Pesti Hírlap, 1895. május (17. évfolyam, 119-148. szám)

1895-05-01 / 119. szám

látni, észlelhették egyéb jelenségeken: a szocia­lizmus terjedésén, mely mindig ott van a sze­génység nyomában — a „post equitem sédet­atra cura“ megfordított ülésrendben ! — moz­golódásokon és zavargásokon, egyeben és má­son, hogy a fogyasztási adókra súlyos idők van­nak következőben. Bölcsebb államformák közt ezt a tételt úgy kellene ugyan formulázni, hogy a kisebbedő fogyasztási adókból az intéző körök aggódva láthatták a mögöttük feltűnő nyomorú­ságot, de minthogy ez idő szerint az állam­­rasson nem ezt, hanem az adót lesi, úgy mi e pillanatban ezzel is beérjük. Bizonyos, hogy a kettő fenyegető barátságban jár egymással kar­öltve és ha mi a mai napra való tekintetből csak azt a deficitet sajnáljuk most, amely a jövedelemben mutatkozik, az intéző köröknek jól fog illeni, ha azt a deficitet sajnálják és né­zik mégis, amely a néperőben és egészségében vált betekinthetővé ennek a fátyolnak a fölleb­­bentése általi A tény maga, hogy az államháztartásba léket ütött már megint a nyomorúság, minden­esetre elszomorító valami. Ilyenkor nem filozo­fálni, hanem tömni kell, aki matróz a hajón. Filozofálni és a hajó hordképességét számít­­gatni előbb illik, vagy majd azután. Most a számítási hibát kell jóvátenni és más helyről elvenni, ami ott fölösleges. Sok fölösleges van pedig a mi hajónkon, amelyen szörnyű módra el szoktuk mi vetni a sulykot a terhek elren­dezésében, mintha csak örök időkre szólnának egyes esztendők kövér tehenei és sovány te­henek nem is volnának már a világon. A kato­naság telhetetlen gyomra megeszi persze a kö­vér és sovány teheneket egyaránt és ha a hor­nyák is ráadják, ezeket is beveszi. Ez a jeles intézmény a maga évenkinti tökéletes süléseivel rászolgálna azonban valamelyes takarékosko­dásra és mi igen komolyan hiszszük, hogy az évek óta fenyegető béke megengedhetővé tenné csakugyan bizonyos tartózkodó magaviseletét a kiadások terén. Ugyanígy vélekedünk mi né­mely egyéb tárcák körül is. Vannak tárcáink, melyekben igen hézagos fogalmak uralkodnak a pénz természete körül ; ezeket figyelmessé kell tenni arra, hogy szegény ország ez a Ma­gyarország, amelynek nincsen kenyere, ha egy nyáron át nem esik az eső, amely alapvető té­telt általában jó volna, ha megjegyeznénk ma­­gunknak mindnyájan. Valahány igazság van azonban a politi­kában, mindenek fölött igaz és megjegyezni való az az egy, hogy „pauper agricola, pauper imperator.“ A római császárságnak ezt a nemzetgazdászati tételét ma így variálja a mi államtudásunk : „Szegény nép, szegény álla­dalom.“ Amit az okszerű politikus megfordított látcsövön nézve, úgy észlel, hogy ha az államot akarod jó módban, legyen rá gondod, hogy néped legyen abban, valameddig azonban néped a kenyerét kénytelen keskenyebbre szegni és az uralkodó eszméidtől s ideáljaidtól elfordulva, idegen boldogulási eszmék körül csoportosulva a „szegények nemzetét“ hirdeti a „gazdagok nemzete“ ellenében : államiságod is meg fogja sínyleni ezt a bifurkációt, addig pedig „ren-­­dezett háztartásról“ csak úgy nem lesz szó szó etnikus értelmében, mint közgazdászati jelen-­ tőségében. (A) — Csak nem megy egyedül a kisasszony haza ? Ha megengedi, én majd elkísérem. Paula és Laura tiltakoztak. — Ő nem, Pepi nagyon messze lakik, a csömöri­ után, aztán mindig egyedül szokott menni, mert ő nem fél. — Semmi, semmi, — kiáltott Pepi,— egy­szer akad nekem is egy gavallérom, aki haza akar kisérni, azt is el akarjátok venni? Nem, Szalai úr, kisérjen el, mert én félek egyedül menni. Ma félek egyedül menni. Szalai úr átment a szobájába a kalap­jáért, botjáért, Pepi hangosan, folyton kacagva búcsúzott Markovitséktól, aztán együtt távoztak. Szalai úr igen különösen érezte magát, amint a leány­nyal lebotorkált a három emeleten. Ő akarta támogatni a leányt, de nem mert hozzá nyúlni, ez azonban megfogta a karját s figyelmeztette: — Vigyázzon, még két lépcső. Én a sö­tétben is látok. Kiléptek az utcára. Enyhe, világos májusi éjszaka volt. A szabad levegőn Paszománt Pepi egy kicsit meg­komolyodott és hallgatott. De nem tartott soká. — Hát melyik tetszik magának, Szalai úr, — kezdte. — Paula, vagy Laura? Szalai úr elfogultan sütötte le a szemeit. — Ő kérem, mind a kettő igen szeretetre méltó kisasszony. — Hát akkor egyik sem tetszik magának ? iga, úgy látszik, nagyon becsületes ember. Lássa, ha én magának volnék, akkor nem soká haboznék. Ezek a lányok bomlanak magáért s akármelyikök bármely pillanatban ... no de nem szabad beszélnem, hátha Markovits mamá­nak nem tetszik, hogy beszélek. Szalai urnak főtt a feje. Ezek a dolgok, miket Pepi olyan magától értetődőknek em­legetett, neki újak voltak s különös varázszsal hatottak rá. Hogy a Markovits lányok előtt becsülésben áll, azt tudta. De hogy azok őt szerethetnék, szerelemmel, azt nem sejtette. Öt szeretni! Ő belé szerelmes egy leány, vagy pláne kettő! A vér a fejébe szállt. S Paszománt Pepi azt mondta, hogy neki csak akarnia kell s akármelyik dal a karjaiba. Csak akarnia kell! Szalai úr mélyen sóhajtott, a­mint az elhatá­rozás benne volt, hogy akarni fog, sejtette nyomban, hogy sohasem fog neki ez az akarás sikerülni. A szűk utcákban nem volt rajtuk kívül egy árva lélek sem. Paszománt Pepi is elhall­gatott s némán mentek egymás mellett. Szalai urra ez a némaság, ez az éjjeli magánosság, melyet nem ismert, különösen hatott. Lopva, félénken sandított a mellette menő leányra s úgy találta, hogy igy, elkomolyodva, nagyon szép. S egyedül van vele s a leány olyan sza­bad­ viselkedésű. Csak akarnia kellene ! Egy da­rabig biztatta magát, hogy akarjon, de aztán csüggedten fölhagyott vele. Paszománt Pepinek is voltak gondolatai, sokára nem­ tudta elhallgatni. — Régen volt, hogy férfi kísérővel mentem éjszaka az utcán. Hej, akkor a szembejövők nem csalódtak, mint most, ha ránk fogták, hogy itt egy szerelmes pár megy. Szép idő volt az, de hát Markovits mama erre azt mon­daná, hogy sze szont de tám pászé. Igaza van, a gazember megcsalt. Különben jól tette, számát minden félik, aki nem csalja meg a szeretőjét. A csöm­öki­ után Pepi becsöngetett egy ócska házba. — Köszönöm, Szalai úr, hogy elkísért, — mondta öreges komolysággal. — Nagyon örülök, hogy maga olyan derék ember. Mert nem sze­retném, ha Markovitsék közül valamelyik úgy járna, mint én. Pedig úgy járna, ha a szoba uruk nem volna olyan derék ember, mint maga jó éjszakát, most folytatom a verekedést testvé­reimmel. Szalai urat eleinte hízelgően érintette ez a kvalifikálás: derék ember! Aztán nagyot só­hajtott, mert nagyon, de nagyon szeretett volna kevésbé derék ember lenni, csakhogy nem tudott . Talán az csakugyan jóság is, amit ben­nem élhetetlenségnek neveznek, — töprengett, — de szeretném tudni, hogy minden jó ember olyan félénk-e, mint én vagyok! Két óra elmúlt, mire hazaért, csügged­­kedvben a maga gyámoltalanságán s tele for­rongó benyomásokkal a mai est után. A három leány alakja táncolt folyton előtte, a Paul szőke, a Laura barna szépsége incselkedett vel* 'S hirtelen ,hallotta, a Pepi­ hangját, csak akarni. PESTIH I RA P AxJUJ Urf i . Belpolitikai hírek. Az állami bevételek a folyó év első ne­gyedében az immár összeállított kezelési kimu­tatások szerint, mint értesülünk, hét millió fo­rintnyi visszaesést mutatnak. Ez a jelenség ki­­sebb-nagyobb mértékben köztudomás szerint más években is észlelhető volt az év első ne­gyedében s ezúttal hátrányos befolyással voltak az állami bevételek alakulására a rendkívül hosszas tél, a hófúvások okozta forgalmi aka­dályok s az ország nagy vidékein a vízáradá­­sok. A csökkenést remélhetőleg ki fogják egyen­líteni legalább részben az év további hónapjai, mindamellett komoly kötelességévé teszi ez a jelenség a pénzügyminiszternek, hogy a legna­gyobb óvatosságot és szigort tanúsítsa a kincs­tár irányában minden oldalról támasztott köve­telésekkel s nevezetesen egyes minisztertársainak túlhajtott igényeivel szemben. A pénztári készletekről, Lukács pénzügy­­miniszter, mint értesülünk, holnap törvényjavaslatot fog a képviselő­ház elé terjeszteni. E javaslat benyúj­tásával a kormány visszavontnak tekinti azt az azo­nos tárgyú javaslatot, melyet ugyan e tárgyban az előző kabinet nyújtott volt be. A holnap benyújtandó javaslat a jövő hét folyamán napirendre kerül a képviselőh­ázban. A képviselőház csütörtökön tartandó ülésében tárgyalás alá veszi a katonai beszállásolási törvény némely rendelkezéseit módosító törvényjavaslatot. A­mennyiben a javaslat tárgyalása még azon ülésban befejeztetnék, pénteken a kereskedelmi miniszternek a helyi érdekű vasutak tárgyában benyújtott hat tör­vényjavaslata kerül a házban napirendre. Az állandó országház építésének elő­reha­­ladására vonatkozó miniszterelnöki előterjesztés tár­­gyában a képviselőháznak benyújtott pénzügyi bizott­sági jelentés kiemeli, hogy az ezredéves­­ ünnepség te­kintetbe vételével, megállapított munka­programm alap­ján lehetővé válik, hogy az Országgyűlésnek­ ünnepé­lyes ülése a millennium alkalmából már az új ország­házban tartassák meg. Meggyőződést szerzett továbbá a bizottság, úgymond a jelentés, hogy a figurális szobrász­munkáknak, különösen pedig ő felségeik szobor­csoportjának előállítására tett intézkedések olyként történtek meg, hogy ez által a hazai művé­szetnek megfelelő működési tér biztosítassék. Végre, hogy a munka előrehaladása és a tett tényleges költ­ségek a munkatermek és a tervezet szerinti költsé­geknek megfelelnek. A képviselőház holnapi ülésének végén az elnök előterjesztést fog tenni a ház további munkarend­jének megállapítása iránt. A Kel. Értesítő szerint a ház legutóbbi ülésében előterjesztett bizottsági jelen­tések kerülnek első­sorban tárgyalásra, ezek közül csakis a katonai beszállásolási törvény némely szaka­szainak módosítására vonatkozó törvényjavaslat fog hoszszabb vitára okot szolgáltatni. A delegációk össze­írására vonatkozó királyi leirat kihirdetése és a delegációk választása valószínűleg már a jövő hét vége felé fog megtörténni. Interpelláció: A képviselőház holnapi ülésére Serbán Miklós képviselő, mint értesülünk, a kereske­delmi, belügyi és igazságügyi miniszterekhez intézendő interpellációt jelentett be a fogaras­teleki helyi érdekű vasút kisajátításai ügyében, amely kisajátítások máig sincsenek keresztülvive, ámbár a nevezett vasutat már 1892-ben átadták a forgalomnak. A főrendiház május hó 2-án csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt f. évi május 1-én, szerdán, d. u. 6 órakor (zöldfa­utca 14. sz. a. lévő közhelyiségében) értekezletet tart a képviselőház napirendjére kitűzött tvjavaslatok tágyában. Uj főispán. A hivatalos lap­száma közli Kiss Pál országgyűlési képviselőnek Zólyom vármegye főispánjává való kinevezését. A királyi kézirat igy szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére nemeskéri Kiss Pál országgyűlési képviselőt Zólyom vármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. április hónap 22-én. Ferenc József, s. k. Perczel Dezső, s. k. Nemeskéri Kiss Pál, nemeskéri Kiss Miklósnak, a magyar emigráció kiváló tagjának fia, 1856-ban született, anyjának St.-Ange nevű birtokán Francia­­országban. Itt végezte középiskolai, valamint jogi tanulmányait. 24 éves korában hazajött atyjának

Next