Pesti Hírlap, 1895. június (17. évfolyam, 149-176. szám)

1895-06-01 / 149. szám

-­2 PESTI HÍRLAP 1895. junius 1. Belpolitikai hírek. Miniszterek Bécsben. Bánffy báró miniszter­­elnök és Jósika báró miniszter ma reggel Budapest­ről Bécsbe érkeztek. Bánffy báró miniszterelnök délben hosszabb ideig tanácskozott a külügyi hivatalban Goluchowski gróf külügyminiszterrel. Este a tanácsko­záson Windisch-Graetz herceg osztrák miniszterelnök is jelen volt. Újabb távirat jelenti: Bánffy báró mi­niszterelnök még holnap is Bécsben marad. Miklós Ödön államtitkár, aki ma ide érkezett, a mai nap fo­lyamán Raquehem marquis osztrák földmivelésügyi miniszterrel tárgyalt a sertésjárvány és annak elnyo­mására eszközlendő intézkedések ügyében. A fogyasz­tás érdekeinek megóvására azonkívül gondoskodni kell arról is, hogy teljesen egészséges sertések is csak a legszigorúbb óvintézkedések mellett legyenek forga­lomba hozhatók. Miről lesz szó a delegációkban. Bécsi je­lentés szerint Pattai dr. antiszemita képviselő erősen el van tökélve, hogy a f­uncius ügyét a delegációkban vita tárgyává teszi. Az ifjú csehek pedig nagyon sok és súlyos adatot gyűjtöttek össze a közös hadügymi­niszter ellen, melyek különösen a katonai kínzásokra vonatkoznak. Állami anyakönyvek. A belügyminiszter Torda- Aranyosvármegyének 51 és Nógrádvármegyének 8£ állami anyakönyvi kerületre való beosztását meg­állapította. Fővárosi ügyek. Lóvasútitól villamos. A lóvasút villamossá átalakítása ügyében ma délután folytatta a tárgyalásokat a pénzügyi és gaz­dasági bizottság Márkus József alpolgármester elnök­lete alatt; előadó Faller Ferenc tanácsjegyző volt. A napirendre térés előtt Weisz Bertold szólalt föl. Az utóbbi napok folyamán — úgymond — oly megtámadtatásoknak volt kitéve a sajtó részéről, a­melyekre felelnie kell. Ami a személyét illeti, eddig is azok közé tartozott, akik óhajtják, hogy az átala­kulás létrejöjjön, bármily haszna is legyen ebből a lóvasút-társaságnak. Másrészt azt hozták föl, hogy a kereskedelmi és iparbank részvénytársaságnál elfoglalt állásából kifolyólag van érdekelve abban, hogy az át­alakítást ellenezze. Ilyen cselekedetre ő képes nem volna s az ilyen föltevést visszautasítja. Mert vesze­delmes térre vezetne, ha akár itt a fővárosnál, akár az országgyűlésen efére gyanúsításoknak volnának a képviselők kitéve. A 15. §-nak amaz intézkedésére vonatkozólag, hogy a forgalmi eszközök és menetfelszerelések be­szerzésére szükséges összeg a beruházási tartaléktő­kéből fedezendő, több megjegyzést tett már a múlt ülésen Weisz Bertold bizottsági tag­ most azt kérte az elnöktől, hogy ebben az ügyben is tegye magát érintkezésbe Jelanek vezérigazgatóval, hogy a diffe­renciák ki legyenek egyenlíthetők. Az elnök ezt annál is inkább megígérte, mert szükséges, hogy egyéb függő ügyekben is tárgyaljon a vezérigazgatóval. Az elnök bejelenti ezután, hogy a kereskede­lemügyi minisztériumban folytatott engedélyezési tár­gyalás jegyzőkönyve leérkezett s azt kinyomatva, ma kiosztatta a bizottsági tagok közt. A 16., 17., 18. és 19. szakaszokat változatla­nul fogadták el. A 20-ik szakasznál elfogadták Ludwigfi János amaz indítványát, hogy ünnep- és vasárnapokon ne csak a végállomásokról, hanem a tanács részéről meg­állapítandó közbe­eső pontokról is indíttassanak köz­vet­len kocsik. Hozzájárult ahoz is a bizottság, hogy a 29-ik szakasz, amelyben a menetrend meg nem tartásáért 1000 frt birságot szab ki, oda módosíttas­sák, hogy a birság 10,000 frtra terjedhet. A 21-ik szakasznál, amely a személyforgalmi viteldíjak megállapításáról szól, a bizottsági tagok egy része a tarifák leszállítását s olcsóbb munkásjegyek kiadását követelte, más része hajlandó a szerződés­­tervezetben foglalt díjtételek elfogadására. Weisz Bertold abban a nézetben van, hogy a vonal­szakaszok beosztása nem helyes, ő ezekre nézve új tervezetet készíttetett, amelyet átnyújt az elnöknek, azzal a kéréssel, hogy ebben az ügyben is folytasson tárgyalást Jelinek Henrik vezérigazgatóval. Andaházy László azt kívánja, hogy a budai oldalon ezután építendő új vonalak viteldíja már most állapíttassák meg. Weisz Bertold kijelenti ezek után, hogy egyelőre elfogadja a szerződésben foglalt csoportosítást, de kívánja, hogy akkor, ha a városháza a Károly-ka­­szárnya helyén lesz, az ő részéről proponált rendszer fogadandó el. A bizottság ehez, valamint Andaházy indítványához, hozzájárult. A díjszabás fejezeténél még Ludvig János és Rupp Imre azt proponálták, hogy a budai dunaparti és a felső-közúti vonalak kiépítése esetén, valamint a pesti közúti­ és a dunaparti vonalak közt — közve­­tetlen kocsik járatásával — szerves forgalom létesítes­­sék, úgy, hogy a vonalak végső kiinduló pontjai a hídfővel össze ne essenek; az egész vonal díja, a hídvámmal együtt 12 krnál nagyobb ne legyen. Ezt a javaslatot elfogadták. Véri Károly azt kívánta, hogy két végpont közt 10 kr. legyen a maximális díj. Ezt elejtették. Heltai Ferenc azt az indítványt tette, hogy a tarifa-revízió jogának elejtése mellett, a szakasz­jegy ára 6 krban, egy egész vonalé 8 krban, bármely végponttól, bármely végponthoz 10 krban, a Zug­ligetbe és a Lipótmezőre 15 krban állapítandó meg. Toldy József tiszti főügyész a tarifa-revízió jogát föntartani kívánja, egyébként elfogadja Holtainak már a vasúti albizottságban telt eme propozícióját. A tarifa­ügyben fölmerülő differenciák elintézésében a belügyminiszter a keresked­elmi miniszterrel egyet­­értő­leg fog dönteni. A tárgyalásokat a jövő hét közepén folytatják. Azt hisszük, hogy a viteldíjakat illetőleg tör­ténő új kikötések melyek az albizottság által a közúti vasút-társaság hozzájárulásával elfogadott tételektől eltérnek, ismét csak az ügy sajnálatos halasztá­sát vonják maguk után. Az albizottságban megállapí­tott díjtételek leszállítása mellett, beavatottak állítása szerint, az üzem haszonnal nem volna­­ folytatható s igy a vasúttársaság igazgatósága azokat el nem fogad­hatná.­­ A töv. közrend­észeti bizottság ma dél­előtt Vid­a Imre tanácsnok elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyen a bérkocsi tarifa szabályozására vo­natkozó tárgyalásokat folytatták. A bérkocsi ipartársu­lat panaszkodik, hogy a számozatlan fogatok jogtalan visszaéléseket követnek el. Ennek elhárítására elhatá­rozta a bizottság, hogy fölterjesztést fog tenni a ke­reső. miniszterhez külön szabályrendelet hozatala iránt amely a számozatlanokat is hatósági ellenőrzés alá vesse. Megállapították továbbá az iparengedély kiadá­sához szükséges kellékeket. A kocsiszámok átadására nézve a következőket határozták: Halálozás vagy le­mondás esetén a hatóság nem köteles az örökösre, illetve arra, akinek javára a lemondás történt, a ko­csiszámot átruházni. A jelentkezőket a hatóság sorrend szerint előjegyzésbe veszi, és a legelső jelentkezőnek adja át az engedélyt, ha erkölcsileg kifogás alá nem esik­, de ha az utána következők között érdemesebb talál­tatnék, akkor ez fogja megkapni. Megemlítendő, hogy a föl- és lemenő vérrokonok, hitvestársak, vagy azok, akiknek az elhunyt az ipart még életében átadta, mél­tányos tekintetbe­n vétetnek. Az előjegyzés érvénye 1 év alatt megszűnik. A közönség részéről felmerült gyakran a panasz, hogy pl. lóversenyek napján sem­­miféle állomáson nem lehet kocsit kapni; erre vonat­­kozólag a bizottság a következőképen intézkedett: Az állomáson talált kocsi nem utasíthatja vissza a fuva­rozást megrendelés ürügye alatt; Ha meg van ren­delve, köteles az állomásáról távozni, és a megrende­lőnek e távozás idejétől kell a kocsit megfizetni. Meg­említendő azonban, hogy a kocsis nem köteles az előre megrendelt fuvarozást elvállalni. A szabályrende­let egyéb pontjai többnyire régiben maradtak. A tár­gyalásokat szerdán folytatják. — A közvágóhídi­ tüzérség áthelyezése. A tűzoltó-házibizottság ma délelőtt ülést tartott Hor­váth János tanácsos elnöklete alatt. Tárgyalás alá ke­rült a külső soroksári­ úti gyárosok és polgárok ké­relme az iránt, hogy ott egy külön tűzoltó-kirendelt­­ség létesü­lessék. A bizottság — a tűzoltó főparancs­nok javaslatára — azt ajánlja, hogy a mostani köz­­vágóhídi- és m­arhavásártéri tűzoltóság mozgóvá té­tessék, miig pedig úgy, hogy megszüntetve a vágóhíd mellett levő őrséget, a közeli vágóhíd-utcában épít­tetnék tűzoltósági épület. Ekként, meg lesz óva a kör­nyéken levő gyárak s a vágóhíd- és marhavásártér tűzbiztossági érdeke. Javasolja egyszersmind a bizott­ság a tanácsnál, hogy a külső soroksári­ut vízveze­téke kiterjesztessék. — A kerülleti vásárcsarnokok építése se­rényen halad előre. A munkálatokat szorgalmasan folytatják a Rákóczy-, Hunyady-, István-téri és Hold­utcai detail-csarnnokoknál. Különösen előre haladt az építkezés a Hold-utcai vásárcsarnoknál. A kőmives munkát itt Sivirszky Antal építőmester végzi s a pince már be van boltozva, a nyers fal építése pedig annyira haladt, hogy az Oetl-féle gyár a vasszerke­zet fölrakását megkezdhette. Augusztus hónapban a három emeletes nagy épület tető alá jön és a jövő évi április hónapban a vásárcsarnok átadható lesz a közforgalomnak. Az idő pénz. — Amerikai történet. — — Steward ügyvéd urat keresem. — Én vagyok az. Mivel szolgálhatok? — Több oldalról melegen ajánlották önt, hogy egy bizonyos dologban megbízható adatok­kal fog szolgálhatni. — Kihez van szerencsém ? Olyan isme­rősnek látszik ön. Mintha már találkoztunk volna valahol ? — Meglehet. Én a magam részéről nem emlékszem. Nevem Braun, ez kissé németesen hangzik ugyan, de azért telivér yankee vagyok. De a név nem határoz. Önnek ép úgy semleges volna, hogy kivel beszél hivatalos ügyben, mint nekem, de ezúttal Steward ügyvéd urat kivéte­lesen személyes ügyben kerestem föl. Mondja csak uram, szokott ön hajadon hölgyek és nőt­len urak házasításával foglalkozni? — Azzal nem. — Kár, nagyon kár. Legalább nem kellett volna e kérdésemmel újból előhozakodni egy másik ügyvédnél. Én ugyanis egy fiatal és igen bájos leány vagyoni viszonyairól óhajtottam volna kérdezősködni. — Ha az én hatáskörömbe tartozott volna, szívesen adtam volna fölvilágosításokat. — Előre is kijelentem, hogy a velem elfe­csérelt idejét szíveskedjék fölszámítani. Az ön számlája pontosan ki fog egyenlíttetni, akár elő­nyös, akár hasznavehetetlen fölvilágosításokat kapok öntől. A fő az, hogy ön a leghitelesebb és megbízhatóbb válaszokat adja kérdéseimre, mit egyébként az ön jó nevéről föl is tételezek. Mennyit szokott ön klienseinek 5—5 percnyi értekezésért fölszámítani ? — Két dollárt. — • Számítson ön öt dollárt. Én gavalléro­­san fizetek. — Uram, igazán örülök a kitüntető sze­rencsének, hogy önt nálam tisztelhetem. Foglal­jon helyet. Szolgálhatok talán egy illatos Vera­­cruse-szivarral ? — Köszönöm, nem dohányzom. — Talán rózsaszirom-doh­ánynyal ? — Az se nekem való. — Igazán sajnálom, hogy semmivel sem szolgálhatok önnek. Bocsánat, nemde egy kali­forniai aranybánya tulajdonoshoz van sze­rencsém ? — Nincsenek bányáim. — Vagy talán egy pittsburgi petroleum­­gyároshoz ? — Én vasúti részvényes vagyok. — Épen ezt akartam most kérdezni. Uram, rendkívül örülök, hogy önnel megismer­kedhettem. De térjünk a dologra. Milyen kis­asszonyról is óhajt ön fölvilágosítást ? — A nevét bizony nem tudom. — Hol lakik? — Azt se tudom. — Mi a foglalkozása a hölgynek ? — Azzal meg épen nem szolgálhatok. — Találkoztak talán valahol ? — Soha és sehol. — Édes Istenem, hát akkor hogyan ad­hatnék róla fölvilágosítást? — Itt a fényképe. — Nos, ez is valami. Talán ismerem őt. — Én is arra számítok, mert azt mond­ják, hogy e hölgy ebben a városrészben lakik, ahol ön már 20 éve ügyvéd. íme, nézze meg a fényképet. — Ah, uram! Ez a kép . . . — Nos, talán ismeri e hölgyet? — Igen. Hogyan jutott ön e fényképhez ? — Egyik fényképész kirakatában láttam meg s amint nézegetem, arra megy egy idegen ur a nejével s e szavakat mondja: Nézd, ez annak a fösvény majomnak a leánya, azé a vén zsugorié, aki felesége halála után, magához kaparintotta azt a biztosítási összeget, melyet az anya halála esetére egyetlen leányának ki­kötött. — Különös .... — Igazán különösen hangzik. E szavak hallatára a leány sorsa érdekeim kezdett. Állva maradtam a fénykép előtt és gyönyörködtem a vonásaiban. Feltűnt nekem pompás metszetű szeme, melynek golyói mintegy kisugároznak e képből. Addig néztem e fejet, amíg beleszeret­tem. Most pedig azért vagyok itt, hogy meg­tudjam, ki e leányzó. S ha megtudom, fölkere­sem és feleségül veszem. — De tisztelt uram, ha ön anélkül is gazdag, miért érdeklődik e hölgy vagyoni hely­zete iránt ? — Tudni akarom, vájjon anyagilag nincs-e teljesen elhagyatva. Vájjon nincs-e szüksége jóságos nevelőre ? No és azt ön is be fogja látni, hogy ha valaki a jövendőbelijének ügyeit tisztán nem látja, addig nem fog nyu­godni, míg mindent rendbe nem hozott. Én

Next