Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)

1894-11-04 / 308. szám

1894. november 4. PESTI HÍRLAP 7 menteni egy pár veszendőbe indult mandátumot: már Verhovay kibontotta itt ez irányban a zászlót. Nagy megyei ellenzéki gyűlést hirdetett, melynek egyetlen tárgya lett volna: mint kellene a magyar mezőgazdán segíteni, tekintettel a rossz termésre és az alacsony búza árakra. A nagy megyei nép­­gyűlés azonban annyira részvétlennek ígérkezett, hogy egyelőre jónak látták meg nem tartani. Most az egyes gyulai asztaltársaságok tanácskoznak a gyű­­­lés rendezésének módja iránt, de kevés biztató sikerrel. Jellemző a jegesedő néppárt szándékaira, hogy csöndesen a suba alatt való hallgatással egy antisze­mita részvénytársaságot hoztak össze. A részvény­­társaság célja: gőzmalom. Részvényessé csak keresz­tény lehet. Most a­miatt is van egy kis összekülöm­­bözés, hogy a végrehajtó­ bizottság, tekintettel a malom­ipar pangására, egy már üzemben levő malmot akar megvenni, melynek tulajdonosa véletlenül szívesen látja a recepciót; a részvényesek tudni sem akarnak a vételről, mert maguk is komikusnak találják, hogy antiszemita elveik ellenére ezt a malmot jó drágán megveszik és zsidót „boldogítsanak.“ Az ügyben két közgyűlés erős veszekedéssel, de eredmény nélkül, már tartatott is. úgy volt tervben, hogy a Klejber-pártiak, meg a középpárti tagjelöltek tüntetni fognak a város kép­viselőjének, Terényi Lajosnak minapában tartott be­számolója alkalmával. A tüntetés azonban elmaradt. És érdekes, hogy mért maradt el. Ebbe az időtájba esik, hogy Schlauch kardinális plébánia egy népszerű segédlelkészét, aki egyik szerzetes­rendből volt szolgálattételre kirendelve, át­­helyezte. A szakállas lelkész ritka népszerűségnek örvendett. Hogy a gyulai polgárság annyira fanatikus ellensége az egyházpolitikai javaslatoknak, az ő ér­deme. Tüzes beszédei mélységes hatással voltak hall­gatóságára, rendelkezett a hatás minden eszközével, magántársaságban pedig pótolhatatlan volt. A német­­városi templomból valóságos bucsujárás kisérte haza a népszerű lelkészt. Képzelhetni, hogy mily kellemet­len hit volt a segédlelkész távozása, de mily sok szó­beszéd eredt meg és mennyire megváltozott a han­gulat, midőn a páter áthelyezésével egyidejűleg a né­metváros egyik érdemes polgárának neje is eltűnt és a fészbehagyott menyecske eltűnését okozati össze­függésbe hozták a szent atya távozásával. A gyu­laiak egyszerre felejtették a képviselőnek szánt tünte­tést, sőt valószínűnek tartom, hogy ha Terényi ízlé­sével össze tudja egyeztetni, hogy egy pár oldaltáma­dást mérjen a kath. klérusra, még hatalmasan meg is éljenzik. Itt is „cherchez la femme.“ Előttem bizonyosnak látszik az, hogy a kath. néppárt a legtöbb helyen antiszemita allűrökkel fog hadakozni. És semmi sem volna szerencsétlenebb, mintha a választásokat most rendelnék el, mikor a kath. néppárt izgatószerei legjobban el vannak he­lyezve. Ellenkezőleg ! A választásokat elrendelni most nem szabad. Hadd nyíljék föl a szeme a népnek. És ehhez nem is kell semmi egyéb, csak­­ idő­­zött, követve általam. Ha a második utcában nem nézett volna vissza, kétségtelenül habozóbb maradok, így azonban mindinkább bizonyosra kezdtem fogni, hogy jó nyomon járok. Mert azt az illegetést és hintálózást is produkálta. Később mind gyakrabban tekintett hátra s világosan láttam, hogy menekülni igyekszik. Átjáró házakon surrant keresztül, még pedig hol az első, hol a második emeleten át. Moz­dulatot tett, hogy megállít egy robogó kocsit, hogy arra fölül és elvágtat. Bemenekült elha­gyott, szűk sikátorokba s ilyenkor mintha a lelkébe láttam volna, tudva, hogy mily terven töri az eszét. Be akart várni, meg akart támadni, talán lelőni és úgy állni tovább. Kínos, keserves vergődés volt ez reá, de eredménytelen. Igen jól tudhatta, hogy kivel van dolga. Mert hogy megismert, azt elárulta akkor, midőn a vendéglőbe léptem be. Tanúm erre a tükör. Rendkívül érdekelt és izgatott a jelenet. Mint a macskát, mikor az egeret futni engedi. Tanulni akartam a menekülésre törekvő bűnö­sök furfangját, tervét és észjárását. Arra is el voltam készülve, hogy a vízbe ugrik. De arra nem, a­mi bekövetkezett. Egyet fordult, irányt változtatott és a legjártabb utcába tért. Ott az­után megállapodott egy hotel előtt s úgy járt föl s alá, mintha légyottan lenne és valakit várna. Az óráját többször megnézte, azután pe­dig megcsóválgatta a fejét. Végre egyenesen oda lépett mellém és megemelte a kalapját. — Ugy­e, kérem, ön titkos rendőr? — kérdezte mosolygós ábrázattal. Annyira meglepett, hogy hamarosan nem tudtam szólni. Erre azonban nem is igen vára­kozott, mert beszélt tovább: — Itt, a másik utcában van a rendőrség. Fogjon karon és vezessen oda. Állítson a rendőr­főnök elé és mondja, hogy én vagyok az a sikkasztó bankár. Essünk keresztül hamarosan a dolgon. — De hát miért siet? — hebegtem meg­zavarodva. Karját a karomba akasztotta s miközben a rendőrség felé vezetett, bizonyos jóizüséggel szólott: — Megmondom őszintén. Valakit várok itt, a­kivel okvetlenül találkoznom kell és félek, hogy ön akkor csip­el, mikor épen érkezik. Most van még egy kis időm és­­elintézhetjük az ügyet. És egyáltalában ne zsenirozza magát, mert már ehez hozzá vagyok szokva. Most fog­nak el kilencedszer és remény­em, hogy jubi­lálhatok. Jöjjön kérem gyorsabban. Nincs sok időm. És nagyobb léptekkel vonzsolt a rendőrség épülete felé, amely már igen közel volt. Alig volt annyi önuralmam és erőm, hogy kiragadjam magam a karjaiból. És uccu, vesd el magad. Neki iramodtam az ellenkező irány­nak, mintha én lettem volna a sikkasztó és ő a titkos rendőr. Engem ugyan nem teszel ne­vetségessé atyámfia. Pedig, mélyen tisztelt uraim, ő volt a kö­rözött bankár. Szőröstül-bőröstül ő volt, a­mint azt meg is írta nekem egy ajánlott levélben, persze akkor, mikor már odább állott. Murai Károly: A bisztrai katasztrófa, (Saját tudósítónktól) Torda, nov. 1. A bisztrai nagy puskaporos-malomban, mint a vizsgálat megállapította, nem az idén történt az első robbanás. Hét esztendővel ezelőtt hasonló katasztrófa fenyegette a gyárat s hogy veszedelem, emberáldozat és nagyobb veszteség nélkül múlt el, annak lehetett köszönni, hogy kisebb mennyiségű robbanó­anyag volt benne fölhalmozva, mint most. Följegyzésre méltó, hogy az akkori robbanás miatt egyáltalában senkit sem vontak felelősségre. A most végképen elpusztult puskaporos-malom Bisztra községben a Bisztritóra patak partján állt. Az egyik parton volt a gyár a porszárító kamrákkal, a másik parton, meglehetősen távol a gyártól, a rak­tári helyiségeket helyezték el. Különös szeszélye a véletlennek, hogy a borzasztó rázkódtatás, amelynek a hatása mértföldekre terjedt s a gyár környékét mint­egy varázsütésre a fölismerhetetlenségig fordúlta, a a Bisztritóra jobb partján levő raktárt megkímélte a végső pusztulástól. A malomban, a­melyet másként azotin-repesztő gyárnak neveztek, bányarobbantásokhoz szükséges durva por készült. A verespataki, abrudbányai arany­bányák robbantószer-szükségleteit jóformán ez a lő­por-malom elégítette ki; innen szállították a robban­tásokhoz szükséges puskaport az egész bányavidékre. Eredetileg Ebergényi Józsefnek, az előkelő Eber­­gényi-család egyik dúsgazdag tagjának a tulajdona volt a gyár. Még a szabadságharc idején kezdte bir­tokolni, a­mikor a magyar a különösen a székely nemzetőrség nem egyszer vette igénybe a bisztrai puskaporos malom produktumát. Gábor Áron és az öreg Bern apó ágyúiból bisztrai puskapor szórta a kartácsot az ellenséges hadakra mindaddig, míg Jánku Ábrahám, a Bisztra szomszéd falujában született „ha­vasi király“ a maga mócaival hatalmába nem kerí­tette a bisztrai gyárat. A bisztrai puskaporos-malom innen kezdve nagy időn át az oláhok rablócsordáinak állt a hatalma és rendelkezése alatt. A forradalmi idők elmúltával Ebergényi József vagyoni állása annyira megingott, hogy a malmot a saját erejéből föntartani nem tudta volna. Ezért elfo­gadta egy Dregán nevű gazdag román parasztnak az ajánlatát, a­ki társul kínálkozott. Az elpusztult lőpor­malom tehát közös tulajdonuk volt s negyven-ötven munkást foglalkoztatott állandóan. Az eget­ földelrázó robbanás — mint a vizsgálat hitelesen megállapította — reggel hét órakor történt. Egész délelőtt égett a gyár környéke, eszeveszetten futkosott össze-vissza a falunak a malomban el nem foglalt része s a tűzveszedelem szinte magamagától lokalizálódva este felé. A szétszaggatott munkások közül egy asszonynak meg egy gyermeknek a tagjait a Bisztritóra patakban találták meg, amelynek a vi­zét pirosra festette az áldozatai: vére. Azt mutatják a jelek, hogy a gyárban és közelében a katasztrófa pil­lanatában csak tizenheten voltak: a három halott és a tizennégy sebesült. Miért menekült el onnan előbb az ötven főre menő munkáscsapat többi része, ezt még nem tudták kideríteni. A vizsgálatot meglehetősen könnyű szerrel be­­veszik, főszolgabíró várja az alispánt, az alispán várja a szolgabiróság részletes jelentését s még mindig nem szállt ki a helyszínére. Bírósági kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter — a mint érte­sülünk — az 1891. évi XVII. tek. 33 §-a alapján vizsgálóbírókul, illetőleg állandó helyettesekül a követ­kező királyi törvényszéki bírákat rendelte ki: I. a budapesti kir. ítélőtáblához tartozó kir. törvényszékek közül: II. a balassa­gyarmati kir. törvényszék területén vizsgálóbíróul: Jakobovics József kir. törvényszéki bí­rót, állandó helyettesül r.dr. Vida Géza kir. törvény­­széki bírót; 2., a besztercebányai kir. törvényszék terü­letére vizsgálóbíróul: Zelenka Károly kir. törvény­széki birót; 3., a budapesti kir. törvényszék területére vizgálóbírókal: dr. Haupt Albert, Balanyi Imre, Drill Béla, dr. ifj. Sárkány József kir. törvényszéki bírókat; állandó helyettesül: Lenk Gyula kir. tör­vényszéki birót; 4., az egri kir. törvényszék területére vizsgáló­­biróul: Búza Endre kir. törvényszéki birót; 5., az ipolysági kir. törvényszék területére vizs­gálóbíróul : Lupták Nándor kir. törvényszéki birót állandó helyettesül: Szecsányi Kajetán kir. törvény­­széki birót; 6., a kalocsai kir. törvényszék területére vizs­gálóbírói állandó helyettesül: Simon József kir. tör­vényszéki birót; 7., a kecskeméti kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: dr. Nagy Mihály kir. törvényszéki birót, állandó helyettesül Sebastiani Károly kir. tör­vényszéki birót; 8., a pestvidéki kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: dr. Bucz Lajos kir. törvényszéki birót; 9., a székesfehérvári kir. törvényszék terüle­tére vizsgálóbíróul: Zróczán Izidor kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül : Vlassits Sándor kir. tör­vényszéki birót; 10., a szolnoki kir. törvényszék területére vizs­gálóbírói állandó helyettesül: Horváth Vilmos kir. törvényszéki birót: 11., a debreceni kir. ítélőtáblához tartozó kir. törvényszékek közül: ■11., a debreceni kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: Harsányi Gusztáv kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Szalay József kir. tör­vényszéki birót; 12., a máramaros-szigeti kir. törvényszék terü­letére vizsgálóbíróul: Biró Vilmos kir. törvényszéki­­birót; állandó helyettesül: Kubek Elek kir. törvény­­széki birót; 13., a szatmárnémetii kir. törvényszék terüle­tére vizsgálóbíróul : dr. Papolczy Gyula kir. törvény­­széki birót; állandó helyettesül: Török Miklós kir. törvényszéki birót; 14., a zilahi kir. törvényszék területére vizs­gálóbíróul : Sass Elemér kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Balogh Győző kir. törvényszéki birót ; 111., a győri kir. ítélőtáblához tartozó kir. tör­vényszékek közül: 15., a győri kir. törvényszék területére vizs­­gálóbiróul : Németh Pál kir. törvényszéki birót ; állandó helyettesül : Sipos László kir. törvényszéki birót; 16., a komáromi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Pinkovich János kir. törvényszéki bi­rót; állandó helyettesül: Skoday László kir. törvény­széki birót ; 17., a soproni kir. törvényszék területére vizs­­gálóbiróul : Élő Ferenc kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Petz Gusztáv kir. törvényszéki birót ; 18., a veszprémi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Takács Lajos kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül Kisfaludy Miklós kir. törvény­­széki birót; 19., a szombathelyi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Simon Miklós kir. törvényszéki bi­rót ; állandó helyettesül: Szalay Imre kir.­­ törvény­­széki birót, 20., a zala­egerszegi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Baumgartner József kir. törvényszéki birót ; állandó helyettesül : Szalay László kir." tör­vényszéki birót. IV., a kassai kir. ítélőtáblához tartozó kir. tör­vényszékek közül: 21., a beregszászi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: Malonyay Gyula kir. törvényszéki bir

Next