Pesti Hírlap, 1895. március (17. évfolyam, 60-89. szám)
1895-03-01 / 60. szám
megkisebbedve került ki a december óta folyó egyesülési törekvésekből. Innét túl nem igen fogják belátni az emberek, hogy a magyar törvényhozásban, ahol az egyházpolitika, közigazgatás, közgazdasági élet, közoktatás és igazságügy annyi nagy és reális kérdése követeli az alapos munkát,és figyelmet: miért kelljen mindig és mindig, nap-nap után azzal foglalkozni, hogy mit akar, mit gondol, mit beszél, mit tesz és mit nem tesz a nemzeti párt nagy politikai különce ? Ezen a kérdésen ma szerencsésen túlestünk. Perczel Dezső belügyminiszter beszédéből pedig láttuk, hogy a kormány is végképen leszámolt a fuzionális gondolatokkal. A kormány és a szabadelvű párt immár magára van utalva teljesen s úgy látszik, csekély többsége mellett is erősen bízik a maga igazaiban és liberális programja erejében, mégpedig nem ok nélkül. A közjogi alapon álló pártok egyesülésének elmaradása mindenesetre hátravetett egy nagy dolgot: a közigazgatás reformját. E másik korszakos reform, melynek égető szüksége régóta nyilvánvaló, csak az egyesülés művével nyerte volna meg a kerösztülviteléhez szükséges döntő parlamenti erőt. így, ahogy a dolgok fordultak, a belügyminiszter csak 1896. elejére helyezte kilátásba a négy főjavaslat tervének elkészülését s ezek akkor is előbb a nagy nyilvánosság kritikája alá mennek. Ez az országgyűlés tehát nem fogja reformálni Magyarország közigazgatását. Ezt őszintén lehet fájlalni, mivel e nagy átalakítás elhúzódása nyomokat fog hagyni az országban. Hogy a nemzeti párt közjogi sallangjait nem tudta föláldozni egy ilyen valóban nagy nemzeti érdekért, az ezen párt lealkonyodó történetének szégyene marad igen hoszszú ideig. Perczel belügyminiszter egyébként az anyakönyveket már szeptemberben életbe fogja léptetni s mivel ezt a polgári házasságnak is követnie kell, a kormány tevékenységének bőven lesz tárgya a közigazgatás reformjának elmaradása dacára is. Annyival ebben is előbbre vagyunk, hogy a jövő képét illúziók nélkül látjuk s a valóságokkal lehet számítanunk. Ami végül a szélsőbalt illeti, annak válsága ma voltaképen véget ért. Justh Gyula töredéke egyesült Eötvös Károly töredékével s az Ugron-párt magára maradt. A szélsőbaloldal mától kezdve két majdnem egyenlő, 50—50 fejből álló, liberális és konzervatív csoportra bomlott. Nem épen kedves látvány , de még mindig sokkal megnyugtatóbb, mint amilyen az lett volna, ha Ugrón, Bartha és Polónyi az egész párt fölött elhatározó hatalmat nyernek s mellékutakon segítséget visznek vala a néppárti lázitásoknak. Hogy ez nem lett igy, egygyel kevesebb veszedelem. , Mindez, igy végezzük, némi világosságot jelent. A kuszáltságokból tisztább régióba jutottunk s kezdeteit látjuk egy bizonyos rendnek és állandóságnak. Az ország, amelyet sokféle balsejtelem gyötört, bizalommal veheti mindezt tudomásul. Ami még hiányzik ahhoz, hogy a bizalmat a megnyugvás napjai kövessék, azt meghozza az időfolyás, melynek szintén megvan a maga igazságszolgáltatása. Nem, hogy az csak Toldi lehet“) kifejezésteli fokozódásával és erőteljes zenekari kíséretével (főleg az alia breve befejezéssel „lenge nádszálért“) valósággal wagneri niveaura emelkednek. A nagy tornára vonuló lovagok fényes zeneképe, Tar jellemző monológja, az egyre ismétlődő pajzscseremotívummal és Toldi nagyjelenése Tar Lőrinccel jól készítik elő a nagy finálét; ezt bevezeti egy pompásan hangszerelt diadal induló, Lorátusi vádja és Piroska fájdalmas panasza („nem fog gúnyolni“) lassan, szinte észrevétlenül átvezet egy hatalmas vokális sextettbe („kimondva az Ítélet“) mely a vig karénekkel együtt („üdv az arának“) az egész felvonásnak hatásos befejezését adja. A második felvonásban új részlet a kar és Piroska közti jelenésben az, hogy Tar Lőrinc tudatja nejével, hogy Lajos király a kastély közelében vadász és valószínűleg meglátogatja hű emberét, Tar Lőrincet — ezzel ügyesen elő van készítve a második finálé azon új változása, hogy Lajos király megjelenik és haragjával sújtja a tornán Tar helyett megvívott Toldit. A hitvesek jelenése sivár és érdektelen, de annál megkapóbb az egyedül maradt Piroska kesergése („óh megtört ifjúságom“), mely az álom elbeszélésében kulminál. Ez az álom-részlet, a Toldimotivumra emlékeztető ünnepélyes melódiájával, („megjelent előttem“) mélabús modulációival és kétségbeesett panasz szózatával („siratom magamat“) az egész dalmű egyik legértékesebb, legpoétikusabb részlete, amelyen még csak Piroskáinak második monológusa emelkedik túl, a hatalmas imával (g-dur), melynek a visszatérésnél egyre fokozódó refrainje „isten, óhadj erőt“ sajátságos strófaszem tagoltságot ad. Belép Toldi, hosszas szünet, merően egymásra néz a két boldogtalan szerelmes (szinte eszünkbe jut Senta és a hollandi első találkozása), végre kezdi Toldi, szomorúan megtörtén : „itt áll előtted az egykori hős“, de csakhamar fölbuzdul és amikor megtudja, hogy Piroska szereti őt, önfeledten keblére öleli. Ez a részlet „oh jet szeress, a többivel ne gondolj“ a Siegmund dalára emlékeztető dallamosságával, a szerelmi motívumnak egyidejűleg a zenekarban földolgozásával és Piroska válasza „föld nyílj meg alattam“ az egész dalműnek egyik fénypontja. Toldi áriája „balzsamot leheltő tavaszi szellő“ a hegedűk tremoloja által kisért dal és folytatásra talál Piroska áriájában „sugárzó csillag“, melynél azonban szívesen lemondanánk az oda nem való trombita és kürtök kíséretéről. Toldi és Piroska duettese „ami báj van a földön“ a csatlakozó (hárfa által kisért) prim hegedű szólójával tercetté szélesedik, mely sajátságos kánonszerű kidolgozásával meglepi a zeneértő hallgatót. (E duett egyébiránt minden egyes részében, még a holdsütötte ablak dekoráció tekintetében is erősen emlékeztet a Lohengrin nászduett jelenetére.) Belép Tar és tudatja (rövid indulószerű motívum rithmusában), hogy kezelg a király vadászkíséretével, majd összetűz Toldival, fegyvert emel ellene, mire Toldi őt lesújtja. E percben belép a király, látva a történteket, haragra lobban és száműzi Toldit, Piroskának pedig egy meleg érzéstelt áriában („téged boldogtalan nő“) azt tanácsolja, amit Hamlet Ofeliának , lassankint kibontakozik egy ügyesen fölépített vokális ötös : Toldi, Piroska, Király, Lorántfi és Erzsébet, mely a hozzájáruló vegyes karral impozáns finálévá szélesedik. A száműzetett Toldi — Tannhäuser módjára — még egyszer megcsókolja Piroska ruhája szegélyét, azután távozik. A harmadik fölvonás a Margit-szigetre visz bennünket, a szerelmi tragédiák végzetes helyére, melyről nem hiába zengi a krónikás: „kerülje azt szerelmetes pár, mert boldogságuk ott veszélylyel jár. A sziget klastromában talált menedéket és nyugalmat Piroska, a beteg, a haldokló Piroska; napjai meg vannak számlálva, csak egy remény tartja még az életben, hogy viszontláthatja még egyszer Toldit, kedvesét. A felvonást szépen vezeti be az apácák egy dallamos karéneke („a mi házunk az áldás“), még hatásosabb Piroska reá következő monológja: „tudom, hogy nincs a földön“,mely az elcsüggedt, lemondó szerelemnek megható kifejezést talál. Igen hatásos Toldi nagy, pathetikus dikciója is („Annyit szenvedtem tőled távol“), mely a végén visszatérő Toldi-motívumban kulminál. Toldi be akar hatolni a klastromba, de a mikor kopogna a kapun, gyászének zendül föl és a mikor a kapu föltárult, lobogó gyertyák közt, gyászmenet tűnik föl, az apácák kihozzák a halott Pisoskát nyitott ravatalon. A ravatal után PESTI HÍRLAP Belpolitikai hírek, minisztertanács volt, mint értesülünk, ma este a kormányelnökségi palotában. A minisztertanács egyebek közt a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztereknek több oly javaslatát is tárgyalta, amelyeknek egy része közelebb törvényhozási előterjesztés substratumát fogja képezni. A belügyminisztérium államtitkára. A hivatalos lap egyik legközelebbi száma közölni fogja, mint értesülünk, Latkóczy Imre országgyűlési képviselőnek belügyminiszteri álamtitkárrá való kineveztetését. E kinevezés folytán új képviselőválasztás válik szükségessé a nyitrai kerületben, amely választás még március hó folyamán meg fog történni. A költségvetési törvényjavaslat fölötti vitában szólásra még csak két kisebb kaliberű tagja az ellenzéki pártoknak van följegyezve: Deésy Zoltán és Várady Károly. Valószínű azonban, hogy még többen fognak szólani, nevezetesen Szapáry Gyula gróf, akit ismételve is egyenesen provokáltak a nyilatkozásra. Mindamellett nincs teljesen kizárva, hogy holnap be lesz fejezhető a vita, szombaton pedig megtartja párbeszédét Apponyi gróf és Ugrón Gábor s megtörténhetik a szavazás. Ezzel szemben a Kel. Értesítő ezt írja: A képviselőház holnapi ülésén napirend előtt Pongrácz Károly gróf fog fölszólalni, hogy reflektáljon Perczel Dezső belügyminiszternek és Tisza István képviselőnek a mai ülésben mondott beszédeik személyes természetű részére. Magában az appropriacionális vitában, a mennyiben az időből kitelik, holnap részt fog»»»■»«»alwiTOiMgMBiMiMma. rawittjaui.:» Az uralkodó köszönete. Az osztrák hivatalos lap ma a következő legfelsőbb kéziratot közli, amelyet ő felsége Windisch-Graetz herceg miniszterelnökhöz intézett: „Kedves ,Windisch-Graetz herceg! Gyászteljesek voltak a legutóbbi napok, telve gyászszal a pótolhatatlan veszteségért, a melyet házam és az egész Monarkia szeretett nagybátyám, Albrecht főherceg halála által szenvedett. Azonban a nagy fájdalomban jótékony irt találtam a részvét és a lojalitás ama számos nyilvánulásaiban, melyeket ez alkalomból úgy az egyesek, mint a különféle testületek részéről tapasztaltam. Ép úgy mint az elhunytnak a hadsereg körül szerzett halhatatlan érdemei, állandóan melegen érző hazafiassága, példaképen világító kötelességérzete és kimeríthetlen jótékonysága az összes országokban és a lakosság minden rétegében örök időkre dicsőséges és tiszteletteljes emléket biztosítanak számára és oly megtisztelők az őszinte gyásznak eme nyilvánulásai mindazokra nézve, a kik abban részt vettek. Mélyen meghalva a részvét és ragaszkodás eme újabb bizonyítékai által, melyekkel hű népeim Hazám örömeit és bajait megosztják, indíttatva érzem magamat, hogy ezért mindenkinek a legbensőbb köszönetemet fejezzem ki és megbízóim Önt, hogy ezt köztudomásra hozza Bécs, 1895. febr. 27. Ferenc József, s. k. "Hasonló köszönő-iratot fog ő felsége mint magyar király a magyar miniszterelnökhöz is intézni a Magyarország és népei részéről nyilvánult részvétért. nak venni: Szapáry Gyula gróf, Meszlényi Lajos, Polónyi Géza, Ábrányi Kornél és Deésy Zoltán; a kormánypárt részéről eddig csak Papp Géza fölszólalása várható. Az ellenzéki padokról egyébként főleg Tisza István mai beszéde következtében számos beszéd fog következni, úgy hogy a költségvetési javaslat feletti szavazás a jövő hét csütörtöke előtt aligha várható. A képviselőhöz közlekedési bizottsága szombaton ülést tart, amelyen tanácskozás alá veszi a kereskedelmi miniszternek a gurahonc—nagyhalmágyi, a pozsony—dunaszerdahelyi, a szilágysági és a temesvár—nagyszentmiklósi helyi érdekű vasutakra vonatkozó jelentéseit és a párdány—zsombolyai s a Segesvár—szentágotai helyi érdekű vasutakra vonatkozó törvényjavaslatait. 15 törvényjavaslatok és jelentések, mint értesülünk, a székely vasutakról szóló törvényjavaslattal egyetemben közvetlenül az appropriacionális vitának a befejezése után napirendre fognak tűzetni a képviselőházban. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. Három nagyobbszabású beszédet mondottak el ma a képviselőházban az appropriacionális vita folytatásául, sőt egy fényes beszéd is hangzott el, a Tisza Istváné. És mégis azt kérdi