Pesti Hírlap, 1894. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-25 / 56. szám

1894. február 25. PESTI HÍRLAP a főrendiház szűk termében s a hol máskor a püs­­pök urak bóbiskolnak, ma szebbnél-szebb menyecskék tracscsoltak, különösen Árpádot kritizálva, kit néhá­­nyan nagyon passzív, hidegvérű alaknak tartottak, másoknak meg épen az a nagy nyugodtság tetszett, melylyel fehér arabs ménjén ül, méltóságteljes, ener­gikus arccal, hogy annál jobban imponáljon a hódoló szlávoknak. — Jó miniszterelnök lett volna ebből az Ár­pádból! — súgta Apponyi Ugronnak, ki a világért se árulja el, hogy most mire gondol. — Nini, a Jókai bácsi — kiáltja örömmel egy aranyhalacska — az Árpád mögött lóháton ülő ős szittyára mutatva, ki jobb kezében hosszú zászló­­rudon fehér lófarkot lobogtat. — Az ám, már akkor is török meséken tűrte a fejét! Vajay kárörvendő kacajjal mutatta Tisza László őszszakállas fejét, a mint a hódoló szlávok közt előre görnyed. „Tessék, ez is tót pópa volt — azelőtt.“ — Az a szláv szónok a Polónyi ükapja! — vélte Eötvös — az egész képen ő lármáz legjobban, csakhogy magára vonja a közfigyelmet. — Mit szól ön a Lehel lovához? — kérdé az egyik kritikus a mellette álló tursnagyságtól. — Outsider! — volt az egyetlen szóból álló válasz. Az óriási vásznon több ismerős alak is van. Egészen jobbról, a sátor mellé húzódva látszik Munkácsy arca is. A vezérek közt Türr tábornok portraitja is igen hűt. Maga Árpád vezér pedig, kire a „Honfoglalás“ ellenségei oly szívesen ráfogták, hogy tiszta francia típus, meglepően hasonlít Pálffy Elemér képviselőhöz, kiről pedig senki se mondhatja, hogy nem magyar ember, csak Kubinyi Árpád röstelte ezt a dolgot, mert ő is magyar ember, Árpádnak is hív­ják — és még­sem hasonlít Árpádhoz. * * * Az előcsarnokból belépőre megdöbbentő erővel hat a „Honfoglalás“ pazar színekkel megfestett tárgya. A nézők számára fentartott rövid távlat kissé za­varja az összbenyomást, de a háttérben felállított két tükörből pompásan érvényesül az egész csopor­­tozat remek plasztikája. Maga a festmény három részből áll. Jobbról diszes vászon sátor előtt, füvei benőtt homok­buckán, Árpád vezér alakja emelkedik ki, a­mint fehér mé­nen ül, bal kezével a kantárt, jobb kezében a buzo­gányt tartva, fehér tollas sisakja alól nyugodt arca profilban látszik, arccsontjai kissé kiállók s állát rö­vid, barna szakáll körisi. Arany­ csillagokkal ékített páncél-ingjét aranynyal átszőtt kacagány takarja. A ló szerszámozása is igen díszes. Árpád mögött félkör­ben a vezérek és főurak lovas­ csapatja látszik, köz­tük a jobb sarok előterében Lehel, ágaskodó fakó lovon, páncél­ ingben, a kürttel kezében, odébb a sötét pej ménen ülő Botond alakja, mely egyike a legjobbaknak s a lovas­csapat belső szélén fekete ménen Jókai alakja. A jobb oldal hátterét, a sátor mellett, néhány kitünően megfestett fűzfa egészíti ki, melyek mögött a háttér halmain élénk sokaság nyü­zsög. A festmény középrészét a hódoló szlávok cso­portja uralja. Ez a rész nem csak a mesternek, de a kritikának is legjobban tetszik. A művészi tökély magaslatán áll s a szláv típusokban pompás kifeje­zés látható. A szlávok hódolásuk jeléül földet, füvet és vizet tesznek Árpád lábai elé. Mögöttük néhány lovas­ alak látszik, a­mint lelkesülten kiáltoz. Az egyik vörös zászlót lobogtat, a másik széttárt karjai­ban kardot és bárdot tart. A baloldalt is a magyar harcosok tömege alkotja, valamennyien fegyvert emelve harci kiáltást hallatnak, a legelsők között egy pompás, tagbaszakadt alak, olajzöld ruházatá­ban ; hátrább nehány mogorva arcú, lándzsával föl­fegyverzett lovas s a háttérben egy kürtbe fúvó alak válik ki. A harcosok serege a messzeségbe vész, melyből ezen az oldalon is egy fűz s két sátor ma­­gaslik ki. A levegő derűs s nehány bárányfelhő úszik a kék égen. A nagy vásznat annyira befödik az alakok, hogy a táj­ részletnek alig maradt hely s ezt csak nehány fa jelzi. Egészen az előtérben lát­szik egy törzs is, mely alá a mester ezen aláírást tette : Munkácsy Mihály 1893. dec. 20. A táj rész­leteken kívül hiányoznak a­­ nők is. Csak két hát­térbe állított női arc látható Árpád sátra előtt s egé­szen a háttérben van még néhány nő­alak jelezve. Érdekesnek tartjuk fölemlíteni e leírás után azt, hogy mit változtatott kompozícióján a mester a múlt évi párisi kritika után ? Az előtérből törölt két alakot s helyükbe a törzset festette. A nagy sátor félhomá­lyába egy nőalakot s egy gyermeket festett, a hát­térbe a fákat s dombokat s a nyüzsgő sokaságot vette be s különös gondot fordított a levegőre. Az ismerős arcokat is utólag festette. Nehéz feladatának megoldásához természetesen sok tanulmányra volt szüksége, mi annál bajosabban ment, mert az 1000 év előtti időkből nagyon kevés hiteles adat maradt fenn. Ismert dolog az, hogy a magyar tudós akadémia sem tudott kellő felvilágosítá­sokat adni a művésznek s a Sorbonne egyik tanárá­tól kapta a legjobb tanácsokat. A honfoglalók bizo­nyára nagyon vegyesen öltözködtek, a­mi Munkácsy kompozícióján is látható, mit egyébként a legkiválóbb francia orientalisták is helyeseltek. A típusokra nézve, a festmény­­első kiállítása után, sok panasz merült föl, mi e panaszokat nem tartjuk indokoltnak. Sőt a szláv típusokhoz szó sem férhet, a magyar típusok közt pedig tősgyökeres hun arcokat látunk. A mester különben Párisban is többnyire magyar modelleket használt; volt egy olasz modellje is, ki kitűnően pole-olt s a nehezebb állásoknál ezt örökítette meg az alakokhoz számos hazai fénykép és tanulmány is állt rendelkezésére. De hát hol is látható manapság az a magyar ember, kire bátran, lelkifurdalás nélkül ráfoghatni, hogy íme, ez az ősi magyar faj tiszta típusa!? A nagy mester bizonyára megtett minden lehe­tőt arra nézve, hogy műve a hisztorikusok szemei előtt is megállja a sarat, de az adatok hiányában kénytelen volt a fantázia segélyével kiszínezni, felru­házni, benépesíteni vásznát. Ne a kicsinyes részleteket, ne a gyarlóságokat nézzük a „Honfoglalás“ vásznán, hanem a nagy egé­szet, a honfoglalás magasztos tényének szimbólumát, az eszmét, mely lelkesít, és fölemel ... ezt a szí­­nekben megörökített hőskölteményt: hős elődök dia­daláról. Kézdi-Kovács László: SZÍNHÁZ és zene. * (Színházak jövő heti műsora.) A m. kir. operaház műsora : Hétfőn Parasztbecsület. Viora. Ked­den Figaro lakodalma. Szerdán az operaházban nincs előadás , a várszínházban Bajazzók és Coppélia első felvonása. Csütörtökön Vasziljevits Adél első vendég­felléptével Hamlet. Pénteken a bolygó hollandi. Szom­baton A walkür. Vasárnap Vaszilievits Adél vendég­­felléptével Rigoletto. A nemzeti színház műsora. Hétfőn Fourcham­­boult család. Kedden Válás után. Szerdán Nagymama. Csütörtökön Az ember tragédiája. Pénteken (először) A három testőr. Szombaton A három testőr. Vasár­nap A három testőr. A várszínházban március 1-én, csütörtökön Katonásan. Az ideál. Barátságból. Vasár­nap Az apród. Báró és bankár. A népszínház műsora. Vasárnap délután Éjjel az erdőn, este A citerás. Hétfőn és kedden A citerás. Szerdán Az asszony verve jó. Csütörtökön és pénte­ken A citerás. Szombaton Boszorkányvár. Vasárnap délután A szultán, este : Az asszony verve jó. * (A citerás) második előadása fényesen be­igazolta az operett tegnapi sikerét. Konti minden felvonás után megjelent, hogy a szűnni nem akaró tapsot megköszönje. Kü­ry Klárának tisztelői díszes virágkoszorút nyújtattak fel, bravúrral elénekelt belé­pője után. A ház zsúfolásig megtelt és úgy látszik, Evva, a legszerencsésebb színigazgató, ismét hatal­mas kassza­darabra tett szert. * (Hírek a népszínházból.) A Madame Sans Géné, Sardou szenzációs új színművének előadási jo­gát a népszínház igazgatója megszerezte s még ez idényben szándékozik előadni az érdekes újdonságot. — Verő György, a Szultán szerzője, uj operettet irt, melyet a népszínház igazgatója már el is fogadott előadásra. Az uj operette tárgya a fővárosi életből van merítve, címe valószínűleg ez lesz: „A legszebb“ és első felvonása a Hirsch testvérek áruházában ját­szik és telve van humoros epizódokkal. Főhősnője egy „probli­mamzell“, kinek pikáns szerepét a szerző Küry Klárának szánta. — Hentallerné-Pauli Mariska a népszínházhoz szerződött primadonnának s már virágvasárnapkor lép az intézet kötelékébe. — A kis alamuszi, Bokor József karmester új operette­je, lesz a népszínház legközelebbi újdonsága, a főszerepet F. Hegyi Aranka fogja énekelni, aki hosszas betegségé­ből csak most felépülve, szombaton, március hó 3-án lép föl először a Boszorkányvár­ban, Corane sze­repében. * (Hangverseny.) A Hungária-szálloda dísz­termében ma este egy nálunk mindeddig ismeretlen bécsi zongoraművész, Pollák Tivadar úr tartott pri­­vatissimumot csekély számú hallgatóságnak, jóformán üres széksorok előtt. Pedig a hangversenyező meg­érdemelt volna nagyobb és hálásabb közönséget is. Rokonszenves, szolid zongoraművész, nem mester ugyan, de virtuóz a szónak nemesebb értelmében. Tanulmányait Door, Grünfeld és Rosenthalnál végezte ; mindháromnak jellemző sajátságaiból elsajátított va­lamit : Doortól a mérsékelt, ízléses előadást, Grün­­feldtől verve-t és eleganciát, Rosen­thaltól pedig vir­tuóz technikát. De azért még mindig sokat kell ta­nulnia és sokat felejtenie, különösen modorosságai­ból ; ma még nem egyéb brilliáns szalonjátékosnál, a­ki intim hallgatóságnak élvezetet szerezhet ugyan, de még távol marad az igazi művészettől. Mai elő­adásai közül különösen tetszett a Schubert C-dúr fantáziának, a Sauertől gyakran hallott Chopin-féle A-moll etude-nek s két saját szerzeményének hatásos előadása és a taps, mely ez előadások után felhang­zott, több volt konvencionális udvarias tetszésnyilvá­nításnál. Reméljük, hogy Pollák úrral nemsokára na­gyobb hangverseny keretében is fogunk találkozhatni. (Práj.) * (Híreit a nemzeti színházból.) Csütörtö­kön, 1-én az „Ember tragédiája“ kerül szinte kivéte­lesen hétköznapon; ezzel az igazgatóság eleget kíván tenni annak a több oldalról nyilvánított óhajnak, hogy alkalom adassák olyanoknak is megtekinteni e nép­szerű tragédia előadásait, a­kik épen vasár- és ün­nepnap este vannak elfoglalva. Pénteken lesz Herczeg Ferenc 3 felvonásos bohózatának, a „Három testőr“­­nek az első előadása, melyben a főszerepeket Csillag, Lánczy Ilka, Vízvári, Náday, Dezső, Zilahy, Gabányi, Horváth, Szigeti Imre és Egressy játszszák. 8-ára Szig­ligeti születésének SO-ik évfordulója alkalmából az igazgatóság a költő „Mama“ c. vígjátékát tűzte ki előadására, melynek címszerepét Vizváriné fogja ját­szani ezúttal először. A Kaméliás hölgy Szemere új fordításában és a címszerepben P. Márkus Emíliával márc. 9-én kerül színre. * (Török Irma,­ a nemzeti színház fiatal mű­vésznője, a jövő hét elején, két estén át, Székesfehér­várott vendégszerepel a Dolovai nábob leányában és a Vasgyárosban. A fiatal művésznő ezzel, kezdi meg hosszabb vendégszereplési körútját, a­melyen az említett darabokon kívül Júliát és a fzaméliás höl­gyet játszsza. * (Gyemek­színház) Holnap vasárnap e kedvelt színházban először kerül színre az új tündér­rege, „Piroska és a farkas“ vagy „A villám király leánya“ dalokkal és táncokkal, Komor Gyulától. Az igazgatóság az új gyermek­darabhoz fényes kiállítást csináltatott. Jegyek már délelőtt válthatók. * (A Liszt-ösztöndíjak.) A főváros tanácsa a Liszt-ösztöndíjak ügyében tegnap döntött. A m. kir. zeneakadémia igazgatóságának előterjesztése alapján egyhangúlag 200—200 frt évi ösztöndíjat szavazott meg Zsortsák Ida, Greiner Janka és Horváth Elek művész­növendékeknek. * (Ováció Stesser Józsefnek.) A nemzeti színház nyugdíjintézetének kormányzó választmánya meleg ovációt rendezett ma Stesser József minisz­teri tanácsosnak, mint a választmány tagjának. A vá­lasztmány nevében Fenyvessy Ferenc elnök tolmá­csolta az őszinte szerencsekívánatokat az igazán jól megérdemelt királyi kitüntetésért, indítványozva, hogy a választmány jegyzőkönyvileg­ fejezze ki az e fölött való örömét. Az indítványt egyhangú lelkesedéssel fogadta el a választmány, mire Stesser József meg­­hatottan mondott köszönetét. * ÍE müvész-estély.) A budapesti zeneművész­kor rendkívül fényes estére készül, mely március 9-én lesz a vigadón összes termeiben. Egész új zsá­­nert, a humorisztikus zenét óhajtja meghonosítani fő­városunk társadalmi életében ; az estély magas szín­vonalát és művészi előkelőségét biztosítja pedig az a körülmény, hogy Budapest legelső rangú művészei közül máris vagy harmincan megígérték közreműkö­désüket. A programmot egy időre még titokban tartja a rendezőség, azonban oda fog hatni, hogy minden egyes szám meglepetés legyen. * (Hangverseny Pozsonyban.) Pozsonyi le­velezőnk távírja, hogy az ottani városháza termében ma fényes siker mellett tartották meg a Them testvé­rek hangversenyüket, melyet Frigyes főherceg és Izabella főhercegnő is leányaival együtt végig hall­gatott.* (Krecsányi színigazgató) Pozsonyban az „Ember tragédiája“ előadása közben ma ezüst ba­bérkoszorút­ kapott s a zsúfolt nézőtér élénk ovációk­ban részesítette őt, felgyógyulása alkalmából. * („Une journée parlamentaire“.) Barré szinműve, mely a Panama-ügyet tárgyalja és a cen­zúra által be lett tiltva, később pedig interpelláció tágyát is képezte a kamarában, tegnap került színre a Théátre Libre-ben. A darab tökéletesen megbukott.

Next