Pesti Hírlap, 1895. január (17. évfolyam, 1-31. szám)
1895-01-01 / 1. szám
1895.. január 1. p esti hírlap az a szokatlan lanszírozása hűen Hédervárynak, nem annyira a szabados párti, mint inkább az ellenzéki sajtó orgámai részéről, akiknek legelső sorban kellene mérlegelniök azt az abnormis állapotot, mely egy parlamenti körökkel kontinuitásban nem ő, politikai iskolájánál fogva egész más vinyok között idomult, bár elismerjük, hog jelentékeny és eddigi minőségében nélkülözetlen adminisztratív egyéniség favorizálása kiáll. Érdekkel várjuk mindentre a fejleményeket, de nagy csapásnak tűnik e jelölést, ha az a szabadelvű párt kvakt egységének szétdarabolására vezetne, más is inkább, mert e párt nem háríthatná magától a következetlenség vádját, ha úgyizt a jelöltet, akit sokkal kedvezőtlenebb visgok között vezérének politikai eltérő nézet miatt oly határozottan vonakodott elfogadni ést minden garancia nélkül hanyatt homloka volná föl és nyílt utat engedne neki a szelvű párt elveinek örökébe. Mindezen tekintetek kivtolás nélkül hagyása most, mikor az elleni pártok ujult erővel szervezkednek, a szabaly párt maszkírozott bukására vezetnének, mit föltartóztatni a nemzet és korona egys érdeke. A következmények megigják mutatni, hogy a családi intrikáknak 3 szálai vezetnek keresztül Khuen-Hédervá gróf jelölésétől Bethlen András gróf személye egész Kállay Béniig. Ebben a rejtekutakba bukgatott labirintusban csak a szabadelvűt összetartása és elveihez való hű ragaszkod lehet a biztosan kivezető fonál. A szabadelvű párt spondbizalma kell, hogy kijelölje azt a férfit, a kezére elszánt, mert a mi viszonyaink közöttetes tévedésnek bizonyulna, ha a párt smi vezénylete kiesnék azon kezekből, melyek szersmind az ország ügyeinek vezetésére is irák. b. g. r. Belpolitikai lek. Az újévi politikai beszédorából elmarad ezúttal az, a melyiknek misztendőkben legnagyobb volt a jelentősé© szabadelvű párt üdvözletére válaszul adokmányelnöki beszéd. A szokottnál nagyobb lődésre tarthat viszont számot Apponnyirt gróf’ újévi beszéde, amely hír szerint erősebben ki fog terjedni a politikai helyzetr Báró Bánffy Dezső válasza a szabadelvű páévi üdvözletére — a képviselőház elnöke pártokon kívül való állásánál fogva — eleg kerülni fogja a politika aktuális kérdést érintését. r 1 —,,—w ■ ■■ -----— Jó éjszakát, kedves, Antoinette s megveregette az arcomat. Soha fogom elfelejteni, hogy belém vagy szét. Szerelmi zálogul megtartom a revolveret A maestro magával vitt, állóban, a negyedik emeleten lakott, egy íruságos kis szobában. — Zsugori is, gondoltam mban. Csöngetett és vacsorát vet osztrigával és pezsgővel. A legcsekélyebb sem volt evésre, de a maestro fölszólitásigyegyem, még a gyomromnak is parancsoltam, mint egy nyalánk gyerek, bár házia gúnyos szemvillanásából láttam, hogy s nevetségessé teszi szerelmemet. Vacsora közben pedig nehizelgőbb hangon elmondta nekem, hogyost Antoinetteért jött, akit néhány héte magával visz Párisba, ahol feleségül vég ez a kijelentés sem akaszthatott mejemben, a szívemet tépte, de nem tudtam inni. Fogva tartott a maestro szeme. Az végre, mintha már meja volna a kínjaimat, hirtelen komolyra ráágyújtván egy fekete szivarra, igy szólt: — Maga kedves barátom, zöld és nagyon élhetetlen. Ne tartson toy szerelméből nem gyógyulna ki. Ha va, kigyógyul belőle három hét alatt, ha esze, kigyógyul három hónap alatt. De egyszer szerelmes lesz, akkor gondoljon ám. Én öreg ember vagyok s mint ií nagyon csúnya. Voltaképen ebben a versenayának kellett volna győznie, de maga ín. Szerelmes leányának ne legyen apró hem ura. Mutassa magát olyannak, mint aki mindeneken uralkodik s ha revolver van a zsebében, akkor süsse el. A szerelmet ne rejtegesse, hanem vallja be, de vallja be habozás és remegés nélkül, a boldogító igen biztos tudatában. Legjobb pedig, ha nem szól semmit, hanem egyszerűen megöleli s megcsókolja. Isten tudja, mi történt én velem. Mintha csak álmodtam volna mindezt, az ágyamban találtam magamat, midőn föleszméltem. Álom volt, igen álom volt, de tanulságos álom. Meg is fogadom. Elmegyek Antoinettehez s mint férfi szólok neki. Igen, szó nélkül, megölelem, megcsókolom s ha nem enged, megfojtom. Midőn délután becsöngettem Antoinette-hez, megriadtam. Mégsem volt az álom — a maestro ott ült Antoinette mellett a pamlagon, fél karja a leány derekán, másik kezével pedig a haját simogatta. Az ismert, dühítő barátságossággal hunyorgatott felém s mig kezét nyújtotta, igy szólt Antoinettehez: — Nagyon fogott rajta a jó tanács! Akármi legyek, ha ez a derék fiatal ember nem akarta magát most szó nélkül megcsókolni. De — fiatal barátom — fordult hozzám, a lecke csak a jövőre szólt, a jelenben elkésett. Antoinette pedig boldog nevetéssel jött elémbe: — Hiszen ha olyan nagyon szeretsz, csókolj meg. Vagy megcsókollak téged! Igazán örülök is, hogy hálás lehetek. Reám hajolt, hogy megcsókoljon. . Irtózattal löktem vissza és elrohantam. A kacagásukat hallottam még. De a lecke, fiuk, istenvcscse nem veszett kárba. A belügyminisztérium és a törvényhatósági szabályrendeletek. A belügyminiszter egyik vármegye közönségéhez intézett leiratában tévesnek jelentette ki a megye azon fölfogását, mintha szervezkedési pótszabályrendelete, melyet a miniszter észrevételek kíséretében átdolgozás végett visszaküldött, jóváhagyódnak volna tekinthető azon alapon, hogy a miniszter a fölterjesztéstől számított negyven nap alatt nem nyilatkozott. Mert a törvénynek ez a határozata csakis a jóváhagyást igénylő törvényhatósági határozatokra vonatkozik, a szabályrendeleteknek bemutatási záradékkal való ellátására nézve azonban semminemű korlátozást nem állapít meg a törvény s a kormányt e tekintetben nem köti záros határidőhöz. A moravic-i választókerületben már megindultak a választási mozgalmak. A leköszönt Baich Milos báró helyett sokan unokaöcscsét Baich Milánt akarták fölléptetni, de ő kijelentette, hogy a jelölést nem fogadja el. A választók bizalma most báró Sztojanovics György, a népszerű germani nagybirtokos felé fordult, kinek szabadelvű programmal való megválasztatása kétségtelen. Az egyházpolitikai törvények ellen. Mint a ,,Vaterland“-nak jelentik, a legutóbb tartott püspöki értekezlet egyik határozata értelmében a magyar egyházmegyékhez közös pásztorlevelet fognak kibocsátani. Január közepére állítólag kilátásba van véve egy újabb országos értekezlet egybehívása s a katholikus néppárt megalakítása. Városaink és a m kir. távírda. A távirdai forgalom nagyságát egyik fokmérőjéül szokás tekinteni a kereskedelmi és ipari élet fejlettségének. Érdekes ennélfogva megvizsgálni azt, hogy milyen a távirdai forgalom a magyar szent korona területén lévő törvényhatósági városokban. A legújabb hivatalos adatok szerint száz lakásra egy évben kétszáz táviratnál több esik Budapesten és Fiumében ; száz lakásra 150—200 távirat esik Temesvárt, Kostajnicán, Sziszeken, Zágrábban és Zenggen ; 100—150 távirat esik száz lakásra Arad, Győr, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Pancsova, Pécs, Pozsony, Sopron, Újvidék, Eszék, Mitrovic és Zimony városokban. A többi törvényhatósági városokban száz lakásra egy évben száznál kevesebb távirat jut. Legcsekélyebb a távirdai forgalom Hódmezővásárhelyt (ahol a postai forgalom is a legkisebb) és Belovár, Buccari, Ivanic és Kőrös városokban, a melyek száz lakosára egy évben húsznál kevesebb távirat esik. A kormányválság# — Legújabbak. — Héderváry-Khuen Károly gr. horvát bán tegnap óta értekezéseket folytat a szabadelvű párt vezéregyéniségeivel, hogy reménylett meghívása esetén úgy az új kormány programmját előkészítse, mint a szabadelvű párt támogatását biztosítsa. Ebből kitetszik, hogy a Héderváry-kabinet megalkotása most már komoly politikai eshetőség, illely egyelőre minden más kombináció fölött áll s a korona kívánságát is képezi. Szó van arról is, hogy az új kabinet a szabadelvű pártot a poroszok közül Szapáry Gyula csoportjával, a nemzeti pártból pedig Horánszky Nándor csoportjával gazdagítsa. Apponyi Albert gr. és a visszamaradottak belépése csak később, a kabinet megalkotása után következnék be. A szabadelvű pártban azonban még nincs bevégzett hangulat. Hogy itt Héderváry gr. kabinetjét sokan támogatnák, az kétségtelen, de úgy látszik, az irányadó férfiak közül némelyek e tervet perhorreszkálják; hogy mily eredménynyel, azt még nem lehet tudni. Az egyezkedés a jövendő kabinet programmja körül folyik, mely majdnem azonos a Wekerle-kabinet programmjával. Ez a „majdnem“ szócska dönti el, hogy a horvát bánnak milyen sikerei lesznek, de a poroszok s a nemzeti párt egy részének az alkudozásokba való bevonása már azt is mutatja, hogy Héderváry gr. nem köti magát kizárólag a szabadelvű párthoz. Egyébként a politikai világ a horvát bán kísérleteinek eredményében hisz s várják, hogy a helyzet legkésőbb január 4-ig teljesen rendezve lesz. Értesüléseink itt következnek. A szabadelvű klubból. Szabadelvűpárti forrásból jelentik: A válság ügyében semmi újabb mozzanat nem merült föl a mai nap folyamán. Gróf Khuen Héderváry horvát bán ma este is megjelent a szabadelvű pártkörben s hosszasabb eszmecserét folytatott, különösen Széll Kálmánnal. Megbízatását a kabinetalakitással igen valószínűnek tartják sokan a párt tagjai közül. 3 Új évi köszöntök és köszöntöttek. — A «Pesti Hírlap» eredeti tárcája. — A világ legnagyobb és legtökéletesebb Harpagonja kétségkívül az lehetett, kiről azt mondja az epigrammatikus sorirat, hogy: „az év utolsó napján halt meg, csak azért, hogy újévi ajándékot ne kelljen adnia.“ Az óvatosságot már nagyobb tökélyre vinni bizony alig lehetne, tekintve azt a száz és száz éhes markot, mely az új esztendő legelső óráitól kezdve lesi az alkalmat, hogy kivesse sarcát az emberiség ama boldogtalanjaira, kiknek „ép erővel és egészséggel“ adatott megérniük a „boldog“ uj-esztendőt. Az emberi hypokrízist találóan persiflálta egy sokat zaklatott nagy úr, aki az uj-év első napján két szekrényt állított föl ajtaja elé, egyiket ily fölirattal: „Tessék ebbe tenni!“ s ez üres volt a beérkezendő gratulációk számára, a másik fölött pedig ilyennel: „Kérem ebből venni !“ s ez tele volt a legszivélyesebb viszontkivánatoktól áradozó névjegyekkel. Dubois bibornokról jegyezték föl, hogy az új évet gratuláló gazdatisztjét e szavakkal fogadta : „Kedves barátom, ezennel fogadja tőlem ajándékul mindazt, amit az éven át lopott.“ A gazdatiszt elég flegmával rendelkezett, hogy egy „köszönöm“ szóval, magát meghajtva, távozzék. Vájjon lennének-e ilyen őszinték azok, akiknek újévi gratulációit valami torzsalkodó ember ily szókkal szakítaná félbe: „Kedves barátom, ne folytasd, megbocsátom neked mindazt, amit a leibigi évben szóval, vagy gondo