Pesti Hírlap, 1895. február (17. évfolyam, 32-59. szám)

1895-02-28 / 59. szám

1895 február 28. PESTI HÍRLAP Putnoky Mór, Kemény Pál, Tóth Ernő, Hentaller La­jos, Konkoly Thege József, összesen 40. A függetlenségi párthoz tartoznak: Eötvös Ká­roly, Herman Ottó, Madarász József, Horváth Ádám, Károlyi Gábor gróf, Sturmann György, Poprányi Jó­zsef, Farnák Sándor, Uray Imre, Luby Géza, össze­sen t6, Egyletek és intézetek.­ ­ A budapesti nagykereskedők­ és nagy­iparosok társulata tegnap tartotta évi közgyűlését elnöke báró Sehossberger Zsigmond elnöklete alatt. A társulat tevékenységéről dr. Ullmann Sándor ügyész tette meg jelentését. E szerint a társulat állandó se­gélyben részesítette a budapesti kereskedelmi akadé­miát, a Ferenc József kereskedelmi kórházat, a ke­reskedő ifjak társulatát, a Stefánia-kórházat és ösz­töndíjat adott a keleti kereskedelmi tanfolyam hall­gatóinak. A társulat az ezredéves kiállításon a pol­gári kereskedelmi testülettel együttesen vesz részt, a kereskedelmi testületek történetét feltüntető monográ­fiával, valamint alapítványainak , a budapesti keres­kedelmi akadémiának és Ferenc József keresk. kór­háznak bemutatásával. A kiállítás költségeire máso­dik részletként 500 forintot vettek föl a költségelő­irányzatba. A kereskedelmi akadémia vezérlő bizott­ságába Deutsch Sándort, Faik Zsigmondot, Gschwindt Mihályt, Machlup Edét, Markó Albertet és Ruszt Bernátot küldték ki; a budapesti kereskedelmi beteg­­ápoló-egylet igazgatóságában a társulat Deutsch Já­nos, Goldberger Bertalan, Jalics Kálmán, Kohner Zsigmond, Kuli Károly, Kunz József, Markó Albert, Neuschloss Marcell, Pollák Mór, Ruszt Bernát, Simon Jakab és Ullmann Emil által volt képviselve. A ke­leti kereskedelmi tanfolyam ösztöndíját Schweng Imre, a tandíjmentességet a kereskedelmi akadémiánál Leit­­ner Jenő nyerte. A társulat vagyona a bemutatott és megvizsgált mérleg szerint 1894. év igén 119,103 frt 79 krt tett ki, a múlt évi vagyonnal szemben 5800 frt 97 kr gyarapodást mutat. A tagdijak az 1895. évre 10 írtban állapíttattak meg. A társulatnak pl tagja van. IRODALOM. * (A Kisfaludy-társaság) ma este Gyulai Pál elnöklete alatt fölolvasó ülést tartott. A fölolvasá­sokat megelőzőleg Beöthy Zsolt titkár megemlékezik a társaság 48-ik közgyűlésének ünnepélyes lefolyásá­ul. Majd az uj tagoknak, Jakab Ödönnek és Radó Antalnak köszönő levelét olvasta föl megválasztatá­sukért. Az alaptőke adományok és alapítványok útján ismét növekedett. Az első hazai takarékpénztár, mint minden évben, úgy az idén is 200 irtot adományozott; négy új 100 frtos alapítványt tettek Szőts Ferenc dr. a társaság ügyésze, Ullmann Sándor dr. ügyvéd és két magát megnevezni nem akaró egyén. A legutóbbi közgyűlésen Szigligeti Ede arcképének megfestése szóba kerülvén, a társaság átiratot intézett az opera és nemzeti színház kormánybiztosához, báró Nopcsa Elekhez, a ki az elődje, Zichy Géza gróf által meg­pendített eszmének kivitelét erre az évre föltétlenül meg nem ígérhette ugyan, de törekedni fog, hogy a színházak jövő évi költségvetésébe ezt a tételt is be­­igtassa. Két gyűjtés is befejezéshez jutott: Komócsy József síremlékére 16 frt gyűlt egybe, Erdélyi János kis­ kaposi szülőházának falára emelendő emléktáblára pedig 59 frt. Minthogy azonban időközben az emlék­tábla elkészült, sőt le is leplezték már, a titkár utó­lagos jóváhagyás reményében a fenti összeget Erdé­lyinek egy a sárospataki kollégium kertjében állítandó mellszobrára szánta. E jelentések tudomásul vétele után Beöthy Zsolt „Bevezetés a művészi képzelet tanába“ c. érte­kezését olvasta föl. Előadását a magyar költészet egyik remekére való utalással kezdi meg: Arany Toldijával. Melyek az elemek, a melyekből Toldi tartalma áll és honnét merítette Arany ezeket ? Az alföld, a tájképek, a középkori lovagok, harcok stb. mesteri festését. Részint Ilosvaitól, részint emlékek, élmények, benyo­mások és olvasmányok gyűltek össze lelkében, a me­lyeket a mű fölépítésénél érvényre juttatott. De a kor­szellem is kifejezésre jut. Széchényi reformáló szelle­mében a magyar nép sorsát látta. A képesség, a­mely mindezeket egyenként egy mű egészében érvényre juttatja, ez a művészi képzelet. Majd Madách „Em­ber tragédiájára tér át. Kétségtelen, hogy e műnek alapja a biblia. De vannak e műben oly jelenetek is, a­milyeneket Madách sehol sem olvashatott, sehol sem láthatott. (Farao, Sergioius.) De viszont ki is ha­gyott egyes nagy mozgalmakat az emberiség életéből és csakis azokat vette föl, a­melyek azon célnak megfelelnek, melyért ő az egész költeményt megírta Életének csalódásai, földult boldogsága kiforgatta ő egész valójából és Madách a maga boldogtalanságát átvitte az emberiség életére; azután a haza sorsa szintén befolyással volt reá a munka készítésénél. Ez a képesség, a melylyel tanulmányait, olvasmányait, a haza sorsát és saját életét egy egészbe olvasztja ösz­­sze, ez a művészi képzelet. Áttér azután a festőmű­vészet két remekére, Giovanni Bellini Madonna ké­pére és Lionardo festményére, a­mely Jézust és­­a­ SZÍNHÁZ és zene . (Bianchi búcsúja.) Emlékezetes, felejthetet­len szép estéje volt ma a m. kir. operaháznak. Ma este búcsúzott el Bianchi Bianka a műintézettől, melynek tíz éven át disze és büszkesége és a közön­ségtől, melynek dédelgetett kedvence volt. És habár tudta, érezte mindenki, hogy e bucsu nem végleges, hogy Bianchi a miénk marad, habár egy időre távozik, mégis a legszívélyesebb ovációkkal ünnepelték a búcsúzó pri­madonnát. Melindát énekelte Bánk­ bán­ban és nem volt egy áriája, egy jelenése sem, melyet meg nem tapsoltak volna; az első felvonás után tizenkétszer, a tiszaparti jelenet után pedig huszonegyszer hívták a függöny elé. És a­mikor az utolsó tapsok is elhang­zottak és a függöny legördült, a közönség szinte összeszoruló szívvel, szomorúan távozott. A közönség hódolatán kívül még intimebb hí­vei és tisztelői is kedveskedtek egy-egy emléktárgy­­gyal, koszorúval vagy csokorral a művésznőnek; ne­vezetesen a következő emlékek adattak át Bianchi­­nak: egy hatalmas babérkoszorú e fölírással: „Bianchi Bianca kisasszonynak, a magyar érzelmű művésznő­nek“ — „Nopcsa Elek, kormánybiztos“ (nagy ezüst ba­bérkoszorú). Az operaház magánszereplőinek névbevé­sésével, (remek művü kivitellel készített ezüst babér­koszorú) . „Bianchi Biancának a művésznők mintaké­pének — hálás tanítványa“ Sz. Bárdossy Ilona. Egy íróalbum rózsaszín moárra hímezett szerepjegyzék­­kel, miket a művésznő énekelt — az operaház női énekkarától (babér koszorú). „A távozó művésznőnek — A hálás bérlők“, (babér koszorú) „Isten veled, vi­szontlátásra — Bianchi Bianca kisasszonynak, a bú­csúzó művésznőnek“ — „A m. kir. operához bérlő­ kö­zönsége hálája jeléül“, (babér koszorú) „Bianchi Biancának a nagy művésznőnek“ „Pauli Richárd“ (Arkóból), (babér koszorú) „Az én kedves mester­nőmnek“ — „Jocks Flóra“. Bianchi Bianka 1885-ben lépett állandóan a m. kir. operaház kötelékébe, 1886. augusztus hó 2-án lépett föl először, Lucia szerepében; további szerepei voltak Gilda, Amina, Rosina, Ofélia és Katalin. (Mayerbeer „Észak csillagáéban.) Magyar dalműben először november hó 26-án lépett föl, Hunyadi László­ban énekelvén Gara Máriát, ezt követte Melinda, Ilka és Alienor, végül pedig Szilágyi Erzsébet. Hogy a geniális művésznő ez utóbbi szerepet, a Hunyadiak hősi anyját és oly művészi virtuozitással énekelte, mint tíz évvel később a „Jancsi és Juliska“ gyermek­szerepét — sokoldalúságának egy újabb bizonyítéka. Bianchi Bianka minden szerepét magyarul énekelte és mindenkor büszkeséggel vallotta magát a miénknek, a­kinek Budapest lett második hazája és aki boldog, hogy a magyar művészetet szolgálja. És ezt az egyetlen igazi nagy művésznőt, ezt a magyar mű­vésznőt távozni hagyják, csak hogy átengedje a tért a középszerűségeknek. De reméljük, elvárjuk, hogy operai művezetőségünk fog utat-módot találni, hogy az elkövetett végzetes hiba ismét jóvátétessék és Bianchi Bianka minél elébb visszahódittassék ismét a m. kir. operaháznak és ezzel a magyar művészetnek. * (Gyenmekszinház.) A gyermekszinházban holnap, csütörtökön, mérsékelt helyárakkal megismét­lik a Hamupipőké­t, a címszerepben Feld Irénkével. Az előadást vasárnapon nagy közönség nézte végig. Március 3-án, vasárnapon „Robinson Kruzoe“ kerül bemutatóra. * (A színészegyesület és a millennium.) A kereskedelemügyi miniszter felszólította a színész­­egyesületet, hogy nyilatkozzék, miként vesz részt a millenniumon. A színészegyesület igazgatótanácsa most felelt a miniszternek s kijelentette, hogy a színész­egyesület a millennium alkalmából rendez egy nem­zetközi színészkongresszust, egy színész-közgyűlést és egy konferenciát a vidéki színügyi bizottságok, szín­­ügy-pártoló és gyámolító egyletek küldötteivel. Az igazgatótanács egyúttal kijelentette azonban, hogy a nemzetközi színészkongresszust csak úgy tartja meg, ha a kormány kellő támogatásban részesíti. A szí­nész-közgyűlést az egyesület 1896. május havára­­ter­vezi, az ezredéves kiállítás megnyitása után­ A­­­zí­­nészegyesület igazgatósága elhatározta továbbá, h­ogy a millennium alkalmából elhunyt színész-jeleseink jel­telen sírjai fölé közös mintájú síremléket fog ál­lítani. * (^Hangverseny.) A Széchenyi-téri kioszkban kedden este tartott hangverseny alkalmával leginkább kitűnt Feledi Boriska k. a., Rákosi Szidi színészié­lkó­lájának igen tehetséges növendéke, aki úgy csen­gő, iskolázott hangjával, mint értelmes előadásával z­ajos tetszést aratott. Négyszer hitták ki s miután a Bá­nyászból és Suhancból énekelt operett-dalokat. Utol­jára magyar népdalokat kellett előadnia. * (Növendékek hangversenye.) A magyar gazdasszonyok országos va- és leánynevelő-inté­ze­­tében vasárnap délután a növendékek hangverseny­íré gyűltek össze az intézet pártfogói s barátai. A négy s előkelő közönség közt ott láttuk Damjanich János­nál, gr. Pálffy-Dani Lipótnét, Lónyay Gabriellát, Afffier Antalnát, Csernovich Laurát, özv. Liszy Istvánnét s a jótékony hölgyvilág sok más jelesét. Volt karénerk s zongora-előadás, mindkettőnek sikere értékes bizonnyit­­ványt szolgáltatott ki az illető kisasszonyok: Vekáner Anna énektanitónő s Lenes Paula zongoratanárnő buzgó s szakértelmes működése mellett. A zongorázó növendékek közt többen meglepő tehetséget s kitar­tást tanúsítottak s a díszes közönség lelkesült örröm­­mel fejezte ki elismerését s rokonszenvét a Sárcse­­vics Bettina urhölgy vezetése alatt a humanizmus és műveltség szolgálatában oly jeles eredményeket fölé mutató intézet iránt. * (Etnográfiai színház a millenniumi­­kiál­lításon.) Serly Lajos ismert zeneszerző nagyon ér­dekes színház­tervet adott át Dániel Ernő ker­eske­­delmi miniszternek. A milleniumi kiállításon fölállít­andó „Etnográfiai színházban“ szándékozik bemutatni Ma­gyarország népeit, eredeti festői viseletüket, dalaikat, táncaikat, zenéjüket. Serly évek óta buzgólkodik egy ilyen színház létrehozásán, beutazta az országot, ku­tatott és tanulmányozott, és ez a színház nemcsak rendkívül érdekes és vonzó, de egyszersmind tanul­ságos lesz. Ha a kiállításra érkező külföldiek ezeket a festői jeleneteket látni fogják és a gyönyörű dalo­kat hallják, bizony kedvet kapnak beutazni e szép országot. Serlynek segítségére vannak Szudy Gyula, a „Millenium“ munkatársa és Molnár Árpád festőmű­vész, kik most Magyarország népeinek viseleteit állít­ják ki festmények és könyvek alakjában. Serly arra fekteti a fősúlyt, hogy csak kiváló szép nőket és férfiakat szerződtet, kiket körútján fölfedezett s be­mutatja őket az eredeti viseletükben, valamennyinek nagyon szép hangja van és Serly kitanítja őket. Ehhez hasonló színház még sehol nem volt fölállítva, mert sehol sincs annyi szép hangú férfi és nő és oly érdekes viselet, mint hazánkban és ezekben az apró falucskákban fölfedezett nők nagy része már a ter­mészettől meg van áldva azzal a képességgel, hogy hangjával, modorával, szépségével föltűnést keltsen. Igen jó példa volt Justh Zsigmond puszta-szt.-tornyai színháza, hol egyszerű paraszt leányok és legények nagy művészettel adták elő a klasszikus színdarabo­kat. Hogy Serly ezt a maga nemében páratlanul álló színházat össze tudja állítani és vezetni, arra elég biztosíték eddigi működése. Serly tervei szerint a színházban az előadások­­ délután lesznek megtartva változatos műsorral, este rövidebb színdarabok kerülnek színre kiváló mű­vészek és művésznők közreműködésével. Serly a mű­vészi előadásokra már primadonnát is szerzett egy tolnamegyei nagybirtokos bájos és tehetséges leánya, Parti Laura személyében. A kisasszony Serly tanít­ványa. A tenorista egy Oroszországban élő magyar művész lesz. * (A kolozsvári Nemzeti színházban) szom­baton búcsúzott K. Szerémy Gizella a közönségtől, melynek több éven át volt kedvence. Szerémy Gizella Debrecenbe megy s a kolozsvári közönség szívélyes ovációkban részesítette a tehetséges, ambiciózus mű­vésznőt bucsuföllépte alkalmából. * (Az aradi színtársulat) a közönség teljes elismerése mellett működik. A napokban volt Róna­széki Gusztávnak, a társulat művezetőjének jutalom­­játéka Shakespeare „Szentivánéji álom című"­ vígjáté­két adták s a közönség lelkesen tapsolta játékát. Kí­vüle tetszettek még Rónaszékiné, Benedek, Novák Irén és Csatár. * (Polgári színház) létesítésén fárad Szikray János, Rakodczay színigazgató volt titkára. A színház számára a fővárostól telket kér, mely 90 év múlva­ épületestől visszaszállna a főváros tulajdonába. * (Színházi botrány.) Csinos kis botrány volt tegnapelőtt a pármai városi színházban. A balletsze­­mélyzetnek valami konfliktusa támadt az igazgatóval, minek folytán a táncosnők vonakodtak a Rigoletto első felvonásában közreműködni. Mikor a közönség látta, hogy a színpad üres marad, tombolni és lár­mázni kezdett, úgy, hogy a függönyt le kellett bocsá­tani, az igazgató pedig nehéz szívvel kénytelen volt kijelenteni, hogy a belépti díjjat visszafizetik a kö­zönségnek. Lítványait ábrázolja azon pillanatban, a­melyben Jé­zus megjósolja: Egy közületek árulóm lesz. Mindkét műnél ugyancsak azt fejtegeti, hogy a festőművész miféle elemekből és honnan merített elemekből állítja össze remekeit. A fölolvasást megéljenezték. Vargha Gyula olvasott föl azután különféle francia költőtől versfordításokat, a­melyek szintén nagy tetszést arattak. Végül Herceg Ferenc olvasta föl Olga c. beszé­­lyét. Miután az elnök a tagokat még egy rövid zárt ülésre hívta meg, az ülés véget ért, s v -------1—,<*■

Next