Pesti Hírlap, 1895. február (17. évfolyam, 32-59. szám)
1895-02-28 / 59. szám
1895 február 28. PESTI HÍRLAP Putnoky Mór, Kemény Pál, Tóth Ernő, Hentaller Lajos, Konkoly Thege József, összesen 40. A függetlenségi párthoz tartoznak: Eötvös Károly, Herman Ottó, Madarász József, Horváth Ádám, Károlyi Gábor gróf, Sturmann György, Poprányi József, Farnák Sándor, Uray Imre, Luby Géza, összesen t6, Egyletek és intézetek. A budapesti nagykereskedők és nagyiparosok társulata tegnap tartotta évi közgyűlését elnöke báró Sehossberger Zsigmond elnöklete alatt. A társulat tevékenységéről dr. Ullmann Sándor ügyész tette meg jelentését. E szerint a társulat állandó segélyben részesítette a budapesti kereskedelmi akadémiát, a Ferenc József kereskedelmi kórházat, a kereskedő ifjak társulatát, a Stefánia-kórházat és ösztöndíjat adott a keleti kereskedelmi tanfolyam hallgatóinak. A társulat az ezredéves kiállításon a polgári kereskedelmi testülettel együttesen vesz részt, a kereskedelmi testületek történetét feltüntető monográfiával, valamint alapítványainak , a budapesti kereskedelmi akadémiának és Ferenc József keresk. kórháznak bemutatásával. A kiállítás költségeire második részletként 500 forintot vettek föl a költségelőirányzatba. A kereskedelmi akadémia vezérlő bizottságába Deutsch Sándort, Faik Zsigmondot, Gschwindt Mihályt, Machlup Edét, Markó Albertet és Ruszt Bernátot küldték ki; a budapesti kereskedelmi betegápoló-egylet igazgatóságában a társulat Deutsch János, Goldberger Bertalan, Jalics Kálmán, Kohner Zsigmond, Kuli Károly, Kunz József, Markó Albert, Neuschloss Marcell, Pollák Mór, Ruszt Bernát, Simon Jakab és Ullmann Emil által volt képviselve. A keleti kereskedelmi tanfolyam ösztöndíját Schweng Imre, a tandíjmentességet a kereskedelmi akadémiánál Leitner Jenő nyerte. A társulat vagyona a bemutatott és megvizsgált mérleg szerint 1894. év igén 119,103 frt 79 krt tett ki, a múlt évi vagyonnal szemben 5800 frt 97 kr gyarapodást mutat. A tagdijak az 1895. évre 10 írtban állapíttattak meg. A társulatnak pl tagja van. IRODALOM. * (A Kisfaludy-társaság) ma este Gyulai Pál elnöklete alatt fölolvasó ülést tartott. A fölolvasásokat megelőzőleg Beöthy Zsolt titkár megemlékezik a társaság 48-ik közgyűlésének ünnepélyes lefolyásául. Majd az uj tagoknak, Jakab Ödönnek és Radó Antalnak köszönő levelét olvasta föl megválasztatásukért. Az alaptőke adományok és alapítványok útján ismét növekedett. Az első hazai takarékpénztár, mint minden évben, úgy az idén is 200 irtot adományozott; négy új 100 frtos alapítványt tettek Szőts Ferenc dr. a társaság ügyésze, Ullmann Sándor dr. ügyvéd és két magát megnevezni nem akaró egyén. A legutóbbi közgyűlésen Szigligeti Ede arcképének megfestése szóba kerülvén, a társaság átiratot intézett az opera és nemzeti színház kormánybiztosához, báró Nopcsa Elekhez, a ki az elődje, Zichy Géza gróf által megpendített eszmének kivitelét erre az évre föltétlenül meg nem ígérhette ugyan, de törekedni fog, hogy a színházak jövő évi költségvetésébe ezt a tételt is beigtassa. Két gyűjtés is befejezéshez jutott: Komócsy József síremlékére 16 frt gyűlt egybe, Erdélyi János kis kaposi szülőházának falára emelendő emléktáblára pedig 59 frt. Minthogy azonban időközben az emléktábla elkészült, sőt le is leplezték már, a titkár utólagos jóváhagyás reményében a fenti összeget Erdélyinek egy a sárospataki kollégium kertjében állítandó mellszobrára szánta. E jelentések tudomásul vétele után Beöthy Zsolt „Bevezetés a művészi képzelet tanába“ c. értekezését olvasta föl. Előadását a magyar költészet egyik remekére való utalással kezdi meg: Arany Toldijával. Melyek az elemek, a melyekből Toldi tartalma áll és honnét merítette Arany ezeket ? Az alföld, a tájképek, a középkori lovagok, harcok stb. mesteri festését. Részint Ilosvaitól, részint emlékek, élmények, benyomások és olvasmányok gyűltek össze lelkében, a melyeket a mű fölépítésénél érvényre juttatott. De a korszellem is kifejezésre jut. Széchényi reformáló szellemében a magyar nép sorsát látta. A képesség, amely mindezeket egyenként egy mű egészében érvényre juttatja, ez a művészi képzelet. Majd Madách „Ember tragédiájára tér át. Kétségtelen, hogy e műnek alapja a biblia. De vannak e műben oly jelenetek is, amilyeneket Madách sehol sem olvashatott, sehol sem láthatott. (Farao, Sergioius.) De viszont ki is hagyott egyes nagy mozgalmakat az emberiség életéből és csakis azokat vette föl, amelyek azon célnak megfelelnek, melyért ő az egész költeményt megírta Életének csalódásai, földult boldogsága kiforgatta ő egész valójából és Madách a maga boldogtalanságát átvitte az emberiség életére; azután a haza sorsa szintén befolyással volt reá a munka készítésénél. Ez a képesség, a melylyel tanulmányait, olvasmányait, a haza sorsát és saját életét egy egészbe olvasztja öszsze, ez a művészi képzelet. Áttér azután a festőművészet két remekére, Giovanni Bellini Madonna képére és Lionardo festményére, amely Jézust ésa SZÍNHÁZ és zene . (Bianchi búcsúja.) Emlékezetes, felejthetetlen szép estéje volt ma a m. kir. operaháznak. Ma este búcsúzott el Bianchi Bianka a műintézettől, melynek tíz éven át disze és büszkesége és a közönségtől, melynek dédelgetett kedvence volt. És habár tudta, érezte mindenki, hogy e bucsu nem végleges, hogy Bianchi a miénk marad, habár egy időre távozik, mégis a legszívélyesebb ovációkkal ünnepelték a búcsúzó primadonnát. Melindát énekelte Bánk bánban és nem volt egy áriája, egy jelenése sem, melyet meg nem tapsoltak volna; az első felvonás után tizenkétszer, a tiszaparti jelenet után pedig huszonegyszer hívták a függöny elé. És amikor az utolsó tapsok is elhangzottak és a függöny legördült, a közönség szinte összeszoruló szívvel, szomorúan távozott. A közönség hódolatán kívül még intimebb hívei és tisztelői is kedveskedtek egy-egy emléktárgygyal, koszorúval vagy csokorral a művésznőnek; nevezetesen a következő emlékek adattak át Bianchinak: egy hatalmas babérkoszorú e fölírással: „Bianchi Bianca kisasszonynak, a magyar érzelmű művésznőnek“ — „Nopcsa Elek, kormánybiztos“ (nagy ezüst babérkoszorú). Az operaház magánszereplőinek névbevésésével, (remek művü kivitellel készített ezüst babérkoszorú) . „Bianchi Biancának a művésznők mintaképének — hálás tanítványa“ Sz. Bárdossy Ilona. Egy íróalbum rózsaszín moárra hímezett szerepjegyzékkel, miket a művésznő énekelt — az operaház női énekkarától (babér koszorú). „A távozó művésznőnek — A hálás bérlők“, (babér koszorú) „Isten veled, viszontlátásra — Bianchi Bianca kisasszonynak, a búcsúzó művésznőnek“ — „A m. kir. operához bérlő közönsége hálája jeléül“, (babér koszorú) „Bianchi Biancának a nagy művésznőnek“ „Pauli Richárd“ (Arkóból), (babér koszorú) „Az én kedves mesternőmnek“ — „Jocks Flóra“. Bianchi Bianka 1885-ben lépett állandóan a m. kir. operaház kötelékébe, 1886. augusztus hó 2-án lépett föl először, Lucia szerepében; további szerepei voltak Gilda, Amina, Rosina, Ofélia és Katalin. (Mayerbeer „Észak csillagáéban.) Magyar dalműben először november hó 26-án lépett föl, Hunyadi Lászlóban énekelvén Gara Máriát, ezt követte Melinda, Ilka és Alienor, végül pedig Szilágyi Erzsébet. Hogy a geniális művésznő ez utóbbi szerepet, a Hunyadiak hősi anyját és oly művészi virtuozitással énekelte, mint tíz évvel később a „Jancsi és Juliska“ gyermekszerepét — sokoldalúságának egy újabb bizonyítéka. Bianchi Bianka minden szerepét magyarul énekelte és mindenkor büszkeséggel vallotta magát a miénknek, akinek Budapest lett második hazája és aki boldog, hogy a magyar művészetet szolgálja. És ezt az egyetlen igazi nagy művésznőt, ezt a magyar művésznőt távozni hagyják, csak hogy átengedje a tért a középszerűségeknek. De reméljük, elvárjuk, hogy operai művezetőségünk fog utat-módot találni, hogy az elkövetett végzetes hiba ismét jóvátétessék és Bianchi Bianka minél elébb visszahódittassék ismét a m. kir. operaháznak és ezzel a magyar művészetnek. * (Gyenmekszinház.) A gyermekszinházban holnap, csütörtökön, mérsékelt helyárakkal megismétlik a Hamupipőkét, a címszerepben Feld Irénkével. Az előadást vasárnapon nagy közönség nézte végig. Március 3-án, vasárnapon „Robinson Kruzoe“ kerül bemutatóra. * (A színészegyesület és a millennium.) A kereskedelemügyi miniszter felszólította a színészegyesületet, hogy nyilatkozzék, miként vesz részt a millenniumon. A színészegyesület igazgatótanácsa most felelt a miniszternek s kijelentette, hogy a színészegyesület a millennium alkalmából rendez egy nemzetközi színészkongresszust, egy színész-közgyűlést és egy konferenciát a vidéki színügyi bizottságok, színügy-pártoló és gyámolító egyletek küldötteivel. Az igazgatótanács egyúttal kijelentette azonban, hogy a nemzetközi színészkongresszust csak úgy tartja meg, ha a kormány kellő támogatásban részesíti. A színész-közgyűlést az egyesület 1896. május haváratervezi, az ezredéves kiállítás megnyitása után Azínészegyesület igazgatósága elhatározta továbbá, hogy a millennium alkalmából elhunyt színész-jeleseink jeltelen sírjai fölé közös mintájú síremléket fog állítani. * (^Hangverseny.) A Széchenyi-téri kioszkban kedden este tartott hangverseny alkalmával leginkább kitűnt Feledi Boriska k. a., Rákosi Szidi színésziélkólájának igen tehetséges növendéke, aki úgy csengő, iskolázott hangjával, mint értelmes előadásával zajos tetszést aratott. Négyszer hitták ki s miután a Bányászból és Suhancból énekelt operett-dalokat. Utoljára magyar népdalokat kellett előadnia. * (Növendékek hangversenye.) A magyar gazdasszonyok országos va- és leánynevelő-intézetében vasárnap délután a növendékek hangversenyíré gyűltek össze az intézet pártfogói s barátai. A négy s előkelő közönség közt ott láttuk Damjanich Jánosnál, gr. Pálffy-Dani Lipótnét, Lónyay Gabriellát, Afffier Antalnát, Csernovich Laurát, özv. Liszy Istvánnét s a jótékony hölgyvilág sok más jelesét. Volt karénerk s zongora-előadás, mindkettőnek sikere értékes bizonnyitványt szolgáltatott ki az illető kisasszonyok: Vekáner Anna énektanitónő s Lenes Paula zongoratanárnő buzgó s szakértelmes működése mellett. A zongorázó növendékek közt többen meglepő tehetséget s kitartást tanúsítottak s a díszes közönség lelkesült örrömmel fejezte ki elismerését s rokonszenvét a Sárcsevics Bettina urhölgy vezetése alatt a humanizmus és műveltség szolgálatában oly jeles eredményeket fölé mutató intézet iránt. * (Etnográfiai színház a millenniumikiállításon.) Serly Lajos ismert zeneszerző nagyon érdekes színháztervet adott át Dániel Ernő kereskedelmi miniszternek. A milleniumi kiállításon fölállítandó „Etnográfiai színházban“ szándékozik bemutatni Magyarország népeit, eredeti festői viseletüket, dalaikat, táncaikat, zenéjüket. Serly évek óta buzgólkodik egy ilyen színház létrehozásán, beutazta az országot, kutatott és tanulmányozott, és ez a színház nemcsak rendkívül érdekes és vonzó, de egyszersmind tanulságos lesz. Ha a kiállításra érkező külföldiek ezeket a festői jeleneteket látni fogják és a gyönyörű dalokat hallják, bizony kedvet kapnak beutazni e szép országot. Serlynek segítségére vannak Szudy Gyula, a „Millenium“ munkatársa és Molnár Árpád festőművész, kik most Magyarország népeinek viseleteit állítják ki festmények és könyvek alakjában. Serly arra fekteti a fősúlyt, hogy csak kiváló szép nőket és férfiakat szerződtet, kiket körútján fölfedezett s bemutatja őket az eredeti viseletükben, valamennyinek nagyon szép hangja van és Serly kitanítja őket. Ehhez hasonló színház még sehol nem volt fölállítva, mert sehol sincs annyi szép hangú férfi és nő és oly érdekes viselet, mint hazánkban és ezekben az apró falucskákban fölfedezett nők nagy része már a természettől meg van áldva azzal a képességgel, hogy hangjával, modorával, szépségével föltűnést keltsen. Igen jó példa volt Justh Zsigmond puszta-szt.-tornyai színháza, hol egyszerű paraszt leányok és legények nagy művészettel adták elő a klasszikus színdarabokat. Hogy Serly ezt a maga nemében páratlanul álló színházat össze tudja állítani és vezetni, arra elég biztosíték eddigi működése. Serly tervei szerint a színházban az előadások délután lesznek megtartva változatos műsorral, este rövidebb színdarabok kerülnek színre kiváló művészek és művésznők közreműködésével. Serly a művészi előadásokra már primadonnát is szerzett egy tolnamegyei nagybirtokos bájos és tehetséges leánya, Parti Laura személyében. A kisasszony Serly tanítványa. A tenorista egy Oroszországban élő magyar művész lesz. * (A kolozsvári Nemzeti színházban) szombaton búcsúzott K. Szerémy Gizella a közönségtől, melynek több éven át volt kedvence. Szerémy Gizella Debrecenbe megy s a kolozsvári közönség szívélyes ovációkban részesítette a tehetséges, ambiciózus művésznőt bucsuföllépte alkalmából. * (Az aradi színtársulat) a közönség teljes elismerése mellett működik. A napokban volt Rónaszéki Gusztávnak, a társulat művezetőjének jutalomjátéka Shakespeare „Szentivánéji álom című" vígjátékét adták s a közönség lelkesen tapsolta játékát. Kívüle tetszettek még Rónaszékiné, Benedek, Novák Irén és Csatár. * (Polgári színház) létesítésén fárad Szikray János, Rakodczay színigazgató volt titkára. A színház számára a fővárostól telket kér, mely 90 év múlva épületestől visszaszállna a főváros tulajdonába. * (Színházi botrány.) Csinos kis botrány volt tegnapelőtt a pármai városi színházban. A balletszemélyzetnek valami konfliktusa támadt az igazgatóval, minek folytán a táncosnők vonakodtak a Rigoletto első felvonásában közreműködni. Mikor a közönség látta, hogy a színpad üres marad, tombolni és lármázni kezdett, úgy, hogy a függönyt le kellett bocsátani, az igazgató pedig nehéz szívvel kénytelen volt kijelenteni, hogy a belépti díjjat visszafizetik a közönségnek. Lítványait ábrázolja azon pillanatban, amelyben Jézus megjósolja: Egy közületek árulóm lesz. Mindkét műnél ugyancsak azt fejtegeti, hogy a festőművész miféle elemekből és honnan merített elemekből állítja össze remekeit. A fölolvasást megéljenezték. Vargha Gyula olvasott föl azután különféle francia költőtől versfordításokat, amelyek szintén nagy tetszést arattak. Végül Herceg Ferenc olvasta föl Olga c. beszélyét. Miután az elnök a tagokat még egy rövid zárt ülésre hívta meg, az ülés véget ért, s v -------1—,<*■