Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)
1894-11-04 / 308. szám
1894. november 4. PESTI HÍRLAP 7 menteni egy pár veszendőbe indult mandátumot: már Verhovay kibontotta itt ez irányban a zászlót. Nagy megyei ellenzéki gyűlést hirdetett, melynek egyetlen tárgya lett volna: mint kellene a magyar mezőgazdán segíteni, tekintettel a rossz termésre és az alacsony búza árakra. A nagy megyei népgyűlés azonban annyira részvétlennek ígérkezett, hogy egyelőre jónak látták meg nem tartani. Most az egyes gyulai asztaltársaságok tanácskoznak a gyűlés rendezésének módja iránt, de kevés biztató sikerrel. Jellemző a jegesedő néppárt szándékaira, hogy csöndesen a suba alatt való hallgatással egy antiszemita részvénytársaságot hoztak össze. A részvénytársaság célja: gőzmalom. Részvényessé csak keresztény lehet. Most amiatt is van egy kis összekülömbözés, hogy a végrehajtó bizottság, tekintettel a malomipar pangására, egy már üzemben levő malmot akar megvenni, melynek tulajdonosa véletlenül szívesen látja a recepciót; a részvényesek tudni sem akarnak a vételről, mert maguk is komikusnak találják, hogy antiszemita elveik ellenére ezt a malmot jó drágán megveszik és zsidót „boldogítsanak.“ Az ügyben két közgyűlés erős veszekedéssel, de eredmény nélkül, már tartatott is. úgy volt tervben, hogy a Klejber-pártiak, meg a középpárti tagjelöltek tüntetni fognak a város képviselőjének, Terényi Lajosnak minapában tartott beszámolója alkalmával. A tüntetés azonban elmaradt. És érdekes, hogy mért maradt el. Ebbe az időtájba esik, hogy Schlauch kardinális plébánia egy népszerű segédlelkészét, aki egyik szerzetesrendből volt szolgálattételre kirendelve, áthelyezte. A szakállas lelkész ritka népszerűségnek örvendett. Hogy a gyulai polgárság annyira fanatikus ellensége az egyházpolitikai javaslatoknak, az ő érdeme. Tüzes beszédei mélységes hatással voltak hallgatóságára, rendelkezett a hatás minden eszközével, magántársaságban pedig pótolhatatlan volt. A németvárosi templomból valóságos bucsujárás kisérte haza a népszerű lelkészt. Képzelhetni, hogy mily kellemetlen hit volt a segédlelkész távozása, de mily sok szóbeszéd eredt meg és mennyire megváltozott a hangulat, midőn a páter áthelyezésével egyidejűleg a németváros egyik érdemes polgárának neje is eltűnt és a fészbehagyott menyecske eltűnését okozati összefüggésbe hozták a szent atya távozásával. A gyulaiak egyszerre felejtették a képviselőnek szánt tüntetést, sőt valószínűnek tartom, hogy ha Terényi ízlésével össze tudja egyeztetni, hogy egy pár oldaltámadást mérjen a kath. klérusra, még hatalmasan meg is éljenzik. Itt is „cherchez la femme.“ Előttem bizonyosnak látszik az, hogy a kath. néppárt a legtöbb helyen antiszemita allűrökkel fog hadakozni. És semmi sem volna szerencsétlenebb, mintha a választásokat most rendelnék el, mikor a kath. néppárt izgatószerei legjobban el vannak helyezve. Ellenkezőleg ! A választásokat elrendelni most nem szabad. Hadd nyíljék föl a szeme a népnek. És ehhez nem is kell semmi egyéb, csak időzött, követve általam. Ha a második utcában nem nézett volna vissza, kétségtelenül habozóbb maradok, így azonban mindinkább bizonyosra kezdtem fogni, hogy jó nyomon járok. Mert azt az illegetést és hintálózást is produkálta. Később mind gyakrabban tekintett hátra s világosan láttam, hogy menekülni igyekszik. Átjáró házakon surrant keresztül, még pedig hol az első, hol a második emeleten át. Mozdulatot tett, hogy megállít egy robogó kocsit, hogy arra fölül és elvágtat. Bemenekült elhagyott, szűk sikátorokba s ilyenkor mintha a lelkébe láttam volna, tudva, hogy mily terven töri az eszét. Be akart várni, meg akart támadni, talán lelőni és úgy állni tovább. Kínos, keserves vergődés volt ez reá, de eredménytelen. Igen jól tudhatta, hogy kivel van dolga. Mert hogy megismert, azt elárulta akkor, midőn a vendéglőbe léptem be. Tanúm erre a tükör. Rendkívül érdekelt és izgatott a jelenet. Mint a macskát, mikor az egeret futni engedi. Tanulni akartam a menekülésre törekvő bűnösök furfangját, tervét és észjárását. Arra is el voltam készülve, hogy a vízbe ugrik. De arra nem, ami bekövetkezett. Egyet fordult, irányt változtatott és a legjártabb utcába tért. Ott azután megállapodott egy hotel előtt s úgy járt föl s alá, mintha légyottan lenne és valakit várna. Az óráját többször megnézte, azután pedig megcsóválgatta a fejét. Végre egyenesen oda lépett mellém és megemelte a kalapját. — Ugye, kérem, ön titkos rendőr? — kérdezte mosolygós ábrázattal. Annyira meglepett, hogy hamarosan nem tudtam szólni. Erre azonban nem is igen várakozott, mert beszélt tovább: — Itt, a másik utcában van a rendőrség. Fogjon karon és vezessen oda. Állítson a rendőrfőnök elé és mondja, hogy én vagyok az a sikkasztó bankár. Essünk keresztül hamarosan a dolgon. — De hát miért siet? — hebegtem megzavarodva. Karját a karomba akasztotta s miközben a rendőrség felé vezetett, bizonyos jóizüséggel szólott: — Megmondom őszintén. Valakit várok itt, akivel okvetlenül találkoznom kell és félek, hogy ön akkor csipel, mikor épen érkezik. Most van még egy kis időm éselintézhetjük az ügyet. És egyáltalában ne zsenirozza magát, mert már ehez hozzá vagyok szokva. Most fognak el kilencedszer és reményem, hogy jubilálhatok. Jöjjön kérem gyorsabban. Nincs sok időm. És nagyobb léptekkel vonzsolt a rendőrség épülete felé, amely már igen közel volt. Alig volt annyi önuralmam és erőm, hogy kiragadjam magam a karjaiból. És uccu, vesd el magad. Neki iramodtam az ellenkező iránynak, mintha én lettem volna a sikkasztó és ő a titkos rendőr. Engem ugyan nem teszel nevetségessé atyámfia. Pedig, mélyen tisztelt uraim, ő volt a körözött bankár. Szőröstül-bőröstül ő volt, amint azt meg is írta nekem egy ajánlott levélben, persze akkor, mikor már odább állott. Murai Károly: A bisztrai katasztrófa, (Saját tudósítónktól) Torda, nov. 1. A bisztrai nagy puskaporos-malomban, mint a vizsgálat megállapította, nem az idén történt az első robbanás. Hét esztendővel ezelőtt hasonló katasztrófa fenyegette a gyárat s hogy veszedelem, emberáldozat és nagyobb veszteség nélkül múlt el, annak lehetett köszönni, hogy kisebb mennyiségű robbanóanyag volt benne fölhalmozva, mint most. Följegyzésre méltó, hogy az akkori robbanás miatt egyáltalában senkit sem vontak felelősségre. A most végképen elpusztult puskaporos-malom Bisztra községben a Bisztritóra patak partján állt. Az egyik parton volt a gyár a porszárító kamrákkal, a másik parton, meglehetősen távol a gyártól, a raktári helyiségeket helyezték el. Különös szeszélye a véletlennek, hogy a borzasztó rázkódtatás, amelynek a hatása mértföldekre terjedt s a gyár környékét mintegy varázsütésre a fölismerhetetlenségig fordúlta, a a Bisztritóra jobb partján levő raktárt megkímélte a végső pusztulástól. A malomban, amelyet másként azotin-repesztő gyárnak neveztek, bányarobbantásokhoz szükséges durva por készült. A verespataki, abrudbányai aranybányák robbantószer-szükségleteit jóformán ez a lőpor-malom elégítette ki; innen szállították a robbantásokhoz szükséges puskaport az egész bányavidékre. Eredetileg Ebergényi Józsefnek, az előkelő Ebergényi-család egyik dúsgazdag tagjának a tulajdona volt a gyár. Még a szabadságharc idején kezdte birtokolni, amikor a magyar a különösen a székely nemzetőrség nem egyszer vette igénybe a bisztrai puskaporos malom produktumát. Gábor Áron és az öreg Bern apó ágyúiból bisztrai puskapor szórta a kartácsot az ellenséges hadakra mindaddig, míg Jánku Ábrahám, a Bisztra szomszéd falujában született „havasi király“ a maga mócaival hatalmába nem kerítette a bisztrai gyárat. A bisztrai puskaporos-malom innen kezdve nagy időn át az oláhok rablócsordáinak állt a hatalma és rendelkezése alatt. A forradalmi idők elmúltával Ebergényi József vagyoni állása annyira megingott, hogy a malmot a saját erejéből föntartani nem tudta volna. Ezért elfogadta egy Dregán nevű gazdag román parasztnak az ajánlatát, aki társul kínálkozott. Az elpusztult lőpormalom tehát közös tulajdonuk volt s negyven-ötven munkást foglalkoztatott állandóan. Az eget földelrázó robbanás — mint a vizsgálat hitelesen megállapította — reggel hét órakor történt. Egész délelőtt égett a gyár környéke, eszeveszetten futkosott össze-vissza a falunak a malomban el nem foglalt része s a tűzveszedelem szinte magamagától lokalizálódva este felé. A szétszaggatott munkások közül egy asszonynak meg egy gyermeknek a tagjait a Bisztritóra patakban találták meg, amelynek a vizét pirosra festette az áldozatai: vére. Azt mutatják a jelek, hogy a gyárban és közelében a katasztrófa pillanatában csak tizenheten voltak: a három halott és a tizennégy sebesült. Miért menekült el onnan előbb az ötven főre menő munkáscsapat többi része, ezt még nem tudták kideríteni. A vizsgálatot meglehetősen könnyű szerrel beveszik, főszolgabíró várja az alispánt, az alispán várja a szolgabiróság részletes jelentését s még mindig nem szállt ki a helyszínére. Bírósági kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter — a mint értesülünk — az 1891. évi XVII. tek. 33 §-a alapján vizsgálóbírókul, illetőleg állandó helyettesekül a következő királyi törvényszéki bírákat rendelte ki: I. a budapesti kir. ítélőtáblához tartozó kir. törvényszékek közül: II. a balassagyarmati kir. törvényszék területén vizsgálóbíróul: Jakobovics József kir. törvényszéki bírót, állandó helyettesül r.dr. Vida Géza kir. törvényszéki bírót; 2., a besztercebányai kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: Zelenka Károly kir. törvényszéki birót; 3., a budapesti kir. törvényszék területére vizgálóbírókal: dr. Haupt Albert, Balanyi Imre, Drill Béla, dr. ifj. Sárkány József kir. törvényszéki bírókat; állandó helyettesül: Lenk Gyula kir. törvényszéki birót; 4., az egri kir. törvényszék területére vizsgálóbiróul: Búza Endre kir. törvényszéki birót; 5., az ipolysági kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Lupták Nándor kir. törvényszéki birót állandó helyettesül: Szecsányi Kajetán kir. törvényszéki birót; 6., a kalocsai kir. törvényszék területére vizsgálóbírói állandó helyettesül: Simon József kir. törvényszéki birót; 7., a kecskeméti kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: dr. Nagy Mihály kir. törvényszéki birót, állandó helyettesül Sebastiani Károly kir. törvényszéki birót; 8., a pestvidéki kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: dr. Bucz Lajos kir. törvényszéki birót; 9., a székesfehérvári kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: Zróczán Izidor kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül : Vlassits Sándor kir. törvényszéki birót; 10., a szolnoki kir. törvényszék területére vizsgálóbírói állandó helyettesül: Horváth Vilmos kir. törvényszéki birót: 11., a debreceni kir. ítélőtáblához tartozó kir. törvényszékek közül: ■11., a debreceni kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: Harsányi Gusztáv kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Szalay József kir. törvényszéki birót; 12., a máramaros-szigeti kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: Biró Vilmos kir. törvényszékibirót; állandó helyettesül: Kubek Elek kir. törvényszéki birót; 13., a szatmárnémetii kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : dr. Papolczy Gyula kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Török Miklós kir. törvényszéki birót; 14., a zilahi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Sass Elemér kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Balogh Győző kir. törvényszéki birót ; 111., a győri kir. ítélőtáblához tartozó kir. törvényszékek közül: 15., a győri kir. törvényszék területére vizsgálóbiróul : Németh Pál kir. törvényszéki birót ; állandó helyettesül : Sipos László kir. törvényszéki birót; 16., a komáromi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Pinkovich János kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Skoday László kir. törvényszéki birót ; 17., a soproni kir. törvényszék területére vizsgálóbiróul : Élő Ferenc kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül: Petz Gusztáv kir. törvényszéki birót ; 18., a veszprémi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Takács Lajos kir. törvényszéki birót; állandó helyettesül Kisfaludy Miklós kir. törvényszéki birót; 19., a szombathelyi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Simon Miklós kir. törvényszéki birót ; állandó helyettesül: Szalay Imre kir. törvényszéki birót, 20., a zalaegerszegi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul : Baumgartner József kir. törvényszéki birót ; állandó helyettesül : Szalay László kir." törvényszéki birót. IV., a kassai kir. ítélőtáblához tartozó kir. törvényszékek közül: 21., a beregszászi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróul: Malonyay Gyula kir. törvényszéki bir