Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)
1895-10-01 / 269. szám
F Előfizetési érák: Egész évre . . 14 írt — kr. Félévre..... 7 „ — a Negyedévre . . 3 „ 50 * Egy hóra ... 1 , 20 # Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 5 kr. Budapest, 1695. . 3* XVII. évi 269. (6028.) szám. * _--------------------------------------------—--------------------------------------------------Pe?-Hírlap J Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. onnannm mn Kedd, Oktober S. Szerkesztőség: Budapest, váci-körút 78. I. emelet, ahová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Figyelmeztetjük amat, előfizetőinket, akiknek előfizetésük szept. 30-án lejár, az előfizetés megújítására, hogy a lap megküldése fennakadást ne szenvedjen, a költségvetés. (?) Szép nyári estéken, a parlamenti szünet alatt, publicisztikai mesemondóink a politikai kisdedeknek mesét mondtak el a deficit rettenetes sárkányáról. Hogy a hétfejű sárkány nem is pusztult el egészen, egyik fejét rosszul szelte le Wekerle és most Lukács László alatt majd szépen megnő újra mind a hét feje. Milyen kár, hogy a mesemondók üzletét és a kisdedek örömét Lukács László ma megzavarta. Nincs többé deficit, ez szép eredmény. De hogy a politikai mesemondás többé nem virulhat: ez sztfl88FB.hh/ch .noiil! ivaifitass'! JUtMtt.TJ 77,154 forint a költségvetési felesleg. Magában véve csekély összeg, de benne mégis az állami háztartás egyensúlyának nagy problémája van megoldva. Az állam elvégre is nem részvénytársaság, ahol nagy üzleti nyereséget kell fölmutatni és a részvényesek közt fölosztani. Itt a kiadások tételei azok, melyek a polgárok közt, a szó ideális értelmében, szétosztatnak és a végcél az, hogy az állam minél nagyobb kiadásokat engedhessen meg magának, vagyis minél többet alkothasson polgárai javára. Ha egyébként meggondoljuk, hogy az 1894. évre csak 111,688 forint fölösleg volt előirányozva, holott a tényleges fölösleg 15.256,806 forintra rúgott, bizonyosnak mondható, hogy az idén előirányzott 77,154 forint fölösleg is tényleg sokkal nagyobb összeget fog kitenni. íme, igazuk van azoknak, akik minden közf_^.___nr.T —__.r0 ^.piesen hangoztatják, hogy nem reális. Lukács László költségvetése nem reális abban a tekintetben, hogy még jobb és kedvezőbb, mint számtételei mutatják. Peszszimizmussal készült, hogy lefegyverezzen minden kritikát, így például az egyenes adók bevételét épen olyan összegre teszi, mint 1894- ben, holott az 1894. évi zárszámadás szerint az egyenes adók jövedelme 8.273.000 írttal több volt, mint az előirányzat. A fogyasztási adóknál az előirányzat hasonló alapokon nyugszik. Bár 1894-ben 12 millió forinttal volt több a tényleges eredmény az előirányzatnál, a költségvetésben most is a régi 1894. évi előirányzat öszszege szerepel. ’ /. Hogy milyen kedvező a költségvetés, azt csak akkor vagyunk képesek megítélni, ha látjuk, hogy a rendes kiadások 16 milliót felülhaladó emelkedése dacára is felesleg mutatkozik. A felesleg tehát nincsen csak kiszorítva, kierőszakolva. A pénzügyi egyensúly szempontja nem nyűgözte le az állami élet fejlődését. Az a 16 millió forint, mely a rendes kiadásokban a múlt évvel szemben többletként mutatkozik, jó részben a nemzeti kultúra és gazdaság céljait szolgálja ; produktív kiadás, mely fokozza a nemzet erejét szellemben és vagyonban. A költségvetés kiadási tételeinek emelkedése, oly természetes jelenség, annyira szükséges tényezője a nemzet fejlődésének, hogy magáról az emelkedésről szót vesztegetni is felesleges. Az emelkedés összege pedig egészen normális, hiszen 1894-ben 26.500.000 forint volt a rendes kiadások emelkedése. A kiadási rész tételei mindenütt a nemzet haladásáról beszélnek. A miniszterelnökség 228.000 forintot kitevő valóságos költségemelkedése az ezredéves ünnepélyekre vezethető vissza. A belügyminisztérium 1.356.000 forintnyi költségtöbblete a vármegyék közigazgatási dotációjának emelésére, az állami anyakönyvezés költségeinek fedezésére és a rendőrség szaporítására céloz. A közigazgatás javítása, egy nagy, új nemzeti intézmény alkotása és a közbiztonság megfelelőbb szervezése, célok, melyeket a költségemelkedés szolgál. A vallás- és közoktatásügyi tárca 1.289.000 forint költségemelkedése a nemzeti kultúra javára esik. Emelkedik a felső tanintézetek, dotációja, valamint a középiskoláké és amit leginkább kell kiemelni, a magyar állam az ezredéves ünnepély évében 737 ezer forintot fordíthat új népiskolák létesítésére. Érdekes az is, hogy a „pogány és istentelen“ kormány a különböző felekezetek,lelkészeinek állami segélyét 500 ezer forinttal emelni szándékozik. Azt hiszszük, hogy nincsen olyan takarékos magyar nemzetgazda, aki ne örülne a közoktatási ,tárca költségeinek emelkedésén. A kultúra érdekében kívánatos, hogy ez az emelkedés állandó legyen. A tárca még ma is a legszerényebben,Ido£áfi mind között. Rendes kiadásainak összege 10.937.694 forint. Az igazságügy terén alkotott reformok is számokban jutnak felszínre a költségvetésben. A 407 ezer forintos kiadási emelkedés az új sommás eljárás életbeléptetésének tulajdonítható. Az új eljárás nagyobb bírói személyzetet kíván a járásbíróságoknál és királyi törvényszékeknél. E téren újabb költségtöbbletre van kilátás, mert kevés biró, rossz bíró. A bíró jól és alaposan csak akkor dolgozható, ha nincs tulhalmozva és nem kell túlcsigázott munkát végeznie. A földmivelési tárca költségei jelentékeny Vizen. — „A Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — Mintha a víz is hervadásnak indulna fecske távozással. Hullámait csillogtatni immár nem szereti és megcsöndesül az élet benne. Színét is veszti lassan, amint a mező fakul és sárgulni kezd a parti akácok lombja. Hiszen mosolyog még az ég rája most is és ömleszti rája bőven meleg zománcát a kései verőfény, de a tó az üde kék szint nem bírja többé visszaadni. Mint a korral ridegülő kedély, tompa színekből szövi csöndesen Ő is az elmúlás bágyadt gondolatát. Hiába, hiába, az Ősz rálehelt a vidám víztükörre ! Hanem hogy szép az még hervadóban is, amit a természet igazán szépnek alkotott. Amint a reggeli köd visszahúzódik a kisvelencei és gárdonyi üigetek közé, fölragyog egyszerre az ősz, verőfény a sima tisztáson és ezrével feketévik rajta a leleselő vizivad. Ezeknek ilyenkor nincsen semmi dolguk. A fiókok föl vannak nevelve becsülettel egészen a pecsenyeképességig. Ami vándormadár van köztük, elment a fecskék után. Most a benlakóké az óriási tó, minden halak, békák és viziférgek beleértésével s még csak árendát vagy fogyasztási adót sem fizetnek utána. S azután tessék azt mondani, hogy ne haragudjék az ember rájuk!A deszkából összevert ladikok zajtalanul surrannak odább, nagy kerüléssel a sűrü nádasok csapásai között. Igazi „velencei utazás“ igazi lagúnák között. A magyar gondoliere is ott áll lajbira vetkezve a ladik végén és hosszú rúddal rollntja odább a nád között a méltóságos és nagyságos urakat, akik olyan fényes Lancastert szorítanak a térdeik közé, mint a Salamon balszeme. Előttünk egész garmada nyolcas és tizes patron, mert nem is igazi úriember az, aki a velencei tavon egy hajtásra legalább száz töltényt el nem lövöldöz és a fegyverrúgásoktól vörös-kék ábrázat nélkül fejezi be a vízi gyönyörűséget. . Hanem, ami a nádat illeti, az is oda van! A zizegő sötétzöld pad rengeteg jóformán megfakult. A szél is megtördelte s azonfelül megritkult itt is, ott is. Megkérdezem a ladikot taszigáló pákásztól, hogy hova lett az a sok nád az idén a gyökeres tisztásról ? Kevés beszédű ember, mint általában mindenki, akinek vízzel van dolga és nem borral: — Eszi kérem alássan ezt is valami filokszéra, vagy mi isten csodája* A halat is eszi, kérem alássan. . / /. j ■ 1 Azután meggondolkozik egy darabig és csak a csapás túlsó végén teszi hozzá: — ... Bárcsak az adót is enné, kérem a lássan , de azt nem eszi. Azzal nagyot taszít a ladikon, nagy füstöt fuj a makrapipájából és köp egyet a békanyálra. A nádban különben már nincs többé vad sehol. A fészkeket tollas lakóik mind odahagyták. Ki elment Taliánország felé, kiiég itt maradt, de az is mind kint úszkál a sima vizen. A nagy tó szárnyas lakossága ilyenkor leginkább szárcsa, nagy-bujár, kis-bujár, itt-ott egy vöcsök s egy-egy csapat pocsék-szalonka, meg ami fő: kacsa. De ez azután van elegendő. Nagy tőke-kacsa (már a nép is csak stokkernek hivja), kendermagos kacsa, csörgő kacsa, cigány-kacsa, — akit „csokoládénak“ is hívnak a színéről, — meg a nyílfarkú kacsa. Az utolsó kettő ilyenkor még nem szeret röpülni , sokkal szívesebben fogja bukásra a dolgot s néha a víz alatt átbújik még a ladiksoron is. Csak késő őszszel jön meg a röpülési kedve a nagy muszájtól, mivelhogy a tó befagy és másutt kell az embernek megkeresnie a mindennapi halat, ha az ember kacsa. A fölvonulás a taktika szigorúbb szabályai szerint megy végbe. A kis hajóhad — nyolc, őszi jelöltek 26 frttól English Warehouse argói tiszta gyapjúszövetből, saját műhelyben készült, minden nagyságban, sósa Andrássy-út 1. A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal.