Pesti Hírlap, 1894. május (16. évfolyam, 121-151. szám)

1894-05-01 / 121. szám

letta a verseny mellett s mivel visszahúzódása és passzív, terméketlen pénztömeggé való átala­kulása oly nyomort idézne elő társadalmi rend­szerünkben, amilyenhez foghatóról azok álmod­nak legkevésbbé, akik ma a tőke ellen forra­dalmi szólamokat deklamálnak. Ez az különben, amiért a szocializmus oly nehezen képes politikai formát ölteni s ez az, amiért elfogadható, jogilag is szabatos alkotmányt a szocializmus legnagyobb tudósai sem képesek fonnulázni. A szocializmus a gazdasági ellentétek kér­dése ma is. Veszedelme is csak az ellentétek élesedésében van, de nem abban, hogy a poli­tikai rendet földúlni képes volna. Erre nem ké­pes, mivel nincs, amit helyébe tegyen és ez az oka, hogy a nagy többség nem ismerheti el a szocializmusnak, mint politikai pártnak jogosult­ságát, a­mint hogy a belga munkáslázadások is csak rombolni tudtak, de jobbat és igazságosab­bat alkotni nem. Hogy reformok útján kell ezeket a fejlő­déssel járó ellentéteket kiegyenlíteni, vagy leg­alább kisebbíteni, azt minden államférfia vallja. Épen ma mondotta Casimir­ Perier francia mi­niszterelnök Lyonban a következő, följegyzésre érdemes szavakat: ,,Erkölcseinket törvényeinkkel együtt re­formálni kell■ Az előítéleteknek el kell tűnniök. Az élet kiváltságosainak, azoknak, kik felesleget élveznek, végre magasabb értelemben kell fel­­fogniok szociális kötelességeiket és rá kell ma­gukat szánniok, hogy a közterheknek valamivel nagyobb részét vegyék magukra, hogy könnyeb­bítsenek azokon, a­kik a kenyeret családjuk számára munkabérükből veszik meg.“ Ha ezen mondás mögött nagyszabású szociális reform terve rejlik, — a­mi épen nem bizonyos — a világ számára ismét egy új és nagyszerű politikai reform-mozgalom indul ki Párisból s a „negyedik rend törvényhozása“ élénk lesz egész Európában. Hogy az er­kölcsü­ket is lehet-e majd olyan könnyen reformálni, mint a törvényeket, ahhoz sok szó fér. Magyarországra nézve mindenesetre sok tanulságot hoz az idei május elseje. Egy régi előítéletünk most megszűnik, az t. i., hogy „Magyarországon nincs szociális kérdés.“ Most már egész sor város és több vármegye tanús­kodik ellene. Van bizony nekünk is szocializ­musunk, még agrár­szocializmusunk is. És volt ezelőtt is, csak nem akartuk tudni. Most ez a kérdés is ajtóstul rohan be hoz­zánk s nagyon is érthető módon követeli „a szegény emberek számára való törvényhozást“, ami eddig voltaképen egyetlen politikai pártunk­nak sem képezte komoly dolgát, dacára annak, hogy van elég bőbeszédű radikálisunk. Május elseje, reméljük, komoly események nélkül fog elmúlni. De ne múljék el vele az a tudat, hogy törvényhozásunknak és kormányunk­nak legnagyobb gondját is megérdemli a vagyon­talan munkásosztály mozgolódása s hogy nekünk, ha idején hozzálátunk a szociális törvényhozás­hoz, még sok mindent meg lehet előzni. Azonfelül pedig bevallhatjuk magunk közt azt is, hogy a vagyontalan osztályokkal a ma­gyar törvényhozás évtizedeken át igen-igen ke­veset törődött, tehát joggal lehet igényelni a mulasztottak helyrepótlását, helyzetünkben egy kis kölcsönt visszautasítanánk, ha jó baráttól jön. . . . — Parancsoljanak velem. — Nos, kedves barátom, én rajta leszek, szólt a báró s hirtelen elhatározással kezét a Tarnóczyéba csapta, én megvallom, rokonszen­­vet érzek ön iránt s a­hol egy jó tettre nyílik kilátás, ott én soha sem hozakodom elő az ön­érdekkel. Mindig a fiatalság barátja voltam s az is maradok, kutya mája . . . — Köszönöm, báró úr. E szerint lesz ke­gyes pártfogolni kérésemet a fiatal bárónál ... — Itt a szavam rá s még ma vagy leg­később holnap megkapja Estellát. Hova vigyem önnek ? — Nem mehetek most mingjárt érte? — No persze! Ne legyen annyira türel­metlen. Juventus ventus. Minden legyen s min­gyárt legyen! Bolondság, édes fiam. Azt tartja a tót közmondás: Nye kazal sa Pan Boch blaznit. (Az isten nem ajánlotta a bolondo­zást). Lassúság és okosság. Idő kell és rá­beszélés kell. Csak bizza ön rám és menjen vissza nyugodtan a szállására. Hol van szállva ? — A krivánkai korcsmában. — Hát ott lesz az Estella ma vagy hol­nap, punktum. A fiatal prókátor boldogan hálálkodott az öregnek, mire meleg kézszorongatások között elváltak, a Palugyai-féle akolnál, a­hol nagy csatárával csörtettek eb­ibek az ugató juhász­kutyák, Tarnóczy visszafordult Krivánka felé, a báró pedig a kastélyba indult, de alig tett pár lépést, mintha véletlenül ötlene eszébe, rá­kiáltott a fiatal­emberre: — Hophó! Vissza csak egy kicsit, kis spektábilis. Elfelejtettem valamit. Tarnóczy készségesen fordult vissza és fu­tott feléje. — Parancsoljon, kérem ! — Nos, igen — szólt kissé zavartan — kényes ügy, kellemetlen ügy, de túl kell esni rajta ... azt gondolom, jobb lesz ha túle­sünk ... A kölcsönkéről van szó . . . (s fity­málva biggyesztette el az ajkait). A fiú köny­­nyelmű egy kicsit, könnyelműen van nevelve, az én hibám is, de az övé is. Egyébiránt ezen most már nem lehet segíteni. A kölcsönt okvet­lenül meg kell neki említenem. Én Istenem, ez már a század, ez az átkozott század! A leg­szebb tettekhez is hozzá kell tapadnia egy kis prózának. Az Isten verje meg ezt a XIX-ik szá­zadot ! Hát hány forintot mondhatok neki ? Tarnóczy habozva felelt: — Nem tudom. Igazán nem­ tudom. Talán kétszáz forintot. Behenczy Pál gúnyosan felkacagott: — Bagatelle! Kétszáz forint! Az egy napra való a kölyöknek. Oh, Istenem, önnek nincs fogalma, hogy mennyire rosszul van ne­velve ez a fiú. S aztán azt tessék meggondolni, hogy az Estellát már maga Pongrácz István hatszáz forintért vette Zsolnán. És kitől ? Egy közönséges komédiástól! Nem, nem, ön túlsá­gosan fösvény, édes fiam, egy Behenczy báróval szemben. Ön egy igazi Harpagon. (s tréfásan veregette meg az ügyvéd vállait). Kutya mája, ön egy hatszáz forintos jószágért kétszázat akar ígérni! — Igen, de akkor még valószínűleg szebb volt — jegyzé meg az ügyvéd kedélyesen. — Bah, — pattant fel Pál báró — de ön nem a szépségéért akarja bírni. Mert igaz, hogy szebb volt akkor, de most okosabb, kövérebb. Ez a tónus felbőszíté kissé az ügyvédet, akaratlanul is csípős lett: — Csak talán nem akarják font­számra eladni ? — No, no, fiatal ember. No, no. Nem az eladásról van szó, de egy kölcsönös szívességről. Becsületemre mondom, semmi másról. Mikor én a walesi herceggel vadásztam, ezelőtt egy pár évvel, akkor igy szólt hozzám a walesi: „Egy PESTI HÍRLAP 1894. május 1 . Belpolitikai hirek. József főherceg és a m. tud. akadémia. Egészen megbízható helyről vett értesülések szerint, József kir. herceg nem lép ki a m. t. akadémiából. Ez az újabb hír felette örvendetes benyomást keltett a társadalom minden köré­ben, kivált a politikai körökben, a­melyeket a kilépés hire nagyon elkedvetlenített. A cáfolat alakjából különben kitetszik, hogy a lemondás hite nem volt alaptalan s hogy az nagyon is pozitív formában feküdt a beavatottak előtt. A­mint mi értesülünk, hogy a meglevő lemondási szándék befejezett ténynyé nem vált, az főképen es annak köszönhető, hogy Wekerle miniszterelnök maga is behatóan érdeklő­dött ezen ügy iránt s illetékes helyen bizonynyal módjában állott megnyugtató fölvilá­­gosításokat adni a kilépés szükségtelenségére, sőt annak káros hatására vonatkozólag.­­ Az ügy szerencsés megoldását követő általános megnyugvás mutatja legjobban, hogy a magyar közvélemény tényleg mily kelletlenül fogadta volna azt, ha a legnépszerűbb főherceg a ma­gyar tudományosság és szellem tűzhelyétől meg­vált volna, még pedig olyan okok miatt, ame­lyekben része valóban nem volt. — Az egész ügy ezzel szerencsésen elintézettnek tekinthető. A képviselőház bizottságaiból. A háznak három­­ bizottsága fog holnap ülést tartani. A zárszá­madási bizottság tárgyalás alá veszi az állami szám­vevőszék jelentését a Magyarország és Horvát-Szla­­vonországok közt az 1891-ik évre történt pénzügyi leszámolás tárgyában; a kérvényi bizottság pedig el fogja intézni a házhoz újabban érkezett és a tizenhe­tedik és tizennyolcadik sorjegyzékbe foglalt feliratokat és kérvényeket. Ugyancsak holnap veszi tárgyalás alá az igazságügyi bizottság a vallás szabad gyakorlatát szabályozó törvényjavaslatot. A nemzeti párthor este 6 órakor értekezle­tet tartott Kovács Albert elnöklete alatt. Napirenden volt az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat. A javaslatot Issekutz Viktor, mint az igazgatósági bi­zottság tagja ismertette s általános tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlotta, de a részletekre nézve néhány észrevételt tett. Ezután hozzászólottak Makfalvay Géza, Hódossy Imre, Horánszky Nándor. A párt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Holnap (május 1-én) d. u. fél hét órakor a párt ismét érte­kezletet tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága Széll Kálmán elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette az állami anyakönyvekről szóló törvény­­javaslatot. Elnök fölemlítvén, hogy a javaslat a háznak még két bizottságához, a közigazgatásihoz és igazságügyihez is utasítva lévén, a ház intenciója két­ségkívül az volt, hogy a pénzügyi bizottság leginkább a pénzügyi terhek szempontjából vegye a javaslatot bírálat alá. Pulszky Ágost előadó ismertetvén a java­latnak pénzügyi jelleggek is bíró rendelkezéseit s az igazságügyi bizottság által a javaslaton tett megfelelő módosításokat, kiemeli, hogy az állami anyakönyv­vezetés összes költségei részletesen kidolgozott tervek alapján körülbelül 840.000 forintban számíttattak ki. Hieronymi miniszter utal arra, hogy a javaslat lé­nyeges átdolgozását azon körülmény tette szüksé­gessé, hogy időközben a házasságjogi törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztetett s a ház által elfogadtatott. A költségek legnagyobb részben átmeneti jellegűek, mi­után az adminisztráció reformjának, jelesül a községi reformnak keresztülvitele után rendelkezésre fogna.: állani azon hivatalközegek, a­kik az anyakönyveket vezetni fogják. Szóló részletesen ismerteti ezután az állami anyakönyvezés szervezésének kidolgozott elő­zetes tervezetét s a szervezet előrelátható kiadási szükségletét, kimutatván, hogy a költségek minden valószínűség szerint nem fogják legalább jelentéke­nyen túlhaladni a 800.000 felot. Falk a ház azon határozatában, melylyel a javaslat a pénzügyi bi­zottsághoz is utasíttatott, csakis formalitást lát s mi­után azt tartja, hogy alig van, a ki az elv megvaló­sítását ne kívánná s hozzá ne járulna azon kiviteli módozatokhoz is, melyeket a ház két bizottsága már megrostált, ha a kivitel azon keretben fog mozogni, melyet a miniszter ismertetett, szóló minden aggo­dalom nélkül megszavazza pénzügyi szempontból is a javaslatot. Helfy azt tartja, hogy a külön anya­könyvi felügyelők mellőzhetők lennének s a minisz­

Next