Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)

1894-09-01 / 244. szám

Budapest, 1894. XVI. évi 244. (5639.) szám. Szombat, szeptember 1. Szerkesztőség: Budapest, váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. ’1 Slörzetési árak: Egész évre . . 14 írt — ki. Félévre..... 7 „ — „ Negyedévre . . 3 „ 50 „ Egy hóra ... 1 , 20 , Egyes szám ára 4 kr.­­'f Vidéken 5 kr.­­ Megjelenik minden nap, finncp és vasárnap után is. Az egyház ellenségei. Az egyházpolitikai harcban a kath. püs­pöki kar fölidézte az ultramontanizmus szel­lemét s most nem tud szabadulni tőle. Sem a politikai okosság, sem a helyesebb hazafias érzület, sem a tétlen főpásztori tekin­tély nem elég már többé, hogy a vakmerő ki­csapongás útját állja. Ha ez igy megy tovább is, nem sok idő telik bele s az Egyház bölcs főpásztorai a mindenfélének elnevezett „liberá­lis“ állam és közvélemény védő szárnyai alá fognak menekülni, hogy az egyház vallásos és erkölcsi érdekeit mentse meg a fekete demagó­gia fölkelésétől. Vagy pedig oly szörnyű sebe­det kap maga az Egyház a saját vakbuzgó gyermekeitől, hogy évtizedek kellenek annak kikeveréséhez, ha ugyan kiheverhetők valamikor. Az ultramontán izgatás nem csillapodott ■meg Vaszary Kolos bé­külékeny magatartása, sőt nyílt, kárhoztató szavai dacára sem. Az ultra­­montán újság és a hecckáplán-demagógia to­vább dühöng, sőt méreg fogait csak most csat­togtatja igazán. A M. A. az alsó papságra s a kath. köz­véleményre, kath. hithüségre, kath. erényekre s mindenféle speciális kath. tulajdonságokra apellál és úgy látszik, pompás kath. üzletet csinál. Ez pedig azt jelenti, hogy az izgatásnak vannak főpapi mozgatói is, pártolói pedig annál többen a fölvadított alsó papság körében. Az­­elsőt abból lehet következtetni, hogy a gyeplő­szárat szakított ultramontán lap már a püspö­kökre is kezd hivatkozni. Az odiózus nevek egy­előre ismeretlenek, de majd ki fog tudódni nem­sokára, kik azok a főpásztorok, a kik a pri­­mási, sőt a pápai tekintély ellen intrigyálnak s a vészes lobogásu ultramontán tüzet saját Egy­házuk romlására gyűlölködő kezekkel élesztik. Most már annyira ment az ultramontán közeg merészsége, hogy a törvény elleni enge­detlenséget is előkészíti. „Egyszerűen konstatáljuk — úgymond — hogy a püspöki kar nem fog megnyugodni a „befejezett tényében, a polgári házasságban még akkor sem, ha az valóban befejezett ténynyé lesz.11 Ez világos beszéd legalább, habár hamis az egész püspöki karra való hivatkozás. Az ultramontanizmus ilyen és ehhez ha­sonló izgatások által terjed az alsó papságban. A „pax“ jeligét a falusi plébániákon és esperesi gyűléseken rongyokra szakgatják s dühös, szinte esztelen határozatokat hoznak. A csanádmegyei közép-temesi alesperesség papsága például, jóllehet exponált német és oláh vidéken kormányoz, nyilt pronunciamentet intéz egész Magyarország papságához s ebben a többi közt a következőképen tajtékzik: „A naponkint megrenditőbb tapasztalat mind lesujtóbban tanúskodik, hogy a házi ás iskolai, mint egyetemi valláserkölcsös nevelés és fegyelem hiánya vagy elégtelensége az egyének és nemzetek jellemé­nek megfogyatkozását és aljasodását, a hit meggyen­gülését, közönyét, megvetését, az egyetemeken han­goztatott atheus tanoknak a magán- és nyilvános élet­ben terjedését, az ifjúság és nagykorúak erkölcseinek elvadulását; a legszentebb kötelékeknek az államban és családban fölbomlását; a szélsőségek és ábránd­képek hajhászását; az ártatlanság és becsület hátra­­vetését; a katilinai s konc­eső, tudás és stréber ele­mek szaporodását; a börzeliberalizmus és gamin ra­­dikalizmus szabadkőműves rendszerének zsarnok ural­mát, a szülőket gyermekeikkel együtt elzüllesztő pol­gári házasság fölbonthatósága s a válások törvényesí­­tését, a zsidó recepciónak, a keresztény jelleg fölénye megvetésével, szentesítését, a kormány fér­fiak, a köz­­igazgatás és igazságszolgáltatás kezelőinek megvehe­tőségét, stb.“ Hát micsoda beszéd már ez tanult emberek­től ! ? És még hozzá a gyűlöletnek ilyen tajték­­tarásával akarnak kath. egyetemet csinálni. Büszke lehet rá Zichy Nándor gróf, a kinek ugyanezen papság hálás föliratot küldött. Általában véve az ultramontán méreg most az alsóvidéki papság kebelében terjed, ott, a­hol különben az ország legkövérebb plébáno­sai élnek. Mivel az ultramontanizmus a józa­nul ítélő magyar fajt nem tudta meghódítani s a kegyszerekkel és a szószékkel űzött, — hála istennek csak szórványosan űzött, — visszaélés, nem hatott, most a sváb lakossággal tesznek próbát, meg lehetne-e ezt nyerni a béketörés kegyes céljának. A temesvári papság például „Bauernve­­rein“-nal és egy izgató német ultramontán új­sággal is dolgozik, melynek egy odavaló szemi­náriumi tanár, Blaskovits Ferenc a tulajdonosa. A temesi és torontáli svábokat izgatják agrár­­ultramontán irányban s kapóra jön nekik, hogy Apponyi Albert gróf és övéi évekkel ezelőtt már elkészítették ott a talajt. Kapóra jön a mizerá­­bilis vármegyei közigazgatás által fölébresztett elégedetlenség s több szerencsétlen birtok­rende­­ ül „fiárom tyrályok“ csillaga. Meséli az unokáinak az öreg apó JÓKAI KAÓR. Azzal előhúzta a subicája alól azt a bi­zonyos csillagtoló szerszámot. — Nézd csak: egy „három királyok“ csillaga. S azzal kitolta a gépet, hogy annak a vége a stukkaturig szaladt. Hugónak ijedtében nyitva maradt a szája; a szemei elmeredtek. — Látod, pajtás, ilyen „három királyok“ csillagát készítettél te vasból, ezeknek a székek­nek a pántjaiból, a miket Esztergomban vet­tél, holott nálam feleáron kaphattad volna; azután ezen a vaslajtorján mentél föl a város­ház pénztárának az ablakáig; ott ezzel a te csutorafejeddel keresztül préselted magadat a rácson, odabenn aztán a fölakasztott kulcsok­kal fölnyitottad a vasládát s kivetted belőle az egész bankócsomót. Hugó nevetésre kényszerné az arcát, a­mi annak a szesz kék-zöld világánál tökéletes el­­kárhozott kifejezést adott. — Beszélj, beszélj! Te nagy bolond ! — De most már arra is emlékezem, hogy a­mint én azon éjjel a csárdából jöttem vissza, egy percre kimlágitottnak láttam a pénztár ab­lakát. — A te fejed volt akkor kivilágítva. •— Jól van, jól. A sok bankó hát a ke­zedben volt már. Senki sem érte föl ököllel, hogyan lophattad el? De most nagyobb kér­dés volt az rád nézve, hogy mi módon tudsz azokon túl adni? Mert hogy az ide küldött bankók mind a 200- as és 300-as seriessel voltak jegyezve s azt tudatták minden pénztárral. Esh, hogy becsülöm az eszedet, hogy ennek is kitaláltad a módját. Nézd csak. Elmentél Weinmüller uram­hoz, kértél tőle kilenc darab számjegyet, petit­ből ugy­e ? Ilyent, mint itt van a lajbli zsebem­ben. Ezekkel kikorrigáltad a lopott bankókat ezeres seb­esüvé! Dicsérem az eszedet Hugó ! Ez valóságos Columbus tojása. Hugó arcán végig vonaglott a halálos ré­mület, alig bírta eszméletét megtartani. — De hát az még nem volt elég, hogy enynyi pénz legyen a táskádban, azért, hogy rajta ülj. Azért még­is, ha egyszer elkezdesz a pénzzel dobálózni magad körül, nyakon fognak, megkérdezik: honnan vetted ? Az előtt szegény zsugori voltál, hogy lett belőled gazdag préda? Hát erre most mit gondoltál ki ? A lopott pénzt beraktad tízezer forintjával a lutriba s úgy nyertél nyilvánságosan minden tízből hármat, négyet vissza, a­mit nem is kellett titkolnod. De az első betevést Esztergomban adtad föl, Búzás uramnál, hogy itt, a mi városunkban ne tudjon róla senki. Így csináltad azokat a cso­dálatos tornákat. A német is jól járt vele, mert két­harmadát visszakapta az ellopott pénzé­nek , te is jól jártál, mert a harmadikból becsü­letes keresmény lett. — No, nem iszunk még egy pohárral ebből a pokolitalból ? Igyál pajtás ! Hiszen reszketsz! — Nem reszketek. — Dehogy nem. Hallom. A fogad is ösz­­szevacog. — Részeg vagy! — Dehogy vagyok. Nagyon is tudós va­gyok. Azt is tudom, hogy abból a lopott pénz­ből még nagyon sok megvan. És várja a bol­dog föltámadást. Hát már most ide hallgass. Mit gondolsz, mért jöttem én most ide te hozzád? — Nem tudom. — Majd mindjárt megtudod. Hát hogy ha én most egy raffinirozött imposztor volnék, akkor azt mondanám neked : jól van pajtás, oszszuk kétfelé azt a pénzt, a­mi még nálad dugaszban van ; most már én is tudom, hogyan lehet azt kikorrigálni. Én nagykereskedő vagyok, ha akarom százezrekkel hajigálózom; mind a F. Károly férfi­ala, bénái A­ndrássy­ út 1. 2038 B'Z- 27 Fin­ és Mölti le lejjebb és leg­­tartósssbb kel­méből A Festi Hírlap jelen száma 20 oldal.

Next