Pesti Hírlap, 1895. június (17. évfolyam, 149-176. szám)
1895-06-01 / 149. szám
-2 PESTI HÍRLAP 1895. junius 1. Belpolitikai hírek. Miniszterek Bécsben. Bánffy báró miniszterelnök és Jósika báró miniszter ma reggel Budapestről Bécsbe érkeztek. Bánffy báró miniszterelnök délben hosszabb ideig tanácskozott a külügyi hivatalban Goluchowski gróf külügyminiszterrel. Este a tanácskozáson Windisch-Graetz herceg osztrák miniszterelnök is jelen volt. Újabb távirat jelenti: Bánffy báró miniszterelnök még holnap is Bécsben marad. Miklós Ödön államtitkár, aki ma ide érkezett, a mai nap folyamán Raquehem marquis osztrák földmivelésügyi miniszterrel tárgyalt a sertésjárvány és annak elnyomására eszközlendő intézkedések ügyében. A fogyasztás érdekeinek megóvására azonkívül gondoskodni kell arról is, hogy teljesen egészséges sertések is csak a legszigorúbb óvintézkedések mellett legyenek forgalomba hozhatók. Miről lesz szó a delegációkban. Bécsi jelentés szerint Pattai dr. antiszemita képviselő erősen el van tökélve, hogy a funcius ügyét a delegációkban vita tárgyává teszi. Az ifjú csehek pedig nagyon sok és súlyos adatot gyűjtöttek össze a közös hadügyminiszter ellen, melyek különösen a katonai kínzásokra vonatkoznak. Állami anyakönyvek. A belügyminiszter Torda- Aranyosvármegyének 51 és Nógrádvármegyének 8£ állami anyakönyvi kerületre való beosztását megállapította. Fővárosi ügyek. Lóvasútitól villamos. A lóvasút villamossá átalakítása ügyében ma délután folytatta a tárgyalásokat a pénzügyi és gazdasági bizottság Márkus József alpolgármester elnöklete alatt; előadó Faller Ferenc tanácsjegyző volt. A napirendre térés előtt Weisz Bertold szólalt föl. Az utóbbi napok folyamán — úgymond — oly megtámadtatásoknak volt kitéve a sajtó részéről, amelyekre felelnie kell. Ami a személyét illeti, eddig is azok közé tartozott, akik óhajtják, hogy az átalakulás létrejöjjön, bármily haszna is legyen ebből a lóvasút-társaságnak. Másrészt azt hozták föl, hogy a kereskedelmi és iparbank részvénytársaságnál elfoglalt állásából kifolyólag van érdekelve abban, hogy az átalakítást ellenezze. Ilyen cselekedetre ő képes nem volna s az ilyen föltevést visszautasítja. Mert veszedelmes térre vezetne, ha akár itt a fővárosnál, akár az országgyűlésen efére gyanúsításoknak volnának a képviselők kitéve. A 15. §-nak amaz intézkedésére vonatkozólag, hogy a forgalmi eszközök és menetfelszerelések beszerzésére szükséges összeg a beruházási tartaléktőkéből fedezendő, több megjegyzést tett már a múlt ülésen Weisz Bertold bizottsági tag most azt kérte az elnöktől, hogy ebben az ügyben is tegye magát érintkezésbe Jelanek vezérigazgatóval, hogy a differenciák ki legyenek egyenlíthetők. Az elnök ezt annál is inkább megígérte, mert szükséges, hogy egyéb függő ügyekben is tárgyaljon a vezérigazgatóval. Az elnök bejelenti ezután, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban folytatott engedélyezési tárgyalás jegyzőkönyve leérkezett s azt kinyomatva, ma kiosztatta a bizottsági tagok közt. A 16., 17., 18. és 19. szakaszokat változatlanul fogadták el. A 20-ik szakasznál elfogadták Ludwigfi János amaz indítványát, hogy ünnep- és vasárnapokon ne csak a végállomásokról, hanem a tanács részéről megállapítandó közbeeső pontokról is indíttassanak közvetlen kocsik. Hozzájárult ahoz is a bizottság, hogy a 29-ik szakasz, amelyben a menetrend meg nem tartásáért 1000 frt birságot szab ki, oda módosíttassák, hogy a birság 10,000 frtra terjedhet. A 21-ik szakasznál, amely a személyforgalmi viteldíjak megállapításáról szól, a bizottsági tagok egy része a tarifák leszállítását s olcsóbb munkásjegyek kiadását követelte, más része hajlandó a szerződéstervezetben foglalt díjtételek elfogadására. Weisz Bertold abban a nézetben van, hogy a vonalszakaszok beosztása nem helyes, ő ezekre nézve új tervezetet készíttetett, amelyet átnyújt az elnöknek, azzal a kéréssel, hogy ebben az ügyben is folytasson tárgyalást Jelinek Henrik vezérigazgatóval. Andaházy László azt kívánja, hogy a budai oldalon ezután építendő új vonalak viteldíja már most állapíttassák meg. Weisz Bertold kijelenti ezek után, hogy egyelőre elfogadja a szerződésben foglalt csoportosítást, de kívánja, hogy akkor, ha a városháza a Károly-kaszárnya helyén lesz, az ő részéről proponált rendszer fogadandó el. A bizottság ehez, valamint Andaházy indítványához, hozzájárult. A díjszabás fejezeténél még Ludvig János és Rupp Imre azt proponálták, hogy a budai dunaparti és a felső-közúti vonalak kiépítése esetén, valamint a pesti közúti és a dunaparti vonalak közt — közvetetlen kocsik járatásával — szerves forgalom létesítessék, úgy, hogy a vonalak végső kiinduló pontjai a hídfővel össze ne essenek; az egész vonal díja, a hídvámmal együtt 12 krnál nagyobb ne legyen. Ezt a javaslatot elfogadták. Véri Károly azt kívánta, hogy két végpont közt 10 kr. legyen a maximális díj. Ezt elejtették. Heltai Ferenc azt az indítványt tette, hogy a tarifa-revízió jogának elejtése mellett, a szakaszjegy ára 6 krban, egy egész vonalé 8 krban, bármely végponttól, bármely végponthoz 10 krban, a Zugligetbe és a Lipótmezőre 15 krban állapítandó meg. Toldy József tiszti főügyész a tarifa-revízió jogát föntartani kívánja, egyébként elfogadja Holtainak már a vasúti albizottságban telt eme propozícióját. A tarifaügyben fölmerülő differenciák elintézésében a belügyminiszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg fog dönteni. A tárgyalásokat a jövő hét közepén folytatják. Azt hisszük, hogy a viteldíjakat illetőleg történő új kikötések melyek az albizottság által a közúti vasút-társaság hozzájárulásával elfogadott tételektől eltérnek, ismét csak az ügy sajnálatos halasztását vonják maguk után. Az albizottságban megállapított díjtételek leszállítása mellett, beavatottak állítása szerint, az üzem haszonnal nem volna folytatható s igy a vasúttársaság igazgatósága azokat el nem fogadhatná. A töv. közrendészeti bizottság ma délelőtt Vida Imre tanácsnok elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyen a bérkocsi tarifa szabályozására vonatkozó tárgyalásokat folytatták. A bérkocsi ipartársulat panaszkodik, hogy a számozatlan fogatok jogtalan visszaéléseket követnek el. Ennek elhárítására elhatározta a bizottság, hogy fölterjesztést fog tenni a kereső. miniszterhez külön szabályrendelet hozatala iránt amely a számozatlanokat is hatósági ellenőrzés alá vesse. Megállapították továbbá az iparengedély kiadásához szükséges kellékeket. A kocsiszámok átadására nézve a következőket határozták: Halálozás vagy lemondás esetén a hatóság nem köteles az örökösre, illetve arra, akinek javára a lemondás történt, a kocsiszámot átruházni. A jelentkezőket a hatóság sorrend szerint előjegyzésbe veszi, és a legelső jelentkezőnek adja át az engedélyt, ha erkölcsileg kifogás alá nem esik, de ha az utána következők között érdemesebb találtatnék, akkor ez fogja megkapni. Megemlítendő, hogy a föl- és lemenő vérrokonok, hitvestársak, vagy azok, akiknek az elhunyt az ipart még életében átadta, méltányos tekintetben vétetnek. Az előjegyzés érvénye 1 év alatt megszűnik. A közönség részéről felmerült gyakran a panasz, hogy pl. lóversenyek napján semmiféle állomáson nem lehet kocsit kapni; erre vonatkozólag a bizottság a következőképen intézkedett: Az állomáson talált kocsi nem utasíthatja vissza a fuvarozást megrendelés ürügye alatt; Ha meg van rendelve, köteles az állomásáról távozni, és a megrendelőnek e távozás idejétől kell a kocsit megfizetni. Megemlítendő azonban, hogy a kocsis nem köteles az előre megrendelt fuvarozást elvállalni. A szabályrendelet egyéb pontjai többnyire régiben maradtak. A tárgyalásokat szerdán folytatják. — A közvágóhídi tüzérség áthelyezése. A tűzoltó-házibizottság ma délelőtt ülést tartott Horváth János tanácsos elnöklete alatt. Tárgyalás alá került a külső soroksári úti gyárosok és polgárok kérelme az iránt, hogy ott egy külön tűzoltó-kirendeltség létesülessék. A bizottság — a tűzoltó főparancsnok javaslatára — azt ajánlja, hogy a mostani közvágóhídi- és marhavásártéri tűzoltóság mozgóvá tétessék, miig pedig úgy, hogy megszüntetve a vágóhíd mellett levő őrséget, a közeli vágóhíd-utcában építtetnék tűzoltósági épület. Ekként, meg lesz óva a környéken levő gyárak s a vágóhíd- és marhavásártér tűzbiztossági érdeke. Javasolja egyszersmind a bizottság a tanácsnál, hogy a külső soroksáriut vízvezetéke kiterjesztessék. — A kerülleti vásárcsarnokok építése serényen halad előre. A munkálatokat szorgalmasan folytatják a Rákóczy-, Hunyady-, István-téri és Holdutcai detail-csarnnokoknál. Különösen előre haladt az építkezés a Hold-utcai vásárcsarnoknál. A kőmives munkát itt Sivirszky Antal építőmester végzi s a pince már be van boltozva, a nyers fal építése pedig annyira haladt, hogy az Oetl-féle gyár a vasszerkezet fölrakását megkezdhette. Augusztus hónapban a három emeletes nagy épület tető alá jön és a jövő évi április hónapban a vásárcsarnok átadható lesz a közforgalomnak. Az idő pénz. — Amerikai történet. — — Steward ügyvéd urat keresem. — Én vagyok az. Mivel szolgálhatok? — Több oldalról melegen ajánlották önt, hogy egy bizonyos dologban megbízható adatokkal fog szolgálhatni. — Kihez van szerencsém ? Olyan ismerősnek látszik ön. Mintha már találkoztunk volna valahol ? — Meglehet. Én a magam részéről nem emlékszem. Nevem Braun, ez kissé németesen hangzik ugyan, de azért telivér yankee vagyok. De a név nem határoz. Önnek ép úgy semleges volna, hogy kivel beszél hivatalos ügyben, mint nekem, de ezúttal Steward ügyvéd urat kivételesen személyes ügyben kerestem föl. Mondja csak uram, szokott ön hajadon hölgyek és nőtlen urak házasításával foglalkozni? — Azzal nem. — Kár, nagyon kár. Legalább nem kellett volna e kérdésemmel újból előhozakodni egy másik ügyvédnél. Én ugyanis egy fiatal és igen bájos leány vagyoni viszonyairól óhajtottam volna kérdezősködni. — Ha az én hatáskörömbe tartozott volna, szívesen adtam volna fölvilágosításokat. — Előre is kijelentem, hogy a velem elfecsérelt idejét szíveskedjék fölszámítani. Az ön számlája pontosan ki fog egyenlíttetni, akár előnyös, akár hasznavehetetlen fölvilágosításokat kapok öntől. A fő az, hogy ön a leghitelesebb és megbízhatóbb válaszokat adja kérdéseimre, mit egyébként az ön jó nevéről föl is tételezek. Mennyit szokott ön klienseinek 5—5 percnyi értekezésért fölszámítani ? — Két dollárt. — • Számítson ön öt dollárt. Én gavallérosan fizetek. — Uram, igazán örülök a kitüntető szerencsének, hogy önt nálam tisztelhetem. Foglaljon helyet. Szolgálhatok talán egy illatos Veracruse-szivarral ? — Köszönöm, nem dohányzom. — Talán rózsaszirom-dohánynyal ? — Az se nekem való. — Igazán sajnálom, hogy semmivel sem szolgálhatok önnek. Bocsánat, nemde egy kaliforniai aranybánya tulajdonoshoz van szerencsém ? — Nincsenek bányáim. — Vagy talán egy pittsburgi petroleumgyároshoz ? — Én vasúti részvényes vagyok. — Épen ezt akartam most kérdezni. Uram, rendkívül örülök, hogy önnel megismerkedhettem. De térjünk a dologra. Milyen kisasszonyról is óhajt ön fölvilágosítást ? — A nevét bizony nem tudom. — Hol lakik? — Azt se tudom. — Mi a foglalkozása a hölgynek ? — Azzal meg épen nem szolgálhatok. — Találkoztak talán valahol ? — Soha és sehol. — Édes Istenem, hát akkor hogyan adhatnék róla fölvilágosítást? — Itt a fényképe. — Nos, ez is valami. Talán ismerem őt. — Én is arra számítok, mert azt mondják, hogy e hölgy ebben a városrészben lakik, ahol ön már 20 éve ügyvéd. íme, nézze meg a fényképet. — Ah, uram! Ez a kép . . . — Nos, talán ismeri e hölgyet? — Igen. Hogyan jutott ön e fényképhez ? — Egyik fényképész kirakatában láttam meg s amint nézegetem, arra megy egy idegen ur a nejével s e szavakat mondja: Nézd, ez annak a fösvény majomnak a leánya, azé a vén zsugorié, aki felesége halála után, magához kaparintotta azt a biztosítási összeget, melyet az anya halála esetére egyetlen leányának kikötött. — Különös .... — Igazán különösen hangzik. E szavak hallatára a leány sorsa érdekeim kezdett. Állva maradtam a fénykép előtt és gyönyörködtem a vonásaiban. Feltűnt nekem pompás metszetű szeme, melynek golyói mintegy kisugároznak e képből. Addig néztem e fejet, amíg beleszerettem. Most pedig azért vagyok itt, hogy megtudjam, ki e leányzó. S ha megtudom, fölkeresem és feleségül veszem. — De tisztelt uram, ha ön anélkül is gazdag, miért érdeklődik e hölgy vagyoni helyzete iránt ? — Tudni akarom, vájjon anyagilag nincs-e teljesen elhagyatva. Vájjon nincs-e szüksége jóságos nevelőre ? No és azt ön is be fogja látni, hogy ha valaki a jövendőbelijének ügyeit tisztán nem látja, addig nem fog nyugodni, míg mindent rendbe nem hozott. Én