Pesti Hírlap, 1894. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-25 / 56. szám

Nagy sikkasztás a bécsi államadós­sági pénztárnál. Szenzációs sikkasztás hírét közli velünk távira­tilag bécsi levelezőnk. Ferien Adolf, az osztrák ál­lamadósságok kasszájának főpénztárnoka, az őrizetére bízott pénzekből mintegy 102.000 frtot elsikkasztott. Ferjes 20 esztendeje szolgál az államadósságok pénz­táránál és fölebbvalói mindenkor pontos és lelkiisme­retes hivatalnoknak ismerték. Egy kézi pénztár volt kezelésére bízva, mely pénztárban csak aranypénzek voltak elhelyezve. Ala reggel is, mint rendesen, pon­tosan megjelent a hivatalban és dolgozni kezdett. Tíz óra felé egyszerre egy ellenőrző bizottság jelent meg a hivatalokban Ackwar miniszteri tanácsos vezetése alatt és rovancsolni kezdte a pénztárakat. Az arany­pénzek itt apró zsákokban vannak elhelyezve, me­lyek ólommal vannak lezárva. A rovancsoló bi­zottság tulajdonképen azért jelent meg a pénztárnál, mert egy Kaufmann nevű hivatalnokot nyugdíjaztak és mielőtt ez elhagyta állását, meg akartak győződni, hogy mindent rendben átadott-e. Ez alkalomból az egész pénztárt megvizsgálták és mindent a legnagyobb rendben találtak. A bizottság már távozni akart, mi­dőn a bizottság egyik tagjának az az ötlete támadt, hogy jó volna megvizsgálni a Ferres kezelése alatti német birodalmi márkás aranyakat tartalmazó vászon­zsákocskákat. Elővették az aranyakat rejtő zacskó­kat. A pecsét, az ólmozás minden rendben volt. Mekkora jön azonban a bizottság elámulása, mikor az egyik zsákocskát fölszakítva, azt 20 márkás ara­nyak helyett kétfilléres pénzekkel találta megtöltve. Folytatva a vizsgálatot, kitűnt, hogy három zacskó­ból ürítette ki Ferres az aranyakat. Az egyikből hiányzott 65,000 forint, a másodikból 25,000 frt és a harmadikból 12,000 forint, összesen 102,000 forint. Ferles addig, míg az első zacskót bontogatták, ész­revétlenül kiosont a hivatalából és eltűnt. Ferles ismeretes alakja volt a birodalmi város­nak. Huszonöt év óta állott államszolgálatban. Nem­rég Bécsben kávéházat nyitott a nélkül, hogy állását elhagyta volna. E miatt sok kellemetlensége volt föl­lebbvaldival, kik kijelentették neki, hogy mint állami hivatalnok, kávéház-tulajdonos nem lehet. Erre ő át­íratta a kávéházat neje nevére, de az üzletnek tény­leges vezetője mindvégig ő maradt. Hivatalát e miatt az utóbbi időben nagyon elhanyagolta; gyakran ré­szegen, álmos szemekkel jött be reggel a hivatalba és csak tekintettel hosszú szolgálati idejére, nem akarták nyugdíjazni. A miért azonban neve egész Bécs városában ismeretessé lett, az az volt, hogy az ösz­­szes bécsi Veteránok élére állott és egy ízben 15,000 em­ber élén vonult el a király előtt, mely alkalommal ő felségének ő adta be a hivatalos rapportot. Foglalkozott továbbá azzal a gondolattal is, hogy az összes vete­ránokból alakít egy „birodalmi harcos kart“, melynek félig-meddig olyan katonai jellege lett volna és há­ború esetén a szükséghez képest ők is bevonattak volna a hadi szolgálatba. Pár hét előtt ő felsége ez ügyben Ferlest kihallgatáson is fogadta. Ferles mű­ködését és feltűnési vágyát az utóbbi időben már na­gyon bizalmatlanul nézték és e bizalmatlanság még fokozódott, mikor az 50 esztendős vén veterán-gene­rális beleszeretett a hírhedt Angeli lovarnőbe, ki a René-cirkuszt bérelte és a­ki ott tönkre is ment. Mint most kitűnt, Angelinek Ferjes rendezte be a cirkuszát és később is mindig nagy összegeket adott a lovarnőnek. Hivatalbeli főnökei többször fölvetették azt a kérdést, hogy honnan fedezi Ferjes mind e ki­adásokat. Azt hitték azonban, hogy adósságokat csi­nál, míg a mai rovancsolás aztán mindent napfényre hozott. A rovancsoló bizottság a sikkasztásról rögtön értesítette a pénzügyminisztert, a legfőbb számszék elnökét és a rendőrséget, mely utóbbi azonnal moz­gósította detektívjeit. Eddig azonban n­em akadtak Ferjes nyomára. Délután híre járt, hogy a hivatalból egyenesen kihajtatott a Práterbe és ott agyonlőtte magát. E hir azonban mindeddig nem nyert megerő­sítést. Kutattak holtteste után, de azt nem lelték föl sehol. Egy mérnök, a­ki Feriesnek jó ba­rátja, a rendőrség előtt azt vallotta, hogy a sik­kasztó a hivatalból egyenesen a wiedeni Hauptstrassen egy vendéglőbe ment és egymásután háromszor szent ennek a mérnök barátjának, hogy rögtön látogassa meg, mert nagy baj van. A mérnök fel is kereste Ferrest, aki iszonyúan kikelt ábrázattal panaszolta el, hogy valaki a kezelése alatt vált pénzes­ zacskókat kiürítette és az aranyak helyett krajcárokat tett belé­jük ; óriási összeg hiányzik, a­melyet ő nem képes megtéríteni. De be sem fejezte egészen mondanivaló­ját, mert azután hirtelen megragadta kalapját és el­rohant. Azóta nem hallották hirét. A rendőrség láza­san nyomozza a sikkasztót. PESTI HÍRLAP 1894. február 25. Mulatságok. Szabók bálja. A budapesti férfi- és nőruha­­készitő ipartestület szakiskola-alapja javára ma este pompás mulatságot rendezett a VI—VII. ker. kör dísztermében. Hogy az urak kifogástalan szabású frakkokban s a hölgyek a legdivatosabb és legizlé­­sesebb torlettekben jelentek meg, mondani is fölös­leges. De kifogástalan volt a hangulat is, mely e nagyszabású, de mégis családiasan fesztelen mulat­ságon mindvégig uralkodott. A balanyai tisztet Török Györgyné töltötte be lekötelező szeretetreméltósággal. Az első négyest 80 pár táncolta. Jelen voltak: Asszonyok: Török Györgyné bálanya, Rétay Imréné, Lőrincz Istvánné, Goldberger Lajosné, Takács Jánosné, Krekics Ferencné, Fabriczy Lajosné,­­Stefany Stefánia, Lengyel Samuné, Rózsa Sándorné, Berko­­vics Ignácné, Wanek Károlyné, Némethy Ignácné, Záborszky Lajosné, Eőry Jánosné, Romák Baláné, Pardovy Józsefné, Hölcher Jánosné,, Novák Adolfné, Walikovszky Ödönné, Ruffemberg Ágostné, Telkyné, Szemmel Istvánná, Geréby Katalin, Holló Gyuláné, Bastor Józsefné, Messer Lajosné, Müller Richárdné, Grün Salamonná. Lányok: Stempien Mariska, Stempien Linka, Ligeti Irma, Ligeti Irén, Lőrincz Irén, Lőrincz Ilonka, Goldberger Róza, Weisz Remain, Pogány Jolán, Zsoszán Mariska, Mih­alecz Jolán, Pápay Mariska, Mendege Juliska, Holló Róza, Záborszky nővérek: Varga Viktória, Losonczy Jolán, Kállay Hermin, Hav­­rancsik Erzsike, Deutsch Karolina, Zehmann Margit, Tormay Jolán, Kohn Karolin, Kohn Kornélia, Sze­­pessy Gizella, Purczel Anna, Cziszterer Hermin, Tettay Julia, Mendege Erzsike, Walikovszky Irma,­­­ali­­kovszky Ilona, Telky Hermin, Petrik Lujza, Üzemmel nővérek: Dobrovics Róza, Goldmann Julia, Bolga Emilia, Holló Etelka, Bastyr Hermin, Müller nő­vérek . A „Csak szorosan“ könyvkereskedő-egylet ma tartotta meg a vigadó kis termében táncestélyét. A ke­délyes könyvkereskedők, hiven e­gyesületek Ciméhez, el­vül tűzték ki, hogy csak szorosan fogják zsúfolt terem­ben a táncokat járni, ami nem könyvkereskedői nyelven annyit jelent, hogy járták a csárdást és csak akkor hagyták azt abban, mikor a hajnali pirkadás figyel­meztette őket, hogy semmi sem tarthat örökké. A négyesekhez 50­ pár állott fel. Ott voltak : Asszonyok: Abonyi Jenőné, Bauer Ferencné, Blau Istvánná, Boros Ignácné, Deutsch­ Zsigmondné, Fischer Manóné, Gelléri Mihályné, Gel- Ifri Adolfné, Glück Sománé, Horovitz Gedőné, Klein Ödönné, Kluger Lajosné, Kohn Gyuláné, Kókai La­josné, Komor Izidorné, dr. Komor Gyuláné, Klein Adolfné, Lövintné, Rottenberg Sándorné, Schenk Ár­minné, Sztokovszky Antalné, Spitzer Adolfné, Wein­berg Gyuláné. Leányok: Bauer Margit és Olga, Blau Szidike, Deutsch Karolin és Gizella, Fischer Ilona, Győri Gi­zella, Hock Jenny, Horovitz Antónia és Róza, Kohn Józsa, Krumpschin Gizella, Keider Mariska, Koltai Margitka, Komor Kamilla, Löwit Ada, Landler Berta (Sóskút), Roth Vilma (Szeged), Schenk Róza, Schild Betti, Schwarcz Lenke (Arad), Steiner Berta (Gyön­gyös), Steiner Irén, Stern Malvin. Az „Iparos ifjak országos Egyesületek által február hó 25-én, vasárnap este 8 órakor a VII—VII. ker. körben (Andrássy­ út 39.) rendezendő hangversenyen és­ táncestélyen közre fognak mű­ködni : Karczagné Kopácsy Juliska asszony, Szirmai Imre népszínházi tagok, Schick István hegedű­szóló, a „Törekvés“ dalárda Liszt F. „Rajnai bordal“ Turn K. „Dalünnepen“ című­ énekszámokkal, az egyesület dalárdájából alakult vegyes kar pedig Schumann „Élj őseink hazája“ és Silcher „Loreley“ dalokat fogja előadni. Jegyek kaphatók az egyesület központi irodájában: népszínház-u. 2. I. em. A szegény tanulókat segítő egyesület jó­tékony eszközeinek gyarapítására március 7-én, szer­dán, a VII. ker. Rottenbiller­ utcai vigadó épület ter­meiben zárt körű táncestélyt rendez. Menház-bál. A „Fővárosi szegény gyermek­­kori-egylet“ men­háza javára f. hó 27-én a vigadó­ban megtartandó hangversenynyel kapcsolatos bál rendező bizottsága nagy erélyt fejt ki a siker érde­kében. A szépnek ígérkező hangverseny pontjai ezek : Székely Gizella (magyar népdalok), Kiséri D’ Amant Leó, Csongory Mariska (alkalmi monológ), Simonsohn bécsi zongora­művésznő (Fauszt-keringő), Alföldy Irén bécsi operaénekesnő (Részletek a „Zsidónő“ ope­rából), kiséri Czobor Béla, Márkus Emilia (szavalat) és Németh József (víg kupiék). Kik tévedésből meg­hívót nem kaptak, azt az egylet irodájában (akácfa­utca 34. sz. a.) átvehetik. A Typographia Dalkör március 3-ikán a „Fácán“ vendéglő összes termeiben „Nagypityókfalvi községi búcsút“ rendez. A budapesti „Acélhang“ férfidalegylet már­cius hó 4-én a fővárosi Vigadó termeiben jelmez­­táncestélyt rendez. Az iparművész-növendékek febr. 25-ikén a IX. ker. társaskör összes termeiben zártkörű estélyt rendeznek. Zártkörű táncestélyt rendeznek Mazzantini Lajos táncmester tanítványai február hó 27-én, ked­den este a VI—VII. ker. kör dísztermében. A tornászó­ ifjak köre ma rendezte bálját, mely a Metropole-szálloda dísztermében fényesen si­került. A rendezők tévedtek, még­pedig alaposan, a­mennyiben azt hitték, hogy báljuk — lévén az a böjt derekán — nem lesz elég látogatott. Erre ugyan alaposan rácáfolt az a sok szép lány és asszony kik ma azért gyűltek össze, hogy az edzett torná­szok karjaiban járhassák a csárdást, mazurkát. Vagy 60 pár táncolta a négyeseket. NAPI HÍREK. — (Lapunk mai számához) kétíves mellék­let van csatolva, melynek tartalma: Kovács József. (Tanári jubileuma alkalmából.) — Egyről-másról. (Tárca.) — Vegyes. — Regénycsarnok. — Üzleti hetiszemle. — Ingatlanok forgalma. — A hivatalos tőzsdei árjegyzések. — Napirendek. — Szinlapok. — Hirdetések. — (Személyi hírek.) Berlini sürgöny szerint, Vilmos császár ma reggel kilenc órakor a birodalmi kancellár palotájába kocsizott és üdvözölte őt szüle­tésnapja alkalmából. — Lagasta spanyol miniszter­­elnök gasztricizmusban megbetegedett. — Szimics szerb miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett s a szerb követség személyzete fogadta. Szimics tiz napig marad Bécsben. — Vállyi Árpád orsz. képviselő ál­lapotában, mint örömmel értesülünk, lényeges javu­lás állott be és most már alapos a remény, hogy a köztiszteletben álló ifjú képviselő nemsokára telje­sen meg fog gyógyulni. — Ábrányi Kornél orsz. kép­viselő hétfőn Szegedre érkezik, hogy megkezdje az államfogházban 3 napi fogságbüntetését, melyet egy párbajügyben rótt ki rá a törvényszék. — Dr. Hor­váth Géza, az állami rovartani állomás főnöke, hiva­talos ügyben Franciaországba utazott. — (A király) február 27-én, reggel öt órakor Welcher utazik, Mária Valéria főhercegnő látogatá­sára és délben tovább utazik Mentonéba, a­hová március elsején reggel érkezik meg. Ő felsége inkog­nitóban utazik Hohenembs gróf név alatt, csekély kí­sérettel, köztük Lichtenstein herceg főlovászmesterrel és Paar gróf főhadsegéddel.­­ (László főherceg az Ipartelepeken.) László főherceg ma délután Himmel alezredes és Dobner főhadnagy kíséretében két fővárosi nagyobb ipartelepet látogatott meg. Három órakor a Schlick­­féle gépgyár külső vaci­uti telepén jelent meg, hol Schlick Béla vezérigazgató fogadta. A fiatal főherceg különös érdekkel hallgatta a gyár ércöntő műhelyé­ben az aluminium-bronzból készült s az uj országház bensejének diszitésére szolgáló királyalakokról adott magyarázatokat. Ez alakok egyes alkatrészei a főher­ceg előtt lettek megöntve. Két órai itt tartózkodás után László főherceg kíséretével a magyar villamos­sági részvény­társulat telepéhez hajtatott, hol Matle­­kovics Sándor nyug.­államtitkár, elnök és Fischer Béla vezérigazgató fogadták. A főherceg egy órát töltött a telepen s a látottak felett megelégedését fejezve ki, az összegyűlt munkások éljenei közt tá­vozott.­ (Miksa szász herceg.) A közelebbi körül­ményekről, melyek Miksa szász herceget arra indí­tották, hogy életét a katholikus egyház szolgálatának szentelje, Drezdából a következőket írják: Miksa her­cegnek egy könyv akadt a kezébe, mely oly nagy hatást tett rá, hogy elhatározta, annak szerzőjét — egy Benedek-rendi pátert — személyesen fölkeresni. A látogatás eredménye az volt, hogy a herceg enge­délyt kért a szász királytól, hogy pappá lehessen. Albert király mindenekelőtt tizenkét hónapi gondolko­­zási időt adott unokaöcscsének. Midőn a herceg a határidő lejárta után rokonai előtt kijelentette, hogy elhatározását nem változtatja meg, a király megadta neki az engedélyt. A herceg, aki jelenleg Eichstädtben tartózkodik, a pápának levelet írt, melyben változ­­hatlan kivonatának adott kifejezést, mely szerint a papi fogadalmat le akarja tenni, mire a pápa vála­szában nagy örömét és nagy megelégedését fejezte ki s a hercegnek uj hivatásához egyszersmind a leg­melegebben szerencsét kívánt.­­ (A miniszter köszönete.) A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter báró Hornig Károly veszprémi püspöknek, ki egyházmegyéjében több kath. népiskolája részére mintegy 400 frt értékű tanszert adományozott, továbbá a Jókai-ünnepélyt rendező bi­zottságnak Pécsett azon áldozatkészségéért, melylyel az ottani kath. főgimnázium és állami főreáliskola ré­szére „Jókai jutalomdij-alap“ cimén 100—100 frtot adományozott, továbbá Baranya vármegye és Lenkei

Next