítást megjegyzés nélkül elfogadja, a harmadikat fölöslegesnek tartja, de ha az előtte szóló aggályainak eloszlatására szolgálnak, ezt sem ellenzi a bizottság nevében. Horánszky Nándor hasonló értelemben nyilatkozik. Madarász József azt hiszi, hogy Horánszky egy régibb ember aggályait figyelembe véve, hozzájárulhatna föltétlenül a módosításokhoz. Wekerle Sándor: A módosításokat elfogadásra ajánlja olyformán, hogy a gazdabizottság jelentését a Madarász által tett észrevételekkel fogadja el a ház. (Helyeslés.) Elnök ily értelemben mondja ki a határozatot. Egy gyorsíró nyugdíjaztatása. Schóber Ernő jegyző olvassa a bizottság jelentését, melyben javasolja, hogy Maszák Hugó országgyűlési gyorsíró az 1848/49-ki hadjárati évek és az 1865—1869-ig töltött 4 évnek is beszámításával 1443 írttal nyugdijaztassék. A ház vita nélkül elfogadja a jelentést. Mentelmi ügyek. A mentelmi bizottság jelentései alapján ezután vita nélkül felfüggesztették a párbaj vétségével vádolt Ugrón Gábor, Ábrányi Kornél, Münnich Aurél, Balogh János és Sima Ferenc, továbbá a rágalmazással és becsületsértéssel vádolt Hentaller Lajos és Drakidics Pál mentelmi jogát. Sima Ferenc második, rágalmazás miatti mentelmi ügyénél Makfalvay Géza kéri a jelentésnek idevonatkozó részét felolvasni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk az előadót!) Elnök: Az előadó úr fogja az ügyet előadni. Mikó Árpád előadó : (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Miután a képviselő úr óhajtja, előadom röviden egybefoglalva az egész ügyet. (Halljuk! Halljuk!) Sima Ferenc országgyűlési képviselő ellen Schulez Károly szentesi városi adóügyi tanácsos bizonyos ármentesítési díjhátralék miatt végrehajtást vezetett. E végrehajtás foganatosítása után Sima Ferenc országképviselő a városi tanácshoz egy panaszos beadványt nyújtott be, melyben az eljárást törvénytelennek nevezi, s egyúttal nevezett városi tanácsossal szemben sértő kifejezéseket is használt. . PESTI HÍRLAP 1894. február 1.