Pesti Hírlap, 1894. december (16. évfolyam, 335-364. szám)

1894-12-04 / 338. szám

s lehet. Kijelenti, hogy a szeszmonopólium híve. Kifo­gást tesz­­az ellen, hogy a kormány az országos gaz­dasági egylet ügyébe beleavatkozik és a hivatalnoko­kat befolyásolja s e tekintetben nyilatkozatot kér. A költségvetést nem fogadja el. (Élénk h­elyeslés a bal­oldalon.) "­r Festetics Andor gróf földművelési miniszter. . . T. ház! Minekutána a miniszterelnök úr tud­tommal már­is egész határozottsággal kijelentette azt, hogy ezen gazdasági egyesületi u. n. pues-kérd­ésben a kormány befolyást nem gyakorolt, hogy azon egész mozgalomtól távol állok­, én legalább is nagyon fur­csának találom azt, hogy az igen­­, képviselő­­úr föl­hív engem arra, hogy én itt nyilatkozzam. Én azt hiszem, hogy a szolidaritás legprimitívebb fogalma önmagában foglalja azt, hogy ha az elnök a kormány nevében egy kijelentést tesz, az kötelező az egész , kormányra. De ha a képviselő úr magánfölfogási irányzata ezt óhajtja, szíves­en megfelelek e helyről kötelességszerűen annak is, és ismételve kijelentem azt, hogy a földmivelésüügyi miniszternek magának semmiféle befolyása ezen ügyre nem volt és nem is lesz. A mi pedig minisztériumomnak illető tisztvise­lőit illeti, azok ott nem mint miniszteri hivatalnokok, hanem mint privát­ egyének foglalják el ott viselt tisz­tüket. Hogy pedig mint privát­ ember hogyan véleke­dik valaki, arra nekem befolyásom nincs és arra nem is akarok befolyást gyakorolni. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől és a középen.) mint privát emberek tisztán az ő felelősségük alatt járnak el és én abba nem elegyedem és tisztelem azt, hogy ha ők is irá­nyomban ugyanazon elven állanak. (Helyeslés jobb­­felől.) Kérem ezen válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az idő előhaladván, a tárgyalást hol­napra halasztja. Az ülést bezárja. Ülés vége d. u. 2 óra, 5 perckor. Indemnity. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök a ház mai ülésén terjesztette be az 1895. év első két hónapjá­ban viselendő állami kiadásokról szóló következő tör­vényjavaslatot: 1. §. A minisztérium fölhatalmaztatja, hogy a magyar korona országaiban jogérvényes adókra és állami jövedékekre vonatkozó összes — jelenleg fön­­álló vagy ezután hozandó — törvényeket, azok idő­közben bekövetkezhető módosításainak figyelembevé­telével, az 1895. év első két hónapjában érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat az alább következő szakaszokban meghatározott módon fedez­­hesse. 2. § A kiadásokra nézve az 1894. évi állami költségvetésről szóló 1893. évi XXXI. törvénycikk rendelkezései irányadók, felhatalmaztatik azonban a kormány, hogy oly kiadásokat is fedezhessen ezen törvény életbe lépte alatt, a­melyek időközben alko­tott külön törvények, vagy törvényes intézkedések folytán fedezendők, de úgy ezen, valamint általában minden — a jelen törvénynyel adott fölhatalmazás alapján teendő — kiadás, az 1895. évi költségvetés keretébe lesz beillesztendő. 3. §. Jelen törvény 1895. évi január hó 1-én lép életbe, de hatálya az 1895. évi állami költség­­vetésről szóló törvény életbeléptével megszűnik ; végre­hajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Budapesten, 1891. december hó 4-én. Wekmte Sándor s. k. a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök. Indoklás. Az 1895. évi költségvetési előirányzatra vonat­kozó előterjesztésemet az országgyűlés őszi ülés­szakának megnyílta után, jelesül már folyó évi októ­ber hó 9-én benyújtottam az országgyűlés képviselő­­házának. Tekintettel azonban a törvényhozás mindkét háza által a tárgy fontosságához mérten szükség­­lendő időre, nincs kizárva az a lehetőség, hogy az erre vonatkozó előterjesztések ez év folyamán tör­vényerőre már nem fognak emelkedhetni.­­ Ennél­­fogva a végből, hogy a közadók kivetésére és be­szedésére, valamint a jövedékek kezelésére törvényes alap nyujtassék s az állam összes szükségletei a jövő 1895. évi január hó 1-jétől fedezve legyenek, van szenesem a jelen törvényjavaslatot tisztelettel bemutatni. A törvényjavaslat 1. §-a fölh­atalmazza a mi­nisztériumot, hogy a magyar korona országaiban jog­érvényes adókra s állami jövedékekre vonatkozó összes, jelenleg fönnálló, vagy ezentúl hozandó tör­vényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításai­nak figyelembe vételével, az 1895. év első két hónap­jában "érvényben tarthassa s az ezek alapján befolyó adókból s egyéb jövedelmekből az állami kiadásokat fedezhesse. Ezekre az állami kiadásokra nézve a javaslat 6. §-a szerint az 1894. évi állami költségvetésről PE­S­TI HÍRLAl szóló 1893. évi XXXI. törvénycikk határozmányai irányadók. Minthogy azonban oly kiadások is állhatnak elő, a­melyek törvényes intézkedésen alapulnak, de számszerűen eddig nincsenek megállapítva, arra is fölhatalmazást kell kérnem, hogy e kiadások is fedez­tethessenek. Ugyancsak ennek szakasznak rendelkezései sze­rint, a javaslatban kért fölhatalmazás alapján tett kiadások az 1895. évi állami költségvetés keretébe il­­lesztendők, a­mely költségvetésre vonatkozó törvény életbelépte napjával — a 3. §. értelmében — a föl­hatalmazás hatályát vesztené, a téli műtárlat kitüntetései és még valami. A jövő hét folyamán fog eldőlni az idei téli műtárlat állami aranyérmeinek és nagy díjainak sorsa. Hogy e díjak kinek jutnak, az persze még sötét titok, de egy csöppet se tartjuk érdektelennek föllebbenteni már előre is a fátyolt e titokról, mert hisz a fejlet­tebb műértékű közönséget, mely hála istennek úgy a fővárosban mint a vidék egyes pontjain szépen sza­porodik, ez a kérdés is csak érdekli annyira, mint a sport közönséget a tippelés. Nem nagyon hízelgő ugyan művészeinkre a sportra való hivatkozás, de már csak azért is e mel­lett kell maradnunk, mert a nagyközönség úgy egyik mint másik kérdésben meglehetősen tájékozatlan, mert miként a turf zöld gyepén, úgy a műcsarnok bordeauxvörös falán is kiszámíthatlanok az esélyek s ha a training-masterek kalkulációiról beszélnek egye­sek az sem lehetetlen, hogy a juryknek is vannak titkos favoritjeik, kiket kiváló előszeretettel tolnak előre, mikor egy-egy állami arany­érem vagy társu­­lati­ nagydíj lesz esedékes. Vegyük sorra tehát a műtárlat idei kiválóbb műtárgyait és kísértsük meg az igazság folytonos szemmeltartásával művészeink nyerési estélyeit mér­legelni. Legelső kitüntetés minálunk az 500 frankos ál­lami aranyérem. Ez olyan dicsőség, melyet csak nagy kaliberű művészi egyéniségek nyerhetnek el és pedig miután 1891-ben Horovitztól azzal tagadták meg, hogy portrait nem kaphatja, csakis kompozíció s miután 1893-ban Bihari Sándor inkább eddig el­ért művészi sikereiért, mint „Az ő nótája“ c. genre­­képéért kapta, e dij kiadásának föltételeit olyformán vonhatnék össze, hogy állami aranyéremmel csakis ki­váló múlttal l­vő művész magasabb fokon álló kom­pozíciója tüntethető ki. A Miföldi mű­vészek részére alapított állami aranyérem odaítélése még nem sok fejtörést okozott pályabiráinknak. Minden alkalommal van egy-két mű­remek téli tárlatunkon s itt inkább politikai, mint személyi érdekek nyomnak a latban. Ha pl. 5 éven át olaszoknak vagy németeknek ítélnék oda az ér­met, a többi nemzet fiai megokolnának, mert azt hihetnék, hogy nálunk szövetséges politikát űznek a műcsarnok falai közt. Angol, lengyel és orosz máig se kaptak még aranyérmet, de ők az okai, miért nem küldik el remekeiket. Az idei tárlaton, minden politi­kától eltekintve, első­sorban Courtens, a tárlatainkon évek óta kitűnő művekkel szereplő belga művész jöhet figyelembe. „Hazatérő nyáj“ című műve pedig minden eddigieknél jobb. Mellette a német Uhde Fritz „Karácsonyest" című műve tűnik föl. Ez a német mester, ki 1879—80-ban Munkácsy tanítványa is volt, szintén sok aranyérmet hazavitt már a tárla­tokról. Azonban alig ismerjük, sőt mindjárt a nagy­teremben elhelyezett „Jövendölés a pásztoroknak­, c. festménye gyöngeségeket is árul el. Elsőrangú és többször díjazott ma az olasz Zanetti Miti „Nyuga­lom“ c. tájképe is, de úgy ez, mint a többi külföldi mestermű nem állja ki amazokkal a versenyt. A magyar művészek részére kiadandó állami arany­érem kérdése már nehezebben dönthető el. Lotz és Vastagh portraitje és Strobl remek Vsáky Albinja a kompozíciókra való hivatkozás után figyel­men kívül esnek s a tárlaton még három művet ta­lálunk, melyek éremre számíthatnának. Ezek : Mar­­gittay Tihamér „Utolsó szerelem“, Pataky László „Krumpliszüret“ és Vastagh­ Géza „Ki a legény a csárdában ?“ c. művei. Előbbi kettőnél tekintetbe vettük a művészi múltat is, s ez ugyan Vastagh Gé­zánál sem kicsinylendő, de mégsem olyan mint pl. Margittaynál, ki a magyar szalon gén­et alapapította meg, vagy Patakynál, ki művészi pályájának kezdetén igazi virtuozitással festette vászonra a magyarabbnál magyarabb thémákat, azután átcsapott loyális csata­festőnek s most franciáskodik. Krumpliszüretje is min­­mindenesetre Bretagneban történik. Nagyon világos tehát, hogy épen a Bihari tavalyi kitüntetésének szem előtt tartásával csakis Margíttay kaphatja idén az aranyérmet és pedig hangsúlyozásával annak, hogy kiváló múltja van, egészen uj gen­et alapított meg s azt következetesen folytatja s a tárlaton levő műve is a rendistül finoman m­ancirozott lelki állapot ecse­telésével egyike a legjobbaknak. A műttámt két nagy dija volna még hátra. A műtársulati 2000 frtos nagydíj s a Svárolyi-díj. A tár­sulati nagydíj elnyerése anyagi és erkölcsi diadallal is jár. Rendszerint igen törekvő és nagytehetségű fiataljaink kapják, így múlt évben Pap Henrik, azelőtt Fadrusz, majd Csók István, stb. ismertebb művészünk kapta, mind olyanok, kiknek fényes tehetsége isme­retes. Azáltal, hogy az idén már 2000 frtra emelték föl e díjat, megfelel már címének is. (de hát hol va­gyunk még az 50,000 frtos lóverseny-díjaktól?) A díj elnyerése már nagyobb kitüntetés, de egyúttal nagyobb szabású műnek is kell odaadni. Ez a díj idén föltétlenül Vastagh Gézát illeti meg, annyival is inkább, mert hisz az aranyéremtől kisebb művészi múltjánál fogva esik el. Indokolásában különösen hang­súlyoznám az utolsó ecsetvonásig megfigyelt s meg­festett részleteket s a minden izében való magyaros­ságot, ami egy kizárólagos állatfestiményben bizonyára nem a legkönnyebb föladat. Hátra volna még az 1000 frtos Károlyi-dij melyet Károlyi Tibor gróf előkelő lakások díszítésére , kiválóan alkalmas művek díjazására alapított. E díj­nál figyelembe veszszük Márk Lajos „Kisértés“ c. művét, Jendrassik Jenő „Vége" c. genreképét és Tölgyessy Arthur „A réten" c. tájképét. Márk Lajos művét első­sorban említjük a nehéz probléma sikeres megoldásáért és a sok alak találó jellemzéséért. Jendrassik műve csak egy alak, de igazán érző lé­lekkel megfestve, kár hogy részleteit s különösen a szőnyeg kidolgozását elnagyzotta, még jobban árt azon­ban nevének a 212. számú „Atelier-látogatás“ c. műve, melyet gyöngesége miatt kiállítani se lett volna szabad. Tölgyessy jóhangzású nevének is épen ez árt, bár tőle már nagyon sok szép művet láttunk. Mindent összegezve a kiállítás kitüntetéseinek így kellene megesni : Külföldiek aranyérme: Courtens. Magyarok aranyérme: Margíttay vagy Pataky. Társulati nagy díj: Vastagh Géza. Károlyi díj: Márk Lajos vagy Jendrassik. De hátra van még az a „még valami". A klikkek befolyása s akkor az is megeshetik, hogy Margíttay helyett Jendrassik s Vastagh Géza helyett talán Hufnagel Hermina (a kiállítás legártatlanabb csendéletképéve!) kapja a kitüntetést. A Károlyi-díjat pedig, mely előkelő lakások díszítésére kiválóan alkal­mas műnek való, Márk helyett Róna Józsefnek adják a Klapka-siremlék gipsz-masszájáért. Kézdi-Kovács László. I.Uirít, Kapván­yv Megyék és városok. Győrmegye tisztikarában legközelebb néhány változás áll be. Győri levelezőnk értesülése szerint Laszberg Rudolf gróf főispán megyei levéltárossá Vu­­káilovics Vilmos számtisztet, számtisztté Hatala, ed­digi helyettest fogja kinevezni. Január elsejével a má­jusi választásig ideiglenesen egy ujonan szervezett szolgabirói állás volna betöltendő. Ezen munkaerőre régen volt szükség, de most meg az a nagy kérdés, hogy lesz-e reá alkalmas pályázó. Egyletek és intézetek. — A „budapest-józsefvárosi polgári kör“ december hó 7-én (pénteken) saját közhelyiségében (VIII. ker., József-körút 55. sz. a.) társasvacsorával és tánccal egybekötött hangversenyt rendez.­­ A „Budapesti III. ker. Leány-Egylet“ december hó 15-én az „Ifjúsági Zenekar“ szíves közreműködésével a „Korona“ vendéglő összes ter­meiben saját betegsegélyző pénztára javára egy zárt­körű táncvigalommal egybekötött jótékonycélú hang­versenyt rendez.

Next