Pesti Hírlap, 1894. március (16. évfolyam, 60-90. szám)
1894-03-01 / 60. szám
2 PESTI HÍRLAP 1894. március 1. viselnek. Nem a műveletlen, vagy félművelt népességből 5 írt napidijjal kimozdított tömeg lesz ez, hanem az értelmiség, a tekintély, a műveltség és vagyoni súly képviselete a nemzet föntartó rétegeiből. Szine-java az országnak; a magyar értelmes középosztály zöme, mely áldozatok árán is siet erre a nagy tanuságtételre. És ami mindezt még fokozza, az egész tüntetésnek túlnyomókig katholikus világi jellege van. Igaz, hogy az áramlat hevessége mellett nem lehetett megtartani az eredeti tervet, hogy t. i. csakis liberális katolikusokból alakuljon az orsz. nagygyűlés, de annak kiindulása és rendezése világosan katolikus férfiak műve, a cinn,,togy a küldöttségek nagyon túlnyomó része is katolikusokból áll s alighanem különbekből, mint az a tömeg, mely nemrég a Vigadó parkettjén hallgatta a magas klérus kijelentéseit. Íme, visszatért a negyvenes évek szabadelvű katolikus világa, hogy a mindinkább vallásos jellegűvé erőszakolt viszálykodásnak véget vessen s újra és ismét bizonyos történelmi sulylyal vesse bele szavát a hazafiasság mérlegébe. A kát. világ Magyarországon soha sem képes semmiféle ultamontán, vagy bár egyak klerikális törekvések szolgálatába is állani, annak hiába prédikálnak és harangoznak. Ezekből a motívumokból áll ki a március 4-diki nagygyűlés, a legszebb politikai tüntetések egyike. Sokan fognak rá figyelni itthon is, másutt is; iparkodni fognak a legmagasabb régiókban is, hogy értelmét helyesen fölfogják, mert arra érdemes. Nos tehát, mindennek az az értelme van, hogy a magyar nemzeti politika csak egyféle lehet, t. i. határozottan szabadelvű s a nemzet egyedül csak ezen lobogó alatt érzi magát valóban egynek és biztosnak. És csak ez alatt a lobogó alatt képes történelmi hivatásának útján előrehaladni. Lesznek, akik ezt a magyarázatot nem szívesen veszik, de ez nem tesz semmit. Ennek a fölemelő politikai tüntetésnek másféle magyarázata nincsen s az előtt bizony meg kell hajolni ! ________________ Péter nagybácsi, akihez először került a leány, nyomban egy professzort hozatott hozzája Turóc-Szent-Mártonból, egy francia leány játszópajtást Genfből, selyemruhákat, kalapokat, cipőket Besztercebányáról, sőt képeskönyveket halomszámra Prágából s olyan fényben, pompában nevelte, mint egy hercegkisasszonyt, hogy az egész városnak elállt a szeme szája. A félév elteltével aztán elküldte a professzort, meg a kis bonne-t, elcsukta a szép szalagos ruhákat, csecsebecséket a szekrénybe, ráadta a Klivényiéktól hozott foltos perkál szoknyácskát, a rongyos cipőt, a szinehagyott pepita kendőt és maga kisérte el a Gáspár házáig, egész a kis kapuajtóig, ott érzékenyen megölelte, megcsókolta. — Ne eredj már most ahhoz a gazemberhez. Gáspár nagybácsi még nagyobb káprázatba hozta a várost, nem csak rálicitált Péter arra, mert ő Bécsből rendelte a gyermek ruhaneműjét s egy ponyfogatot vásárolt neki Galíciából, hanem azonfelül vérig megboszantotta Pétert, egy olyan lépésre határozván magát, mely bár meggyőződésével ellenkezett, de szívén találta az ellenséget. Nem Turóc-Szent-Mártonból hozatta a nevelőt a lányka mellé, hanem Debrecenből, egy tőzsgyökeres magyar tanítót, akire szigorúan ráparancsolt, hogy magyar szellemben kell nevelni a kis Apolkát. Egy elveszendő lélek ide-oda. Többet ér, hogy az a föld szemetje mérget eszik egy félévig. A nevelő Szabó Pál el is követett mindent, hogy a gyermek szivét megnyissa a magyar rokonszenveknek s elutáltassa vele a tótokat. Tromf tromfra. A harmadik félévre Péter nagybácsi, megtudván Bécsben, hogy ott a komteszeknek egy kis szerecsenjök is van, nosza rögtön ő is kerített egy szerecsent, a mellé hátas lovat, társalkodónk, divatos ruhákat Párisból és Turóc- Szt.-Mártonból két nevelőt, akik belecsepegtessék a szláv szellemet és elutáltassák a magyarokat. De ez még mind semmi ahhoz a pazarláshoz képest, amivel erre Gáspár úr visszafelelt a következő félévben. Ezt tessék aztán utána csinálni! Gyönyörű női fogatot vásárolt a Csáky grófnőktől, kékselyem bélésű baldachinnal a kocsi tetején, a bakon magyar kocsis, a lovakon cifra, sallangos magyar szerszám. Társalkodónő, nevelőnő, két apró inas nyalka huszárruhában, mind magyarok s mind az Apolka szolgálatára rendelve. A nagy kertjében egy kis palotaszerü villát építtetett neki, locsogó szökőkutak előtte. Rózsabokrok, pálmák, exotikus növények, köröskörül, drága brokát, selyemmel bútorozott szobák bent, melyekbe minden héten össze voltak híva az egész városka előkelő leánykát játszótársaknak. Csak egy királyleány ragyoghat, dúskálhat ilyen pompában. Ámbátor tetszett ez a Gáspár ur Milosláv fiának is, a ki épen vakáción volt otthon a prágai egyetemről s igen jól érezte magát a festő bimbók, a bakfishhek között. A jogász urat eleget ingerelték az ismerősök az apja ellen: „Megőrült az öreged, mindenedet elveri arra a fruskára! Ki látott már valaha ilyen szamárságot a világon !“ De a kis fruska olyan szép volt! Karcsú, nyúlánk, olyan előkelő úri volt a drága selymekben, csipkékben s olyan szépen tudott ránézni azokkal az édes szemeivel mindenkire, még a Milosláv gyerekre is, hogy csak helyeselni lehetett, ha nem hagyják szükséget szenvedni semmiben. Az apát is váltig figyelmeztették a pánszláv barátjai, ismerősei: — Ej, ej, Gáspár! Hová lett az eszed, vén Gáspár ! Tréfa, a mi tréfa. A lánykáért nem kár, de hátha a fiadra is ráragad az a veszedelem, amit a Péter boszantására a házadban összehoztál. És csakugyan a fiatal Trnovszky nagy barátságba látszott lenni mind Apolkával, mind a debreceni nevelőjével, Szabó Pállal. Némelykor ott üldögélt a leckék alatt is a lányka szobájában. De az öreg Trnovszky mégis csak makacsul rázta azt a nagy, kopasz fejét és vállat vont: — Az mindegy. Ha az ember lő, hát lő. A serétekből oldalvást is eshetik valami . . . oldalvást is. De azért mégis csak lő. Hát én is csak lövök arra a zsiványra, mig csak el nem pusztul, meg nem pukkad a mérgében. (Folyt. köT.) Belpolitikai hírek. A házasságjogi törvényjavaslat ellen szólásra feliratkozott képviselők nagy része nem csak a javaslattal szemben elfoglalt álláspontját, de a felszólalók sorában helyét is egyre-másra csereberélgeti. A mai ülésen Szalay Károly átengedte helyét a legsötétebb Afrikából nevezetes jogi tanulmányokkal haza érkezett öcscsének, Szalay Imrének; Szapáry László gróf pedig az ülés folyama alatt elcserélte a helyét Tibád Antallal (aki egy évvel ezelőtt még a kötelező polgári házasság hívének vallotta magát a szabadelvű párt értekezletén); utóbb azonban újra meggondolta a dolgot Szapáry dr., visszacserélte a helyét s a holnapi ülésre első felszólalónak iratkozott fel. A javaslat mellett legközelebb szólásra kerülnek : Szász Károly, Morzsányi Károly és Pap Géza. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház közjogi, törvénykezési és közgazdasági bizottsága ma három óráig tartó, folytatólagos ülésében — Szlávy József elnöklete alatt — ismét a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslatokkal foglalkozott, melynek 73. §-át tárgyalta le eddig. —Számtalan módosítás lett az eddigi szakszerű megvitatások eredménye. A mai ülésben báró Majthényi László, báró Prónay Dezső, gróf Zichy Nándor, báró Rudnyánszky József, Szlávy József, Ribáry József, báró Podmaniczky Géza, gróf Esterházy Miklós Móric, Gaál József és Daruváry Alajos szólaltak fel a javaslat tárgyalásánál, melyet holnap délelőtt 11 órakor ismét folytatni fognak. A kincstári lovak és az útadó. A kereskedelmi miniszter felmerült kérdések alkalmából alkalmazkodás végett kijelentette, hogy az egyenes állami adót fizető vállalkozók, akik kincstári lovakat tartásra vettek ki, mindaddig, míg ezen lovak korlátlan tulajdonukba át nem mennek, azaz míg az ideiglenes használat ideje tart, nem tekinthetők oly igavonó állatok birtokosainak, akikre az útadó-törvény értelmében az igás útadó-minimum kivethető. ORSZÁGGYŰLÉS: 1. A ház érdeklődése már megcsappant a házasságjogi törvényjavaslat tárgyalása iránt, mert már meglehetősen üresek a padok. Azonban nem úgy a karzat. A karzatok még mindig telvek és pedig tulnyomólag hölgyekkel. Itt is többségben látszanak lenni azok, kik a polgári házasságot szavaznák meg, habár az Apponyi partja sem gyönge, mely ellenzi. Hisz Apponyi a hölgyek kedvence ; ők csinálnak neki, különösen a vidéken a választókerületekben politikát és többséget. Ma a beszédek sorát Kovács József kezdte, ki igen talpraesetten nyilatkozott, a javaslat mellett. Amit Deák akart és mit Kossuth most is akar, azt ő bátran jónak tarthatja, abból a hazára veszély nem háramolhat, ha Pongrácz Károly gróf ilyent is lát benne. Azért elfogadja a javaslatot. Szentiványi Árpád, a baloldalról, nem fogadja el a javaslatot. A béke helyreállítására egyedül üdvözítőnek a „vezére“ szükségbeli házasságát látja s azért ezt fogja megszavazni. Polónyi Géza Komjáthy Béla tegnapi beszédjének reá vonatkozó részére, személyes kérdésben azt feleli, hogy saját párthivével nem polemizál. Visontai Soma igen érdekes, nagy keretekben mozgó beszédben fejtette ki a javaslat jogi, politikai és társadalmi jelentőségét s azt elfogadja. Még azt sem hiszi, hogy a kormány taktikából lépett vele elő, mert kabinetkérdést csinált belőle, sőt pártkérdést is ; ez utóbbi pedig épen nem volt alkalmas hatalmi érdekeit előmozdítani. Visontai beszédét elvtársai és a jobboldal sok helyen zajosan helyeselték. Szalay Imre két okból nem szavazza meg a polgári házasságot (habár másképen rettenetes híve): először, mert idő előtti (várjunk még néhány 100 évig !), másodszor, mert a kormánynak, mely a hazának legnagyobb ellensége, semmit meg nem szavaz. (Eddig azt hitték, hogy magyar a magyarnak lehet elkeseredett politikai ellenfeleSzalay Imre arra tanított, hogy ellensége !) A napirendhez utolsónak szólt Dániel Ernő s a végén csakugyan csattant az ostor. Minden érvet felhozott, mely a kötelező polgári házasság mellett szól és mindegyiket cáfolta, melyet ellene emelnek. A nemzeti egység, a felekezetek közti válaszfalak lerombolása, az állam és egyház közti viszony végleges szabályozása, oly döntő szempontok, melyek alapján elfogadja a javaslatot. A szónok oly lendülettel beszélt, hogy az ellenzék is figyelemmel hallgatta. Végül Ugron Gábor interpellálta a miniszterelnököt a mozgósításról a lapokban közölt hírek iránt. Wetterle Sándor de. miniszterelnök azonnal azt felelte, hogy e híreknek semmi alapjuk nincsen, külföldi viszonyaink nem is indokolnák a mozgósítást és elvárja a sajtó hazafiságától, hogy ily hirek világgá bocsátásától tartózkodni fog. Ugrón és a ház a választ tudomásul vette.