Pesti Hírlap, 1894. április (16. évfolyam, 91-120. szám)

1894-04-01 / 91. szám

1894. április 1. PESTI HÍRLAP S mikor már elszéledt a közönség, megható jelenet következett. Néhány száz feketeruhás hölgy, a nagy küldöttség tagjai, körülvették a sirt, letérdeltek és csendes imát mondtak a magyar nők két ha­lottjáért. Pestvármegye részvéte. Az ország első vármegyéje, Kossuth Lajos küz­delmeinek egyik főtere ma ünnepi közgyűlést tartott, hogy fájdalmát fejezze ki a hazát ért nagy csapás fölött és kegyeletét a nagy halott emléke iránt. Pest­megye díszterme teljesen megtelt feketeruhás bizott­sági tagokkal. A vármegye hajdúi kivont karddal, mellükön széles gyászszalaggal álltak őrt a bejáratok­nál. Magát a dísztermet is gyászba öltöztették. A márvány-emelvényt fekete posztóval vonták be. Az első asztalsoron feküdt Pestvármegye díszes koszo­rúja, amelynek nemzetiszín szalagján ez a felirat volt : Pest-Pilis-Solt és Kiskun vármegye . Egykori köv­etjének. Mellette Pestmegyének 1809-ből való zászlója, melynek kék selymén aranybetüs jelmondatok s egy másik zászló, melynek két oldalán Szűz Máriának, Magyarország védasszonyának festett képe van. Ott volt Vác város koszorúja is Vác szalad királyi város díszpolgárának és volt országgyűlési képviselőjének felirattal. Beniczky Ferenc főispán tizenegy órakor a kö­vetkező beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt bizottsági közgyűlés! Több bizottsági tag megkeresett az iránt, hogy azon mély gyász indokából, mely a magyar nemzetet Kossuth Lajos halálával sújtotta, rendkívüli közgyű­lést hívtak össze. Szives készséggel tettem eleget a kívánságnak s a közgyűlést a mai napra hívtam össze. Mert midőn a magyar nemzet minden fia, párt­különbség nélkül ad kifejezést fájó érzelmeinek, Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége nem zárkózhatik el kegyeletének nyilvánítása elől. Nem teheti ezt az a vármegye, melynek ülés­termében érlelődtek meg egykor a 48-ban érvényre jutott nagy eszmék s melynek korai és rendei 47-ben Kossuth Lajost nagy lelkesedéssel választották meg követükké. Tisztelt közgyűlés! Midőn ma egy vármegye közönsége összejött, hogy Kossuth Lajos elhalálozása fölött kifejezést adjon fájdalmas gyászának, kötelessé­gemnek tartom én is leróni kegyeletem adóját a nagy halott iránt. Nem tartom a mai közgyűlést alkalmas­nak arra, hogy századunk e kimagasló alakjának nagy alkotásait felsoroljam, ismeretesek ezek széles e ha­zában, de annak határain túl is. Egyet azonban szükségesnek tartok fölemlíteni, azt, hogy a 48-iki törvények megalkotásában őt illeti az oroszlánrész is, hazánk bölcse, Deák Ferenc is a 48-iki alkotásokból kiindulva létesítette a jogfolyto­nosság alapján a 67-es kiegyezést, s országunk ma is ezen alapon állva örvend minden téren mutatkozó haladásnak és felvirágzásnak. Oly tények ezek, me­lyeket átérez e hazában mindenki. És hogy e tények megvalósíthatók lettek, an­nak alapját Kossuth Lajos működésében találjuk. A­midőn ezekről a jelen szomorú alkalommal megemlékezni óhajtottam, végezetül azon forró imával fordulok a Mindenhatóhoz, hogy szeretett hazánk sor­sának elintézésében mindenkor egyesítve lássuk Kos­suth Lajos lángoló hazaszeretetét, Deák Ferenc böl­­cseségével. Az egész közönség mély csendben, állva hall­gatta a beszédet. Utána Földváry Mihály alispán szó­lalt fel és mélyen megindulva a következőket mondta: ,,Tisztelt közgyűlés! Soha fájdalmasabb kötelességet nem teljesítet­tem, mint e pillanatban. Érzem gyengeségemet, hogy nem vagyok képes kellőkép tolmácsolni azt, mit szivem érez ! Kossuth Lajos meghalt! Örökre átköl­tözött a férfiú, ki mindenha hazájának élt s érte szenvedett. Emlékezete örökre bevésve van hálás nemzetének szivébe. Most, a midőn a nagy száműzött, kit a sors megfosztott attól, hogy imádót hazáját ismét láthassa, most itt nyugszik gyászos ravatalon, fejezzük ki méltólag gyászunkat hozzá s méltólag a nagy tes­tülethez. Őt mihozzánk a régmúltban szoros kapcsok fűzték s büszkén emlékezünk rá, hogy ő, mint a vár­megye követe ragadta kezébe a vezérzászlót s ve­zette diadalra a szabadelvű eszméket! Azon kevesek közzé tartozom, kik itt a teremben hallhatták az ő varázserővel biró szónoklatát ! Az ő dicsőségének sugarai fényt vetettek e megyére is. A hálás kegye­lettől vezéreltetve, de egy imént tartott értekezlet megbízásából is bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani, kérve, hogy azt egyhangúlag elfogadni ke­gyeskedjenek. Ezt a gyászos napot ne zavarja semmi vitat­kozás ! A határozati javaslat a következő: 1. Kossuth Lajos elhunyta felett a törvény­­hatóság legmélyebb fájdalmának jegyzőkönyvileg ad kifejezést. 2. Az elhunyt fiaihoz részvétiratot intéz. 3. A vármegye levelein 30 napig gyászpecsétet használ. 4. Kossuth Lajos szobrára szabad rendelkezési gyűjtést indít. 5. A nagy halott ravatalára a turini koszorún kívül még egy koszorút­ helyez Egykori követének felirattal. 6. Kossuth Lajos arcképét lefesteti a vármegye részére s ennek kivitelével az alispán elnöklete alatt Harkányi Frigyes, Blaskovich Ernő, Gullner Gyula, Szemere Huba, Holló Lajos, báró Prónay Dezső és Tahy Lajos tagokból álló bizottságot küld ki. 7. Amennyiben a vármegye kegyeletének még más irányban is kifejezést kívánna adni, eziránt a közelebbi közgyűlésen fog határozni. 8. A temetésen testületileg vesz részt a vár­megye. Az indítványokat egyhangúlag elfogadták és ezután a temetésen való részvétel módozatait meg­beszélték. A közgyűlés végül Földváry alispán indítvá­nyára elhatározta, hogy a szép elnöki megnyitót egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtatja s a főispánnak e beszédért köszönetet mond. Ezzel a közgyűlés véget ért. Hontalan magyarok. Valami sötét végzet árnyéka borong a ma­gyar emigráció nemes hontalanj­ainak sorsa fö­lött, kiknek utolsó és legnagyobb alakját most fogadta be a haza szentelt földje Kossuthban. Mint megkapó regények domborodnak ki, vér­rel és könynyel írva, az elvesztett haza megrázó katasztrófájából azok a szárnyaszegett életpá­lyák, melyek a számkivetés hőseinek oly dicső és viszontagságos martyrológiáját alkotják. Csak egy pár tragikusabbat lássunk be­lőlük utolsó, legnagyobb hontalanunk gyászos diadalutja kapcsán. Lukács Sándor — ki mint fölszerelési biztos itthon milliókkal rendelkezett s midőn idegenbe menekült, nem volt kenyere, úgy, hogy Nikolics Sándor fedezte útiköltségeit s atyja 300 forintot adott kezébe — meghiúsult reményei után oda­hagyta Amerikát s kinos nélkülözések s hosszú szenvedések után, alig 32 éves korában, idegen földön Bisanosban lelte fel nyugalmát, utolsó akaratával is lelkére kötvén özvegyének, hogy szivét vétesse ki s vigye vissza a hazába. Batthyány Kázmér, a dúsgazdag magyar főur, kinek 10 milliónyi vagyonát konfiskálta a zsarnokság, szegényül élt a számkivetésben, de nyugodtan, tisztelői köréből hazatérve, néhány óra múlva a férfikor delén, élte 46. évében egy szerencsétlen műtét folytán beállt végbélszaka­­dás áldozata lön Parisban. Beöthy Ödön Jersey-szigetről Hamburgba utazott, hogy nejével találkozzék. Elbúcsúzott a hazába visszatérő élte párjától, azután halva dőlt párnájára,­­ utolsó küzdelmeinek nem volt tanúja. Mészáros Lázár tábornok tört remények­kel, csalódottan hagyta oda Amerikát, hogy Génf­ben Puky Miklós nyomdájában állást foglaljon, útfélen Angliában megbetegedett s idegen embe­rek közt, Teleki Sándor anyósa, lady Langdale eywoodi kastélyában végezte pályáját. Ott emel­kedik sírja, hol az utolsó britt fejedelem, Cata­­ractus vivta csatáját a rómaiak ellen. Szabó István és Imre ezredesek, e kitűnő fiatal katonatestvér, megfosztva az ész világától, kerülve a társaságot, melynek szívesen látott vendégei voltak, delirium tremensben, az élő sírból költöztek át az idegen néma sírba, az Abney-park temetőjében. Sírjuk körül ott álltak: Vukovics, Vetter Antal, Klapka, Kmetty, Med­­nyánszky, Rónay, Szerelmey. Kmetty György tábornok, mikor már elis­mert érdemei után nyugodtan élhetett volna, Londonban ép sétáról tért vissza, a mikor kar­székében szivarra, gyújtva, e kiáltással: „Je suis perdu!“ halva rogyott barátja, Rónay Já­cint karjai közé. A halotti vizsgálat nyakgerinc­­gyuladásból származó szélhüdést állapított meg. Utolsó időkben már fejét sem tudta forgatni. Mednyánszk­y Caesar báró, a magyar hadsereg főpapja, Ausztráliában, hová aranyat ásni ment, egy útonálló pisztolylövése következ­tében, ki Melbourne-ben megtámadta, elvesztette karját. Európába jövet a hajón minden pén­zét ellopták, végre egy szerencsétlen pillanatban méreggel vetett véget kétségbeesett életének. Sze­retett s megcsalták. A mérget, melylyel kioltotta életét, barátjától, gr. Schmidegg Kálmán huszár­­kapitánytól kapta annak halálos ágyán. Kerényi Frigyes, a magyar költő, feldúlt boldogsága után megőrült s Amerika rengete­geiben nyom nélkül eltűnt. Karády Ignác, Kossuth gyermekeinek ne­velője, tüdőbajában vázzá úszva jött ki a lon­doni kórházból s a haza földjében szeretett volna pihenni, de a haldoklónak nem engedték meg a visszatérést, bár atyja személyesen ment Bécsbe. Kétségbeesetten kelt hajóra, hogy Ame­rikába vitorlázzék. Hullámzó tengerrész közt adta ki lelkét s poraira az Atlanti-óceán hul­lámai borulnak. Teleki László grófot balvégzete Drezdába vitte, innét Bécsbe s végre a magyar főváros­ban egy golyó a hideg sirba. Prihoda ezredes Ausztráliából Amerikába bujdosott s mivel az arany nem vetett véget nyomorának, önkezével vetett véget csalódott reményeinek. Társa az aranykutatásban, a szepesi Mayer Tóbiás munka közt megsértette lábát s mivel a pusztában nem volt orvos, belehalt se­ Emlék Kossuth fiaitól. Kossuth Ferenc és Lajos Tódor a következő nyilatkozat közzétételére kért föl bennünket: A részvét és kegyelet oly megható arány­ban nyilvánultak mély gyászunkban, hogy em­léket óhajtanánk hagyni mindazoknak, a­kik a mi fájdalmunkat az ő fájdalmuknak tekinték. Elhatároztuk tehát, hogy a nemzet szere­­tetét tolmácsoló koszorúk virágait és leveleit szétosztjuk. Kossuth Ferenc s. k. Kossuth Lajos Tivadar s. k. * Kossuth fiainál számtalan küldöttség jelentkez­vén, abban történt megállapodás, hogy a tisztelegni kívánók hétfőn f. é. ápril hs 2-án reggel 9 órától kezdve a fővárosi redoute nagy termében fogadtatnak. Ugyanitt fognak a koszorúk levelei és virágai a küldöttségek tagjainak szétoszlatni. Azon kívül intézkedés fog létezni az iránt, hogy a nagy­közönség is a koszorúkból emléket nyerjen; ennek helyét és módját később köztudomásra hozzák. A temetés előkészületei. Kérelem. Felkérjük a t. közönséget, hogy a holnapi gyászmenet alkalmából a legnagyobb csendben legyen és minden rendzavarástól tartózkodjék, mert a gyászoló családot igen kellemetlenül érintené a temetés bárminemű megzavarása. * A temetésen a képviselőház testületileg fog meg­jelenni. Mint illetékes forrásból értesülünk, a ház al­­elnökei, Andrássy Tivadar gróf és Perczel Dezső dísz­­magyarban fogják a ház tagjait vezetni. Az alelnökök hivatalos jelenléte a ház tagjainak élén, hosszas ta­nácskozásoknak az eredménye, a­mely eredményt részünkről csak megelégedéssel vehetjük tudomásul. Kész gyászruhák és felöltők igen jutányos árak mellett beszerezhetők Deutsch F. Károly férfiszállóh­ál, 2683 Andrássy­ út 1. szám.

Next