Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)

1894-11-01 / 305. szám

1894. november 1. PESTI H­­ ft L állásnak részben 1895. ápr. 1-ével, részben jul. 1­1-ével kezdődőleg való rendszeresítéséből fog állani. Kossuth Ferenc és a függetlenségi párt. A mai Magyarország írja : Kossuth Ferencnek a füg­getlenségi és 48-as pártkörben való tegnapi megjele­nése és az ezen alkalommal folytatott eszmecserék nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a közjogi ellenzék kebelében fölmerülő differenciák mielőbb megszüntettessenek és a párt ismét tömören álljon ki a politikai küzdelmek színterére. Kossuthnak volt alkalma meggyőződni, hogy a függetlenségi és 48-as párt a legnagyobb örömmel fogadja a közjogi ellenzék összes tagjainak egyesítésére vonatkozó törekvéseket és a maga részéről kés ebben az irányban kezde­­ményezőleg is föllépni. Reméljük, hogy ennek a föl­lépésnek meg is lesz az eredménye, hogy a függet­lenségi párt tagjai az anyapárthoz újólag csatlakozni fognak. Kossuthnak belépése a függetlenségi és 48- as pártba már csak rövid idő kérdése. Ő ugyan csak mint szerény közkatona kíván a párt további küzdelmeiben részt venni, de nincs semmi kétségünk az iránt, hogy ő azt a vezérlő szerepet fogja a pártban elfoglalni, mely az ő kiváltó egyéniségét méltán megilleti. Az egyházpolitikai javaslatok sorsa. A Bud. Tud. ma következő cáfolatot közli : Egy eszter­gomi távirat ma egész rémhistóriát mesél a legfelsőbb szentesítés alá terjesztett polgári házasságról szóló törvényjavaslat sorsa felől, mintha épen egyes buda­pesti lapok esztergomi levelezője volna őfelsége szándékainak letéteményese. A polgári házasságról szóló törvényjavaslat szentesítésének be nem követ­kezésére vonatkozó egész hirlelés meglehetős ügyetlen koholmány és hiteles értesüléseink alapján biztosan állíthatjuk, hogy senkinek sincs joga vagy csak tám­pontja­ is arra, hogy eféle állítást megkockáztathasson. A három egyházpolitikai törvényjavaslat csak tegnap terjesztetett a korona elé legfelsőbb szentesítés végett és pedig mindazon módosítások oknyomozó föltünte­tése kíséretében, amelyek az országgyűlés mindkét házában folyt tárgyalások alatt az eredeti javaslato­kon megejtettek. A törvényjavaslatok szentesítése tehát csak több nap múlva következk­dik be. A víg­színháznak nyújtandó kamatmentes állami kölcsönről szóló törvényjavaslat a jövő hét elején kerül tárgyalás alá a képviselőház bizott­ságaiban. Először a közigazgatási bizottság fogja hétfőn tanácskozás alá venni a javaslatot, aztán a pénzügyi bizottság. Mint értesülünk, még november hó folyamán a képviselőházban is napirendre fog a javaslat kerülni A képviselőház november hó 3-án, szomba­ton, d. u. 1 órakor ülést tart. A zurányi választókerületben, — mint minket megbízható forrásból értesítenek, —a jelölt­­ségi viszonyok következőleg állanak. Gróf Zichy Vla­dimir klerikális jelölt, voltaképen csak egy ember jelöltje. Komolyabb jelölt,’ Hackenberger Ernő és Batthyány László, egy alig nagykorú fiatal nagybirto­kos Köpcsényben. Ez utóbbit az esperességi gyűlés jelölte ki és nagy agitáció készül mellette úgy, hogy a 3 jelölt között erős küzdelem készül és érdekes választás ígérkezik nov. 6-ára. De azért alig kétséges, hogy Pulszky Ágost neve abszolút többséggel kerül ki az urnából, nem azért őszinte és igaz. A kocsistól azonban nem illik, hát Bethoven himnuszát fütyürészem, amelynél szebb hangokkal az erdőt a művészet nem köszöntötte meg. Élj soká, élj soká , V­oh szép erdő! A kocsis pedig előre mutat az ostor­­­­nyéllel: — Lefelé száll a köd, szép lesz az idő nagyságos uram, eltraffáltuk . . . Már látni is őket. A csőszháznál csakugyan koszolódnak. Kint van már mindenki és a Fucsek erdése nagyban osztogatja a szerepeket. Amint közeledünk, a vastagnyakú patikus a puskájával fenyegetőzik, mert tavaly kiírtam az újságba , de azért ő az első, aki megölel és ködös bajuszával összema­­szatolja az ábrázatokat. Nini, a Krumplih is itt van, a telek­könyvvezető ! Meg a Nero kutyája is. Szidják, hogy minek hozta el ezt a „dögöt“, ami mind a kettőjüknek rosszul esik. A Tuesek vet véget neki. — Pistrány, (t. i. Pista) maga megkötni ez a bájos állatocska disznóólba! Ért megette? Ez t. i. azt akaja jelenteni, hogy: meg­értette ? A Nérót óriási gyalázattal vezetik be a sertésólba, hogy az orrítása ne hulljék ki az erdőbe. A Krumpuch azt hiszi, hogy a szive addig meg fog repedni (t. i. a kutyáé), amire azután szegény Nérót tziverősítővel kínálgatják. Mindjárt el is kezd ordítani. A derék Fucsek pedig szaladgál és ren­dez, még­pedig mindet magyarul. Németül nem beszélne egy háza­t, mert már el van te-Paris, okt. 23. Kormány és ellenzék megint farkassze­met néznek tehát egymással a Bourbon-palo­­tában, hol a hosszú nyári szünet után imént kezdte ülésezéseit a francia kamara. S mond­juk ki mindjárt: a helyzet signaturája ezúttal is a bizonytalanság. A Dupuy-kabinet ép úgy megmaradhat még huzamos ideig a hatalom polcán, a­mint megbukhatik hamarosan. Egyik eshetőség sincs kizárva. A kormány feje fölött nem is egy, hanem több damoklesi kard lóg és léte tisztán attól függ, várjon megtarthatja-e késve rá, hogy csakis magyarul tud, egyelőre a cseh grammatika szabályai szerint, de az mind­egy. Nem adnám száz más olyan honfitársa­mért, aki a magyar grammatika szabályai szerint beszél­t németül. A reggeli pogácsa hamar be van kapva a csőszház előtt. Hörpentünk egyet, kiki a másik kulacsából és ismerkedünk. A régi spécik szi­ves gorombasággal fűszerezik a patinás barát­ságot s egy­ pár uj embert mutogatnak be. Többnyire fővárosi urak, szeplőtlenül foganta­­tott nyersbör­kamáslival. Akad közöttük isme­rős , a Becsky Franci (ennek egy szomorú sze­relmi históriája van, attól olyan halovány), a Monostory Pista, a Reichbauer Oszkár és a vé­­konylábú paragóniai főkonzul (különben teréz­városi bőrkereskedő), a­ki, úgy látszik, ope­rettre öltözködött és nem szarvasvadászatra. Úgy föl van hámozva, mint egy parádésló , mikor egyet lép, combját hátulról valami szíjon lógó acélszerszám verdesi. Azzal kezdték piszkálni, hogy az bizonyosan valami Maxim-féle golyó­szóró, de ő csak mosolygott. Később kisült, hogy kávémasina. És azután a többi , kocavadászok, friss levegőre pályázó milliomosok és egy jó alapok­kal bíró plébános. Nem is vadászat az, a­hol pap nincsen vagy legalább patikus. Hála isten­nek, itt van ez is, az is. A hegynek kanyaruló első gyalogúton esik meg az elosztozás. A derék Fucsek lukas zöld kalapja hol itt, hol ott keveredik el s iga­zítja a hajtókát a tenyere élével, csapatonkint. — Maga Pistrány arra egyenesen a lapos hegy felé vezetni ezt az öt akasztani való fatot­Az állami számvevőszék helyszíni vizs­gálatai. Az állami számvevőszék törvényes ellenőr­zési kötelességéből kifolyólag ez idén több állami hi­vatalnak és hatóságnak kezelését vizsgálta meg a hely­színen. És­pedig : a belügyi tárca körében a buda­pesti és pozsonyi csendőrkerületi parancsnokságokat, az angyalföldi elmebetegápoldát és a pozsonyi or­sz. kórházat; a pénzügyminiszter kezelése körében a p. v. igazgatósági számvevőosztályt és adóhivatalt Bras­sóban, M.-Vásárhelyt, Sepsi-Szent-Györgyön, és Te­mesvárt, a fővámhivatalt és dohányáru-raktárt Temes­várt és Brassóban s a jószágigazgatósági számvevőosz­­tályt dohánygyárat, sóhivatalt és lottóhivatalt Temesvárt; a kereskedelmi miniszter kezelése körében az államvasuti üzletvezetőséget Kolozsvárit s az állomási pénztárt ugyanott s Brassóban, M.-Vásárhelyt, Sepsi-Szent- Györgyön és Temesvárit s az utóbbi helyen a posta- és távirdaigazgatósági hivatalokat; a földmivelési tárca körében a ménesbirtok-gazdaságot és ménest Mezőhe­gyesen s a méntelepet Sepsi-Szent-Györgyön; a köz­oktatási tárca körében a kolozsvári egyetemet; az igazságügyi tárca körében az orsz. fegyintézetet Hla­­ván és Lipótvárt, az állami fogházat s kerületi bör­tönt Szegeden s a budapesti, m.-vásárhelyi, szegedi és temesvári törvényszéki fogházakat; a honvédelmi tárca körében pedig a Pozsonyban, M.-Vásárhelyen és Brassóban levő honvéd-gyalogezredi zászlóaljaknak s a Maros-Vásárhelyen levő honvéd-huszárezredi osz­tálynak pénz- és gazdászati kezelését. Kormány és ellenzék Franciaor­szágban, magának a döntő szavazásoknál a mérsékelt köztársasági párt frondeur-hajlamú elemeit Minden e körül fordul meg. A tulajdon­­képeni ellenzéki pártok, a jobboldal a radiká­lisok, és a szocialisták tudvalevőleg nem elég erősek a kormány megbuktatására, ha egy em­berként szavaznak is ellene. Mi több, a jobb­oldal tetemesebb részének támogatására a ka­binet bizton számíthat mindazon kérdésekben, melyek Franciaország hatalmának és prestigé­­nek emelésével, valamint a szélső törekvések leküzdésével állanak kapcsolatban. A kabinetre nézve a veszély másutt rej­tőzik. Megában a k­öztársasági centrumban, mely távolról sem alkot egységes, fegyelmezett kor­mánypártot, hanem különböző alcsoportokra oszlik. Innen az állandó bizonytalanság és a folytonos kormányválságok Franciaországban. Más körülmények között eléggé szilárdnak kellene tartani a parlamenti szünet után újra a kamara elé lépő kormány állását. Megóvta a Congo-egyezmény kérdésében­ Angolországgal szemben Franciaország érdekeit és pressigé­t. Eleget tesz a Madagaskár ellen tervezett expedíció által a megsértett nagyhatalmi érde­keknek és a nemzeti büszkeségnek. Bebizonyította a nagy őszi had­gyak­orlat­­ok sikere által, hogy Franciaország bizton szá­míthat háború esetében haderejére. Régóta nem élvezett nyugalmat biztosított az országnak a lefolyt hónapok alatt az anar­chizmus ellen hozott szigorú rendszabályok által. Pénzügyi és a munkásosztály érdekében előkészített reformjai által az egészséges alko­tások terére lép. Máshol mindez untig elegendő volna arra nézve, hogy egy ily politika talapzatán álló ka­binet nyugodtan nézhessen legalább a közelebbi jövő elé. Franciaországban azonban másként áll a dolog. Nemcsak az ellenzék minden árnya­lata, hanem a mérsékeltek egy része is egyet­ért abban, hogy ezen oly erősnek és egészsé­gesnek látszó kabinet meg van már érve a bukásra. A szocialisták és radikálisok legalább okát tudják adni e fölfogásnak. Szerintük Duph­y teljesen jobbra kanyarodott és duzzadó vitorlák­kal evez a reakció felé. Ha azonban közelebb­ről vizsgáljuk az érveket, melyekkel ama pártok lapjai ezen állításukat támogatják, és oly sem­miséggé törpülnek, mint a Casimir-Perier ellen emelt vádak. Tényleg a kormány reakcionárius politikája elleni elkeseredett támadások sem sar­kalnak egyében, mint a múlt kamarai ülésszak végén hozott anarchista törvényen, néhány sajtó­peren, melyet a kormány a bíróság megsértése miatt indított pár lap ellen és végre — horri­­bile dictu ! — azon, hogy a kormány elmozdi­val. Nem csináljatok nagy farmamentum, csag lassan sietni kelljetek, puskával durrantsam­, ha induljátok befele hajtásba ... No mit tátni a szájamat beeee ! Indulni, elere ! A kis had öt perc alatt alaposan szét van verve. A bocskoros, szűrös csoportok nesze hamar elvesz erre is, arra is, a vadászok közül pedig minden perc leteltével beereszt egyet az erdész a szálerdőbe. A gyöngébbeket jó ta­nác­csal is ellátja. . A stratégiai felvonulás megkezdődött s vagy egy órába tart, amig a hajtók valahol a másik hegyen hosszú láncba kapcsolódnak össze. Ugyanannyi időbe, amig emideát, velük épen szemben egy másik lánc készül el a vadászok­ból. Azután pedig még egy óra kell hozzá, a­mig a hajtók lánca halk neszszel végigsöpör, két hegyet is belefogva, a sűrűségen és ami futó vad abban rejtezik, egyenesen rászorítja a ké­szen álló fegyvercsövekre. Sok laikus ember kérdezte már tőlem (asszony még egy sem), hogy miben áll hát a vadászat gyönyörűsége voltaképen ? Hogy mi férfias és kellemes lehet abban, ha az ember egy megrémült nyulat fültövön talál, egy fölreb­bent foglyot lekap a levegőből, vagy pedig a megdobbanó őzikét, menekvő szarvast sziven­­lövi? Az avatatlan emberek ebben, úgy látszik, csak a silány vérengzési ösztön kielégítését ké­pesek fölismerni s ah ... az állatokkal rokon­érző gyöngéd, nemes szívük nem szorul el, ami­kor a villámfénynyel kivilágított fővárosi étte­remben a Jeannak orrukon keresztül odafuvo­­lázzák. a

Next