Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)
1894-09-01 / 244. szám
PESTI HÍRLAP 1894. szeptember 1.3 . .......................... Rába, ez mind megtörténhetik, de akkor annál roszszabb következményekkel lehet azokra nézve, kik Bulgáriát oly szerencsétlenül kormányozzák. Én vissza fogok térni Belgrádba és innen fogom a tiszta és igaz bulgárpolitikát hirdetni.“ Zimonyba érkezve, ott egy hosszabb táviratot kapott Czankov úr, melynek következtében csak Belgrádig utazott és nem ment egyenesen Bulgáriába. Itt Belgrádban az Imperiál-szállodába hajtatott, elválásunk előtt még a következőket mondotta nékem: „Utazási tervemet csak annyiban változtattam meg, hogy rövid ideig Belgrádban fogok tartózkodni és azután egyenesen Szófiába utazom, tit ha lehet.“ Kérdésemre, hogy elismeri-e ő Coburg Ferdinand herceget Bulgária egyedüli legális fejedelméül? Így felelt: „Abban a percben, amelyben Boris herceg a görög nem egyesült egyház kebelébe fölvétetett, elismerjük mindannyian, én és elvtársaim a bolgár trónon a Coburg-dinasztia jogait és legalitását és készek vagyunk érette vérünket is ontani. És meg vagyok győződve, hogy a nemeslelkű orosz császár sem vonná meg kegyes jóindulatát Bulgáriától és annnak legális fejedelmétől. Rövid nyolc nap mindent meg fog mutatni.“ Külpolitikai hírek. Németalföldem a hollandi csapatok vereségre. Lombok szigetén kínos meglepetést és mély levertséget szült. Ez könnyen megérthető, ha meggondoljuk, hogy az exotikus gyarmatokon egy vereség milyen horderővel bír. Amint a benszülöttek belátják, hogy az eddig legyőzhetetlennek hitt hatalom megsebezhető, rögtön vége a tekintélynek és egyik köztársaság lázadása maga után vonja a másikét is. Ami pedig a lomboki vereség okait illeti, egy bennszülött fejedelem árulása okozta, akikről a "hollandi csapatok vezetősége azt hitte, hogy teljesen megbizhatik benne. A németalföldi kormány már is rendelkezett, hogy egy hadihajó és megfelelő számú katonaság Lombokba küldessék. Egyletek és intézetek. — A Magyar gazdasszonyok országosegyesülete értesíti a szülőket és gyámokat, hogy Damjanich utcai árvaházába tanitás és teljes ellátásra 6—12 éves fizető növendékeket is fölvesz. Az elemi osztályokban 250, a polgáriakban 300 fut az évi dij. Egyebekben Sarcsevics Betti, az árvaház igazgatónője, aki a Damjanich utca 29. száma alatt lakik, mindenben teljes fölvilágosítást ad a kérdezősködőknek. Hogy állott a dolog bizonyos edényekkel, melyeknek rendeltetésére itt nem akarunk bővebben kiterjeszkedni, tekintettel a finomabb odeur-i olvasókra ? Régi kéziratok vignette-jei mutatnak ilyeneket néha az ágy alatt vagy előtte s tudjuk, hogy p. o. Bajor Izabellának kettő volt belőle, melyektől nem tudott megválni , de viszont az is kétségtelen, hogy hasonló luxus csak a leggazdagabb háztartásokban talált otthont. Nem ismerte még ezt Chateaubriand grófnő", sem az iskolák, hotelek és magánházak s helyüket (hinni is szörnyűség!) még a gáláns I. Ferenc palotájában is a kandallók foglalták el; szegényebb néposztályoknál pedig egészen „tout á la mie“ volt a jelszó. Mikor a múlt század elején végre az úgynevezett garderobe-ok általánosan meghonosultak, semmi sem mutatja jobban a nagy respektust, melyben részesültek, mint az, hogy maga Rousseau, mint „Confession“-jában bevallja, órákat töltött benne, sőt az orleansi hercegnek nem derogált, inasaitól körülvéve, abban fogadni audiencián Noailles herceget. A szerencsétlen Mária Antóniának fölszentelésén Reimsben, magában a templomban állítottak föl egy ilyen „extra kabinetet“ a királynő számára, mely minden bizonynyal nem sokban maradhatott mögötte a Dubarry asszonyénak, melynek kiállításában az arany, a bársony és a maroquin vetélkedtek. Képzelhető, milyen látványt nyújtottak az utcák, sőt a legpompásabb épületek is, milyen a Louvre volt Párisban. Udvaron, lépcsőn, erkélyen, kapu mögött, mindenkinek szabad volt a vásár, anélkül, hogy a tulajdonosok jegeseké* (Az 1893. évi koleráról) a budapesti tiszti főorvosi hivatal részletes jelentést bocsájtott közre 176 lapra terjedő kötetben, melyhez egy színes térkép, két grafikus tábla, 8 táblázat és 6 helyszíni rajz van csatolva. A jelentés főleg a kolera okainak megállapításával foglalkozik, dr. Gebhardt tiszti főorvos nyomozási rendszere alapján. Az eljárást dr. Ötvös József rókuskórházi rendelő orvos hajtotta végre. A jelentés szerint 1893. év július 22-től december 5-ig 183 koleraeset fordult elő s ezek közül 109 halt meg. Legtöbb megbetegedés a VIII. és X. kerületben 31— 31, VII. kerületben 25, VI. kerületben 22 eset, legkevesebb az I II. és III. kerületben fordult elő. A katonák közül 18 kapta meg a kolerát. Sokan útról kolerabetegen érkeztek meg. Az eredményekből kitűnik, hogy kolerát főleg a koleracsiákkal fertőzött ivóvíz okozta s igy leginkább azok estek kolerába, akik akár közvetetlenül Duna-, akár szüretien, akár mesterségesen, akár természetesen szűrt (halpark) vezetéki vizet, akár a III. ker. bécsi úti téglagyár, akár a VI. ker. Szondy utcai 65. sz. ház kút-, akár a X. ker. gyömrői uti Guttmann-féle téglagyár agyaggödör vizét itták. A koleraesetek föllépése s az esőzés közt is összefüggés nyilvánult. Az eső ugyanis az ürülékkel fertőzött Dunapartot, vagy a kút, agyaggödör tájékát lemosta és igy a fertőző anyagot a vízbe juttató. S épp azért tapasztalták, hogy a koleraesetek leginkább és legnagyobb számban az esőzés után léptek föl, de midőn az eső igen nagy lett, a part alaposan megtisztulhatott, a koleracsirák forrása is megszűnhetett. A kolera föllépését a kutak vizével csakis 8 esetben volt lehetséges oki összefüggésbe hozni. * (Az uj sommás eljárás köréből) cím alatt dr. Reichard Zsigmondtól 43 lapra terjedő tanulmány jelent meg, mely az 1893. XVIII. t.-c. némely intézkedéseinek magyarázatát és szakszerű kritikáját képezi. A tanulmány először a Jogtudományi Közlönyben jelent meg, telve férgekkel; a szalmazsákokat ott mindjárt a a helyszínen ürítették ki és töltötték meg ismét. Ilyen volt a világ első városa, mikor még az emberi élet és egészség becsének tudata nem hatotta át a törvényhozást annyira, hogy annak védelmét kezébe ragadni hivatva érezte volna magát. Milyen állapotok uralkodhattak még másutt! Igazi korát meghaladó bölcsességet árult el József császár, mikor már a múlt század második felétől fogva közegészségügyi szervezetünk alapjainak lerakását megkezdte s a magyar királyi helytartótanácsot a „constitutio rei sanitatis“ végrehajtásával is fölruházta 1770. szept. 17-én. Diadala volt ez egy nagy elvnek, mely akkor még Európaszerte gyermekkorát élte, s mely a nemzet fizikai erői elhanyagolt érdekeinek buzgóbb fölkarolására tört utat. Igaz, hogy városaink korai fejlődése, az ipari munka mostoha helyzete egyelőre még csak halvány körvonalaiban engedte látni azt a nagy modern rendszert, mely a közegészségügyi és köztisztasági érdekek legmesszebb menő garanciáit ma a nagyvárosok hygiénikus építkezésében s a munkásosztály lakásviszonyaiban mutatja. De azért nem kevésbbé élénk és atyai érdeklődéssel gondoskodott József császár a nagy néposztályok egészségi viszonyainak közvetlenebb tényezőiről, amint azok a táplálkozásban, az orvosi és gyógyszerészi szolgálatban stb. jelentkeztek. Rendelet óvta a népet a kemény üszög, a méreggyökér vagy vizi-alma ellen, lelkére kötötte, hogy zománcozott rézedényekben főzze eledelét, hogy nyáron át szomja csillapítására a vizet ecettel keverve igya, stb. . Fővárosi ügyek. — A társaskocsi-közlekedés rendezése és módosítása tárgyában a főkapitányság javaslatot tesz a tanácsnak, melynek lényeges része az, hogy a menetrend megállapításában egyenlő jog biztosíttassék a rendőrségnek és a tanácsnak, annál is inkább, mert a menetrend miatti panaszok úgyis a rendőrség elé kerülnek. A társaskocsikon való közlekedés kezdete május—szeptemberig terjedő időszakban reggeli 6 óra, a téli hónapokban 7 óra ; az utolsó kocsi május— augusztusban 11 óráig, szeptemberben 10-ig, s téli hónapokban 9-ig tartozik közlekedni. A viteldíjak láthatóan kifüggesztendők a tulajdonos nevével együtt. Törött ablakú kocsinak közlekedni nem szabad. A kocsik minden út végével letörlendők és állandóan tisztán tartandók. Vak lovak, 5 évesnél fiatalabb és 15 évesnél öregebb, valamint 163 centiméternél alacsonyabb lovakat a kocsik elé fogni nem szabad. Zárt oldalfalú kocsikban a dohányzás tilos még akkor is, ha el vannak különítve a helyek. Az útvonalon a föl és leszállásra megállóhelyeket kell kijelölni s ezeken kívül a társaskocsinak megállania nem szabad. Ezek a javaslat lényegesebb pontjai. — ÚJ fővárosi nőiparisola. A III. kerületi polgári leányiskolát a főváros kiegészítette két éves nőiskolával, mely egyenes folytatását képezi a polgári iskolának, úgy, hogy ennek IV. osztályából, mint felsőbb tanfolyamba a nőipariskola I. osztályába lehet átlépni. A belügyminiszter most a város e határozatát helyben hagyta s hozzájárult ahhoz is, hogy a nevezett polgári iskolánál már két év óta fönálló nőipartanfolyam tovább is fönmaradjon. A miniszter jóváhagyta a költségvetését is, azzal a kikötéssel, hogy az iskola fölszerelésénél és föntartásánál hazai gyártmányok használandók. — Tanárok sztrájkja. A fővárosi polgári és kereskedelmi iskolai tanárok sztrájkra készülnek. A tanárok ugyanis az érvényben lévő szabályzat szerint heti 18 órai tanításra vannak kötelezve. A tanítói fizetésrendezés életbeléptetése után azonban huszra emelik föl a heti óraszámot. Ez a fizetésrendezés állítólag már a jövő január 1-én életbe lép. A fővárosi tanács e fizetésrendezést megelőzőleg már most fölemelte húszra a tanórák számát s a tanügyi osztály ehhez képest állapította meg az egyes iskolák tanrendjét. Ez az intézkedés nagy fölháborodást keltett a tanárok körében, annyival is inkább, mert lehetséges, hogy a fizetésrendezés ügye még egy-két évig is elhúzódhatik. A tanárok körében mozgalom indult meg, hogy tiltakozzanak az óraszám fölemelése ellen, amely jogtalan és szabályzatellenes. A tanárok ki fogják jelenteni, hogy ragaszkodnak az érvényben lévő szabályzathoz és hetenkint az előírt 18 óránál többet nem tanítanak. A Cserepesi úti temető egy része rozzant kőfallal van bekerítve, ami meglehetősen elüt a kőbányai úton levő újabb kőfaltól. A fővárosi tanács elhatározta, hogy a régi kőfalat lebontja és helyébe új díszes kőfalat emeltet. — Köztisztasági reform. A főváros V. kerületében augusztus 1-je óta reggel 5 órától este 8-ig állandóan söprik az utcákat. Erre több száz munkást íebbet is törődtek volna vele, úgy, hogy 1578-ban III. Henrik udvarmesterének külön rendeletet kellett kiadni, melyben meghagyta, hogy „ő felsége akaratából minden reggel, mielőtt fölébredne, söpörjék el az udvaron, lépcsőn, az alsó és felső termekben meggyűlt szemetet.“ A meg-megnyiló ablakon át minden pillanatban hallatszott a figyelmeztető kiáltás: „gare à l’eau!“, vagy amint Madridban megszokták: „ague va!“ követve a kiürített medencéknek a sétáló nyakába zúduló tartalmától, melyek piszkosan tapadtak meg az épületek kiszögellésein s mocskos foltokat hagytak a falon, így volt ez a saint-germaini, vincennes-i, fontainebleaui úgynevezett kéjlakokban is. Párisban még az első császárság alatt kevés volt a járda ; ebben Bécs, London és Olaszország számos városa megelőzte a francia fővárost. Mindaddig, míg a hintók divatba nem jöttek, nem volt más mód a hirhedt, ragadós, fekete és kiállhatatlan bűzű párisi sár kikerülésére, mint hogy az udvaroncok lóháton jártak az udvarhoz, hátul a nyeregben asszonyaikkal. A közegészség követelményei iránti érzés fejletlenségét még jobban mutatja a kórházak akkori állapota. Mert habár Páris már 1788-ban negyvennyolc kórházat számlált, de voltak közöttük olyanok, melyekben nem kevesebb, mint 2627 beteg feküdt majdnem egymáson, összevissza kavarodva; himlősök, betegágyas nők, sebesültek stb. Az ötvenkét hüvelyk szélességű ágyak voltakép két egyén befogadására voltak számítva, de azért hatot is gyömöszöltek egybe, hármat fejtől, hármat lábtól, úgy, hogy moccanniok sem lehetett egymástól. A betegek lepedőt szerződtettek, akiknek az a dolguk, hogy reggeltől estig seprővel kezükben járjanak az utcákon s a legkisebb szemetet is azonnal eltisztitsák. Az uj módszer nagyon jónak bizonyult s a tanács elhatározta most, ho°y a jövő héttől kezdve a IV. kerületben a Kerepesi- és az Andrássy-uton is életbelépteti. A reformnak az a jó oldala is megvan, hogy ezzel a tanács ismét száz meg száz munka nélkül levő munkásnak ad aránylag elég jó bérrel foglalkozást. __ Budapest fő- és székváros t. főorvosi hivatalának kimutatása a heveny-ragályos kórok állásáról 1894. év aug. 19—augusztus 26-ig terjedő XXXIV. hetéről, a) Betegedés. Hagymáz 15. Himlő 9. Álhimlő 4. Bárányhimlő 1. Vörheny 31. Kanyaró 20. Roncs, toroklob 24. Torokgyík (croup) 7. Trachoma 7. Vérhas 1. Hökhurut 1. Orbáné 7. Gyermekágyi láz 0. b) Halálozás. Hagymáz 2. Himlő 1. Álhimlő 0. Bárányhimlő 0. Vörheny 2. Kanyaró 5. Roncs, toroklob 5. Torokgyík (croup) 3. Trachoma 0. Vérhas 1. Hökhurut 1. Orbáné 0. Gyermekágyi láz 2. A betegek elkülönítése a lehetőségig, a fertőtlenítés, valamint egyéb óvintézkedések hatóságilag eszközöltettek. IRODALOM.