Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)

1894-09-01 / 244. szám

PESTI HÍRLAP 1894. szeptember 1.­3 . .......................... Rába, ez mind megtörténhetik, de akkor annál rosz­­szabb következményekkel lehet azokra nézve, kik Bulgáriát oly szerencsétlenül kormányozzák. Én vissza fogok térni Belgrádba és innen fogom a tiszta és igaz bulgárpolitikát hirdetni.“ Zimonyba érkezve, ott egy hosszabb táviratot kapott Czankov úr, melynek következtében csak Bel­­grádig utazott és nem ment egyenesen Bulgáriába. Itt Belgrádban az Imperiál-szállodába hajtatott, elvá­lásunk előtt még a következőket mondotta nékem: „Utazási tervemet csak annyiban változtattam meg, hogy rövid ideig Belgrádban fogok tartóz­kodni és azután egyenesen Szófiába utazom, t­­it ha lehet.“ Kérdésemre, hogy elismeri-e ő Coburg Ferdi­nand herceget Bulgária egyedüli legális fejedelméül? Így felelt: „Abban a percben, amelyben Boris herceg a görög nem egyesült egyház kebelébe fölvétetett, elis­merjük mindannyian, én és elvtársaim a bolgár tró­non a Coburg-dinasztia jogait és legalitását és készek vagyunk érette vérünket is ontani. És meg vagyok győződve, hogy a nemeslelkű orosz császár sem vonná meg kegyes jóindulatát Bulgáriától és annnak legális fejedelmétől. Rövid nyolc nap mindent meg fog mutatni.“ Külpolitikai hírek. Németalföldem a hollandi csapatok vere­ségre. Lombok szigetén kínos meglepetést és mély levertséget szült. Ez könnyen megérthető, ha meg­gondoljuk, hogy az exotikus gyarmatokon egy vereség milyen horderővel bír. A­mint a benszülöttek belát­ják, hogy az eddig legyőzhetetlennek hitt hatalom megsebezhető, rögtön vége a tekintélynek és egyik köztársaság lázadása maga után vonja a másikét is. Ami pedig a lomboki vereség okait illeti, egy benn­szülött fejedelem árulása okozta, a­kikről a "hollandi csapatok vezetősége azt hitte, hogy teljesen megbiz­­hatik benne. A németalföldi kormány már is rendel­kezett, hogy egy hadihajó és megfelelő számú kato­naság Lombokba küldessék. Egyletek és intézetek. — A Magyar gazdasszonyok országos­egyesülete értesíti a szülőket és gyámokat, hogy Damjanich­ utcai árvaházába tanitás és teljes ellátásra 6—12 éves fizető növendékeket is fölvesz. Az elemi osztályokban 250, a polgáriakban 300 fut az évi dij. Egyebekben Sarcsevics Betti, az árvaház igazgatónője, a­ki a Damjanich­ utca 29. száma alatt lakik, min­denben teljes fölvilágosítást ad a kérdezősködőknek. Hogy állott a dolog bizonyos edényekkel, melyeknek rendeltetésére itt nem akarunk bő­vebben kiterjeszkedni, tekintettel a finomabb odeur-i olvasókra ? Régi kéziratok vignette-jei mutatnak ilyeneket néha az ágy alatt vagy előtte s tudjuk, hogy p. o. Bajor Izabellának kettő volt belőle, melyektől nem tudott meg­válni , de viszont az is kétségtelen, hogy hasonló luxus csak a leggazdagabb háztartásokban ta­lált otthont. Nem ismerte még ezt Chateaubriand grófnő", sem az iskolák, hotelek és magánházak s helyüket (hinni is szörnyűség!) még a gáláns I. Ferenc palotájában is a kandallók foglalták el; szegényebb néposztályoknál pedig egészen „tout á la mie“ volt a jelszó. Mikor a múlt század elején végre az úgy­nevezett garde­robe-ok általánosan meghonosul­­tak, semmi sem mutatja jobban a nagy respek­­tust, melyben részesültek, mint az, hogy maga Rousseau, mint „Confession“-jában bevallja, órá­kat töltött benne, sőt az orleansi hercegnek nem derogált, inasaitól körülvéve, abban fogadni audiencián Noailles herceget. A szerencsétlen Mária Antóniának fölszentelésén Reimsben, ma­gában a templomban állítottak föl egy ilyen „extra kabinetet“ a királynő számára, mely min­den bizonynyal nem sokban maradhatott mö­götte a Dubarry asszonyénak, melynek kiállítá­sában az arany, a bársony és a maroquin ve­télkedtek. Képzelhető, milyen látványt nyújtottak az utcák, sőt a legpompásabb épületek is, milyen a Louvre volt Párisban. Udvaron, lépcsőn, er­kélyen, kapu mögött, mindenkinek szabad volt a vásár, anélkül, hogy a tulajdonosok jegeseké­* (Az 1893. évi koleráról) a budapesti tiszti főorvosi hivatal részletes jelentést bocsájtott közre 176 lapra terjedő kötetben, melyhez egy színes tér­kép, két grafikus tábla, 8 táblázat és 6 helyszíni rajz van csatolva. A jelentés főleg a kolera okainak meg­állapításával foglalkozik, dr. Gebhardt tiszti főorvos nyomozási rendszere alapján. Az eljárást dr. Ötvös József rókuskórházi rendelő orvos hajtotta végre. A jelentés szerint 1893. év július 22-től december 5-ig 183 koleraeset fordult elő s ezek közül 109 halt meg. Legtöbb megbetegedés a VIII. és X. kerületben 31— 31, VII. kerületben 25, VI. kerületben 22 eset, legke­vesebb az I­ II. és III. kerületben fordult elő. A ka­tonák közül 18 kapta meg a kolerát. Sokan útról kolerabetegen érkeztek meg. Az eredményekből ki­tűnik, hogy kolerát főleg a koleracsi­ákkal fertőzött ivóvíz okozta s igy leginkább azok estek kolerába, a­kik akár közvetetlenül Duna-, akár szüretien, akár mesterségesen, akár természetesen szűrt (halpark­) vezetéki vizet, akár a III. ker. bécsi­ úti téglagyár, akár a VI. ker. Szondy­ utcai 65. sz. ház kút-, akár a X. ker. gyömrői­ uti Guttmann-féle téglagyár agyag­gödör vizét itták. A koleraesetek föllépése s az eső­zés közt is összefüggés nyilvánult. Az eső ugyanis az ürülékkel fertőzött Dunapartot, vagy a kút, agyaggö­dör tájékát lemosta és igy a fertőző anyagot a vízbe juttató. S épp azért tapasztalták, hogy a koleraesetek leginkább és legnagyobb számban az esőzés után lép­­tek föl, de midőn az eső igen nagy lett, a part ala­posan megtisztulhatott, a kolera­csirák forrása is meg­szűnhetett. A kolera föllépését a kutak vizével csakis 8 esetben volt lehetséges oki összefüggésbe hozni. * (Az uj sommás eljárás köréből) cím alatt dr. Reichard Zsigmondtól 43 lapra terjedő tanulmány jelent meg, mely az 1893. XVIII. t.-c. némely intéz­kedéseinek magyarázatát és szakszerű kritikáját ké­pezi. A tanulmány először a Jogtudományi Közlöny­ben jelent meg, telve férgekkel; a szalmazsákokat ott mindjárt a a helyszínen ürítették ki és töltötték meg ismét. Ilyen volt a világ első városa, mikor még az emberi élet és egészség becsének tudata nem hatotta át a törvényhozást annyira, hogy annak védelmét kezébe ragadni hivatva érezte volna magát. Milyen állapotok uralkodhattak még másutt! Igazi korát meghaladó bölcsessé­get árult el József császár, mikor már a múlt század második felétől fogva közegészségügyi szervezetünk alapjainak lerakását megkezdte s a magyar királyi helytartótanácsot a „constitutio rei sanitatis“ végrehajtásával is fölruházta 1770. szept. 17-én. Diadala volt ez egy nagy elvnek, mely akkor még Európaszerte gyermekkorát élte, s mely a nemzet fizikai erői elhanyagolt érdekeinek buzgóbb fölkarolására tört utat. Iga­z, hogy városaink korai fejlődése, az ipari munka mostoha helyzete egyelőre még csak halvány körvonalaiban engedte látni azt a nagy modern rendszert, mely a közegészség­­ügyi és köztisztasági érdekek legmesszebb menő garanciáit ma a nagyvárosok hygiénikus épít­kezésében s a munkás­osztály lakásviszonyaiban mutatja. De azért nem kevésbbé élénk és atyai érdeklődéssel gondoskodott József császár a nagy néposztályok egészségi viszonyainak közvetle­nebb tényezőiről, amint azok a táplálkozásban, az orvosi és gyógyszerészi szolgálatban stb. je­lentkeztek. Rendelet óvta a népet a kemény üszög, a méreggyökér vagy vizi-alma ellen, lel­kére kötötte, hogy zománcozott rézedényekben főzze eledelét, hogy nyáron át szomja csillap­í­tására a vizet ecettel keverve igya, stb. . Fővárosi ügyek. — A társaskocsi-közlekedés rendezése és módosítása tárgyában a főkapitányság javaslatot tesz a tanácsnak, melynek lényeges része az, hogy a me­netrend megállapításában egyenlő jog biztosíttassék a rendőrségnek és a tanácsnak, annál is inkább, mert a menetrend miatti panaszok úgyis a rendőrség elé kerülnek. A társaskocsikon való közlekedés kezdete május—szeptemberig terjedő időszakban reggeli 6 óra, a téli hónapokban 7 óra ; az utolsó kocsi május— augusztusban 11 óráig, szeptemberben 10-ig, s téli hónapokban 9-ig tartozik közlekedni. A viteldíjak lát­hatóan kifüggesztendők a tulajdonos nevével együtt. Törött ablakú kocsinak közlekedni nem szabad. A kocsik minden út végével letörlendők és állandóan tisztán tartandók. Vak lovak, 5 évesnél fiatalabb és 15 évesnél öregebb, valamint 163 centiméternél ala­csonyabb lovakat a kocsik elé fogni nem szabad. Zárt oldalfalú kocsikban a dohányzás tilos még akkor is, ha el vannak különítve a helyek. Az útvonalon a föl és leszállásra megállóhelyeket kell kijelölni s eze­ken kívül a társaskocsinak megállania nem szabad. Ezek a javaslat lényegesebb pontjai. — ÚJ fővárosi nőiparis­­ola. A III. kerületi polgári leányiskolát a főváros kiegészítette két éves nőiskolával, mely egyenes folytatását képezi a polgári iskolának, úgy, hogy ennek IV. osztályából, mint fel­sőbb tanfolyamba a nőipariskola I. osztályába lehet átlépni. A belügyminiszter most a város e határoza­tát helyben hagyta s hozzájárult ahhoz is, hogy a ne­vezett polgári iskolánál már két év óta fönálló­­ nő­­ipartanfolyam tovább is fönmaradjon. A miniszter jóváhagyta a költségvetését is, azzal a kikötéssel, hogy az iskola fölszerelésénél és föntartásánál hazai gyárt­mányok használandók. — Tanárok sztrájkja. A fővárosi polgári és kereskedelmi iskolai tanárok sztrájkra készülnek. A tanárok ugyanis az érvényben lévő szabályzat szerint heti 18 órai tanításra vannak kötelezve. A tanítói fi­zetésrendezés életbeléptetése után azonban huszra emelik föl a heti óraszámot. Ez a fizetésrendezés ál­lítólag már a jövő január 1-én életbe lép. A fővárosi tanács e fizetésrendezést megelőzőleg már most föl­emelte húszra a tanórák számát s a tanügyi osztály ehhez képest állapította meg az egyes iskolák tan­rendjét. Ez az intézkedés nagy fölháborodást keltett a tanárok körében, annyival is inkább, mert lehetsé­ges, hogy a fizetésrendezés ügye még egy-két évig is elhúzódhatik. A tanárok körében mozgalom indult meg, hogy tiltakozzanak az óraszám fölemelése el­len, a­mely jogtalan és szabályzatellenes. A tanárok ki fogják jelenteni, hogy ragaszkodnak az érvényben lévő szabályzathoz és hetenkint az előírt 18 óránál többet nem tanítanak.­­ A Cserepesi úti temető egy része rozzant kőfallal van bekerítve, a­mi meglehetősen elüt a kő­bányai úton levő újabb kőfaltól. A fővárosi tanács elhatározta, hogy a régi kőfalat lebontja és helyébe új díszes kőfalat emeltet. — Köztisztasági reform. A főváros V. ke­rületében augusztus 1-je óta reggel 5 órától este 8-ig állandóan söprik az utcákat. Erre több száz munkást í­ebbet is törődtek volna vele, úgy, hogy 1578-ban III. Henrik udvarmesterének külön rendeletet kellett kiadni, melyben meghagyta, hogy „ő felsége akaratából minden reggel, mielőtt föl­ébredne, söpörjék el az udvaron, lépcsőn, az alsó és felső termekben meggyűlt szemetet.“ A meg-megnyiló ablakon át minden pillanatban hallatszott a figyelmeztető kiáltás: „gare à l’eau!“, vagy amint Madridban megszokták: „ague va!“ követve a kiürített medencéknek a sétáló nyakába zúduló tartalmától, melyek pisz­kosan tapadtak meg az épületek kiszögellésein s mocskos foltokat hagytak a falon, így volt ez a saint-germaini, vincennes-i, fontainebleaui úgynevezett kéjlakokban is. Párisban még az első császárság alatt ke­vés volt a járda ; ebben Bécs, London és Olasz­ország számos városa megelőzte a francia fővá­rost. Mindaddig, míg a hintók divatba nem jöt­tek, nem volt más mód a hirhedt, ragadós, fe­kete és kiállhatatlan bűzű párisi sár kikerü­lésére, mint hogy az udvaroncok lóháton jártak az udvarhoz, hátul a nyeregben asszonyaikkal. A közegészség követelményei iránti érzés fejletlenségét még jobban mutatja a kórházak akkori állapota. Mert habár Páris már 1788-ban negyvennyolc kórházat számlált, de voltak kö­zöttük olyanok, melyekben nem kevesebb, mint 2627 beteg feküdt majdnem egymáson, össze­vissza kavarodva; himlősök, betegágyas nők, sebesültek stb. Az ötvenkét hüvelyk szélességű ágyak voltakép két egyén befogadására voltak számítva, de azért hatot is gyömöszöltek egybe, hármat fejtől, hármat lábtól, úgy, hogy moccan­­niok sem lehetett egymástól. A betegek lepedőt szerződtettek, akiknek az a dolguk, hogy reggeltől es­tig seprővel kezükben járjanak az utcákon s a legki­sebb szemetet is azonnal eltisztitsák. Az uj módszer nagyon jónak bizonyult s a tanács elhatározta most, ho°y a jövő héttől kezdve a IV. kerületben a Kere­pesi- és az Andrássy-uton is életbelépteti. A reform­nak az a jó oldala is megvan, hogy ezzel a tanács ismét száz meg száz munka nélkül levő munkásnak ad aránylag elég jó bérrel foglalkozást. __ Budapest fő- és székváros t. főorvosi hivatalának kimutatása a heveny-ragályos kórok állásáról 1894. év aug. 19—augusztus 26-ig terjedő XXXIV. hetéről, a) Betegedés. Hagymáz 15. Himlő 9. Álhimlő 4. Bárányhimlő 1. Vörheny 31. Kanyaró 20. Roncs, toroklob 24. Torokgyík (croup) 7. Tra­choma 7. Vérhas 1. Hökhurut 1. Orbáné 7. Gyer­mekágyi láz 0. b) Halálozás. Hagymáz 2. Himlő 1. Álhimlő 0. Bárányhimlő 0. Vörheny 2. Kanyaró 5. Roncs, toroklob 5. Torokgyík (croup) 3. Trachoma 0. Vérhas 1. Hökhurut 1. Orbáné 0. Gyermekágyi láz 2. A betegek elkülönítése a lehetőségig, a fertőtlenítés, valamint egyéb óvintézkedések hatóságilag eszközöl­tettek. IRODALOM.

Next