Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)
1895-08-01 / 208. szám
4 PESTI HIRLAP 1895. augusztus 1. az utca végső szakaszának, illetve a kápolna-térnek kivételével, a vasút építésével egyidejűleg lesz végrehajtandó. — A vámház-téri híd budai följárója. A kereskedelmi miniszter — tekintettel arra a körülményre, hogy a vámház-téri hid Gellért rakparti följárójának létesíthetése céljából szükséges telkek többszöri sürgetés dacára még mind ez ideig nem adattak át, sőt e telkeken levő házak közül több még le sem bontatott, pedig a följáró építéséhez még ez év őszén hozzá kell fogni; leiratot intézett meg a főváros közönségéhez, melyben fölhívja, hogy intézkedjék a jelzett épületek sürgős lebontása iránt és kiköti, hogy az üres telkek legkésőbb f.él szeptember hó 1-éig föltétlenül rendelkezésre bocsáttassanak. A káposztásmegyeri vízmű átemelő telepére szükséges 7 db gőzkazán és va-fölszerelési munkák, úgymint futó darus, csövek, zsilipek, vizzolattyúk és különféle öntvények szállítására ma délelőtt tartották meg az árlejtést Vosits Károly tanácsnok elnöklete alatt. A beérkezett ajánlatok közül ma csak a kutak öntött vasszerkezetére vonatkozó és a Ganz-gyár által beadott ajánlatot fogadták el, mely szerint a szerkezet métermázsáját 15 frtért hajlandó a gyár szállítani. A többiekre nézve számítások megtétele vált szükségessé és ezért az eredményt csak augusztus 7-én hirdeti ki a bizottság. A közvágóhíd széna és szalma szükségletének biztosítására ma delelől tartották meg az árlejtést Melly Béla dr. tanácsjegyző elnöklete alatt. A beérkezett ajánlatok közül" a bizottság Öszterreicher Márton ajánlatát fogadta el, aki a 20,000 mmázsa szénát mmázsánkint 3 frt 12 krajcárjával, a 800 mm. szalmát 2 frt 20 krajcárjával hajlandó szálltani. A röv. tanácsjegyzői állásokra vonatkozólag tegnapi számunkban közöltük a pályázók közül azok névsorát, akik valószínűség szerint a megüresedő II.-od oszt. tanácsjegyzői állások betöltésénél komoly számba jöhetnek, de miután a pályázat még le sem járt s többen még be sem nyújtották pályázati kérvényüket, tájékoztatásul közölük a jelenlegi I. oszt. tanácsi fogalmazók névsorát, rang és szolgálati idő szerint összeállítva. Ezek: Kozáry László (szolgál 21 éve), Szigethy Károly (21 éve), Gergely Sándor (17 éve), dr. Komlódy Gyula (17 éve), Földváry Antal (14 éve), Merő Géza (12 éve), Rényi Dezső (10 éve), Ráth Aladár (9 éve), Perger Ignác (13 éve), Festetics Géza gróf (13 éve), Dobry Tivadar (12 éve), Goreczky Zsigmond (8 éve), Schneider Lajos (6 éve). — Rákosfalva utcáinak befásitása iránt e rákosfalvai érdekeltség a X. ker. választmányhoz beadványt intézett s ebben elsősorban Rákosfalva utcáinak félben hagyott fásítását kéri folytatni. A választmány egyhangúlag elhatározta, hogy tekintettel arra, miszerint az utcák befásitása Rákosfalvának nemcsak dizsére válik, hanem tekintve homokos, poros környékét közegészségi tekintetből is közszükségletet képez,J a tanácshoz a fásítás megvalósítása, illetve folytassa érdekében előterjesztést intéz. Ezen előterjesztést ma küldötték be a tanácshoz. — Vízhiány. Az I. kerületben s nevezetesen a várban napok óta vízhiányról panaszkodnak az emberek. A vízvezetéki igazgatóság azt jelentette a kerületi elöljáróságnak, hogy a vízhiányon csak úgy tud segíteni, ha a kerület kültelki utainak öntözését beszüntetik, mert ellenkező esetben a vár teljesen víz nélkül marad. Tekintettel a városrész közegészségi és köztisztasági érdekeire az elöljáróság a kültelki utak vízvezetéki vízzel való öntözését 27-ikén beszüntette, illetőleg úgy intézkedett, hogy a vízhiány tartama alatt a városi szívós kutakból nyerhető vízzel locsoltassanak. Egyúttal azonban ma megkereste az elöljáróság a tanácsot, hogy a vízhiány megszüntetése iránt sürgősen intézkedjék. — Budapest fő- és székváros t. főorvosi hivatalának kimutatása a heveny-ragályos kórok állásáról 1895. év julius 22—julius 29-ig terjedő XXX. hetéről. a) Betegedés. Hagymáz 4. Himlő 2. Álhimlő 0. Bárányhimlő 7. Vörheny 11. Kanyaró 40. Roncs, torokláb 16. Torokgyík (croup) 1. Trachoma 9. Vérhas 0. Hökhurut 1. Orbáné 8. Gyermekágyi láz 1. b) Halálozás. Hagymáz 0. Himlő 0. Álhimlő 0. Bárányhimlő 0. Vörheny 0. Kanyaró 1. Roncs, torokláb 2. Torokgyík (croup) 0. Trachoma 0. Vérhas 0. Hökhurut 0. Orbáné 0. Gyermekágyi láz 0. A betegek elkülönítése a lehetőségig, a fertőtlenítés, valamint egyéb óvintézkedések hatóságilag eszközöltettek, haza . . . Bizony, bizony, megérdemelned, hogy a Múzsa hátadhoz verje a lantodat! III. A leleplezés. Daru Ernő, hosszas, bomlott kóborlás után arra a meggyőződésre jutott, hogy nincs a Salzkammergutnak olyan hatalmas vízesése, mely túlzúgná a margitszigeti cigány nótáját, hogy Velence megannyi keresztül-kasul sikló gondolái nem felejtetnek el az emberrel egy bizonyos dunai hajót; s hogy elvégre a poétikus hullámos városban, a zajtalan közlekedés hazájában, — melynek süket csöndjét eleinte alig birja megszokni a kocsirobogáshoz szokott fül, — sok, sok verset lehet ugyan írni, de hát az annál rosszabb a költőre nézve, mikor valamennyi vers mind egy fájdalmas emlék körül forog! A következő év tavaszán ismét otttaláljuk őt a Dorottya utcai nagy ház előtt, ahol, úgy érezte, okvetlen tartozik egy látogatással annak a szép asszonynak — és önmagának. Igaz, hogy verítékes lelki gyötrelmeibe került, míg végre erre a látogatásra elszánta magát. Mert tudta, hogy ha a szép asszony előtt foghelyet foglalni, az ő szalonjának bizonyára ábrándos fél homályában, kétségkívül bevallja neki : Asszonyom! az a nimbusz, amivel kegyed, a drágalátos férje urát körülveszi, voltakép engem illet. Azt a költeményt, amelylyel ő a maga poétikus szívét meghódította, én írtam . . . Hanem a jó barátja könyörgő, kétségbeesett alakja százszor meg százszor fölmerült előtte. Ám utóvégre is, harag és elkeseredés fogta el ellene. Hogyan ? Ő kíméli ezt a rutul háládatlan embert, akinek voltakép egy becsületes, köszönő szava sem volt számára ? Ehmit, a jó barátság fékeit kegyetlenül, győztesen töri szét a szerelem. Mert hiszen ő leküzdhetlenül szereti azt az asszonyt. S ha nem talált gyógyulást tőle távol, vigasztalást fog keresni a közelében. S úgy rémlett neki, mintha a költészet istenasszonya is biztatná, mintha az is szemrehányásokat tenne neki“: Barátom! te vétettél a költészet szent jogai ellen, midőn másnak szereted meg azt a szivet, amely csak a poesis eszközeivel volt meghódítható. Most hát eredj és szerezd vissza! Egész a Wertheimer és fia cég palotájának lépcsőházáig tartott a jó barát, a gavallér és a szerelmes küzdelme; azután Daru Ernő gyors elhatározással haladt föl a lépcső vastag keletiesen tarka szőnyegein. Wertheimerné nem volt otthon, a poéta hát azt mondá a társalkodónőjénak, hogy meg fogja várni a nagyságos asszonyt. A víg, beszédes társalkodónő — a hajdani német guvernant ellentéte — elmondta azalatt neki, hogy a szép bankárné ritkán van odahaza; látogatóba, estélyekre, színházba, jótékony nőegyleti ülésekre, a turfra jár, sőt a férje banküzletében is sokat udvaroltat magának a felekkel. A zajos életű asszony végre jött. Diadalmas arcán látszott, hogy a délelőtti viziteken sikerült halálos mérget csepegtetni barátnői szívébe az új krémszínű ruhájával. Nagy örömmel fogadta a poétát és megkapó szeretetreméltósággal kérdezte tőle: — Nos, hát merre járt? Irt-e sok, szép verset ? — írtam, nagyságos asszonyom — fzlelt a költő, a gyönyörű alakra tapadó szemmel. — De azért olyan szép verset nem írtam és nem is fogok írni, mint a minő volt a Szerdán este ... — Miféle Szerdán este? — Hogyan? Kegyed nem is emlékszik arra a költeményre ? — Ah! Most jut eszembe . . . Tehát azt a verset maga írta ? — Én, asszonyom. Én írtam, mikor még nem is ismertem kegyedet, de lelkemben ott élt egy ideál képe; ahhoz intéztem a rajongó, epedő sorokat, aki aztán, kegyedben megtestesülve szállott elém. A szép asszony elgondolkozott a dolgon s a poéta leste a hatást, amit a leleplezés okozni fog. A nimbusz, mely Wertheimer urat környezte, az ő fejét fogja glóriájával körül venni ... A bankárné azonban észre sem vette a fiú vallomását és elnevezte magát: ■ — Nézze meg az ember, milyen kópéságot cselekedett az én férjem uram. Persze, akkoriban én szörnyű bolondja voltam a verseknek és naivságomban elhittem, hogy Oszkár is... Pedig Oszkár egész más ember. Egész nap a bankházban, vagy a börzén van, vagy a gyorsvonaton az üzletei után . . . Bizony eszébe sem juthat a vers-farigcsálás . . . Daru Ernő, szemei kerekre múlottak. Azonban kopogtak. A leleplezett poéta lépett be, a férj.. — Ah, kedves barátom ! — szökött elébe kacagva az asszony. — A maga turpisságát nagyon szépen leleplezték. Megálljon, ezért majd megmosom ám a fejét! Hanem előbb megköszönöm azokat a pompás boutonokat, amikkel ma meglepett ... A királyné barátnéja. Mióta királyasszonyunk ismét hosszabb időt töltött magyar földön, azóta fönt és lent, semmes szalonokban, úgy mint a gerendás pótkunyhóban, megint fölelevenítették mindazokat az adomákat, apró jószű történeteket, melyek annak idején a felséges uralkodónkról forgalomban voltak. Mert furcsa sajátsága az a magyarnak, hogy akit szeret, annak személyét valóságos mondakörrel veszi körül, lényét egész mothoszszá teszi, példa rá történelmünk egyik legkiválóbb alakja, Corvin Mátyás, a mesék népszerű Mátyás diákja. A sok újabban fölmerült bon mot-k s adomák között akad olyan is, ami még nem vált köztudomásúvá, amit eddig csupán egy kis exclusive kör tudott — egy ilyen az is, amit itt alább elmondok. * « * Nagy föltünést keltett országszerte, hogy a királynéval régi kipróbált kedvence, Ferenczy Ida, nem volt Bártfán. Sok mindenféle találgatásra adott ez alkalmat, különösen magasabb körökben, s önkéntelenül is fölmerült a kérdés, hogy talán Ferenczy Ida, királyasszonyunknak annyi hosszú éven át ha útitársa, örömeinek, bánatainak közvetlen tudója, kegyvesztett lett immár. Pedig hát távolról sincs így a dolog. A kecskeméti gentry család sarja, a tősgyökeres magyar nő, Ferenczy Ida, ma is olyan kedvence ő felségének, mint volt a régi fényes napokban — és hogy a bártfai séjour-ban nem vett részt, annak csupán az az oka, hogy nem bírja már úgy a gyaloglást mint hajdan, és hogy orvosai eltiltották a hegymászástól. Nem mindenki fölött tűnnek el olyan nyomtalanul a suhanó évek, mint Erzsébet királyné fölött s nincs megadva úgy az örök ifjúság minden halandónak, mint ennek a csodálatosan szép, délceg asszonynak, aki ma, mikor unokája is gömbölyű rózsás arcú fiúcskát ringat már karján, ifjúi könnyedséggel és ruganyossággal tesz meg öt-hat mértföldes gyalog-tourokat. De kivéve, hogy Ferenczy Ida ma már ezekre a nagy sétákra képtelen, épen úgy ő felsége közelében van, birja és élvezi fejedelmi úrnője kegyét, mint eddig. Hogy mennyire szereti, sőt becsüli a felséges asszony az ő jó Idáját, ezt a páratlan jótékonyságú, nemes szivü nőt, aki a derűs napoknak épen úgy osztályosa volt, mint a későbbi mély gyásznak, azt a következő kis epizód illusztrálja: Ferenczy Ida, mikor a királyasszonynyal Gödöllőn tartózkodott, gyakran meglátogatta Ivánka Imre főrendiházi tag, valóságos belső titkos tanácsos családját, aki részben a Gödöllőhöz közel fekvő Besnyőn szokott nyaralni. Ferenczy Ida még abból az időből maradt igen jó baráti viszonyban Ivánkáékkal, mikor Ivánka Imre a magyar vörös kereszt egyesület elnöke volt, amelynek fővédő asszonya királyné ő felsége. Egy ízben, ismét Gödöllőn volt az udvar, mikor egy szép kora őszi napon a királyné Ferenczy Idával a besnyői fenyvesből haza felé sétálva igy szólt: — Tudod mit Ida, ma délután befogatsz az én fogatomba és elmegy Ivánkáékat meglátogatni, szeretném tudni, hogy van az öreg úr és családja. Megjegyzendő, hogy a királyné, ha egyedül voltak, mindig tegezte Ferenczy Idát, ami szintén nagy kitüntetés jele. A délután folyamán valóban át akart menni Ivánkáék nyaralójába Ferenczy Ida, de a fogatot már elfoglalta volt Ferfalikné asszony; ő felsége akkori udvari fodrászának neje, és így nem mehetett. Másnap a királyné, aki nem feledte el a dolgot — már korán reggel azzal fogadta Ferenczy úrnőt: — Nos Ida, hogy vannak Ivánkáék? Ferenczy Ida nem akarta ő felségét tévedésben tartani és megmondta, hogy nem mehetett Besnyőre, okát sem hallgatva el. A királyné rögtön hivatta Feifaliknét és meglehetős ingerült szavakban tudakolta, hogy merje az ő fogatát használni. Feifalikné asszony megijedt, de ismerve, milyen angyali szivü, kegyes a királyné, azzal védekezett.