Pesti Hírlap, 1895. január (17. évfolyam, 1-31. szám)

1895-01-01 / 1. szám

1895.. január 1. p esti hírlap az a szokatlan lanszírozása hűen­ Héderváry­­nak, nem annyira a szabados párti, mint in­kább az ellenzéki sajtó orgámai részéről, a­kiknek legelső sorban kellene mérlegelniök azt az abnormis állapotot, mely egy parlamenti körökkel kontinuitásban nem ő, politikai is­kolájánál fogva egész más vinyok között ido­mult,­­ bár elismerjük, hog jelentékeny és eddigi minőségében nélkülözetlen adminisz­­tratív egyéniség favorizálása kiáll. Érdekkel várjuk mindentre a fejlemé­nyeket, de nagy csapásnak tűnik e jelölést, ha az a szabadelvű párt kvakt egységének szétdarabolására vezetne, más is inkább, mert e párt nem háríthatná magától a kö­vetkezetlenség vádját, ha úgyizt a jelöltet, a­kit sokkal kedvezőtlenebb visgok között ve­zérének politikai eltérő nézet miatt oly hatá­rozottan vonakodott elfogadni ést minden ga­rancia nélkül hanyatt homloka volná föl és nyílt utat engedne neki a sz­elvű párt elvei­nek örökébe. Mindezen tekintetek k­ivtolás nélkül hagyása most, mikor az elleni pártok ujult erővel szervezkednek, a szabaly párt masz­kírozott bukására vezetnének, mit föltartóz­tatni a nemzet és korona egys érdeke. A következmények megigják mutatni, hogy a családi intrikáknak 3 szálai vezet­nek keresztül Khuen-Héd­ervá gróf jelölésétől Bethlen András gróf személye egész Kállay Béni­ig. Ebben a rejtekutakba bukgatott labi­rintusban csak a szabadelvűt összetartása és elveihez való hű ragaszkod lehet a bizto­san kivezető fonál. A szabadelvű párt spondbizalma kell, hogy kijelölje azt a férfit, a kezére el­szánt, mert a mi viszonyaink között­­etes tévedés­nek bizonyulna, ha a párt smi vezénylete kiesnék azon kezekből, melyek szersmind az ország ügyeinek vezetésére is irák. b. g. r. Belpolitikai lek. Az újévi politikai beszédorából elma­rad ezúttal az, a melyiknek misztendőkben legnagyobb volt a jelentősé© szabadelvű párt üdvözletére válaszul adok­mányelnöki beszéd. A szokottnál nagyobb lődésre tart­hat viszont számot Apponnyi­rt gróf’ újévi beszéde, a­mely hír szerint erősebben ki fog terjedni a politikai helyzetr Báró Bánffy Dezső válasza a szabadelvű páévi üdvözle­tére — a képviselőház elnöke pártokon kí­vül való állásánál fogva — eleg kerülni fogja a politika aktuális kérdést érintését. r 1 —,,—w ■ ■■ -----­— Jó éjszakát, kedves, Antoinette s megveregette az arcomat. Soha fogom el­felejteni, hogy belém vagy szét. Szerelmi zálogul megtartom a revolveret A maestro magával vitt, állóban, a negyedik emeleten lakott, egy íruságos kis szobában. — Zsugori is, gondoltam mban. Csöngetett és vacsorát vet osztrigával és pezsgővel. A legcsekélyebb­­ sem volt evésre, de a maestro fölszólitásigy­egyem, még a gyomromnak is parancsoltam, mint egy nyalánk gyerek, bár házia gúnyos szemvillanásából láttam, hogy s nevetsé­gessé teszi szerelmemet. Vacsora közben pedig nehizelgőbb hangon elmondta nekem, hogyost Antoi­­netteért jött, akit néhány hét­e magával visz Párisba, a­hol feleségül v­ég ez a kijelentés sem akaszthatott mejemben, a szívemet tépte, de nem tudtam inni. Fogva tartott a maestro szeme. Az végre, mintha már meja volna a kínjaimat, hirtelen komolyra ráágyújtván egy fekete szivarra, igy szólt: — Maga kedves barátom,­­ zöld és nagyon élhetetlen. Ne tartson toy szerel­méből nem gyógyulna ki. Ha va, kigyó­gyul belőle három hét alatt, ha esze, ki­gyógyul három hónap alatt. De­­ egyszer szerelmes lesz, akkor gondoljon ám. Én öreg ember vagyok s mint ií nagyon csúnya. Voltaképen ebben a versenayának kellett volna győznie, de maga ín. Sze­relmes leányának ne legyen apró hem ura. Mutassa magát olyannak, mint aki mindeneken uralkodik s ha revolver van a zsebében, akkor süsse el. A szerelmet ne rejtegesse, hanem vallja be, de vallja be habozás és remegés nél­kül, a boldogító igen biztos tudatában. Legjobb pedig, ha nem szól semmit, hanem egyszerűen megöleli s megcsókolja. Isten tudja, mi történt én velem. Mintha csak álmodtam volna mindezt, az ágyamban ta­láltam magamat, midőn föleszméltem. Álom volt, igen álom volt, de tanulságos álom. Meg is foga­dom. Elmegyek Antoinettehez s mint férfi szó­lok neki. Igen, szó nélkül, megölelem, megcsó­kolom s ha nem enged, megfojtom. Midőn délután becsöngettem Antoinette-hez, megriadtam. Még­sem volt az álom — a maestro ott ült Antoinette mellett a pamlagon, fél karja a leány derekán, másik kezével pedig a haját simogatta. Az ismert, dühítő barátságossággal hu­­nyorgatott felém s mig kezét nyújtotta, igy szólt Antoinettehez: — Nagyon fogott rajta a jó tanács! Akármi legyek, ha ez a derék fiatal ember nem akarta magát most szó nélkül megcsókolni. De — fia­tal barátom — fordult hozzám, a lecke csak a jövőre szólt, a jelenben elkésett. Antoinette pedig boldog nevetéssel jött elémbe: — Hiszen ha olyan nagyon szeretsz, csó­kolj meg. Vagy megcsókollak téged! Igazán örü­lök is, hogy hálás lehetek. Reám hajolt, hogy megcsókoljon. . Irtózattal löktem vissza és elrohantam. A kacagásukat hallottam még. De a lecke, fiuk, istenvcscse nem veszett kárba. A belügyminisztérium és a törvényha­tósági szabályrendeletek. A belügyminiszter egyik vármegye közönségéhez intézett leiratában tévesnek jelentette ki a megye azon fölfogását, mintha szer­vezkedési pótszabályrendelete, melyet a miniszter ész­revételek kíséretében átdolgozás végett visszaküldött, jóváhagyódnak volna tekinthető azon alapon, hogy a miniszter a fölterjesztéstől számított negyven nap alatt nem nyilatkozott. Mert a törvénynek ez a határozata csakis a jóváhagyást igénylő törvényhatósági határo­zatokra vonatkozik, a szabályrendeleteknek bemuta­tási záradékkal való ellátására nézve azonban semmi­nemű korlátozást nem állapít meg a törvény s a kormányt e tekintetben nem köti záros határidőhöz. A moravic-i választókerületben már meg­indultak a választási mozgalmak. A leköszönt Baich Milos báró helyett sokan unokaöcscsét Baich Milánt akarták fölléptetni, de ő kijelentette, hogy a jelölést nem fogadja el. A választók bizalma most báró Sztojanovics György, a népszerű germani nagybirto­kos felé fordult, kinek szabadelvű programmal való megválasztatása kétségtelen. Az egyházpolitikai törvények ellen. Mint a ,,Vaterland“-nak jelentik, a legutóbb tartott püspöki értekezlet egyik határozata értelmében a magyar egy­házmegyékhez közös pásztorlevelet fognak kibocsá­tani. Január közepére állítólag kilátásba van véve egy újabb országos értekezlet egybehívása s a katholikus néppárt megalakítása. Városaink és a m kir. távírda. A távirdai forgalom nagyságát egyik fokmérőjéül szokás tekin­teni a kereskedelmi és ipari élet fejlettségének. Érde­kes ennélfogva megvizsgálni azt, hogy milyen a táv­irdai forgalom a magyar szent korona területén lévő törvényhatósági városokban. A legújabb hivatalos adatok szerint száz lakásra egy évben kétszáz táv­iratnál több esik Budapesten és Fiumében ; száz la­kásra 150—200 távirat esik Temesvárt, Kostajnicán, Sziszeken, Zágrábban és Zenggen ; 100—150 távirat esik száz lakásra Arad, Győr, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Pancsova, Pécs, Pozsony, Sopron, Újvi­dék, Eszék, Mitrovic és Zimony városokban. A többi törvényhatósági városokban száz lakásra egy évben száznál kevesebb távirat jut. Legcsekélyebb a távirdai forgalom Hódmezővásárhelyt (a­hol a postai forgalom is a legkisebb) és Belovár, Buccari, Ivanic és Kőrös városokban, a melyek száz lakosára egy évben húsz­nál kevesebb távirat esik. A kormányválság# — Legújabbak. — Héderváry-Khuen Károly gr. horvát bán tegnap óta értekezéseket folytat a szabadelvű párt vezéregyéniségeivel, hogy reménylett meg­hívása esetén úgy az új kormány programmját előkészítse, mint a szabadelvű párt támogatását biztosítsa. Ebből kitetszik, hogy a Héderváry-kabinet megalkotása most már komoly politikai eshető­ség, illely egyelőre minden más kombináció fö­lött áll s a korona kívánságát is képezi. Szó van arról is, hogy az új kabinet a szabadelvű pártot a poroszok közül Szapáry Gyula csoportjával, a nemzeti pártból pedig Ho­­ránszky Nándor csoportjával gazdagítsa. Apponyi Albert gr. és a visszamaradottak belépése csak később, a kabinet megalkotása után következ­nék be. A szabadelvű pártban azonban még nincs bevégzett hangulat. Hogy itt Héderváry gr. ka­binetjét sokan támogatnák, az kétségtelen, de úgy látszik, az irányadó férfiak közül némelyek e tervet perhorreszkálják; hogy mily eredmény­nyel, azt még nem lehet tudni. Az egyezkedés a jövendő kabinet pro­­grammja körül folyik, mely majdnem azonos a Wekerle-kabinet programmjával. Ez a „majd­nem“ szócska dönti el, hogy a horvát bánnak milyen sikerei lesznek, de a poroszok s a nem­zeti párt egy részének az alkudozásokba való bevonása már azt is mutatja, hogy Héderváry gr. nem köti magát kizárólag a szabadelvű párthoz. Egyébként a politikai világ a horvát bán kísérleteinek eredményében hisz s várják, hogy a helyzet legkésőbb január 4-ig teljesen ren­dezve lesz. Értesüléseink itt következnek. A szabadelvű klubból. Szabadelvűpárti forrásból jelentik: A válság ügyében semmi újabb mozzanat nem merült föl a mai nap folyamán. Gróf Khuen Héderváry horvát bán ma este is megjelent a szabadelvű pártkörben s hosszasabb eszmecserét folytatott, különösen Széll Kálmánnal. Megbízatását a kabinetalakitással igen valószínűnek tartják sokan a párt tagjai közül. 3 Új­ évi köszöntök és köszöntöttek. — A «Pesti Hírlap» eredeti tárcája. — A világ legnagyobb és legtökéletesebb Harpagonja kétségkívül az lehetett, kiről azt mondja az epigrammatikus sorirat, hogy: „az év utolsó napján halt meg, csak azért, hogy újévi ajándékot ne kelljen adnia.“ Az óvatos­ságot már nagyobb tökélyre vinni bizony alig lehetne, tekintve azt a száz és száz éhes mar­kot, mely az új­ esztendő legelső óráitól kezdve lesi az alkalmat, hogy kivesse sarcát az embe­riség ama boldogtalanjaira, kiknek „ép erővel és egészséggel“ adatott megérniük a „boldog“ uj-esztendőt. Az emberi hypokrízist találóan persiflálta egy sokat zaklatott nagy úr, a­ki az uj-év első napján két szekrényt állított föl ajtaja elé, egyiket ily fölirattal: „Tessék ebbe tenni!“ s ez üres volt a beérkezendő gratulációk szá­mára, a másik fölött pedig ilyennel: „Kérem ebből venni !“ s ez tele volt a legszivélyesebb viszontkivánatoktól áradozó névjegyekkel. Dubois bibornokról jegyezték föl, hogy az új évet gratuláló gazdatisztjét e szavakkal fo­gadta : „Kedves barátom, ezennel fogadja tőlem ajándékul mindazt, a­mit az éven át lopott.“ A gazdatiszt elég flegmával rendelkezett, hogy egy „köszönöm“ szóval, magát meghajtva, tá­vozzék. Vájjon lennének-e ilyen őszinték azok, a­kiknek új­évi gratulációit valami torzsalkodó ember ily szókkal szakítaná félbe: „Kedves barátom, ne folytasd, megbocsátom neked mind­azt, a­mit a leibigi évben szóval, vagy gond­o­

Next